Fővárosi Lapok 1873. július (149-175. szám)

1873-07-18 / 164. szám

az ottani pasához kért és nyert menedéket. Azonban Tokajnál visszafordultak Egerbe, s kikeresztelkedve ők lettek Egernek első lakói, kiket aztán Fenesi György püspök Néme­torsz­ágból szállított számos kéz­művessel fölgyarapitott. Az ostromló magyar-né­met haddal egyszerre vonultak be a puszta helyre a jezsuiták, s ottan maguknak templomot, iskolát és lakhelyet foglalva, midőn nyolcvan évi huzamos munka, költség után mindhármat díszesen fölemelék, érte őket száz év előtt az eltörlő pápai parancs. E szerzeményüknek, a hármas alkotásnak jelenlegi örö­kösei a cisterci szerzetesek. A nagy terjedelmű egri püspökséget néhai I. Ferenc császár-király 1804-ben emelte érsekségre, alája rendelvén a szepesi és rozsnyói 1776-ban, és az új érsekséggel egyszerre alapított kassai és szat­mári püspökséget. Fuch­s, báró Fischer, Pyrker, Bar­­takovics után Samassa most ötödik érseke Egernek. Az érseki és káptalani paloták környezetében emel­kednek az angol, a paulai szent Vince és a beteg­ápoló apácák, valamint a nevezett jezsuita­ ciszerci­­eken kívül a ferenci, minorita és az irgalmas barátok templomos zárdái, és a török időkbül egy minaretes mecset. Az érseki székesegyház — az esztergomi bazilikánál 3 köböllel levén terjedelmesb, — legna­gyobb temploma az országnak, s a költő-érsek Pyrker vallásos és művészi érzületének legpompásb emléke 1835-ből. A néhai gróf Eszterházy Károly püspök által alapított lyceum pedig Magyarország legna­­gyobbszerű tanodája, jeles alapítójának maradandó dicsősége. Maga a török-, német-, tót-, rác-, zsidó-, palóc népből vegyült tőzsgyökeres palóc-magyarrá vált húszezernyi egri nép kézművekkel és szőlőmű­veléssel foglalkozik. Százados pörlekedés után a bol­­dogult érsektől ötvenezer forintért várta meg bor­­dézsma-tartozását. A művelés nehézsége és a bizony­talan jövedelem miatt immár sok szőlő pusztán he­ver s Eger jó borai, ha hírükben nem is, de mennyi­ségükben igen m­egfogytak. Az uj érsek, mint egykori jeles tanár előéletéből azt a biztos következést vonjuk és várjuk, hogy e hazafiság, tudomány- és művészet-pártolás tekinteté­ben nem fog annyi derék püspök és érsek elődei mö­gött maradni. Hőke Lajos: A Herkules-fürdőbül. Gyönyörű nyári időnk van s szaporodik is egy­re a fürdő vendégek száma, bár még jóval hátrább vagyunk, mint más években. A kőnyomatú névsor szerint, mely a jövő-menő és a gyógyvendégeket egyaránt magába foglalja, e hó 11-dikéig 1546 szá­mot mutat ki. Mulatság vagy nagyobb mérvű társas­­­­é­leti érintkezések ez évben még alig voltak, mert nagyobbára csak komolyabb gyógyítást igénylő ven­dégek vannak, a mi elég nagy bizonyság fürdőnk nagy becse és gyógyereje mellett. A hársfaillat majdnem bódítólag tölti el szűk, de nagyszerű völgyünket, este pedig az erdő sűrűjé­ben ezrenkint röpdösnek a sárgán fénylő szentjá­­nos-bogárkák és a még szebb, zöldesen csillogó luci­­ola mehadiensis­, tájunknak e ritka specialitása. A Csernya-patak napról napra apad, de azért folytatja andalitó moraját, sebesen folyva gránit medrében. Ez évben már nagyobb számmal mutatkozik itt a magyar elem és különösen a katonák sorában látunk honvédeket is szép számmal. Jól esik szí­vünknek és fülünknek sokkal több magyar szót hall­hatni, mint eddig. Hiszszük is, hogy a Herkules-fürdő az átvétel folytán lassan, de biztosan átalakul a keleti jellegű fürdőből magyar fürdőhelylyé lesz, és­pedig elsőrangú, mert nincs kétségünk, hogy ha az átvétel első nehézségein túl leszünk, a magyar kormány kellőleg fogja méltányolni és fejleszteni e remek helyet, melynek hivatása világ­jelentőségre