Fővárosi Lapok 1873. december (277-299. szám)
1873-12-02 / 277. szám
fiának tekintik s kibetűzik belőle, hogy a napraforgó alatt X. asszonyt éltettem, a dűlt malom leírásánál pedig B. asszony éveire gondoltam stb. A kit az istenek gyűlölnek, ily környezetet adnak neki. Hjá!ha a költőnek minden gondolatot kaptafára kellene húznia, ha semmit sem volna szabad másolnia az élet után s ha az eszmék csak lakk-cipőben járhatnának, vagy láncokon, mint a megye rabjai! — de én a könnyülovassághoz tartozom s tudom, hogy a költészet önkénytelenűl szebbít, nagyit, aztán meg »sulykot bizony nem egyszer elhagyit«, — és ez jogában áll. A ki nincs tisztában az író intencióival, az sohasem fogja azt az írót megérteni, ha csak nem oly kiválóan nagy lelkek az olvasók, mint az én városom lelkei. Valóban, csodálom, hogy e városnál oly keveset beszélnek a lapok és a világ. Pedig e város oly nevezetes! Itt verte meg Szent István Kupát, (egészen elérzékenyedem belé), i fen a várban Gizela királynőnek egy kápolnája még mai napság is látható. Igaz, hogy ezek régi dolgok, de a jelen sem gyümölcstelen. Most is lehet egyet-mást hallani e városról, például ha a vidéken valamely rablót elfognak, azt rendesen ide kisérik, mert ez a megye fővárosa; legújabban pedig — mint a többi lapok is hangosan emlegették — többen, fejükre húzván az ultramontán elvek hálósapkáját, hatásos beszédeket tartottak a megyegyűlésen, emlegették a francia forradalom véres lázadásait, melyek a papi kaszt jogainak megtörésével kezdődtek, mint rettenetes példát hozták fel a vendée-i napokat s én itthon téli kabátomat öltöttem magamra, úgy dideregtem a félelemtől, mely megszállt s az iszonyattól, mely következni fog ! Ha a pesti és a külföldi hirlapokból nem tudnám, hogy a XIX. században élünk, kénytelen lennék azt hinni, hogy a középkor vastag levegőjét szívom. Ah, itt fennen lelkesednek mindenért, ami szép, jó, igaz ! Ha színtársulat éhezik, csak jöjjön ide, itt minden gond nélkül éhen halhat; ha valami híres hegedűművész nem talál kenyeret másutt, tartson erre, itt jó akusztikája van a termeknek, mert mindig üresek. (Nem tudom, Auer Lipótnak nem veszik-e rész néven, hogy Sz. Pétervártt hegedül, mikor itt született!) Költő, szobrász, festő — csak ide, csak erre! Itt megtanulhattok gondolatot forgácsolni, kályhát készíteni és mázolni. Az irodalom, az pláne ajtóstul rohanhat a házba, tárt karokkal fogadják; tizenháromezer lakó közül legalább ötezer lelkesedik értte. (A »Főv. Lapok«-ból tizenegy, a »Figyelő«ből három, az »Athenaeum«-ból két példánynak van rendes bejárata.) Aztán az a rengeteg felolvasás, társas estélyek stb., melyek itt naponkint gyönyörködtetik és szórakoztatják a fáradt elméket! Szóval, a mi kis városunk ellen senkinek sem lehet kifogása, egy aesthetikailag képzett társadalom lappang e falak közt. Igazán, sokszor alig férünk meg a bőrünkben a sok nagyság, magasság, lelkesedés és műveltség mian. Hogy én néha vonásokat használok fel az elszórt képekből ? Beismerem: végtelen kapzsiság, de nem tudok velem született rész hajlamaimnak ellenállni. El is vagyok rá készülve, hogy száműznek, mint Daniel Flórencből, Camoenst Lisabonból, vagy egy új ostracismust találnak fel s kikergetnek, mint az igazságos Aristidest Athén falai közül; de én nem vagyok sem Dante, sem Camoens, sem Aristides, s tisztes félelemmel kell megsúgnom, hogy városom sem hasonlít Flórenchez, Lissabonhoz, vagy épen Athénhez; egy össze-visszadobált kőhalom ez, és én e kőhalom rész gondolata vagyok. Szeretem e várost, hiszen itt születtem! (Oh, mily érzékeny dolog, kit áldjak, vagy átkozzak értte?) de még jobban fogom szeretni, ha majd úgy tisztességes távolságból látom regös tornyait, sötét hegysorát, — na meg a nagy lelkeket, kik tornyot és hegyet fölérnek. A jó öreg cseh muzsikus, Csermák, itt van eltemetve. Van egy ütött-kopott sírköve, melyet évtizedek előtt emeltek neki a »nemzeti csinosodás kedvelői.