Fővárosi Lapok 1873. február (26-49. szám)

1873-02-05 / 29. szám

29-dik sz. Szerda, február 5. tüadé-hivatal: Pest, barátose-tere, ithenaeum-épülett. Tizedik évfolyam 1873 Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ft 2 kr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 1. em. Hirdetési díj: Hatodhasábos petitsor ....................10 kr Bélyegdíj minden iktatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívásunkat, a „Fővárosi Lapok“ tizedik évfolyamára, ajánljuk az olvasó világ figyelmébe. Az előfizetési összegek, évnegyedre 3 frt 50 kr., félévre 7, egész évre 14 forint, a „Föv. Lapok kiadóhivatalába Pest“ küldendők. Én láttam öt. Én láttam öt Az ifjúkornak első bíborában 5 Arcán nászt ült a rózsa siliom, Hajának éje födte lágyan őket Szerelmük élt a rózsaskakon. Én láttam öt! Én láttam öt! Hír férje karján, a ki úgy szerette Miként tavasznap sugarát a föld, Ki rongyaiból bíborig emelte, S kit — mert szerette — oly égen gyűlölt: Én láttam őt. Én láttam őt Mindenkitől megvetve, eltaszítva, Még attól is, kiért gyűlölt s bukott! Mert kincs, arany már nem vihette vissza Egébe a lehullott csillagot, Én láttam őt. Én láttam őt A vén kórháznak komor teremében Csukott szemekkel, sötét asztalon, Arcáról elhervadt a rózsa régen, Ah ! özvegyen maradt a liliom ! így láttam őt. Így láttam őt ! És sírba nem kisérte senki, senki, Még az sem, aki sírba vitte őt . Nevét még gyermeke sem tudja, zengi Sírján a feledés mohája nőtt. De én — én nem feledtem őt! Várady Antal: A megyefőnök családja. (Elbeszélés.) Lauka Gusztávtól. (Vége.) A levélben Hortenziától is volt néhány sor, melyben atyját férje kérelmének teljesítésére kéri. A nyugalmazott főnök ezt a levelet is megmutatta Titániának. — Nagy ég! Legalább csak azt tudnánk, hogy voltaképpen mint álltunk és hogy vagyunk vele ? — jegyzé meg Titánia nyugtalanul. — Hát úgy vagyunk és úgy állunk, hogy engem magas hivatalba segít, tartozását pedig birtokának egy részéből kifizeti, — válaszolt Gáspár izgatottan. Az ezer forintot gróf Trabsaalnak címezve, csakugyan postára tették; két hétre rá a gróf maga is elutazott, ama tudósítással eresztvén Hortenziát és gyermekeit szüleihez, hogy a mint házkörét Bécsben berendezte, azonnal utánuk jó, hogy magával vigye őket. — Szegény Ottó! Minő érzékenyen búcsúzott el tőlem és gyermekétől! A zokogásról alig tudott szólni. Szentül fogadta, hogy addig meg nem nyugszik, mig atyusomat is valami magas állásba nem segíti Bécsben. — Denique a nemes vér nem tagadhatja meg magát. Fáj lelkének ipa megaláztatása, s úgy boszálja meg magát, hogy jólétbe helyez, a barbárok gúnyjai és boszantásai elöl. Azalatt Kamill is meglátogatta a kicsöppent főnököt. — Hát te Kamill mittevő leszesz, ha a dolgok rendje így változik. — Becsületes ember maradok, s dolgozom, mint eddig. Becsülettel és munkával megélhet az ember bárminő kormány alatt. Georgina nyakába borult férjének és megcsókolta. — Mit gondolsz Kamill, megerőtetésed nélkül mennyi haszonbért fizethetnél penészleki birtokomért ? — Hogyhogy ?! Hát atyám itt akar hagyni minket ? — Ottóval együtt fogunk Bécsben élni, hivatalunk lesz. — Magyar ember Ausztriában ? — Ott legalább meg leszek kimérve a gúnyos szavaktól és csúfondároskodó arcoktól. — És Ottó bizonyos benne, hogy atyámat convenienter elhelyezheti ? — Magasállású és hatalmas párfogói vannak! — Most nagyon gyakoriak a változások; a leghatalmasabb pártfogók időközben maguk is pártfogókat keresnek. — Ha semmi sem sikerül, akkor meghalni viszszatérek Penészlekre. — Igen igen, jöjön közibünk atyuskám, mi szeretni, s ha szükség lesz rá, ápolni fogjuk. — Kedves Kamillom! Mindenelőtt magadról gondoskodjál, neked nőd és gyermekeid vannak, s ha hivatalt nem kapsz, nyugdijad, s a penészleki haszonbérből nem igen játszhatod a volt főnököt. — Kamill és Georgina hallgattak, de a gróf tehetségének túlbecsülése fájt szivüknek. VI. Olga komor arccal és a kormány ellen szórt szemrehányások mellett adta át utódjának hivatalát s nejével együtt Penészlekre költözött. Levelet levél után küldött Bécsbe gr. Trübsaalnak, de miután egy hónapig választ nem kapott, nyugtalankodni kezdett. Most gondolt először Hortenzia Rákászyra, ki még mindig hivataloskodott és közszeretetben állt. Bodenlos Kamill — ki szintén folytatta még hivatalát — meglátogatta ipát Penészleken. — Kedves Kamillom! Vannak-e megbízható ismerőid Bécsben ? — Vannak többen, még pedig igen derék és jellemes emberek. Miért kérdi kedves atyám ? — A gróf sorsáról