Fővárosi Lapok 1872. február (25-48. szám)

1872-02-20 / 40. szám

vasút természetesen nem csak szaporítani, meghosz­­szabbítani akarja vonalait, hanem egészen új irányok­ban s oly városrészekben, hol eddigelé nem volt, kell életbe léptetnie új ágakat. A társulat nem ellen­zi ezt, de tudja, hogy sok a munka és szűk az idő. Azt követelte tehát a városi tanácstól, hogy engedje meg neki a vitelár fölemelését tíz krajcárról tizen­kettőre. Azt hitte, a városnak­­ a kényszer-kö­rülmények közt most úgy kell táncolnia, a­mint ö fütyül, s kérvénye sorai közül könnyen ki lehetett olvasni, hogy megtagadás esetén ő bizony strikeolni fog ; vigyék aztán a bokharai vagy brazíliai vendé­get a polgármester díszhintójában a Práterbe. Hete­kig tartó ingerült vita folyt e fontos közlekedési kérdés fölött a városi tanács kebelében. Nem egy tanácsos bír­­ó csomag Tramway-részvénynyel, s ezek bizony nem bánnák, ha fölemelnék a vitelárt két hatosra. De a lelkiismeretes­ többség inkább te­kintett a szegényebb népre, kinek e közlekedési esz­köz régóta nélkülözhetlenné vált, s tegnapelőtt el­határozta, hogy a tiz krajcár ezentúl is tiz krajcár marad, ha pedig a társaság hat hét múlva sem fog az új vonalak építéséhez, a város e végett csődhirdetés útján másokhoz fordul. A börzén e­miatt nagy a panique, a Tramway-részvény értéke olyat esett, mint a kilyukadt jéggolyó, s ha ma tisztességes emberrel találkozunk, a­ki a gyönyörű szép tavaszi nap dacára fanyar arcot vág, biztosak lehetünk benne, hogy Tramway-papírok nyomják a szívét. Mondtuk, hogy pompás, verőfényes nap van. A levegő oly tiszta, átlátszó és egészséges, hogy az em­ber szinte étvágyat kap tőle, s kétszerte nehezebben tűri, hogy most tulajdonképpen­­ böjtölni kell. A tánc és mulatság ideje lejárt, a báli termek jó része bezárta ajtaját, a hegedűk végsőt sirtak-rittak — a­mi t. i. a nyilvános vigalmakat illeti; de most kö­vetkezik még csak a magánbálok, házi mulatságok, hangversenyek és — míg az első ibolyák föl nem dugták szerény fejüket — a színházak ideje. A szög­letfalak telvék óriás ragaszokkal, melyek öles betűk­kel koncert­termekbe hívják a közönséget. Eddigelé azonban valami híres zene-előkelőség nevét még nem mutatják, de nem tartunk attól, hogy e tekin­tetben is böjtölnünk kell majd, hisz Bécs a zene és zenészek kedvelt Mekkája, s hiszszük, hogy nem te­lik bele pár hét, s híres mesterek fognak egymással versenyezni s egymás után hangversenyezni. Egy élvezetet bizonyosnak mondanak. Hírlik ugyanis, hogy március elején jótékony célú akadémiában Lisztet és Gomperz Bettelheim asszonyt egy estén fogjuk hallani. A színházak most, hogy a farsang hatalmas versenye megszűnt, könyebben lélekzenek s estéről estére egészen telvék. A várszínház — kissé ügyetlen s elavúlt módon — hamvazó szerdán lerótta a kegyelet adóját Grillparzer irányában, emlékére drámai requiemet tartva, melyben legjobban sikerült s legünnépiebb volt az, a­mit az elhunyt dalnak ma­ga adott:az „Esther“ töredék. Egyébiránt a lefolyt héten a cs. k. deszkákon megint oly darab került színre, mely a három-négy előadást alig éli túl: „Schwabenstreiche“ (svábcsinyek) öt fejezetes víg­játék Gasmanntól, ki csak az imént halt meg Ham­burgban. A vígjáték pályakoszorúzott mű volt s e szerint bukása érthető. Csak úgy járt, mint legtöbb kitüntetett testvére. A franciáknak a vérszomjas Melac alatt való betörése alkalmával Schorndorf város polgárai már-már meg akarják magukat adni, midőn a nők fegyvert ragadnak, a gyáva férfiakat megszégyenítik s addig tartják a várost, mig segély érkezik. Ebből az anyagból lehet komoly drá­mát, vagy csinos operettet faragni, a mint hogy „ A ge­­orgiai nők“szövege hasonló tartalmú,de finomabb víg­játékot bajos. A dalszínházban az új házban még nem adott operákat visznek színre, a többi színpadokon pe­dig korlátlanul uralkodik Offenbach. A Carl-színház­­ban a „megbukott“ Boule de neige folyvást tele háza­kat csinál, újra bebizonyítva, hogy kritika és közönség nem mindig egy húron pendül. A Strampfer-színte­­remben holnap adnak két új Offenbach-féle operet­tet, a Wien melletti színházban pedig nagyban ké­szülnek a szerdán előadásra kerülő „Fantasia“-ra, melyről a ledér maestro barátjai egyre kürtölik, hogy „noch nicht dagewesen.