Fővárosi Lapok 1874. április (74-98. szám)

1874-04-10 / 81. szám

nyomtatott térítményt és podgyászát pontosan, csekély díjért szállásán találja. A helyiségben pénzváltóház is van, úgyhogy az utas azonnal elválthatja Európából hozott pénzét amerikai zöld papírjegyre, sőt az ezüstre még fölülfizetést is kap. Az árfolyam különbzeteit kimutatják az utas elé tett táblázatok. Egy kis számlát is kap az utas a pénzváltótól, melyre ennek címe és a vele kötött üzlet pontosan fel van jegyezve. Ezek után a kivándorlók újra összegyűlnek a rotundában. Azokat, kiket rokonaik vagy barátaik várják, a főtudakozó intézetbe hívják, azokat pedig kiknek leveleket vagy pénzt kell átadniok, a »szállító irodába.« A kik külföldön lévő barátaikkal akarnak érintkezésbe lépni, a »levélíró« osztályba mennek, hol Európa különböző nyelveit értő iratok állnak rendelkezésükre, kiknek ők tollba mondhatják levelüket. Van távirdahivatal is. Ha a kivándorló a válaszszal egyszersmind pénzt is vár és minden segély nélkül van, Ward Islandban ideglenesen segélyre talál. Miután a kivándorló minden előkészítő dolgát elvégezte,bemehet a mosdószobába és eltetik a Castle Gardennel összefüggésben lévő vendéglőben, melynek étlapján az árakat a kivándorlási biztosok szabják meg. Az árak évszakok szerint változnak. New York minden vendéglőjének ügynökeit is bebocsátják a rotundába, hogy felszedjék azokat az utasokat, kik néhány nap a városban akarnak időzni. Ezek, valamint a polgári vendégházak tulajdonosai, szigorú rendőri figyelet alá vetvék, például minden vendéglős köteles árszabályát a vendégnek már akkor kézbe adni, mikor ez belép szállodájába. De van Castle Gardenben még egy fontosabb és érdekesebb intézmény is: a »munkaszerző« iroda. (Labor exchange). Ennél jelentkeznek mindama kivándorlók, kiknek munkára van szükségük. Egyfelől ülnek a férfiak, másfelől a nők. Foglalatosságuk és foglalkozási idejök szerint is osztályozzák őket, valamint a szerint, hogy van-e megrendelésük vagy nincs. Mindenik munkás, amikor megérkezik, bejelenti az irodában nevét, a hajót, melyen érkezett, megérkezési idejét és munkaképességét. Három főosztályt különböztetnek meg: farmereket, vagyis földmivelőket, a gépészeket és a napszámosokat. Továbbá azok is, akik a bevándorlókat alkalmazni akarják, hasonlóan bejelentik nevöket, foglalkozásukat és a kivontató munkások számát, foglalkozási képességét. Ez iroda 1850-óta működik és csak 1869-ben harmincötezer munkást (férfit és nőt) helyezett el, tizenhat különböző nemzetiségből, leginkább izlandiakat és németeket. Ez évben kétszázhatvanezer kivándorló érkezett meg, tehát a munkásiroda ezeknek több mint egy hetedét helyezte el. Eddig még mindig több munkást kerestek, mint amennyit az iroda adni képes volt. Ez elhelyezés egészen ingyen történik sem a munkás sem felfogadója nem fizetnek semmit. Ez irodában kapják az Amerikában oly nehezen szerezhető nőcselédeket is. Leginkább izlandi nőket használnak e célra, kik meztelen karjaikkal New York hoteljeiben könnyen fölismerhetők. Kaliforniában hol különösen nagy hiány van nőcselédekben ; egy hóra százötven-kétszáz frankot is kap egy-egy izlandi nőcseléd és sokan szerencsésen, gazdagon mennek ott férjhez. Így gondoskodik Amerika a kivándorlókról megérkezésük alkalmával, s ennek köszönheti azt, hogy 1820 és 1870 közt nyolcadfél millió kivándorló kötött ki Amerikában, úgyhogy ha ezek gyermekeit is számításba veszszük, bátran azt mondhatjuk, hogy az amerikai köztársaság negyven milló lakójából húsz milliót a közelebbi ötven év alatti kivándorlásnak köszönhet. És ha tekintetbe veszszük, hogy a kivándorlók közt van egy Ericson, ki Amerikának a