Fővárosi Lapok 1870. november (242-266. szám)

1870-11-30 / 266. szám

gyelem ama folyamossága, mely nélkül a kamarai zene nem élvezhető teljesen. Ez állapotnak kell tulajdonítanunk, hogy bár a florenciek csak oly kitűnőleg játszottak most is, mint máskor , mégis a pesti közönség máskor mindig lelke­sebben tapsolta őket, mint hétfőn este, midőn csak a Haydn apó G-dúr négyesének első részei, e rendkívüli tiszta formákba öntött bájos hangenyelgések, és a Ru­binstein C-moll quartettjének adagiója, melynek a folytonos sordina (hangtompítás) igen bűvös-bájos jellemet kölcsönöz, keltettek melegebb és átalánosabb tapsokat. A többire nézve kénytelenek voltunk (leg­alább a hallgatóság többsége) néma elismerésre szorít­kozni, miután kezünk szabad mozgását megköté a rendező szűkkeblűsége. Sőt az utósó négyes (Beetho­ven A­durja) alatt a szabadulás vágya már annyira be­fészkelhető magát a hallgatókba, hogy alig vártuk a nagy mester e művének végét, hogy szabad légre és szabad mozgáshoz juthassunk. Valóban kár egy ily ki­tűnő hangverseny élvezetét ennyire megrontani a ny­el­­vágy túlbuzgalmaiért. Különben ezúttal nem csak a rendező, hanem a florenciek is figyelmetlenséget ta­núsítottak a pesti közönség iránt, miután nem azokat a négyeseket játszák, melyeket a falragaszokon ígér­tek, így Herbeck és Schumann helyett Rubinsteint és Beethovent kaptuk, a­mi okvetlenül nyereség ugyan, de félreértésekre adhatott alkalmat. És bizony nem is csoda, ha sokan, kik az első programmot zár­ták kezükben, a Rubinstein négyesének némely tar­kaságaiban Herbecket látták, s csak az adagióban, melyet a florenciek első ittlétük alkalmával is nagy tetszés közt játszottak e teremben, kezdtek kétel­kedni , hogy ilyesmi kerülhet e Herbecktől, a bécsi karmestertől ? Nem csoda, mondjuk, mert a kényel­metlenség folytonos érzete nem csak az élvezetet, hanem a zeneboltok értékét is devalválja az izzadó és szorongó közönség körében. Engedje meg tehát a rendező, hogy a másik két hangversenyben örömtel­­jesebben élvezhessük a florenciek mesteri játékát. A második hangverseny holnap (csütörtökön) lesz, nem tudjuk, mily műsorral, miután az előre megállapított rend már ez első este föl volt forgatva. Meg kell említenünk, hogy a hétfői hangver­senynek a mily nagy, épp oly díszes közönsége volt. Sok kitűnőséget lehetett látni: Liszt, b. Eötvös, Hay­­nald érsek egymás mellett ültek. Brassai bácsi, ki nem egyszer tette már meg a kolozsvár-bécsi hosszú utat is e négyes-társulatért, szintén jelen volt. Eze­ken kívül sok bécsi delegátus, és még több szép hölgy. Fővárosi hírek. * Az Eszterh­ázy-képtár ügye tegnap a képvi­selőház szőnyegére került. Tisztelet Ü­r­m­é­n­y­i Miksa képviselőnek! ő szólamlott föl, kérdve K. Eötvöst minisztert: vájjon tudja-e, hogy e képtár megvétele az ország köz­hajtása, s vájjon e végett tett-e lépéseket, s mily kilátás van e képtár meg­vételére ?B. Eötvös rögtön válaszolt: „Tudja, — úgy­mond, — hogy az ország kívánja a megvételt, s az alkudozások folyamatban lévén, hiszi is, hogy oly vételárt állapítnak meg, melyet elfogadásra ajánlhat a háznak.“ (A kétség tehát még most sincs egészen eloszlatva, mert a jó hit még nem tény!) Ugyanez ülés­en a miniszterelnök egy törvényjavaslatot nyújt­ be a közmunkatanácsnak megszavazandó póthitelről a most folyó évre . A Kisfaludy-Társaság ma d. u. 5 órakor tartja havi ülését. Mint már említik ,Zichy Antal Ho­­rác két szatírájának fordítását mutatja be, s Szász Béla „Feleségem verses­könyvéből“ olvasnak föl egy pár költeményt. * A pesti ferenciek zárdafőnöke gondoskodott arról, hogy az advent szombatjain magyar hitszónok­latokat halljon a pesti közönség. E beszédek tárgyai lesznek: dec. 3 -án „a hit és tudás,“ 10 kén „isten,“ 17-kén „a lélek szellemisége és a materializmus,“ 26-kán pedig „a kinyilatkoztatás.