emel­kedni. Vendégeink közül megemlítem Lendvai Márton színművészünket, ki három hét óta élvezi itt a szép természetet és használja a pompás gyógyvizet. Ré­gibb kínzó baja már­is örvendetes javulásnak indult s remélhető, hogy nem sokára vissza lesz adva hiva­tásának. Román elem eddig nincs sok. Mondják, hogy a jövő hétre megindul ideözönlésük, különösen Kra­­jovából, Galatzról és Bukarestből. Hogy a fény mellett itt is van árny, azon nem lehet csodálkozni, de azon már inkább, hogy van néhány olyan baj is, melyen könnyű szerrel lehetne segíteni a pompás fürdőhely érdekében. Ily baj például, hogy a hatalmas és hathatós Herkules-forrás, mely kénmentes és kombinálva a kénkúrával, azt vagy megelőzőleg vagy nyomban követőleg fürdőnk unikumát és nagyszerűségét képe­zi, mely továbbá újonnan 20 foknyi uszodára és va­lódi hideg gyógyászati eljárásokra is használható, máig sincs az eső ellen biztosítva. A jó természet egyelőre igyekszik e bajt elpalástolni, mert a szép, száraz idő folytán a forrás már 38 fokra szállt, tehát még csak kilenc fok kell, hogy e ritka kincs termé­szeti mivoltában örvendeztessen meg. * 713 Baj továbbá a fürdő­szolgák ellenőrizetlensé­ge. Ezek tetszésük és a borravaló szerint bánnak el gyakran a legkényesebb betegekkel is, a fürdőket hol sokkal melegebbre, hol sokkal hűvösebbre ké­szítik, mint ahogy a beteg orvosa rendeli. A für­désnél egyátalában nincs kiszabott beosztás és a fürdővendégek is kedvük szerint élnek és gyakran visszaélnek e hatalmas, de ártani szintén tudó gyógy­vízzel. Igaz, hogy a fürdőszolgák nem kaptak kellő jó hévmérőket és hogy a hűtő­készletek sem elég­ségesek hő nyár és tömeges fürdések idejére; igaz továbbá, hogy az utósó években nagy költséggel, létesített újabb fürdőkészletek a gyakorlatban koránt­sem biznyultak be hibátlanoknak, s folyvást drága ja­vítgatásoknak vannak alávetve, de mindamellett a für­­dőszolgák lehetnének értelmesek, tevékenyek és elő­zékenyek. Ennek hiányán gyökeresen kell segíteni, a szolgákat kellő eszközökkel és utasítással ellátni, s eljárásukat erélyesen és következetesen ellenőrizni, hogy a keleties Herkules-fürdőbül valódi nyugati fürdőhely legyen. Van itt egy áldott, sok esetben a legfényesebb sikerrel használt ivó forrás, 44 foknyi, sógazdag, kénes s a maga nemében páratlan. Rég emlegetem, hogy ezt öt forintért egy táblával s egyszerű felírás­sal kellene megjelezni. A fürdő-bérlő akarta is, de eltiltották. Az ivó­kurát pedig kár elnyomni. Azt a kis hidacskát is, mely a vendégek kényelmére a fonással ép szemben állt s melyet két év előtt a Csernya áradása elsodort, máig sem csináltatták meg újra. A sok esetben oly hatásos lábfürdő is eltűnt tavaly óta, s az átépitett Ferenc-fürdőbe vonták. Az a baj itt, hogy a más gondolatát, még ha jó is, nem veszik tekintetbe. Ha rendes egésségügyi és fürdészeti tanácskozásokat tartanának, a szakava­tottak részvételével, mind e bajokon könnyű volna segíteni. Dr. Chorin: Fővárosi hírek. * A pesti népszínházra Reviczkyné Bay Ilon urhölgy P. Bagosról öt írtot küldő szerkesztőségünk­höz. E célra hetek óta, a Petőfi-házra pedig hónapok óta nem kapott szerkesztőségünk semmit. Úgy lát­szik, hogy a nyári hőség először is az adakozás for­rásait szab­ta ki.. . Greguss Ágost tegnap Erdélybe utazott, ne­jével, ki a borszéki fürdőt fogja használni a jövő hó közepéig. A kik ez idő alatt a Kisfaludy-Társasághoz akarnak valamit beküldeni, leveleiket és csomagjai­kat ne hozzá, hanem az »Athenaeum igazgatóságá­hoz” címezzék, melynek útján ő minden küldeményt teljes biztossággal fog megkapni.