Fővárosi Lapok 1873. október (225-251. szám)

1873-10-01 / 225. szám

egy halomban, összevisszán, quodlibetszerűleg. S­ime e tarkabarkaság, az egy osztályba tartozó tárgyak e százfelé hordása képezi a tárlat legszembeötlőbb hibáját. Ez mind az ízlés és egyszerűség rovására történik. A komplikáltság, a szövevényesség sohasem ébresztheti fel bennünk a kellemes érzetét. Mintha csak készakarva arra törekedtek volna, hogy mentül bonyodalmasabbá tegyék ez amúgyis rengeteg tárgy­tömeget. A tárlat némely részében annyira kirívó összevisszaság uralkodik, hogy ezek után épen nem lepett volna meg, ha az olasz szobrok mellett esetleg Suchard csokoládé­gépeivel találkozom. Megnéztem mindent, a­mit lehetett, de nem értem rá lelkesedni. a legjobban éreztem magamat a ma­gyar erdészeti kiállításon s a francia pavillonban. Még jobban, midőn hátat fordíthattam az egész kiál­lításnak s egy jókedvű társaságra bukkantam, mely épen a Bécstől két órányira fekvő Kahlenbergre készült. Kahlenberg nagyon szép hely: egy óriási gőzsikló röpít fel minket a sziklás magasba, mely a leggyönyörűbb panorámák egyikét tárja szemeink elé. E vidéknek kolosszális perspektívája van. Alat­tunk a királyi Duna, szétszakadozó s csillámló ágai­val, — körülöttünk gazdag hegységek fiatal erdők­kel és igézőbbnél igézőbb fekvésű falvakkal. A ma­gasságból mértföldekre lehet látni — el lehet látni Pozsonyig. Nem írhatom le miket éreztem, midőn Pozsonyt megpillantottam. Most csak pár percig néz­tem e várost, egykor hosszú hónapokig gázoltam sarát és gyönyöreit. Egy nevezetes évet iskoláztam ott. Leggeniálisabb voltam társaim közt, sohasem tudtam a leckémet s átkozottul borzas hajat visel­tem ; később a lángésztől elragadtatva, megszöktem Kecskemétre színésznek, de onnan, mielőtt nagyra­­törő terveimet valósíthattam volna, hamarosan vissza­szállítottak. Lapot is szerkesztettem s gondolom egy kissé szerelmes is voltam valakibe, hanem hogy kibe ? erre már nem emlékszem. Ah, most mindez csak füst, pára, álomköd! Va­lóságos öreg úr lettem, kijózanodtam beteges ábránd­jaimból, lemondtam örökre a lapszerkesztés dicsősé­géről s csodálom, hogy még házam nincs,melynek egyik ablakából nyugodt önérzettel fújnám csibukom füstjét a nagy világba! Ah, Pozsony!­s ti szép, kedves emlékek, eltűnt, visszahozhatlan, gyönyörű órák és idők! Mellettem egy fiatal asszony elkezdi szidni a férjét, hogy mért költött annyi pénzt a múlt héten Pozsonyban. Szidja mosolyogva, igézően kedves, csengő hangon, mely nagyon hasonlít a fuvolazen­géshez. . . Kálmánod semmit sem tanul abban a város­ban, te egészen elrontottad, hajlamokat mutat a regényesre, már háromszor elszökött a Stefi bácsitól, azt mondja, hogy Stefi bácsi hét órakor este már be­záratja a kaput s ő nem tűr semmiféle zsarnokosko­­dást. A minap a görög leckéből sem tudott semmit s nemrég a hittani órán Hammerling »Ahasver «-j­ét olvasta. Iskolakönyvei mind az ágy alatt hente­regnek. A kis menyecske mindezt oly jókedvűen adja elő, hogy élvezet hallani. Szeretném, ha engem is megszidna. Rám pillant és mosolyog. Megvigaszta­lom s azt mondom, hogy Kálmánja nagyon szeretet­reméltó fiú lehet, mert nem állhatja ki Stefi bácsit, a­ki bizonyára okulárét hord és tubákol. Azután lefelé haladunk. Egy kis nyirfás erdőn visz keresztül utunk. Még egyszer eszembe jut a boldog gyermek­kor. (A nyirágok nagy szerepet játszanak a boldog gyermekkorban.) Endrődi Sándor: Fővárosi h­irek. * A gr. Karácsonyi Guidó százötezer frtos ala­pítványából, (melyet a gróf egykor Rudolf főherceg születésekor ajánla föl,) ismét 5250 frtot osztottak ki jótékony célra. Kapott belőle az országos tanitó-egy­­let szövetsége 400 