Fővárosi Lapok 1873. február (26-49. szám)

1873-02-05 / 29. szám

29-dik sz. Szerda, február 5. tüadé-h­ivatal: Pest, barátose-tere, ithenaeum­-épü­lett. Tizedik évfolyam 1873 Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ft 2 kr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve minden­nap. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa­ utca 39. sz. 1. em. Hirdetési díj: Hatodhasábos petit­­sor ....................10 kr Bélyegdíj minden ik­tatáskor .... 30 kr. Előfizetési f­ölhívásunkat, a „Fővárosi Lapok“ tizedik évfolyamára, ajánljuk az olvasó világ figyelmébe. Az előfizetési összegek, évnegyedre 3 frt 50 kr., félévre 7, egész évre 14 forint, a „Föv. Lapok kiadó­hivatalába Pest“ küldendők. Én láttam öt. Én láttam öt Az ifjúkornak első bíborában 5 Arcán nászt ült a rózsa s­­iliom, Hajának éje födte lágyan őket Szerelmük élt a rózsaskakon. Én láttam öt! Én láttam öt! Hír férje karján, a ki úgy szerette Miként tavasznap sugarát a föld, Ki rongyaiból bíborig emelte, S kit — mert szerette — oly égen gyűlölt: Én láttam őt. Én láttam őt Mindenkitől megvetve, eltaszítva, Még attól is, kiért gyűlölt s bukott! Mert kincs, arany már nem vihette vissza Egébe a lehullott csillagot, Én láttam őt. Én láttam őt A vén kórháznak komor teremében Csukott szemekkel, sötét asztalon, Arcáról elhervadt a rózsa régen, Ah ! özvegyen maradt a liliom ! így láttam őt. Így láttam őt ! És sírba nem kisérte senki, senki, Még az sem, aki sírba vitte őt . Nevét még gyermeke sem tudja, zengi Sírján a feledés mohája nőtt. De én — én nem feledtem őt! Várady Antal: A megyefőnök családja. (Elbeszélés.) Lauka Gusztávtól. (Vége.) A levélben Hortenziától is volt néhány sor, mely­ben atyját férje kérelmének teljesítésére kéri. A nyugalmazott főnök ezt a levelet is megmu­tatta Titániának. — Nagy ég! Legalább csak azt tudnánk, hogy voltaképpen mint álltunk és hogy vagyunk vele ? — jegyzé meg Titánia nyugtalanul. — Hát úgy vagyunk és úgy állunk, hogy en­gem magas hivatalba segít, tartozását pedig bir­tokának egy részéből kifizeti, — válaszolt Gáspár izgatottan. Az ezer forintot gróf Trabsaalnak címezve, csakugyan postára tették; két hétre rá a gróf maga is elutazott, ama tudósítással eresztvén Hortenziát és gyermekeit szüleihez, hogy a mint házkörét Bécsben berendezte, azonnal utánuk jó, hogy magával vigye őket. — Szegény Ottó! Minő érzékenyen búcsúzott el tőlem és gyermekétől! A zokogásról alig tudott szólni. Szentül fogadta, hogy addig meg nem nyug­szik, mig atyusomat is valami magas állásba nem segíti Bécsben. — Denique a nemes vér nem tagadhatja meg magát. Fáj lelkének ipa megaláztatása, s úgy bo­­szálja meg magát, hogy jólétbe helyez, a barbárok gúnyjai és boszantásai elöl. Azalatt Kamill is meglátogatta a kicsöppent főnököt. — Hát te Kamill mittevő leszesz, ha a dolgok rendje így változik. — Becsületes ember maradok, s dolgozom, mint eddig. Becsülettel és munkával megélhet az ember bárminő kormány alatt. Georgina nyakába borult férjének és megcsó­kolta. — Mit gondolsz Kamill, megerőtetésed nélkül mennyi haszonbért fizethetnél penészleki birto­komért ? — Hogyhogy ?! Hát atyám itt akar hagyni minket ? — Ottóval együtt fogunk Bé­csben élni, hivata­lunk lesz. — Magyar ember Ausztriában ? — Ott legalább meg leszek kimérve a gúnyos szavaktól és csúfondároskodó arcoktól. — És Ottó bizonyos benne, hogy atyámat con­­venienter elhelyezheti ? — Magasállású és hatalmas párfogói vannak! — Most nagyon gyakoriak a változások; a leg­hatalmasabb pártfogók időközben maguk is pártfo­gókat keresnek. — Ha semmi sem sikerül, akkor meghalni visz­­szatérek Penészlekre. — Igen igen, jöjön közibünk atyuskám, mi sze­retni, s ha szükség lesz rá, ápolni fogjuk. — Kedves Kamillom! Mindenelőtt magad­ról gondoskodjál, neked nőd és gyermekeid vannak, s ha hivatalt nem kapsz, nyugdijad, s a penészleki haszonbérből nem igen játszhatod a volt­ főnököt. —­ Kamill és Georgina hallgattak, de a gróf te­hetségének túlbecsülése fájt szivüknek. VI. Olga komor arccal és a kormány ellen szórt szemrehányások mellett adta át utódjának hivatalát s nejével együtt Penészlekre költözött. Levelet levél után küldött Bécsbe gr. Trübsaal­nak, de miután egy hónapig választ nem kapott, nyugtalankodni kezdett. Most gondolt először Hor­tenzia Rákászyra, ki még mindig hivataloskodott és közszeretetben állt. Bodenlos Kamill — ki szintén folytatta még hi­vatalát — meglátogatta ipát Penészleken. — Kedves Kamillom! Vannak-e megbízható ismerőid Bécsben ? — Vannak többen, még pedig igen derék és jel­­lemes emberek. Miért kérdi kedves