Fővárosi Lapok 1873. november (252-276. szám)

1873-11-07 / 256. szám

három szövetséges császár mindegyike a háborúban nyerte fölavatását. A miénk 1848 dec. 2-dikán, midőn birodalma Magyar- és Olaszországban lángban állt; II. Sándor orosz császár 1856 márc. 2-kán, midőn atyja I. Miklós császár Sebastopolnál az ellene szö­vetkezett négy hatalom által legyőzetve, megtört szívvel már, békejobbot volt nyújtandó ellenfelének; I. Vilmos császár pedig a négyes szövetségben korra legidősb, de címre legifjabb, egy nagy háború után Versaillesben 1871 január 18-dikán kiáltatott csá­szárrá, ő a­ki 1860 szeptemberében Königsberg fő­templomában az ur asztaláról fölvett koronát saját kezével tette a maga fejére. Ugyanezt tette hetven év előtt I. Napoleon is, ki a párisi Notredame temp­lomban szintén saját kezével s e rengeteg szavakkal tette fejére a császári koronát: »Az isten adta nekem ezt, s jaj annak, a­ki hozzá mer nyúlni! »Hanem azért tíz év múlva szépen leütötték a fejéről azt a koronát, a­nélkül hogy a leütök megkeserülték volna vakme­rőségüket. Viktor Emanuel negyedik a fejedelmi szö­vetségben, egy újkori Anteausnak nevezhető, kit valahányszor a sors keze és a csaták istene földhöz sújtott, mindig újabb erővel és újbirodalma terjedésé­vel kelt föl onnét. Nagyra törekvő atyját Károly Albertet 1849 március 23-án Novaránál Radeczki tökéletesen megverte, s az e miatt megtört király azonnal le is mondott trónjáról s a messze Lissabonba költözött, hol meghiusult reményei fölötti fájdalmá­ban halt meg. A vesztett csata másnapján az ifjú Viktor Emánuel, mint uj király, kötött békét Radecz­ki­vel. Tíz évig békén is viselte magát az uj király, mígnem a dicsvágyó III. Napóleonnal kezet fogva, megtámadta Ausztriát, s noha Solferinonál Benedek hátranyomta Cialdinit, de a közép és jobb szárnyon a franciák teljes diadalt nyertek, s nem az olaszok, hanem a franciák vitézsége szerze meg az olasznak (bár Savoya és Nizza árán) Milánót, Toskanát és Parma-Modenát, később pedig Garibaldi elszántsága Nápolyt és Siciliát, míg nem Velencét és Rómát a poroszok barátságának köszönheti. Az olasz nép te­hát, mely annyit küzdött és szenvedi, az új korszak valódi »szerencse fia« lett, mert akkor is nyert, mi­dőn legyőzték. Hogy a portugáll király nem látogatta meg a bécsi kiállítást, azon nem ütközhetünk meg. A­kinek a szomszéda ég, ha van esze, nem hagyja el a maga házát, nehogy ez is tüzet kapjon. A török szultán sem jött el, mert hisz úgysem rég látta Bécset, aztán a maga szempontjából van is oka duzzogni a miatt, hogy az ő adófizető souzereineit: Románia, Szerbia és Montenegro fejedelmeit,, mint független urakat fo­gadták Bécsben. Szultán Ő Felsége különben nem nagyon hiányzott a világtárlaton, s miután országa hatalmasan kirukkolt, őt magát szívesen elengedhet­tük. Mac-Mahon köztársasági elnök elmaradása min­denesetre sajnosabb volt. Hanem ő meg nem ért rá, mert mialatt a fejedelmek Bécsben egymásra toasz­­toztak, minisztereik egymás közt súgtak-búgtak, a népek százezerei pedig a világtárlaton sürrtek-forr­­tak , a zajos nagy világ háta mögött, a francia roya­listák titkon király-kiállítást rendeztek Bécsből nem messze: Frohsdorfon. A franciákat, úgy látszik, ször­nyen feszélyezte, hogy mikor a persa sah náluk meg­fordult, sem király­t,sem császárt nem mutathattak neki, a­mire a sah bámulva jegyzé meg: milyen furcsa az a nép, melynek sem sahja, sem szultánja, sem királya, sem császára! Föl is tehették akkor magukban a jó francia urak, hogy ha jövőre ismét lesz szerencséjök valami keleti potentáthoz, akkorra bárhonnan is (hisz tartalékban van három!) teremtenek egy ki­rályt, vagy — ha úgy tetszik — császárt. Mi tisztel­jük Chambord gróf szívós kitartását, zászlójához való ragaszkodását, ki — úgy