Fővárosi Lapok 1874. március (49-73. szám)
1874-03-15 / 61. szám
olvashatná, mert a Pestről Madarasra küldött hírlapok és levelek csomagai keresztülmennek ugyan a karcagi postahivatalon, de azokat felbontani semmi szín alatt nem szabad. Mind a körülmény meggyőzheti a panaszkodót, hogy föltevése nem volt alapos. (A pesti kiadóhivatalból és postáról pedig minden lap egyszeribe s pontosan küldetik szét, mert hisz különben a részenkint küldés csak a munkát és költséget szaporitná. Szerk.) ** Vidéki rövid hírek. Az „erdélyi múzeum - egylet“ csütörtöki nagygyűlésén nagy és díszes közönség volt jelen; a megnyitó beszédet gróf Mikó Imre elnök tartá. — Nógrádiban Plachy Gyula fiatal földbirtokos eljegyzé Szilárdy Elfrida kisasszonyt; Kolozsvárit pedig Szentiványi Gyula törvényszéki biró Szabó Paulina kisasszonyt. — Aradon megalakiták az uj színház ellenőrző bizottságát; tagjai: Vörös Pál polgármester, Atzél Péter, id. Andrényi Károly, b. Bánhidy Béla, Bettelheim Vilmos, Chorin Ferenc, Institoris Kálmán, Lukácsy Miklós, Tiszti Lajos, jegyzője pedig Parecz István.— Pest megye törökbálinti erdőségében hétfőn 120 holdnyi erdő égett le, de leégett volna sokkal több, ha Czerni Lajos erdész egész önfeláldozólag nem gátoltatja meg a pusztító vész terjedését.— Apatinban múlt kedden temették a 44 éves korában elhunyt Knézy József bácsmegyei bizottsági tagot, kinek özvegye és két gyermeke maradt. — Brassóban Demsusianu Áron kiadásában »Orientul latinul« (a latin kelet) című román hetilap indult meg. — Arad városának Mittelmann Ferenc szeszgyáros, a királyjubileum emlékére, következő adományait ajánlá föl: életfogytiglan évenkint száz forintot közművelődési és jótékony célokra; egyszer mindenkorra kétszáz forintot koleraárvák segélyzésére, százat ruházásukra, a városi szegényalapra s tiz öl fát városi szegényeknek. — Elhunytak: Győrött Szabó Dávid volthonvédhadnagy s utóbb dunaszabályzási mérnök e hó 8-án, Szabadkán id. Gálffy György városi alkapitány és ügyvéd 63 éves korában, szélhűdésben; Nagyváradon Lovászy Antal kis-jenői nyug. lelkész, 89 éves korában; Nagy-Szombaton Szladek Pál buzgó népnevelő. — Egerben közelébbb nem az »izraelita olvasó-kör« (a minő nincs is) tartott közelébb táncvigalmat, hanem az »ifjúsági olvasókör«, s a ki e bálról lapunkba pár sort irt, (megemlítve egy oly hölgyet is, ki nem volt jelen,) alkalmasint a miatti boszújában keresztelő el e »kört«, mivel alkalmasint nem kapott meghívást. — Écskán nagy ünnepélyességgel tárták meg herceg Thurn-Taxisnészül. Edelspacher Vilma urhölgy kis leányának keresztelőjét, s a herceg ez alkalommal már magyar nyelven köszönte föl vendégeit. Bécsi hírek. *** Hyrtl József, a bácsi egyetem híres bonctanára, holnap fogja tartani búcsúelőadását a régi fegyvergyár egyik termében, hol évek óta lesték oktató és szellemdús szavait, mint valami orákulumét. A »Magyarország és a Nagyvilág« ez alkalommal arcképét közli, életrajzzal, melyet e képes lap kitűnő tollú szerkesztője irt, az egykori tanítvány meleg hálájával. Ha terünk engedné, lenyomatnék e tartalmas és jellemző ismertetést, így azonban kénytelenek vagyunk csak egy pár pontjára szorítkozni. »A mi ránk, magyarokra, külön érdekkel lehetne e férfiúra nézve, az a véletlen, hogy úgy mint Liszt, ő is hazánknak szülötte, de akinek dicsőségéből nem jutott nekünk. Liszt mégis a miénk lett, ha későre is, mig Hyrtl a bécsi egyetemre s a német tudományosságra vont messze sugárzó tündöklést, melyből tán csak elvétve hullott egy kis csillám ez országra is. De a nagy elme lángján meggyűlt egy-egy hazai tehetség is, mely most, fennen hirdetve dicsőséges forrását, itthon is kezd világítani.