Fővárosi Lapok 1873. november (252-276. szám)
1873-11-16 / 264. szám
veszik, de hasznos segédkönyv ez egyszersmind mindazoknak, (főleg üzletembereknek,) kik terjedt levelezést folytatnak. A különféle súlyú levelekért, csomagokért mennyit kell fizetni, hogyan kell azokkal eljárni, sőt, ki van mutatva a föld legtávolabb eső pontjaira vonatkozólag is. Miután ily postai segédkönyvek eddigelé nem voltak magyar nyelven, óhajtandó, hogy Balás Sándor közhasznú törekvését s vállalkozását kellő részvét támogassa. Az előfizetési pénzek hozzá Pestre, Práter utca 9. sz. alatt küldendők. * „Der musikalische schöne Meyer.“ A »Pester Lloyd« zenekrójáról, (a pestiről, mert a bécsinek, Th. Helmnek teljes tisztelet!) kívánunk megemlékezni e cím alatt. Ő maga ugyan hat nap óta alighanem Dávid királynak képzeli magát, ki dicsőségesen leparittyázta Góliáthot, holott csak a vigyorgó suszterpub dicsőségében osztozik, ki egy darab sarat dobott egy férfi kabátjához, kinek mindenki nagy tisztelettel köszönt. Hiába, neki minden szabad! Ő a hangversenyek »schöne Meyer «-je, ki félrecsapott cylinderrel, ujjait mellényének felső kihágásába feszítve, szivarfüstjét tisztességes emberek szemébe fújva, fitogatva, kelletve magát, lenézve a magánál sokkal különbeket, pöffeszkedik, toporzékol, s azt hiszi, hogy nagyra nézik, midőn nevetségessé teszi magát. Ez az úriember a Liszt-ünnepen, melyen — mint maga írja— »az egész nemzet egyesült, hogy nagy fiának ünnepnapját kegyelettel ülje meg.« Lisztről, a zeneköltőrűl oly hangon ir, mely azt mutatja, hogy e kegyeletes ünnepet egyátalán nem kívánta respektálni. Az, hogy Lisztet nem tartja hivatott költőnek, hogy megtagadja tőle a kedélyt, a lelket, az isteni szikrát, hagyján! A kritikának még ünnepek alkalmával is joga és szabadalma van az először hallott művekről szigorú ítéletet mondani, s nekünk — kik a vélemények és nézetek szabadságát tiszteljük — sohasem jutna eszünkbe ilyesmit nyilvánosan megróni. De van egy, mit ily kiváló ünnepélyen nem hagyhatunk megrovás nélkül, s ez a neveletlenség hangja a kritika tisztes örve alatt. A »Per Lloyd« zenészeti fickója írhatott volna sokkal szigorúbb ítéletet is a komolyság hangján, de nem illett ily alkalommal oly cinikus durva hangot használnia, melylyel mindenekfölött a saját érzékhiányát és érzületének nemtelenségét árulta ugyan el, de egyszersmind a közlés nyilvánosságánál fogva az ünnepély örömteljes harmóniájába is durva hangot vegyite. A »Per Lloyd«-nak bizonyára nem tett azzal szolgálatot, hogy az oratóriumról írva, ily kifejezéseket használt: az első rész egyik karéneke úgy hangzik: »mintha a tisztelendő káplán adná elő minisztránsaival;« a »pásztorok éneke a jászolnál« egy »hausgebaekenes Pastorale,« melynél az ember »önkénytelenül a falusi életre gondol, hol Juci Pistával tréfálkozik, mig a juhász, hason fekve, a furulyán egy dalt trilláz ; a három szent király »egy igazi csárdásra masíroz ;« a »csoda« egy »altbekanntes Eskamoteurstücklein;« a harmadik rész eleje »wüste Blashtheit« benyomását teszi ránk; a húsvéti himnuszban Liszt »történelmi, zenei ismeretekkel koketthoz;« a »resurrexit« pedig »banális processzió-muzsikával« végződik, sat. Kérdjük : igy irják-e a kritikát egy lángeszű emberről ? S igy irják-e különösen akkor, midőn ez ember félszázados jubileumát ünnepük ? Úgy látszik, némely ember, kit sem nemesség, sem a toll nem kötelez, azért sajátít el némi zenei és írási képességet, hogy azzal kiváló alkalmakkor neveletlenkedjék, cynismusát mutogassa s a tintával — melylyel más írni szokott — szemérmetlenül köpködjön. Sajnáljuk, hogy a »Per Lloyd« fészkében ilyen tollú madár is helyet talál! Hogy pedig e minden nevelt körben viszszatetszést okozott cikket csak most, megjelenése után napokkal rájjuk meg, egyszerű oka az, mert nem tartottuk volna illőnek ugyanegy időben foglalkozni e muzsikális fickóval és Liszttel, akire most — mellesleg mondva — nem egy itteni elődi német fenekedik azért, mivel a jubilaeum alatt kétszer beszélve, mindig franciáúl s nem a Hermann és a »schöne Meyer«-ek nyelvén beszélt.