« (Akkor még törődtek itt a nemzeti csinosodással.) Ez az egyetlen nevezetes halottjuk van. Ha ezt el tudták feledni teljesen, engem irka-firkáimmal együtt holnap felednek s megbocsátják minden vétkemet, biztosítom önt. Végül, t. uram! fölkérem, legyen szives, nézze át jól cikkeimet s ne engedje, hogy oly ostobaságokat írjak, mint a minő ostoba hite van itt cikkeimnek, mert ha oly zajjal fogadják minden tárcámat, mint a »Korszerű kételyek«-et fogadták, nemsokára el kell hinnem, hogy okos ember vagyok. Tisztelettel. Endrődi Sándor fogja hirdetni a jubileum fölviradtát. A miniszteri díszebéden a felköszöntést szintén huszonnégy ágyúlövés fogja jelenteni. Este nagy takarodó lesz katonai zenével. Az volt tegnap este is, mint az ünnep előestéjén. * A királyi várpalota pompás termei szombateste kápráztató fényben úsztak. Körülbelöl másfélezer vendég mozgott benne, különféle osztályokból. Tarka vegyületben lehetett látni egyszerű frakkot és aranyos atillát, papi talárt és zsinóros egyenruhát, érdemjeleket a mellen, mosolyt az arcon. Nő nem volt egy sem, csak nyolc óra után, midőn a Felségük termei megnyiltak s kilépett a királyné, gazdag ezüsthímzetű fehére selyem ruhában, fején gyémántos és maragdos diadémmal, arcán derűit nyájassággal. A hannaverai koronaherceg vezette. Utánuk jött Király Ő Felsége magyar tábornoki ruhában, karján Klotild főhercegnővel. Majd József főherceg s a királyné, három udvarhölgye: gr. Károlyiné, gr. Festetich Mária s Bethlen grófnő. A Felségek nyájasan beszélgettek sok vendéggel. A királyné szívélyesen társalgott Liszttel, gr. Andrássy Gyulával, gr. Lónyay Menyhérttel, gr. Waldstein Jánossal, Jókaival, Jisza Kálmánnal, báró Simonyival, kit mint a »foxhunter«-ek egyik legkiválóbbikát is jól ismer, s több miniszterrel. Király Ő Felsége legtovább, csaknem egy óranegyedig Kerkápolyval beszélt, kivel József főherceg és Klotild főhercegnő is huzamosabban társalogtak. E visszalépő miniszter erőteljes egyénisége a legmagasbakat is érdekelni látszik. A király Perczel Bélától azt kerdé: »Hogy áll a párt dolga ?« »Most már jobban — felelé ez, — mert ma értekezletünk volt, s holnap is lesz, mely a kormányelnököt maradásra fogja kérni.« A király örömmel hallá e szavakat. Aztán b. Sennyey Pállal beszélgetett. Tíz órakor távozott a királyi pár, a vendégek lelkes éljenzése közt. Aztán a vendégek is szétoszottak. Zene ez estélyen nem hangzott, hanem a melléktermekben gazdag vacsora volt hideg húsokkal és igen kitűnő borokkal. Azok, akikkel Ő Felségök beszéltek, sugárzóbb arccal haladtak le a lépcsőkön, és sok volt az ily sugárzó arc, mert Ő Felségök nem csupán a fenebb említetteket szákták meg, hanem több küldöttet, a főváros főpolgármesterét s a küldöttségek vezetőit is. Jókaival a királyné ily párbeszédet folytatott: »Rég láttam már önt.« »Én pedig mindig magam előtt látom Felségedet a pillanat óta, midőn megadatott a kegy, szerény munkámat Felségednek átnyújthatni.« »Ön azóta is sokat dolgozott.« »Azt hiszem, hogy porszemeket hordok vele hazám épületéhez.« »S ön mennél többet ir, nekem annál többet kell olvasnom.« »Felséged az irodalom pártolásában is első asszonya nemzetünknek.« »És ön mindig dolgozik?« »Ez az élet rám nézve.« »Akkor ön boldog ember.