Fővárosi Lapok 1870. november (242-266. szám)

1870-11-01 / 242. szám

most se­m hiányzik. A „resultatum“ pedig nem olyan fekete, mint a­hogy festik. Borunk meglehetősen termett s habár valamivel karcosabb, mint a tavalyi, atalán mégis csak úgy megfizettetik, mint boldo­gabb években. A vendégsereg, mely a kellemetlen idő dacára töméntelen nagy számmal látogatta a hegyalját, apródonkint hazaszállingózik a városba, hol az őszi sárral és a favágó-fűrészek hangversenyé­vel találkozik. A színházban már a második őszi bérlet járja, s Cassanova asszony „fényes nagy orosz­lán-előadásai“ után meg lehetünk elégedve Follinus kis oroszlánainak előadásával. Színészeink jók, s a játékrendben az igazgató több újdonságot ígér, ami nagyon el is fog kelni. Különben sem unatkozunk. Arad útjába esik minden vándorló és átutazó mű­vésznek, s a „Hal-tér“-ről sohasem hiányzik egy-egy „középkori kínzó-eszközöket, guillotint és nürnbergi vasszüzet“ mutogató bádog bódé vagy „Mechanique de Paris“ stb., miknek nálunk nagyon hálás közön­sége van. A­ Hangversenyeknek még híre sincs, kivéve a T­e­r­b i­s­z Jenőét, a­ki szándékozik egyet rendezni. Pár év előtt voltak jeles művész-vendégeink is, mert el-eljöttek hozzánk Reményi, Willmers, Kletzer, Huber és Dubez, kiket itt mindenkor szívesen láttak, s e két utóbbit bizonyos — nálunk sem hiányzó —körökben „Hubé“ és „Dübé“-nek neveztek el. E körök szerint: legszebb elméleti el­ismerése a művész játékának az, ha nevét az ember franciául ejti ki. Ez is tanúskodik rokonszen­­vünkről a franciák iránt. Háromnegyede városunk politizáló közönségének (és ez nem megvetendő la­kás). A francia fegyverekkel rokonszenvez, s a fran­ciák szerencsétlenségein búskomolykodik. Az „Al­föld“ is éleszti e rokonszenvet, míg az „Arader Zei­tung“ nem csak ebben, de egyátalán mindenben el­lenlábasa- „Ein eingefleischter Germanisator,a­ki a porosz seregeket isteníti. Végre örömmel dicsérem meg a helybeli minorita atyákat, mint gymnáziumunk tetőtöl-talpig derék, magyar szellemű tanárait, kik körükben olvasó-kaszinót alakítottak s abba mintegy harmincötféle lapot, összesen 46, példányban járat­nak. Jellemző, hogy a „Magyar Állam“ hiányzik. Ta­valy volt egy dühös hive, de most az is bevallotta, hogy csak humorisztikus lap helyett járatta. ** Vidéki rövid hírek. Pécsett Verbőczy István tanártól 189 lapra terjedő „Szónoklat­tan“ jelent meg, tanodai- és magánhasználatra, csinos kiállításban, Rezutsek apátnak ajánlva. — Aradon jelenleg Nagy Jakab ad tilinkó-hangversenyt. — Az „A­baujmegye monographiájából.“ Írja Korponay János, a XI-dik füzet megjelent. — A sóvári kaszinó könyvtára javára műkedvelők a „Női ké­nyek“ és „Egyik olyan,mint a másik“ című vígjátéko­kat adták elő, körülbelül száz forint tiszta jövede­lemmel.— Háromszékben: Baróthon, e hó 12- én egy jellemes, művelt, derék agg hazafi és családfő húnyt el: a 80 éves Zathureczky István, ki az egész környék nagy tiszteletét birta. — Kassán Zábrácz­­ky Józseftől egy kötet költemény fog megjelenni, a­­Repkényi előfizetőinek kárpótlásáúl. — Gr. Haller Ferenc leánya, Ilona grófnő, Mirbach-Kosmanos Hugó gróffal kelt összes kiadásában. Gigl Sándor írja a nép számára s 16 füzetben fog megjelenni, ha ugyan az események ké­sőbbi fejlődése több füzet kiadását is nem teszi szük­ségessé. E képes krónika a többi hasontartalmú vállalatok közt azért érdemel figyelmet, mivel szi­gorúan történeti s objektív irányt követ, míg a kül­földről bejövő termékek a részrehajlás szemüvegén át ítélik meg az eseményeket. Hasonló képes vál­lalatnak bizonyára nálunk is volnának olvasói, s mi csodálkozunk,­hogy kiadóink nem használják föl a kínálkozó alkalmat. Régebben az orosz-török, újab­ban pedig az 1866-diki porosz-osztrák háborút szin­tén ismertették képes füzetek. Igaz ugyan, hogy a