“ Kezdetük mindig­­esti 6 órakor lesz. * Az esküdtszék előtt tegnap Porutiu János, a „Federatiune“ szerkesztője állt, lázítással vádolva. Lapjának egy cikke ugyanis a románoknak a véd­­kötelezettségtől való elidegenítésére célzott, mond­ván , hogy az osztrák­ Magyarországban a romá­noknak nincs védeni valójuk, miután ez rájuk nézve nem szabadság, hanem szolgaság, s a Beust, Andrássy és Deák politikájáért vájjon meg fognak-e halni a románok ? Rozgonyi Bertalan tarta a közvádlói be­szédet. Vádlottat pedig, ki állíta, hogy ő nem lázított, hanem csupán a kormányt akarta figyelmeztetni hi­báira, Stanesku ügyvéd védte. Az esküdtek (7 szóval 5 ellen) bűnösnek találták a vádlottat, s ennélfogva a bíróság tíz havi börtönre, 500 frt bírságra s 41 frtnyi perköltségre ítélték. * A budai színpadon „Amurra barátok“ című bohózat (írta Egervári) senkinek sem tetszett. Eről­tetett és kuszált jelenethalmaz, s a színészek is ked­vetlenül játszák, a közönség pedig még kedvetle­nebből nézte. * A városligeti sugárútban már gyönyörköd­hetünk egy kicsit. Előttünk feküsznek fényképei. Egyik az egyenes út tervrajzát mutatja, melynek hosszában két szép körtért is látunk. A másik a be­­járást mutatja, egyik sarkon a pompás körhomlokzatú dalszínházzal,másikon egy négyemeletes renaissance­­tornyú palotával. A harmadik távlatképét a belső r résznek, oldalt szép épületekkel különféle stylben, az út kétoldalt fák soraival, s az út közepén egy hár­mas lámpa öntött­ vas oszlopon. A negyedik pedig a városligettől visszafelé egy másik részletet, kettős fa­sorokkal, s azon belül egy magas oszlopon álló lo­vagszoborral. Mindez igen szép, s öröm nézni! De ha eszünkbe jut, hogy Pesten még mennyi primitív szükségen sincs segítve, akkor némi kétkedéssel kezdjük : vájjon e díszes fényképekből lesz e való­ság (kő, vas és fa) egyhamar ? * Pest városának jövő évi költségvetése össze van állítva. A szükséglet 2.963,047 frt, a fedezet 2.399,049 frt, ekkér a hiány 563,998 frt. Rendel­keznek azonban 610,000 frt pénztári maradványnyal, s így még megmarad 46,000 frt. A kiadásban faülte­tésre 40,240 frt van fölvéve. * Az akadémia hétfői ülésében Klein Gyula műegyetemi tanár értekezése: „a pilobolus-gombának fejlődéséről és alakjairól,­ a szakértők tetszésével találkozott. Ez, először 1784-ben ismertetett gombafa fajaiból főleg kettőről értekezett, s bemutatott egy új fajt is, melyet ő maga fedezett föl. Az osztályülés után „összes“ következett, b. Eötvös elnöklete alatt, s ebben elfogadták azt a bizottsági javaslatot, hogy ezentúl minden hó utósó hétfőjén csupán összes ülést tartsanak; továbbá a pályaművek beadása utáni hétfőn, s végül október hóban, a szünet utáni első ülésen. Bejelenték továbbá Gózon Imre tanító ajándékát, Balassa Bálintnak 1744-diki kiadású verseit. Jövő hétfőn szépirodalmi érdekes fölolvasás lesz, Jókai Mór elbeszélése: „Párbaj az istennel.“ * A zenede házára következő új adományok folytak be: Weisz B. F. 100 frt; báró Vecsera Al­bin, Geibel Leonóra asszony szül. Weisz, Brockhaus Emilia asszony szül. Weisz Lipcséből és özvegy Brauer Józsefné asszony szül. Weisz, mindenik 50 frt; Erney József zeneder tanár gyűjteléke 66 frt 70 kr; Engeszer Mátyásné asszony gyűjteléke 41 frt; a zenedei növendékek gyűjteléke 35 frt 50 kr; Zapf Antal zenedei tanár gyűjteléke 30 frt; Steszel Lajos tudor 25 frt; Aggházy György úr gyűjteléke 21 frt; Szűk Lipót zenedei tanár által Halász Ge­deon 10 frt; Hupf Ágost 10 frt; Kossovics