Fővárosi Lapok 1870. december (267-291. szám)
1870-12-31 / 291. szám
gyilkosság által vetett véget. A demokráciának is volt oka gyászt ölteni: Párisban meghalt Marie, a nép tisztakezű, tisztaszivű fia, ki a törvényhozótestületben Marseillet képviseli, mely egyik legjobb fiának halála után a lángajkú, tűztevékenységű Gambettát választá követteül, és Berlinben meghalt Waldeck, az ősz bajnok, ki a szónoklat éles fegyverével évtizedeken át küzdött a reakcióval a nép jólétéért, szabadságáért. A halál nem tesz kivételt: a fényben és pompában élő gazdagot épp úgy elragadja, mint az éhező, didergő koldust; im, a lefolyt évben a pénzkirályok egyikének is megmutatta hatalmas erejét. Rothschild Nathanielnek — habár utódai a hátrahagyott vagyon után százhúsz millió franknyi öröködési adót fizettek — szintén meg kellett halnia, és meghalt Miros is, ki szegény lengyel zsidóból a börze és bankok egyik legelső és legirigyeltebb fejedelmévé vergődött föl. — Két elsőrangú színészt is nevezhetünk, kik mindketten teljes szívvel, teljes önfeláldozással éltek nagy hivatásuknak, kik mindketten széles hatáskörüket hévvel és buzgalommal töltötték be, kik a művészet legmagasb polcán állottak, kik ezerek szeméből kényeket csaltak, mig éltek, épp úgy, mint midőn örökre elváltak tőlünk: a felejthetlen Tóth Józsefet s a bécsiek, s főleg a bécsi nők kedvenc „ szerelmes hősét“ ,Wagner Józsefet. — Egy évben szenderült át két nő, kiknek életfolyama homlokellenest különbözött egymástól; az egyiknek anyja a nép ismeretlen leánya volt, a másiké koronát viselt ; az egyik csaták mezején, fegyverrel kezében szerző hírnevét, a másik a művelődés terén a szellem fegyverével hódított; az egyiknek neve: Pustowostoff Amália, ki a lengyel forradalmi harcokban mint Langievitz szárnysegédje lön ismeretes; a másiké : Amália, szász hercegnő, ki „Ernst Heiter“ név alatt igen sok, nagy tehetségre mutató vígjátékot irt. — Három miniszter cserélte föl a bársonyszéket a sír hideg göröngyével: Berger, a maró nyelvű, szarkasztikus éleű, ritka szellemű, nagytudományú férfiú, ki csak e hóban húnyt el Bécsben; Becke, kinek vállain a nem irigylendő „közösügyes“ pénzviszonyok terhe nyugodott ; és lord Clarendon, a kitűnő hírű angol államférfiú, ki több ízben állott az angol kormányrúd padján. — Tragikus halála miatt megemlékezünk egy igénytelen, szegény, fiatal leánykáról is , a tizenhat éves Jaksch Anna ballettáncosnőről, kinek habkönnyű ruhája a bécsi dalszínház színpadján valamely díszelőadás alkalmával lángra lobbant, s iszonyú kínok közt vetett véget a hajadon ifjú életének. — A „fátum“ áldozata jön a ragyogó szellemű, ragyogó tollú publicista , Prévost- P a r a do, ki journalistából nagykövetté lett, és a francia-német háború első napjaiban New Yorkban egy végzetes percben önkényt vált meg a világtól. — Nem nő még fű a szellemdús Mer imé e Prosper sírján; hazája lealáztatását s hazája hősies fölemelkedését ő sem látta már. — Még nedvesek szemeink ama könyektől, melyeket a jó ember, a nemes szív, a dúsképzelmü fő, a lángeszű csevegő, kóbor romancier, a szegény milliomos és tékozló koldus, szóval: Dumas Sándor fölöttesténk.Dieppe közelében, a tenger hullámaitól mosva, domborodik a sír, melyhez csak kevesen kisérhették a melegszívű hazafit, „mert az utat az ellenség lándzsái elállják,“ mint a sírbeszéd mondá. — Albion szigete is egy híres fiát siratja: ez évben temette el Dickens-t, a világhírű, meleg kedélyű, gazdag, sajátságos humorú humoristát, ki regényei által az alantibb rétegek sorsán leirhatlanul sokat javított. ,— Áldás hamvaidra, ki éltedben világitó torony