« Hyrtl, ki nemcsak tudós és kutató, de lángelméjű író, szellemdús szónok és remek praeparátumai által ritka művész is, Szombathelyen 1811. dec. 7-én született. Atyja herceg Eszterházy Haydn által vezetett zenekarának egyik tehetséges zenésze volt, ki szűk körülményei miatt Bécsbe költözött s ott iskoláztatá fiát, ki hogy valamit a konyhára is keressen, egy ideig a várkápolna énekkarában működött, csengő hangon énekelve. Az egyetemen a bonctan lett kedvenc tudománya s Berres tanár már 21 éves korában kinevezte segédboncolónak. Tudori oklevelét 1835-ben kapta s két év múlva már a prágai egyetemen a bonctan tanára lett s ott működött hírnevesen 1845-ig, midőn az elhúnyt Berres helyére a bécsi egyetemhez hívták meg. A tanítás szenvedélye volt. Mindent világosan, a bonyolultat is játszilag, a szárazat megélénkítve adja elő, a táblán kitűnő rajzokkal, a szavakban elmésséggel és költői idézetekkel kísérve. Tömérdeken hallgatták, nemcsak tanítványai, hanem orvosok, tanárok, utazók is bőven. Mint sró is kitűnő. Legfőbb munkái: »Az emberi test leiró bonctana«, melyet még japán nyelvre is lefordítottak, s »Helyrajzi bonctana«. Ő alapita meg Bécsben az összehasonlító bonctan nagyszerű múzeumát, melyhez hasonló nem volt a földön, de 1848-ban a Jellasich katonái e preparátumokat szétdúlták s róluk a borszeszt leitták. Hyrtl elbúsult e vandalságon, de aztán újra munkához látott s még nagyobbszerü múzeumot hozott létre. A világ legelső orvosi intézetei aranynyal mérték, és mérik az ő kitűnő preparátumait, s maga is büszke ezekre s egyszer angol barátainak azt irá : »Oly dolgokat küldök nektek, melyeket a háromegy királyság legbüszkébb és leggazdagabb hercegasszonya is megelégedéssel tehet oda ékszeres fiókjába, gyémántjai és gyöngyei közé.« Akik látták a bécsi világtárlaton az ő bonctani preparátumait, tudják, hogy Hyrtl méltán büszke e műveire. Kapott is a világ minden részéből állati s emberi koponyát, madarat, hüllőt, emlőst, tömérdeket, még vizi csikó embryóját s borneói piperés koponyát is. Nagy tudósok álltak vele baráti levelezésben, többi közt Humboldt, Arago és Livingstone is. Visszavonulásával maga a tudomány nem veszt, mert ő dolgozni fog ezután is, nem tehet máskép ; de veszt az egyetem, melynek nem egyhamar lesz ily bonctanára, s veszt az ifjúság, mely rajongással csüggött e mindig legnépszerűbb tanítóján. *** Patti Adélról nagy lelkesedéssel K Hanslick a »N. fr. Presse tegnapelőtti tárcájában. »Patti Adél — szól — ez idén is túlragyogja a színházi égboltozat összes tüneményeit s minden szemet varázshatalommal von maga felé. E csillagzat tündöklően sugárzó fénye belterjesség és nagyság tekintetében évről-évre gazdagodik. Midőn vendégszereplését e hó 5-dikén a Traviatával megkezdte s fárasztó szerepét amaz energiával énekelte, melyet mi e gyöngéd lénynél mindig csodálunk, senki sem gondolhatta volna, hogy közvetlenül a terhes orosz téli hadjáratból érkezett. Igen, magas hangjainak most is megvan régi páratlanul tiszta ezüst csengése, mely jelenleg kétszeresen hatásosan emelkedik ki mélyebb regiszerének sötét bársonyszerű mély hegedűhangzatából. Előadása minden csillogása mellett is egyszerű, nemes előadás, mely legnagyobb felhevülésében sem hágja át a szépnek finom vonalát s ép annyira páratlan az élvezetben, melyet hallgatóinak, mint a példaadásban, melyet az énekeseknek nyújt. A Traviata és Leonora (a »Trovatore«-ban) ama szerepelt, melyekben eddig föllépett, s ezek oly ábrázolások, melyekről utósó vendégjátéka alkalmával már sokkal kimerítőbben szóltam, hogy nem mostan valami újat mondhatnék. De Patti Adél legtöbbször ismételt szerepeiben is az újdonság teljes ingerével hat hallgatóira. S ez az élő egyéniség privilégiuma. Amíg ugyanis