Fővárosi Lapok 1871. november (251-275. szám)

1871-11-03 / 252. szám

* Tíz óra lévén, siettem a capitol felé, hogy meg­látogassam Weaver Ábrahám közoktatási államtit­kárt, kinek egy jeles műve New­ Yorkban igen föléb­­resztő érdekeltségemet. Kopogtatni szándékoztam aj­taján, de azt nyitva találtam. Először is engedelmet kértem, hogy minden ajánló levél nélkül alkalmatlankodom nála, de olvasva a közoktatásról írt egyik művét, nem állhattam meg, hogy tiszteletemet ne tegyem nála. A legszívélye­­sebben fogadott s azzal felelt, hogy ha ő Magyaror­szágba jönne (a­mi pedig — mint mondá — két év múlva könnyen megtörténhetik), ő is hasonló sza­badsággal fogna élni mindenkor, hogy tudvágyát ki­elégíthesse. Vele is sokat kellett beszélni hazánkról, s különösen annak közoktatási ügyéről. Örvendve hallá, hogy mily komolyan láttunk hozzá a népneve­lésnek és sajnálta Eötvös báró halálát, kinek egyik művét olvasta is. Aztán megajándékozott „The public instruction of the State of New­ York“ című egyik legújabb művével, melyre udvarias kézírást is jegy­zett, sőt megígérte azt is, hogy közelebb megjelenő rapportját is meg fogja küldeni, elkérve mind new­­yorki,mind magyarországi lakásom címét. Tervbe vett európai útja közben­­— úgy­mond — Magyarországot semmi esetre sem fogja elkerülni. Midőn említem ne­ki, mennyire érdekelnek a vakok és némák intézetei is, azonnal bemutatott egyik, nem kevésbé szívé­lyes társának, ki a két állami intézet múlt évi kimu­tatásának több példányával ajándékozott meg, me­lyek közül egyet-egyet elküldtem Pestre és Vácra, a mi országos intézeteinknek, hol talán némi hasznot fognak belőle húzni. A szívélyes tisztviselő elvezetett a bankosztályba is, hol Mr. Smith titkárnak muta­tott be, ki a másik kettőnek semmit sem engedett szívélyességben és előzékenységben, s ő meg a bank­osztály három évi vastag kimutatásaival ajándéko­zott meg. Ily finomak, udvariasak ezek az amerikai­ak, kiket sok európai valami száraz, darabos embe­reknek képzel. Nem akarván visszaélni a szívélyességgel, siet­tem az állami könyvtárt megtekinteni, mely a capi­­tol-épület hátsó részében áll, hatvanezer könyvvel. Leginkább jogi munkák vannak benne, de a többi között itt találtam Merin-nek „The Mines of Hunga­ry“ („Magyarország bányái“) című művét, valamint Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai utazásainak magyar példányát, és Ujházy László „Termination of Revolution“ című angol könyvét. Ezenkívül húsz­harminc különböző műveket, melyek Magyarországot lényegesebben tárgyalják leginkább német, angol és francia íróktól. Megnéztem a „Military Statistical Bureau“ gyűjteményét, hol a függetlenségi s a legutóbbi há­borúból New-York állam ezredeinek ereklyéi vannak egy nagy teremben elhelyezve. Midőn az öreg fel­ügyelő a vendégkönyvben megpillantá a „Hungary“ szót, hozzám sompolygott s kíváncsian kérd: „Are you hungarian?“, mire én „yes“-szel felelvén, emle­getni kezdé egy pár magyar tiszt nevét, kik alatt ő az utósó háború alatt szolgált, de a magyar neveket oly pogányul ejté, hogy az egyetlen Zágonyi nevén ki­vid másét lehetlen volt megértenem. A capitol mögött épül most gránitból az új ca­pitol épülete, mely harmadfél millió dollárba kerül , de mint mondák, kell még hozzá vagy három-négy év, míg elkészül. Akkor a jelenlegi öreg épületet le­bontják, hogy helyet adjon az új épület gyönyörű homlokzatának. Meglátogatva a „ Young mens association“ csinos könyvtárát, ennek dísztermében láttam Ferenc József magyar király ifjúkori, olajba festett arcképét is. Meglátogattam a fegyházat, mely valóban mintaszerű s nagyobb az eddig látottaknál, a postát, az „Albany Daily Journal“ szerkesztőségét és szives munkatár­sait, az ipartanoncok ötezer­ kötetes