frtot, a budai ének és zeneakadé­mia 250-et, a nagybecskereki óvoda- és nő­egylet 500-at, a dentai kath. iskola 300-at, a magyar-óvári gazdasági tanintézet segély-egylete 500-at, az eper­jesi tanulók tápintézete százat, a sárospataki szépé­szeti múzeum százat, a hátszegi kath. lányiskola szá­zat, a budapesti iparmúzeum alapja ezeret, a temes­vári gymnázium három jó tanulója 300-at, a csáko­­vai kath. iskola 300-at, a dettai kath. iskola 300-at, Schulcz István tanító százat, a »Mária«-növelde 600- at, a krisztina-városi szegények 300-at, özv. Janko­­vicsné szül. Márfy Juliána elaggott özvegy százat. Minden évben ennyi segély foly szét e jótékony alapítvány forrásából. * A múzeum régiségtára folyvást gyarapodik új ajándékokkal. Rómer Flóris köszönő nyilatkozata szerint:a Reményi Ede régészeti ajándéka nem kevesebb, mint 326 darabból áll, melyek közt bar­bárkori öblönyök, edények és dísztárgyak is vannak; a római tárgyak közt még több becses tárgy van, az újabbkoriak közül pedig különös figyelmet érdemel az egyptomi fekete karvalyfő és festett álarc, Paganini hegedűjének egy nyakrészlete, egy 17-dik századbeli Vicl di Gamba, egy Rákóczi-zászló s a fagyökér­­tintatartó, mely állítólag a Kölcsey Ferencé volt. — Jakabfalvayné szül. Wimmersperg Mária bárónő pedig egy rubinokkal és türkiszekkel dúsan ékített zsebórát ajándékozott, mely a hires Berry hercegnőé volt s az ő hátrahagyott holmijeinek gráci árverezésén vette meg az áldozatkész magyar báró­nő, mint látszik, nem a maga, hanem múzeumunk számára. * A magyar kir. tudomány-egyetem ma d. e. 10 órakor tartja közülését az akadémia kis díszter­mében. Tárgyak: dr. Hatala Péter lelépő rektor zár­beszéde s dr. Kautz Gyula rektori székfoglaló­ beszé­de »az egyetem hivatásáról.« * Királyné Ő Felsége már nem beteg, s ma vagy holnap készül Gödöllőre utazni. Mind a budai, mind a gödöllői palotákat már elkészítek az őszi tar­tózkodásra. * Toldy István előfizetési felhivást külde szét a »Jezsuiták Magyarországon és egyebütt« című munkájára, mely 28—30 ivén már a jövő év elején meg fog jelenni és szét küldetni. Előfizetési ára két forint s a pénzek szerzőhöz (Pest, főút, 5. sz. a.) no­vember 10-dikéig küldendők. Célja e műnek: meg­ismertetni a jezsuitákat minden oldalról, társaságuk keletkezését és működésüket világszerte. A 27 feje­zetből négy különösen a magyarországi jezsuitákkal foglalkozik. A jezsuiták erkölcsi, vallási és politikai tanai 62 jezsuita szó nyomán lesznek a könyvben is­mertetve. A tartalomjegyzékből látszik, hogy az író igen nagy történelmi készletet használt föl műve meg­írására, s látszik egyszersmind az is, hogy inkább irányzatos, mint tárgyias könyv leend, politikai cél­ból írva. Hogy sok olvasója lesz , arról nemcsak a tárgy, hanem az író ismert jeles tolla is kezeskedik. * Verőfényes szép őszi idő kedvez a szüretnek, mely Budán elég élénken foly, s kedvez egyszers­mind a közegésségi állapotnak is. Vasárnap sem Budán sem Pesten nem fordult elő új járvány­eset. Budán már pénteken és szombaton sem betegült meg senki. Vi­déken azonban néhol újra jelentkezik, például Nyitra­­megye némely községében, s e miatt e megye terüle­tén az iskolákat nem ma, hanem október 15-én nyit­ják meg. * A nemzeti színházban hétfőn Obernyik »Bran­­kov­ics«-át láttuk. A címszerepet Szigeti Imre ját­szotta, ki — mint már írtuk — jelenleg föllépti díjak mellett működik, apriltól kezdve pedig újra rendes tagja lesz a nemzeti színháznak. Benne használható tagot nyert vissza a színpad, miután a kedélyes apák szerepkörében túlterhelt bátyjával sikeresen osztoz­­hatik, sőt a komoly drámákban is betölti helyét, ha megelégszik oly