Fővárosi Lapok 1871. április (75-99. szám)

1871-04-04 / 77. szám

üdvözlé őket melegen. Többi közt e szavakat mondá: „Önök egyenkint is egészek s mégis egy tökéle­tes egészet együtt tesznek, mert aki legszeb­ben beszéli zengzetes nyelvünket, csak azt bol­dogíthatta és egészíthette ki, a ki legszebben ir azon.“ Azután hangsúlyozá, hogy a művésznő mily vonzalom jelét tanúsítja az által, hogy Erdély­ben fejezi be azt a pályát, melyen annyi babért aratott s arathatna még mindig.“ Jókai e szavakra, neje részéről, mint kinek kísérője, köszöné meg e fo­gadtatást, elmondva, hogy neje gyógyulni jött Er­délybe, melynek ő maga is annyit köszön, Erdélyből kapván azt is, ki szivének legkedvesebb­ nejét. Az indóházban Kaszóné úrhölgy pompás reggelivel vár­ta a vendégeket, s Jókai poharat emelt Erdélyért s az­tán Kaszónéért, ki 1848-ban, midőn egész Erdély már csak Csúcsából állott, oly lelkesen vendégle meg a honvédeket. — Bánfi-Hunyadon Ignácz Károly ref. lelkész üdvözlé őket, s a vidék lányai festői népvise­letben bokrétát nyújtottak át Jókainénak. Délután félháromkor értek Kolozsvárra, hol a pályaudvar­ban nagy számmal várták s éljenezték őket. Szász Gerő mondá az üdvözlő beszédet, kifejezve a költő iránti legmélyebb tiszteletet, s elmondva, hogy „jaj a népnek, melynek szive nem Pantheon azok számára, kik neki szentelték egész életüket.“ Jókai válasza igen meleg volt. A francia közmondással kezdé: „az ember visszatér első szerelméhez, is igy van, visz­­szatért a földre, mely első szerelmét képezte. Költé­szete — úgy mond — első fölszárnyalását itt nyerte, politikája is az első lángot itt kapta, s családi bol­dogsága legszebb napjait is e földnek köszöni, mely Magyarországgal együtt sokáig éljen és virágozzék! Jókainét, a színi választmány nevében, egykori mű­­vésztársa: László József fogadó. — D. u. volt a re­dout bankettje, melynek egyetlen, de nagy hiánya az volt, hogy Jókainé nem vett részt benne. Prielle Hor­nélia sem volt jelen. A pesti vendégeket Szabó Ká­roly, mint házigazda, fogadta e banketten. A fel­köszöntéseket gr. Péchy Manó kir. biztos kezdé meg, éltetve a királynét, kinek a kolozsvári szinház legújabban annyit köszönhet. Lelkes éljenek követ­ték e köszöntést. Utána Szabó Károly áldotta azok emlékét, kik a szinházat és színészetet alapiták, s poharat emelt a színház jövőjéért. Vájná Sándor gró­féchyt, mint az irodalom és művészet őszinte barát­ját élteté. Szász Béla a Jókai-párt köszönte föl, Jó­kainak egyik költői képét („A nők a tűzhely mel­lett“ című munkájából) alkalmazva a költőre és művésznő­ nejére. Jókai Mór egyszerre három tárgyat foglalt össze, nem mintha fösvénykednék a szóban, vagy mintha nem bízna meg három pohár bort, ha­nem mert e három tárgy szoros kapcsolatban áll egy­mással, s Erdély íróit, művészeit és lelkes közönsé­gét együtt élteté. Szász Domokos arra a férfiúra emelé poharát, ki a színháznak az elnyomatás napjai után új életet adott: gr. Mikó Imrére. Jókai később felköszönte Erdély hölgyeit és honvédjeit is. Éltet­ték a jelen volt Szigligetit is, Prielle Kornéliát, Szerdahelyit és Felekit. E két utóbbi művész szintén mondott humoros köszöntőket. Igen