Fővárosi Lapok 1872. október (224-250. szám)

1872-10-05 / 228. szám

A nap már sápadtan bukott alá a messze távol­ban emelkedő hátsó pomeraniai halmok mögött, mi­dőn Varzin felé közeledtünk. Pár percig a felhőket, lángoló pir szegélyze, a pomeraniai halmok és feny­vesek violaszinben ragyogtak és aztán egyszerre feketében állottak előttünk, kirívó ellentétben az aranyos világossággal, melylyel a hunyó nap a nyu­­gati eget elbob­ta. Még félórai utunk volt. Az est ránk borúit és egy kisebbszerü fenyvesbe értünk. Csípős őszi szél hajtogatta, ingatta a koronáit, úgy tetszett, mintha egy hatalmas tenger hullámzó mo­raját hallottuk volna, a csillagok rémülve kandikál­tak a falevelek között be, úgy lobogva, mintha ezer meg ezer, apró ezüst lámpa himbálóznék láncra fűzve a lombok tetején. Egyszerre apró házak tüne­­deztek elő, és néhány perc múlva megálltunk egy elég tiszta külsejű falusi korcsma előtt. Másnap már kora reggel talpon voltam, s meg­jártam a sokat emlegetett Varzint. Maga a helység egyhangú, unalmas, csak is ha kiérünk belőle, látjuk hogy a német kancellár e tulajdona valóságos vár a slaveni kerület sivár vidékén, s a legszebb uradalom egész Pomerániában. Több felől szép erdőség terül el, változatos bájt kölcsönözve a tájnak. A roppant park gazdag sűrűsége az urasági laknál veszi kezde­tét, és mindenütt a szorgalom és ízlés jellegét hordja magán. A talaj egyformán jónak mondható, és miu­tán az erdészet átalában jeles kultúrának örvend, s az irtásokon buja növényzet hullámzik, a vadászat lehető legjobb lábon áll. A szarvas ritka, annál gya­koribb az őz, nyúl és vaddisznó. A birtok, melyet 400 ezer tallérra becsülnek, 1867 óta Bismarck tulajdona. Gyapjútenyészete hí­res, a tégla- és szeszégetés virágzik, valamint üveg­hutái is vetekednek a stettini és berlinivel. Az épület lépcsőzetéről tekintve, a széles útón át festői képet nyújt a kis Varzin. Maga a főépület — palotának nem lehet mondani — a kert közepén foglal helyet. Homlokzata a park felé jókora, és egész az első emeletig iszalag borítja, átfonva a rá­csokat. A földszinti szobák előtt egy repkénybenőtte nyílt lugas vezet el. Az udvarra néző elfogadó­te­remből jobbra és balra a lakszobák feküsznek, me­lyek mellett jobbról egy hatalmas terem, balról Bis­marck dolgozószobája van. Ebből egyenest a kertbe lehet lépni. A belső berendezés lehetőleg egyszerű. Arról természetesen szó sincs, hogy kastélynak le­hetne mondani. Ehhez az épület külseje igen igényte­len, valamint az újabb szabású villákhoz sem hason­lít. Előkelő, prak­tikusan berendezett lakház, semmi egyéb, és ezenfölül az épület közel százötven éves. Bismarck, mostani tulajdonosa,itt szigorúan zárt életet él, úgy látszik, a gondok fáradalmait jó ide kipihenni ; nem csoda, az utóbbi évek politikai küz­delmei erősen megviselték. De azért még mindig ko­rán kel és néha öt-hat órát dolgozik íróasztalánál egyfolytában, a többit családja körében, vagy va­dászattal tölti. Istálója a lovasról, fegyvertára a szenvedélyes vadászról tanúskodik. Van egy gyö­nyörű dán doggeja, melyet vadászatokra mindig magával visz. Igen érdekes látványt nyújt dolgozószobája, melyben íróasztala fölött édes anyja arcképe csügg, ki mint tudjuk, polgári származású, s a hires lipcsei tudornak, Menken Lajosnak a leánya volt. Szép szel­lemes arcú asszony, kinek egyedüli becsvágya volt, fiát a diplomáciai pályán láthatni. Azóta hányszor mondották Bismarck benső barátai, különösen, mi­dőn kancellár lett: „Bismarck, ha anyád ezt meg­érte volna !