Fővárosi Lapok 1873. június (126-148. szám)

1873-06-17 / 137. szám

amaz oxydált ezüsthöz hasonló ércből készültnek adja-e az elsőbbséget, vagy a hófehér márvány tán még­is szebb ? Nem. Az ébenfából való e virág-füzér faragásokkal ,vagy az a szerpentinből készült, szóval: nem tudnék közülök választani. Egy nagyon föltűnő kandalló-órát is meg kell említenem. Oxydált ezüstből van, s már mint farag­­vány is remekmű. Az óramutató-táblán kívül van­nak hónap és nap­mutatói és hévmérője is. Kiváncsi voltam árára. Csak négyezer forint. Az utánzott ékszerek szintén meglepők, különö­sen .A keleti gyöngy a csalódásig hasonlít az igazihoz. Svájcban a politechnica körébe tartozó tárgya­kon kívül a fehér hímzések veszik igénybe egész figyelmünket. Mind a minták, mint a kivitel oly ki­tűnőek s a mellett oly finomak, hogy elmegy az ember kedve attól, a­mit eddig e nemben látott. Két leányka folyvást hímez ott a helyszínen, természe­tesen körülfogva ügyességük bámulóival. De ha a svájci hímzés meglep, a belga csipkék dicséretére már nem bírunk kifejezést találni. Különben egy órai járás után azt veszi észre az ember, hogy a magasz­taló szavak teljes szótárát kimerítette. A mi csipkét eddig igen csinosnak tartottunk, azt a belga kiállí­tás után nem bírjuk már csipkének sem nevezni. Egy nagy csipkekendő árát kérdeztem. Csak huszonötezer frank. Egy­ről negyvenes centimétre széles csipkéé hétszáz forint. Az olasz osztály szobraival tűnik föl. Különö­sen Moltke mellszobra — vöröses anyagból — élni látszik; szinte tiszteletteljes köszöntésre készülünk, a­mint hirtelen rápillantunk. Ugyanitt láttam egy pompás aranyozott ágyat Gr. L. monogrammal és hercegi koronával, a­mi azt sejteti, hogy Gizela fő­hercegnő számára készült. Mintha arany vesszőkbül volna az egész összefonva. Mellette hasonló mivű kagylóalakú bölcső. Kevéssel odább egy művészi kiállítású zongorát is látunk, melynek felirata arról tanúskodik, hogy az is a fiatal főhercegnőé. Ennél a darabnál bántja szemünket az a figyelmetlenség, ily szép tárgyat mint helyezhettek oly kopott, szine­­hagyott szőnyegre, minő e hangszer emelvényét borítja. Vannak még igen díszes zongorák és pianinók, Bösendorfer, Ehrbar és Schuberttől. Azaz, hogy min­den osztály­nak megvan saját hangszer-kiállítása s ez az oka, hogy minduntalan zenétől viszhangoznak a csarnokok, a­mint egyik vagy másik csoportnál hangszert próbálnak. Emlegetik, hogy egy angol fogadott volna, miszerint a rotunda kupolájának be kell omlani. Hogy ne óhajtanánk tehát megtudni mi is, hogy nem-e minket temet romjai alá ? De a nagyszerűség­től elbűvölve , nem jut eszünkbe többé a múlandó­ságra gondolni. Mily nagyszerű mű ez oly kis idő alatt. Úgy gondolom, hogy az itt kiállított tárgyak­nak a leghálátlanabb tér jutott, mert a hely nagysze­rűsége maga veszi igénybe teljes figyelmünket. Ezentúl már nem kaphatunk nagyobbszerű benyo­mást. Igaz, hogy megcsodáljuk még az orosz porcel­­lán-festészet remekeit: különösen van egy virágko­szorús asztallap s nem messze tőle egy malachyi pipere-asztal (tízezer rubel az ára,­ aztán a Német­ország által kiállított bútordarabokat, remek ágy­neműket, Csehország üvegjét, porcellánját , de apródonkint hozzá szokunk, hogy ne lepjen meg bennünket semmi. Csalatkoztam ! Ismét meglepetés várt reám, s ezt a kitömött viasz-honvédek csoportozata okozta a magyar tárlaton. Lehet, hogy van, a­kinek tetszik ez az eszme, de nekem sokkal jobban esett volna azt az így felhasznált egyenruhát inkább egy hozzá méltó szekrényben, alakok nélkül látni. Hanem Spanyolország ethnographiai kiállítása érdekes, nem egészen egy lábnyi magas alakokkal. Van itt egész gyűjtemény mindenféle