Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)

1871-02-10 / 33. szám

magyarországi reformátusok, és templomaikra a francia nemzetnek s az éberségnek régi madárjelvé­­nyét, a kakast tűzték föl. Reméljük, hogy az egy­­háza­utonómiai mozgalom, mely katholikus és más felekezeti hazánkfiai közt mostanában megindult, szintazon irányt veendi, melyet a háromszáz évig gyűlölt s üldözött Kálvin indita meg. És a politikai szabadság, az egyenlőség és testvériség szent eszméi, melyeket a francia nemzet ezelőtt nyolcvan évvel szóval, majd az értetleneknek fegyverrel is hirdetett, melyekkel Európát elárasztá, s miként a Nílus árja a maga völgyét megtermékenyíti, s melyek nálunk csak később, 1848 ban megértve, életbe léptetve, egyszerre tízmillió földesúri jobbágyot tettek sza­bad emberré ; a szép, a kellemes, a társasélet örö­mei iránti fogékonyság, melyeket e magát hiún úgy nevezett, de mások által is úgy nézett „grand na­tion“ modorában, könyveiben tanított, szóval: min­denben a civilizáció zászlóját magasan lobogtatta, s ezt más népek is készséggel követék: mindezek el­gondolása nem érdemli-e a jelenleg szenvedő fran­ciák iránti őszinte részvétünket ? Még egy pár visszaemlékezés 1849-ből. Lamo­­riciére tábornok a francia respublika nevében óvást tett Pétervárott Miklós császárnak Magyarországba­­ni intervenciója ellen. A minden oroszok cárja erre azt válaszolta: „Én most Magyarországba 200,000 embert küldök, a határon ugyanannyit állítok föl, s készletben harmadik 200,000-et tartok, és ha ez sem elég, bevégzi majd a porosz!“ Ha 1849 július 13- kán Cavaignac a Ledru Rollin sociál­demokráciá­­ját 10,000 ember vérében Páris utcaharcain nem fojtja el, az orosz aligha fog békén kivonulni Ma­gyarországból, mert bizonyára a francia is interve­niált volna. Fővárosi hírek. * B. Eötvös Józsefért tegnap délelőtt tartották a gyászmisét az egyetemi templomban. A szertartást Ipolyi Arnold kanonok és papnöveldei igazgató vé­gezte. Zene- és énekkarok Mozart megrendítő „Re­­quiem“-jét adták elő, melynek magánrészeit István­­ffy k. a. és Kovaltsikné asszony,­­ Ellinger és Kő­­szeghy urak énekelték. A sanctuariumban egyik olda­lon a gyászoló család foglalt helyet; a másik oldal a miniszterek számára volt föntartva, kik közül Andrássy gróf jelent meg. A templom közepén emel­kedett az egyszerű ravatal, melynek oldalain a csa­ládi címerek függtek és egy babérkoszorú. A rava­tal mellett gyászzászlóval az egyetemi ifjúság kép­viselői foglaltak helyet. A padokban egyik felől Cziráky János s Károlyi György grófok és Soms­­sich Pál a törvényhozó testületet képviselték, s az akadémia és Kisfaludy­ Társaság küldöttei foglaltak helyet. A másik oldal az egyetemi tanács, tanári kar és a kultusz- s többi minisztérium hivatalnokai szá­mára tartatott fönn. A tűzoltók is képviseltették ma­gukat. A többi padot az a közönség foglalta el, me­lyet csak a tisztelet kapcsa fűzött a nagy halotthoz. Megindítóan komoly és bánatos szertartás volt ez. Minden arcon látszott az óriási veszteség érzése és egy borongó sejtelem, mely rendesen elfogja a so­kaságot, mikor vezérei dőlnek ki soraiból. * A képviselőház tegnapi ülése­n. E­ö­t­v­ö­s requieme miatt tizenegy óra után kezdődött.