Fővárosi Lapok 1870. november (242-266. szám)
1870-11-30 / 266. szám
gyelem ama folyamossága, mely nélkül a kamarai zene nem élvezhető teljesen. Ez állapotnak kell tulajdonítanunk, hogy bár a florenciek csak oly kitűnőleg játszottak most is, mint máskor , mégis a pesti közönség máskor mindig lelkesebben tapsolta őket, mint hétfőn este, midőn csak a Haydn apó G-dúr négyesének első részei, e rendkívüli tiszta formákba öntött bájos hangenyelgések, és a Rubinstein C-moll quartettjének adagiója, melynek a folytonos sordina (hangtompítás) igen bűvös-bájos jellemet kölcsönöz, keltettek melegebb és átalánosabb tapsokat. A többire nézve kénytelenek voltunk (legalább a hallgatóság többsége) néma elismerésre szorítkozni, miután kezünk szabad mozgását megköté a rendező szűkkeblűsége. Sőt az utósó négyes (Beethoven Adurja) alatt a szabadulás vágya már annyira befészkelhető magát a hallgatókba, hogy alig vártuk a nagy mester e művének végét, hogy szabad légre és szabad mozgáshoz juthassunk. Valóban kár egy ily kitűnő hangverseny élvezetét ennyire megrontani a nyelvágy túlbuzgalmaiért. Különben ezúttal nem csak a rendező, hanem a florenciek is figyelmetlenséget tanúsítottak a pesti közönség iránt, miután nem azokat a négyeseket játszák, melyeket a falragaszokon ígértek, így Herbeck és Schumann helyett Rubinsteint és Beethovent kaptuk, ami okvetlenül nyereség ugyan, de félreértésekre adhatott alkalmat. És bizony nem is csoda, ha sokan, kik az első programmot zárták kezükben, a Rubinstein négyesének némely tarkaságaiban Herbecket látták, s csak az adagióban, melyet a florenciek első ittlétük alkalmával is nagy tetszés közt játszottak e teremben, kezdtek kételkedni , hogy ilyesmi kerülhet e Herbecktől, a bécsi karmestertől ? Nem csoda, mondjuk, mert a kényelmetlenség folytonos érzete nem csak az élvezetet, hanem a zeneboltok értékét is devalválja az izzadó és szorongó közönség körében. Engedje meg tehát a rendező, hogy a másik két hangversenyben örömteljesebben élvezhessük a florenciek mesteri játékát. A második hangverseny holnap (csütörtökön) lesz, nem tudjuk, mily műsorral, miután az előre megállapított rend már ez első este föl volt forgatva. Meg kell említenünk, hogy a hétfői hangversenynek a mily nagy, épp oly díszes közönsége volt. Sok kitűnőséget lehetett látni: Liszt, b. Eötvös, Haynald érsek egymás mellett ültek. Brassai bácsi, ki nem egyszer tette már meg a kolozsvár-bécsi hosszú utat is e négyes-társulatért, szintén jelen volt. Ezeken kívül sok bécsi delegátus, és még több szép hölgy. Fővárosi hírek. * Az Eszterházy-képtár ügye tegnap a képviselőház szőnyegére került. Tisztelet Ürményi Miksa képviselőnek! ő szólamlott föl, kérdve K. Eötvöst minisztert: vájjon tudja-e, hogy e képtár megvétele az ország közhajtása, s vájjon e végett tett-e lépéseket, s mily kilátás van e képtár megvételére ?B. Eötvös rögtön válaszolt: „Tudja, — úgymond, — hogy az ország kívánja a megvételt, s az alkudozások folyamatban lévén, hiszi is, hogy oly vételárt állapítnak meg, melyet elfogadásra ajánlhat a háznak.“ (A kétség tehát még most sincs egészen eloszlatva, mert a jó hit még nem tény!) Ugyanez ülésen a miniszterelnök egy törvényjavaslatot nyújt be a közmunkatanácsnak megszavazandó póthitelről a most folyó évre . A Kisfaludy-Társaság ma d. u. 5 órakor tartja havi ülését. Mint már említik ,Zichy Antal Horác két szatírájának fordítását mutatja be, s Szász Béla „Feleségem verseskönyvéből“ olvasnak föl egy pár költeményt. * A pesti ferenciek zárdafőnöke gondoskodott arról, hogy az advent szombatjain magyar hitszónoklatokat halljon a pesti közönség. E beszédek tárgyai lesznek: dec. 3 -án „a hit és tudás,“ 10 kén „isten,“ 17-kén „a lélek szellemisége és a materializmus,“ 26-kán pedig „a kinyilatkoztatás.