könyvtárát stb., s még egy hosszabb sétát téve a Washington­ Street és Broadway-n, hol a legszebb üzletek váltják föl egymást, visszaindultam a szálloda felé, hogy egy óra múlva Boston felé röpüljek. Fővárosi hírek. * A halottak ünnepének igen kedvezett az idő. Derült, enyhe nap és este volt, s a kerepesi­ út kora reggeltől esti kilenc óráig pezsgett a ki­s bejövő nép tarkaságától, s zajlott az egymást érő vasúti-, társas- és bérkocsik robogásától. Tömérdek koszorút és síri lámpát vittek ki, s a Kerepes-úti temető a szó teljes értelmében el volt borítva virágokkal, örökzölddel, este lámpák fényével és tolongó sokasággal. Az élők, kik egykor mind halottak lesznek, kegyelettől és szo­kástól vezetve, mind siettek meglátogatni a „szent mező“ csöndes lakóit. A nagy kapukon folyvást a legnagyobb szorongás közt lehetett bejutni, de a rendőrség e nagy tolongásban is elég jól fönn tudta tartani a rendet. A temetőbeli sátrakban bő kelete volt koszorúknak, lámpáknak és viaszgyertyáknak. A kápolnában folyvást hangzott a gyászszertartás. A nevezetes halottak sírjai közül mindig egész cso­portokat lehetett találni. Kivált a fiatalság a költők és művészek sírjait kegyelettel kérésé­völ. E nevezetes halottak közt Mosonyi is most már igen diszes emlék alatt nyugszik. Ez egy magas kőravatal, melynek előhomlokán barna márványlapra arany betűkkel van fölvésve a név: Mosonyi (Brand) Mihály. Közel hozzá emelkedik a közös sír vértanúinak fekete sír­oszlopa, melyet most is gyászzászlóval egész menet­ben kerestek föl, énekelve hamvaik fölött a „Szózat“­­ot és a Kölcsey himnuszát. Egész kilenc óráig, midőn a kapukat bezárták, a halottak birodalma folyvást népes és fényes volt. S e buzgó látogatás tegnap is (a tulajdonképpeni halottak napján) folyvást tartott. * Jókainé asszony várva várt föllépteire a kö­vetkező három szerepet jelölte ki: Volumniát a „Co­­riolán“-ban, Gertrudot a „Bánk bán “-ban, és lady Mac­­beth-et „Macbeth“-ben. A másik hármat az igazga­tóság választására bízza. Óhajtjuk, hogy e választás­ban benn legyen Jókaitól „A szigetvári vértanúk“ is, melyet már több év óta nem adtak elő, s a kedé­lyes Bertrand asszony feledhetlen szerepe a „Rang és szerelemében. * A fióktárlatok rendezéséből Telepi Károly tit­kár hazaérkezett. A képzőművészeti társulatnak jelentékeny haszna volt e vidéki kiállításokból. Deb­recenben 1177-re ment a látogatók száma, s két festmény kelt el 500 frtért. Az összes bevétel 1090 frt 40 krra megy. Továbbá Debrecenben is huszon­két egyén iratá be magát társulati tagnak. Telepi előadásait a szem alkotásáról, a festészet fajairól, a színekről, emberi test arányáról, a festészet és szob­rászat párhuzamáról, a festészet történetéről stb. igen sokan hallgatták. A hölgyek igen lelkes érdekeltsé­get tanúsítottak, s Kornis és Bethlenné­ Mikó Róza grófnők a harmadik előadás alkalmával is öt új ta­got szereztek. A jövő nyáron kétségkívül mindenütt ily előadásokkal összekötve fogják rendezni a fiók­tárlatokat. * A Mosonyi-b­zottságot vádolta a „Zenészeti Lapok,­ hogy mit sem­ tesz az elhunyt zeneköltő sír­emléke ügyében. Koltay Jakab bizottsági tag e vád­ra a legcsattanósabb okkal felelt, azzal tudniillik, hogy a Mosonyi Mihály érdemeihez méltó sírkő már föl is van állítva. * Pest közgyűlése egyhangúlag oda nyilatko­zott, hogy az összekötő vasútvonalat és hidat a kor­mány ne Promontornál, hanem Pest közelében épít­tesse, különben a kereskedelem innen amoda szorulna le. Szőnyegre került az a hír is, hogy a közraktára­kat nem a pesti oldalra, hanem a budaira, vagy pláne a Csepel-szigetre akarnák helyezni némelyek. Ez azonban igen hihetetlen terv. * Az egyetem természettani múzeumából Meyer­­berg Ferenc fölvigyázó e nyáron (azalatt, míg