Fővárosi Lapok 1874. március (49-73. szám)

1874-03-31 / 73. szám

Vidék. ** A győri temetőben múlt pénteken áll­ták föl Deézsi Kádár Zsigmond elhunyt színész sír­ján a szép szürke márvány emléket, melyet gyűjtés útján hoztak létre. A színház elől fél ötkor indultak ki a színtársulat tagjai, követve nagy néptömegtől. Csatlakoztak a menethez az ének- és zeneegylet tag­jai is. A város kitűnőségei és a régi honvédtisztek is jelen valának. Mintegy négyezer főnyi gyülekezet környező a sirt, melynél a színház és dalárda tagjai gyászdallamot énekeltek, Beöthy Gábor színész em­lékbeszédet mondott,Dezső Ödön színész »A honvéd« címü alkalmi költeményt szavalta s végül a »Szózat« dallama hangzott. Kegyeletes szép ünnepély volt, mely mutatja, hogy nálunk is tudják már becsülni a színészet kiválóbb tehetségeit, kik közé tartozik az elhunyt öreg szinész. Ó Deézsen született s fiatalabb éveiben tudományos pályára készült, mígnem hu­szonegy éves korában magához hóditá a színpad, me­lyen csakhamar drámai hősöket játszott. A szabad­ságharcban valódi hősökre lévén szükség, honvéd lett s a fegyverletételkor főhadnagy volt. Aztán megint visszatért a színpadhoz, hős szerepek ábrázolásához. Győrött, hol 1870 óta minden téli idényt töltő, igen szerették s 1872-ben, midőn negyvenéves színi jubi­leumát ünneplé, sokfélekép tüntetők ki. A kor és be­tegség terhét érezve is játszott futójára ez év február 21-én szerepelt »Paul Jones«-ban. Harmadnap múlva 322 Beléptijegy nem volt, hanem önkénytes adakozások­tól szép összeg gyűlt össze egy elaggott beteg mű­vésznő javára. A hangverseny mindenkit meggyőzött arról, hogy Khayli jelesen tanít és hogy igen derék tanítványai vannak. Különösen kitűnt Gold Róza k. a., kiből virtuóznő lehet. Bakonyi Sarolta, Návay Jolán és Kohen k. a. játékát is megtapsolták, Gager Iza k. a. énekét pedig ismételteték is. A kis Schlesin­ger Mariska nyita meg a hangversenyt, igen ügyesen. * Rövid hírek. A Petőfi-h­ázra Győry Vil­mos t. írótársunk egy aranyat küldött szerkesztősé­günkhöz. — Bittó kormányelnök és Ghyczy pénz­ügyér szombat­ este utaztak Bécsbe a közös költségek ügyében. — A hivatalos lap vasárnapi száma közlé Császka György esztergomi kanonoknak szepesi püspökké tett kineveztetését. — Stampfer Gábor magyar vám- és adóőrségi felügyelő ezüst érdemke­resztet kapott egy gyermeknek a megégési haláltól való megmentéséért. — A képzőművészeti társu­lat vasárnap megnyitott tárlatában Kaulbach nagy­hírű képe: »Nero, mint a keresztyének üldözője« is látható; továbbá Madarász Viktortól b. Eötvös arc­képe is. — Beniczky Antal ú­jpesti jegyző kártéríté­sére a község elöljárósága kétezer forintot szava­zott meg, évenkint ezer-ezer forint kifizetésével. — Auerbach »Waldfried« című új regényét a »Hon« tárcája fogja közölni. — A városháztéri Lyka- és Haris-féle régi házak helyén 1876-ban háromemele­teseket fognak építeni. — Benz megkapta az enge­délyt, hogy az István téren lovardát állíthat föl. — A tolnai Deák-párt üdvözlő feliratot intézett Bartal György miniszterhez. — Az „Timió“ kereskedelmi­egylet közgyűlése elnöknek Körösi Józsefet választa meg újra; Horn Edét pedig tiszteleti tagnak.