Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)
1871-02-01 / 26. szám
— Az északkeleti vasúttársulat háza a régi népszinház telkén 470,000 írtba fog kerülni. — A cukor- és szeszadó-enquéte tagjai Posnernál készült pompás albummal ajándékozták meg buzgó elnöküket , Justh József képviselőt. — A közmunkatanács Weil József nevű szolgája megszökött azzal a 376 írttal, melylyel egy asztalost küldtek kifizetni. — A kormány Zsigmondy mérnököt küldé ki Visegrádra, hogy a romok újjáépítési terveit készítse; egyelőre a Salamon tornyát szándékoznak helyrehozni. — Skodát, hir szerint, távirattal hívták volna meg a folyvást betegeskedő b. Eötvös miniszter látogatására. — Dr. Ságody Károly, a nyug.alpolgármester fia s a zenekedvelők egyletének is tevékeny tagja; elhunyt, 39 éves korában, s ma temetik. Nemzeti színház. Jan. 30-kan először: „A két jó barát,“ dráma 3 szakaszban. Irta b. Jósika Kálmán. Ha egyedül a külső hatást veszszük mérvül, úgy a játékrend b. Jósika Kálmán új drámájában tagadhatlanul gazdagodott. E darab a színpadnak ismeretével van írva, helyzetei elejétől fogva érdekesek, a felvonások végei pedig az újabb francia regényirodalom termékeire emlékeztetnek, melyekben minden egyes fejezet újabb izgalmat kelt az olvasóban. Szerző sokat lapozhatta a mostan divatos francia regényírók műveit, ez meglátszik meséjének feltalálásában,sőt ami a drámának már nem válik előnyére: kidolgozásában is. Caesar és Maxime, két tönkrejutott főrangú család ivadéka, Castor és Pollux szerepét játsza a társaságban, sőt Caesar barátjának kedvéért le is mond kedveséről, Valerie-ről, s Amerikába megy, hogy vagyont szerezve, barátját és barátnőjét boldoggá tegye. Ekközben Maxime-nak sokat kell kiállania ; a főrangú körök szegénysége miatt megvetik, bár kitűnő szobrász, munkát nem kap, mivel senki sem bízik kitartásában, s Valerie-nek anyja házassági ajánlatait ismételten visszautasítja. Nélkülözései közt unokahúga, Clemence segít rajta, s ő Valerie-től többé mit sem remélve, nőül veszi a du Bys herceg által mellőzött leányt, annyival is inkább, mivel Clemence áldozatkészségében odaadó szerelmet vél fölfedezhetni. De a házassági élet nem válik reá paradicsommá, s csak alárendelt szerepet játszik anyósának házánál. Ily körülmények közt érkezik meg Caesar, ki időközben meggazdagodott, s kinek Amerikából küldött leveleit Clemence elfogdosta. Maxime általa jön tudomására annak, hogy nejét a viszony megkötésében érdek vezérelte, s boldogtalan lesz teljes életére. Szerencsétlenségét növeli az is, hogy Valerie megérkezik. Keblére akar rohanni, de Clemence közibek lép s tudtul adja, hogy Maxime törvényes férje. A dráma tulajdonképpen csak e hatásos tableaux-nál kezdődik, miután az előzményeket Caesar és Maxime párbeszédeiből tudjuk meg. A hátralevő két felvonásban Maxime, minden nagyobb szenvedély nélkül, gyorsan közeledik bukása felé. A gyanú ördöge lopózik keblébe, s azt hiszi, hogy barátja megújította előbbi viszonyát Valerie-val. Alkalmat keres, hogy Caesarral összetűzhessen, és St. Marc Marquise-nál csakugyan párbajig erőszakolja a már régebben mutatkozó feszültséget. A harmadik felvonás első része Valerie hálótermébe vezet. Csakhamar Maxime is belép az erkélyen, és szökésre akarja bírni a fiatal leányt. Valerie ellenszegül, föllármázza a cselédséget, de midőn kedvese „Megölöm őt!