­­ Min­denekelőtt G­o­r­o­v­e miniszter felel a temes- és toron­­tálmegyei árvizek ügyében Vukovics és Huszár Imre által beadott interpellációkra. Megnyugtató választ ad, miben az interpellálók megnyugosznak s alkal­milag Huszár Imre egy vizrendőrségi törvény beter­jesztését sürgeti . Ezután a ház az igazságügy­miniszter költségvetésére tér át. Az átalános tárgya­lásnál szólottak : H o d o s s y (Ditrichet cáfolgat­­va), Vajda János, Stanescu Imre, Borb­a, Tisza Kálmán (Hodossy beszédét veszi bonckés alá) és Horváth Boldizsár miniszter. * A böjti idényben két vagy három phil­­harmóniai hangversenyünk is lesz. Liszt, Er­kel és Volkmann egyesültek, hogy azokat ren­dezzék és igazgassák. Három ilyen zeneköltő kevés városban van most együtt, s együttműködésüktől a legkitűnőbb eredményeket lehet várni. * Király Ő Felsége, ki — bécsi lapok szerint — e napokban Prágát készül meglátogatni, a hozzá Budán közelebb pénzsegélyért folyamodott szűköl­­ködők érdemesbjei számára ötszáz forintot hagyott hátra magánpénztárából. — Elutazása előtt a budai polgármesternek azt mondá, hogy nem sokára (ta­lán egy hó múlva) visszatér a királynéval együtt, s akkor huzamos­ időt fognak Budán és Gödöllőn tölteni.­­ Beszélik, hogy a múlt héten egy este Ő Felsége oly sokáig időzött szárnysegédjével a vár­kertben, hogy a felügyelő­­odazárta őket. Döröm­­böztek aztán az ajtón, de nem hallá senki. Végre észrevettek egy szintén bezárt kis kertészfiút, kinek ő Felsége mondá, hogy ha van bátorsága, ugorjék le az alacsony falról s nyittassa ki az ajtót. A kis fiú szívesen megtette, s a várnagy nem sokára ezer bo­csánatkérés közt nyitá ki az ajtót. Ő Felsége, termé­szetesen, királyilag jutalmazta meg a kis­fiú ugrását. * Az Eszterházy-képtár megvételével két nem­zeti képtárunk lesz: egyik ez, másik a múzeumi. Igen célszerű lenne e kettőt egy nagy nemzeti kép­tárban egyesíteni, mely az új sugárúton e végett építendő palotában lenne elhelyezendő. A nemzeti múzeum régiségi-, természeti- és könyvtára annyira szaporodik évről-évre, hogy a helyiség innen onnan szűk lesz, s így a képtár helyiségeit kell majd igény­be venni. A magyar akadémia palotájában pedig az ott elhelyezett Eszterházy-képtárért és képtárőri szállásért az akadémia szállásbért követel, s mél­tán. Ennélfogva egy új képtár, egyszersmind képző­művészeti palotának építési szüksége föntorogván : a Pest városa által fölajánlott 60.000 forintot egy te­lekvételre, egyszersmind a palotaépítési költségekre a legcélszerűebben lehetne fordítani. A sugárút kez­detén a dalszínházat fogják építeni, az átellenes szög­leten pedig mily szép lenne a művészeti akadémia és képtár palotája! * A „Századok“ január havi füzetében olvassuk, hogy Horváth Mihálytól „Magyarország történeté­­­nek harmadik kiadása sajtó alatt van, s a nyomta­tás Zápolya János és I. Ferdinánd király koráig ha­ladt, s hogy az egész munka egyszerre fog napvilágot látni. Üdvözöljük a köztiszteletű szerzőt e téren, de ha szabad őt s a kiadót kérnünk, szíveskednének a művet ne egyszerre, hanem mint az első és második kiadással történt, darabonkint közrebocsátani; egy az, hogy így a közönségnek több ideje lesz a műnek figyelemmel olvasására s tanulmányozására, mint ha egyszerre adják eléje a tömérdek szellemi eledelt; más meg az, hogy a kevésbé pénzes embernek év­­negyedenkint vagy félévenkint könnyebb lesz e könyvekért részletekben öt öt forintot fizetni, mint ha egyszerre kívánnak az összes műért 20—25 forin­tot. A mű kelendősége mind a kiadónak, mint az olvasó­közönségnek érdekében lévén, fölhívjuk a ki­adót e két körülmény figyelembe vételére, s a jeles műnek részletenkint való közzétételére.­­ * Pest városa — a főpolgármester indítványa folytán —jegyzőkönyvileg örökitél. Eötvös érdemeit, ki a városnak is képviselője volt. Továbbá egy me­leg hangon irt részvétlevelet külde a bánatos özvegy­nek. Végül Királyi Pál lelkes indítványára a közgyűlés ötezer forintot szavazott meg K. Eötvös emlékszobrára, hogy — mint Királyi hangsú­­lyozá — „a főváros elől járjon a jó példával.