Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)
1871-02-09 / 32. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 32-dik számához, tetején arany sas áll, csőrében szalaggal, melyen e szavak olvashatók: „Egység tesz erőssé.“ Alól láthatók a különféle hadi fegyverek aranyban, ezüstben és acélban kidolgozva. A fegyverek nem nagyobbak egy közönséges fogpiszkálónál, s csak látcső segélyével lehet észrevenni a művészi munkát, mely a fegyvereknek minden kis alkatrészét előtünteti. Páks környéke annyira föl van dúlva, hogy száz év alatt sem lehet helyrepótolni az okozott kárt. Hol még néhány hónap előtt fényes lakházak hosszú napra emelkedett, csak romhalmazokat találni, melyekből egyes falmaradványok emelkednek ki, ablakok és ajtók nélkül. E birtokok legnagyobb része iparosok tulajdonát képezi, kik az üzlettől visszavonultak, hogy végnapjaikat nyugalomban töltsék el. Sokan közülök falusi raktárakba fektették egész vagyonukat s azok haszonbéréből éltek. Most majdnem koldusbotra jutottak, mivel birtokuk romban hever, beruházásaikat elpusztitották. Villé d’Avray világhírű erdejének alig maradtak nyomai, a fák le vannak vágva és sok száz holdnyi területű földön szétszórvák. Egy levelező Marnes faluban csak elhagyott házakat, betört ablakokat, egy öreg embert s két katonát talált. Magában Párisban a nyomor uralkodik. A kenyér napról-napra fogy s a fa épp annyira hiányzik, mint az élelmiszer. A városba nehéz bejutni s eddig csakis a „Daily News“ versaillesi levelezője mehetett be, ki nagyon meglepte a párisiakat. Fogadtatása lelkesült volt, mert egyik zsebében néhány angol lapot, a másikban néhány szelet sonkát vitt. A második császárság titkos papírjai közt Feuillet-nek következő, a császárnéhoz írt levelét (Saint-Lo-ból, juh 29-kéről 1870.) találták : „Asszonyom ! Felséged tetszést talál heroikus dolgokban, és ime, most isten önre megpróbáltatásokat küld, melyeknél szilárdságát kimutathatja. Én ezen ünnepélyes pillanatban Felséged előtt meghajlom és lábaihoz omlok azon kívánságokkal, melyeket a hazáért táplálok. Felséged e pillanatban annak élő ábrázata, asszonyom! Nemes homlokáról mindazon érzelmeket le lehet olvasni, melyek azt áthatják, annak minden fájdalmait és reményeit, szívgyötrelmeit, büszkeségét, lelkesedését és hitét. Franciaország lelke önben él. Sorsa, mely ma a fájdalomban is Franciaország sorsához van kötve, holnap a dicsőség által is ehhez lesz csatolva. Isten óvja a császárt és fiát! Tudom, hogy hangom ily percben keveset nyom. De jól ismerem Felséged szívét, és tudom, hogy a legnagyobb erőmegfeszítések közt hódolatomat el fogja fogadni, mely egy alázatos tisztelő és hű embertől ered. Octave Feuillet.“ *** Michelet, a jeles francia író, egy idő óta Floreneben tartózkodik. Az „Instituto Superiore“ néhány hallgatója közelebb meglátogatta, s Michelet meleg rokonszenvvel szólott előttük Olaszországról. „Emlékezzenek vissza, — mondá, — hogy hazájuk nagy volt, midőn nagy tudósai valának, s hogy ma már csupán tudomány által lehetnek nagygyá a nemzetek. Engedjék meg, hogy őszintén beszélhessek Itália, talán a harcok miatt, melyeket függetlenségéért kellett küzdenie, nem áll missziójának magaslatán; nem kell illúziókat csinálni, — ez volt az oka a mi bukásunknak is,— de Olaszország ismét az lehet, ami volt, ha komoly tanulmányoknak adja magát. Nincs nemzet, mely szerencsésebb helyzetben volna; semmi sem hiányzik nála, minden elősegíti. Adományainak csodás sokfélesége, a piemontiaknak gyakorlati mathematikus lángelméje, a nápolyiak spekulatív szelleme, a florenciek művészi vonzalma, a génuaiak és velenceiek kereskedelmi hajlama, a föld gazdagsága, partvidékei, mind közreműködnek arra, hogy Olaszország fölvirágozzék s az egész Európában a béke és polgári súktság csillaga legyen. De tanulmányra van szükség; a produkciónak növekedni, a kereskedelemnek fejlődni kell. Lássák, a tudományok és tudás volt az, mi nagygyá és hatalmassá tette Németországot. Csak bátorság, fiatal barátaim! Munkálkodjanak hazájuk nagyságáért, az emberiség jólétéért s a népek testvériesüléséért. Forduljanaka komoly tanulmányokhoz. Vico megmutatta az utat, kövessék őt!