József úr gyűjteléke 7 frt; Fauszer Antal úr és Biedermann Henrik Ignác insbrucki egyetemi igazgató, minde­nik 5 frt; Say Mór 2 frt; Pálffy Lajos, Pálffy Géza és Littauer Márk, mindenik 1 frt. * A budai színházak állandó szervezéséről nincs biztos hírünk. Egyik hír szerint : a nemzeti színház közelebb megkezdi a társulat kiegészíté­sét, s Aradi személyzetéből csak Eichner Anna kis­asszonyt, Drágussnét, Mátrayt és Pintért szerződteti. Azt is írják, hogy a nyári hónapokra Latabárnak adják át a színkört, melyben ez a legújabb operette­ket fogja előadatni. Az idő meg fogja mutatni, hogy melyik lett volna jobb : egészen átadni-e Budát oly ügyes igazgatónak, mint Latabár, vagy pedig a nem­zeti színház igazgatásával kötni össze állandóan ? * Fálk Miksát egyhangúlag választák meg Kő­szeg képviselőjévé. Az örömzaj átalános volt s részt vettek benne még az ellenzékiek is, kik ellenjelöltet nem is állítottak föl. Ez egyhangúlag kétségkívül ama régi jó magyar író iránt nyilatkozott, ki Magyarország nehéz éveiben napról-napra vigaszt és hitet ébresztgetett a szabadelvű magyar lapok ve­zércikkeiben. * A tiszti kaszinóban a múlt héten tánc- és ze­neestély volt, melyen Kuhn­­hadügyér, Tegetthoff altengernagy és K. Gablenz, ő Felsége egyik had­segéde is jelen voltak. A pesti szép világ szintén nagy számban jelent meg. A József-ezred zenekara Gumpert egy nyitányát játsza; a tiszti dalárda Marschner „Dalszabadság“-át és Schaffer „Der seine Wilhelm“-jét adá elő; Stegemann Hermin k. a. a „Faust“ ékszerdalát, Schmitshausen főhadnagy a „Hamis pénzverő“ bariton-áriáját, Stegemann k. a., Schmitshausen főhadnagy és Bartonek hadnagy „Ernáni“ zárhármasát éneklék; Girardi ezredorvos és Hoffmann számvevő-százados pedig „Dom Sebas­tian“ elégiáját gordonkán és zongorán játszák, vala­mennyien tetszés mellett. * A képzőm­űv. társulat tavaszi kiállítására Böhm Pál fiatal életképfestő egy „Tönkrejutott csa­lád“ című genreképet festett, melynek — az „ Ellenőr“ szerint — költői kompozíciója van, s átalános figyel­met fog gerjeszteni. Árverelési jelenetet ábrázol egy csizmadia-műhelyben. A mester baloldalon a tőkén ül, szomorúan, hátat fordítva a kótyavetyélőknek; kis­fia melléje húzódik, s félénken nézi az idegeneket. Háttérben a dobos, az árverelő stb., jobboldalon egy eredeti zsidó vizsgálja a szegen lógó százgallérú köpönyeget, míg mellette az inas legalább egy pár kaptafát igyekszik megmenteni. Középen két anya van a bölcső körül, egyik térden guggol s gyermekét keblére szorítva, kendője sarkából pénzt bont ki, jeleül, hogy a bölcsőt megvette. A másik anya a mester fiatal, szép felesége, ki­könyezve nézi a bölcsőt, mely után a karján tartott kisded előre nyújtja kezét, ismerős pihenő helyére vágyván, mely nem az övék többé. E vázlatos leírás is eléggé bizonyítja a kép tartalmasságát. * Rövid hírek. A „k­e­r­e­s­k­e­d­ő-i­f­j­a­k társu­lata“ helyiségében ma este kilenc órakor Berecz Antal tanár fölolvasást tart a „villany, delejes­ség és távírdákról,“ összekötve gyakorlati kí­sérletekkel. — Jean Becker, mint hall­juk, oly hegedűn játszik, mely valaha a Pagani­nié volt, s Olaszországban kapta ajándékul. — A történelmi társulat holnapi ülésén (d. u. öt óra­kor) b. Nyáry Albert „Magyarország közgazdasági viszonyairól I. Mátyás és II. Ulászló korában,“ Fabó András pedig „Türk Dániel XVI-dik századbeli naplójáéról fognak értekezni. — A királyi palo­tában ma nagy udvari ebéd lesz, melyre 30 magyar s 30 bécsi delegátus, 20 képviselő és 10 felsőházi tag vannak meghíva. — Kl­o­­­i­­­d főhercegnő már eddig is igen sok jót tett budai szegényekkel, egy­szerű öltözködése pedig mintául szolgálhatna e fény­űző időkben. — Gróf Beust tegnapelőtt este visszatért Budára. — Liszt Ferenc a nemz.