Fővárosi Lapok 1871. október (225-250. szám)
1871-10-17 / 238. szám
„Minden jó, ha a vége jó!“ mondja a példabeszéd, s mi e sok jó között is végbre hagytuk — ha nem is a legjobbat, de a legszebbet. Értjük azokat a szép női munkákat, melyek annyi gonddal, csínnal, finomsággal és kitartással készültek. Vegyük csak ezt a gyönyörű szőnyeget, mely Apáthy Istvánné munkája, vagy azt a kedves családi jelenetet, melynek Návay Konstantin hímzőtűje adott életet, vagy a Glatz Antalné, Rechnitz Henriette, a pécsi nőegylet több választmányi tagja által készített pamlagvánkosokat, a magyar gazdasszony-egylet árváinak virágkosarát papírból, azt a két fehér, gazdagon himzett hálózubbonyt, melyeket ki is játszanak, s a Tomasek-nővérek leánynevelőintézetéből a szabást, varrást, jegyzést, himzést és műszaki igazítást (Kunststopperei), és el kell ismernünk, hogy a magyar gazdasszonyok egyletének kiállítása mind tartalom, mind változatosság tekintetében példányszerüleg sikerült, s a nagy közönség csak köszönettel tartozik azoknak, kik a szépet a hasznossal összekötve, ily jó látványra nyújtottak alkalmat. Az asszonyokról. ii. (Amazonok s nőtelen nemzetek). (H. L.) A regényes Semiramis és Tomiris vala-j ha léteztén nem kételkedünk, de az amazonokat, valamint a centaurokat, cyklopsokat stb. a mesék or-szágába utaljuk. Miként képzelhető, hogy az asszo-nyok magukban, férfiak nélkül egy államot föntar- tani bírtak volna? A rege ugyan azt mondja, hogy ezek az amazonok minden évben egy hónapra a szomszéd ország férfiúit kosztra fogadták volna magukhoz. Kérdés: e férfiak otthon nőtelenek voltak-e ? ■ na igen, ki főzött, ki mosott rájuk ? ha nem, nejeik mit szóltak ehhez a két konyhán éledéshez? Hát az amazon nőbiró a maga pörös feleivel nem járt-e úgy, mint az egyszeri tiloló asszonyt, mikor meghallotta, hogy háza előtt az utcán két asszony rettenetes lármával pörül, kiviszi tilóját a két pörlő asszony mögé és elkezdi a tilót rettenetesen csattogtatni, hogy a pörlekedők egymás szavát nem érthetők ? A nyelves torka teljes erőből működésében meggátolt két ellenfél erre közakarattal nekiesika békebirónak, és szabadon nekieresztet tenyereikkel ennek hátát,miként mosófával, megcsattogtaták. Balbigeographiájában egyébiránt olvastuk, hogy e század elején Bul-gáriában volt egy Madara nevű falu, vagyis török férjeiktől megugrott kétezer asszonyból álló szabad státus. Jaj volt a férfinak, ki e független nőállamba nyilván bemenni bátorkodott. Titkos belopódzások ismert hölgyekhez történtek-e ? arról hallgat a krónika, valamint arról is : mikor keletkezett s meddig állottez újabbkori amazon-respublika? mert Balbin kívül erről nem olvastam, ha csak újabb utasok annak legalább romjait föl nem fedezik. Vannak esetek, hogy vitézi bátorságot asszonyok is tudnak kifejteni férfiak nélkül, férfiak ellenében, mint a múlt század egyik harmincas évében a vörösberényi református asszonyok, mikor a jezsuiták az ottani templomot el akaták foglalni, s a férfiak kétségbeesve a faluból kibujdostak, maguk az asszonyok a templomkerítésbe ostrommal betört jezsuitákat agyonverték s a templomot az elrablástól megvédelmezék. Számtalan érzékeny eset fordul elő, hogy egy rakás apró gyermekkel özvegyen maradt fiatal asszony, mire női segély nélkül egy férfi nem lenne képes, saját szorgalmáva és ügyességével — noha gyakran nélkülözések közti becsülettel fölnevelt gyermekek. Járványos nyavalyák s gyilkos csaták után (emlékezzünk vissza a múlt huszonhárom év férfiirtó háborúira) hány ezer özvegy asszonyra maradt a családföntartás egyedüli és súlyos terhe! Az özvegy férfi segít magán, vesz másik nőt, ki a ház belső gondjait és