főnö­ke , dr. Jedlik tanár külföldön utazott) 994 frtnyi physikai eszközt idegenített el. E tettét bevallá­s a fenyítő törvényszék tizenöt havi súlyos börtönre ítél­te, mivel különben is rosz előélete van: kétszer volt váltóhamisításért elitélve, s Jedlik csak azért alkal­mazó, mivel javulni törekvést mutatott. Azok, kik a lopott tárgyakból vettek, siettek azt azonnal vissza­adni, mihelyt halják, hogy az egyetem tulajdonai. * Rotter Irma k. a., ki hosszú ideig tartott be­tegsége miatt már több, mint négy hónapja nem tán­colhatott, egészen fölüdülvén, holnap fog először föl­lépni. A „Hamletiben a tavasz ünnepének főbb táncrészeit fogja előadni, melyekben minden alka­lommal sok tapsot és tetszést nyert. * Rövid hírek. Gróf Andrássy Gyula kedden este érkezett vissza Bécsből, Reviczky S. osztályta­nácsossal. — Stamauf János báni táblai tanácsos, negyven évi szolgálata alatt szerzett érdemeiért, ma­gyar nemesség adományozásában részesült. — Gróf Teleki Gézától két kötet eredeti elbeszélés fog meg­­j­el­enni, továbbá az ő és Szépfaludy fordításában Dincklage-Campe bárónő ,Egy rút hölgy története“ című regénye, Aigner Lajos kiadásában.­­• A ter­mészettudományi társulat jövő szerdán ülést tart Dapsy László („A néptörzsek életképességéről“ című) és Thewrewk Emil („A nyelv morphológiájáról“ szóló) fölolvasásaival. — A Toldy-ünnepen átnyúj­tandó arany tollat Laky aranymives készité. — A doh­ány-utcai tűzesetnél b. Orczy Bódog, ki igen buzgó tűzoltó, a „P. Napló“ szerint: egy öreg nőt mentett ki a lángok fenyegető veszedelméből. — Boscovitz Manó pesti nagykereskedő Boscovitz Frigyes zongoraművész atyja, 75 éves korában meg­halt, s tegnap temették el. Vidék. ** Szegedi hírek. A harmadik honvéd­zászlóalj lobogószentelési ünnepélyén a zászló­anya , Dáni Ferencné úrhölgy mellett Szeged város tizennyolc szép leánya fog koszorúlányokként mű­ködni, és pedig: Babarczy Ilka, Bottlik Viktória, Bur­ger Gizela, Csató Mari, Eisenstädter Irén, Erőskövy Vilma, Fluck Mari, Keppich Szidónia, Kolb Irma, Korda Sarolta, Leffter Nina, Ottovay Jozefa, Pollák Ilka, Szabó Mari, Vályi Ilka, Vadász Jozefa, Vesze­­linovits Gizela és Zsótér Erzsi kisasszonyok. Az ünnepélyre nagyban folynak az előkészülődések, így a város a honvédek megvendégeltetésére ezer forin­tot szavazott meg, az ifjúság a belvárosi kaszinóban nagy táncvigalmat fog rendezni, melyre a vidékről és a fővárosból is sokan lesznek meghíva, a színház­ban pedig díszelőadás lesz: „A honvédhuszárok.“ — A „Szegediner Lloyd“ kiadója, ifj. Felmayer Antal egy nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelenti, hogy lapját, még mielőtt világnak indítaná, kénytelen megszüntetni, mert nem akar a „Szegedi Híradó“-val szetlen polémiába keveredni és annak sérelmeit el­tűrni. Jól értesültek szerint, az okok, melyek a lap megszüntetésére kényszerítik, a következők: először is mindössze három-négy tucat előfizetőt volt képes összehalászni, mi épp oly dicséretére válik Szeged városának, mint a­mily hátrányára vált volna a ki­adandó lapnak ; másodszor pedig Felmayer úr levelet kapott, a­melyben emlékeztetik, hogy ugyanabban a házban, melyben lakik, huszonhárom év előtt nagyon pórul járt egy germanizátor. Különben is e lap össze­­állítói azon német uracsok lettek volna, kik többször voltak már németeskedésükért nyilvánosság elé hur­colva és megróva, s kik most okkal-móddal meg akarták volna magukat beszélni. — Színházunk­ban buzgón készülnek a „Páris romjai“-ra, melyet Mansberger színigazgató teljes díszszel akar színre­­hozni, és melyhez Lustig Károly karnagy által zenét is íratott. Különben is gondoskodott a játékrend vál­tozatosságáról és a közönség igényeinek kielégítésé­ről. Legközelebb következő drámák kerülnek színre: „A st.