szerepekkel, a­melyek arányban áll­nak ábrázolási képességével. Ennélfogva helyesnek tartjuk, hogy az igazgatóság újra tért nyitott neki, de szerettük volna, ha első fölléptével valami újat mutat be, s arról győzi meg a közönséget, hogy a nemzeti színházon kívül töltött néhány hónapot újabb szerep tanulmányozására fordította. Brankovicsról nem lehet egyebet mondanunk, mint a­mit már egy pár ízben elmondtunk, hogy gondosan beta­­nult s keresztülvitt ábrázolás , melylyel ez este is nem egyszer zajos tapsra ragadta a közönséget. Mel­lette legtöbb elismerés Kassainé asszony (Mara) átér­­zett játékát illető mig a Halmi »Gerő«-re igen vézna ábrázolás volt. Nem értjük, miért szerződtették Eöryt, ha e fiatal hős szerepét nálunk szalon-komikussal is lehet játszatni ? * Rövid hírek. A király névnapján, szomba­ton d. e. 11-kor, ünnepélyes istentisztelet lesz Buda­vár főtemplomában. — Ő Felsége a civillistából 360,000 frtot utalványozott a budai várpalota és kert szépítésére. — A dohány egyedárú állami jövedelme folyvást igen emelkedik : 1868-ban kilencmillió, 1871-ben 13 millió, tavaly pedig már 17 millió volt belőle a nettó­ bevétel. — Arany János főtitkár föl­kéri az akadémia tagjait, hogy írói munkáik jegyzé­két az »Almanach« számára október végéig küldjék be hozzá. — A pesti népszínházra eddigelé 30,596 frt 36 kr gyűlt be a »Reform« szerkesztőjénél, ki a gyűjtő bizottság titkára. — Az írók és művészek társasága e hó 12-én d. u. 3 órakor rendkívüli köz­gyűlést tart a végett, hogy tagokat ajánlkozókat, kik sem írók, sem művészek, be lehet-e fogadni. — A városi rajz iskolában (a terézvárosi iskola-épület­ben) a beiratások ma kezdődnek. — Schrecker szá­mos példányban készité el b. Eötvös amaz arcképét, mely az ő halála előtt pár évvel készült s melyet maga is legjobb képének tartott. — Pauline asszony Russéből jó egésségben tért vissza, de hangjának megerősítése végett ismét elutazik Olaszországba; je­lenleg már nem tagja a nemzeti színháznak.­­ A kisdedvéd-egylet alapító tagjai közé léptek Losonc városa és Nagy Gedeon száz-száz forinttal. Vasár­nap délután egy urasági kocsis legázolt egy fiatal embert (B. D. nevűt,) s majdnem két ölnyire harcolt a kocsival, úgyhogy fölépüléséhez kevés a remény. — Joghallgatók kérvényezni készülnek Horn Ede egyetemi tanári kineveztetése végett. — A »Magyar Állam« nagyon örvend azon, hogy Szelestey László lemondott a tanfelügyelőségről, s ezzel elárulja, hogy a lemondás oka alkalmasint az egyháziakkal folyta­tott meddő küzdelem megunása lehetett. — A jogász­­segély-egylet ma kezdi meg újra működését. — A pesti törvényszék négyévi börtönre ítélte a bazini születésű Schotz Ede vasúti hivatalnokjelöltet, ki tíz forintosokat hamisított. — Strampfer igazgató szom­baton nyitja meg a pesti német színházat uj személy­zettel s kissé fölemelt árakkal; farsang alatt­onnak és vendégszerepelni fog. — Sípos Antal ismert zon­goraművészünk e ha­n­dikán Ipolyságra megy, hogy az ottani iskolaépület javára rendezendő hangver­senyben részt vegyen; hir szerint Stéger is a közre­működők közt lesz. — Vasárnap óta a fővárosban egy koleraeset sem fordult elő. — Galbavin Simon, a pénzválság folytán megbukott Galbach Márton fia, vasárnap délelőtt főbe lőtte magát. — A fővárosnak egyik legidősebb embere halt meg tegnapelőtt. Pajor Mátyás nyugalmazott uradalmi kasznár, Pajor Fe­renc pesti törvényszéki biró édesatyja, 93 éves korá­ban, végelgyengülésben. * Budai várszínház. Szerdán, október 1-jén: »A csikós,« népszínmű 3 szakaszban. Vidék. ** A rozsnyói hölgyek, mint már egyszer emlí­tettük, lelkesen buzognak az ínség enyhítésén. A sze­gényeket pénzzel, élelmi­szerekkel, ruhákkal