Fővárosi Lapok 1872. június (123-147. szám)

1872-06-09 / 130. szám

zal a hajszállal, hogy megvan. S ha mikor amaz fog következni a maga rendén, az sem lesz roszabb ement­nél. Mert a világban egy rettenetes hatalmú örök rend, törvény és következetesség van, a­melynek szálait megláthatod néha, nyöghetsz alatta, feltá­madhatsz ellene, de meg nem változtathatod. S légy nyugodt felőle, hogy az történik és fog történni örök­ké, a m­inek történnie kell. És ennek a szavára elhallgat a másik kettő. Az ég sem nem fényes sem nem felhős; a föld ha görön­gyös is, de szilárd, s a mint az angol költő mondá : „Nem az érv és nem a bánat Ember vége, célzata. De tenni, hogy minden másnap odább leljen mint am­a.“ S igy ezzel a napos vándorlással az ember majd csak a sir­hoz is elér. S „A nagyoknak élte mondja, Éltünk lehet drága, nagy, S harcz után a sík homokba’ Egy-egy nyomunk csak marad.* Egy-egy nyom, mint a vándormadáré a tenger­parton, s gyarló embertől az is elég. Baráth Ferenc: Fővárosi hírek. * B. Eötvös arcképére a nemzeti képcsarnok­egylet gyüjtőivein körülbelől ötezer forintot ada­koztak. Madarász Viktort szóliták föl a váz­lat készítésére, ki azt be is küldé már, s a mű kivi­teléért 1500 forintot kért. Életnagyságú arckép lesz ez, mely a feledhetlen fér­fiút k­ószobájában fogja feltüntetni. A költségen felül nagy összeg maradván, az egylet Munkácsy Mihályt felszólitá, hogy nem volna-e valami eladni való magyar életképe ? Van egy, felesé a művész, melynek ára 20.000 forint, de a múzeumnak átengedi 18,000 forintért. E válasz után alig múlt el pár nap . Munkácsy újra irt Pá­riából, hogy már e képet sem adhatja, mert megvet­ték tőle negyvenezer frankért. Eléggé mutatja ez, hogy mily kapós. * Budáról e hírt kaptuk: pénteken reggel a bu­dai hegyek közt két igen magas állású férfi párbajt vívott. Az egyik súlyos sebet kapott. * A budai színkörben tegnapelőtt az „Egy órára ausztriai császár“ című egyfelvonásos vígjáté­kot s Offenbach egyik jobb operettejét, a „Tulipa­­tan Sziget“-et adták elő. Ez utóbbit már ismeri a közönség, míg az első egészen újdonság volt. Mária Terézia korában játszik, ki fiának Józsefnek kár­tya-játék közben megígéri, hogy nyertesség esetében egy óráig korlátlan rendelkezési jogot enged neki a birodalom ügyei felett. József csakugyan nyer s a császárné beváltja ígéretét. Az „egy órai császár“ ekkor népboldogító eszméit rohamosan szeretné valósítani, de anyja környezetének ellenállása s az idő rövidsége miatt csupán a censurát törölheti el. Egy haszna azonban mégis van rövid uralkodásá­nak : leálcáz egy kétszínű papot, ki erkölcsösséget hirdetve, mindig álutakon jár s fölnyitja a császárné szemét, kit már nagyon is körülhálózott a papi befo­lyás. József mindezt egy fiatal színész segélyével éri el s e viszonyból származnak ama bonyolatok, és phrasisteljes szónoklatok, melyek különösen a köze­lebbről érdeklett bécsi közönségnél igen hatásosak lehetnek. Nálunk a közönség legjobban a ravasz pater felett mulatott, kiből Vízvári igen mulatságos alakot csinált. Józsefet Gerőfi személyesítette sok buzgalommal s ezúttal kevesebb áradozással, mi mindenesetre előnyére vált játékának. A fiatal szí­nésznő szerepében Szakál Róza k. a. kedves alak volt , de nála egészen nélkülöztük az árnyalás művészetét. Előadását bizonyos egyhangúság jel­lemzi. A vígjáték végén, valamint az operetta után is, egy akrobata rendezett mutatványokat. Nagy testi ereje és merészsége különösen a karzaton élénk elismerésre talált. * Az akadémia második osztálya f. hó 10-én (hétfőn) d. u. öt órakor ülést tart, melynek tárgyai: Szabó Károly székfoglaló értekezése: „Péter és Aba Sámuel.