Fővárosi Lapok 1873. december (277-299. szám)

1873-12-20 / 292. szám

számának szaporítása törvényileg volt megparan­csolva , és Porphyr szerint a phöniciaiak inkább em­bereket vágtak volna le és azok húsával táplálkoztak volna, mintsem tehénhússal, annyira tiszteletben tar­tották a tehenet teje miatt. Ezek a népek ugyanis bizonyára átlátták, hogy az egész emberi nem »léte« vagy »nem léte« ettől a fehér életelixi­től függ és fog függeni mindaddig, míg egyátalán ember bolyong a földön. Mivel táplálkoztak volna az ősidők ama néptörzsei, kiknek gabonájuk nem volt, ha ez az egy, a tej nem maradt volna meg számukra. A tej hiánya a nagy városok romlása, és már régen kivesztek volna, ha az erőteljes falusi nép nem áll a résen, és az elsatnyult városiak megritkult sorait helyre nem pótolja.« Azonban utóvégre haszontalan minden törekvés, erőködés, az emberiség legnagyobb részét semmiféle tudós tapasztalatai nem hozzák ki sodrából, megszo­kott életmódjából. Lassan, de biztosan megy romlá­sának eléje. Egyes családok, néptörzsek ki fogják magukat a tömegből vonni, hogy felhasználva a ter­mészet és tudomány eszközeit, regenerálják ivadé­kaikat. Egy új, a Darwin tanán alapuló arisztokrácia keletkezik, melyről Cotta a »Jelen geológiájában« a következőket jegyzi meg: »Kétségkívül fel vagyunk jogosítva, hogy leszármazásunkat nagyrabecsüljük; a születés arisztokráciája — semmi esetre sem a cí­meressel azonos — a természettől jogosított. Nem közömbös dolog az, hogy a szülők vagy ős­szülők milyenek voltak ; hathatósan bizonyítja ezt sokszo­ros tapasztalás az embernél, még világosabban a házi állatok tenyésztése, s ezt erősítik valamennyi nép szokásai. A törzsfa­­ly arisztokráciáját, mely épen Darwin tanával igen jól megegyezik, mindenütt és mindenkor elismerték, habár ideig-óráig az egyenlő­ségre törekvés zúgolódott is ellene, különösen akkor, ha amaz arisztokrácia visszaélt természetes elő­nyeivel.« Lamartine pedig ezt mondja: »Boldog az, kit az isten jó és szent családba helyezett­ ez a sors áldá­sainak legelsőbbike.« Az ily értelemben vétt születési arisztokráciáé a jövő ; uralma biztos, mert tudományon, igazságon és szereteten alapszik ; nem elnyomni, de boldogítani fogja azt a faját a népnek is, mely a mai idők felfor­­dult viszonyainál fogva annyira úrhatnám. Mikor ez az idő beáll, mikor elérkezik az »idők telje,« akkor csakugyan elmondhatják késő utódaink Jókaival: »itt az apokatastasia!«Kvassay Jenő. Fővárosi hírek. * A pesti rókavadászokat ábrázoló nagy olaj­­fesményt Richter német képíró elkészíté s közelebb be is mutatta báró Wenckheim Béla termében. Ki­rályné Ő Felségének fogják e festményt fölajánlani emlékül. Öt láb magas és tizenkét láb széles. Mond­ják, hogy igen meg vannak elégedve vele. A Paskál - malom környékén egy ritkás szálerdőt látunk rajta, melyen át itt vezet s a háttérben a Rákos síkja, a láthatár szélén pedig a budai hegyek tűnnek föl. Az előtérben az élénk vadász-csoport­ egy része lovon,más része leszállva nézük a vizmosta árok partján mint ugrál a falka az elfogott róka körül. Gr. Eszterházy Miklós falkanagy ép b. Wenckheimnak s Lipót bajor hercegnek mutatja a kitűnőbb kópékat, balra Tisza Lajos, gr. Festetich Pál és Tasziló s gr. Károlyi Pista képeznek egy csoportot. Tőlük nem messze gr. Sza­­páry Imre gr. Batthyány Elemérrel, gr. Almássy Tasziló pedig a háttal fordult le. Simonyi Lajossal beszélget. Hátrább a tér közepe felé a királyi pár látható, gr. Andrássy Gyulával, s hátuk mögött az ősz Buchanan lord. Jobbra e csoporttól, részint le­szállva, részint érkezőben más vadászok láthatók: gr. Szapáry László tábornok, Szapáry Iván, Kegle­­vich Béla, Dessewffy Aurél grófok, sat. Ötvennégy arckép s harminc