és helyzetéről szeretnék bizonyost hallani, a könnyelmű ember már néhány levelemet válasz nélkül hagyta. Bodenlos arca elkomolyult. — írni s tudakozódni fogok, s a választ haladéktalanúl elküldöm. Bodenlos, a mint hivatali helyére érkezett, azonnal irt, s egy hét alatt a válasz már Penészleken volt az Olga kezei között. A megbízható forrásból eredt válaszban csak annyi állt, hogy a gróf Bécsben van, mulat és gavalléroskodik, hivatal és foglalkozás nélkül. Olga duzzogni és nyugtalankodni, Paszternák Titánia és Hortenzia pedig szomorkodni kezdenek. Ezalatt Bodenios Kamillt felső Ausztriába helyezték át. A búcsú szívélyes, érzékeny és őszinte volt. Georgina bár idegen és messze földre volt kénytelen távozni, s kények között búcsúzott el szüleitől, egész megadással és bizalommal követte férjét, kit szeretett, s a ki szerette őt. — Édes fiam ! Most személyesen leszesz Bécsben, kérlek, tudósíts a grófról biztosan és részletesen. Kamill mindent ígért, de arcáról könnyen le lehetett olvasni, hogy nem sok jót vár puhatolózásai eredményétől és nem sok örvendetest a tudósítástól, melyet apának küldhetni fog. Olya, amint Kamill és leánya eltávoztak, napról-napra mogorvább, békétlenebb és izgatottabb lett. Titánia nem az az asszony volt, aki kedélyét felhangolni, kedvetlenségét kideríteni, haragosságát csitítani akarta, vagy képes lett volna, sőt ellenkezőleg a múltra vetett szemrehányásaival Gazsója még inkább keserítette és boszanta. Penésznek nem az a hely volt, hol a vidék vagy társasélet szórakozást vagy vigasztalást nyújthatott volna. Négy mértföldnyi hosszban és szélességben nem láthatott a szem egyebet: lápnál, ingoványnál és homoknál. Olga egy ideig vadászgatott, későbben azonban azt is megunta. Régibb ismerői és barátai mind elpártoltak tőle politikai renegátsága és hivatalában gyakorolt zsarnoksága miatt. Csak vele egyszerre bukott néhány hivatalnoktársa s a gróf hitelezői látogatták. Az elsők ettek-ittak nála, az utóbbiak szorongatták. A Bodenlos legelső levele pedig csaknem kétségbe ejtette. A grófra vonatkozólag röviden , csak annyi állott benne, hogy: „Trübsaal pár hete már Bécsből eltávozott. A vendéglősök, főpincérek , alkuszok és uzsorások azt mondják, hogy szökött, miután kiegyenlítetlen tartozásokat hagyott maga után. Testvére — kivel találkoztam — sírva panai szólta, hogy ékszereit is magával vitte, még pedig amint ő hiszi, Amerikába. Egy talpalatnyi földdel sem bir Karnioliában, stb.“ — Alávaló gazember! Megrabolta vagyonomat és boldogtalanná tette leányomat, — ordított Olga. — Mit csinálunk Hortenziával és szegény gyermekével ? Hortenzia szemei már különben is csurgóra állván, amint nevét, és gyermekét ballá említeni, azonnal siránkozni és jajveszékelni kezdett. — Republikánus leszek ! — kiáltott az öreg dühösen, — a polgárok legalább háladatosak, s ha az ember feláldozta magát érdekükben s elnyevi magátszolgálatukban, gondoskodnak az ember jövőjéről. — Félrebeszél nagyságos Ölga Gáspár úr, — figyelmezteté férjét gr. Paszternák Titánia. — Ha úgy megy, meglásd, lázadó leszek. — De ki ellen fogsz föllázadni, Bécs vagy Pest ellen ? Az öreg izgatottan sétált föl s alá a szobában, de hallgatott. — Okosabb lesz, ha szép csöndesen élvezed nyugdijadat, míg sorsunk jobbra fordul, és munkás véd példáját követve, rozsot és dinnyét termesztesz. — Istenem, istenem ! mi lesz belőlem és gyermekemből ? — sirdogált Hortenzia. Gróf Trübsaalnak hirét sem lehetett többé hallani. Legnehezebben azonban az esett az ex-megyefőnöknek, hogy szerencsétlenségében senki sem sajnálta. Georgina leveleiben csak az az egyetlen keserűség volt olvasható, hogy szüleitől távol kellett élnie, különben tele voltak sorai boldogsággal, elégedettséggel. Az ég frigyeket újabban egy kedves, egésséges figyelmekkel áldotta meg, s Georgina a gyermeki szeretet nyilvánulásával irta meg atyjának, hogy a fiúcskát az ő nevére Gáspárnak keresztelték. — Az Ölyük Bodentosokat nevelnek Ausztriának! — jegyzé meg Titánia keserű gúnynyal. Maga Olga sem tudott nagyon örülni Kamill és leánya vigasztaló leveleinek, annyira le volt hangolva saját sorsa és gróf vejének bűnös könnyelműsége által. Időközben egy olaszországi menekült fordult meg Penészleken, ki azt állította vagy hazudta, hogy gróf Trubsaal a köztársaságiak mellett harcol a szicíliai határokon. A politikai mozgalmak hónapról-hónapra erősebb lendületet nyertek, s egy szép reggel a sokat zaklatott és szenvedett nemzet egy már szentesített alkotmányos kormányra ébredt.