“ Frankl Vilmos érteke­zései: „Adalékok az 1514-iki pórlázadás történeté­hez“ és „H­enkel János, II. Lajos nejének udvari papj­a.“ * A képviselőház leendő elnökének, hir szerint Bittó Istvánt szemelték ki a kormánypárt döntő köreiben. Ennélfogva az igazságügyért, kit az utóbbi időkben romantikus hírek kapcsolatában emlegettek, leteszi tárcáját. Utódjául a hír Fabini Teophil hétszemélynököt említi, kinek nincs ugyan parla­menti múltja, hanem kitűnő szakférfi. A kormány most is őt küldi ki Berlinbe, az Internationale ügyé­ben tartandó nagy értekezletre. * A gazdasszony-egylet közelebbi választ­mányi ülésében ismét számos kérvényt jelenetettek be árvalányok fölvétele végett, s noha az árvaház minden helye el van foglalva, egy szerencsétlen ár­vát Szegedről mégis fölvettek, a többit pedig elője­gyezték. Elhatározták továbbá, hogy a vízkárosul­­tak javára gyűjtött összegből több ínséges falunak azonnal két-kétszáz forintot küldenek. Köszönetet szavaztak továbbá a hölgyeknek, kik a templomok­ban gyűjtöttek, gr. Zichy Pál Ferencnének és Engesz­­szer Mátyásnak, kik a gyűjtés alkalmával tartott zeneeladás költségeit födezték, a Rudnyánszky nyomdának, mely a gyűjtés céljára szolgáló nyom­tatványokat ingyen állitá ki, dr. Heinrich N. János fürdőtulajdonosnak, ki az árvák részére 56 gőz- és 112 egyébféle fürdőjegyet ajándékozott, s végül Adám és Eberling uraknak, kik kelmét adtak. * Gr. Károlyi Pistát, hir szerint, ismét alapta­­lanul vádolták be sebes hajtásért Június 3-dikán, melyre a tényt mondák, ő nem is volt Pesten, s pár hét óta se kocsija, se lova nincs itt. Tehát félreismerte a rendőrség valamelyik hibásan látó közege, a­mi annyival boszantóbb, mivel ez a félreismerés — való­színűség szerint — másodszor történik oly egyénnel szemközt, ki egy izben kocsihajtás közben követett ugyan el hibát, (bár korántsem oly nagyot, mint a minő lármát csaptak belőle,) de különben teljesség­gel nem arról ismeretes, hogy garázdálkodásokban találná örömét. * Cifra múltja van annak a kisasszonynak, ki az igazságügyi minisztert oly nagy összegig lopta meg. Kovács Sarolta ugyanis egykor szerény varró­leány volt, mígnem egyszer a budai népszínház pad­jaira lépett s a tánckar tagja lett. Ott feltűnt s nem sokára saját fogatán kocsikázott a városligetben. De Pest kicsi lett neki s elment Párisba. A „belle hon­­groise“ ott is feltűnhetett, mert azontúl csak a ló­versenyekre tért haza, mindig saját fogatát hajtva. Annyira megszerette Párist, hogy a porosz ostromzár alatt is benn rekedt. De az a szomorú időszak nem a pillangók idénye volt. Minden áron ki akart jutni az ágyúzott új Babylonból, s mivel más után nem le­hetett, egy léghajón röppent ki. Visszakerült aztán Pestre, hol viselt dolgai után végre a rendőrség ke­zébe és börtönébe került. * Rövid hírek. Ujváry Lajos, a „Pesti Napló“ szerkesztője, Erdélybe, Oláhfalura utazott, honnan jelöltnek kérték föl. — A Szent-István tár­sulat Jobst Károly bécsi festésznél készítteti az első magyar király arcképét régi bizánci modorban. — Muntian József gerlintyei pópát, (32 éves, négy gyer­mek atyja, szegényes kinézésű ember,a­ki Holtzer sertéskereskedő 13.000 írtjával el akart illatni, kilenchavi súlyos börtönre ítélte a pesti törvényszék.­­ Dr. Poor Imre főorvos s a bőrbetegségek egye­temi magán­tanára, (kinek tudományosságát a ren­des tanári szék is megilletné,) rendkívüli tanári cí­met nyert. — Gr. Pejacsevich­ László horváth bán­ságáról szóló hir alaptalan volt, s onnan eredhetett, hogy magánügyben meglátogatta a miniszterelnököt.