“ kiáltással elrohan, a cselédség pedig utána siet, élte fölött aggódva rogy a szoba padozatára. A párbaj, bár Caesar mindent elkövet ellenfelének kiengesztelésére, megtörténik. Caesar azonban mielőtt összemérnék tőreiket, távozást ígér, s hogy a látszatnak mégis elég legyen téve, a párbajnál vállát fedetlenül hagyni ígéri. Maxime, ki látszólag beleegyez Caesar ajánlatába, mellét jelöli ki. A viadal azonban szomorú véget ér: Maxime belerohan Caesar tőrébe. Boldogságot többé nem remélt, miután Valerie és Caesar szerelméről meg volt győződve. Utósó perceiben értesül szomorú tévedéséről, s miután Valeriet Caesar oltalmába ajánlja, nejének is megbocsát. E mese, bővebb indokolást igénylő eseményeivel, inkább illett volna a regény tágabb és kényelmesebb keretébe. A dráma nem bocsátkozhatik fejtegetésekbe s nem minden mese alkalmas arra, hogy a szereplők egyszerű cselekvényével domborúlhasson drámai anyaggá. Jósika Kálmán „Két jó barátjában szintén éreznünk kell a kellő indokolás hiányát, s az egész érdekes vázlat gyanánt tűnik föl előttünk, melynek kidolgozására több műgondot kellett volna fordítani. Jellemei következetesen vannak ugyan rajzolva, sőt Caesar és Valerie vonzó alakok, de a szenvedélyek rajza hézagos. Maxime szenvedélye sehol sem nyilvánul oly erővel, s különösen az elhatárzás pillanatában nem mutatkozik oly rombolónak, hogy tragikus sorsára el lehetnénk készülve, s ennélfogva folyton növekvő érdekeltséggel kísérhetők a bukás felé. Még a felvonások ügyes beosztású végjeleneteiben sem látunk erősebb szenvedélyeket. Ezeknek hatása is inkább a tableaux-szerű scenirozáson, mint a szenvedélyek által keltett érdekeltségen alapszik. Azt azonban el kell ismernünk, hogy Jósika ismeri a színpad titkait, s ügyesen tudja fokozni a jelenetek hatását. Routinja reményt nyújt ahhoz, hogy több béltartalom mellett tőle később magvasabb műveket is várhatunk. Dicsérettel kell szólanunk a darab nyelvezetéről is, mely, egyes helyeket leszámítva, sima és folyékony. Párbeszédei természetesek, mi nálunk ritkaság, mivel még legjobb szerkezetű társalgási darabjaink sem is.Kérik a szalon nyelvét, s többnyire a keresettség hibájában szenvednek. Az előadás átalában véve gondos volt, s a női szerepek kivétel nélkül jó kezekben voltak. Ferekiné asszony Valerie szerepét igazi bensőséggel játszotta, s Prerre Kornélia asszony finom vonásokat használt a különben eléggé halványan festett Klemence ábrázolásában. Maxime szerepét Lendvai ha nem is több buzgalommal, de mindenesetre több sikerrel játszotta volna. Feleki örökös egyhangú pattogásából a szenvedélynek még ama gyönge lángja is hiányzott, mely a darabban néha fölcsillámlik. Szerdahelyitől (Caesar) a bensőség egyetlen igazi hangját sem hallottuk, s minél érzelmesebb akart lenni, annál jobban beleesett az érzelmek parodizálásába. Ő a maga szakmájában színpadunkon páratlan, de mindig ront, ha átlépi annak határait. B. Orczy Bódog az új darabot sok fénynyel állíttatta ki. Igen ízléses volt a harmadik felvonás szalonja, s talán még ennél is ízlésesebbek az új barna bútorok. Végül említjük meg, mit elől a darab hatásáról szólva tehettünk volna, hogy a közönség szerzőt minden felvonás után kihívta. Ez jele annak, hogy „A két jó barát“ hosszabb életre számíthat. 12 Vidék, Arad, január 27. (1. 