ló van a képen, melyről léteznek már nagy fényképek is s egy szinezett példány ára száz forint, szinezetlené pedig harmincöt forint. E fényképeken is jól kivehetők az arcok. A »Vadász­­lap,« mely e képet ismerteti, mintegy mentegetőzve jegyzi meg, hogy ha Magyarországon egy pár lovat akar valaki lefestetni, a külföldhöz kell fordulnia. Mi meg azt mondjuk, hogy ha nálunk bármely genre­­ban geniális képíró akad, az is kénytelen külföldre fordulni, mert itthon ugyan a mi nagy uraink párt­fogásától ugyancsak hoppon maradnának. Lotz egy­kor igen szépen festé a lovakat (az 1862-diki londoni világtárlaton is »Lóitatatás«-ával tűnt ki,) hanem azért melyik magyar lovas ar az, a­ki állatképet festetett vele. Csoda-e hát, ha itt a sportnak nincs speciális festésze. Sajnálnunk kellene, ha volna, mert bizony nem képeit látnak, hanem csak panaszait hallanók. Az öregebb mágnások közt nem egyben volt meg a hazai műpártolás erénye; többi közt Li­getit is id. gr. Károlyi István képezteté, utaztató, hanem az újabb nemzedék nem igen fárasztja magát a műpártolás erényében, s bár minden tagja megnéz­te a világtárlat magyar képgyűjteményét, egyről sem volt alkalmunk följegyezni, hogy bár csak egy kis darabkát is vett volna belőle. Mindezt azért mondtuk el, hogy a »vadász-lap« ne tartsa »csodálatos«-nak, hanem találja igen természetesnek, hogy nálunk nin­­­­csenek híres állatfestészek.­­ * Király Ő Felsége csütörtökön délután fél ket­tőkor megjelent az új postapalotában, gr. Pejachevich szárnysegéd kiséretében. Az előcsarnokban gr. Zichy József fogadta, bemutatva neki a főtiszteket: Gervay Mihály főpostaigazgatót, Takács János főtávirda­­igazgatót, Rácz József postaigazgatót, Koch és Skal­­nitzky építészeket, sat. A mint Ő Felsége belépett, a távirda sokfelé röpite el e legmagasb látogatás örömhírét s mire Ő Felsége megnézett és megdicsért mindent, a földszint, udvar és három emelet célszerű és díszes helyiségeit, a villanyos telepeket, női táv­­irászok termét, sőt, akkor már Kassáról meg is érke­zett egy sürgöny e cím alatt : »Ö Felsége a király­nak, Budapest, gépterem.« Ö Felsége a gépteremben maga bontá fel e sürgönyt s meglepetve olvasá belő­le: »Hódolatteljesen üdvözöljük villámaink közt a magas vendéget. Éljen a király !­kassai főállomás.» Három óra után hagyta el Ő Felsége a palotát, az oda gyűlt közönség éljenei mellett. Onnan egyenest Gödöllőre kocsizott kétfogatú nyitott kocsiban, ki­séret nélkül. * A képviselő­háznak tegnap igen rövid ülése volt, melyen a pénzügyi jogi szabályok érvényben hagyásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták s fo­gadták el rövid vita után. * Zenészeti estély lesz a jövő pénteken este két órakor is a »Hungária« termében, meghívókra, belépti jegyek nélkül. Nemzeti színházi tagok rende­zik s két nagyobb zeneművet adnak elő: Brahms B-dúr hatosát és Schumannak sok részletből álló »Spanyol daljátékát.« Az elsőben Krancsevics, Kiss (hegedűkön,) Brackholcz és Möltner (mély hegedű­kön,) Rudolf és Állaga Géza (gordonkákon) Vesznek részt; a másodikban pedig Nádayné és Kvassayné asszonyok, Pauli, Kőszeghi és Dunkl. Előadás után közös estebéd lesz, melyre kétforintos részvétjegye­ket e hó 25-dikéig a Rózsavölgyi féle műkereskedés­­ben lehet váltani. * A Kubinyi Ferenc által rendezett á­t­a­l­á­n­o­s k­i­á­ll­í­t­á­s holnap délután három órakor nyílik meg a megyeház termében népszerű felolvasásokkal. Ily felolvasások lesznek még jövő kedden, csütörtökön és vasárnap d. u. 3-tól 5-ig. E felolvasásokra a jegyek ára két és egy forint, tanulók számára 20 kv a kar­zaton. A kiállítás hétfőtől e­gy 28-dikáig mindennap látható lesz d. e. 9 órától d. u. kettőig. Belépti jegy ára 50 kr. A jövedelmet árvák