mostani háború minket oly közelről nem érdekel, mint érdekeltek az 1866-ban folytatott küzdelmek, de azért a közönség ama része, mely nem csupán a napilapok ingatag közleményei után akar okulni, hanem az események megállapított és tisztázott kri­tikai előadását keresi, mindenkor örömmel fogadna ily vállalatot. *** Karlsbad mellett: Schönfelden, közelebb igen nagy díszszel temették el a kilencven éves Bach­­mann iskolatanítót, ki régebben szintén érezte pályá­jának nyomorúságait. Mint segédtanító, mesterének parancsára az erdőn gályát szedett, s összes díjazása a szabad étkezésből állt. Később évenkint hat forint fi­zetésért tanitóskodott, s az 1816-diki ínségben 105 fo­rintnyi fizetéséből kellett táplálnia nejét és hat gyer­mekét. 1848 ban mindene elégett, s a prágai érsek segített nyomorán. Ez időtől fogva nyugalmas életet élt, de érdemeit kellőleg csakis temetésekor méltá­nyolták, mely nagy részvét mellett ment véghez. ..** Négy francia fogoly, kiknek sikerült Zwittauból megszökniük, Bécsbe érkezett. Ott áll­tak egy ligueres-bódé előtt, sóvár pillantásokat vetve a kirakott palackokra. Egy kedélyes bécsi polgár bevitte és megvendégelte őket. Ekkor a bérkocsisok is előállottak, gyakorlandók ők is vendégszeretetü­ket, s nagyban hívták a vörösbugyogós vendégeket egy kis schwechati sörre. De a franciák nem fogad­ták el a meghívást, mert valami dolguk volt. Útköz­ben egy tábornagynak látszó úr magához inti őket, beszédbe ered velük, s mivel — úgy­mond — nincs pénze, segédétől kér kölcsön, s mind a négy f­ranciának egy-egy ötforintos bankót ad. Ez az úr Albrecht főherceg volt. Bécsi hírek. A vasárnapi lóverseny, Ő Felsége és a ko­ronaörökös jelenlétében, a magyar sportsmanekre kedvezőleg folyt le. Az ezerforintos handicap-ben gr. Szapáry Iván „Verbená“-ja, a kétévesek verse­nyében gr. Széchenyi B. „Markgraf“-ja, a nagy han­­dicap-ben pedig gr. Szapáry I. „Domus“-a nyertek. Az eladó­versenyben a gr. Bawarowski „Junák“-ja, az akadályversenyben a Captain Blue „Transylva­­nian“-je lettek elsők. A német-francia háború képes történeté­nek első füzete most jelent meg Bécsben, Hartleben 1082 külföld. ■/'z Páris bombáztatását „az istentisztelet után“ mára, a halottak napjára tűzte ki a porosz ki­rály. „Páris elszánt!“ e két szó hangzott a legutóbbi napokban is a légposta híreiből. De vájjon Metz föl­adása nem csökkenté e meg ez elszántságot ? Mi fog történni ? senki sem sejti. A „France“ fegyverszü­net szükségét emlegeti, a „Siécle“ pedig ellene szól, mondván: „eleget szenvedtünk, hogy még pár hóna­pig szenvedjünk ; egyedül egy késre menő háború adhat nekünk fényes megtorlást,“ stb. A semleges hatalmak — hír szerint­­— a fegyverszünet érdeké­ben léptek föl. — Thiers 28-dikán volt Párisban. — Versaillesban, a­mint hírlik, a porosz király számára már megállapíták a császári címet. Királynénk fivére , Max Emánuel bajor herceg, vaskeresztet kapott. — Bázelből azt írják, hogy 27-ken a franciák Besancon körül teljesen megverték a bádenieket, kik 53 kocsi sebesültet hátrahagyva, Svájcba futot­tak, hol lefegyverzék őket. Toursból pedig jelentik, hogy Fermiere mellett 2000 poroszt, kik a vasútat akarák fölszakítani, visszavertek.­­ A toursi kor­mány különben Bordeauxba megy, ha valami új kö­rülmény nem áll elő. — A németek kezében össze­sen 323.000 francia katona van, tízezer tiszttel és hatezer ágyúval. Ily zsákmányról eddig nem szólt a hadi történet. — Bazaine méltó szemrehányás-­s­nak van kitéve világszerte. Azzal mentik némelyek. " Valódi amerikai VARRÓ-GÉPEK Wheeler & Wilson és Elias Howe jun.