Fővárosi Lapok 1873. november (252-276. szám)
1873-11-07 / 256. szám
három szövetséges császár mindegyike a háborúban nyerte fölavatását. A miénk 1848 dec. 2-dikán, midőn birodalma Magyar- és Olaszországban lángban állt; II. Sándor orosz császár 1856 márc. 2-kán, midőn atyja I. Miklós császár Sebastopolnál az ellene szövetkezett négy hatalom által legyőzetve, megtört szívvel már, békejobbot volt nyújtandó ellenfelének; I. Vilmos császár pedig a négyes szövetségben korra legidősb, de címre legifjabb, egy nagy háború után Versaillesben 1871 január 18-dikán kiáltatott császárrá, ő aki 1860 szeptemberében Königsberg főtemplomában az ur asztaláról fölvett koronát saját kezével tette a maga fejére. Ugyanezt tette hetven év előtt I. Napoleon is, ki a párisi Notredame templomban szintén saját kezével s e rengeteg szavakkal tette fejére a császári koronát: »Az isten adta nekem ezt, s jaj annak, aki hozzá mer nyúlni! »Hanem azért tíz év múlva szépen leütötték a fejéről azt a koronát, anélkül hogy a leütök megkeserülték volna vakmerőségüket. Viktor Emanuel negyedik a fejedelmi szövetségben, egy újkori Anteausnak nevezhető, kit valahányszor a sors keze és a csaták istene földhöz sújtott, mindig újabb erővel és újbirodalma terjedésével kelt föl onnét. Nagyra törekvő atyját Károly Albertet 1849 március 23-án Novaránál Radeczki tökéletesen megverte, s az e miatt megtört király azonnal le is mondott trónjáról s a messze Lissabonba költözött, hol meghiusult reményei fölötti fájdalmában halt meg. A vesztett csata másnapján az ifjú Viktor Emánuel, mint uj király, kötött békét Radeczkivel. Tíz évig békén is viselte magát az uj király, mígnem a dicsvágyó III. Napóleonnal kezet fogva, megtámadta Ausztriát, s noha Solferinonál Benedek hátranyomta Cialdinit, de a közép és jobb szárnyon a franciák teljes diadalt nyertek, s nem az olaszok, hanem a franciák vitézsége szerze meg az olasznak (bár Savoya és Nizza árán) Milánót, Toskanát és Parma-Modenát, később pedig Garibaldi elszántsága Nápolyt és Siciliát, míg nem Velencét és Rómát a poroszok barátságának köszönheti. Az olasz nép tehát, mely annyit küzdött és szenvedi, az új korszak valódi »szerencse fia« lett, mert akkor is nyert, midőn legyőzték. Hogy a portugáll király nem látogatta meg a bécsi kiállítást, azon nem ütközhetünk meg. Akinek a szomszéda ég, ha van esze, nem hagyja el a maga házát, nehogy ez is tüzet kapjon. A török szultán sem jött el, mert hisz úgysem rég látta Bécset, aztán a maga szempontjából van is oka duzzogni a miatt, hogy az ő adófizető souzereineit: Románia, Szerbia és Montenegro fejedelmeit,, mint független urakat fogadták Bécsben. Szultán Ő Felsége különben nem nagyon hiányzott a világtárlaton, s miután országa hatalmasan kirukkolt, őt magát szívesen elengedhettük. Mac-Mahon köztársasági elnök elmaradása mindenesetre sajnosabb volt. Hanem ő meg nem ért rá, mert mialatt a fejedelmek Bécsben egymásra toasztoztak, minisztereik egymás közt súgtak-búgtak, a népek százezerei pedig a világtárlaton sürrtek-forrtak , a zajos nagy világ háta mögött, a francia royalisták titkon király-kiállítást rendeztek Bécsből nem messze: Frohsdorfon. A franciákat, úgy látszik, szörnyen feszélyezte, hogy mikor a persa sah náluk megfordult, sem királyt,sem császárt nem mutathattak neki, amire a sah bámulva jegyzé meg: milyen furcsa az a nép, melynek sem sahja, sem szultánja, sem királya, sem császára! Föl is tehették akkor magukban a jó francia urak, hogy ha jövőre ismét lesz szerencséjök valami keleti potentáthoz, akkorra bárhonnan is (hisz tartalékban van három!) teremtenek egy királyt, vagy — ha úgy tetszik — császárt. Mi tiszteljük Chambord gróf szívós kitartását, zászlójához való ragaszkodását, ki — úgy mond — ha már negyven éven túl várt, elvár tovább is, és halálig, de elveiből nem enged s ő lesz a Sión, melyhez a nemzet milliói járuljanak, de ha franciák volnánk, nagyon örvendenénk nyakasságán, melytől nem fér a trónhoz. Különben ki tudja? Valahol olvastam a gúnyoros adomát, hogy egy kalandor megszáll egy faluban, s kihirdeti, hogy harmadnapon a halottakat föltámasztandja. Az emberek szemtől-szembe kinevették a csalárd prófétát. Másnap a mi emberünk ismét komoly képpel hirdeti, hogy két nap múlva föltámasztja a halottakat. Ekkor is sokan nevettek, de némelyek már komolyabban kezdték venni a dolgot, mert a próféta ugyancsak komoly pofát vágott ígéretéhez. (Hisz a folytonosan nyerő lutri-számokat ígérő Orfice is hány hívőre talál!) Harmadnapon az ember újra kihirdeti, hogy holnap föltámasztja a halottakat. De már ekkor az imént megátalkodva hitlenek is megdöbbentek a rettentő fenyegetésen, és seregestől tódultak a prófétához, s a fiúk még pénzzel is tele dugdosták, hogy föl ne támaszsza az apjukat, az özvegy férjek, hogy elhúnyt nejüket, az özvegy menyecskék, hogy meghalt férjüket életre ne keltse, mert nem akarták, hogy a holtak óta történteket meglássák. A próféta pedig a mindenfelől zsebrerakott pénzzel, a föltámasztás kora reggelén szépen odább állott. Egy más ide illő adomára is emlékszünk. Egy matróztól kérdék: Hol halt meg apád ? A tengerben. Hát a nagyapád ? Az is a tengerben. Hogyan mersz hát te is a tengerre menni, nem félsz, hogy belefutsz ? Mire a matróz így szólt: Most meg ön feleljen a kérdésemre, hol halt meg az ön apja? Az ágyban. Hát a nagyapja ? Az is az ágyban. Hogyan mer hát ön az ágyba feküdni ? Chambord gróftól is ha kérdik: hogyan halt meg az apád ? azt kell felelnie »Biz azt még születésen előtt megölte egy Louvel nevű nyerges.« Hát a nagyapád? Számkivetésben. Hát ennek az idősb bátyja? Lenyakazták. Ha továbbá ez V. Henrikké lenni akaró úriembertől kérdik: hogyan halt meg II. Henrik francia király ? felelheti. Tévedésből agyon szúrták. Hát III. Henrik ? Clement ölte meg. Hát IV. Henrik ? Ravaillac ölte meg. Hogyan mersz tehát e szörnyű példák után királyságra vágyni? Mert, mondhatja Chambord, voltak ám királyi elődeim, kik nyugalmasabban haltak meg, mint ezek; aztán ha Talleyrand sánta lábbal átbicegett különféle állapotokon, talán én is e bicegő lábbal keresztülsántikálhatok a tróntól a koporsóig? Héke Lajos: Fővárosi hírek. * Liszt „Krisztus“ oratóriumából a főpróba holnap este lesz, de nem nyilvánosan. Az utósó összes előkészítő próba négy egész órát vett igénybe, de maga az előadás három óránál nem fog tovább tartani. Négyszázan működnek közre s Richter János egész önfeláldozással tanítá be s igazgatja a zenekart. * A Franklin-nyomdából három új könyvet kaptunk. Egyik Liszt Ferenc szellemdúsan irt »C h o p in«-je, melyet franciából gróf Wass Otti- f ia fordított le gondosan s a 157 lapra terjedő könyv ára 1 forint 60 kr. E könyv egy irodalmi adalék a Liszt-ünnephez s méltó rá, hogy minél többen megvegyék. Szeretettel és szellemmel van benne festve Chopin alakja, költészete, jelleme és érdekes élete, s aki elolvassa, meg fog győződni belőle, hogy az a kéz, mely a zongorát világhatalommá tette, mily kitűnően tudja forgatni az írótollat is. A másik kiadás egy 47 lapra terjedő névtelen füzet, melynek szerzője »Három nemzedék« címmel érdekesen, bár nem teljes tárgyiassággal fejtegeti, hogy három korszak első politikusai és költői: Széchenyi és Vörösmarty, Kossuth és Petőfi, Deák és Arany mennyire összetartoznak. A csinnal irt munka ára 60 kr. — A harmadik könyv az 1847-től 1873-ig alkott »Úrbéri tárgyú törvénycikkelyek« gyűjteményének második, bővített kiadása, szerkeszti Szemczey Gusztáv, tizenöt