valál a — világtalanoknak ! áldás Gräfe emlékezetére! Berlinben, férfiévei diszkórában húnyt el e nagy férfiú, ki mint a szembetegek klinikájának elnöke, úttörő tudományával valódi angyala volt az emberiségnek. Khinából és Afrikából zarándokoltak hozzá a vakok, és sok szem, mely ma örömmel nézi az ég csillagait, nála nélkül soha többé nem látta volna az égboltozatot. — Legyen említés téve a prágai jogtanárról, a kőtudományú Wessely-ről, már csak azért is, mert ő volt a leglső, ki zsidó létére Ausztriában egyetemi tanszéket nyert el. — Aligha öltöttek Pétervárott gyászt, midőn Herzen kimúlásának hírét vették, ama férfiúét, ki száműzetéséből évtizedeken át bámulatos kitartással és ritka elmeéllel ostorozta hazája hibáit, a rajta uraló nepotizmust és zsarnokságot, és Londonban, később Brüsszelben kiadott „Kolokol“jával („Harang“) az orosz államférfiakat nem egyszer kellemetlenül ébresztő föl. — A zene tág birodalmában ki-ki szívesen meghódolt előtted : Moscheers, most a spbarák harmóniái zengnek előtted ! — És elköltözött az általunk ismert legbizarrabb elméjű, leggeniálisabb emberek egyike, a lengyel-német Goitz Bogumil, ki utóbbi éveiben eredeti zamatú vándor-fölolvasásaival oly kitűnő élvezetet szerzett mindazoknak, akik hallották. Jól tudjuk, hogy e rövid szemlével a kegyelet lámpáját nem gyújtottuk meg minden kiválóbb hant előtt; de legyen iazolásunkra, hogy emlékezet után írunk, és hogy csekély a tér és hosszit az elköltözöttek sora! Fővárosi hírek. * Mai számunk utósa lévén ez évben, ezúttal mindenekelőtt mély köszönetet mondunk mind olvasóinknak, mind pedig írótársainknak, kik lapunkat részvétük és közreműködésük által támogatni szíveskedtek. Nem csak örömünkre és buzdításunkra szolgál, hanem kötelességérzetünket is fokozza az a körülmény, hogy a „Fővárosi Lapok“ olvasó és írói köre évről-évre jelentékenyen gyarapodik. Hogy a lefolyt félévben mennyiben bírtunk megfelelni amaz ígéretnek, mely szerint lapunk tartalmát teljes erőnk szerint változatossá és érdekessé tenni törekszünk, arról a lapunk mai számához csatolt tartalomjegyzék adhat fölvilágosítást. Sok kitűnő írói nevet és a közlemények nagy bőségét mutatja föl e jegyzék. Költeményt 93-at, eredeti elbeszélést 14-et, külföldit 16-ot (köztük két regényt : a Cochinatét és Sacher Masoch-ét, melyek csak maguk önálló kötetekben 4 frtnyi űrt képviselnek), 78 külföldi tárcát (sokat a háborúról és művészéletből), 101 névvel aláírt s 59 névtelen, vagyis összevéve 238 tárcát közlünk e félév alatt. Igyekeztünk — feladatunk szerint — a napok eseményeit mindig érdekesen tükrözni vissza, s mivel közönségünket művelt hölgyek és férfiak széles köre képezi, soha sem nyitottuk meg h Bábjainkat sem az irodalomhoz méltatlan hang, sem pedig személyeskedő szóviták számára. Jövőre is ily modorban fogjuk lapunkat szerkeszteni, a legjobb erők támogatásával. Az első számot mindjárt a következő művekkel nyitjuk meg : „Oh! az idő!“ költemény Gyulai Páltól; „A mi Clarisse-nak gyógyulást szerzett,“ novella Győry Vilmostól; „Egy bulgár bandita,“ érdekes meséje és néprajzi élénksége által kitűnt új francia elbeszélés Szuhhodolszka-Csajkovszky Karolina grófnőtől (Sadik pasa leányától), forditá Reményi Károly; a tárcában „Egy halott igazoltatása” (két számra terjedő nagy közlemény), Fáik Miksától, ki magyar írói működésének közlönyéül lapunkat volt szíves választani. Alkalmunk lesz rövid időn már jeles írók műveivel is gazdagítani lapunk tartalmát. Többi közt Szigligeti egy „tragédiát dalban“ ír számunkra, Gyulai Pál pedig elbeszélést. Néhány nap múlva Szilágyi Sándornak egy érdekes, korfestő közleményét adjuk ki azon hangversenyekről, melyeket ő a Bach-korszak legdühösb napjaiban sok viszontagság közt rendezett. Továbbá Jakab Eleknek többször említett becses rajzait „Székelynéről s a magyar színészet bölcsőkoráról.