Fővárosi Lapok 1873. február (26-49. szám)
1873-02-01 / 26. szám
Mily leírás a legérzelmesebb anya szájából, a legérdekesebb és gondolatdúsabb fiatalemberről! Nugentet akár csak a villám sújtotta volna le. A társaság tovább haladt, őt senki sem vette észre. Boszankodok, átkozódott, dühbe jött. Ma egyék ő Lennoxéknál ? Soha többé! Levelet ír a ladynak, s abban minden szó tőrszúrás lesz. De a lány ? Charlotte nem volt a társaságban. Bizonyára Charlotte egészen más teremtés, mint anyja, minden emberi lény közt a legtermészetesebb, a legegyszerűbb — és Charlotte szereti Nugentet — ez világos , ebben nem csalódhatik. Charlotte-ért akart oda menni, mértté akarta legyőzni jogos undorát. Elment tehát lady Lennoxhoz ebédre. Nagy társaság volt ottan. A fiatal Austerly marquis éppen most tért vissza utazásából. A leányok legkedvesebbike mellett ült s Nugent el volt feledve. Ebéd után Charles mégis alkalmat talált, hogy egy pár édes szót susogjon a drága Charlottehoz. Gyöngéd szemrehányást tett. Majd kérte, hogy énekelje el a dalt „Találkozunk a nagy tömegben.“ Hanem Charlotte rekedt volt, meghalt, nem énekelhetett. Nugent elhagyta a termet és a házat. Az utca végén vette észre, hogy nádbotját ott feledte. Visszatért, hogy azt elhozza, még pedig örömmel, mert igazán szeretett — s igy volt mentsége a szemrehányás még egy pillantását vetni a legtökéletesebb és legegyszerűbb lényre, — oly pillantást, mely e lánynak legalább is egy álmatlan éjszakát fog okozni. Fölszaladt, a társalgóterembe lépett és Charlotte egészen elragadta Austerly marquist, ki támlánya fölé hajolt, a dallal: „Találkozunk a nagy tömegben.“ Lennox Charlotte fiatal, kedves és ravasz volt, Austerly lord pedig fiatal, tapasztalatlan és hiú. Egy hó múlva mint kérő lépett föl és elfogadták. — Hm, hm! — szólt szegény Nugent egy reggel, álmodozásaiból felocsúdva, barátom elárult, kedvesem megcsalt, jó, hogy a jótékonyság élvezete még megmaradt. Ha a világba lépünk, első lépésnél elhagy a barátság, másodiknál a szerelem, de a jótékonyság elkísér a sírig! Szegény Gilpin, mily hálásan nyilatkozott! Utána járok, hogy megszerezzem neki az állást, melyet külföldön . . . Nugent szórakozottan nyitott fel egy újon megjelent hírlapot. A közlöny vezércikke őt támadta meg, az Ő csinos beszélyét. A tafira nem elégedett meg a művet magával, hanem a szerző személyére is átcsapott. E kritika szerint: ő egy nyegle, piperkőcs szellemi törpe, szánandó teremtés volt. Nugent éppen egyik sarokba dobta a lapot, mindőn ügyvivője szobába lépett, hogy valami pénzkölcsönt tisztába hozzon, miért az önzéstelen adakozó Nugent kénytelen volt jószágai egyikét adni zálogba. Az ügyvivő mulatságos, vidám világfi volt, ki megszokta a fiatalember társaságát, mert ismerte a fiatalember igényeit és tudott velük bánni. Nugent rosz hangulatát rögtön észrevette. Ezt természetesen a záloglevél aláírásának tulajdoníta, és hogy a fiatal ember gondolatait elvonja, köznapi társalgást kezdett. — De sok csaló is van a világon! — kezdé. Nugent fölsóhajtott — Például, ma reggel, — folytatá az ügyvivő, mielőtt önhöz jöttem, elég különös ügyem volt. Egy gentleman fontos papírokat bízott nejére, ki azokat elharácsolta és apósának több, mint háromszáz font évi veszteséget okozott. Tegnap csalárd bukás ellen kellett ügyvédkednem — hosszú, meggondolt, szívtelen, ravaszul kifőzött csalás ellen! S mihelyt öntül távozom, rögtön egy irodalmi világcsaló után kell néznem, ki aszkóros külseje és fekete öltönye segélyével már két év óta éldegél mások részvétéből. Nugent figyelni kezdett. Legközelebb is a legaljasabb csalást követte el, lefőzte saját nagybátyját, ki már kétszer a legszomorítóbb zavarba döntötte magát csaló öcscse megmentéséért, de most már, hacsak tökéletesen elbukni nem akar, kénytelen az egész család szégyenére, az igazság beszóló kezének adni át. Az öcs kliensem jószivűségére számított, és így bukik el egy becsületes, ember saját jószíve és nagylelkűsége miatt. — Nem Gilpinnek hívják azt az öcst? — Eltalálta. Ohó! Önt is megszipolyozta már, Nugent úr ? Hősünknek, mielőtt válaszolhatott volna, egy iratot nyújtottak át. Nugent fölszakítá a pecsétet. A Nugent művét és személyét