iv, ára 1 írt 20 kr. * Szent-Hubert napját másnap a rókavadászok is nagy vadászattal ülték meg. Szép idő lévén, sokan mentek ki rókát űzni. Többen voltak negyvennél, köztük idegenek is: Tschetvertinsky herceg, b. Waeckker-Gotter porosz főkonzul, sat. A miniszterek közül gr. Andrássy, b. Wenckheim és Tisza Lajos jelentek meg. S a mi fő, kilovagolt a királyné is. Az első rókát húsz percig kergették s az a fóti parkon átfutva, a Csanádi erdőben bújt el. Fölvertek egy másik rókát is, de azt sem fogathatták el. Mindamellett d. u. öt felé hazatértek vidám ebédre a kaszinóba. Urhölgyek is voltak a vörös frakk társaságában. Tegnap a lóversenytérnél gyűltek össze, holnap pedig Keresztúron fognak. A keddi agarászaton, mely a sajátképi Hubert-ünnep volt, sok úr jelent meg. Laffert Matild bárónő is kikocsizott rá. Idegen vendég hg, Swietwerstinsky és Hardegg gróf voltak, ma meg a porosz konzul, aki már nem idegen nálunk. Bírónak b. Simonyi Lajost választák, s a nyertes (mint már tegnap említettük,) Vojnits JakabCsillárja lett. Tizenöt agárt neveztek, a tizenhatodik (ifj. Cséry Lajosé) elkésett. Legjobban kitűntek a bácsmegyei agarak. B. Orczy Elek Marchalltól étkeket, italokat rendelvén ki, pesti áldomást ittak az agarászat után, melyet gr. Eszterházy Miklós egész kedvtelve rendezett. * A második alpolgármesteri állomásra tegnap Kada Mihály 166, Békey Imre 60 és Petrovics Szilárd 120 szavazatot kapván, a főváros második alpolgármestere Kada Mihály lett. Holnap a tanácsnokokra, a főjegyzőre, főügyészre és főlevéltárnokra szavaznak, míg a statisztikai hivatal igazgatója s a főorvos a hétfői közgyűlésben fognak megválasztatni. A tornaegylet tegnapelőtt este ülte meg tízévi fenállásának ünnepélyét, mely alkalommal a fényesen kivilágított s nemzeti lobogókkal gazdagon földiszített tornacsarnoknak nemcsak karzatát, hanem magának a teremnek egy részét is nagyszámú közönség lepte el, köztük sok szép hölgy. A vörösinges tornászok, számra mintegy száznegyvenen, katona-zene kísérete mellett pontban 7 órakor vonultak be, s Matolay Elek, az egylet elnöke tartott beszédet, röviden vázolva a lefolyt tíz év történetét. Ezután Szontagh Ábris nyújtott át az elnöknek egy diszeó kötésű könyvet, mely az első években általa szerkesztett tornakártyákat foglalja magában, később pedig szabad- és szergyakorlatok következtek, melyek a legszebb rendben folytak esti 9 óráig. Ekkor az egylet tagjai a »Hungária« egyik termében gyűltek összes barátságos, felköszöntésekkel fűszerezett lakomára. * Anakreon dalai nemsokára megjelennek magyarul. Péchy Imre forditá le s Lauffer Vilmos adja ki egy kötetben. Mint halljuk, néhányat a Kisfaludy- Társaságban is bemutatnak belőle a munka megjelenése előtt. * A felnőttek oktatása, ez üdvös intézmény iránt a köznép oly buzgalmat tanúsít, hogy a közoktatási minisztérium, az e célra kiszabott összegből a költségeket csak részben födözhette. Ennélfogva azok a tanárok és népiskolai tanítók, kik a felnőttek oktatásában közreműködnek s ezért járó dijaikat még nem kapták meg, hivatalosan értesittetnek, hogy tiszteletdijuk januárban lesz utalványozva és kifizetve. Igen örvendetes, hogy a népnevelés e pótló ága ily nagy terjedelmet vett. * Albrecht főherceg szerdán este Pestre érkezett s a »Hungáriá«-ba szállt. Miután e vendéglőben a budapesti törzstisztek rendesen együtt szoktak ebédelni, a főherceg most is együtt találta őket s huzamos ideig maradt körükben. Megérkezésekor a vendéglőben József főherceg és gr. Huyn fogadták. * A központi állampénztárból elsikkasztott vasúti kötvények (36 db.) értéke, újabb hír szerint, 500,400 frtra megy. A sikkasztó pénztári segéd neve Kummer János, ki csakugyan Amerikába szökött. A bünfenyítő eljárást már