­­ A főváros kerületén ma is lesz két programm­­beszéd : a dr. Akin Károlyé d. e. 11 órakor a redout - ban s a gr. Apponyi Alberté­t Budán. — A vasúti és gőzhajózási klub 20-dikára halasztó kirándulását a „Szép juhásznő “-hoz. —Küzdi Albertet, a Hecke­­naszt-nyomda pénztárnokát súlyos veszteség érte; neje, szül. Eberl Lujza asszony, hosszas szenvedés után meghalt, 36 éves korában. — Miklósi igazga­tónak az a terve , hogy télre valamelyik pesti kül­városban ideiglenes színpadot állít s ott fog játszani mindenesetre derék dolog lesz, ha kiviszi. — Bla bánó asszony Budán szerdán lép föl a „Gerolsteini nagyhercegnő“-ben. —• A zugligeti pályafőnél tá­gas váró- és étkező csarnokot tervez a közúti vaspá­­lyatársaság. — Náday és Szigeti Imre színházi tár­sulata, újabb hir szerint, Miskolcon, Eperjesen és Kassán fog játszani. — Pesten szabadgondolkozók szövetsége alakult, a newyorki egylet mintájára. — Az esküdtszék a Massanek Mátyás sugárútba eső két házának kisajátítási árát 325,000 írtban állapitá meg, 75,000 rel kevesebbe, mint a mennyit kért azokért. — A pesti fenyitótörvényszék 15 havi börtönre ítélte a postai sajtóperból hírhedt Bugárszky Miklóst, ki az őt házába vevő s mindennel ellátó Kracsek Jánost ötven forintig lopta meg. — A bu­dai fiatalság társasköre e hó 22-én rendkívüli köz­gyűlést tart, melyen elhatározzák, hogy az egyletet fentartsák-e, vagy pedig miként oszlassák föl. — A nemzeti dalkör a holnap reggeli rendes gyakorlatra érdemes vendégeket vár, minélfogva a tagok pontos megjelenését kéri. — A kerepesuti temető sírjaiban a közelebbi esőzések sok kárt tettek. — A budai lövészküldöttségnek Haynald érsek azt felelte, hogy nemcsak a zászlószentelésben és margitszigeti lako­mában vesz szívesen részt, hanem be is áll az egylet tagjai közé. — A pest-budai nőiparegylet holnap d. u. 4 órakor Kühnel Ignácné elnöknő lakásán (Sándor utca 10. sz.) választmányi ülést tart. * Budai színkör. Hétfőn, június 10-kén, elő­ször: „Frou Frou,“ szinmű 5 felvonásban. Kedden, június 11-én, Blaháné asszony első fölléptéül: „Kék szakálú herceg,“ nagy operette 4 felvonásban. Ze­néje Offenbachtól. Vidék. ** II.­Kanizsán Wajdits József bizományában megjelent: „Kikelet,“ költeményfüzér, irta Haj­­g­a­t­ó Sándor, második könyv, ára egy forint. Egy csomó verselés, mely foly, mint a viz; némely habja fölcsillan, de ismét ellapulva foly tovább, egyhangú menetben, higan. Egy-egy csinos versszak meg­akad, de ezért csakugyan kár 156 lapra terjedő kö­tetet kinyomatni. Bátran ki lehetne tűzni száz ara­nyat annak, ki e kötetben egy valóban eredeti , egyszersmind költői gondolatot talál, mert a száz aranyat bizonyára nem nyerné el senki. Miután tá­madt Vörösmartynk Petőfink és Aranyunk egymás után , ma már a versköltészet terén az átalános igény sokkal nagyobb, semmint ilyen kötetek kielégíthet­nék, melyekben se közvetlenség se művészet. Az ejfélé verselés : „Óh vagy talán szerelmem a fő bibi. És ezért fáj rágalomtól bűnhődni,­ ez idő szerint senkit sem gyönyörködtet. Szerző nem válta be je­ligéjét: „életet a dalnak!“ mert épp az életfris,ben­ső kedélydús pezsgése hiányzik belőle. Átalában vaj­ha minél többen elhinnék, hogy nem valami hasz­nos és dicsőséges foglalkozás költészet nélkül ver­selni, és hogy más a kedv és más a hivatás. ** Több fürdőből vettünk rövid tudósítást, mely szerint az idények elevensége ellen ég és föld összeesküdött. Az ég esővel, hideggel, a föld pedig a választási mozgalmakkal akadályozza a júniusi idény örömeit. Például május utosó hetében B.