“ Kezdetük mindigesti 6 órakor lesz. * Az esküdtszék előtt tegnap Porutiu János, a „Federatiune“ szerkesztője állt, lázítással vádolva. Lapjának egy cikke ugyanis a románoknak a védkötelezettségtől való elidegenítésére célzott, mondván , hogy az osztrák Magyarországban a románoknak nincs védeni valójuk, miután ez rájuk nézve nem szabadság, hanem szolgaság, s a Beust, Andrássy és Deák politikájáért vájjon meg fognak-e halni a románok ? Rozgonyi Bertalan tarta a közvádlói beszédet. Vádlottat pedig, ki állíta, hogy ő nem lázított, hanem csupán a kormányt akarta figyelmeztetni hibáira, Stanesku ügyvéd védte. Az esküdtek (7 szóval 5 ellen) bűnösnek találták a vádlottat, s ennélfogva a bíróság tíz havi börtönre, 500 frt bírságra s 41 frtnyi perköltségre ítélték. * A budai színpadon „Amurra barátok“ című bohózat (írta Egervári) senkinek sem tetszett. Erőltetett és kuszált jelenethalmaz, s a színészek is kedvetlenül játszák, a közönség pedig még kedvetlenebből nézte. * A városligeti sugárútban már gyönyörködhetünk egy kicsit. Előttünk feküsznek fényképei. Egyik az egyenes út tervrajzát mutatja, melynek hosszában két szép körtért is látunk. A másik a bejárást mutatja, egyik sarkon a pompás körhomlokzatú dalszínházzal,másikon egy négyemeletes renaissancetornyú palotával. A harmadik távlatképét a belső r résznek, oldalt szép épületekkel különféle stylben, az út kétoldalt fák soraival, s az út közepén egy hármas lámpa öntött vas oszlopon. A negyedik pedig a városligettől visszafelé egy másik részletet, kettős fasorokkal, s azon belül egy magas oszlopon álló lovagszoborral. Mindez igen szép, s öröm nézni! De ha eszünkbe jut, hogy Pesten még mennyi primitív szükségen sincs segítve, akkor némi kétkedéssel kezdjük : vájjon e díszes fényképekből lesz e valóság (kő, vas és fa) egyhamar ? * Pest városának jövő évi költségvetése össze van állítva. A szükséglet 2.963,047 frt, a fedezet 2.399,049 frt, ekkér a hiány 563,998 frt. Rendelkeznek azonban 610,000 frt pénztári maradványnyal, s így még megmarad 46,000 frt. A kiadásban faültetésre 40,240 frt van fölvéve. * Az akadémia hétfői ülésében Klein Gyula műegyetemi tanár értekezése: „a pilobolus-gombának fejlődéséről és alakjairól, a szakértők tetszésével találkozott. Ez, először 1784-ben ismertetett gombafa fajaiból főleg kettőről értekezett, s bemutatott egy új fajt is, melyet ő maga fedezett föl. Az osztályülés után „összes“ következett, b. Eötvös elnöklete alatt, s ebben elfogadták azt a bizottsági javaslatot, hogy ezentúl minden hó utósó hétfőjén csupán összes ülést tartsanak; továbbá a pályaművek beadása utáni hétfőn, s végül október hóban, a szünet utáni első ülésen. Bejelenték továbbá Gózon Imre tanító ajándékát, Balassa Bálintnak 1744-diki kiadású verseit. Jövő hétfőn szépirodalmi érdekes fölolvasás lesz, Jókai Mór elbeszélése: „Párbaj az istennel.“ * A zenede házára következő új adományok folytak be: Weisz B. F. 100 frt; báró Vecsera Albin, Geibel Leonóra asszony szül. Weisz, Brockhaus Emilia asszony szül. Weisz Lipcséből és özvegy Brauer Józsefné asszony szül. Weisz, mindenik 50 frt; Erney József zeneder tanár gyűjteléke 66 frt 70 kr; Engeszer Mátyásné asszony gyűjteléke 41 frt; a zenedei növendékek gyűjteléke 35 frt 50 kr; Zapf Antal zenedei tanár gyűjteléke 30 frt; Steszel Lajos tudor 25 frt; Aggházy György úr gyűjteléke 21 frt; Szűk Lipót zenedei tanár által Halász Gedeon 10 frt; Hupf