valamely jelentékeny művészi egyéniség eszközeinek teljes birtokában van, új marad előttünk, még akkor is, ha a költemény, melyet tolmácsol, már túlélte magát. Számmos egészen jó színmű a gyakori ismétlés következtében végre egészen elveszíti vonzerejét, a jó színész felől azonban sohasem lehet azt hallani, hogy unalmassá lett, mert már sokszor látták játszani. Ez az eset a zenészet terén s oly kivételes tüneménynél mint Patti még magasabb fokon ismétlődik; már hangjának csengésével a tiszta és közvetlenül ható természeti szépnek körébe lép s a virágokat, erdőket és hegyeket még senki sem szemlélte eltelve.« Bösendorfer termében hétfőn este Gabillon a német tanulók olvasó egyletének javára tartott felolvasást Ez alkalommal először ismét Fritz Reiter a »platt deutsch« költő műveiből olvasott, ki úgy látszik kedvence a várszínház e jeles tagjának. A közzönség, mely egészen megtöltötte a tágas termet, nagy érdeklődéssel hallgatta az »Onkel Brasig« címü költői elbeszélést s zarosan megtapsolta Gabillont. Második felolvasása Grillparzer »Hannibal és Scipió«-ja volt, mely töredékben maradt a költő kéziratai közt. *** Bécsi rövid hírek. A bécsi urhölgyek jótékony célú egylete által rendezett táncvigalmak jövedelméből gr. Taffe Klementine egyleti elnöknő ötszáz forintot küldött a magyarországi koleraárvák javára. —Herceg Auersperg kormányelnöknek, hír szerint Ő Felsége Budáról sajátkezűleg írt levelében köszönte meg a felekezeti törvényjavaslat tárgyalásakor mondott férfias beszédet, Stremayernek pedig táviratilag gratulált. — Bécsi nuntiussá hír szerint, Jakobini, a propaganda volt titkára neveztetett ki. — A bécsi képviselőház pénteki ülésében a kormányelnök jelenté, hogy a delegációk ápris 20-dikára Pestre vannak összehiva. — Jay amerikai követ ápril végén az egyesült államokba utazik, de nem véglegesen, mint a lapok híresztelték, hanem csak látogatásként, miután már öt év óta nem látta rokonait. — Dr. Schroer Károly tegnapelőtt a német tanulók olvasóegylete javára Goethe »Faust«-jának második részéről tartott felolvasást. — Badenben kedden földrengés volt, mely azonban egy kis ijedelmen kívül más bajt nem okozott. — Gr. Wrbna főintendáns elismerését fejezte ki az udvari dalműszinház igazgatóságának és tagjainak ama gondért és szabatosságért, melylyel közelebb az »Észak csillagá«-t szinre hozták. — A „Sila“ címü lengyel munkás-egylet Bécsben ma műkedvelői előadást rendez három egyfelvonásos vígjátékot adván Dobrzanskitól, Checinskitől és gr. Fredrótól. — Ő Felsége második hadsegédi állomására, melyet ezelőtt gr. Pejacsevich foglalt el, a jelöltek hír szerint: 267 gr. Szapáry László és herceg Crouy Lipót. — A »Vaterland« szerint a pápa e hó 7-én levelet irt volna Ferenc József Ő Felségéhez, kérve az egekre: ne tűrje azt, hogy az egyház becstelen rabságnak szolgáltattassék át, érti a felekezeti törvényjavaslatokat. Külföld. *#* Az „alfasai menyegző.“ Ez a címe Hedberg svéd költő négyfelvonásos drámai művének, mely közelebb jelent meg német fordításban. A darab meséje Svédország mozgalmas múltjából van merítve, még pedig oly eltérést nem ismerő szigorral, hogy a költő még apróságokban is ragaszkodni kíván a történelemhez. A darab tárgya következő: Birger svéd jarl a nagy tetterővel s ritka kormányzói ügyességgel biró férfiú, eltelve dynasztikus eszmékkel és érzelmekkel, családját a birodalom legelső hivatalaival akarta fölruházni s legifjabb testvérét, Beugtot is lagmanná, királyi helytartóvá teszi, egyúttal kifejezvén, hogy az a birodalom legelső családainak valamelyikéből válaszszon feleséget. De a bölcs számitásra keresztet vet Beugt választása, ki Birger tudta és akarata nélkül Sigriddel, egy egyszerű lovag