­Fü­­reden is égető hőség volt, míg június eddigi napjai­ban mindenki didergett és senki sem fürödhetett. Különben is ma még mindenfelé másféle „mulatság“ veszi igénybe az emberek kedvét és erszényét. Ma­­ még a „kölcsönös mocskolódás“ idénye foly, s csak­­ a választások után lehet kilátás rá, hogy a fürdők,­­ a nyári társasélet e központjai, ismét meg fognak­­ telni. ** Temesvárról Írják, hogy Ligeti Antal, a múzeum képtárőre, e napokban ott járt, mivel Mop­­i­pold­uj-besenyői esperes-plébános, ki egyszersmind­­ a festészettel is foglalkozott, a múzeumra hagyta­­ képeit. Ligeti azonban a hagyatékot nem találta­­ múzeumba valónak, de hogy ottlétének valami lát­szata legyen, egy kis modern képet s néhány réz­metszetet elvitt magával. ** A választási mozgalmakból. — T­o­r­d­á­n hol julius 10-én lesz a választás. „Salamon Fe­renc jeles történetírónk szerdán fogja előadni prog­­rammját. — Bittó István igazságügyér ma mond programmbeszédet Duna-Szerdahelyen.— A szigetvári Deák-párt fáklyásmenettel tisztelte meg jelöltjét, Jakab Istvánt, kit Regedy István ist­­vándi ref. lelkész üdvözölt; az ellenzéki jelölt most is Mednyánszky Sándor.­­ A csákvári kerület­ben Péterfy József mint „balközépi“ próbál szeren­csét, a szélsőbali Madarász J. és a jobboldali Kégl György ellenében, noha a múlt választásoknál,mint te­livér jobboldali lépett fel és bukott meg. — Hátszeg város jobboldali polgárai György Istv. esperes-plébá­nost léptetik föl. — Tolnamegye szakcsi kerü­letében Dőry János visszalépett, s helyére a baloldal Bogisits Károly budavárosi jegyzőt léptette föl.— A zilahi kerületben Deáky Lajos szélsőbaloldali el­len Bagossi Sándor balközépi küzd, a siker kilátá­sával. — Esztergomban egy Lósi Tivadar nevű kath. jelölt furcsa programmot adott ki, mely szerint: itt az idő, hogy „megszólaljon az Urnák három harca, s e három arc“, mely által a múlt, jelen jövő tudása adatott, senki más, mint ő, ki három népfajt képvisel, atyja után a szlávot, eredetére a magyart, anyja után németet, mindent összevéve pedig a hó­bortot. Madarász József, kinek boglári beszé­débe belekiabáltak : „nem igaz, ámítja a népet !“, a csákvári választóknak nagyon erősen ajánlgatja fiát, mint „a kinek erében minden csepp vér a nép jólétének előmozdításáért ver.“ ** Vidéki rövid hírek. A benne-képző egy­let Kolozsvárit gr. Eszterházy Jánosnét választá meg egyik ideiglenes elnökévé. — Kolozsvárit e hó 17-én Prielle Kornélia asszony és Szerdahelyi az ot­tani árvaház javára fognak játszani. — Némethy Lajos Debrecen uj ref. lelkésze már elfoglalta ez ál­lomását. — Körmendy Sámuel szennai ref. lelkész, (Körmendy Sándor kaposvári volt képviselő atyja,) e hó 4 én húnyt el, 94 éves korában, végelgyengü­­lésben. — Gr. Lónyay és Tisza Lajos minisztereket Kolozsvárit nagy diszebéddel is fogják megtisztelni; a közlekedési miniszter az útcsinálások megvizsgá­lása végett fog Erdélybe utazni. — Peixotto ame­rikai konzul Romániából a zajzoni fürdőbe ment , ott fogja tölteni az idényt. — B. Révay Simonna a besztercebányai zászlószalagra e szavakat hímezte: „nehéz az út, de célhoz vezet.“ — A verseci állomá­son 6-dikára viradó éjjel két vonat oly erővel össze­ütközött, hogy két konduktor s egy mozdonyvezető (Lugosi) meghaltak, egy gépvezető és fűtő pedig súlyosan megsebesültek. — Weber Ferenc festész hazánkfiát, ki Münchenben tartózkodik, e napokban várják szülővárosába, Pécsre.

Next