vidám, emelke­dett hangulat uralkodott az egész lakomán. Az ün­nepi előadásokról holnap fogunk leírást közölni. ** Szegeden József főherceget nagy szivélyes­­séggel fogadták. Vagy harminc kocsin mentek eléje,­­ a város nevében Szremácz városi kapitány és Hódy Imre tanácsnok üdvözlök. A közönség éljenei közt jutott a főherceg szállóhelyére, a Wagner-fogadóba. A polgárság küldöttséggel járult hozzája, melynek szónoka Dani Ferenc volt. Délután a honvéd-tanosz­­tályok vizsgálatát zárták. Este a színházban éljenzés­sel és a „Rákóczi indulóival fogadták a főherceget, s „A huszárcsiny “ t adták elő tiszteletére. Színház után megvendégelte a honvédtiszteket. ** A szegedi olvasó-egylet hölgy-estélye (m. hó 27-kén) a Lloyd-teremben jól sikerült. A hangver­senyben közreműködők elismerés érdemelnek : Kon­­rád Zsófia k. a. szépen zongorázta Beethoven Cis­­moll szonátáját; Bokor Erzsi k. a. szabatosan, kelle­mes hangon éneklő (Abranovich Vilma k. a. zongo­­rakisérete mellett) Doppler „Aká“-jából a cigánynő dalát; Bamberger Béla és Fekövy Lajos Weber „örömnyitány “-át játszották ; Meyer Béla Petőfinek „Múzsám és menyasszonyom,“ Szabó Lajos pedig Jó­kainak „A csonka hős“ című költeményeit szavalták ; ifj. Erdélyi Ignác a Beriot „Scéne de ballet“ -jét he­gedülte; Rácz Kálmán gordonkázott; s e két utóbbi Czapik Jánossal együtt Beethoventől is egy triót adtak elő hegedűn, gordonkán és zongorán. Magyar zenemű ekkép egyetlenegy sem volt a tősgyökeres Szegeden! Az előadásokat tánc követte. Megemlí­tendő, hogy ez olvasó-egylet 52 lapot járat, s könyv­tára kétezernél több kötetből áll. ** Eperjesről irják,hogy ott Hubay Gusztáv szín­társulata több hét óta tart előadásokat. „A gerol­­steini nagyhercegnő“­vel kezdte,melyben azonban Re­­rényi Antónia asszony oly rekedten működött, hogy a részvét azonnal igen alászállott. A múlt hó köze­pén azonban Aradiné asszony megjelenvén, az ő vendégjátékai operetteiben, népszínműben, vígjáték­ban folytonosan nagyszámú közönséget vonzot­tak. A társulat rendes nőtagjai közül Zádorné tet­szik leginkább (jobban mondva: tetszik csupán) a közönségnek. Bodrogi hasznavehető tag, Zoltán a társulat legjobb hangú énekese, Kiss és Izsó elég ügyes komikusok. Aradiné asszony már befejezte vendégszereplését, a társulat azonban még huza­­mosb ideig akar Eperjesen maradni. ** Vidéki rövid hírek. Mosony megyében, Dingraff plébános buzgalma folytán, igen fölkarolták azt a tervet, hogy a lébenyi ódon, román stülű, nagyobbszerü templomot régi díszébe helyeztessék vissza, s a tervet Essenwein készíti, ki a nürnbergi múzeum igazgatója s jeles építész. — Baranya első alispánja, Jeszenszky Ferenc, azt az 1200 irtot, me­lyet mint takarékpénztári elnök fizetésként húz, egy megyei szegény tanuló ösztöndijára ajánlotta föl. — Eötvös-ösztöndijra a pécsi takarékpénztár száz forintot adott. — A kalotaszegi lányok Jókainé asszony köszöntésére siettek, midőn a művésznő Ko­lozsvárra utazott. — Tordáról egy küldöttség ment Kolozsvárra, hogy Jókait legalább egy napra meg­nyerjék ; mint értesülünk, Jókai tegnap (hétfőn) el is utazott Tordára. — A debreceni kereskedő ifjak önképző köre száz