az apró gyermekek nevelését vigye; de bezzeg ritkán akad férfi, ki a szegény özvegy aszszonynyal ennek háztartási gondjait megoszsza vagy fölvállalja. Az amazonok országát tehát a regék birodalmába utasítjuk, de a történelemből három nőtelen nemzet példáját mutatjuk föl, melyek azonban e rideg nőtelenségben nem sokáig maradtak, hanem egyszerre tömegesen — egész nemzetül s államul — határozták el magukat saját módjuk szerint a nősülésre. Róma első lakói, Romulus és Rimus cimborái országfutó, csavargó kalandorok voltak. Midőn számuk már néhány százra, sőt ezerre fölszaporodott, a legénység választottjai bejárják a vidéket, s különösen a hölgyeket meghívják tartandó daliás játékaik megtekintésére. A kitűzött napra a vidék szépei nagy számmal megjelennek. Rém valószínű, hogy már ek-kor belépti díjak, páholyok és zártszékek divatoztak volna , sőt hihető, hogy a néző hölgyek egyszerűen a gyepre telepedtek. A játék megkezdődött, de sehogy sem akart menni, a legényeknek nem a játékon, hanem a néző hölgyeken járt a szeme. Egyszer az adott jelre félbeszakad a játék, a legények mindegyike a maga kiszemelt hölgyét ölbe kapja s a várba szalad vele. Rosz nyelvek beszélik, hogy egy szabin fölsóhajtott: „Miért nem hoztam el én is a nőmet?“ A történetből tudjuk, hogy aztán a hölgyrabló rómaiak és megrablott szabinok szépen kiegyeztek. Ilyen elrablott hölgyekből idővel mégis Veturiák és Corneliák váltak. Ehhez kissé hasonló, de némiben különböző eset fordult elő 1857-ben egy bolognavidéki városkában. Este a színházba gyűl a szép világ, várják a hirdetett daljátékot, a függöny felgördül, s a férfidalkar ott áll, negyven legény, a közönségnek szögezett lőcsövekkel. Pescatore banditafőnök előáll: „Senki se moccanjon! Majd én sorra eljárom a zártszékeket, páholyokat, összeszedem az aranygyűrűket, karpereceket, diadémeket, órákat, pénzeket s egyéb ékszereket.“ S amint mondá, úgy jön. Melyik volt nagyobb rabló: Romulus-e, ki az egész hölgyet, vagy Pescatore, ki csak ékszerét rabolta el ? . A második nőtelen nemzet saját édesapánk : Árpád és társai. Miután Árpád, mint Leó görög császár szövetségese, Simon bolgár fejedelmet megverte s az al-Dunánál helyet foglalt, a visszamaradt magyar nőket, gyermekeket s az ezeket őrző öreg Álmost, kik a mai székely földre vagy a Kaukáz felé nem menekülhettek, a besenyők és bolgárok közrefogva levágták, vagy rabul elhajtották, úgy hogy mikor Árpád a távol hadjáratból visszatért, előbbi táborát üresnek, magát és egész hadát családtalannak találta. Kém erre az időre esik-e Hunor és Mégor regéje, hogy a nőtlenül maradt magyarok másokért ragadozták maguknak nőül? Ennek földerítését újabb történetnyomozóinktól várjuk. A nőtelen maradt férfihad harmadik esetét szintén hazánk történetéből veszszük. 1285-ben a tatárok megtámadták Magyarországot. A Haemus-hegyek mögül görög hitű oláhok nagy számmal jöttek a magyarok segítségére. Az otthon maradt római oláhok azt irdták Kun László királynak: „Azokat a görög hitüeket állítsd első sorban az ellenség elé, hogy mind ott veszszenek; mi pedig elfogjuk azok nőit és gyermekeit, s mindnyáját római vallásúvá teszszük.