—Épen leírtuk tegnap e sorokat,midőn »A közönség köréből« cím alatt a következő beküldött cikket kaptuk: »T. Szerkesztő úr! A Pester Lloyd bírálatait többször megtámadták a magyar lapok azon magyarellenes érzület miatt, melyet a magyar lapok e bírálatokban fölismerhetni véltek. Sőt a vád kiterjedt nem egyszer magára a lap érzületére is. Már, t. szerkesztő úr, ha e vádnak alapját a bírálatokban fel lehetne is találni, magára a lapra vagy a szerkesztőre kiterjesztett vád, meggyőződésem szerint, teljesen alaptalan. A lap múltja, annak törekvése, bevallott és híven teljesített feladata, fényesen megcáfolja az ily vádat, mely — tekintve a szerkesztő egész politikai működését, s nevetségesül is tűnik fel mindenki előtt, ki e politikai működést figyelemmel kisérte, s ki elég méltányos is, hogy a bírálók, a reporterek sértő, botrányos expectoratióik megjelenését egyedül a szerkesztőség nem szándékos mulasztásának tulajdonítsa. És csakis ennek lehet tulajdonítani a P. Lloyd zenebírálatát is Liszt oratóriumáról, tulajdonkép e bírálat megjelenését. Aki Fálk urat ismeri, elhiszi nekem, hogy szándékában nem állt az ország fővárosa által rendezett és — mint tapasztaltuk — Európa művészi köreinek nagy részében is viszhangra talált ünnepély harmóniáját egy ily sértő hanggal megzavarni. Fáik úr, meg lehet ön a felől győződve, nem kívánt demonstrálni a gúny, az insult hangjával ott, hol nemcsak a főváros. Hanem Európának sok művészi köre ünnepel, egy férfiút, ki ha nem volna is Liszt Ferenc, a művész, de ki mint emberbarát is nagy. Bizony, mondom önnek, hogy habár Faik úr referenseinek kezét, a vélemény szabadságát, a felfogás függetlenségét illetőleg, nem is köti meg, amint nem is kötheti; de ha sejti vala Rob úr frivolitását, bizony nem engedi meg, hogy ez obscuritás a Lloydban garázdálkodjék még azok megbotránkozására is, kik nem Liszt-mamelukok s kik az oratóriumot sem tartják kifogástalan műnek. Aztán Falk ur a dekórum embere. Ezt jól tudhatná Rob ur is, ki visszaélve a művészi birálat elfogulatlan nyilatkozatára átengedett térrel, bizonyosan Faik úr tudtán kívül öltözteté birálatát abba a mezbe, mely megengedhető ily ünnepélyes alkalommal is az étlapoknak, de nem áll jól a P. Ll. termetén. Különben áldás, békesség. H -I- R . * Török János, a publicista nagybecsű könyvtárát, hir szerint, Schlauch Lőrinc szatmári püspök megvette húszezer forintért. Örvendetes, hogy a hazában marad, mert e könyvtár páratlan a maga nemében. Megvan benne hazánk közjogára és történetére vonatkozó minden munka s a röpiratoknak oly teljes gyűjteménye, mint alig található valahol. E könyvtár katalógusa nem sokára meg fog jelenni s abból igen ki fog tűnni becses volta. A püspöke nevezetes szerzeményt saját székhelyén fogja fölállítani. * Péntek, igazi péntek volt a rókavadászokra, kik e napon Göd helyett Túrára (Hatvan mellé) rándultak ki külön vonaton. De »blank day,« vagyis meddő nap volt. A rókák benn maradtak nádasaikban s egyet sem láttak közülök, úgy látszik, okosabbak, mint a pestkörnyékiek. A vadász urak dideregve, kedvetlenül érkeztek vissza a fővárosba. Tegnap a lóversenytérnél kezdték a vadászatot. * A nemzeti dalkör »Liszt-estélye« s az arany lant átnyujtása tegnap volt a redout kistermében. A budai társaskör műkedvelői előadását is tegnapra hirdeték a lapok három vígjátékkal, míg az »Ung. Lloyd« szerint már előbb lett volna, mert a lap ír is az előadásról, megemlítve, hogy a Pleskot Emilia urhölgy által