Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)
1871-02-22 / 43. szám
det választók, s az alapszabályok kidolgozásával egy soktagú s jól összeválasztott bizottságot bíztak meg. — Horn Ede hazaérkezett Paksból. — A budapesti építési vezetők segélyegyletének február 15-diki bálja a lövöldében 600 frtot jövedelmezett az egyleti pénztárba. — Korbay a jövő hó végén megválik a nemz.színháztól, s Londonba szerződött. — A vasárnapi népgyűlésen egy Bachruch nevű ifjú, ki most tért vissza Párisból, hol a védseregben szolgált, érdekesen beszélte el az ostrom-hónapok keserveit. — B. Orczy Bódog — a „Hon“ szerint — levelezésben áll Latabárral az iránt, hogy a budai színkört a nyári szünidőre vegye át. — Koburg Fülöp és Ferdinánd hercegek tegnapelőtt Pestre érkeztek. — A „Reform“ újdondászát bizonyossá tehetjük a felől, hogy Hugo Viktor „Angelo“-ját a nemzeti színpadon Endrődi Sándor fordításában fogják előadni, miután egy másik beadott fordítás sokkal gyöngébbnek találtatott. Vidék. ** Pécsről írják: „Nőegyletünk végre megalakult. Elnöke Cseh Anna úrhölgy, titkára pedig Jeskó Lajos, az egylet megalakításában oly fáradhatlanul buzgólkodott evang. lelkész. Az egylet alapja eddigelé a 4000 frtot meghaladja, mit jelentékenyen növelt az e hó 4-bén tartott bál tiszta jövedelme is, mintegy 200 ft. — Báljaink nagy része jótékony célú, így a jogászoké is (segélyegyletük javára), melyben sok föltűnő hölgy jelent meg, köztük Wächter Catherinek.a.. ilyen volt a „többek“ által jan. 31-én a színházban rendezett álarcos-bál, mely mintegy 600 ftot jövedelmezett a francia sebesültek javára; s ilyen volt a febr. 13-án a színházban tartott álarcos-bál a magyar színészet állandósításának alapjára. Erre vonatkozólag érdekes lesz tán tudni, hogy a nálunk létesítendő állandó magyar színház tervben már készen van, s kivitele sem oly távoli. Az e cél megvalósítására kiüldött bizottság elnöke Krasznay Mihály, jegyzője pedig Bolgár Kálmán. — Dalárdánk is adott egy estélyt. Ez a dalárda arról nevezetes, hogy Aradon és Debrecenben első díjakat nyert, továbbá, hogy legújabban német annonce-okat ad ki, s műsorozatába egyetlenegy magyar dalt sem vesz föl, s magát is „Die péchi dalárda-Verein“-nak címezi. Tagjai kezdik is elhagyni a germanizáló szellemtől megszállt társulatot. — Színtársulatunk — Szentgyörgyi, Hofbauer Zsófia és Dékány Teréz kisasszonyok kivételével — nem nagyon vonz, s többnyire üres ház előtt tart előadásokat, nem ritkán fércművekkel.“ ** Eperjesről írja egy tudósító: „E hó 16-kán tartották meg városunkban az „úribál“ cím alatt nagy hűhóval hirdetett táncvigalmat. A sárosi kékvér nem tagadja meg magát, s mindenütt, ahol csak lehet, szereti önhittségében éreztetni magas származását, pedig ez teljesen fölösleges, miután aki valóban, a szó nemesi értelmében úr, azt — ha önmaga nem kürtöli is — tudják. Kérdés alá jöhet már az is, hogy korunkban mennyiben van helyén az „úribál“ firma. E bál rendezői úgy találták, hogy a helybeli jogakadémiai polgárok urak ugyan,de nem oly nagy urak, mint ők, s rájöttek egyszersmind arra is, hogy ellenben a kassai jogászok csak oly urak, mint ők maguk. Így történt aztán, hogy míg a szomszéd kassai jogászokat testületileg hívták meg az urak báljára, addig az eperjesi jogászságot mellőzték, s belőle csakis a szemenszedett „urakat“ méltatták magas leereszkedésük e kitűnő kedvezményére. Mindenesetre derekas példája ez az úri fickándozásnak és figyelmetlenségnek, mely hogy valóban „úri“-e , annak megítélését a közönségre bizhatjuk.