Fővárosi Lapok 1871. november (251-275. szám)
1871-11-03 / 252. szám
* Tíz óra lévén, siettem a capitol felé, hogy meglátogassam Weaver Ábrahám közoktatási államtitkárt, kinek egy jeles műve New Yorkban igen fölébresztő érdekeltségemet. Kopogtatni szándékoztam ajtaján, de azt nyitva találtam. Először is engedelmet kértem, hogy minden ajánló levél nélkül alkalmatlankodom nála, de olvasva a közoktatásról írt egyik művét, nem állhattam meg, hogy tiszteletemet ne tegyem nála. A legszívélyesebben fogadott s azzal felelt, hogy ha ő Magyarországba jönne (ami pedig — mint mondá — két év múlva könnyen megtörténhetik), ő is hasonló szabadsággal fogna élni mindenkor, hogy tudvágyát kielégíthesse. Vele is sokat kellett beszélni hazánkról, s különösen annak közoktatási ügyéről. Örvendve hallá, hogy mily komolyan láttunk hozzá a népnevelésnek és sajnálta Eötvös báró halálát, kinek egyik művét olvasta is. Aztán megajándékozott „The public instruction of the State of New York“ című egyik legújabb művével, melyre udvarias kézírást is jegyzett, sőt megígérte azt is, hogy közelebb megjelenő rapportját is meg fogja küldeni, elkérve mind newyorki,mind magyarországi lakásom címét. Tervbe vett európai útja közben— úgymond — Magyarországot semmi esetre sem fogja elkerülni. Midőn említem neki, mennyire érdekelnek a vakok és némák intézetei is, azonnal bemutatott egyik, nem kevésbé szívélyes társának, ki a két állami intézet múlt évi kimutatásának több példányával ajándékozott meg, melyek közül egyet-egyet elküldtem Pestre és Vácra, a mi országos intézeteinknek, hol talán némi hasznot fognak belőle húzni. A szívélyes tisztviselő elvezetett a bankosztályba is, hol Mr. Smith titkárnak mutatott be, ki a másik kettőnek semmit sem engedett szívélyességben és előzékenységben, s ő meg a bankosztály három évi vastag kimutatásaival ajándékozott meg. Ily finomak, udvariasak ezek az amerikaiak, kiket sok európai valami száraz, darabos embereknek képzel. Nem akarván visszaélni a szívélyességgel, siettem az állami könyvtárt megtekinteni, mely a capitol-épület hátsó részében áll, hatvanezer könyvvel. Leginkább jogi munkák vannak benne, de a többi között itt találtam Merin-nek „The Mines of Hungary“ („Magyarország bányái“) című művét, valamint Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai utazásainak magyar példányát, és Ujházy László „Termination of Revolution“ című angol könyvét. Ezenkívül húszharminc különböző műveket, melyek Magyarországot lényegesebben tárgyalják leginkább német, angol és francia íróktól. Megnéztem a „Military Statistical Bureau“ gyűjteményét, hol a függetlenségi s a legutóbbi háborúból New-York állam ezredeinek ereklyéi vannak egy nagy teremben elhelyezve. Midőn az öreg felügyelő a vendégkönyvben megpillantá a „Hungary“ szót, hozzám sompolygott s kíváncsian kérd: „Are you hungarian?“, mire én „yes“-szel felelvén, emlegetni kezdé egy pár magyar tiszt nevét, kik alatt ő az utósó háború alatt szolgált, de a magyar neveket oly pogányul ejté, hogy az egyetlen Zágonyi nevén kivid másét lehetlen volt megértenem. A capitol mögött épül most gránitból az új capitol épülete, mely harmadfél millió dollárba kerül , de mint mondák, kell még hozzá vagy három-négy év, míg elkészül. Akkor a jelenlegi öreg épületet lebontják, hogy helyet adjon az új épület gyönyörű homlokzatának. Meglátogatva a „ Young mens association“ csinos könyvtárát, ennek dísztermében láttam Ferenc József magyar király ifjúkori, olajba festett arcképét is. Meglátogattam a fegyházat, mely valóban mintaszerű s nagyobb az eddig látottaknál, a postát, az „Albany Daily Journal“ szerkesztőségét és szives munkatársait, az ipartanoncok ötezer kötetes könyvtárát