“ A göröghitü oláhok az első sorban vitézül harcoltak s a tatárok megfutottak, Kun László király pedig megköszönte ez oláhok vitéz közreműködését, s megmutatá nekik a bennmaradt római hitűek levelét. Ezek, látva, hogy őket a vallásgyűlölet elárulta, a királytól lakóföldet kértek, melyet ez nekik Máramarosban, a Körös és Maros mellékén készséggel fölajánlott. Itt az új oláhok régi oláhokat találtak, s ezekből, természetesen, új nőket vettek és új családokat alapítottak. Mindezekből ugyan az tűnik ki, hogy a férfi úgy nem nélkülözheti a nőt, mint egyik kéz a másik segélyét. Ámde a múlt évi népszámlálás száztizennyolcezerrel több nőt talált nálunk, mint férfit, s miután ezek dacára a hölgyek és a divathajhász civilizáció túlhajtott igényei miatt a nőtelen legények száma, kik azt állítják, hogy most a feleség fölösség, aggasztó arányban szaporodik, a társadalomnak, mely eddigelé egyedül a férfiak iskoláztatása, hivatalra képesítése s egyéb keresetmódjairól gondoskodott: jövőre gondoskodnia kell, hogy a nők ne tekintessenek mint asszonyi állatok a régi barbár világban, hanem mint a társadalom valóságos felesége, szebbik része, a férfiakkal egyenlő nevelésben és ellátásban részesittessenek. — 1089 - Fővárosi hírek. * A pesti népszínház ügye holnap kerül a városi közgyűlés szőnyegére. Nem kétkedünk, hogy amit Steiger Gyula képviselő indítványa kér: az alkalmas telket fővárosunk képviselőtestülete egész készséggel fogja fölajánlani. Ebben sem gazdálkodási, sem nyelvi szempont nem tehet töprengővé senkit. Egy virágzó népszínház ugyanis annyi pénzforgalmat idéz elő s oly sokféle keresetágnak ad lendületet, hogy a város áldozata nagyon is gyümölcsöző kiadássá válhatik. Továbbá a népszínház játékrendjének jelentékeny részét énekes és látványos művek képezvén: oly lakosok is élvet találhatnak, kik az ország politikai nyelvét csak hiányosan értik. Máskülönben is eljött talán már az az idő, midőn mindenki beláthatja, hogy Magyarország fővárosában a magyar nyelv senkinek sem lehet idegen, s azokra, kik azt nem akarják elsajátítani, nem szabad tekintettel lenni akkor, midőn fontos művészeti s társadalmi érdekről van szó. Mi bizalommal nézünk e fontos ügy holnapi tárgyalása elé. * Eötvös Összes munkáit most rendezi sajtó alá Gyulai Pál. Tizenhat kötetet fognak képezni s Ráth Mór kilencezer forintot ajánlott érttük, ami elég szép összeg,ha tekintetbe vesszük, hogy Eötvös legtöbb könyve többféle kiadásban forog most is a közönség kezén, s több nevezetes műve csak nem rég jelent meg új nyomatokban. Csak az annyi kiadást ért „Karthauzi“ nem kapható jelenleg, melyet Ráth M. közelebb külön fog kiadni, miután már előbb a szerző meg tulajdonjogát. Ugyancsak nála jelentek meg közelebb: „Anatole,“ regény Toldy Istvántól; „Az őszi gyakorlatok és a honvédség,“ Éber Sándortól; „Nyugat-Európa és hazánk,“ röpirat; Szabó Károly, Salamon Ferenc és Ipolyi Arnold tanulmányai két-két kötetben ; Toldy Ferenc emlékbeszédei; Szász Károly összes műfordításai három kötetben ; Draper nagyhírű művelődéstörténete Huszár Imre fordításában, stb. * Gróf Andrássy : Ha tegnap reggel öt órakor érkezett Pestre, hogy Ő Felsége meghívása folytán még aznap Bécsbe menjen. Tegnap délelőtt Budán minisztertanács volt. * A redout lelket tegnap árverelték ed. Két versenyző volt: a fővárosi egyesült takarékpénztár és a Haas Fülöp cég. Amaz 3410 G-tnál nem ígért többet négyszegűséért, s így a Haas cége lett 1411 futb. Összesen 475,507 frtot fog e telekért fizetni, s mint mondják, Linzbauer terve szerint fog oda pompás épületet emeltetni. * Színházi játékrend. Holnap, 18-kán „Lear király,“ 19-kén „Don Juan“ Mozart-tól, 23-kán „Toldi Miklós“ harmadszor, 21-kén „Hamlet“ opera, 22-kén „Liliomfi“ Szigligetitől. A jövő hétre kitűzvék: 23-kán „Tartuffe“ (a címszerepben Szerdahelyivel), 24-kén „Tévedt nő“ opera, 25-kén „Tündérujjak,“ 26-kán „Faust “ 27-kén „Angelo“ először, 28-kán „Lohengrin,“ 20-kén „A strike“ Balázs Sándor és Szigligetitől, először. * A terézvárosi gyermekkertnek, mely a Király utcában 15 dik sz. a. tavasz óta dicséretesen működik, csütörtökön ünnepélyes megnyitója lesz. Szombaton pedig tőkéje nevelésére a