“ ** Félegyházán a szegények kórháza javára tartott táncvigalom sikere fölülmúlta a várakozást. A vidéki bálok szokott régi jókedélyességével folyt le az éj. A jelenvolt hölgyek közül következőket említi tudósítónk: Papp Bertát Csongrádról, a Ringnővéreket, Draskovics Mathildot, a Szabó-nővéreket, Kulányi Emmát, Nagy Idát, a Bagi-nővéreket, Szeles Pálnét és Beretvás Jánosnét. Folyó hó 20-kán a kaszinó rendezett táncvigalmat. ** Vidéki rövid hírek. —■ Mező-Túron a honvédzászló keresztanyja Wenckheim Krisztina grófkisasszony lesz. — Komárommegye egyik falujánál egy lakodalmas nép nyolc szekérrel ment át a Duna jegén, mely beszakadt, s mind az ötven ember (egy nőt s a menyasszonyt kivéve) lovastól, kocsistól a vízbe veszett. — Lovas-Berény agg rabbija: a 102 éves Wiener Simon elhúnyt.— Az ungvári ügyvédi kar egyik tisztelt tagját: Elek Jánost, e hó 15-dikén temeték el. — Torontóimegye volt főszolgabirája: Gyertyánffy Zsigmond, e hó 20-kán Gyéren elhúnyt, 45 éves korábanban még most is siralmas látványt nyújt, mivel a brünni út még mindig víz alatt áll. De most már csónakon lehet közlekedni, mivel a jég egészen elolvadt. Az utcákon csak egy lábnyi magasságú víz van, Saxe Mária aszony, a párisi nagyopera első énekesnője, Bécsben időzik, de nem lép föl az udv. operaszínházban, mivel követelései igen túlcsigázottak, és sokan nem is akarják megengedni, hogy a dalmaszínházban két nyelven énekeljenek, miután Saxe Mária asszony francia vagy olasz nyelven, a társulat többi tagja pedig németül énekelne. Saxe asszony tehát a zeneegylet termében rendez két nagy hangversenyt, hogy a bécsieknek is bemutathassa művészetét. Herbeck fölszólítására, hihetőleg, ama hangversenyben is fog énekelni, melyet az árvízkárosultak segélyezésére terveznek. Nagy föltűnést okozó gyilkossági esetet tárgyaltak közelebb a bécsi törvényszék előtt. Szarnék nevű, magyarországi születésű fiatalember agyonlőtte Spanzer nevű szabó leányát, mert az szerelmét nem viszonozta. A gyilkosság a leány szüleinél történt. Amint a leány halva összerogyott, Szarnék magát akarta agyonlőni, de megakadályozták. A törvényszék Szameket kötél általi halálra ítélte. Védője kérte, hogy a bíróság terjeszsze elő ez ügyet Ő Felségének a halálbüntetés elengedése végett, Szamek azonban a felebbezésről is lemondott. Ő meg akar halni, — mondá, — mivel az élet rá nem bir érdekkel, a sorsra bízza magát. *** Egy francia hadifogoly, ki Bayreuth-nál megszökött, febr. 10-kén polgári ruhában Asch-ba, Csehországba érkezett. Érdekes, hogy menekülése közben egy bajor csendőr cseh vándorló-legénynek nézte, s a határon át maga kisérte Csehországba. Bécsi hírek. Az árvíz Bécsben szemmel láthatólag apad. A Lipótváros utcái, az országút és Roszau lassankint visszanyerik előbbi kinézésüket. Brigittenau azon 202 külföld. *** A Thiers minisztériuma így alakult meg : Favre külügy-, Picard belügy-, Jules Simon közoktatási, Dufaure igazságügyi, Lambrech kereskedelmi, Leflo hadügyi, Pothouan tengernagy tengerészeti, Ravey pedig közmunkaminiszterek lettek. Thiers — amint írják — a köztársaság mellett nyilatkozott volna több alkalommal, s azt mondá: „Franciaország ezután is nagy és segélyforrásaiban gazdag marad , amit Sedan óta tett, az pedig mindig az emberi erő tartós emléke lesz.