segélyzésére s Ma­­tejko egy festvényének megvételére fordítják. * Hymen: Leiningen egykori honvéd-tábornok leányának , Leiningen Róza grófnőnek esküvője Bo­wer angol őrnagygyal csütörtökön reggel ment vég­hez, az angol konzul hivatalos helyiségében. Székács József esketé meg őket, a kérdéseket pedig az angol konzul intézte a felekhez. Egyik násznagy gr. Lónyay Menyhért volt. Az új pár még az­nap elutazott Páris­­ba, honnan Londonba, innen pedig az őrnagy állo­máshelyére , Gibraltárba mennek. * A gazdasszony-egylet választmányi ülésében örömmel fogadták gr. Zichy József miniszter leiratát, mely szerint az egylet is részesült a Felségének leg­felsőbb elismerésében a világtárlatban történt rész­vételért. Intézkedtek továbbá, hogy karácsony első napján a templomokban mint gyűjtsék a kolera-ár­vák számára a könyöradományokat. Bejelentettek több adományt (nagyobbára nemes szivü hölgyektől) az egyleti árvák karácsonyfájára, melynek ünnepe jövő szerdán délután három órakor lesz az árvaleány­­intézetben, hová a nagy közönséget szíves megjele­nésre kérik föl. Köszönetet szavaztak a nemzeti szín­ház ama tagjainak, kik a dec. 9-diki budai előadás­ban, Neville felolvasása alkalmával az egylet javára részt vettek; továbbá Győry Pálnak, kinek hatvani­utcai boltja perselyében ismét összegyűlt 33 írt 36 ki, s Geiszt Gáspár özvegyének, ki a férje által jóté­kony célokra hagyott összegből kétszáz forintot kül­dött az egyletnek. Újabban rendes tagok lettek: Ko­rányi Adolfné és Wilim Jánosné Békés­ Csabáról­. Egy miniszteri hivatalnok neje e napokban eltűnt. Miután semmi oka nem volt rá, a férj azt hiszi, hogy a honvágy röpíte haza Gácsországba, miután az itteni életet nem szerette. A férj különben nem kutatja a dolgot, nehogy a »honvágy« helyett valami egyéb fölfedezésre bukkanjon. * Aigner Lajosnak a buzgó fiatal könyvárus­nak kiadásában közelebb ismét két jeles német re­gény magyar fordítása jelent meg. Az egyik Spiel­­hagen F. újabb műve »A­mit a fecske dalolt« cím alatt 3 kötetben, a másik Werner szintén három­­kötetes regénye a «Szerencse föl!« Az elsőt Szini Károly, az utóbbit Kalocsa Róza fodította s úgy az egyiknek, mint a másiknak ára 3 forint. Szintén kap­ható Aignernél Schücking hatkötetes regényének: »A Dornegge-kastély«-nak fordítása, melyről egy­­izben már szólottunk. Ennek ára 6 frt. 1 * A nőképző-egylet tombolására adakoztak : dr.Kovács Endre tiz irtot; Gerliczy bárónő egy óra-­­ tartót, két poharat, gyufatartót, tűpárnát, hamutartót, viaszgyümölcsöt; Hugonnay Irma és Jerne grófnők egy poharat, tintatartót, cassettet, gyufatartót; Olte­­anu püspök ötven forintot; Teleki Julia grófnő hat személyre való feketekávés készletet; Anningerné egy albumot és látogató­jegytartót; Lang k. a. két óratartót, három gyufatartót, négy figurát, egy cso­portot, két kosarat; Hugmayer két angol törülközőt, két angol keztyűt, hat személyre való asztalkendőt, tizenkét batliste­s tizenkét vászonkendőt; Tóth Kug­­ler Erzsébet egy kertyűtartót, egy virágtartót, és »Csokonai-Emlényt« ; Kiss Miklósné két ezüst cukor­tartót, egy albumot; Karlovszky Lorsich Malvin egy személyre való teakészletet; Boc­án Jakabné egy csengetyűt, két virágtartót; Frölich Hoffmann Mária egy gyufatartót, egy kulcstartót, Csillag Paulina virágtartót, Harkányi Frigyes tiz írtót, dr. Reinitz Józsefné liqueur-servicet tizenkét személyre, Panter úrhölgy egy lámpát, Bérczyné egy illatszertartót és naptárt, Battáné két virágtartót, Majthényi Batta Mariska egy látogatójegy tartót, Patakyné poharat, Gyömrőy Vilmosné hat személyre ezüst-készletet és egy ezüst-cukortartót, Szabó Mária varrópárnát és gyöngy­ kosarat; Bittó Istvánná két gyertyatartót, egy látogató-jegytartót és