« »Ma valóban az«, József főherceg meg azt mondta a költőnek, hogy mindennap olvassa »A jövő század regényét«, a hadászati dolgok legjobban tetszenek neki benne s hisz ő is a röpülőgép feltalálásában. — Vasárnap délben a pesti indóházban sokan jelentek meg búcsút venni Ő Felségüktől. Ott voltak gróf Szapáry, gróf Zichy, Szende, Pauler és Tisza Lajos miniszterek, több mágnás és képviselő, Ráth főpolgármester és Thaisz főkapitány. Ő Felségek nyájasan vettek búcsút s megígérték, hogy néhány nap múlva visszatérnek. Midőn a kocsiba léptek, lelkes éljenzés volt. B. Nopcsa, b. Wenckheim Béla és gr. Bellegarde is e vonattal mentek föl. József főherceg, Klotild főhercegnő, hg Hohenlohe, gr. Haller gárdakapitány, gr. Andrássy Gyula, gr. Hayn hadparancsnok, gr. Crenneville stb. szintén vasárnap utaztak Bécsbe. * A Deák-kör vasárnapi értekezlete kifejezte bizalmát Szlávy kormányelnök iránt, s elhatárza megkérni őt, hogy maradjon tovább is a kormány élén. Különösen Csengery Antal kitűnő beszéde tett nagy benyomást az értekezlet napjaira. Többi közt mondá, hogy a hazát a folytonos miniszteri válságtól megmenteni máskint nem lehet, mintha Szlávy bármily áldozattal is megmarad helyén. A kormányelnök meghatva fogadá a párt küldöttjeit, s azt mondá, hogy ez ügyben nyilatkozni fog a közelebbi pártértekezleten. Azt hiszik, megmaradása attól függ, hogy kedve szerint egészítheti-e ki a minisztériumot. A pénzügyi tárcához Széll Kálmánt szeretné megnyerni, mint ki a pénzügyi helyzetet legapróbb részleteiben is ismeri. A képviselőház tegnapi ülése alatt kevesebben voltak a teremben, mint a folyosón s mind a Deák-párt bizalomszavazásáról beszéltek. Nem egytől lehetett hallani, hogy ha a kormánynak bizalmat szavaztak, mire való volt akkor megbuktatni annak legmunkabíróbb tagját, Kerkápolyt, aki már szombaton kezdett költözködni magánszállására. A házban tegnap kérvényeket tárgyaltak, s a Rákóczihamvak hazaszállítása iránt Simonyi Ernő bizottságot indítványozott. Horn indítványát, hogy a kormány a bankügyben december vagy január végéig adjon bejelentést, a többség elveti. Tegnap szavaztak az állam és egyház elválasztása iránt kiküldendő bizottság tagjaira is. * Themn Károlynál a téli idényen át rendesen igen élvezetes zenereggélyek szoktak lenni, szép számú társaság jelenlétében. Az első ezúttal vasárnap délelőtt volt, a jeles veterán zenész szállásán a nagy Tüköri-házban. Megjelent Liszt is, kinek ritkán hallható »Hamlet« symphoniai költeményét a Thern-testvérek igen kitűnően adták elő. Hallottuk aztán Liszt nagy ábrándját Bach egy fugája fölött, legújabban Them Károly által írva át két zongorára, négy kézre. A »mester« aztán maga is leült a zongorához, kísérni egy fiatal műkedvelőt, ki az ő egyik dalát: »Vergiftet sind meine Lieder« bensőséggel éneklé. Hallottunk két gyöngéd és érzelemteljes dalt Végh János szerzeményeiből is, a dalköltő kísérete mellett. A jelen volt Ferenczi Bella k. a. — a vendégek kérésére szintén szíves volt elénekelni Rossini egyik dallamát. Igen szép hangja van, mely a nemzeti színház operai vezetői előtt is méltánylásban részesült, s miután most az. énekesnőnek távoznia kell, valószínűleg tavaszszal fog föllépni a nemzeti színpadon. Végül a Therntestvérek Beethoven »nagy duo«-jával bájolták el a társaságot, s a két zongora valóságos bőség kosara lett, melyből áradt a zeneköltők költőjének édes dala érzése, játszi naivsága. Ezt a duót, mely többi közt a szerenádok legszebbikét foglalja magában, a nagy közönség is lelkéből élvezné valamely nyilvános hangversenyen. * Hymen. Említettük, hogy Dőry József képviselő jegyet váltott Geiszt Irma kisasszonynyal; hozzátehetjük most, hogy a másik bájos nővér , Geiszt Leopoldina k. a. is menyasszony, s Pfeiffer Mátyás nagykereskedő jegyzé el. * A „Magyar népdalok“ második kötetére, szintén száz dallal, előfizetést nyitott Bartalus István. Fűzve 3 frt, csinosan