szép de szegény leányával kel egybe. Az e felett támadó testvéri viszályban Birger a lagmann elfogatására törekszik, de Sigrid szépsége és szellemi nagysága oly nagy hatást tesz reája, hogy eláll szándékától s kibékül testvérével. Ezt az egyszerű tárgyat dolgozta fel Hedberg igen egyszerűen, de igaz, valódi költészettel. Művén a tisztán emberi vonul végig. Ez s hozzá ama körülmény, hogy Birger mint Stockholm alapítója s a svéd nép nagy törvényhozója átalános kegyeletben részesül, nem közönséges sikert biztosítottak a svéd költő művének. Hedberg darabja a svéd színpadokon mindenütt lelkes fogadtatásra talált. E sikerre a német fordítás idegenszerű jellege miatt nem számíthat. „** Dickens életírója: John Forster epizódot ír le Lincoln életéből,melynek elbeszélésével Dickens, midőn egy alkalommal a windsori várban időzött, a királynő érdeklődését is nem kis mértékben lebilincselte . »Azon a napon, melyben Lincoln elnököt meglőtték, kabinet-tanácskozás volt Lincoln elnöklete alatt. Stanton, ki akkor az északi államok csapatainak főkormányzója volt, kissé elkésve érkezett meg. Várakoztak rá s az elnök, belépésekor félbeszakítván beszédét, így szólt hozzá: »Gentleman, térjünk az ügyekre!« Stanton észrevette,hogy az elnök szélt el rendes szokása szerint apróbb történetkéket, hanem nyugodt és komoly szóval egészen megváltozott ember volt. Midőn Stanton a főügyész társaságában elhagyta a tanácskozási termet, így szólt hozzá: »Ez a legkielégítőbb kabinet-tanács, melyben valaha részt vettem. Mily rendkívüli változás történt Lincolnon !« A főügyész ezt válaszolta: »Már mindnyájan észrevettük, midőn önre várakoztunk.« Fejét mellére csüggesztve, ezt mondó: »Urak valami rendkivüli fog történni, pedig nem sokára.« Szavára a főügyész válaszolt: »Remélhetőleg valami jó!« Az elnök feltűnő szomorúsággal válaszolta: »Nem tudom, nem tudom. De történni fog és pedig nem sokára.« Modora különös benyomást tett a tanácskozás összes tagjaira s a főügyész újra kérdezte: »Talán tudósítások érkeztek, melyeket még nem közölt velünk?« — »Nem,« válaszoló az elnök, »de álmom volt. Már harmadizben ugyanaz az álom. Először a ball-nuni csatát megelőző éjjel. Másodszor egy másik csatát megelőzőleg (s itt egy, az északiakra kedvezőtlen csata nevét emlitette.) Fejét újra mellére csüggesztette s mély gondolatokba merült. »S szabad tudnunk ez álom mineműségét ?« kérdezé a főügyész. »Széles, hullámzó folyamon voltam« — szólt az elnök, anélkül hogy ülésén megfordult volna — csónakban voltam. . . eveztem . . . eveztem — de ezek nem államügyek« — kiáltott föl Lincoln, midőn Stanton belépett: »Gentlemen, térjünk az ügyekre!« Hazatérve, Stanton és az államügyész elhatározták, miszerint gondosan fognak őrködni, nehogy az elnökkel valami történjék. És Lincolnt még este agyonlőtték. Berlinben Hans Bischofftal érdekes monográfia jelent meg »Bernhard von Ventadorn« cím alatt. Bernhard von Ventadorn, a híres troubadour 1110 és 1200 közt élt s dalainak legnagyobb részét Eleonóra királynéhoz, II. Henrik angol király nejéhez intézte. Erős és mély szenvedély, majd ismét panaszos, fájó hang szól hazánk e költeményekből, melyek inkább az érzelmek őszintesége, mint formacsin által tündökölnek. A csábosan naiv bensőség, melylyel úrnőjének szolgájává teszi magát, a gyöngéd panasz, mely dalain átrezeg, midőn imádottjától megválni kénytelen, s a lázas szenvedély, melylyel a távolból feledhetetlen kedvesének lábai elé akar borúlni, megragadóan szépekké teszik Bernhard von Ventadorn költeményeit. Nincs dalaiban semmi segélyezés, mindenütt igazi, mély érzelmekkel találkozunk, s ennek köszönheti, hogy költeményeit még ma is valódi élvezettel olvashatjuk. Dalai szívből