atyám ? — A gróf sorsáról és helyzetéről szeretnék bi­zonyost hallani, a könnyelmű ember már néhány le­velemet válasz nélkül hagyta. Bodenlos arca elkomolyult. — írni s tudakozódni fogok, s a választ hala­­déktalanúl elküldöm. Bodenlos, a mint hivatali helyére érkezett, azon­nal irt, s egy hét alatt a válasz már Penészleken volt az Olga kezei között. A megbízható forrásból eredt válaszban csak annyi állt, hogy a gróf Bécsben van, mulat és gaval­­léroskodik, hivatal és foglalkozás nélkül. Olga duzzogni és nyugtalankodni, Paszternák Titánia és Hortenzia pedig szomorkodni kezdenek. Ezalatt Bodenios Kamillt felső Ausztriába he­lyezték át. A búcsú szívélyes, érzékeny és őszinte volt. Georgina bár idegen és messze földre volt kénytelen távozni, s kények között búcsúzott el szü­leitől, egész megadással és bizalommal követte férjét, kit szeretett, s a ki szerette őt. — Édes fiam ! Most személyesen leszesz Bécsben, kérlek, tudósíts a grófról biztosan és részletesen. Kamill mindent ígért, de arcáról könnyen le le­hetett olvasni, hogy nem sok jót vár puhatolózásai eredményétől és nem sok örvendetest a tudósítástól, melyet apának küldhetni fog. Olya, a­mint Kamill és leánya eltávoztak, nap­­ról-napra mogorvább, békétlenebb és izgatottabb lett. Titánia nem az az asszony volt, a­ki kedélyét fel­hangolni, kedvetlenségét kideríteni, haragosságát csi­­títani akarta, vagy képes lett volna, sőt ellenkezőleg a múltra vetett szemrehányásaival Gazsója még in­kább keserítette és boszanta. Penésznek nem az a hely volt, hol a vidék vagy társasélet szórakozást vagy vigasztalást nyújthatott volna. Négy mértföldnyi hosszban és szélességben nem láthatott a szem egyebet: lápnál, ingoványnál és homoknál. Olga egy ideig vadászgatott, későbben azonban azt is megunta. Régibb ismerői és barátai mind el­pártoltak tőle politikai renegátsága és hivatalában gyakorolt zsarnoksága miatt. Csak vele egyszerre bukott néhány hivatalnoktársa s a gróf hitelezői lá­togatták. Az elsők ettek-ittak nála, az utóbbiak szo­rongatták. A Bodenlos legelső levele pedig csaknem kétségbe ejtette. A grófra vonatkozólag röviden , csak annyi állott benne, hogy: „Trübsaal pár hete már Bécsből eltávozott. A vendéglősök, főpincérek , alkuszok és uzsorások azt mondják, hogy szökött,­­ miután kiegyenlítetlen tartozásokat hagyott maga­­ után. Testvére — kivel találkoztam — sírva pana­­i szólta, hogy ékszereit is magával vitte, még pedig a­mint ő hiszi, Amerikába. Egy talpalatnyi földdel sem bir Karnioliában, stb.“ — Alávaló gazember! Megrabolta vagyonomat és boldogtalanná tette leányomat, — ordított Olga. — Mit csinálunk Hortenziával és szegény gyer­mekével ? Hortenzia szemei már különben is csurgóra áll­­ván, a­mint nevét, és gyermekét ballá említeni, azon­nal siránkozni és jajveszékelni kezdett. — Republikánus leszek ! — kiáltott az öreg dü­hösen, — a polgárok legalább háladatosak, s ha az ember feláldozta magát érdekükben s elnyevi magát­­szolgálatukban, gondoskodnak az ember jövőjéről. — Félrebeszél nagyságos Ölga Gáspár úr, — figyelmezteté férjét gr. Paszternák Titánia. — Ha úgy megy, meglásd, lázadó leszek. — De ki ellen fogsz föllázadni, Bécs vagy Pest ellen ? Az öreg izgatottan sétált föl s alá a szobában, de hallgatott. — Okosabb lesz, ha szép csöndesen élvezed nyugdijadat, míg sorsunk jobbra fordul, és munkás véd példáját követve, rozsot és dinnyét termesztesz. — Istenem, istenem ! mi lesz belőlem és gyer­mekemből ? — sirdogált Hortenzia. Gróf Trübsaalnak hirét sem lehetett többé hallani. Legnehezebben azonban az esett az ex-megyefőnök­­nek, hogy szerencsétlenségében senki sem sajnálta. Georgina leveleiben csak az az egyetlen kese­rűség volt olvasható, hogy szüleitől távol kellett él­nie, különben tele voltak sorai boldogsággal, elége­dettséggel. Az ég frigyeket újabban egy kedves, egésséges figyelmekkel áldotta meg, s Georgina a gyermeki szeretet nyilvánulásával irta meg atyjá­nak, hogy a fiúcskát az ő nevére Gáspárnak keresz­telték. — Az Ölyük Bodentosokat nevelnek Ausztriá­nak! — jegyzé meg Titánia keserű gúnynyal. Maga Olga sem tudott nagyon örülni Kamill és leánya vigasztaló leveleinek, annyira le volt hangolva saját sorsa és gróf vejének bűnös könnyelműsége által. Időközben egy olaszországi menekült fordult meg Penészleken, ki azt állította vagy hazudta, hogy gróf Trubsaal a köztársaságiak mellett harcol a szi­cíliai határokon. A politikai mozgalmak hónapról-hónapra erősebb lendületet nyertek, s egy­ szép reggel a sokat zak­latott és szenvedett nemzet egy már szentesített al­kotmányos kormányra ébredt.

Next