megindíták ellene, továbbá két főnökét, Scharschek és Nasztl pénztári tiszteket, a felügyelet elhanyagolása miatt, fölfüggesztek hivataluktól. Schauschekre nézve ez annál sujtóbb, mert negyvenévi szolgálatából már csak két hét hiányzott. * Neville Mór, a lapunkban többször említett amerikai színművész, kinek Shakspeare-ábrázolásairól magasztalással szokott beszélni az amerikai sajtó, óhajtaná magát bemutatni a nemzeti színpadon is, mint Othelló. Akadály azonban, hogy ő csak angol nyelven játszhatná a címszerepet, miután a magyar nyelv gyakorlatából már rég kiesett. Régebben volt ugyan a nemzeti színpadon több ily vegyesnyelvű előadás, például Ira Aldridge vendégszereplésekor, de évek óta nem fordult elő hasonló eset. Neville azonban, mint Magyarországról származott művész, különös figyelmet érdemel, s még ha színpadunk »nemzeti« volta nem is engedhetné meg drámában az idegen nyelv használását, (mert az operában eléggé hangzik az ép most is,) ott van a budai várszínház, melyben ily érdekes bemutatás mindenesetre megtörténhetnék. — A Miklósy-színházban, mint halljuk, kedden este lesz egy oly vendég föllépte, ki régebben külföldi színpadokon játszott. Bauszner Győző, ki a »Leipziger Journal« bírálata szerint, Lipcsében évek előtt sikerrel játszá Schiller »Teli Vilmos«-ának címszerepét is, lép föl mint »Essex«, Bunkó Győző néven s magyarul, miután Kolozsvárit növekedvén, nyelvünket folyékonyan beszéli. * A sugárútról azt hittük, hogy öt év múlva már gyönyörködhetünk palotasoraiban. A »krach« esztendeje azonban ezt a reményt is megapasztá. Azt mondják ugyanis, hogy a vállalat vezetői folyamodnak a kormányhoz a határidő meghosszabbításáért. Vagyis hogy ne öt, hanem hét év múlva kelljen e vonallal elkészülniök. * A budapesti kiállítók 30-as bizottságának elnöke kéri a kiállítókat, hogy tárgyaik visszakozása végett teendő útjukat halaszszák el néhány napra, nehogy igen sokan ugyanegy időben jelenjenek meg a szakbiztosoknál kívánságukkal. Különben a biztosok lehetőleg törekesznek minden jogosult igényt minél gyorsabban kielégíteni. Egyszerre azonban nem lehet, csak egymás után. * Rövid hírek. Király Ő Felsége tegnap reggel Bécsből Gödöllőre érkezett, jelenleg Leopold toskánai nagyherceg a vendége. — Az „Apolló“ zenefolyóirat 21-dik száma megjelent, Bella L. János »Sonatina«-jával és Gobbi Henrik egy »Ádránd«-jával. — Az evang. bányakerület közgyűlése, b. Prónay Gábor elnök indítványára, jegyzőkönyvben fejezte ki részvétét Kubinyi Ágoston buzgó konvent-tag elhúnyta fölött. — Malmosy Károly aradi gymnáziumi tanár kedden tartá esküvőjét Vanicsek Petronella kisaszszonynyal, Bartal egyetemi tanár sógornőjével. — Fabinyi Teofil tegnap emlitett kineveztetése valószínűleg azt is jelenti, hogy a Lónyai által felállított törvény-előkészítő bizottságot, melynek Fabinyi alelnöke volt, meg fogják szüntetni. Tormay Béla a debreceni gazdasági intézet igazgatója, a pesti állatgyógyintézetnél rendszeresített állattenyésztési tanszékre rendes tanárnak neveztetett ki. — Torma Károly rendes taggá neveztetett ki a műemlékek bizottságában. — Az igazságügyér szerdán meglátogatta a pestvidéki törvényszék megyeházi helyiségét, hol Csapó Pál elnök fogadá. — A budai önkénytes tüzvédség zenekarral tisztelgett Kovics Károly budai kapitánynál névnapja estéjén. — A 31-dik vadászzászlóalj, melyet eddig Csehországban egészítettek ki, magyar zászlóaljjá lett s e napokban érkezett meg Vácra, helyőrségi szolgálatra. — Katonai körökben nagy feltűnést okozott a főkapitányság egy rendelete, mely a gubacsi határban emelkedő két lőporraktár építését azonnal megszüntetni kívánta, ami ellen azonban a várparancsnokság rögtön jelentést adott be a hadparancsnoksághoz. — A joghallgat 1113