“ * Karnevál. Vasárnap lesz a torna­egylet nagy bohócestélye sok vidámsággal a redoutban, a tornacsarnok javára. — A „pesti polgári kör“ is vasárnap este ad saját helyiségében s tagjai számá­­ra,egy jelenes táncestélyt,összekötve tréfás sorshúzás­sal. — A pincérek beteg-egyletének tánc­vigalma a redout nagytermében igen jól sikerült; a jótékony célra ezer forinton fölül jövedelmezett; a háziasszony Emerlingné asszony, az „István főherceg“ szálloda vendéglősének neje volt; sok csinos hölgy jelent meg, kik medaillon-alakú tánc­rendet kaptak s egész szürkületileg vigan táncoltak. — A „Humor“ társas­ egyletf. é. febr. 15 kén a zenekedvelők egylete helyiségében (bálvány utca 10. sz.) táncvigalmat rendez, melyre személyj­egyek két írtjával, családjegyek 3 és 5 írtjával naponkint es­tek­ 7—8 óra között a bálrendező bizottmány irodá­jában (zsibárus­ utca 1. sz.), továbbá következő urak­nál : Táborszky és Parech, Szemek és Mayer, Gráf József (haltér 1. sz.), Wendler (szervita-tér), Profuma Vilmos (papnövelde-tér) és az­­Eggenberger-féle köl­csönkönyvtárban kaphatók. * Boldog ország volna Magyarország, ha annyi igazi írója és művésze volna, mennyit a népszámlá­lás rovataiba bediktáltak azok, kik magukat írók­nak és művészeknek hiszik. E szerint iró összesen 677 volna, Magyarországon 604, Erdélyben (szeré­nyen) csak 73. Az összegben bizonyára nem egy író lesz, kinek irodalmi működése egy vidéki levél be­küldésére szorítkozik. De mi ez a szám a művésze­kéhez képest! Összesen van 10,944 művész, köztük Magyarországon 9,815, Erdélyben 1,129. Hány „fáblyaművész“ lehet soraikban?! * Az új­pesti önsegélyző-egylet műkedvelői vasárnap Szigligeti „Cigány“-át adták elő. A játék eléggé sikerült, s kivált Guttmann-Mikes Mária asszony igen kedvesen ábrázolta Rózsit, sok tapsban és kihívásban részesülve. * A Kisfaludy-Társaság holnaputáni nagygyű­lése után a szokott diszebéd az idén is Frohner szál­lodájában fog megtartatni. A társulat tagjain kívül az alapítók s irodalmi férfiak vesznek benne részt. * Singer Ödön hegedűművész nem sokára kö­rünkbe érkezik, s Pruckner tanárral — Liszt Ferenc egyik jeles tanítványával — fog néhány hangversenyt rendezni. * Budán az elhúnyt K. Eötvös helyére a köz­­tiszteletben álló Ráth Károlyt kezdik emlegetni kép­viselőjelöltül. Felejtik, hogy ő, mint a semmitőszék bírája, nem lehet képviselő, csak abban az esetben, ha lemondana, a­mit pedig az igazságszolgáltatás érdekében nem lehet óhajtanunk. * A nőképző egylet fölszólítása folytán Bu­­lyovszky Lilla asszony az egylet javára f. hó 14-kén fog a „Varietés“-színházban föllépni. A nemzeti szín­házban csak pár hó múlva léphetvén föl, addig is szives készséggel ajánlkozott a jótékony cél érdeké­ben „Romeo és Julia“ nagy jelenetét magyar nyel­ven eljátszani Náday — a nemz. színház tagja — szi­ves közreműködésével. Ezt fogja követni: „Der Frau­enkrieg“ Scribetel, német nyelven, szintén Bulyovsz­­ky Lilla asszony közreműködésével. Jegyek mától kezdve a következő helyeken kaphatók: Kugler czukrásznál, Szemek és Mayer-nál stb., két nappal az előadás előtt pedig Monaszterly és Kuzmik, továbbá Oswald urak divatkereskedésében. * A pesti francia főkonzul az „Alföld“ szer­kesztőségéhez, mely a francia sebesültek javára már tetemesebb összeget gyűjtött, köszönő-levelet intézett, mely levél végén a következő sorok is olvashatók : „Köszönetemet fejezve ki, még egy kérésem van ön­höz, uram! A szerencsétlenségek, melyeket kénysze­rülünk szenvedni, borzasztóak. Kérem önt mindenre, tudassa azt azon nagylelkű magyarokkal, kik fájdal­maink iránt részvéttel vannak, és én meg vagyok győződve, hogy újabb segélyezések fognak önhöz érkezni, melyek által a mi szerencsétlen katonáink közül sokakat megmenthetünk a roppant szenvedé­sek, s talán a haláltól is. Fogadja stb. Gróf Castellane, pesti francia főkonzul.