“ A florencitanulók Michelet-t egy albummal lepték meg, s a derék tudós Florentben megjelent legújabb művének: „La France dans l’Europe,“ egy-egy példányával ajándékozta meg őket. A kenyér Párisban néhány nappal a kapituláció előtt nagy ritkaság volt. A „Daily News“ levelezője így írja le az e részben szenvedett szükséget: „Midőn ma ebédelni mentem a vendéglőbe, a pincér kenyér nélkül hozta elém a terítéket s igy szólott hozzám: „Hozott-e kenyeret magával ? Nekünk már nincs kenyerünk. Mióta oly kis adagban osztják ki, vendégeinknek magukkal kell hozni kenyeret.“ Mondom neki, hogy nem tudtam, s kértem : adjon még ma egyszer kenyeret. Hozott magával egy kis darabot, de az oly roszul nézett ki, hogy meg sem tudtam ízlelni, s félretettem. Ekközben más vendégek jöttek asztalomhoz, baloldalam felől egy ezredes és egy kapitány ült le, jobbfelől pedig egy fiatal, feketébe öltözött hölgy, hihetőleg amaz osztályhoz tartozó, melyről Pária elhíresedett. Miután szomszédaim megették kenyerüket, epedve pillantgattak az enyémre. Az ezredes, kit sohasem láttam, így szólt hozzám : „Uram, megeszi vagy hazaviszi kenyerét? Ha nem, adhat belőle nekem?“ „Az egészet elveheti, ezredes úr, én megelégeltem !“ Elvette a felét s megosztó kapitány barátjával, mire Cocotte kisasszony fölemelkedve, így szólt hozzám : „Szabad a kenyér másik felerészét elvennem ?“ Ez az eset magában véve csekély fontosságú, de mégis eléggé jellemzi a helyzetet.“ Madridban a múlt hóban halt meg Frias hercegné, a szintén nem rég elhúnyt angol zeneszerzőnek , Balfe-nak leánya. Az elhúnyt tehetséges énekesnő volt s első kísérletét 1857 május 28- dikán tette a londoni Lyceum-színházban, az „Alvajárónő“-ben a dajkát személyesítvén. Első férje sir John Crampton volt, kitől azonban elvált, s 1863-ban Frias herceggel kelt egybe. Abyssziniából néhány hó előtt dr. Schimper természettudós haláláról tudósították a lapokat. Most K. Maltzan arról értesíti a „N. Fr. Pressé “-t, hogy dr. Schimper beteg volt ugyan, de fölgyógyúlt s nem rég hetvenöt éve dacára is ritka atyai örömökben részesült, a mennyiben hatvan éves neje ikrekkel ajándékozta meg. Münchenben a múlt hó vége felé adták elő Laube „Gróf Essex“-ét, Erzsébet királynő szerepében Ziegler Klára kisasszonynyal, ki ez alkalommal művészetének tetőpontjára emelkedett. A király egész az előadás végéig jelen volt, s maga is több ízben kitüntette a derék művésznőt, ki mostan a müncheni közönség osztatlan tetszését bírja. Álszemérem. Mühler, porosz oktatásügyminiszter, a legközelebbi műkiállítás alkalmával néhány képet megfordíttatott, mivel meztelenségük szépérzékét sértették, s az akadémiai tanács interpellációjára azt a választ adta, miszerint neki joga van ily intézkedések tételére, s jövőre az elveket is megállapítja, melyeket a kiállításoknál irányadókat kell tekinteni. Miután e sajátságos cenzúra nagyon boszantó a kiállító művészekre, a berlini művészek egylete tiltakozott a miniszter határozatai ellen. „És jogosan, — írja egy német lap, — mert a művészetnek szentelt termekben az emberi test ábrázolásának teljes jogosultsága van. Az illemsértő dolgokat a bizottság különben is visszautasítaná. Az akadémia, mely nem rég tanácskozott e tárgy fölött, nem fog megtűrni ily beavatkozást. A művészet nem ismeri az álszermérmet, s a tiszta előtt minden tiszta marad.