elitélt hirlap kiadójától jött e levél. „Uram! Mivel elodázhatlan dolgaim pár hó óta távol tartottak mondtától a lap ideiglenes szerkesztését X. úrnak adtam át, ki — mint most meggyőződtem, oroszul teljesítő tisztét. Visszatérésem napján a legmélyebb haraggal tapasztaltam, hogy lapomban ön ellen jogosulatlan személyes támadást intéztek. Alig merem sajnálatomat kijelenteni, annyival inkészült, kizárólag mennyei lak, a keleti tisztátalanság és rendetlenség jellegével, mely nagy ellentétben áll az amerikai csínnal és tisztasággal. A nép a város e részét „China town“-nak (khinai városnak) nevezte el, s valóban ahová itt csak tekintünk, mindenütt borotvált fejet és hosszú copfot veszünk észre. Khinai férfi sok van itt, de nő aránytalanul kevés, és ezek is nem nagy díszére válnak a khinai erkölcsiségnek. Újabb idő óta divat lett Franciscóban, hogy a leggazdagabb amerikaiak is khinai cselédséget alkalmaznak négerek helyett. Az ily szolgálatra, mely nem sok phizikai erőt kíván, valóban alkalmasak is. Szorgalom, hűség és őszinteség tekintetében, jobbak, mint a négerek. A „China Town“ minden utcáján khinai üzleteket találunk. Számtalan a szivarüzlet, majdnem minden házban van egy. Szivarok készítésében a khinaiak igen ügyesek, vannak köztük oly szivargyártók, kik húsz-harminc munkást is foglalkoztatnak. A khinai szabók és cipészek szintén jól tudnak bánni a varró géppel. Van köztük fényképész, sőt képíró is, ki európai ízlésben csinos arcképeket fest. Találtam órást is, ki még a „cylindre“ órákhoz is ért. Mind e mesteremberek, valamint a khinai kereskedők leginkább csak honfitársaik részére dolgoznak. A khinai csak akkor megy amerikai ember boltjába, midőn a kívánt árut honfitársánál nem kaphatja meg. Amin leginkább csodálkozom, az, hogy miképp , bír itt az a sok khinai mosó megélni, mert csaknem hihetlen, mily nagy mennyiségben vannak. A Montgomery-t és Kearny-t, San Francisco e két főutcáját , kivéve, minden száz lépésre találunk khinai mosóintézetet, hol néha tíz-tizenkét khinainem nő, hanem férfi mos, szapul, foltoz és vasal, még pedig szépen és tisztán, úgyhogy e hosszú copfos férfi mosónők nem kis versenyt okoznak a még itt létező számos „French Laundry“-nak. Olcsón dolgoznak és szépen, minélfogva sok munkájuk van. Az én khinai mosóm szives volt nekem a számtanból adni leckét, melyet szívesen közlött azokkal,lább, mert a szóban forgó cikk megvásárolt tollból ejedt, s hogy legőszintébb részvétemről és jövőben követendő magamtartásáról meggyőzzem, ide melléklem a szerző második és még hevesebb kéziratát, melyet s jellemtelen a legközelebb megjelenendő számba küldött, s a kiadóktól már föl is vette értte a honoráriumot. Van szerencsém, sir, stb.“ Nugent a mellékletre tekintett. Az a Gilpin Gregor úr kézírása volt, a leghálásabb és legszerencsétlenebb irodalmár kézirata. * — Nagyon levertnek látszik, kedves Nugent úr, — szólt Nelmore ezredes fiatal barátjához, kit lesütött szemmel talált a Saint-James park árnyékos alléejában. — Szerencsétlen, roszkedvü vagyok; az élet elveszte fényét szememben, — válaszolt Nugent, nagyot sóhajtva. — Örülök, ha godolatdús emberrel találkozhatom, — folytatá az ezredes, — fogadja el kíséretemet, ebédeljen nálam tété—a tété nálam, az én agglegényes asztalomnál. Múltkor elfeledte meghívásomat. Ne leszek-e most szerencsésebb? — Bennem silány társra találna — vágott közbe Nugent, — de mégis örömmel fogadom le kötelező meghívását Nesmore ezredes ötvenen túl volt, s élete folyamában a szerencsétlenség nem maradt idegen előtte s az élet rideg valójából elég sokat látott. Hanem a szenvedés nem érte hasztalanul. Sem az elméletek embere nem volt, sem philosophnak nem tarta magát, hanem megelégedett szerény jövedelmével, szerette az elvonultságot, tanulmányaiba mélyedett és — ami több, mint mindezek — mindenütt sok jót tett, éppen mivel semmi rendszerhez sem tartotta magát. — Úgy van, —■ szólt Nugent, midőn mindketten az asztalnál ültek, s az ifjabb az idősbnek, ki már Nugent atyjának bizalmas barátja volt, mindazt elpanasztá, mi szemében példátlan szerencsétlenségnek látszott — Balfour hűtlenségét, Charlotte szerelmének állhatlanságát és Gilpin hálátlan tettét. — Úgy