mond — ha már negyven éven túl várt, elvár tovább is, és halálig, de elveiből nem enged s ő lesz a Sión, melyhez a nemzet milliói járuljanak, de ha franciák volnánk, nagyon örvende­nénk nyakasságán, melytől nem fér a trónhoz. Kü­lönben ki tudja? Valahol olvastam a gúnyoros ado­mát, hogy egy kalandor megszáll egy faluban, s kihirdeti, hogy harmadnapon a halottakat föltámasz­­tandja. Az emberek szemtől-szembe kinevették a csa­lárd prófétát. Másnap a mi emberünk ismét komoly képpel hirdeti, hogy két nap múlva föltámasztja a halottakat. Ekkor is sokan nevettek, de némelyek már komolyabban kezdték venni a dolgot, mert a pró­féta ugyancsak komoly pofát vágott ígéretéhez. (Hisz a folytonosan nyerő lutri-számokat ígérő Orfice is hány hívőre talál!) Harmadnapon az ember újra kihirdeti, hogy holnap föltámasztja a halottakat. De már ekkor az imént megátalkodva hitlenek is meg­döbbentek a rettentő fenyegetésen, és seregestől tó­dultak a prófétához, s a fiúk még pénzzel is tele dugdosták, hogy föl ne támaszsza az apjukat, az öz­vegy férjek, hogy elhúnyt nejüket, az özvegy me­nyecskék, hogy meghalt férjüket életre ne keltse, mert nem akarták, hogy a holtak óta történteket meglássák. A próféta pedig a mindenfelől zsebrera­­kott pénzzel, a föltámasztás kora reggelén szépen odább állott. Egy más ide illő adomára is emlék­szünk. Egy matróztól kérdék: Hol halt meg apád ? A tengerben. Hát a nagyapád ? Az is a tengerben. Hogyan mersz hát te is a tengerre menni, nem félsz, hogy belefutsz ? Mire a matróz így szólt: Most meg ön feleljen a kérdésemre, hol halt meg az ön apja? Az ágyban. Hát a nagyapja ? Az is az ágyban. Ho­gyan mer hát ön az ágyba feküdni ? Chambord gróf­tól is ha kérdik: hogyan halt meg az apád ? azt kell felelnie »Biz azt még születésen előtt megölte egy Louvel nevű nyerges.« Hát a nagyapád? Szám­­kivetésben. Hát ennek az idősb bátyja? Lenyakaz­ták. Ha továbbá ez V. Henrikké lenni akaró úri­em­bertől kérdik: hogyan halt meg II. Henrik francia király ? felelheti. Tévedésből agyon szúrták. Hát III. Henrik ? Clement ölte meg. Hát IV. Henrik ? Ravaillac ölte meg. Hogyan mersz tehát e szörnyű példák után királyságra vágyni? Mert,­­ mondhat­ja Chambord,­­ voltak ám királyi elődeim, kik nyugalmasabban haltak meg, mint ezek; aztán ha Talleyrand sánta lábbal átbicegett különféle állapo­tokon, talán én is e bicegő lábbal keresztülsántikál­­hatok a tróntól a koporsóig? Héke Lajos: Fővárosi hírek. * Liszt „Krisztus“ oratóriumából a főpróba hol­nap este lesz, de nem nyilvánosan. Az utósó összes előkészítő próba négy egész órát vett igénybe, de maga az előadás három óránál nem fog tovább tar­tani. Négyszázan működnek közre s Richter János egész önfeláldozással tanítá be s igazgatja a zenekart. * A Franklin-nyomdából három új könyvet kaptunk. Egyik Liszt Ferenc szellemdúsan irt »C h o p i­n«-je, melyet franciából gróf Wass Otti- f i­a fordított le gondosan s a 157 lapra terjedő könyv ára 1 forint 60 kr. E könyv egy irodalmi adalék a Liszt-ünnephez s méltó rá, hogy minél többen meg­vegyék. Szeretettel és szellemmel van benne festve Chopin alakja, költészete, jelleme és érdekes élete, s a­ki elolvassa, meg fog győződni belőle, hogy az a kéz, mely a zongorát világhatalommá tette, mily ki­tűnően tudja forgatni az írótollat is. A másik kiadás egy 47 lapra terjedő névtelen füzet, melynek szerzője »Három nemzedék« címmel érdekesen, bár nem teljes tárgyiassággal fejtegeti, hogy három korszak első politikusai és költői: Széchenyi és Vörösmarty, Kossuth és Petőfi, Deák és Arany mennyire összetar­toznak. A csinnal irt munka ára 60 kr. — A harma­dik könyv az 1847-től 1873-ig alkott »Úrbéri tárgyú törvény­cikkelyek« gyűjteményé­nek második, bővített kiadása, szerkeszti Szemczey Gusztáv, tizenöt iv, ára 