“ * Tolvaj lás. Röhrich Hugó, a budai városi bör­tönből még nem rég elbocsátott ismeretes tolvaj, teg­­napelőtt déli 1 órakor Mandl budai kereskedőiboltj­a ki­rakatából egy 60 frt értékű szőnyeget ellopott, a nél­kül, hogy a boltbeliek észrevették volna. Röhrich a szőnyeget egy hordár által Pestre küldé f­eladatá­n írton. A tolvaj különben már kézre került. * Rövid hirek. Gr. Pej­ács­evics Pétert, mint mondják, legközelebb kinevezik horvátországi miniszterré. — József főherceg minden szerdán délben szokott magánkihallgatást adni. — A hiva­talos lapban tegnap is voltak b. Eötvös ellenjegy­zésével egyházi kinevezések: a Winkler János pécs­­kai plébánosé címz­ apáttá, és a Musseli István szent­széki ülnöké veszprémi tiszt, kanonokká. — A franciák javára hazánkban már több gyűlt be hatvanezer franknál. — Pesten az újoncozás már­cius elsején kezdődik. — P­u­­­s­z­k­y Ágost száz frtot adott a budai hivatalnok-egyletnek, képviselővé vá­lasztatása alkalmával. — Keve József visszalé­pett a korcsolya egylet alelnökségétől. — A kor­csoly­a-e­g­y­l­e­t­r­e különben ismét jó napok vir­radtak: kemény, hideg, fagyos idő, mely újra bené­pesítő a városliget jegét. — A ferenciek meg­nyerték pörüket az egyetem ellenében, s nagy házat akarnak építtetni a reál-utcai sarkon, mely romla­­tag nagy kőfalaival jelenleg a belváros egyik leg­csúfabb pontját képezi. — Pest városa nem en­­gedé meg, hogy a görög hitközség kápolnaszerü mo­numentumot emeltessen dunaparti temploma előtt, hanem kötelességévé tette a templom tornyainak újra kiépitését. — A budai királyi palota kiépíté­sét arra az időre halaszták, midőn a Hentzi- és disz­tér közli házakat ki fogják sajátítani. — B. Lip­­thay Béla lemondott a bánsági vizszabályozás királyi biztosi állásáról, mivel ez ügyre vonatkozó terveit nem fogadák el. — Magyar­ország álla­mi fegyházaiban dec. végén 2911 fegyenc volt. — Stern Manó, ki a honvédség felruházására ked­vező ajánlatot tett, egy új találmányú löveget is mu­tatott be, mely öntvénynyel lévén belelve, a kardcsa­pást csak úgy fölfogja, mint a porosz sisak, de annál sokkal könnyebb. — Pest közgyűlése megszavazta a zenedének az évenkinti háromszáz írt segélyt há­rom évre. — József főherceg és K­otild főherceg­nő tegnap reggel Bécsbe utaztak, hogy Leopoldina Koburg hercegnő temetésén jelen legyenek. 157 Vidék. ** A vidék gyásza. Szabadkán múlt vasár­nap, midőn b. Eötvös holttestét beszentelék, d. u. két órától háromig a város valamennyi harangja szólt, s szólni fognak holnap (szombaton) is, midőn három templomban tartják a requiemet, melyre a rendező bizottmány gyászszegélyü programmot nyo­matott ; e napon a színház zárva l­esz, s a boltokat és üzleteket is csukva tartják a szertartás ideje alatt. — A n­a­g­y-k­állói alreáltanodában, mely b. Eötvös legutósó műveinek egyike, az igazgató és tanári kar méltó gyászszal fejezték ki mondhatlan fájdalmukat. — A p­oz­s­o­ny­i koronázási templomban Mozart requiemjét adták elő, s a város hatósága jegyző­könyvileg is kifejezést adott mély gyászának. — Borsod megye közgyűlése részvétiratot intézett az özvegyhez, s a megyeházon fekete lobogó leng.—• A szegedi főgymnázium tanári kara még vasár­nap elküldé részvétiratát; hétfőn gyászmisék vol­tak; az „önképzőkör“ pedig márc. 18-dikán fog egy gyászünnepélyt rendezni. — Vasmegye is rész­vétiratot külde a gyászoló özvegyhez. — Tapol­cán kedden volt a nagy gyász-istentisztelet ** D­.Földváron e napokban egy olasz dalkam­ara, mint állítja, Konstantinápolyból jövet s néhai Miksa császártól ajándékba kapott udvari hintóban,a piacra

Next