-tropezi úrnő,“ „A velencei nő,“ „A két jó barát“ (Lindautól) és „Delila;“ a vígjátékok közül: „Ide­gesek,“ „Követség­ titkár,“ „Tartuffe mintaképe“ Gutzkow-tól; az operettekből: „A párisi élet,“ „Atuá­­rok,“ „A szép Dunois lovag,“ „Izabella,“ „Denis üt­és neje“ és „A rablók.“ ** Debrecenben múlt szombaton igen diszes esküvő volt. Gróf Hugonnay Kálmán, legfőbb itélőszéki fogalmazó, vezette oltárhoz B­ó­n­i­s László nagybirtokos bájos leányát, Szeréna kisasszonyt. Az esketési szertartást Huzly nagyprépost teljes egyházi fény­nyel végzi. A szertartás után gazdag és kedélyes lakoma következett, mely vidám toasztokkal egész a pesti vonat indulásáig tartott, mikor is az egész násznép fölkisérte a boldog ifjú párt Pestre, illetőleg Téténybe, hol egyelőre az ősi kastélyban fognak lakni. A jelenlevők közül megemlíthetjük Bónis Lászlót és kedves nejét, a menyasszony szüleit, gróf Hugonnay Kálmánt és Bélát, a vőlegény atyját és öcscsét, Patay István és Fáy József násznagyokat, Blaskovich István kir. táblai elnöki titkárt, mint vő­félyt, s a szép és kedves Okolicsányi és Fráter kis­asszonyokat, mint nyoszolyalányokat. ** Kolozsvár, okt. 27. (m. e.)E hó elsején újra megnyílt az erdélyi nemzeti színház csarnoka. A mi újat színházunknál találtunk: a 15.000 frtnyi feje­delmi adomány megérkeztének híre, a gázcsövek be­vezetése, az eddig működött katonai zenekar helyett buzgó karnagyunk, Jakoby által szervezett új zene­kar, s kiket első­sorban kellett volna említenünk, részben megújult színtársulatunk új tagjai. Drámánk hősnője Kassainé-Jászay Mari asszony, kit a nemzeti színházban is fölléptetni kívánnak, igen jó alak, szép hang, kellő­ erő, egyátalában sok becses anyag, melyen azonban máig még nem sokat látszik meg az öntudato­san alakító művészet idomitása. Kétségkívül szép te­hetség, de melynek még sok képzésre van szüksége. Tagadhatlan azonban, hogy Kassainé az utóbbi két év alatt jelentékenyen haladt. Mátray Laura asszony helyébe (a szerelmes és a társalgási szerepekre) Boér Emmát, Dancz Nina helyébe (a naiv szerep­körre) Eichner Annát nyertük cserébe, s mindkettő máris kedvence a közönségnek. Boér Emma k. a. el­­vitázhatlan tehetség. Alakja megnyerő, hangja bár gyönge, de rokonszenves, plasztikája, fejének indo­kolatlan hátravetését, e dísztelen modorosságot, le­számítva, eléggé szabatos. Egyébként sokat s kedv­vel tanúi. Eichner Anna k. a. játékán leginkább megérzik a komoly tanulmány által megérlelt öntu­datos alakítás, mely némileg feledteti a kel­ő routin hiányát, termete kisded voltát s hangja gyengeségét. Sok értelemmel és szorgalommal bir. Komikánk Kő­­rösyné, ki jól tölti be szerepkörét; az anyaszerepeket a routinirt Fehérváryné s Philippovichné asszonyok ját­szák; segédszinésznőink : Láng Irén (iparkodó kezdő), Szentgyörgyiné(kezdetleges operette-énekesnő),Becz­keyné, stb. Férfi tagjainak közül E. Kovács Gyula mind nekünk, mind a „F. Lapok“ közönségének rég ismerőse. Takács Ádám helyét - ki a szabadkai szín­háznak lett művezetője — Szentgyörgyi lenne hivat­va betölteni, de iparkodása mellett sem éri utol az apa- és bácsi-szerepekben gyakran kitűnő Takácsot. Kémikusunk Kassai Vidor, ki a jellemszerepekben napról-napra haladó Mátray Bélával egyike az ifjabb színészi nemzedék legtehetségesb tagjainak. Kassai­nak nagy kár amúgy sem valami erős orgánumát holmi operette-szerepekben való énekelgetéssel ron­tani, s így erőszakosan vágni be maga előtt a hala­dás útját. Mátraynak legtöbb az alakító tehetsége. Szilágyi Béla (ki az operettekben is működik) ismert tehetséges színész. Nem új Erdélyi Sándor sem, ki Krasznaival és Lenkeivel a szerelmes szerepeken osztozik. Hasznavehető segédszínész Kőrösy is. Egész­ — 1149 -

Next