szerzetesekből, a lehető legjellemzőbb arckifejezéssel. Meg kell még emlékeznem a bécsi művirágok­ról. Különösen természethű virágokból van összeál­lítva a Huttersdorfer virág piramisa. Az áleák egész gyűjteményét lehet itt látni. Igen szépek a női kalapok is, már annak tudni­illik, kinek tetszenek a ma divatozó színtelen színek. Érdekes az üveggyapot is, pehelypuhaságú s oly ruganyos, hogy két akkorára kinyújtható, mint eredeti térfogata. Továbbá a longshawlok szö­vése. Folyvást működő két szövőszék van fölállítva a bécsi osztályban. Viasz, vas, kötél és bőrgyártmá­­nyokból is nagy mennyiséget találunk, de ki bírná mindannak csak századrészét is megjegyezni pár­­szori átnézés után, úgyhogy mikor Bécsből távozik az ember, azt érzi, mintha adós maradt volna magá­nak azzal, hogy mielőbb ismét visszatérjen. A műcsarnok, sőt a kapuk is több napi munkát adnak a szemnek. A főkapu csinos faragványait kö­röskörül a kiállító nemzetek címerei díszítik. Ez a kijárat épen szemközt áll a rotundával s úgy látszik, mintha a hanyatló nap sugaraitól fénylő kupola is­­tenhozzádot mondana a távozónak, ki nem állhatja­­meg, hogy vissza ne pillantson. A Práter fasorai közt végig haladva, tapasztal­hatjuk, hogy még nagyon sok milliomos maradt Bécsben. A fényes fogatok egész tömege nyüzsög ottan kaleidoskopszerű változatosságban. Az opera­ház nézőterén is nagy a dísz, kivált midőn uralkodók is foglaltak ott helyet. Nekem akkor az egész fény­ben az tetszett legjobban, hogy Bécs városában nem láttam szebb asszonyt az operaházban rövid időre megjelent magyar királynénál. Fővárosi hírek. * A k­épviselőh­ázba­n tegnap két rövidebb tör­vényjavaslatot tárgyaltak le; az 1868 diki honvédel­mi törvény egyik szakaszának módosítását és a pesti vakok intézetének országos intézetté emelését; mind a két törvényjavaslatot nagyobb vita nélkül fogad­ták el. Ezután a ház illető bizottsága egy segéd kön­yvtárnoki állomás rendszeresítésére vonatkozó jelentést nyújtott be, melyet azonban nem fogadtak el. Ülés holnap is lesz, midőn Pauler indítványa foly­tán az 1874-diki költségvetés tárgyalását megkezdik. * A nemzeti színházban tegnap délután az ope­rai növendékek nagy közönség előtt tartották nyil­vános előadásukat. A nézőtér ezúttal az estitől elütő arculatot öltött s nemcsak a zártszékeket, de a pá­holyokat is nagyobbára érdekelt felek foglalták el, kik bőkezűbbek a jóakaratú tapsban, mint a bíráló megjegyzésekben. A műsor számait ez alkalommal is zajos taps és többszörös kihívás jutalmazta, bárha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a növendékek legnagyobb része igen szerény hang­anyaggal rendelkezik, s az a három-négy növendék, kinek figyelmet érdemlő hangja van, még sokkal gya­korlatlanabb és félénkebb, hogysem a lámpaláz kel­lemetlenségeit legyőzhetné. Pauli és Koválcsik mu­tatták be tanítványaikat s mig az utóbbi népdalok­kal és egyes dalművek bravour­áriával igyekezett a közönséget megnyerni, — a mi kezdőknél mindig a fordirozás bizonyos nemével van összeköttetve — Pauli, igen tapintatosan, főleg a helyes hangvé­tel elsajátítására törekedett, s növendékeit nehéz feladatokkal nem igyekezett túlterhelni. Ennek az eredménye aztán, hogy Pauli növendékeinél sokkal tisztább és szabatosabb éneklési modorral találkoztunk. Hanganyagjukkal a nőnövendékek közül főleg B­é­­­y Róza (II-dik osztály) és S­z­i­k­l­a­y Emilia (II. osztály) tűntek ki. Az első a „Troubadour,* az utóbbi Rossini „Teli Vilmosának* magándalát énekelte tiszta, csengő hangon s eléggé szabatosan. Föltűnt továbbá Bacsó Luiz, kinek szép alt hangja van s elég könnyedséggel énekelt. Mind a három Pauli tanítványa. Fölemlíthetjük még Nürn­­berger Annát, Bogén