“ — A Garibaldi „vosgesi serege“ föloszlóban van, nagy lévén keserűsége a miatt, hogy bár győzelmesen harcolt, a fegyverszünetbe még sem foglalók. — Münchenből írják,hogy a Németországban fogva levő 11,160 francia tisztből s 333,850 közemberből megszökött 142 tiszt s 353 közember, s meghalt 13 tiszt és 4860 közember. Favre tiltakozott ama törvénytelenség ellen, mely szerint a fegyverszünet alatt is hadi sarcokat vetnek ki, s Bismarck is elismeré, hogy ez törvénytelen. — Franciaország követéül Bécsbe Remusat-t, a „Revue des deux Mondes“ nagynevű íróját, Londonba pedig Guizot-t akarják küldeni. — Oroszország elismeré a köztársaságot. — A nemzetgyűlést e hó 24-dikéig elnapolták. — Hiteles forrásból állítják, hogy Poroszország békefeltétele: 7500 millió frank, Elzász és Német-Lothringia Metztzel és Thionville-lel. A némete azzal fenyegetőznek, hogyha háború folytatása esetén a párisi erődöket és sáncokat légbe röpítik s bevonulnak Párisba. Kaulbachot közelebb egy hírlaptudósító látogatta meg, s köztük a jelenlegi francia-porosz háborúról folyt a társalgás. A hírlaptudósító elmonda, hogy a nemzeti dicsőséget,a germanizmus győzelmét a romanizmus fölött Kaulbach volna hivatva megörökíteni. A nagy művész, bár örült a győzelemnek, megilletődve szólt Páris sorsáról, s azt Jeruzsálem pusztulásához hasonlította. „Mi ugyan —• szólt, —• nem láncolok az ellenséges vezéreket diadalszekereinkbez, de hány francia hadvezér nem tudta elviselni hazájának gyalázatát, s az öngyilkosságban keresett menedéket a fogság ellen. És nem találkozik e hasonlat a zsidó vezérek ama sötét alakjai közt, kik a végkimerültségig prédikáltak, izgattak a háború mellett, s ama vakmerő férfiak közt, kiknek Franciaország közromlásában helyén marad eszük, szivük, kik merészeltek megküzdeni nem csak túl hatalmas seregünkkel, hanem a forradalom, az éhség és kétségbeesés még fenyegetőbb hatalmaival is. Ez a komoly Jules Favre, kit a gond és bánat szeretett hazájáért idők előtt aggá sorvasztott, kinek élete az utosó hat hónapban egyetlen óriási munka, egyetlen óriási gond volt; ez az ősz Thiers, ki egész Európában hazájáért segélyt és könyörületet koldul, nem bírják-e teljes rokonszenvünket ? És végre ez a Gambetta, bár szidják bolondnak, őrültnek, ki hazáját tönkre teszi, mindegy, ő nagy ember, és leginkább emlékeztet a zsidók ama vezéreire, kik inkább temetkeztek Jeruzsálem romjai alá, semmint az ellenségnek megadják magukat.És mily sajátságos’: ez a Gambetta zsidó!“ A levelező e szavakra azt jegyzi meg, hogy a művész bizonyosan franciapárti. „Az nem vagyok!— felelt Kaulbach mosolyogva. — Érzelmeim oly tiszta németek, mint bárkiéi, s köszönöm istenemnek, hogy e nagy időket megértem! De szemet húnyjak-e azért az ellenség nagysága előtt ? nem tiszteljük-e önmagunkat és sikereinket, midőn ellenségünk nagyságát elismerjük ? És végre nem vagyunk-e mindnyájan emberek, kiket fájdalommal tört el egy nagy kultúrnép bukása, melynek szellemi javaink többet köszönnek, mint amennyit most bevallani akarunk ?