­­ A nemzetközi jury Budapestre jött tagjai sok szépet találtak fővárosunkon, s szerencse, hogy akkor, midőn a keddi porfelhős zivatar kitört, felső- Magyarországon jártak, mert különben a büszke fiatal fővárosról azt a hírt vitték volna, hogy Sahara fővárosa. Szerdán, mint már említettük, megnézték a vágóhidat, melynek vendégkönyvébe így jegyzék be neveiket: H. Mauisse Brüsszelből, (a belgiumi köz­munkák főfelügyelője,) Cullmann zürichi egyetemi ta­nár, C. Muysken harlemi építész,C. M. Fynje,(hollandi építészeti igazgató Amsterdamból), J. W. Schwedler berlini építészeti titkostanácsos, Alessandro Betoc­­chi, a római egyetem direktora, Krakoff Leó szent­pétervári főmérnök, J. Deutsch bécsi mérnök, Vildo­­sora spanyol vasúti igazgató. (A szép nemet köztük Matisse neje képviseli.) Kíséretükben voltak : Tol­­nay vasúti igazgató, Lechner Lajos, a municipális bank igazgatója, Reitter Ferenc főmérnök, Országh Sándor közmunka-tanácsos, több városi képviselő sat. Délelőtt megnézvén a vámházat, ép déli 12 óra­kor értek a közvágóházba, hol Kammermayer tanácsnok — a bizottság és hivatalnokok élén — üdvözlő őket. A nagyszerű helyiséget és a marhavá­sárt nagy érdekeltséggel és elismeréssel nézték meg. Tudakozódtak és sok adatot jegyeztek föl. Majd villásreggelihez hívták meg őket, hol a berlini Schwedler csakhamar poharat emelt Pest városára, hol oly sok nagyszerű látnivaló van, s hol még a különben előhaladt nyugat is némely dolgot tanulhat és utánozhat. Kammermayer a város nevében üdvözlé a külföld e kitűnő szakférfiait, kik némely dologban észrevehették ugyan hátramaradásunkat,de egyszers­mind meggyőződhettek arról is, hogy ez ifjú város ereje szerint igyekszik haladni s a nagyvárosok so­rába lépni. Tolnay is a vendégeket élteté, míg az olasz Betocchi a magyar nemzetet. A búcsúköszön­tőt ismét Kammermayer tanácsnok mondá, örvend­ve, hogy a várost ily férfiak látogaták meg. A társaság aztán a sertéshizlaló-társulat kőbányai telepét nézte meg , hol Schuster János igazgató szolgált adatokkal. A budapesti pinc e nagysze­rű specialitása meglepte a vendégeket s szorgal­masan összejegyezték a rávonatkozó adatokat. Megnézték a vízvezeték két nagy víztartóját is, később pedig a sugárút épitkezéseit, az Erzsébet­­sétányt s más látnivalókat. Estére a magyar mér­nökegylet rendezett tiszteletükre lakomát a » Hun­gáriád-ban. * A dohányzási tilalmat a vasúton és társas­kocsikon egyre kárhoztatják némelyek. Egykor midőn a szivarozás miatt nem egyszer gyuladt meg hölgyek ruhája, minden ily esetben unisono hangzott a k­órus : »el kell tiltani a szivarozást.« Megtörtént s most ez a baj. Jól mondta Rousseau: »az ember oly különös állatfaj, hogy saját vágyának is ellensége lesz, mihelyt az egyszer teljesül.« * A híres Ráday-könyvtár évek óta a pesti ref. egyház tulajdona. Az ötvenes években e nagy kin­csért külföldről nagy összegeket ígértek az elhúnyt gr. Ráday Gedeonnak, de — bár akkor már vagyona nagy részét elveszte — aránylag igen kis áron adta át a ref. egyháznak, csakhogy az országban marad­jon. Megemlítendő, hogy a gróf egyik őse, Ráday Pál a Rákóczi követe volt Benderben s e követség történetét meg is irta. Ugyanő írta a »Lelki hódolás« címü elterjedt ima könyvet. * Az élclapok e meddő napokban hálás szívvel tekinthetnek a kolozsvári egyetem ama tanárai elé, kik »nagyságos« címért folyamodtak, sőt egy lapban büszkén jelenték ki, hogy az a cím meg is illeti őket. Négy napja olvassuk néma mosolylyal e históriát, s nem tehetünk róla, hogy ma már belőlünk is hango­san tör ki a hahota. Most már Posner K. Lajos bát­ran lekerülhet az élcelődés szőnyegéről, mert végre is ő csak gyanú alatt áll nagy tevékenykedése foly­tán, de a világért sem írta ki azt, hogy őt egy pár