“ A falakat velencei képek ékítik, miket még mézesheteiben tett olaszországi útjában gyűj­tött. Itt van üveg alatt első dekorációja is, melyet azért kapott, mivel saját élete veszélyeztetésével mentette ki lovászát az árból. E dekorációt sokáig viselte még miniszter korában is, s midőn egyszer egy főrangú diplomata gúnyosan kérdezte volt tőle annak jelentőségét, Bismarck hirtelen azt válaszolta: szokásom néha embereket megmenteni. Itt lóg to­vábbá ama gyönyörű fegyver is, melyet pétervári nagykövet korában, mint szenvedélyes vadász, Sán­dor cártól kapott. Neje szobájában egy csinos fara­­gású kis asztalkán szellemdús útirajzait pillantottam meg, melyek nejének ajánlva láttak napvilágot. E példány első oldalán a következő szép szavak van­nak írva: ,, Ich habe ein schlechtes Gewissen, das ich so viel Schönes ohne Dich gesehen habe!“ A kert csinnal és ízléssel van berendezve, de a park babája mellett elenyészik. Itt az utak egy közép téren folynak egybe, ahol egy kellemes halom emel­kedik. Csonka kúpján csinos, szellős nyári tornác áll, melynek oszlopközeit füzérvirágú venyigés nö­vények borítják. Délután itt szokott a család össze­gyűlni. A kilátás fölséges. Jobbról és balról tö­mérdek árnyék és díszbokrok, füvek, vetemények, virágok, sárga teljes rózsák, jázminok, georginák, kaktuszok, tulipánfák váltogatják egymást; szóval e pont hasonlít egy virágbokrétához, mely a természet asztalán áll.­­ A halom tövét félkörben egy tó kör­nyékezi. Partjain szomorúfűzek borúinak földig mély bánattal,tükrén apró fodortányérok fehérlenek; mig ott távol az ezüstös nyárfa-sudarak között hajlongó főút mögött, hallgatag hárserdő emelkedik, azontúl pedig a vadaskert. Mielőtt távoztam volna, még megnéztem Bis­marck ama gyönyörű agancs-gyűjteményét, melyről vezetőnk azt mondotta, hogy azokra büszkébb a kancellár, mint politikai diadalaira. — Legszebb pél­dány ama tizenhatágú lapátos dámvad-agancs, me­lyet az 1864-ki ausztriai nagy vadászatok eredmé­­nyeként vitt haza. Csukássy József: Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülése a Király Ő Fel­sége névnapja alkalmából tartott istentiszteletek miatt csak tizenkét órakor vette kezdetét. A fölirati vitában először C­s­e­m­e­g­i államtitkár szólt, kitűnő szónoki routinnal, nem azzal a gazdálkodó számadás­sal, mely idővel és az előrehaladt tárgyalással szá­mot vetett; beszédének — hogy úgy mondjuk — egy kissé nagy fejet csinált s ez nem állt arányban a rövid , csaknem rögtönzött bevégzéssel. Utána még Helfy és Goszman (uj ember) szóltak. — A gyűlés elején Nikolics Sándor adott be egy határozati­­ javaslatot az alföldi ínségesek tárgyában, kiket adó­­i­­­ükért exequálnak. * Az udvar ideérkezését a jövő hét végére vár­­j­­ák. Ő Felségük két napot Budán fognak tölteni s azután Gödöllőre költöznek, hol a zordonabb évszak beálltáig fognak maradni. Hohenlohe herceg főud­­­­varmester, legfelsőbbb meghagyás folytán, pár nap­­ előtt már Budán volt, s a királyi család lakosztályait megszemlélve, néhány változtatást rendelt el.­­ A­­ budavári templomban tegnap Király Ő Felsége ne­­venapjának alkalmából ünnepélyes istentiszteletet tartottak, melyen a miniszterek, konzulok, katonai és polgári hatóságok fejei, az országgyűlés mindkét házának számos tagjai, az egyetemi négy fakultás rektora, dékánjai és tanárai, a többi tanod­a képvi­selői stb. A delegációk Pesten ülésezése alkalmából az osztrák delegátusok is részt vettek. A nyilvános épületek, a Pesten székelő konzulok házai, a gőzha­­­­jótársaságok összes hajói fel voltak lobogózva. Ő Felsége névnapjának előestéjén a nemzeti színház­ban, teljes kivilágítás mellett, Weber „Bűvös va­dász­“át adták elő. * Örvendetes jele az irodalom iránt való érdeklő­désnek, hogy a Kisfaludy-társaság klasszikus kiad­ványai vagy éppen elfogytak vagy már csak kevés példányban találhatók. Puskin „Anyegin“-je már kö­zel másfél év óta nem kapható. Camoens „Lusiada“­­jáért a portugáli követnek a társaság titkárához kel­lett fordulni, s mint halljuk, Moliére színműveinek első kötetei is elfogytak. E kiadványokat a könyv­árusoknál folyvást keresik, minélfogva azokból új kiadást,kell rendezni. * Érdekes hangverseny volt pénteken este Mi­­halek vendéglőjének egyik külön­szobájában. Rá­­kóczy és Bercsényi híres nótáit egy cigány játszotta el, kit hg. Odescalchi hozott magával Nyitra megyé­­ből, hol e dallamok egy- és ugyanazon cigánycsa­ládban apáról fiúra szállottak. A Mihaleknél mulató társaságban népdalaink érdemes gyűjtője Bartalus István is jelen volt s rögtön hangjegyekre tette át az egykor oly viharos lelkesedést keltett édesbús nó­tákat. * Az uj operaház tervét Lehmann gyászből is el­készítette. Az építkezések megkezdésekor a Károly - kaszárnya országútra néző részét nem fogják azon­nal lebontani, csak annyit, mennyi az építkezési anyagok udvarba hordására szükséges. Ha aztán majd szükséges lesz, akkor bontják apránként to­vább. A színház számára 1600 négyszög­öl van ki­jelölve, 40 ölnyi széles lesz a homlokzat, s 40 ölnyi az épület hossza is, a belső rész akkora lesz, mint a bécsi operaházé. Az épület két oldalát park fogja környezni. * A Petőfi-házra Késmárki László Budáról 50 krajcárt, Horváth Károlyné úrnő Kalocsáról 5 írtot küldött szerkesztőségünkhez. * „Cecil levelei“ cím alatt Benedek Aladár egy kötet életbölcseleti olvasmányt irt a hölgyek számára. A könyvet még nem lévén időnk átolvasni, csak annyit jegyzünk meg, hogy külső kiállítása igen csinos s Teleky Jozefin grófnőnek, a magyar nőképző-egylet buzgó alelnökének van ajánlva. Ara­­ írt 30 kr. A könyv hátlapjáról olvassuk, hogy Be­nedek Aladár, ki igen termékeny költő, ismét egy új kötet költeményt rendez sajtó alá „Árnyak és suga­rak“ címmel. E kötet a költő hű arcképét is hozni fogja. * Az első angol meeting Pesten, Kauser urnál, az egyesült államok konzulánál volt. A gyűlés egy oly társas kör létesítéséről tanácskozott, melyben a Pesten tartózkodó angolok és amerikaiak szabad ide­­jöket tölthessék. Mintegy ötvenen jelentek meg, köz­tük több magyar is. A meeting elnökéül egy magyar lordot, gróf Vass Samut választották meg. A mee­ting azonban azt határozta, hogy, a kör tagjai csakis angolok és amerikaiak lehetnek s belépési díjképpen 50, tagsági diffoint pedig 30 frtot kötelesek fizetni. * A történelmi társulat tegnap délután tar­totta első havi ülését a szünidők után. Új alapítókal beléptek Szavassa József, Csák­­ Albert, Máriássy Tiborc, Türr István. A délszláv akadémia cserépedé­nyeket küldött a társulat számára. Nagy Gyula, a homonnai Drugeth könyvtárakból másolatokat küld, leginkább magyar végrendeleteket a 16 századból. Madarász Viktor Zápolya János válaszát a pápa ki­­átkozására, ajándékozza. Botka Tivadar értekezést olvas fel a régi vármegyékre vonatkozó kutatások­ról. Ezután Thaly olvasta fel a költő Zrínyi öt leve­lét gr. Csáky Istvánhoz. Az érdekes ülés fél 8-kor végződött be. * Rendőri dolgok. Pár nap előtt Budán egy gyanús kinézésű ember százforintost akart váltani. Elfogták. A városi kapitányságnál hosszas tagadás után bevallotta, hogy egy nagyobb tolvajlásban vett részt Esegen. Három különböző okmányt találtak nála. Az egyikben kefekötő-legénynek volt kiadva; a másikban festőnek, a harmadikban urasági szolgá­nak. Most majd végleg kiderítik, hogy tulajdonkép­pen miféle hivatalt viselt. — Ugyancsak pár nap előtt egy katona jött le a budai várból s út­közben M. miniszteri hivatalnoknak egy nagy gyé­mántgyűrűt mutatott eladás végett, melyet, mint mondá, pár perc előtt talált a várból levezető út po­rában. A megszólított hivatalnok, oly ürügy alatt, hogy a gyűrűt egy ékszerárusnál meg akarja