“ Florencben csaknem mindennap van egy nagy nyilvános táncvigalom. A fényes magánestélyeken kívül főleg a Palazzo Corsiniban lehet találkozni az olasz arisztokráciával, mely ily alkalmakkor fényűző díszben jelenik meg. A „Circolo Artistico“ szintén rendez táncvigalmakat, s ha Olaszországnak annyi művésze és művésznője volna, mint ahány táncos és táncosnő e bálokat látogatja, akkor Itália büszke lehetne művészvilágára. A „Casino Borghesi“ ez idén kettő helyett csak egy táncvigalmat rendez, mintha csak értené, hogy Florenc megszűnt Olaszország fővárosa lenni. De ez az egy táncvigalom annál élénkebb és fényesebb leend. A pompás helyiségek, a városiakból és idegenekből álló érdekes társaság, a csillárok fénytengere s a pompás zene feledhetlenekké szokták tenni a „Casino Borghesi“ táncestélyeit. Ugyancsak Florencből írják, hogy ottan most a közönség nagy tetszése mellett Bülow rendez hangversenyeket. Bülow főleg a német zeneszerzőkkel akarja megismertetni az olasz közönséget; első hangversenyében Schubert, a másodikban Mendelssohn, a harmadikban Schumann műveit játszotta. Bemutatta már ezeken kívül Beethovent is, fejlődésének különböző stádiumaiban. Bülownak a hangversenyek rendezésében Gioachino Gioachini hegedűművész és Scholci gordonkás nyújtanak segédkezet. Florencben nem csak Beckernek sikerült előállítani jeles négyestársulatot, hanem Bülow is oly erőket fedezett föl, melyek tökéletesen alkalmasak a német zene megkedveltetésére. *** „Castor“ és „Pollux,“ az európai hírű párisi elefántok vége felől írják, hogy szintén a francia fővárosban uralkodó éhségnek estek áldozatául. „Pollux“-ot Devisme robbantó golyója temíte földre; az e célból alkalmazott karabély csöve 33 milliméternyi, súlya 6 kilogrammnyi volt. A robbantó golyó 15 centiméter hosszúságú, cylinder-alakú volt, s a töltéshez 8 gramm port használtak föl. Az elefántra 10 méternyi távolságból lőttek, de a lövés nem ölte meg rögtön. Fölegyenesedett, szét akarta szakgatni kötelékeit, erősödése azonban hiábavaló volt. Néhány perc múlt el, míg a hatalmas állat a vérömlés követtében megfuladt. Négy nagy köböl lett tele vérével, s mégis adott életjelt magáról. „Castor“-ra másnap került a sor. Milne Edwards töríte le vadászkarabélylyal. Jobb halántékán találva, iszonyú ordítással bukott térdére, de csakhamar fölegyenesedett. A második golyó homlokának közepén találta. Szép, okos szeme kifolyt s az állat megdöglött. Az áldozat bőrét 4000 frankon adták el; húsa igen finom volt s nagyon hasonlított a borjúhúshoz. „Castor“ és „Pollux“ különben még csak hatéves volt. Bérlet NEMZETI 229. szám. SZÍNHÁZ. Pest, szerdán, február 22-kén 1871. A két jó barát. Dráma 3 szakaszban. Irta báró Jelmont Maxime, báró — — ferrier Cézár, vicomte — — du Bis, herceg — — — namezan — — lonchamps — — — Gefébre — — Salvatti — — 51. Marc marquisné — — La Fivre grófné, özvegy — Clémence, leánya — — De Bérolanné — — — Valerie, leánya — — Duvernoisns — — Anna, de Bérolanné szobaleánya Leopold, komornyik la Fivre grófnénál — — — Giermain, komornyik St. Marc marquisnénál — — — Ezt követi: Egyetlen leány. Vígjáték 1 felv. Lengyel nyelven irta gr. Fredro J. S. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Jósika Kálmán. Feleki. Szerdahelyi. Náday. Veres. Nagy Imre. Sántha. Várföldi. Hirtling M. Paulainé. Prielle Corn. Szathmáryné. Felekiné. Helvey Laura. Szuhányi B. Komáromy. Verbőczy K. Tulajdonos: Tóth Kálmán, nyomatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és nyolcrai részvénytársulat, 1871.