“ D­evecseri L. J. Fővárosi h­irek. * Képviselőhöz. A bakügy fölötti vitát tegnap is folytatták. — Horn Ede ezúttal sok figyelemben részesült; fölemlítette a többi közt, hogy a kis Gö­rögországnak is van két jegybankja, mig nekünk egy sincs. — Falk Miksa beszéde is érdekes volt; a végén elmés modorban polemizált Hornnal. — Jókai szokott szép előadásával s egy pár sze­rencsés élccel egészen meghódította a házat, de még élceinél is nagyobb derültséget okozott azon incidens, hogy midőn azt tanácsolta a pénzügyminisz­ternek, hogy kisértsen meg legalább annyit, mint K. B­r­u­c­k, Kerkapoly miniszter, torkára tett ujjaival mutatta, hogy ő bizony a maga gégéjét elvágni nem szándékozik; az ezt követő nagy derültséget Jókai bókja fejezte be, melylyel Kerkapoly ismeretes jel­lemtisztaságának hódolt. — Jókai után Prileszky Tádé beszélt még. — A gyűlés elején Győrffy Gyula két kérdést intézett a miniszterelnökhöz a királyi szentesítés előtt kinyomatott s roszul fordí­tott hivatalos törvénykiadások iránt. B­öjti bál. Szombaton este az orsz evang. árva­ház javára tartott táncvigalom a „Hungáriádban igen jól sikerült. Háziasszony gr. Lónyai Menyhért­­né volt, ki nem csak szívélyessége által tűnt ki, hanem azzal is, hogy ugyanabban a ruhában jelent meg (vörös selyemben, gyöngyszin selyem tunikával, melyet hat sorban brüsszeli csipkék fogtak fel,­ mely­ben a jogászbálban láttuk. A vagyonos­ középosz­tály hölgyei közül hányan vannak, kik egy farsan­gon át a világért sem öltenének föl kétszer egy báli ruhát. Ezeknek a miniszterelnökné — kitől pedig ugyancsak telnék minden nyilvános helyen új öltö­zékben jelenni meg — igen jó példát adott. Kell is, hogy a miniszterelnökné indítsa meg az eszélyes far­sangi politikát, mert a túlcsigázott fényűzés és a sok költség az, mely miatt az idei farsang kevésbbé sikerült, mint a múlt évbeliek. Ha az egyszerűség­es gazdálkodás újra divatba jőnek, akkor megint népes és víg lesz minden bál. Az evang. bálban mi­nisztereink közül Tisza Lajos volt jelen, ki a nyilvá­nos „parketen kivívta magának a“ farsangi miniszter nevet. Ott volt majd minden bálban. A hölgyek közt láttuk ezúttal: b. Laffert Matild, Vecsey Vilma, Cséry Szeréna, Tóth Ida, Szvoboda Irma, Falk Kle­mentine, Erick nővérek, Vojnits Róza, Giiza Jolán, Menyhért Gizela, Siegmund Irma, Fabricius, Jako­­bey, Plerovics kisasszonyokat, Friedl Lipótné szül. Lipovniczky Janka urhölgyet Gödöllőrül, Blaskovics Gyulánét, sat. E mulatság az árvaháznak vagy öt­száz forintot jövedelmezett. — A rövid farsang nem elégítvén ki a tánckedvet, a böjtből e hét végén is tesznek egy kis foglalást. A zenekedvelők termében ugyanis néhány miniszteri hivatalnok zártkörű táncestélyt rendez a jövő szombaton. Sok csa­lád készül benne részt venni. * Gróf Zichy Edmund a múzeumot e napok­ban szép ajándékkal lepte meg. 1870. julius havá­ban a hatvani (Fehér m.) pusztán, minden a szőlő felé utat készítettek, árkolás alkalmával igen díszes arany nyakékességet találtak, melyet a gróf galváni után utánoztatván, régiségtárunknak átadott. Az ajándéknak, mint mondják története van. Pulszky Ferencz múzeumi igazgató ugyanis Árvavárának egyik kulcsa birtokába jutott, melyet