forinttal a Kisfaludy-Társaság alapító tagjai közé lépett. — Kern Adolf debreceni kereskedő végrendeletileg két-kétszáz forintot ha­gyott az ottani kereskedő kórháznak, a kereskedő­­ifjak önképző körének s a halár-zenedének. — Gróf Széchenyi Pál, a „legnagyobb magyar“ fivére, 82 éves korában elhúnyt, s e hó elsején temeték el Cen­­ken. — Debrecenben, gr. Bethlen-Mikó Róza úr­hölgy kezdeményezése folytán, három műkedvelő­­előadás lesz az árvaház javára. — Csáktornyán e hó elsején húnyt el özv. Molnár Jánosné szül. Soós Zsófia asszony, 77 éves korában. — Az aradi ellen­zék Chorin Ferenc ügyvédet tűzte ki képviselő­­jelöltül. — 352 — Bécsi hirek. Meránból írják, hogy a király csak 10—12 napig időzik ott, s aztán Rudolf koronaherceg és Gi­­zela főhercegnő kíséretében Bécsbe utazik, mig Ki­rályné Ő Felsége és Mária Valéria főhercegnő egé­szen május közepéig Meránban maradnak. A királyné ekkor Bajorországba megy s néhány hétig Maffei-nek Münchenhez közel eső villájában fog időzni, közeli szomszédságában a nápolyi királyi párnak. A király, mint hírlik, meráni tartózkodása alatt a Passeier­­völgyet, Hofe András szülőföldjét is meglátogatja. A királyi család — mint írják — a legjobb egés­­ségnek örvend, s a királyné különösen jól érzi magát idylli magányában. A hannoverai király hietzingi palotájában három kisebb vígjáték előadásra készülnek, s főher­cegek és hercegnők is fognak közreműködni. A stá­jer főrangúság pedig a meráni gróf grätzi házában ad elő egy francia és egy német színdarabot. *** Elveszett élet. Bécsi lapok írják, hogy a híres szépségű Carcoll-Stellmag Ilona szombaton reggel halt meg az országos törvényszék vizsgálati kórházában. Az összeg, melynek kicsalásáért elfog­ták és bebörtönözték, csak néhány forintra megy. Régen tisztelőinek egy reggelije is többe került. Külföld. Lujza hercegnő és Lora marquis egybeke­lése még mindig sok találgatásra és mende­mondára nyújt alkalmat a londoni társas­körökben. Még mindez ideig nincs eldöntve, hogy a hercegnő férje mily állást foglal el, s ez az oka, hogy a fiatal pár egészen visszavonulva él claremonti birtokán. Hogy Argyll herceg örököse, mint herceg, a felsőház tagja lesz, várható, de a címezéssel még nem jöttek tisztá­ba. Nem tudják : fenségnek, vagy éppen királyi fen­ségnek címezzék-e ? Ha kissé jobb idők lesznek, a fiatal pár Olaszországba utazik. A hercegnő szen­vedélyes gyűjtője az ó­kori műtárgyaknak, s különö­sen az etruriai maradványokból máris igen szép gyűjteménye van. *** Angol lapok ijesztgetik a világot azzal, a­mi Párisban következik. Azt jósolják, hogy rém­uralom lesz, miután az emberek szájából folyvást a „guillotine“ szó hangzik. Annyi igaz,hogy a fölkelés kormánya könnyen bánik máris az emberekkel: befogatja, elitélteti, a­ki­­gyanús előtte. Továbbá pénzintézetektől kölcsönöket zsarol. Átalában szo­morú élet lehet Párisban. Minden drága. A hús ára huszonöt százalékkal szökött fel. A boltok nagy ré­sze zárva. A bankárok megszünteték az üzletet; a tőzsde Versaillesbe készül költözni. Pária és Versailles közt nincs közlekedés. — Azt a londoni hírt, hogy egy francia ezred Sévres-ből átment a fölkelőkhöz, egy