­szín­háznál már tartott próbát a Beethoven-ünnepen elő­adandó symphoniából. — A tűzoltók, hír szerint, a király előtt nagy gyakorlatot fognak tartani, az új­épület udvarán. — Vértesi Arnold „Ország- világ“ cimü új képes­lapjába Munkácsy Mihály „Iskola előtt“ cimü igen szép életképet külde. — A jogászsegél­y-e­g­y­­­e­s bálbizottsága megalakult, Scitovszky János elnöklete és Kovács István al­­elnöklete alatt. — A vízvezeték e napok­ban rosz ízű és színű italt szolgáltatván, miután a baj oka a kőbányai medence vizében rejlett, a tísöveket megbocsáták, hogy a medencét tiszta vízzel lehessen ismét megtölteni. — A budai kapi­tányság elfogatott egy embert, ki megúnt nejét öt hónapig egy kis zárt kamarában tartá, s kenyérnél és víznél nem adott neki egyebet. — Kendefi János, ráckevei ügyvéd, pár nap előtt egy buda-ta­­báni vendéglőben agyonlőtte magát, rokonai számára három levelet hagyván hátra. — A budai műegye­tem bálbizottsági elnökévé Goszmann Györgyöt választék. * Budai várszínház. Szerdán, nov. 30-kan, Aradi Gerő igazgatása alatt: „A hamupipőke,“ új színmű négy felvonásban. 1185 Vidék. a­* Kecskemétről a következő érdekes közle­­ményt­ kaptuk : „A „Főv. Lapok“ 262-dik számában Eötvös Lajos ismerteti Petőfi Sándor pápai életét. A többi közt azt is írja benne, hogy: „Petőfi S. az 1843-ban Kecskeméten működött színtársulat cédulaosztója volt, s utóbb — szokás szerint — egy búcsúzó-könyvecskét nyomatott nálam, mely teljesen saját műveit tartalmazta.“ Az eset azonban így áll: már nem emlékszem, melyik év utosó napjaiban, délelőtt bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú, s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordója, kezembe ad egy lap kéziratot, azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki, újévkor kiosztás végett. Akko­riban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem, mit akar kinyomatni, s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes „Disznót­orban“ címmel és „Petőfi I.“ aláírással. Mondom neki magam viszem el a cenzorhoz, s ha ez megengedi, szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanító szerzetnek főnöke ,Schembera Kaláz József nevű tót ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmeművek megbirá­­lására, mert a­mint elolvasta a verset, egész indig­­nációval mondá: „Micsoda bolondság már ez, hogy „ a világban töltelékek vagyunk?“ stb. Ezt nem engedhetem meg!“ Én, persze, előterjesztem, hogy hiszen ez csak költészeti tréfa, de hasztalan volt minden beszédem: nem engedé meg. S így délután ismét hozzám jővén Petőfi, megmondám neki okát, miért nem nyomathatom ki versét, mire ő keserű mosolylyal távozott el. Azóta többé nem is láttam. Tehát búcsúzó könyvecskét sem nyomatott nálam, melyet ezóta bizonyára érdemesebb helyre adtam volna be, mintsem az én régiség-lomtáramban heverjen. Kecskemét, 1870. nov. 26-kán. Szilády Károly.“ ** Nyíregyházáról egy kis sárga könyvet kap­tunk, melyre az van írva: „Andrássy Béla költemé­nyei.“ A szerző ismeretlen, se 112 apró versével aligha lesz ismeretesebb; mert van ugyan e könyv­ben itt-ott ötletcsillám s egy pár jó sor; de egész költemény, mely a gondolat, hang, forma és ízlés szerencsés frigyéből szülemlett volna, alig van egy is. Abból, hogy a szerzőnek a holddal eléggé meg­gyűlt a baja, azt gyanítjuk, hogy fiatal, de ha fia­tal , akkor várhatott volna egy kicsit, hogy erede­tibb és sikerültebb füzettel állhasson élőt. A hamaro­san készített versfüzetnek volt azonban — mint a névsorból látjuk — 154 előfizetője; több, mint a

Next