1 írt 20 kr. * Szent-Hubert napját másnap a rókavadászok is nagy vadászattal ülték meg. Szép idő lévén, sokan mentek ki rókát űzni. Többen voltak negyvennél, köztük idegenek is: Tschetvertinsky herceg, b. Waeckker-Gotter porosz főkonzul, sat. A miniszte­rek közül gr. Andrássy, b. Wenckheim és Tisza La­jos jelentek meg. S a mi fő, kilovagolt a királyné is. Az első rókát húsz percig kergették s az a fóti par­kon átfutva, a Csanádi erdőben bújt el. Fölvertek egy másik rókát is, de azt sem fogathatták el. Mind­amellett d. u. öt felé hazatértek vidám ebédre a ka­szinóba. Urhölgyek is voltak a vörös frakk társasá­gában. Tegnap a lóversenytérnél gyűltek össze, hol­nap pedig Keresztúron fognak. A keddi agarászaton, mely a sajátképi Hubert-ünnep volt, sok úr jelent meg. Laffert Matild bárónő is kikocsizott rá. Idegen vendég hg, Swietwerstinsky és Hardegg gróf voltak, ma meg a porosz konzul, a­ki már nem idegen ná­lunk. Bírónak b. Simonyi Lajost választák, s a nyer­tes (mint már tegnap említettük,) Vojnits Jakab­­Csillárja lett. Tizenöt agárt neveztek, a tizenhato­dik (ifj. Cséry Lajosé) elkésett. Legjobban kitűntek a bácsmegyei agarak. B. Orczy Elek Marchalltól étkeket, italokat rendelvén ki, pesti áldomást ittak az agarászat után, melyet gr. Eszterházy Miklós egész kedvtelve rendezett. * A második alpolgármesteri állomásra teg­nap Kada Mihály 166, Békey Imre 60 és Petrovics Szilárd 120 szavazatot kapván, a főváros második alpolgármestere Kada Mihály lett. Holnap a tanács­nokokra, a főjegyzőre, főügyészre és főlevéltárnokra szavaznak, míg a statisztikai hivatal igazgatója s a főorvos a hétfői közgyűlésben fognak megválasztatni.­­ A tornaegylet tegnapelőtt este ülte meg tíz­évi fenállásának ünnepélyét, mely alkalommal a fé­nyesen kivilágított s nemzeti lobogókkal gazdagon földiszített tornacsarnoknak nemcsak karzatát, hanem magának a teremnek egy részét is nagyszámú közön­ség lepte el, köztük sok szép hölgy. A vörösinges tor­nászok, számra mintegy száznegyvenen, katona-zene kísérete mellett pontban 7 órakor vonultak be, s Ma­­to­lay Elek, az egylet elnöke tartott beszédet, röviden vázolva a lefolyt tíz év történetét. Ezután Szontagh Ábris nyújtott át az elnöknek egy diszeó kötésű könyvet, mely az első években általa szerkesztett tornakártyákat foglalja magában, később pedig sza­bad- és szergyakorlatok következtek, melyek a leg­szebb rendben folytak esti 9 óráig. Ekkor az egylet tagjai a »Hungária« egyik termében gyűltek összes barátságos, felköszöntésekkel fűszerezett lakomára. * Anakreon dalai nemsokára megjelennek ma­­gyarul. Péchy Imre forditá le s Lauffer Vilmos adja ki egy kötetben. Mint halljuk, néhányat a Kisfaludy- Társaságban is bemutatnak belőle a munka megjele­nése előtt. * A felnőttek oktatása, ez üdvös intézmény iránt a köznép oly buzgalmat tanúsít, hogy a közok­tatási minisztérium, az e célra kiszabott összegből a költségeket csak részben födözhette. Ennélfogva azok a tanárok és népiskolai tanítók, kik a felnőttek oktatásában közreműködnek s ezért járó dijaikat még nem kapták meg, hivatalosan értesittetnek, hogy tiszteletdijuk januárban lesz utalványozva és kifizetve. Igen örvendetes, hogy a népnevelés e pótló ága ily nagy terjedelmet vett. * Albrecht főherceg szerdán este Pestre érke­zett s a »Hungáriá«-ba szállt. Miután e vendéglőben a budapesti törzstisztek rendesen együtt szoktak ebédelni, a főherceg most is együtt találta őket s huzamos­ ideig maradt körükben. Megérkezésekor a vendéglőben József főherceg és gr. Huyn fogadták. * A központi állampénztárból elsikkasztott vasúti kötvények (36 db.) értéke, újabb hír szerint, 50­0,400 frtra megy. A sikkasztó pénztári segéd neve Kummer János, ki csakugyan Amerikába szökött. A bünfenyítő eljárást már megindíták