­­ A Dolinay Gyula által szerkesztett »Hasznos mulatta­tó« című ifjúsági és népkönyvtárból az 5-dik és 6-dik füzet képekkel megjelent, ügyesen összeállított fü­zetek, melyeket gyermekes szülők, tanítók és lelké­szek figyelmébe különösebben ajánlhatunk, mint al­kalmas húsvéti ajándékot. — A fővárosi munkások átalános beteg és segélyző-egylete a három dob-utcai Kállay-féle házat megvette ötvennégyezer forintom — A „Vasárnapi Újság“ közli az 1849. febr. 21 di­­ki okiratot, melylyel Mészáros Lázár hadügyér Petőfi Sándort, a ki nem akart szabályszerű nyakra­­valót viselni,) saját kívánatéra fölmenté a honvéd­­századosságtól. — A sugárúton augusztusig már huszonnégy ház fog állani. —Ifj. Toldy Ferenc, ki­tűnő tudósunk fia,­­ írt 20 krral megrendelési ivet külde szét »Ne szeresd a császárnét« című, Molsheim után franciából fordított regényes korrajzra; a meg­rendelések május elsejéig hozzá, vagy Buschmann Ferenc könyvnyomdájába, (uri-utca, 6. sz.) külden­dők be. — A nőképző-egylet elnöksége köszönetet szavaz a múlt pénteki hangverseny közreműködői­nek s a budai várszínházát átengedett igazgatóságnak. — Lanz Ludmilla, az ó­budai hajógyári főkönyv­vivő neje s az ottani Frőbel-nőegylet buzgó elnök­nője szombaton éjjel meghalt. — Marek Antalt, az alcsuti uradalom nyug­­tisztartóját, ki 73 évet élt, tegnap temették el. — Mellinger Leopoldné, egy 54 éves asszony, vasárnap hajnalban őrülési roha­mokat kapott s lakása, az Orczy-ház második eme­letéről leugrott a király-utcába s azonnal meghalt. — Gr. Zichy miniszter vasárnap este Bécsbe, gr. Szapáry belügyér pedig vasárnap reggel Fegyver­nekre utaztak. — Tu­rschman »Oedipus»­felolvasá­sán a »Hungária« terme jól megtelt. — A császár­­fürdő új orvosa dr. Pápai lett. (febr. 24 én) meghalt, 65 éves korában. Temetési költségeit a Zmeskál-féle beteg színészeket segélyző alapból fedezték, síremlékét pedig a közadakozás ke­gyelete hozta létre. ** Vidéki rövid hírek. A pozsonyi Toldy­kör múlt szombaton élénk részvét közt megalakult s elnökének Bottka Tivadart, alelnökének Orosz Lász­lót s főjegyzőjének Vutkovics Sándort választók meg; az egész választmány lelkes hazafiakból áll. — Alsó-Tol­lon (Nógrádban) Veres Lajos földbirtokos eljegyzé Veres Etelke kisasszonyt. —• Varga Sán­dor beregszászi ügyvéd és Székely Ilona k. a. eskü­vője e hó 21-én volt. — Ungmegyében, Jenkén, e hó 25-én nagy részvét mellett temették el Pongrácz Béla földbirtokost, volt honvéd-őrnagyot és Ungnak több éven át főszolgabiróját, ki 54 évet élt s özve­­gyet és kiskorú gyermekeket hagyott hátra. — Meuter Zsófia zongoraművésznő s férje Popper gor­donkavirtuóz pénteken a debreceni színházban hang­versenyt adtak. — Az egri lyceumi könyvnyomdá­ban megjelent Sebők László »Kis világ« című gyer­mekvers-gyűjteménye, mintegy kétszáz darab vers­sel, jól választott tárgyakkal, keménykötésben, 240 lap, ára egy forint. — Debrecenben Pienyecki Nagy Sándor »A francia nyelv levél szerinti önokta­tása« című hasznos munkájából megjelent a 43. és 44-dik lecke két füzete, ára egynek-egynek harminc krajcár. — Vincze Miklósné szül. Sisáry Matild múlt szerdán elhunyt 24 éves korában, szülés követ­keztében, F.­Györösön. — Keserű Mózes elhunyt kath. főpap a gyulafehérvári Batthyány-intézetnek hagyta gazdag könyvtárát. — Ácsán e hó 27-én két óra alatt negyven lakház leégett. — Gödöllő mellett, a besnyői erdő szélén Maróth Ferenc nevű munkást egy éhes farkas megrohant, összemarta, leteperte, s bizonyára meg is öli, ha emberek nem sietnek elő, kik aztán a dühös vadat elesték s diadal­lal vitték a községbe. — Szegszárdon Fehérvári Róza, egy szabómester 19 éves leánya, szerelmi sze­rencsétlenség miatt agyonlőtte magát a temetőben. *** Bécsi