kötve 4 frt s február elején jelenik meg. A dalok zongorára s énekre alkalmazvák. Az előfizetések Bartalushoz (országút, 28. sz. a.) küldendők. Óhajtandó, hogy e vállalat több részvéttel találkozzék, mint eddig. A népének mennyi kincse ment veszendőbe a miatt, hogy a régibb korokból nincsenek ily gyűjteményeink. Igyekezzünk hát legalább a népdalok mai kincsanyagát menteni meg az utókor számára. Ehhez azonban nemcsak egy gyűjtő szorgalma kell, hanem a zenét űző világ részvéte is. * A tél beálltával ritka északi madarak is jelentek meg Budapesten; négy lapp ember (vagyis lapponiai, Lappländer) alakjában. Ha meggondoljuk, hogy épen a legzordonabb északi vidékek lakói azok, kik ínséges szülőföldükhöz legmakacsabbul ragaszkodnak s annak elhagyására alig birhatók, (mint például a szamojédek vagy a grönlandiak is) valóban egy kis eseménynek mondható, hogy most itt fővárosunkban e »specimen gentis Lapponicae« látható. (A Károly-kaszárnya egy bolthelyiségében mutatják magukat hám- szarvasbőröltönyükben.) Még pedig ezek ujonan Lapponiából jött egyének, s nem azok, kik a világkiállítás alatt a bécsi Práterben voltak láthatók. A mint értesülünk, egyik ugor nyelvészünk, Budenz tanár, már hallgatózott is e ritka madarak csiripolására s igazi ugor-atyafiságos lapp szót ismert föl benne. * A múzeum régiségosztálya, mely különösen római műemlékek dolgában már is oly gazdag, hogy a külföld szakemberei számára az olaszországi múzeumok mellett jelölnek ki helyet, a közönséghez intézett felszólítások folytán, újabban ismét igen érdekes tárgyakkal gyarapodott, így dr. Kovács Zsigmond pécsi püspök és Várady József udvari tanácsos a legnagyobb szívélyességgel ajánlották föl a birtokukban levő köveket, Lomniczi Endre ó-budai városkapitány pedig, ki már eddig is számos óbudai római emlékkel gazdagította a múzeumot, közelebb a Pareder és Bauer féle felirásos köveket szerezte meg, melyek ajtóküszöböküt alkalmaztatva, a köztanulmány részére eddig teljesen el voltak veszve. Károly János tétényi esperes mindent elkövetett, hogy a már Mommsen munkájában leírt, de a helységben szétszórt római emlékek a múzeumi kőtárban egyesüttesenek, míg Kereskényi Gyula érdi plébános a battai határban levő római castellum egy részét ásatta fel s az ott talált római téglákon és egyéb tárgyakon kívül két feliratos követ szerzett meg, mások ismét más emlékeket s római oltárkákat ajándékoztak. Elismerést érdemel a dunagőzhajózási társulat, mely a talált köveket évek óta a múzeumnak ajándékozza s minden dij nélkül szállítja Pestre, valamint a dunaszabályozási társulat is, mely a kotrások által napfényre hozott nagyérdekü, többi közt épen a Dunát istenitő köveket a múzeumnak ajánlotta föl. * Egy írónőnk, Wohl Stephanie k. a. az angol irodalomnak is munkája kezd lenni. Legalább a Rév. Donald Maclevel által kiadott »Good Words« című folyóirat virágregéket közöl tőle »Flower Legends« cím alatt, csinos fametszetekkel illusztrálva. A cikk alatt az írónő neve mellett ott áll lakhelye is: Budapest. Eddig elé öt füzetet adott tőle egymásután, csinos regéket. * Elégtétel. A Szabadi Frank Ignác által bérelt »Komlókért« egyik daltársulati előadását, a »Jónás a cethalban« címűt egy lap oly erkölcstelennek nyilvánítá, melyet a rendőrségnek kellene letiltani. A bérlő ugyanabban a lapban igazolni akarta magát. Fővárosi hírek. * A templomokban ma ünnepélyes istentiszteletek lesznek Ő Felsége jubileumára. Budavár főtemplomában d. e. tíz órakor Mozart koronázási miséjét adják elő, Rücken »Ave Máriá«-jával, énekli Bolberitz k. a. s Derük »Salve regina«-jával, előadják Kajdácsy k. a. és Csutor úr. Már kora reggel riadót fúnak s a Gellérthegyről százegy ágyúlövés 1205