Ágost 10 frt; Kossovics József úr gyűjteléke 7 frt; Fauszer Antal úr és Biedermann Henrik Ignác insbrucki egyetemi igazgató, mindenik 5 frt; Say Mór 2 frt; Pálffy Lajos, Pálffy Géza és Littauer Márk, mindenik 1 frt. * A budai színházak állandó szervezéséről nincs biztos hírünk. Egyik hír szerint : a nemzeti színház közelebb megkezdi a társulat kiegészítését, s Aradi személyzetéből csak Eichner Anna kisasszonyt, Drágussnét, Mátrayt és Pintért szerződteti. Azt is írják, hogy a nyári hónapokra Latabárnak adják át a színkört, melyben ez a legújabb operetteket fogja előadatni. Az idő meg fogja mutatni, hogy melyik lett volna jobb : egészen átadni-e Budát oly ügyes igazgatónak, mint Latabár, vagy pedig a nemzeti színház igazgatásával kötni össze állandóan ? * Fálk Miksát egyhangúlag választák meg Kőszeg képviselőjévé. Az örömzaj átalános volt s részt vettek benne még az ellenzékiek is, kik ellenjelöltet nem is állítottak föl. Ez egyhangúlag kétségkívül ama régi jó magyar író iránt nyilatkozott, ki Magyarország nehéz éveiben napról-napra vigaszt és hitet ébresztgetett a szabadelvű magyar lapok vezércikkeiben. * A tiszti kaszinóban a múlt héten tánc- és zeneestély volt, melyen Kuhnhadügyér, Tegetthoff altengernagy és K. Gablenz, ő Felsége egyik hadsegéde is jelen voltak. A pesti szép világ szintén nagy számban jelent meg. A József-ezred zenekara Gumpert egy nyitányát játsza; a tiszti dalárda Marschner „Dalszabadság“-át és Schaffer „Der seine Wilhelm“-jét adá elő; Stegemann Hermin k. a. a „Faust“ ékszerdalát, Schmitshausen főhadnagy a „Hamis pénzverő“ bariton-áriáját, Stegemann k. a., Schmitshausen főhadnagy és Bartonek hadnagy „Ernáni“ zárhármasát éneklék; Girardi ezredorvos és Hoffmann számvevő-százados pedig „Dom Sebastian“ elégiáját gordonkán és zongorán játszák, valamennyien tetszés mellett. * A képzőműv. társulat tavaszi kiállítására Böhm Pál fiatal életképfestő egy „Tönkrejutott család“ című genreképet festett, melynek — az „ Ellenőr“ szerint — költői kompozíciója van, s átalános figyelmet fog gerjeszteni. Árverelési jelenetet ábrázol egy csizmadia-műhelyben. A mester baloldalon a tőkén ül, szomorúan, hátat fordítva a kótyavetyélőknek; kisfia melléje húzódik, s félénken nézi az idegeneket. Háttérben a dobos, az árverelő stb., jobboldalon egy eredeti zsidó vizsgálja a szegen lógó százgallérú köpönyeget, míg mellette az inas legalább egy pár kaptafát igyekszik megmenteni. Középen két anya van a bölcső körül, egyik térden guggol s gyermekét keblére szorítva, kendője sarkából pénzt bont ki, jeleül, hogy a bölcsőt megvette. A másik anya a mester fiatal, szép felesége, kikönyezve nézi a bölcsőt, mely után a karján tartott kisded előre nyújtja kezét, ismerős pihenő helyére vágyván, mely nem az övék többé. E vázlatos leírás is eléggé bizonyítja a kép tartalmasságát. * Rövid hírek. A „kereskedő-ifjak társulata“ helyiségében ma este kilenc órakor Berecz Antal tanár fölolvasást tart a „villany, delejesség és távírdákról,“ összekötve gyakorlati kísérletekkel. — Jean Becker, mint halljuk, oly hegedűn játszik, mely valaha a Paganinié volt, s Olaszországban kapta ajándékul. — A történelmi társulat holnapi ülésén (d. u. öt órakor) b. Nyáry Albert „Magyarország közgazdasági viszonyairól I. Mátyás és II. Ulászló korában,“ Fabó András pedig „Türk Dániel XVI-dik századbeli naplójáéról fognak értekezni. — A királyi palotában ma nagy udvari ebéd lesz, melyre 30 magyar s 30 bécsi delegátus, 20 képviselő és 10 felsőházi tag vannak meghíva. — Kloid főhercegnő már eddig is igen sok jót tett budai szegényekkel, egyszerű öltözködése