“ Eredeti és külföldi elbeszélések válogatott gyűjteménye áll rendelkezésünkre, s lesznek ezután is külföldi tárcairóink, Páriából is (mint volt mindig), mihelyt a béke helyreáll. Továbbá New Yorkból mindjárt az első héten adunk eredeti tárcát. Szóval: lapunkat irodalmi színvonalon föntartani s az olvasóközönségnek egyre növekvő részvétét megérdemelni törekszünk, hogy minden újév erősbítse a szellemi frigyet, mely e szépirodalmi napilap és olvasó közönsége közt már hét év óta fönáll. * Patterson Arthur Petőfiről angol kritikai ismertetést akarván írni, fölkérte Jókait, hogy küldené meg neki a Petőfiről írt ama magyar műveket, melyeket e munkájánál forrásokat használhatna. Kérte továbbá tőle „A fekete gyémántok“ és „A kőszívű ember fiai“ című újabb regényeket is. * A mélahús Sylvester-estét többfelé megtartják, társas összejövetelekkel, reuniókkal, zeneelőadásokkal. Többi közt a szláv dalegylet a Széchenyisétány helyiségében fog dalolni cseh, tót, szerb és horvát dalokat — csak magyart nem. * A florenci négyes-társulat csütörtöki búcsúhangversenyének oly nagy közönsége volt, amennyi csak a redout kisebb termében elfér. Maguk e művészek mondják, hogy csak a legműveltebb fővárosokban találtak ily díszes és részvétében lankadatlan közönségre, mint itten. Látszott is, hogy teljes lelkükből játszottak, s Rubinstein C moll négyesének bűbájos adagiójával, Beethoven Dour négyesének gondolatgazdagságával és Schuman F dur négyesének lélekteljes, eredeti és magasztosan komoly tételeivel egészen elragadták a hallgatókat. Liszt nem egyszer ment hozzájuk, hogy kifejezze elismerését, s a legbájosabb női arcok sugárzó mosolya megannyi köszönet volt a nyújtott érvekért. S az ő búcsúestélyükkel egyszersmind bezárult az idei zenesarson. Most már e termekben a tánczene veszi át az uralmat, hogy a negyvennégy napig tartó farsangon át a társasélet kellemeinek egyik főtényezője legyen. A hangversenyek folyamában hosszú szünet fog beállni, s mint egy falragasz jó előre hirdeti: a Hellmesberger jeles bécsi négyes-társulata február 22-kén kezdi meg „kamara-estélyeit.“ * „Hamlet“ tegnapelőtti előadását csak annyian nézték, mint első ízben. Azért említjük ezt, mert e folytonos nagy siker buzdításul szolgálhatna arra is, hogy Thomas „Mignon“ jára szintén gondoljanak. Pauline asszony ezúttal még szebben játszott és énekelt, mint rendesen. Neszveda k a. a jellemnek megfelelőbben maszkírozta magát, s játéka is életteljesebb volt. Odrynál nem vettük észre, hogy a „meráni útra“ sürgető szüksége volna. * Karnevál. A budai kaszinó e farsangon át — a tagok részvétlensége folytán — nem fog tartani táncestélyeket, ha csak a budai szépek elszomorodása meg nem ingatja e rideg határozatot. — A február 8-diki technikus bál háziasszonya gr. Károlyi Istvánná szül. Csekonics Margit grófnő lesz. — Az egyetemi dalárda jan. 14 dikén dalestélylyel összekötött táncmulatságot rendez a zenekedvelők termében, mely kisebb bálok tartására minden tekintetben alkalmas helyiség. — A színészi nyugdíjintézet január 28-diki táncvigalmát a színház fiatalabb tagjai fogják rendezni, vagy az „Európá“ban, vagy a kis-redoutban. * A bukovinai magyarok néha egyben másban hozzánk folyamodnak testvéri segélyért, így „Isten segíts“ faluja is adományokat kért kath. templomának fölépítésére. Mi aztán meg is erőltetjük magunkat a testvéri részvétben. Csikszék