irt prologot Wartha k. a. szépen szavalta a »Sperling und Sperber« német vígjátékban Benza Anna asszony s Goldschmidt Malvin k. a., a»Chassé croisé«-ban (melyet magyarul adtak elő) Osztoicsné urhölgy, Petrovics Mariska k. a., Kellenfy és Peterdy urak, az »Er experimentirt« vígjátékban pedig Pleskott Emilla úrhölgy és Racher úr tűntek ki ügyes játékukkal, s az előadás tisztán száznegyven forintot jövedelmezett, mely összegen szegény gyermekeknek fognak ruhákat adni a karácsony-est ünnepén. A budapesti társasklubnak a régi Lloyd-épületben tegnap társas estélye volt, zenével, szavalattal, tánccal. Furcsa naivság azt hinni, hogy a külföld meg fog ismerni bennünket — úgy ahogy kell, — ha szellemi termékeinkkel magunk kívánjuk űzni az elszigeteltség politikáját. A »Reform« nem helyesli, hogy Strampfer magyar színművek fordításait is akarja adatni, mert ez azokra nézve, kik ma még könnyebben mulatnak németül, fölöslegessé tenné a magyar nyelvbe való beletörődést; valamint azt sem helyesli, hogy Jókai regényei az eredetivel egy időben jelennek meg németül, mert így a németeket a Jókai tolla nem igen édesgeti a magyar olvasmányra. Részünkről azt hiszszük, hogy bel- és külföldi németek akkor fognak csak örömest tanulni magyarul, ha meggyőzzük őket a jobb termékek megismertetése által, hogy méltó tanulni e nyelvet is, mert kulcs egy szellemi (habár ma még nem valami nagymérvű) kincstárhoz. A színművek bemutatását illetőleg pedig nem baj, ha Strampfer nem valami elsőrendű erőkkel mutatja is be műveinket, mert ránk nézve az első szempont az, hogy e műveket idegenek is ismerjék és elfogadják. Fredro vígjátékait szintén gyönge színészektől látta Karlsbadban néhány magyar ember, még is megkedvelték, meghonosítók s haszna lett belőle a magyar szinpadnak is, a lengyel irodalomnak is, mely iránt egy szomszéd nemzet körében élénkebb érdeklődés támadt. Mi is szeretnők, a »Reform «-mal együtt, hogy az egész világ eredetiben nézze színműveinket s olvassa könyveinket, hanem — fájdalom! — nem a mi óhajtásunk, hanem a tényállás a döntő. A tény pedig az, hogy kevéssé ismernek máig is bennünket, s egy világlap, a »Times« csak e napokban úgy beszélt Ghyczyről, mint az osztrák ellenzék vezéréről. Okunk van tehát óhajtani, hogy műveltségi életünk minden módon tudomására jusson a külföldnek, s ha jó volt ránk nézve a világtárlat, hová ipartárgyainkat, borunkat és képeinket küldtük, (nem várva, hogy jöjjön a külföld ide megnézni), úgy bizonyára a fordítás csatornáját is üdvös felhasználni irodalmi termékeink ismertetése végett. Sőt külön pesti szempontból is hasznosabb, ha a helybeli német színház (ha már van), nem a bécsi Karl- és an der Wien színházak szellemét terjeszti folyvást a pesti németek közt, hanem a magyar múzsának is bemutatja koronkint hódolatát, fölkeltve az idegenajkúak érdekeltségét, hogy amit ma németül hallgatnak, egykor eredetiben is hallgatni törekedjenek a Szülőknek. Egy tanárjelölt, ki a minta gymnáziumban is működött már, mint segédtanár, óhajtana a gymnáziumi tantárgyakból (történet, földrajz, számtan, magyar nyelv, stb.) oktató előadásokat tartani családoknál vagy valamely intézetben. Személyesen ismerjük e derék képzett és kitűnő bánásmódú tanárjelöltet, s tapasztaltuk, hogy nehezebb észjárású gyermekekkel is mily hamar meg tudta kedveltetni a tantárgyakat, tanítását mintegy játszva lopván be a gyermekek elméjébe. Azért kivált oly szülőknek, kiknek gyermekük egyben-másban hátra maradt, igen ajánlhatjuk, s a ki működését igénybe kívánja venni, annak szerkesztőségünk — levélben vagy szóval - szívesen szolgál fölvilágosítással, az ajánlkozó tanárjelölt lakcímével stb. * Rövid hírek. Csengery Antal az átalános magyar hitelbank igazgatótanácsosi állomásáról lemondott, nem tartván azt