és az elhagyatott árvákat lakással is el fogják látni. E cél­ra gyűjtenek, színi előadásokat, táncvigalmakat ren­deznek, s nemcsak a város, hanem a környék mun­kaképteleneit és gyámoltalan árváit is támogatni fog­ják. E végett bel- és külválasztmányt alakítottak lel­kes hölgyekből s elnöknek Madarász Rezsőnét, alel­­nöknek pedig Hajósi Sándorné urhölgyeket válasz­­ták meg., ** Ó-Gyallán, Konkoly Miklós földjén s főleg az ő buzdítására múlt vasárnap helyi lóverseny volt, Wojnárovich százados intézése mellett, igen szép idő­ben. A gátverseny díját, a Tahyné Baranyay Ilona úrhölgy által adott 300 frtot, Söllinger dzsidás főhad­nagy nyerte el »Velocipéde« nevű lován, Perczel Jó­zsef honvédhuszár-főhadnagy »Bürger«-e ellenében, az altiszti akadályversenyben, melynek tiszteletdíját Wojnárovics százados adta, első lett Leczkési őr­mester, második Cseh káplár; a földészek versenyé­ben az első Baranyai, a második Zuteanu lett; a köz­­harcosok versenyében (Semsey Lajos tiszteletdíjára) a gyallai honvédhuszárok igen derekasan futtattak, az űrlovasok akadályversenyében, a Konkoly Mik­­lósné szül. Madarassy Erzsébet urhölgy által adott 300 ftot és tiszteletdíját Vacano dzsidás­ főhadnagy nyerte »Perle« nevű paripáján, Semsey Lajos had­­nagy »Voltá«-ja kitört, Zlaka főhadnagy »Arsenal«­­ja pedig Perczel főhadnagygyal felbukott. Verseny után fogadás volt Jankovics Aladár »Croquette«-je és Söllinger »Velocopide«-je közt, ez utóbbi győzött. Este vig lakoma volt a honvéd-huszár-laktanyán Voj­­nárovich Sándor századosnál, kinek az egész rende­zésben legtöbb érdeme volt. Hétfőn is volt síkver­­senyre fogadás: Semsey »Voltá«-ja és Vacano »Per­­le«-je közt, s az elsőn Harkányi József győzött. ** Marosvásárhelyt­ a kolozsvári színtársulat szept. 21-dikén zárta be a színi idényt Holtey »Ba­bérfa és koldusbot« című szomorújátékával. Az utóbbi hetek érdekessége abban állt, hogy a télre szervezett opera már ott megkezdte működését s három hét alatt öt dalmű került színre mindig tele ház előtt s a körülményekhez mérve eléggé szabatosan. A dalmű­társulat jelesebb tagjai: Kápolnai, a Pesten is jól ismert tehetséges fiatal énekes, Gerecsné, Gerecs, Mar­­czell és Tóthfalusi. ** Vidéki rövid hírek. Kecskemét átalakí­tott színházát ünnepélyesen nyiták meg, szép közön­ségjelenlétében 327 frt bevétellel; a dalárda énekelt, Fehér Péter tanár prológot szavalt, műkedvelők az »Egyetlen lány«-t adták elő, Török Zsigmondné úr­hölgy, Herczegh Mari, Szél Szidónia s a Csilléry kis­asszonyok érdekes közreműködésével. Krecsányi Ignác színtársulata e színházban szombaton kezdi meg előadásait Jókai »Szigetvári vértanúi«-val. — Nagy-Szebenben Ivacskovics metropolita beiktatása vasárnap nagy fénynyel ment véghez s az ünnepi ebéden a királyt, magyar kormányt és hadsereget zajosan éltették. — A dobsinai és pacsai hegyeken m. hó 22-kén már hó esett. — Székesfehérvárit Klökner Péter kiadásában megjelent a »Virágnyelv« megbővitett negyedik kiadása, versekkel, virágok színes képeivel, kemény színes kötésű miniatűr­ alak­ban, ára 60 kr. — Ungvárit az élet elcsalni kezd, legalább a hús fontját 22 krról 20-ra szálliták. — A szombathelyi stb. országos útépítője: Rechnitzer Salamon az eddig használt százhúsz olasz munkás helyett vasmegyeieket alkalmazott, hogy ezzel is enyhítsen az ínségen.­­ A tordai börtönbül meg­szökött Lukám Lajos fegyenc boszúból betört Már­­tonfi János ottani polgár házába, s megölte annak nejét, szolgáját s egy ott időző városi lakost; a go­nosztevőt azonban sikerült hosszas viaskodás után elfogni egy barlangban.­­ Keméndy szegedi rend­őrbiztos Új-Szegeden elfogta Cséri Jánost, ki egy 1 979

Next