rövid hírek. Gr. Andrássy Gyula vasárnapi fényes estélyén Albrecht, Vilmos és Károly Lajos főhercegek, (ez utóbbi nejével), a modenai, toszkánai és nassaui hercegek is jelen voltak; a grófné mákvirágokkal diszitett fehér selyemben, gyé­mánt és korall­ ékkel jelent meg; Patti Adél és Rossi szintén a vendégek közt valának. — Herbst és Giskra megválasztattak a delegátusok közé. — Ő Felsége jelenleg Angeli udvari festész által arcképezteti ma­gát, orosz egyenruhában s valószínűleg a cár szá­mára. — Egy bécsi főkönyvvezető (R. Alfréd) Schiller »Lied von der Glocke« című, 423 sorból álló költeményét olvashatólag le tudta írni egy levelezési lapra; nem kis ügyesség. — A kassai születésű Bárkány k. a., ki még csak három éves szinésznő, a burg szinházban vendégszerepelvén, tetszésben ré­szesül, s csak az a kifogás van ellene, hogy a német nyelvet kissé idegenszerün beszéli. — Gr. Andrássy külügyér palotájába e napokban ládát vitt egy hor­dár, mondván, hogy gr. Károlyi berdini nagykövet küldé, aztán megkapván a tizenegy forint huszonkét krajcár vitelbérét, eltávozott, a ládában pedig találtak néhány nagy téglát. Külföld. »** Vilmos császár születésnapjára több igen becses műtárgy közt számos kézi munkát s búzavi­rág-bokrétákat is kapott ajándékul, mely virágot szép kék színéért kiválólag kedveli. A császárné és a hercegnők maguk készítettek emlékeket ez alkalom­ig, Vilmos badeni herceg pedig szintén búzavirág­­bokrétával lepte meg. Unokái leginkább rajzokat s apróbb festményeket készítettek. A császári ház col­­lektív ajándéka Camphausen egy festménye volt, mely Vilmos császárt lovon ülve ábrázolja. Német­ország csaknem minden jelentékenyebb városából érkeztek ajándékok: Hamburg pompás rózsákat, Sanssouci és Babelsberg kiváló szépségű gyümöl­csöket küldött. Csak egy teremben kétszáz virágbok­­r­éta volt összehalmozva s az üdvözlő táviratok egész csomagot képeztek. *** Seribe és Lajos Fülöp. Legouvé Ernő Seriberől írt könyvében, melyről egy alkalommal már megemlékeztünk, azt is elbeszéli a többi közt, hogy Seribe nem csupán a jelesebb íróknak,, de egy­szer Lajos Fülöpnek is dolgozó­ társa volt. És ez igy történt: Seribe 1850 táján librettót irt Shakspeare »Zivatar«-a után. Angliában a dalművet lehetőleg gyorsan akarták szintehozni s Scidbe a darab jelene­­tezése végett Londonba utazott, s mindjárt megérke­zése után való nap Claremontba ment fölkeresni La­jos Fülöpöt, ki átalánosan elterjedt vélemény szerint, kor­ának egyik legszellemdúsabb férfia volt. Lajos Fülöp csakhamar a »Zivatar«-ra vitte át a társal­gást, s félig tréfás félig komoly hangon ezt mondá Scribenek: »Tudja-e Scribe úr, hogy kollegája va­gyok?« — »Hogyan Sire?« — »Egész komolyan. Ön egy dalműszöveg miatt jött Londonba; ifjúsá­gomban én is készitek egy hasonló dalműszöveget s mondhatom, hogy nem volt épenséggel rész.« — »Elhiszem Sire, hiszen már nehezebb dolgokat is vitt véghez.« — »Nehezebbeket talán ön előtt, de nem reám nézve. Tárgyamat a lovagkor történetéből me­ntettem.« — »Szép tárgy,« szólt a »Hugenották« költője. — »Akarja, hogy elbeszéljem önnek ? A vé­letlen pár nap előtt újra kezembe játszotta a kézira­tot. Szeretném, ha véleményt mondana felőle.« — »Parancsolatára állok, Sire.« Lajos Fülöp az első fel­vonás elbeszéléséhez kezdett. Seribe eleinte némán,, tiszteletteljesen hallgatta, mintha trónbeszédre figyelt volna, később azonban, midőn látta a bonyolulat fej­lődését, egészen elfeledte, hogy egy fejedelem előtt áll s csak a dalműszövegre gondolt, egy hibás fordu­latnál pedig félbe is szakította az elbeszélő szavait: »Ez nem maradhat így !