gróf Zichy Edmundnak érdekes árvái múzeuma számára csak úgy volt hajlandó átengedni, ha ő meg ritka kincsei­ről nemzeti intézetünk részére másolatokat készit­­tett. S a csere létre­jött. * Két gyűlés. A népszínházi bizottság va­sárnapi ülésén a pénzügyi bizottság két módot aján­lott a pénzszerzésre: nyilvános aláírást, (melynél a kétszáz forintos aláíró­ alapító lenne, s sorsjátékot, minőt a honvédsegélyzés javára rendeztek. Élénk eszmecsere volt, s Gorove István indítványára elha­­tárzák, hogy mindenekelőtt egy programmot dolgoz­nak ki a tervről, költségvetésről, a színház igazgatási módjáról, s azután döntik el, hogy mint szerzik be a pénzt. E programmot kilenc-tagú bizottság ké­szíti s két hét múlva terjeszti elő. Unger építész is, ki az épület tervét készíté, benn van a bizottság­ban. B. Lipthay Béla bejelenté, hogy Marczibányi Antal csakugyan hagyott tízezer forintot a népszín­házra, de a végrendelet ellen nehézség emeltetvén, a következményeket be kell várni. — Az állat­kert ügyét a vasárnapi közgyűlés eldönti, megál­lapítva az eddigi részvények mikénti átalakítását. E szerint nem lesz többé osztalékos társulat, sem ál­latkert, hanem „h­o­n­o­s­í­t­ó kert“ egy zoológ ve­zetése alatt, s közlönyt is adnak ki, egyelőre féléven­­ként. Az alapszabályok készítésére Xántus elnöklete alatt öt tagú bizottságot választottak. A kertet át­alakítják, hogy a közönség teljes élvezetet és szóra­kozást találjon benne. Óhajtjuk (s egyszersmind re­méljük) a honosító kert nagyobb virágzását, mint a minő az állatkerté volt. * Színházi játékrend. Holnap, 21-dikén: „Egyik olyan, mint a másik,“ „A miniszterelnök bálja“ s „Komponisták“ című vígjátékok; 22-kén „Kunok,“ Császár György dalműve, mely a múlt hétről Tannerné asszony vendégszereplése miatt ma­radt el; 23 kán „Shakspeare“ „Hamlettje; 24-kén „Romeo és Julia“ opera; 25-kén „Dobó Katica“. — A másik hétre kitűzvék: 26-kán „Szökő év,“ angol vígjáték, melyben Desperáta szerepét Szathmáryné asszony fogja játszani; 27-kén „Bánk bán“ opera; 28-kán Dumas „Paul Johnes“-ja; 29-kén „Afrikai nő,“ már. 1-én „Szinte szint,“ Rákosi Jenő vígjátéka először; 2-kán „Hamlet“ opera; 3-kán „Szinte szint.“ — A lapok hírei Tannerné asszony szerződteté­séről koraiak voltak, legalább vasárnap még nem szerződött. Az igazgatóság 4000 írtot ajánlott neki három évi szerződéssel, míg a másik két évben ezer­ezer írttal való díjemelést kíván. Sajnos, ha nem jö­vőjét veszi tekintetbe. Az igazgatóság mindenesetre annyit ajánlott neki, mennyit egy kezdő énekesnő, kinek még igen sok tanulni valója van, örömest el­fogadhat. Meglehet, azóta el is fogadá. — A „Mes­­sinai hölgy“-re visszatérve, meg kell jegyeznünk, hogy Mánuel szerepét F­e­­­e­k­i az előadás előtt pár nappal vette át a gyöngélkedő Nagy Imrétől, hogy így e szomorú játékot el ne kelljen ismét halasztani. * Beniczky-Bajza Lenke legújabb regényét­­ („Előítélet és felvilágosultság“) röviden ismertetvén a „V. Újság,a többi azt írja róla: „érdekes és figye­lemreméltó jelenség, olyan, mi határozott tehetség mellett komoly írói törekvésről tanúskodik, s szer­zőjét valódi írónőink gyér koszorújában min­denesetre az első sorba helyezi.