“ Szerkesztői üzenetek. N. N.-nek Nem vagyunk nagy barátai az utcanevek szükségtelen változtatásainak. A „régi posta“ vagy „kishíd“-utcák miért ne maradhatnának meg, miután az ily helynevek a régi topographia egyes pontjait világosítják föl ? Ami a boulevardokat illeti: várjuk be a gyermek születését, e addig ne akarjunk keresztelni. B. Úrnak Pere: „A kártyás naplójából.“ Hasonló történet egy nagyobb beszélyben volt festve lapunkban. Ebben hiányzik mind az ötlet, mind a hang érdekessége. A „Szózat“ dikciózás versben, de nem költészet. A kérdéseket illetőleg : mennyi gyűlt már a Petőfi-szoborra, s mikor jelennek meg az ifj. Ábrányi Kornélnak 1869 szeptemberére ígért „Zsidó dalai nem tudjuk. Amarra nézve Reményi, erre a szerző adhat fölvilágosítást. Rői Gyulának. A fordítás eléggé sikerült; csak az a baj, hogy ez a „szomorú ballada Alaniáról“ megjelent már lapunk múlt évi folyamában. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Nyílt tér. A falu jegyzője. Regény. Irta báró EÖTVÖS JÓZSEF. Második kiadás. III. kötet. 3 frt. (Kapható az „Athenaeum“ könyvkiadó hivatalában Pesten, barátok tere 7. sz., s általa Magyarország minden könyvárusánál). Gyorsirónők, akik a magyar országgyűlésen alkalmazást nem kapnak, és erkölcsös magaviseletüket, valamint képesítésüket kellőleg kimutathatják, az 1871. február 19-dikén a vigardában tartandó bolondok estélyén állandó foglalkozást kapnak. A magyar és német nyelv leírása nem föltétlenül szükséges, de kívánatos. Ajánlkozásokat elfogad a bolond-bizottmány. Bérlet NEMZETI 218. szám. SZÍNHÁZ. Pest, csütörtökön, február 9-kén 1871. Az afrikai nő. Opera 5 felvonásban. Irta Seribe. Fordították:Böhm Gusztáv és Ormay Ferenc. Zenéjét szerzette Meyerbeer J. Karnagy. Huber Károly. SZEMÉLYEK: Selika — —— Kotsis Irma. Ines —— Balázsné. Vasco de Gama —— Hajós. Dom Alvar — —■ Korbay. Nelusko —— Láng. Don Pedro, a portugáli királyi tanács elnöke —— Kőszeghy. Dom Diego, tengernagy— Kaczvinazky. Főinquisitor —— Ormay. Nagy brammn —— Bodorfi. Anna, Ines komornája— Hóman Alexa. Ajtónálló — —— Széphegyi. Egy indus ——— Bognár. A negyedik felvonásban előforduló nagy disímenetet és táncot betanította Campilli Frigyes, balletmester; előadják: Weiner J., Wasicsek L., Kürti Hermina, az összes balletszemélyzet, a tánciskola növendékei és az énekkarszemélyzet. Megjelent eddig s az „ ATHENAEUM“ könyvkiadó hivatalában (Pesten, barátok tere 7. szám) s általa Magyarország és Erdély minden (Bécsben Gorlschek, Stefansplatz Nr. 6) könyvkereskedésében kaphatók: A magyar nyelv számára. (A magyar tud. Akadémia megbízásából készítették Diador Gergely és Fogarael János, m. tud. akad. rend. tagok) SS'lk füzete, mely az „Sz“ betű befejezéséig (Szüzvirág szóig) terjed. A többi füzetek is gyorsan követik egymást. Egy-egy füzet 20 iv 4-rét s kettős hasábos lapokból áll, és ára 1 frt. Egy-egy kötet 5 füzetet tartalmaz, s ára füzetekben 5 frt. Kötve 6 forint. I. kötet az Élőbeszéden kívül: A és Á betűben van 4476czikk. B 7)» 7487 77 Cs 77 3493n Cz 7777 964 rtD 7?n 2413 91 DS 77n 24» Összesen 18,857 n tetbéli CZikkek öas Az E betűben van 5925 czikk. 77 147n 7) J** T) Ti 13131 * F 7)n 6432» A Gr Ti 2235n Ory nn 1678» . H» Ti 6532 Ti n A J „ K Az L Összesen 24,862 „ III. kötetbeli czikkek összege: Az I betűben van "2163 czikk. 1 „ . 387 „ , 1803 „ „ 0 767 „ ft *120 „ " Ly " 61 • Összesen 19,791 „ IV. kötetbeli czikkek összege: Az M betűben van 7502 czikk. _ N » Ny „ •*9 n . ö „ » ö 1969 1442 1490 274 1616 311 Összesen 14,513 „ V. kötetbeli czikkek összege: A P betűben van 4835 czikk. Az R „ „ 3397 „ . . 3627 „n S Sz 5860 Összesen 17,719 Miután csak a T, U, V és Z betű van még hátra, az egész mű a Vl-ik kötettel jóformán befejeződhetik.