1.) Már benne vagyunk, s úszunk az árral erősen. Egymást éri a piknik és a zártkörű táncvigalom. Leszámítva az oly gyakori „polgári“ vigalmakat, a „meghívójegy“-es bálok is elég dolgot adnak lábnak és cigánynak. Tegnap román bál volt, melyen azonban a nem-román elem is kiváló számmal volt képviselve. Tiszta haszna a román nemzeti színügy fölvirágozására lön fordítva. Fényre s pompára nézve azonban királya lesz a báloknak a múlt szombaton tartott ifjúsági bál, mely a szó szoros értelmében élete-mulatság volt. A hasznot ugyan fölemészté a kiállítás fénye, de fő célja a rendezőségnek: az ifjak báljának régi jó hírneve, fényesen meg van őrizve. Bálkirálynőt nem kandidálunk, azt választhatott kiki magának. Volt benne mód. Következik sorba a kereskedő-ifjak bálja s azután a honvéd álarcos-bál, melyen — mint előre hallatszik, — városunk előkelőbbjei is részt fognak venni, még pedig álarcosan, s igy igen élvezetes s bizonyosan jótékony évre van kilátásunk, melyről előre is biztosit a bálrendezők hosszú (van 30-on fölül) és ügyesen összeállított névsora. Egyidejűleg írhatok valamit a „felnőttek oktatásáról“ is, melyre nem csak a helybeli derék minorita-rendű tanárok, de többen az elemi osztályok képzett tanáraiból is vállalkoztak. Nézetünk szerint azonban legjobb lesz jó hajlamaikat egy úton érvényesíteniük, mert a tanerők szétforgácsolása könynyen a versenyzés színezetét öltené föl, mi a szép ügynek inkább ártalmára, mint hasznára lenne. Az ívek már köröztetnek az önkénytes hallgatóság toborzására, s legközelebb az első előadási órát is meghatározzák. ** A zempléni „ifjak bálja“ megfelelt a várakozásnak, melyet hozzá fűztek. Disz, fény, jó kedély és finom társalgás a legszebb egyensúlyban voltak egymással. A női közönség különösen bájos volt, köztük a Hymen rózsaláncai alá csak most került négy fiatal delnő: Balassa-Péterffy Ilona báróné (egész fekete bársony ruhában), Viczmándy-Szerviczky Bella (fehér antique moirara-ruhában, Balogh-Ecsedy Mariska és Dózsa-Albert Emma, amaz fehér, ez kék selyemben; továbbá Gőcze-Spilenberg Zsufka fekete gazirt ruhában, Farkas-Evva Jolán, Klaszin selyemben. A lányok közül jelen voltak: Dókus Margit, b. Barkóczy Ilona, Csuka Mariska, Viczmándy Róza, Dobzsánszky Etelka, Zornberg Irén bárónő. A bál a legnagyobb rendben folyt mindvégig, s Dókus Gyula és Bernáth Elemér rendezték. Mányi Lajos zenéje kitűnő volt, csak a keringőket játszhatta volna szabatosabb ütenynyel. ** Pozsonyi hírek. A felnőttek oktatása Pozsonyban már néhány hét előtt elkezdődvén, szakadatlanul foly, s noha azok, kiket az első órákra csupán csak a kíváncsiság hozott, lassan kint elmarad az Külföld. .55** Páris kapitulációját s a fegyverszünetet Jules Favre írta alá, a párisi kormány egyhangú határozata folytán. Bordeaux-ban egy népgyűlés tiltakozott e fegyverszünet ellen s a háború folytatását határozta el, egy közjóléti bizottság kormányzata mellett, melynek élén Gambetta álljon. Egyébiránt a bordeaux-i nemzetgyűlés fogja majd érvényesen elhatározni : békét kössenek-e, vagy folytassák a háborút, melynek eredményében a legvérmesb remény sem hihet többé. Ma már Bourbakinak, az utósó híres napóleoni tábornoknak is vége. Körülkeríttetvén, serege az ágyúkkal együtt svájci területre lépett Pruntroutnál, s ez lehet az oka, amiért Bourbaki öngyilkossági kísérletet tett magán. Mennyi