ellene, továbbá két főnökét, Scharschek és Nasztl pénztári tiszteket, a felügyelet elhanyagolása miatt, fölfüggesztek hiva­taluktól. Schauschekre nézve ez annál sujtóbb, mert negyvenévi szolgálatából már csak két hét hiányzott. * Neville Mór, a lapunkban többször említett amerikai színművész, kinek Shakspeare-ábrázolásai­­ról magasztalással szokott beszélni az amerikai sajtó, óhajtaná magát bemutatni a nemzeti színpadon is, mint Othelló. Akadály azonban, hogy­ ő csak angol nyelven játszhatná a címszerepet, miután a magyar nyelv gyakorlatából már rég kiesett. Régebben volt ugyan a nemzeti színpadon több ily vegyesnyelvű előadás, például Ira Aldridge vendégszereplésekor, de évek óta nem fordult elő hasonló eset. Neville azonban, mint Magyarországról származott művész, különös figyelmet érdemel, s még ha színpadunk »nemzeti« volta nem is engedhetné meg drámában az idegen nyelv használását, (mert az operában elég­gé hangzik az ép most is,) ott van a budai várszín­ház, melyben ily érdekes bemutatás mindenesetre megtörténhetnék. — A Miklósy-színházban, mint halljuk, kedden­ este lesz egy oly vendég föllép­te, ki régebben külföldi színpadokon játszott. Bausz­­ner Győző, ki a »Leipziger Journal« bírálata szerint, Lipcsében évek előtt sikerrel játszá Schiller »Teli Vilmos«-ának címszerepét is, lép föl mint »Essex«, Bunkó Győző néven s magyarul, miután Kolozsvárit növekedvén, nyelvünket folyékonyan beszéli. * A sugárútról azt hittük, hogy öt év múlva már gyönyörködhetünk palotasoraiban. A »krach« esztendeje azonban ezt a reményt is megapasztá. Azt mondják ugyanis, hogy a vállalat vezetői folyamod­nak a kormányhoz a határidő meghosszabbításáért. Vagyis hogy ne öt, hanem hét év múlva kelljen e vonallal elkészülniök. * A budapesti kiállítók 30-as bizottságának elnöke kéri a kiállítókat, hogy tárgyaik visszakozása végett teendő útjukat halaszszák el néhány napra, nehogy igen sokan ugyanegy időben jelenjenek meg a szakbiztosoknál kívánságukkal. Különben a bizto­sok lehetőleg törekesznek minden jogosult igényt minél gyorsabban kielégíteni. Egyszerre azonban nem lehet, csak egymás után. * Rövid hírek. Király Ő Felsége tegnap reg­gel Bécsből Gödöllőre érkezett, jelenleg Leopold tos­­kánai nagyherceg a vendége. — Az „Apolló“ zenefo­lyóirat 21-dik száma megjelent, Bella L. János »Sona­­tina«-jával és Gobbi Henrik egy »Ádránd«-jával. — Az evang. bányakerület közgyűlése, b. Prónay Gábor elnök indítványára, jegyzőkönyvben fejezte ki rész­vétét Kubinyi Ágoston buzgó konvent-tag elhúnyta fölött. — Malmosy Károly aradi gymnáziumi tanár kedden tartá esküvőjét Vanicsek Petronella kisasz­­szonynyal, Bartal egyetemi tanár sógornőjével. — Fabinyi Teofil tegnap emlitett kineveztetése való­­színűleg azt is jelenti, hogy a Lónyai által felállított törvény-előkészítő bizottságot, melynek Fabinyi alel­­nöke volt, meg fogják szüntetni.­­ Tormay Béla a debreceni gazdasági intézet igazgatója, a pesti állat­­gyógyintézetnél rendszeresített állattenyésztési tan­székre rendes tanárnak neveztetett ki. — Torma Károly rendes taggá neveztetett ki a műemlékek bizottságában. — Az igazságügyér szerdán meglá­togatta a pestvidéki törvényszék megyeházi helyisé­gét, hol Csapó Pál elnök fogadá. — A budai önkény­­tes tüzvédség zenekarral tisztelgett Kovics Károly budai kapitánynál névnapja estéjén. — A 31-dik va­dászzászlóalj, melyet eddig Csehországban egészí­tettek ki, magyar zászlóaljjá lett s e napokban érke­zett meg Vácra, helyőrségi szolgálatra. — Katonai körökben nagy feltűnést okozott a főkapitányság egy rendelete, mely a gubacsi határban emelkedő két lőporraktár építését azonnal megszüntetni kívánta, a­mi ellen azonban a várparancsnokság rögtön jelentést adott be a hadparancsnoksághoz. — A jogh­allga­t 1113

Next