Eugéniát és Szabó Antó­niát, az utóbbit csinos pianoiért. Jánoky József és Szabó Imre figyelmet érdemlő növendékek, bár hangjuk még fejletlen. A közönség tapssal tüntető ki a tanárokat, különösen pedig Paulit, ki nagy elisme­rést érdemel a fölmutatott eredményekért. Az egyes dalművekből vett részleteket Offenbach „nőnövelde” címűz operettjének előadatása követte, a növendékek legnagyobb részének eléggé szabatos közreműködé­sével. E darabban a drámai növendékek közül Ko­máromi Mari (Brigitta), Szigligeti Ferike (Vilma) és Német I. (Flórián) is részt vettek. A drámai első előadási vizsga a színpadon csütörtökön délután lesz. * A gyermekkórház évi közgyűlését vasárnap Ürményi József elnöklete alatt megtartották. A je­lentések szerint: a kórház alaptőkéje a múlt évben (értékpapírok és hagyományokból) 3425 írttal gya­­­­rapodott. A rendes tagok száma 415-re emelkedett,­­ de százfrtos alapítvány csak egy létezett. Az ada­kozások összege (pénzben és természetben) fölülmúl­ta a megelőző évbelieket. A kórházban tavaly 556 beteg gyermeket ápoltak s a halálozási arány nyolc százalék volt. Egy-egy­ben fekvő gyermek ápolási napja 62 krba került. Bezárólag 6737 gyermeket gyógykezeltek, s a látogatások száma egy év alatt­­ 13,836-ra ment. A gyakorlati gyermekgyógyászati­­ előadásokat a két félévi tanfolyam alatt 104 orvos-­­ tanuló, a gyermekápolásról szólókat pedig 220 szü­­­­lészeti nőtanuló hallgatta. A közgyűlés jegyzőkönyv­­­vileg fejezte ki háláját Bókay János igazgató-főor­vos, Hirschler Ignác, Vidor Zsigmond, Beke Gyula, Verebély László, Kétli Károly, Czakó Kálmán, Scheuthauer Gusztáv és Lóri Ede tudor uraknak különböző szakmáikban tett hasznos szolgálataikért. A tervezett minta-gyermekkórház építésének elhatár­­zását, mivel létrehozása az egyleti alaptőke nagy ré­szét fölemésztené, egy későbbi közgyűlésre halaszták. Vajha addig e nemes emberbaráti intézetre bőven folynának be adakozások és hagyományok! * A sugárút, mely eddig a pestiek egyik leg­szebb reménye volt, kezd egyik legnagyobb aggo­dalmukká válni. Azt mondják, hogy korántsem épül­het ki öt év alatt, miután a pénzválság akadályozó­ig hat rá. Annyira megy némelyek aggodalma, hogy szél­­ben beszélik, miszerint a városnak nem kellene megszavazni azt a másfélszázezer forintot, melyet most a közmunkatanács kért kölcsön. Ez azonban a túlságos ijedtség és szűkkeblűség ténye lenne Miután azonban az aggódás megvan, nem ártana a sugárutat illetőleg a közönséget megnyugtat­­ni egy pár hiteles hírlapi közlés által, habár a mun­ka szakadatlan folytatása magában is megnyugtat­ható lehetne. Például e héten is három új épület eme­léséhez fognak, melyek közül kettő sarokház lesz, két­emeletesek, a sugárút baloldalán. A belső sugár­út száznegyven háztelkéből már huszonkettőt adtak el magánosoknak, s most is öt áll alku alatt. Többi közt a gyár­ utca sarkán Pázmándy Dénes is szándé­kozik építtetni egy díszes házat, melynek tervét Skalniczky már elkészíti. * Az „Athenaeum“-nak vasárnap délben oly elégedett közgyűlése volt, minőt held be sok bank és részvény társulat óhajtana most magának! Sok rész­vényes gyűlt össze, mind testvér a megelégedésben. Kétszázforintos részvény után 35­ért osztalékot fizet­ni, még pedig két héttel előbb, mint kötelezve volna — ez az életrevalóság és szolid munka gyümölcsö­­zésének oly kitűnő jele, hogy az elnöknek, választ­mánynak, igazgatónak nem ok nélkül szavaztak jegyzőkönyvi köszönetet. Az elégedés hangja volt az is, mely az alapszabály szerint lemondott elnök­nek és négy választmányi tagnak felkiáltás útján való megválasztását indítványozta. Ez persze nem történhetett meg, mert az alapszabály titkos szava­zást