párisi levelező megcáfolja. — A „Figaro“ szerint, melyet a vörös kormány betiltott, 150,000 em­ber hagyta el Párist. A „commune“ pénze fogy, s Bérlet NEMZETI szünet. SZÍNHÁZ. Pest, kedden, április 4-kén 1871. Tannhäuser és a wartburgi dalnokverseny. Regényes dalmű 3 felvonásban. Szövegét és zenéjét irta Wagner Rikhárd. Fordította id. Ábrányi Kornél. Főzeneigazgató: Erkel Ferenc. Az előadásban a Czezarevics 61. sz. cs. k. gyalog-sorezred zenekará­nak egy része is közreműködik. Az első felv. előfor­duló csoportozatot és táncot szerzette és betanította Campilli Fr. balletmester; előadja az összes táncsze­mélyzet. Az 1-ső felvonásban: a) „Vénus barlang,“ b) „Wartburg völgye tavaszszal.“ A 2-dik felvonás­ban: „Dalcsarnok a Wartburgban.“ A 3-dik felvo­násban : „Wartburg völgye őszszel.“ Herman, thüringiai őrgróf Erzsébet, unokahúga Tannhäuser, Wolfram, Walther, Bitterolf, Henrik, Reinmar, Vénus — Pásztorfiú lovagok és dalárok Kőszeghy. Pauliné. Ellinger. Láng. Hajós. Bodorfi. Ernst. Tallián. Kocsis Irma. Humann Alex. Hercegnők. Hercegek. Udvari hölgyek. Lovagok. Felelős szerkesztő : Vadnai Károly. KELLER és ZSITVAY­­- es atu mimmé raktárukban Pesten, szervita­ tiz 6-dik szám, a legújabb selyem, gyapjú és gyapot női divatkel­mék, kész ruhák és mindennemű jelöltek, valamint több más női cikkek, dús választásban és lehető jutá­nyos áron kaphatók. Saját szabóműtermükben készíttetnek ruhákat a leg­újabb divat szerint, gyorsan, izlésteljesen és jutányos árak mellett. Kelmeminták vidékre készséggel küldetnek a meg­rendelések pedig, kiváló figyelemmel és gyorsan hajtat­nak végre. 4—* 60 Lyoni selyemkelmékből gyári raktár. S most a Bonaparte-családnak és híveinek házát ké­szül eladni. — A f­e­l­k­e­l­ő nemzetőrök és versaillesi csapatok közt már volt összeütközés s a fölkelők megfutottak, s a csapatok pedig sok barrikádot fog­laltak és foglyokat fogtak el. Hivatalos sürgöny sze­rint: Párist kivéve, a nyugalmat egész Franciaor­szágban visszaállítok. ♦ Szerkesztői üzenetek. Sánil L.nak. Köszönet a tárcákért, melyeket rö­vid időn közleni fogunk. Addig pedig kérjük lakcíme be­küldését. S. F. Úrnak. „Betegségemben.“ Van egy pár sike­rült része ; kivált a vége, de egészben véve nem szállhat költői versenyre ama költeménynyel, melynek szerzője (kérdése folytán írjuk ide) Szegeden lakik. „PiS nagypéntekje.“ Alkalmi műnél a közhan­gulatot is tekintetbe kell venni. A közhangulatot pedig mostanában igen alászáll­ták a legújabb események. Fran­ciaországgal most is mélyen rokonszenvez a világ, de Pá­rist, melyet az ostrom alatt méltán bámultunk, ezúttal nem a költői lelkesedés hangja­ illeti meg. Cad­emir kendők: " Szép, jó és olcsó! Legújabb női ruha-kelmék bámulatos olcsó árért. Teljes ruhához való legszebb kelmék 3, 4, 5, 6 írtért, úgyszintén a legfinomabb fekete seljes-anyagok­ kaphatók HAMBURGER ADOLF üzletében, Pest uri­ utca 3. sz. BtT" Mustrák kívánatra mindenfelé bérmente­sen küldetnek s megrendelések utánvét mellett azonnal eszközöltetnek. 289 Asztal- és ágyterhtője. Tulajdonos: Tóth Kálmán, nyomatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és oyok­r­ai részvény társulat, 1871.

Next