“ E regényről néhány nap múlva tüzetes­ ismertetést fogunk közleni. * Szalon-élet.Gr. Széchenyi Imre, a zene e buzgó és tehetséges főúri művelője, a múlt hét vé­gén zenészeti estélyt adott, melyben a pesti főúri tár­saság nagyobbára részt vett s művészek is számosan voltak jelen. A házi úr több dalszerezményét mutat­ta be s egy „magyar induló“-t, mely — egyhangú vélemény szerint — igen sikerült szerezmény. Az előadott zongora­darabok nagy részében Liszt Ferenc is részt vett. — Horvát Boldizsár szalonjá­ban is volt a múlt héten estély, melyen Liszt szintén jelen volt. — Wodianer Béla képviselő pedig „ gyermekbál“-t adott melyen azonban a nagyok is csakhamar táncra pendültek. Gr. Lónyai Menyhért és neje is a vendégek közt voltak. * Petőfi szobrára harmincnégy forintot küld­tek be szerkesztőségünkhez, melyet a „Sárkányse­reg“ kilencedik évi közgyűlésén a következők adtak össze: Csengey Endre, Péchy Tivadar, Freyseisen Gyula, Drevenyák Ferenc, Ábrányi Lajos, Csutak Kálmán, Berecz Antal, Komjáthy Béla, Seregi Józsa, Liszi István, Lauka Gusztáv, Bilkei Pap Mihály, Batizfalvy Samu, Tóth Kálmán. * Egy huszonhárom éves ifjú: Lübek Samu (pécsi születésű, technikus) szombaton este felé az izraelita kórház kapujánál, egyfogatú kocsiban agyonlőtte magát. Két iratot hagyott hátra. Egyiket a „P­r Lloyd“ számára, nyílt búcsút véve egykori társaitól s ismerőseitől. A másik pedig házi­gazdájá­hoz, Hoffmann úrhoz és nejéhez irt levél, melyben elmondja, hogy hallását elvesztve, nem kíván élni és koldulni, s egyszersmind megköszöni jóságukat, melylyel betegségében is ápolták, s boldogságot, jó­létet kíván nekik és gyermekeiknek. * Tóth Vilmos belügyminisztert érzékeny csa­pás érte : édes anyja, szül. Kossovich Anna asszony szombaton — Nyitramegyében fekvő köröskényi bir­tokán — meghalt. A boldogult nővére volt néhai Kossovich Károly m. t. akadémiai rendes tagnak, ki Nyitramegyében 1826-tól egész 1841-ig (ekkor halt meg) ernyedetlenül küzdött a reform-eszmék mellett, s egyike volt legjelesebb jogbölcsészeinknek és pub­licistáinknak. * A főpolgármester kérdést intézett gr. And­­rásy Gyulához, hogy mikor fogadhatja el Bécsben a küldöttséget, mely a pesti díszpolgári oklevelet nyújtja át neki. A gróf azt felelte, hogy e hó 26-kán Király Ő Felsége kíséretében Pestre jő­vén, azon város keblében fogadhatja el a küldöttsé­get, melynek polgárai közé örömest számítja magát. * A pesti „fehér világiból lucskos világ lett Az utcák hóleplét sárrá tiporták a kocsik és embe­rek, a háztetők hóleplének nagy része pedig már a lakosság nyakába csepegett. Pedig régóta meg van a rendelet, hogy minden házereszt pléh-csatornákkal szegjenek körül,hanem nincs, ki az ily helyes rende­letet erélyesen végrehajtsa. * Rövid hírek. Dr. Szabó József kolozsvári képviselőt, ki 36 éven át volt Kolozsvár tisztelt gya­korló orvosa, péntek este húnyt el 64 éves korá­ban, s vasárnap temették magyar utcai lakásáról, sok társának részvétele mellett.— Tannerné asz­­szony, mint Adalgisa Balázsné asszony jeles „Normá“­­ja mellett is átalános tetszésben részesült.—Gr.Bánffy Béla krasznamegyei főispán ez állásáról saját kérel­mére fölmentetett. — A pesti népkörben vasárnap Hegedűs Sándor „Az állam és családról“ tartott érdekes felvonást, melyet lapunk tárcájában a jövő héten egész terjedelmében fogunk közleni. — A pesti jótékony nőegylet febr. 11-től márc. 9-dikéig 878 frt 60 krt utalványozott házi szegényeinek. — Kere­kes Ágoston belügyminiszeri fogalmazó titkárnak ne­veztetett ki. — A hivatalos lap teljesen alaptalannak nyilvánítja azt a hirt, mely szerint a pénzügyér oly egyént nevezett volna ki számtisztnek, ki börtönben ül. — A budavári színházban tegnapra a „Traviáta“ dalmű előadása volt kitűzve. — Az államvasút indó­­házából múlt hét végén éjfél felé egy személyvonat kiindulván, a szembe jövő tehervonattal összeüt­között, s öt teherkocsi összetört, de legalább az uta­soknak nem lett bajuk. — A pesti nép­oktatási kör ma este az akadémia kis termében ülést tart. — A pesti municipális bank Rákoson 120,000 írtért téglatelket vett s ott fogja gyártatni a sugárút épí­téséhez szükséges téglahalmazokat. — A budai lö­völdében múlt héten hölgyek is lőttek célba s Dyr­­lik k. a. Opréné asszony és Opré k. a. három-három, 4 173

Next