lövöldében táncestélyt tartanak, melyre családjegy két írtért, személyjegy egy írtért kapható. Óhajtandó, hogy a megnyitónál minél többen igyekezzenek meggyőződést szerezni ez intézmény üdvös voltáról, a táncestélyen pedig számosan legyenek, kik a jó cél érdekét ez úton is előmozdítni buzgólkodjanak. * Az országházon vasárnap gyászzászló hirdető egy képviselő elhúnytát. Klobusiczky Ágoston,a margitai kerület képviselője, halt meg hoszszas szenvedés után, 50 éves korában, s vasárnap temették el a Sándor utcából a Kerepes úti sírkertbe. Requiemjei a ferenciek pesti templomában s Monos- Petriben holnapután (csütörtökön) délelőtt tíz órakor lesznek. Özvegyet, szül. Semsey Zsófia úrhölgyet hagyott hátra maga után. Az elhúnyt Bihar megyéből az egyetlen jobboldali képviselő volt, igen szeretetreméltó, lovagias, finom férfiú. * Népszínházunk lehet „már holnap.“ Legalább Bulyovszky Gyula úgy ígéri egy közrebocsátott indítványában, nenn is kell hozzá egyéb, mint hogy a kormány adjon hozzá a művészi alapból 20.000 frtot ajándékban, százezer frtot pedig kölcsön 26 évi törlesztésre; azután a város adjon ingyen telket és ötvenezer forintot; végül 50 ember (páholy-részvényes) kölcsönözzön hat évre egyenkint 15(H) frtot, 300 zártszék-részvényes pedig egyenkint 300 frtot, s megvan a telek és 335,000 forint, melylyel „már holnap“ hozzáfoghatunk a népszínház építéséhez. Az évi jövedelem (évenkinti 12,000 frt), melyből a kétféle kölcsön lenne törlesztendő, ki van mutatva szépen a papíron, de hogy e többféle adakozást és kölcsönt mint lehet holnapig összehozni, az az indítványozó titka maradt. Ennélfogva az egész alig egyéb, mint ábrándszámokkal. — A „Reform“ gyűjteni kezd az új népszínházra, s nem kevesebbel, mint hetvenezer forinttal kívánja a sort megkezdeni. A képviselőház új ülésszaka — úgymond — e hó 28-kán kezdődik, s miután a szokásos rendszabály szerint: abban a hóban, melyben a képviselőház ha csak egy kis ülést is tart, a képviselők egész havi díja egész hóra kifizettetik, ezúttal a képviselőház által e hó három utosó napján teljesítendő munka az országnak hetvenezer forintjába kerül. A „Reform“ arra kéri a képviselőket, hogy vegyék ugyan föl e napi díjakat, de — miután meg nem szolgálták — adják nemeslelkűleg a tervezett pesti népszínházra. Kiváncsiak vagyunk, hány honatya hallja meg e szép szót. Tartunk tőle, hogy meg fogjuk őket számlálhatni az ujjainkon. * A budai várszínházban vasárnap nagy közönség előtt hozták színre Szigligeti „Kőuralom“ című vígjátékát. A telt ház az előadókra is hatással volt, mert egytől-egyig élénken, kedvvel játszottak, s igen jól ábrázolták a darab hálás szerepeit. Legjobban kitűnt Feekné asszony, művészi színezéssel személyesítve egy fiatal nőt, ki fivérét örökösen óvja nejének papucskormányától, míg maga szüntelen zsarnokoskodik férje fölött. Feeki férjét ábrázolta több helyen humoros vonásokat alkalmazva Szerdahelyi a másik, szintén zsarnokság alatt nyűgő fiatal férj szerepében oly kedélygazdagságot mutatott, minőt a nemzeti színpadon is csak ritkán látunk tőle, s különösen a mámorjelenetben zajos tapsokra ragadta hallgatóit. Náday igen élénken ábrázolt egy szeles uracsot, s kisebb szerepében Kiczkyné asszony és Szigligeti Jolán k. a. is teljes sikert aratott. Felvonásközök alatt sok német szót hallottunk ugyan, de játék közben a német ajkú lakosság is éber figyelemmel kisérte az előadást. E körülmény biztos és örvendetes jele annak, hogy lassan kint Buda közönsége is magyarosodik, és pedig a gondos és vonzó színi előadások behatása alatt. * A nemzeti színház igazgatóságát a „Magyar Újság“ figyelmezteti, hogy a színházi segélypénztárt