be­csültetni, lecsalta a katonát a Vízivárosba, célja azon­ban az volt, hogy elfogatja. A katona egy darabig csakugyan vele ment, de mielőtt leértek volna, két forintot kért, hogy dohányt vehessen magának; mi­dőn e csekély összeget sem kapta meg az illető úrtól, egy mellékutcán besurrant és megszökött. A gyűrű hamis volt. — Nuck Hugó, ki a közlekedési mi­nisztériumban elkövetett tervsikkasztás miatt az első­fokú bíróság által elítéltetett, a másodfokú ítélet le­­érkeztéig szabad lábon járt. Nuck ezalatt a munici­­pális banknál volt alkalmazva, mint műszaki díjnok. A napokban egy sütőmester, Matheidesz, járt a bank épitési osztályánál s tudakozódott, vájjon nem kap­hatna-e nagyobb mennyiségű ablakfákat és ajtókat amaz épületekből, melyeket a bank most lebontat. Szerencsétlenségre éppen Nuck Hugóhoz fordult. Ez azt mondta az ajánlkozó vevőnek, hogy a bank épitő­­osztályánál csakugyan van 13,000 frt ára eladó fa s ő szívesen közvetiti a megvételt, de a vételár 13 száz­­lék­ját, 1390 frtot, előbb át kell vennie. Matheidesz át­adta a kívánt összeget. Nuck, a­mint megkapta a pénzt, elillant vele. Három nap óta keresik mindenütt, de nem találják. — A budai közúti vaspályán, melyre nézve átalános a panasz, hogy a fuvarosok és másféle kocsisok folytonosan ellepik a vágányokat, tegnap kevésben múlt, hogy szerencsétlenség nem tör­tént. Egy paraszt gabonával terhelt szekerével szin­tén a nyom hosszában haladt, és nem figyelt a mö­götte közeledő közúti kocsi feladására; a vonat be­leütközött szekerébe és azt egészen szétzúzta, csak a vaspályás kocsisnak, ki az utosó pillanatban erős kéz­zel még megállapodásra bírta lovait, köszönheti, hogy nagyobb baj nem történt. * A fővárosi hatóságnak január elejétől kezdve rendes közlönye lesz. A tanács ugyanis tegnapelőtt tartott ülésében Gerlóczy, Királyi, Mátyás, Tavaszi és Ballagi bizottmányi tagok javaslatára elfogadta a „Közigazgatás“ című szaklap szerkesztőinek ajánla­tát, kik egy hatósági napiközlöny szerkesztésére vállalkoztak. Ezzel kapcsolatban tárgyalta a tanács K. Kemény Gábornak, a „Korunk“ című politikai lap szerkesztőjének kérését is, melyben azt az aján­latot teszi, hogy a fővárosi hivatalos közlöny, mint a „Korunk“ melléklapja adassék ki. A tanács e kér­vényt elutasítá, mivel a hatóság semmiféle pártár­nyalattal nem azonosíthatja magát, az lévén egye­düli célja, hogy oly önálló közlönyt létesítsen, mely a hatósági élet minden mozzanatát hivatalos hűség­gel közölje s ezáltal a közigazgatást megkönnyítse. * Rövid hírek. A városi főreáltanodában okt. 2-dikáig 630 növendék íratta be magát. — A pesti népszínházra Jancsovics Pál békésmegyei al­ispán 433 fztra rugó aláírást jelentett be. — A bu­dai erdők vágatása ellen több budai birtokos kér­vényt nyújtott be a fővárosi közmunkák tanácsá­hoz. — A „nemzeti dalkör“, Huber Károly vezetése alatt e hó 12-dikén dalestélyt rendez a polgári lö­völde helyiségében : ez alkalommal előadják Zimay „Dalra magyar“ című szerzeményét is, mely az or­szágos dalárünnepély versenydarabja volt, s a hang­versenyt táncvigalom fogja követni. — Molnárné asszony ismét beteg; fölgyógyúlása után nem vigyá­zott eléggé magára s meghalt.­­ Laboulaye „Ab­­dallah“-ja közelebb meg fog jelenni a Kisfaludy-tár­saság kiadásában ; Bérczik Árpád fordítja. — A régi sóházat, mely közbiztonsági tekintetből tovább már fen nem állhat, s ronda környezetével a várost is rútitja, a tanács e hó végével le akarta bontatni, a pénzügyminiszter azonban a határidő meghosszab­bítását kérte, igérve, hogy az épületnek közbizton­sági tekintetben való helyreállításáról s környezeté­nek tisztán tartásáról gondoskoni fog.­­ A D­ózsa­­utcában tegnapelőtt egy Sasvári Ferenc nevű fő­* 995

Next