kíván. Az eredmény különben csak az lett, mint lett volna felkiáltás útján. Elnöknek újra megválasz­­ták Cséry Lajost, választmányi tagoknak Deutsch Jakabot, Giczey Samut, Kunig Józsefet s b. Kemény Zsigmond helyére — Ujváry Lajost. * Az első bölcsőde-egylet múltkor elhalasztott közgyűlése csütörtökön (19-én) d. e. 11-kor lesz a redout kis termében, titkári, orvosi, számvizsgáló bizottsági jelentésekkel, a bölcsőde házának eladása, esetleg kisajátítása s új telek vétele iránti határozat­­hozatallal, sat. Megemlítjük továbbá, hogy Kasso­­viczné száz forintot adott a bölcsődei alaptőkére, a pesti első magyar iparbank és külvárosi takarék­­pénztár ötven-ötven forintot, a terézvárosi iparbank pedig 25 frtot. Néhai Gorove Károly 25 frt hagyo­mányát befizették. Rendes tagok lettek: Beke Gyu­­láné öt frtos 3 Landau Henriét­e 8 frtos évi járu­lékkal. * Zenészeti hírek. Lohr orgonaművész hang­versenye csütörtökön d. u. öt órakor lesz a józsef­városi templomban, egyforintos jegyekkel, melyek műkereskedésekben is kaphatók. A műsor ez: Men­delssohn egyik szonátája , Liszt „Tannhauser” ábrándja, Stradella kétszáz éves templomi dallama (ezt Fox Paulina k. a. énekli.) Chopin gyászindu­lója és az angol néphimnusz. Liszt koronázási misé­jéből a „Benediktus”, (ezt Blau Gyula játsza hege­dűn,) s Bach G-moll ábrándja és fugája. Lohr kül­földön is, a londoni nemzetközi kiállításon kitünte­tésben részesült orgonajátékáért, melyet — zeneér­tők egyhangú nézete szerint — valódi élvezet lesz hallgatni. — A nemzeti színház szünideje után mindjárt két újdonságot fog betanulni az operai személyzet: Erkel „Brankovics“-át és Thomas „Mig­nonját. — Liszt július végéig marad Weimarban, aztán hat hétre Bajorországba utank Hohenlohe her­cegnőhöz és Wagner Rikhardhoz; szeptemberben Bécsbe megy, hogy részt vehessen a világtárlat mű­vészeti jury-jének üléseiben; Pestre pedig október elején érkezik vissza, midőn a zeneakadémia már megkezdi működését. * A budai színkörben vasárnap a „Peleskei nó­tárius” előadatására szépszámú közönség gyűlt össze. A karzat különösen megtelt, s a társulat tagjai egy­től egyig élénken, kedvvel játszottak. Különösen kitűnt azonban a nótárius személyesítője, Tihanyi, ki egyike a legtehetségesebb fiatal színészeknek. Erőteljesebb s a mélyebb érzelmek kifejezésére kü­lönösen alkalmas hangja van, érzelemmel szavalv­a a­mié szerepkörben szintén dicséretes tulajdonság­ kerüli a túlzásokat. A közönség minden jelenete után zajosan megtapsolta. Nagyon tetszett a vasas németek kara is, melyben Tímár és Zajonghy tűntek ki.­­ A társulat legközelebbi újdonsága szerdán a „Sóhajok hídja* című operette lesz, melyet a Gerecz János, a társulat egyik elsőrendű tagja, választott jutalomjátékául. * A rozsda — erről beszél most mindenki. Ez a mai esztendő átka, melytől „oda lett az emberek vetése* oly sokfelé. A „Természettudományi Köz­löny* szerint a rozsda szülője a sóskafa, melynek le­velein gyakran látszanak vörösfoltok, megannyi elődi gombák. Ezek spórái jutnak fiatal gabnanövényekre, rajtuk tömlőt hajtva s a megtámadt növény belsejé­be hatva. Először a levél, aztán a szár, végre a ka­lász romlik meg tőlük. *­A nagy gőzhajótársaság figyelmébe bátrak voltunk azt ajánlani, hogy szebb gőzösöket já­rasson a császárfürdőbe és Margit-szigetre. És a tár­saság vasárnap életbe is léptetett egy reformot, mely szerint ugyanazokon a hajókon az első hely vitel­bérét tizenegy krajcárról fölemelte tizenötre. Ennél drágább helyi közlekedés a vizen alig van valahol. A császárfürdői omnibuszok és a budai lóvonatú vasút örülhetnek rajta, miután ezentúl valószínűleg nagyobb közönségük lesz a császárfürdő felé. * 597

Next