pedig mintául szolgálhatna e fényűző időkben. — Gróf Beust tegnapelőtt este visszatért Budára. — Liszt Ferenc a nemz.színháznál már tartott próbát a Beethoven-ünnepen előadandó symphoniából. — A tűzoltók, hír szerint, a király előtt nagy gyakorlatot fognak tartani, az újépület udvarán. — Vértesi Arnold „Ország- világ“ cimü új képeslapjába Munkácsy Mihály „Iskola előtt“ cimü igen szép életképet külde. — A jogászsegély-egyes bálbizottsága megalakult, Scitovszky János elnöklete és Kovács István alelnöklete alatt. — A vízvezeték e napokban rosz ízű és színű italt szolgáltatván, miután a baj oka a kőbányai medence vizében rejlett, a tísöveket megbocsáták, hogy a medencét tiszta vízzel lehessen ismét megtölteni. — A budai kapitányság elfogatott egy embert, ki megúnt nejét öt hónapig egy kis zárt kamarában tartá, s kenyérnél és víznél nem adott neki egyebet. — Kendefi János, ráckevei ügyvéd, pár nap előtt egy buda-tabáni vendéglőben agyonlőtte magát, rokonai számára három levelet hagyván hátra. — A budai műegyetem bálbizottsági elnökévé Goszmann Györgyöt választék. * Budai várszínház. Szerdán, nov. 30-kan, Aradi Gerő igazgatása alatt: „A hamupipőke,“ új színmű négy felvonásban. 1185 Vidék. a* Kecskemétről a következő érdekes közleményt kaptuk : „A „Főv. Lapok“ 262-dik számában Eötvös Lajos ismerteti Petőfi Sándor pápai életét. A többi közt azt is írja benne, hogy: „Petőfi S. az 1843-ban Kecskeméten működött színtársulat cédulaosztója volt, s utóbb — szokás szerint — egy búcsúzó-könyvecskét nyomatott nálam, mely teljesen saját műveit tartalmazta.“ Az eset azonban így áll: már nem emlékszem, melyik év utosó napjaiban, délelőtt bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú, s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordója, kezembe ad egy lap kéziratot, azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki, újévkor kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem, mit akar kinyomatni, s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes „Disznótorban“ címmel és „Petőfi I.“ aláírással. Mondom neki magam viszem el a cenzorhoz, s ha ez megengedi, szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanító szerzetnek főnöke ,Schembera Kaláz József nevű tót ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmeművek megbirálására, mert amint elolvasta a verset, egész indignációval mondá: „Micsoda bolondság már ez, hogy „ a világban töltelékek vagyunk?“ stb. Ezt nem engedhetem meg!“ Én, persze, előterjesztem, hogy hiszen ez csak költészeti tréfa, de hasztalan volt minden beszédem: nem engedé meg. S így délután ismét hozzám jővén Petőfi, megmondám neki okát, miért nem nyomathatom ki versét, mire ő keserű mosolylyal távozott el. Azóta többé nem is láttam. Tehát búcsúzó könyvecskét sem nyomatott nálam, melyet ezóta bizonyára érdemesebb helyre adtam volna be, mintsem az én régiség-lomtáramban heverjen. Kecskemét, 1870. nov. 26-kán. Szilády Károly.“ ** Nyíregyházáról egy kis sárga könyvet kaptunk, melyre az van írva: „Andrássy Béla költeményei.“ A szerző ismeretlen, se 112 apró versével aligha lesz ismeretesebb; mert van ugyan e könyvben itt-ott ötletcsillám s egy pár jó sor; de egész költemény, mely a gondolat, hang, forma és ízlés szerencsés frigyéből szülemlett volna, alig van egy is. Abból, hogy a szerzőnek a holddal eléggé meggyűlt a baja, azt gyanítjuk, hogy fiatal, de ha fiatal , akkor várhatott volna egy kicsit, hogy eredetibb és sikerültebb füzettel állhasson élőt. A hamarosan készített versfüzetnek volt azonban — mint a névsorból látjuk — 154 előfizetője; több, mint a