gyufatartót, Benickyné a Széchenyi mellszobrát s egy látogató-jegytartót, Böck Mórné tintatartót, Emmerling Károly tintatar­tót, Fischer J. L. és fiai hat darab nyakkötőt, Em­merling Anna kis imazsámolyt, Jankovics Antalné ékszerszekrényt húsz darab sorsjegygyel, Arnstein Szidónia pedig szivartartót. * Rövid hírek: Korizmics László, kinek a földmivelési tárcát szánták, mint sajnálattal hallottuk, lobos betegségbe esett. — Az akadémia két érde­kes tájképet szerez meg, melyek Kazinczy Ferenc széphalmi házát (mely ma már nem létezik) s ottani síremlékét ábrázolják s melyeket évek előtt Jakobey festett néhai Bártfay László megrendelésére. — Stei­ger Gy. képviselő lakásán holnap d. e. 10-kor nép­színházi bizottsági ülés lesz a pénzkezelés s az épí­tési ajánlatok határidejének megállapítása sat. végett. — A nemz. színházhoz, mki szerint, egy uj tenoris­tát szerződtettek: Udvardy (Höffler) nevűt, ki Rich­ter tanítványa s a »Lohengrin« címszerepében fog föllépni. — Az első hazai takarékpénztár félmillió forintot irt alá a magyar kölcsönre. — Az udvar alkalmasint Gödöllőn tölti az ünnepeket. — A föld­rajzi társulatat csütörtöki ülésében Erődi Harrach Béla tanár maga tartott előadást, igen érdekesen­ ér­tekezve a közép-törökországi földrajzi és népis­­mei viszonyokról. — A mérnök-egylet ma esti ülésében Punczmann Gyula fog értekezni a sgra­­fitto - díszítésről s építészeti alkalmazásáról. — Az állatgyógyintézetnek most kilencvenhat hall­gatója van. — Felekiné asszony a kolozsvári színháztól meghívást kapott vendégszereplésre s hir szerint: elfogadta. — A Franklin-társulat kia­dásában megjelent Horváth Mihály »Magyarország történelme« második bővített kiadásának 8-dik kö­tete, mely 1928-ig terjed. — Báró Orczy Elek, gr. Batthyány Elemér és Czetwertinsky herceg január elején Kelet-Indiába készülnek tigrist vadászni. — Pesten dec. 7-től 13-ig 162 gyermek született s 165 ember halt meg; kolera-halott egy sem volt. — Csillag Gyula alapos képzettségű fiatal iró tegnap délben az egyetemen jogtudori vitatkozást tartott. — Az Írók estélyét koránt sem szándékosan tartották »Valeria« első előadásának estjén, hanem a véletlen műve volt, mert a termet ez estére még akkor kibér­­ték, midőn »Valeria« szinrehozatala egy előbbi más napra volt hirdetve. — A protestáns árvaház ka­rácsonyfájára az adományok Liedemann Róza úrnő­höz (három korona-utca 4. sz.) vagy a háromdob­­utcai árvaházba (70. sz.) küldendők. — „Havanna- Virginia44 néven két uj különlegességi szivar­fajt bocsátnak Budapesten áruba, melyek közül az egyik­nek száz darabja 10 frt, kötegelve 10 frt 50 kr, a másikból pedig száz darab 6 frt 50 kr, kötegelve 7 frt.­­ A Teleki-téren szerdán éjjel fején mély seb­bel találták meg Kossalkó Ignácot, Harkányi lová­szát, ki egy óra múlva a kórházban meg is halt; az embert pedig, ki kocsmai veszekedés következtében halálosan megsebesiték Kovács János sírásót, csakha­mar befogták. — Wagner Adolf mészáros, ki csütör­tökön reggel érkezett Érsek­ujvárról, jelentést tett, hogy a vasúton felvágták mellényét s 1400 frtot tar­talmazó tárcáját ellopták. 1271 Vidék. ** A kecskeméti ref. főtanodai önképző­kör e hó 14-dikén »Csokonai-ünnepély«-t tartott, a költő születése százados évfordulójából. Díszes közönség, köztük több hölgy, jelent meg a főtanoda nagy ter­mében, s az ünnepély a »Rákóczy-induló«-val vette kezdetét, melyet a főtanodai zenekar adott elő. Ez­után az önképzőkör alelnöke, Zambó János tartott emlékbeszédet, majd az énekkar énekelte a »Tihanyi echóhoz« írt költeményt, s a zenekar játsza a »Re­ményhez« című dalt. Marosi Kálmán joghallgató al­kalmi költeményt olvasott föl s az ünnepélyt a »Csi­kóbőrös kulacs« eléneklése s a »Benyovszky«-ból

Next