területe még kitett magáért, mivel 10 frt 72 krt gyűjtött, de Kolosmegyében összesen egy forint gyűlt be. Néhol ennyi sem. Sajátszerű, hogy noha sokszor búskomolyan emlegetjük, mennyire kevesen vagyunk mi, magyarok, mégis alig teszünk valamit arra nézve, hogy a bukovinai és moldvai magyar telepek megőrizzék nemzetiségüket. A negyvenes években sokkal többet gondoltak velük! * A lelencházi egylet közelebbi közgyűlésén — gr. Nádasdy Lipót elnöklete alatt — elhatárzák, hogy valahára kilépnek a tevékenység terére. Van 19.000 frt alap, tehát kezdhetnek valamit. Bizottságot neveztek ki javaslat készítésére, hogy mint kezdjék meg a tényleges működést, egyelőre még csak szerény mértékben. * A nemzeti színház igazgatósága a következő hirdetést teszi közzé: „A budai várszínházban 1871 - dik évi január 1-jétől a nemzeti színház igazgatósága fog előadásokat rendezni. Az első előadás vasárnap, január 1 jén tartatik. Az eddigi t. bérlők jogai ez előadásokra is érvényben maradnak , de új, hónapos bérlet előlegesen nem nyittatik. Az egyes előadásokra előjegyzések elfogadtatnak naponkint reggeli 10—12 óra közt a várszínház pénztáránál. A napi előadásokra jegyek válthatók az előadások napján reggeli 10 — 1 óra közt, d u. 4 órától kezdve a budai várszínház pénztáránál.“ * Rövid hírek. A képviselőház tegnap — szentesített törvények kihirdetése végett — ülést tartott. — Lányai közös pénzügyér Florencbe érkezett, hogy az utósó békekötés óta szóban forgó pénzügyi alkudozásokat befejezhesse. — József főherceg és neje, valamint vendégeik (a főhercegasszony nővére és ennek férje, kz ezredtulajdonos) Alcsútra utaztak. — A budai színház újévét „Dalos Pistá“-val nyitják meg.— A „pesti polgári kör“-ben holnap d. u. 5 órakor Szabó Endre igazgató fog fölolvasást tartani „a Fröbelféle foglalkozási rendszerről.“ — Liszt Ferencnek igen sikerült szobra, a müncheni Zumbusch műve, látható Táborszky és Parsch urak műkereskedésében. — A pesti katholikus kaszinó, mely Török János tollával hálaföliratot küld a pápához, tiszteletbeli elnökké gr. Cziráky Jánost választá meg egyhangúlag. — Blau Gyula Aradra megy hangversenyezni — Molnárné Kocsisovszky Borosa assz. Győrött, Szatmáron és Miskolcon fog vendégszerepelni, s később a nemzeti színpadon is föllép. A Thaisz kapitány a közgyűlésen azt állítván, hogy a hó és sár el nem takarításának fő oka az alkapitányok engedetlensége: most az alkapitányok e vád ellenében vizsgálatot és elégtételt kérnek. — A budai olvasó egylet Mendelényi Istvánt választá elnökké, s Merzsey Györgyöt igazgatóvá. — Tisza Lajos fölszólitá a sugárút területén fekvő házak birtokosait, hogy hajlandók-e egyezkedni, különben a kisajátítást indítják meg házaikat illetőleg.— Molnár György fogta magát, s engedély folytán Mirakura változtató vezetéknevét. — A „népoktatási kör“ többféle jutalmat (egy 200 frtost, két 100-ast és hat 5-est) tűzött ki azon férfiak és nők számára, kik a felnőttek oktatásában Pesten leginkább kitüntetik magukat. — Sch r e cker fényképész a hollandi királynak is megküldvén a magyar szépek albumát, attól a tölgykorona rendjelét kapta. —• A budai mészárosoktól az ünnepek alatt 12 — 14 hamis mértéket foglaltatott le a kapitányság. — 1295 — Isten óvjon meg minden jó családot attól, hogy esztendőre csak egy tagja is kegyeletteljes „me mento“-ra szoruljon! Devecseri L. I. Nemzeti színház. * Augier Euil „Forestier Pálijának első előadása — annyi elnapolás után — tegnap estére volt kitűzve. Ez a színmű kétségkívül az újabb francia drámairodalom jeles termékei közé tartozik, valamint maga Augier (ha az elhunyt Ponsardot nem