-tól, házi használatra, fehérnemű-varrásra, szabók, cipészek, kalaposoknak stb. csak C. O. OHM főraktárában, József tér 15. SZ. a. Dr. Kovács-féle házban kaphatók. Egyszersmind bátorkodom a t. közönséget arra figyelmeztetni, hogy csak egyedül az én raktáramban a valódi amerikai Wheeler et Wilso­n-féle pék kaphatók, és minden más ily gyanánt hirdetett gépek csak utánzások, pabir hamis céggel és bélyeggel is vannak ellátva. Az alólirt ajánlja magát egyszersmind a t. e. közönségnek pontos szolgálattal a legolcsóbb áron, köny­­nyebbitett fizetési feltételek és öt évi jótállás mellett. C. O. O 11 fiú I Pest, József-tér 15. sz. a., új háznégyszög, Dr. Kovács-féle házban. __________________________________ 164 Vadkerthy Béla. Tulajdonos : Tóth Kálmán, nyomatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény-társulat, T.Wolk és Brtai urakná Pesten. Örömmel tudatom önöket megelégedésemről e küldött sós­­borszeszre (Franzbranntwein) vonatkozólag, mert a mióta ezen szert avult és makacs rheumatikus bajaim ellen használom, ez idő óta ebbeli állapotom annyira javult, hogy még rövid idei használat után teljes egésségemet visszanyerni remény­em. Kérek tehát újólag utánvét mellett 6 üveggel küldeni. Szőllős, október 20-kán 1870. Őszinte tisztelettel hogy nem volt elég lova, s a mi volt is, elcsigázva volt, s igy áttörhette volna ugyan magát a poroszo­kon, de lovasság és tüzérség nélkül okvetlenül sem­mivé teszik. — Garibaldiról azt írják, hogy csak kétezer o­roszul fegyverzett embere van. — Tegnap reggeli táviratok szerint, a köztársaság Metz után is folytatja a háborút. Gambetta ki­jelenté, hogy a kormányt a legborzasztóbb szeren­csétlenségek sem fogják elcsüggeszteni, s „a gaz ka­pitulációk e korszakában van egy, a­minek nem sza­bad kapitulálni, s ez a francia köztársaság.“ Trochu is visszautassa a megadási ajánlatot, s erre Páris bombázását azonnal elhatárzák. — Thann bajor tá­bornok délen sürgetős erősítést kért. A würtember­­giek Monterannál elfogtak 300 mozgó­őrt, egy golyó­szórót s egy ágyút. — A porosz király Frigyes és Frigyes Károly hercegeket tábornagyokká nevezte ki, Moltkét pedig grófi rangra emelte. — Az olasz kormány csak azon esetben kész átengedni Elba szigetét Napóleon lakhelyéül, ha ebbe a semleges hatalmak mind beleegyeznek. —A franciák a kétségbeesés háborúját kezdik. Marseille túlzó népe Gambettát is hazaárulózza, s külön köztársaságot akar. De Páris népe egyetért. St.-Denistől keletre 28-kan elűzték a poroszokat, de később mégis azok győztek, sok foglyot ejtve, bár az ő veszteségük is (mint maguk bevallják) nem jelentéktelen.­­ A metzi kapitulációt Changarnier köti meg, mert Ba­zaine már alig volt ura seregének. A város éhnyomo­rát szörnyűnek festi. A belga városokból azonnal sok eleséget vittek bele. Ponson du Terrail az orleansi csata óta, melyben részt vett, nyomtalanul eltűnt. Bérlet , 136. szám. I­­H­O L NEMZETI I*«# SZÍNHÁZ. Pest, kedden, november 1-jén, 1870. DON JUAN, vagy: a kőszobor vendég. Opera 2 felv. Irta Da Ponte. Fordította Szerdahelyi. Don Pedro, salamancai helytartó Tallián J. Donna Anna, leánya — — Don Ottavio, ennek jegyese — Don Juan, spanyol lovag — Leporello, szolgája —­ — Donna Elvira — — — Masetto vőlegény — — Zerlina, menyasszonya — Toperczer Ilka. Pauli. Láng. Köszeghi. Balázsné. Bodorfi. Pauliné. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. A városi redoutban csütörtökön, november 3-dikán este fél nyolc órakor első tudományos estély. Mulattatóan oktató előadások a kísérleti termé­szettan (experimental Phisik) köréből. Galvanismus, villany delej­esség és következtetési villanyosság. Bementidij : körszék 2 frt, számozott ülés 1 frt, állóhely 40 kr. — Jegyek előre válthatók a követ­kező mű- és hangjegy kereskedésekben, úgy mint : Treichlinger J. úrnál váci utca, és Rózsavölgyi és társa uraknál szervita­ téren; továbbá Szemek és Mayer urak dohány­tőzsdéjében a váci­ utca sarkán és városháztéren. Közelebbi értesítés a falragaszokon. Medergesäss, kísérleti természettudor.

Next