összeegyeztethetőnek képviselői állásával. -- Ghyczy Kálmán nagyfontosságú nyilatkozata, melyben visszavonulását indokolja választói előtt, a tegnap esti lapokban megjelent. — Deák Ferenc már elég jól érzi magát s kedvező idő mellett ki is sétálhatna már. — A Petőfi szobor-bizottság tagjai meghívattak az Izsó Miklós műtermébe (őszutca, 10 sz. a.) a szobor tervvázlatának megtekintése és bírálata végett. Az akadémiánál ez év utosó napján a következő két pályázat beküldési határideje telik le:a gr. Teleki-dijra szomorújáték, a gr. Karácsonyi-díjra vetéses bohózat, a Sztrokay-dijra ,a bizonyítás elmélete«, hölgydíjakra vegytan és ásványtan, a Fáy-díjra »mezőgazdasági vizmatan», a Vitézdíjra pedig »Magyarország kőszéntelepeinek leírása«. — Koller Károly, az erdélyi jeles fényképész, kinek Wesselényi grófnét ábrázoló szép arcképét a stuttgarti iparos-muzeum vette meg a világtárlaton, hir szerint Pestre költözik s Borsossal együtt fog működni. — A király-utcai Sinaféle házat Hirsch Ignác megvette 230,000 frtért és ezer aranyért. — A SUgárutat és a lánchidat fával fogják burkolni, oly modorban, mint a fürdő-utcát. — A pesti adópénztárba csütörtökön 92,800 ft, pénteken pedig 179,769 írt 84 kr gyűlt be. — Két új dohánygyárat fognak fölállítani, mivel a mostaniak nem képesek födezni a szükségletet. — A korcsolya-egylet irodáját megnyiták a Deák utca 5. sz. házában. —Fehér Miklós ismert angol, amerikai, francia gazdasági gépraktára és irodája nov. 6. óta a Köztelken van. — A magyar akadémiai kör helyisége már készen áll, s az első közgyűlés, mely az igazgató választmányt alakítja meg, ma délben lesz. — Szabó József gépészmérnök alapokban azt javasolja, hogy az építendő operaháznál alkalmazzák a vízgőzt, mely szerencsétlenség esetében a legjobb tűzoltó eszköz. A Budapest mellett lakó Durner földbirtokos kocsiját csütörtökeste a krisztinavárosi temetőn túl két csavargó erőszakosan megállító, ő rájuk lőtt, de nem talált, s úgy szabadult meg csak, hogy a lovak közé csapva elnyargalt a földre terült gazemberek elől. — A vigutcában Fischhof könyvkötő harmadféléves Johanna lánya, a szobába zárva, pénteken reggel összeégeté magát s meghalt. — „III. Rikhárd“ pénteki előadására is elkelt minden hely, e szerint nem hiába fáradtak vele és költöttek rá. A középtanodai tanár-egylet mennyiség- és természettudományi szakosztálya kedden d. u. a főreáltanodában ülést tart, melyen dr. Császár Károly módszertani értekezést tart a »Kamat és lerovat-számításról«, mások pedig tudományos jelentéseket tesznek. -- A nemzeti Színház játékrendjét tegnap este még nem állapiták meg s igy azt csak jövő számunkban közölhetjük. 1148 Vidék. ** Kassa, november elején. (x.) A magyar színészetnek városunkban az idén nincsenek jó napjai. Soha sem látogatták oly gyéren a színházat, mint most. Pedig az új igazgató, Temesváry Lajos, mindent megtett, hogy a magyar színügyet ama régi múlthoz méltólag képviselje, melylyel e városban dicsekszik. A színpadot újólag diszítteté föl, új és szép jelmezeket szerzett, könyvtárát pedig a legújabb eredeti és fordított drámai termékekkel látta el. A hazai átalános szinügyi viszonyokhoz képest tagjai is olyanok, hogy működésünkkel meg lehetünk elégedve. Drámai művekben maga a buzgó igazgató is többször fellép s mindannyiszor tetszéssel találkozik. Kivüle a társulat jobb tagjai a férfiak közül: Abonyi, Bokor, Kovács E., Mátrai, Pártényi, Szabó B., Vezéri, Zajonyi; a nők közül kedveltek: Abonyiné, Balláné-Szomolnoki Erzsi, Beczkóiné, Boer Emma, Brett Jozefa, Csabainé, Esz Anna, Pártényiné, Vezériné. A kart Jakobi igazgatja, a díszleteket pedig Beczkei készíti, ki magas hangjával a karban is jelentékeny számot tesz. Kár, hogy Hubai távoztával az apai szerepkör még mindig betöltetlen. Szabó B.