tragikum e szörnyű háborúban ! Páris kedvetlenül zsong. Utcáira nem lép ugyan porosz katonaság, hanem elég az, hogy az Issy-erődön porosz zászlót lát, s valamennyi büszke fortját az ellenség kezében tudja. Vajda elkeseredése ne ragadna utcai véres jelenetekre! — Páris kapitulációját, berlini sürgöny szerint, következő békeelőzetek alapján kötők meg: Franciaország átengedi Elzászt, német Lotharingiát, Metzet és 20 hadihajót, fizet négyezer milliót, Németország újjáalkotását elismeri, stb. Újabban is írják, hogy Párissal 200 millió frank sarcot fizettetnek. Az utósó párisi kirohanásban 150,000 francia volt kiválasztva, de 50,000 elkésettt a torlaszok miatt; midőn e kirohanás meghiusult, szörnyű jelenetek fordultak elő a városban; a nép dühöngött a kiontott vérért, siettetve a szomorú katasztrófát. Gambetta kedélyállapotát aggasztónak mondják. Bérlet NEMZETI 212. szám. SZÍNHÁZ. Pest, szerdán,február 1-jén 1871. A két jó barát. Dráma 3 szakaszban. Irta báró Belmont Maxime, báró — —Verrier Cézár, vicomte — — Du Bis, herceg — — — Lamezan — — — Bonchamps — — — Lefébre — — — Salvatii — — — St. Marc marquisné — — La Firre grófné, özvegy — Clémence, leánya — — De Bérolanné — — —• Valerie, leánya — — — Duvernoisns — — — Anna, de Bérolanné szobaleánya Leopold, komornyik la Firre grófnénál — — — Germain, komornyik St. Marc marquisnénál — — — Jósika Kálmán. Feleki. Szerdahelyi. Náday. Veres. Nagy Imre. Sántha. Várföldi. Hirtling M. Paulainé. Prielle Corn. Szathmáryné. Felekiné. Bogdanovitsné. Szuhányi B. Ujházy. Verbőczy K. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán, nyomatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és nyolceai részvénytársulat. 1871. - nak, a hallgatóság hiányáról azért eddig nem lehet panaszkodni. Egyet azonban az egész eljárásnál bajos megmagyarázni, azt i., hogy miért voltak az előadásokra csupán a reáliskolai és gymnáziumi, s nem egyszersmind az evang. lyceumi tanárok is fölszólítva ? Dicsérettel tartozunk megemlíteni gr. Pálffy János egy nemes tettét. Ő ugyanis a pozsonyi evang. lyceum tanuló ifjúságával évenkint tapasztaltatja jótékonyságát. Több éven keresztül három ötvenforintos ösztöndíjjal segélyezett több szegény ifjút, ez évben pedig ugyancsak a szegény tanulók tápintézete számára 18 bizottárat ajándékozott Végül örvendetes hírként írhatjuk, hogy e lapok derék munkatársa , Lőrinczi L. Zsigmond tanár, kinek veszélyes betegsége e lapokban is volt említve, nem csak lábadozik, de néhány hét múlva már remélhetőleg teljesen fölépül. ** Vidéki rövid hirek. Jászberényben jan. 22-kén gyermekszini-előadás volt, mely a franciák javára 327 frt 70 krt jövedelmezett. — Nógrádmegye Csalár községe jég-és tűzkárosult lakosainak ö Felsége 300 frtot küldte magánpénztárából. — Az ungvári haláregylet jan. 26-diki álarcos-bálja igen kitűnő sikerrel ment véghez, s az álarcosok közt is sok csinos volt. — A kolozsvári szinügyi választmányt a belügyér újra szervező; tagjai közt vannak gr. Mikó Imre, László József, Halmágyi S., stb.; e választmány még egy évig Fehérvári igazgatónál hagyja a színházat. — Gr. Nemes F. kocsisát, ki kocsistól, lovastól megszökött, elfogták. — Sopronmegyében, “Himódon, egy 117 éves, Wagner Katalin nevű kisasszony él, kit a halál száz év előtt foszta meg kedvesétől, s azután nem kívánt férjhez menni soha.