stb., s még egy hosszabb sétát téve a Washington Street és Broadway-n, hol a legszebb üzletek váltják föl egymást, visszaindultam a szálloda felé, hogy egy óra múlva Boston felé röpüljek. Fővárosi hírek. * A halottak ünnepének igen kedvezett az idő. Derült, enyhe nap és este volt, s a kerepesi út kora reggeltől esti kilenc óráig pezsgett a kis bejövő nép tarkaságától, s zajlott az egymást érő vasúti-, társas- és bérkocsik robogásától. Tömérdek koszorút és síri lámpát vittek ki, s a Kerepes-úti temető a szó teljes értelmében el volt borítva virágokkal, örökzölddel, este lámpák fényével és tolongó sokasággal. Az élők, kik egykor mind halottak lesznek, kegyelettől és szokástól vezetve, mind siettek meglátogatni a „szent mező“ csöndes lakóit. A nagy kapukon folyvást a legnagyobb szorongás közt lehetett bejutni, de a rendőrség e nagy tolongásban is elég jól fönn tudta tartani a rendet. A temetőbeli sátrakban bő kelete volt koszorúknak, lámpáknak és viaszgyertyáknak. A kápolnában folyvást hangzott a gyászszertartás. A nevezetes halottak sírjai közül mindig egész csoportokat lehetett találni. Kivált a fiatalság a költők és művészek sírjait kegyelettel kérésévöl. E nevezetes halottak közt Mosonyi is most már igen diszes emlék alatt nyugszik. Ez egy magas kőravatal, melynek előhomlokán barna márványlapra arany betűkkel van fölvésve a név: Mosonyi (Brand) Mihály. Közel hozzá emelkedik a közös sír vértanúinak fekete síroszlopa, melyet most is gyászzászlóval egész menetben kerestek föl, énekelve hamvaik fölött a „Szózat“ot és a Kölcsey himnuszát. Egész kilenc óráig, midőn a kapukat bezárták, a halottak birodalma folyvást népes és fényes volt. S e buzgó látogatás tegnap is (a tulajdonképpeni halottak napján) folyvást tartott. * Jókainé asszony várva várt föllépteire a következő három szerepet jelölte ki: Volumniát a „Coriolán“-ban, Gertrudot a „Bánk bán “-ban, és lady Macbeth-et „Macbeth“-ben. A másik hármat az igazgatóság választására bízza. Óhajtjuk, hogy e választásban benn legyen Jókaitól „A szigetvári vértanúk“ is, melyet már több év óta nem adtak elő, s a kedélyes Bertrand asszony feledhetlen szerepe a „Rang és szerelemében. * A fióktárlatok rendezéséből Telepi Károly titkár hazaérkezett. A képzőművészeti társulatnak jelentékeny haszna volt e vidéki kiállításokból. Debrecenben 1177-re ment a látogatók száma, s két festmény kelt el 500 frtért. Az összes bevétel 1090 frt 40 krra megy. Továbbá Debrecenben is huszonkét egyén iratá be magát társulati tagnak. Telepi előadásait a szem alkotásáról, a festészet fajairól, a színekről, emberi test arányáról, a festészet és szobrászat párhuzamáról, a festészet történetéről stb. igen sokan hallgatták. A hölgyek igen lelkes érdekeltséget tanúsítottak, s Kornis és Bethlenné Mikó Róza grófnők a harmadik előadás alkalmával is öt új tagot szereztek. A jövő nyáron kétségkívül mindenütt ily előadásokkal összekötve fogják rendezni a fióktárlatokat. * A Mosonyi-bzottságot vádolta a „Zenészeti Lapok, hogy mit sem tesz az elhunyt zeneköltő síremléke ügyében. Koltay Jakab bizottsági tag e vádra a legcsattanósabb okkal felelt, azzal tudniillik, hogy a Mosonyi Mihály érdemeihez méltó sírkő már föl is van állítva. * Pest közgyűlése egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy az összekötő vasútvonalat és hidat a kormány ne Promontornál, hanem Pest közelében építtesse, különben a kereskedelem innen amoda szorulna le. Szőnyegre került az a hír is, hogy a közraktárakat nem a pesti oldalra, hanem a budaira, vagy pláne a Csepel-szigetre akarnák helyezni némelyek. Ez azonban igen hihetetlen terv. * Az egyetem természettani múzeumából Meyerberg Ferenc fölvigyázó e nyáron (azalatt, míg főnöke , dr. Jedlik tanár külföldön utazott) 994 frtnyi physikai eszközt idegenített el. E tettét bevallás a fenyítő törvényszék tizenöt havi súlyos börtönre ítélte, mivel különben is rosz előélete van: kétszer volt váltóhamisításért elitélve, s Jedlik csak azért alkalmazó, mivel javulni törekvést mutatott. Azok, kik a lopott tárgyakból vettek, siettek azt azonnal visszaadni, mihelyt halják, hogy az egyetem tulajdonai. * Rotter Irma k. a., ki hosszú ideig tartott betegsége miatt már több, mint négy hónapja nem táncolhatott, egészen fölüdülvén, holnap fog először föllépni. A „Hamletiben a tavasz ünnepének főbb táncrészeit fogja előadni, melyekben minden alkalommal sok tapsot és tetszést nyert. * Rövid hírek. Gróf Andrássy Gyula kedden este érkezett vissza Bécsből, Reviczky S. osztálytanácsossal. — Stamauf János báni táblai tanácsos, negyven évi szolgálata alatt szerzett érdemeiért, magyar nemesség adományozásában részesült. — Gróf Teleki Gézától két kötet eredeti elbeszélés fog megjelenni, továbbá az ő és Szépfaludy fordításában Dincklage-Campe bárónő ,Egy rút hölgy története“ című regénye, Aigner Lajos kiadásában.• A természettudományi társulat jövő szerdán ülést tart Dapsy László („A néptörzsek életképességéről“ című) és Thewrewk Emil („A nyelv morphológiájáról“ szóló) fölolvasásaival. — A Toldy-ünnepen átnyújtandó arany tollat Laky aranymives készité. — A dohány-utcai tűzesetnél b. Orczy Bódog, ki igen buzgó tűzoltó, a „P. Napló“ szerint: egy öreg nőt mentett ki a lángok fenyegető veszedelméből. — Boscovitz Manó pesti nagykereskedő Boscovitz Frigyes zongoraművész atyja, 75 éves korában meghalt, s tegnap temették el. Vidék. ** Szegedi hírek. A harmadik honvédzászlóalj lobogószentelési ünnepélyén a zászlóanya , Dáni Ferencné úrhölgy mellett Szeged város tizennyolc szép leánya fog koszorúlányokként működni, és pedig: Babarczy Ilka, Bottlik Viktória, Burger Gizela, Csató Mari, Eisenstädter Irén, Erőskövy Vilma, Fluck Mari, Keppich Szidónia, Kolb Irma, Korda Sarolta, Leffter Nina, Ottovay Jozefa, Pollák Ilka, Szabó Mari, Vályi Ilka, Vadász Jozefa, Veszelinovits Gizela és Zsótér Erzsi kisasszonyok. Az ünnepélyre nagyban folynak az előkészülődések, így a város a honvédek megvendégeltetésére ezer forintot szavazott meg, az ifjúság a belvárosi kaszinóban nagy táncvigalmat fog rendezni, melyre a vidékről és a fővárosból is sokan lesznek meghíva, a színházban pedig díszelőadás lesz: „A honvédhuszárok.“ — A „Szegediner Lloyd“ kiadója, ifj. Felmayer Antal egy nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelenti, hogy lapját, még mielőtt világnak indítaná, kénytelen megszüntetni, mert nem akar a „Szegedi Híradó“-val szetlen polémiába keveredni és annak sérelmeit eltűrni. Jól értesültek szerint, az okok, melyek a lap megszüntetésére kényszerítik, a következők: először is mindössze három-négy tucat előfizetőt volt képes összehalászni, mi épp oly dicséretére válik Szeged városának, mint amily hátrányára vált volna a kiadandó lapnak ; másodszor pedig Felmayer úr levelet kapott, amelyben emlékeztetik, hogy ugyanabban a házban, melyben lakik, huszonhárom év előtt nagyon pórul járt egy germanizátor. Különben is e lap összeállítói azon német uracsok lettek volna, kik többször voltak már németeskedésükért nyilvánosság elé hurcolva és megróva, s kik most okkal-móddal meg akarták volna magukat beszélni. — Színházunkban buzgón készülnek a „Páris romjai“-ra, melyet Mansberger színigazgató teljes díszszel akar színrehozni, és melyhez Lustig Károly karnagy által zenét is íratott. Különben is gondoskodott a játékrend változatosságáról és a közönség igényeinek kielégítéséről. Legközelebb következő drámák kerülnek színre: „A st.