« — »Miért nem?« kérdé a király, kissé megsértődve. — »Először, mivel való­színűtlen s másodszor, mivel a valószínűtlennél is ro­­szabb, miután érdektelen.« — »Érdektelen, érdekte­len !« »Édes Seribe bocsásson meg, de ... « Ekkor már ki voltak cserélve a szerepek, Seribe e téren egészen otthoniasnak érezte magát, az uralkodó ő volt. »Tudja-e Sire, mi volna ide szükséges? Egy szerelmi történet. A politizálás pompás dolog a mi­niszteri tanácsban, de a dalműbe szerelem kell.« — »Jól van tehát, vegyünk szerelmet is hozzá«, vála­­szolá Lajos Fülöp mosolyogva. És ekkor mindketten dologhoz láttak, mig az óra el nem érkezett, mely Seribet Londonba szól­tá. A király egészen elkomo­lyodott. »Távozik már ? Addig nem eresztem el, mig meg nem ígéri, hogy holnap hozzám jön reg­gelizni. Operánk még nincs készen. Tehát a vi­szontlátásig!« — »A holnapi viszontlátásig, Sire!« Midőn másnap ismét elment, a király szobájában a királynét találta, ki megindultan fogott kezet vele s nyájas hangon igy szólt hozzá: »Fogadja legőszin­­tébb köszönetemet. A király száműzetése óta tegnap érezte magát először derűs hangulatban. Midőn ma reggel szobájába léptem, ágyában ülve és homlokát vakarva találtam, a mint előde IV. Henrik szokott volt cselekedni, midőn nem tudta, mit csináljon. A király így mormogott magában: »Ez az ördöngös Seribe azt hiszi, hogy a dolog könnyen megy!« S e szavaknál vidáman fölkacagott. Kérem önt, jöjjön el újra, jöjjön el minden nap, mig Londonban mulat. Ugy­e megigéri?« — Seribe megígérte és szavát be , is váltotta. *** Külföldi rövid hírek. A párisi Porte St. Martin színházban jelenleg »Szent Genovéva vagy Attila berontása« című történelmi darabot ját­szanak. A Stuttgartban Hallberger könyvkiadó Shakspeare műveinek pompás képes kiadását indítá meg Sir John Gilbert által készített 830 rajzzal. »Lear« már megjelent belőle. — Dumas Sándortól kérdé egy hölgy: »Szereti-e a gyermekeket?« »Sze­retem azokat, felelé, kik sírnak és kiabálnak.« »Ho­gyan?« »Na mert azokat mindjárt kiviszik a szobá­ból.« — Párisban hire jár, hogy Rochefort és Grous­­set Caledoniából megszöktek s Ausztráliába érkeztek. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Bérlet , 278. sz. NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, kedden, március 31-kén, 1874. ERNANI. Opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi. For­dította Egressy Béni. Karmester: Erkel Gyula. Ernani, banditafőnök — —• Stéger. Don Carlos, spanyol király — Láng. Don Ruyx, Gomez de Silva, spa­nyol grand — — — Tallián. Elvira, unokahúga és jegyese — Benza I. Giovanna, — — — Hamann Al. Don Ricardo, a király lovásza — Szalai. Jago, Silva lovásza — — Széphegyi. Victoria-Knitting­ham­, a legjobb angol középamut. Főraktár 24 Blau L. Edénél, Budapesten, sttrog­ntva, a „Fonón éhez.“ ! AVIS AUX DAMES! La MALLE DES INDES, spécialité des Foulards des Indes et de Chine, 24 et 26, passage, Verdeau, ä Paris, a l’honneur de právenir les Dames qu’elle vient de reeevoir ses belles Nou­­veautés en Foülards de l’Inde pour Robes et met á leur disposition sa riche collection d’Echan­­tillons se composant de huits cents échantillons a choisir. 406 Envoi d’échantillons franco. Tulajdonos Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat.

Next