van, — folytatá, — elismerem tévedésemet, nem szeretem többé embertársaimat, nem bízom többé szerelemben, barátságban és a világ őszinteségében, erényeiben, nem fogok többé nyíltan lépni a csalók bandája elé, nem fogok futni az emberiségtől, hanem meg fogom vetni. Az ezredes mosolygott. (Vége kör.) S kik magukban hajlamot éreznek a khinai nyelv megtanulására. Egytől tízig e szavakkal számolnak: jid, ngi, chlám, (kissé az orron át), chü, ng (erős orhang), laog, thet, pedn, gju, szip. Ez a lecke rövid ugyan, de untig elég kóstolónak. A khinaiak legnagyobb része igen gyámoltalan az amerikai viszonyok mellett. Az ügyesebbek közül amerikai kereskedésekben is vannak alkalmazva, mint házi szolgák, s különösen a borbélyműhelyekben, mint inasok, hol az ember kabátját oly phlegmával kefélik ki, hogy egy szempillantással sem árulják el a borravaló utáni vágyat. De akadnak köztük oly körmönfont kópék is, kik még a yankeet is el tudják bolondítani, elhitetvén velük, hogy ők mindenféle betegséget ki tudnak gyógyítani, s itt mint Dr. Kung, Laong, Chang, Fung szerepelnek, holott, — mint már több ízben kiderült — otthon a mennyei birodalomban szamár hajcsárok és disznópásztorok voltak. Kaliforniában igen buzgólkodnak a végett, hogy a khinaiakat keresztyén vallásra térítsék, s gyakran elég ravaszul szedik rá ez ártatlan mamlaszokat. Khinai nyelven nyomatott hirdetéseket osztanak ki köztük, hogy itt meg ott angolul tanulhat minden khinai, még pedig ingyen. Az ingyen szó megteszi a hatást és a yankee egy csapással két legyet üt. San Franciscónak egyik legnépesebb tere vasárnaponkint a Jackson, Kearny és Dauphin utcák közti rész, hol a mennyei, birodalom kivándorlóit fiai tartják vasárnapi sétájukat. Ilyenkor nem volna tanácsos ott új kabátban sétálni, mert haza érve alig ismernénk saját ruhánkra. Nem is látni ott egyebet borotvált fejnél,és hosszú copfnál. Fejük alig mozog, de szájul annál inkább. Hallani lehet ott annyi „hasaswaowaohao“-t, hogy fejünk is szédülni kezd bele. De mi legérdekesb: van khinai színház is, melynek külseje azonban legkevésbbé sem árulná, el, hogy belől Thalia papjai működnek. Az épület épp oly egyszerű és piszkos, mint a többi. Keskeny ajtó felett e felirat: „Chinese Theater“ és egy csomó mennybeli betű olvasható. Két oldalt falragaszok, melyek szinlapok lehetnek. A papír vörös s rajta Kis- Tárca Kaliforniából. (Sacramento, dec. végén.) (San Francisco mennyei lakói. — Borotvált fejek, hosszú copfok. — Khinai üzletek. — Számtani lecke.— A khinai színház és közönsége. — Rettentő hangszerek. — Két mennyei színdarab meséje. — Egy csomó khinai badarság. Egyik költőnk dalolta : „Csavargónak születtem, csavargó vagyok én.“ S ezt magam is eldalolhatom. Alig töltök néhány hetet a városok legkedvesebbikében, San Franciscóban s már ismét folytatni kellett utamat, mégpedig a sokkal kisebb Sacramento felé. De hát itt a keresmény jobb, az idő és ennek értesítése pedig Amerikában az első dolgok közé tartozik- De most legalább az emlékezet gyors és olcsó postáján visszatérek a „Golden Cityhez.“ San Francisco lakosságának legeredetibb része az ott lakó khinaiak. A mennyei birodalom négyszáz milliónyi lakossága, mesés dolgokat hallván az amerikai kedvező viszonyokról, sokan határozták el a kivándorlást, vagy szerződésileg kötelezve, vagy pedig őszinte szándék és keresetvágy által sarkalva. Hátat fordítottak tehát a „nap uralkodó fia“ birodalmának s eljöttek Amerikába, hol egyszerű halandók kormányozzák a világot. Egy utazó állítása szerint negyvenezer khinainak kellene San-Franciscóban lakni; én azonban inkább hiszek az itt évenkint kiadott Directorynak, mely húszezeret említ A khinaiak mindenesetre jelentékenyen gyarapiták a népességet San-Franciscóban, hol 1860-ban még csak 57,000 lakos volt, mig 1870-ben 149,000 lett. Köztük az idegent leginkább érdekli a khinai lakosság, s így ezúttal én is a mennyei birodalom ez elszakadt virágszálairól emlékezem meg. Az ő itteni mennyországuk, vagyis központjuk a Dauphin és Jackson utcák sarkán álló „Globe-Hotel“-től indul ki. Jó nagy terület az, melyen csupán ők laknak. Maga a Globe Hotel, mely igen szép épület s eredetileg földi halandók számára 110