-tropezi úrnő,“ „A velencei nő,“ „A két jó barát“ (Lindautól) és „Delila;“ a vígjátékok közül: „Idegesek,“ „Követség titkár,“ „Tartuffe mintaképe“ Gutzkow-tól; az operettekből: „A párisi élet,“ „Atuárok,“ „A szép Dunois lovag,“ „Izabella,“ „Denis ütés neje“ és „A rablók.“ ** Debrecenben múlt szombaton igen diszes esküvő volt. Gróf Hugonnay Kálmán, legfőbb itélőszéki fogalmazó, vezette oltárhoz Bónis László nagybirtokos bájos leányát, Szeréna kisasszonyt. Az esketési szertartást Huzly nagyprépost teljes egyházi fénynyel végzi. A szertartás után gazdag és kedélyes lakoma következett, mely vidám toasztokkal egész a pesti vonat indulásáig tartott, mikor is az egész násznép fölkisérte a boldog ifjú párt Pestre, illetőleg Téténybe, hol egyelőre az ősi kastélyban fognak lakni. A jelenlevők közül megemlíthetjük Bónis Lászlót és kedves nejét, a menyasszony szüleit, gróf Hugonnay Kálmánt és Bélát, a vőlegény atyját és öcscsét, Patay István és Fáy József násznagyokat, Blaskovich István kir. táblai elnöki titkárt, mint vőfélyt, s a szép és kedves Okolicsányi és Fráter kisasszonyokat, mint nyoszolyalányokat. ** Kolozsvár, okt. 27. (m. e.)E hó elsején újra megnyílt az erdélyi nemzeti színház csarnoka. A mi újat színházunknál találtunk: a 15.000 frtnyi fejedelmi adomány megérkeztének híre, a gázcsövek bevezetése, az eddig működött katonai zenekar helyett buzgó karnagyunk, Jakoby által szervezett új zenekar, s kiket elsősorban kellett volna említenünk, részben megújult színtársulatunk új tagjai. Drámánk hősnője Kassainé-Jászay Mari asszony, kit a nemzeti színházban is fölléptetni kívánnak, igen jó alak, szép hang, kellő erő, egyátalában sok becses anyag, melyen azonban máig még nem sokat látszik meg az öntudatosan alakító művészet idomitása. Kétségkívül szép tehetség, de melynek még sok képzésre van szüksége. Tagadhatlan azonban, hogy Kassainé az utóbbi két év alatt jelentékenyen haladt. Mátray Laura asszony helyébe (a szerelmes és a társalgási szerepekre) Boér Emmát, Dancz Nina helyébe (a naiv szerepkörre) Eichner Annát nyertük cserébe, s mindkettő máris kedvence a közönségnek. Boér Emma k. a. elvitázhatlan tehetség. Alakja megnyerő, hangja bár gyönge, de rokonszenves, plasztikája, fejének indokolatlan hátravetését, e dísztelen modorosságot, leszámítva, eléggé szabatos. Egyébként sokat s kedvvel tanúi. Eichner Anna k. a. játékán leginkább megérzik a komoly tanulmány által megérlelt öntudatos alakítás, mely némileg feledteti a kelő routin hiányát, termete kisded voltát s hangja gyengeségét. Sok értelemmel és szorgalommal bir. Komikánk Kőrösyné, ki jól tölti be szerepkörét; az anyaszerepeket a routinirt Fehérváryné s Philippovichné asszonyok játszák; segédszinésznőink : Láng Irén (iparkodó kezdő), Szentgyörgyiné(kezdetleges operette-énekesnő),Beczkeyné, stb. Férfi tagjainak közül E. Kovács Gyula mind nekünk, mind a „F. Lapok“ közönségének rég ismerőse. Takács Ádám helyét - ki a szabadkai színháznak lett művezetője — Szentgyörgyi lenne hivatva betölteni, de iparkodása mellett sem éri utol az apa- és bácsi-szerepekben gyakran kitűnő Takácsot. Kémikusunk Kassai Vidor, ki a jellemszerepekben napról-napra haladó Mátray Bélával egyike az ifjabb színészi nemzedék legtehetségesb tagjainak. Kassainak nagy kár amúgy sem valami erős orgánumát holmi operette-szerepekben való énekelgetéssel rontani, s így erőszakosan vágni be maga előtt a haladás útját. Mátraynak legtöbb az alakító tehetsége. Szilágyi Béla (ki az operettekben is működik) ismert tehetséges színész. Nem új Erdélyi Sándor sem, ki Krasznaival és Lenkeivel a szerelmes szerepeken osztozik. Hasznavehető segédszínész Kőrösy is. Egész — 1149 -