rendjel megilleti. Aztán a t. tanároktól valami egye­bet vár a világ, hogy t. i. maguk szerezzenek ma­guknak címeket a tudományos pályán, írva »jeles«, »kitűnő« vagy »remek« munkát. Azt írják mentsé­gül, hogy Kolozsvárit az emberek nem is képesek felfogni a tanári állás jelentőségét — cím nélkül. Na ezzel aztán szép bókot mondtak ama derék művelt városnak, mely oly lelkesen fogadta őket. Igaz, hogy Eötvös is, midőn a tanfelügyelőket királyi tanácso­sokká tette, azzal indokoló ezt: a nép szemében emelni kívánom őket; de a föld népe és Kolozsvár értelmes közönsége közt jókora a különbség. Egyéb­iránt hagyjuk a »nagyságos« tanár urakat, majd el­bánik velük a karrikatúra, melyre oly érdemessé tették magukat. * Vízvári Gyula holnapi jutalomjátékára érde­kes darabokat választott. Látni fogunk egy eredeti új bohózatot Coffreforttól » Melyik az idősebb ?« cím alatt, s ezenkívül színre kerül a »Garibaldi« című egyfelvonásos vígjáték s Offenbach kedves operettje az »Eljegyzés lámpafénynél.« Hiszszük, hogy a kö­zönség tömeges megjelenéssel fogja k­itüntetni a de­rék fiatal színészt, kinek vidám kedélye a városligeti színkör látogatóinak már annyi élvezetes estét szer­zett. — E hít kapcsában megemlítjük, hogy Gerőfi jutalomjátékának a budai színkörben szerdán nagy közönsége volt, mely a tehetséges fiatal színészt na­gyobb jeleneteiben, zajosan megtapsolta s a felvoná­sok végével több ízben kihívta. * A belügyminisztérium már mind kikü­ldé amaz orvosokat, kik a járványban szenvedők gyógy­kezelésére jelentkeztek, s most ismét felhívást adott ki, hogy jelentkezzenek többen is, még pedig mielőbb. A napolij orvostudornak hat, sebésznek és szigorló­nak négy forint, az úti költség megtérítésén kívül. Ez is mutatja, hogy a járvány nem apad, bár maga a kór nem oly pusztító, mint máskor. A­hol jó orvos van közel, ott a halálozás aránylag kevés. Sőt más ügyes ember is sok helyen hathatósan bír segíteni. Például gr. Szapáry belügyér p. taskonyi birtokán 253 lakó közt 41 betegült, de egy sem halt meg, mert Berzeviczy Béla gazdatiszt nagy gyorsasággal sietett mindeniken segiteni saját készitményű gyógyszeré­vel. A résen állás szüksége az, mely a sajtónak kö­telességévé teszi a járvány­ügyről való írást, noha egyik-másik olvasó szeretné, ha mit sem írna róla. De jól jegyzi meg az »Ellenőr,« hogy országos bajok alkalmával senki kedvéért nem lehet utánozni a strucc­madarat, mert azzal, hogy homokba dugjuk a fejünket, nem vezethetjük tévútra a csapás gonosz szellemeit. Igaz, hogy túlzott híreket közleni helyte­len, mert ez fölöslegesen szaporítja az aggodalmat, de titkolózni sem szabad, mert ez egyfelől csak a szájonforgó mendemondát hizlalja, másfelől pedig sokaknál könnyelműségre ad okot, a­mi pedig sok­kal veszélyesebb, mint az óvatosság. A Pest­ város e heti közgyűlését teljes büszke­séggel jegyezhetjük föl, oly sok derék határozatot hozott. Például Sztupa György jól indokolt indítvá­nyára a város egyhangúlag magáévá tette Deák Fe­renc egyházügyi beszédének minden egyes, mintegy lelkéből merített tételét s az ünnepelt hazafihoz kü­lön köszönő iratot küld. Segesvár városának a ma­gyar állami nyelv használata ellen irt s pártoltatni kért kérvényével pedig úgy bánt el, a mint érdemié. Dr. Borbás e pártoltatni kért kérvény egyenes visz­­szautasitását s rászólását indítványozta. Tavaszi En­dre Amerikára kívánta emlékeztetni Segesvárit, hol a legnagyobb politikai szabadság mellett mégis csak egy állami nyelv van. Toldy Ferenc éljenzés közt jelenti ki, hogy Magyarországban egy politikai nemzet van és ez a magyar. Haris György válaszra sem kívánta méltatni Segesvár városát. Végre Stei­

Next