polgárháborúban győztes monitorokat csinálta; volt egy Agassiz, ki a tudományos világ becsülésében Darwin és Cuvier mellett foglal helyet,vagy Bennett, a híres újságíró, akkor tudhatjuk, hogy a munkás kézen kívűl mily szellemi kincseket is nyer Amerika a kivándorlókban. Vegyük meg ehhez, hogy mindenik kivándorló egy kis vagyonkát is visz magával, mely minden évben a harmadfél százezer bevándorlóknál milliókra megy. Nemcsak jól fogadja, de igyekszik is lekötni Amerika a kivándorlókat. Ezért helyezi el rögtön a munkást és ezért ad a földmives rendelkezésére egy vagy két dollárért egy acre földet közföldjeiből, úgyhogy e csekély díjért tulajdonossá lett a földmives, ha földjét öt évig szakadatlanul miveli. Aki erre kötelezi magát, az, ha családfő, százhatvan acre vagy hatvannégy hectar földet kap, de Amerika célja lévén, hogy földje raiveltessék és csak polgárai javára szolgáljon, ezért ki van kötve, hogy aki a miveléssel felhagy, vagy ki nem jelenti szándékát, hogy amerikai polgárrá lesz, elveszti földét. E kikötéssel éri el Amerika azt, hogy a pusztaság és erdőségek kiirtatnak és a vadon helyét pár év alatt mivelt földek, falvak, sőt csakhamar gyárak, iskolák, templomok és vasutak foglalják el. A bevándorló (mert most már a kivándorlót igy nevezhetjük,) sokáig megtartja nemzeti jellegét és szokásait, de az amerikai munka és üzleti szellem, valamint a megváltozott viszonyok közti életmód csakhamar rányomják mindenik bevándorlóra azt az élesvonású, szigorú, hideg yankee-jellemet, mely az amerikait olyannyira megkülönbözteti még az angoltól is. A vonások elvesztik finomságukat és élesebbekké válnak, az arc európai puhasága megszűnik, a haj megbozontosodik, a száj megnyúlik, a szem élesebbé, a magaviselet darabosabbá, fesztelenebbé lesz, s az »etiquette« sok tekintetben megváltozik. E változásokon átmegy Amerikában mindenik társadalmi osztály és mindenik nemzetiség. Igaz, hogy mindenik megtartja nyelvét, de megtanulja egyszersmind az angolt is, kivéve a franciákat, kik e miatt el is vannak szigetelve a köztársaságban, úgyhogy ma már inkább is telepszenek le La Plataban, mint északon. Egy-két régi nemzeti szokás, például a németnél a sörivás, az angol és izlandinál a pálinka előszeretete, valamint némelyeknél a gondolkodási mód is sokáig megmarad, de azért a yankee olyanynyira fölismerhető a bevándorlóit németben vagy angolban már csak egy pár év múlva is, mint akár a benszülött amerikaiban, így lesz honossá rövid idő alatt egy köztársaságban : a hontalanná lett, félénk, bátortalan, segélytelen kivándorló. 355 Fővárosi hirek. * Deák Ferenc, mihelyt ereje és az idő engedi, a városligetbe szándékozik kiköltözni. Ugyanabban a nyaralóban, a Hofmeister-féle vizgyógyintézet mellett, fog lakni, melyben már tavaly is időzött egy darabig. * Az eső képezi most az emberek legnagyobb örömét. A kiszáradt föld, mely már két nap óta ázik az ország legnagyobb részében, most újólag jó kilátással biztatja a gazdákat. Hogy mennyit ér egy ily tavaszi eső, azt jól fejezte ki egyszer Bécsben egy hódmezővásárhelyi parasztgazda. Idősb gróf Károlyi István ugyanis sok év előtt azt mondá néhány osztrák főurnak, hogy senki sem tudna gazdagabb és eszesebb jobbágyokat felmutatni, mint ő. Megpróbálták ez állítás igazolását. Először is a gróf százezerforintos kölcsönt kért vásárhelyi jobbágyaitól s azok rögtön siettek azt neki fölajánlani. Azután pedig a hozzá fölrándúlt gazdákat elkalauzoltatá megnézni a császárváros nevezetességeit, s mikor ezek bámulattal eltelve visszatértek, megkérdő tőlük : »Láttak-e mindent?« »Szemünk is káprázik a sok fénytől, drágaságtól.« — felelék azok. »Na hát — kérdé tovább a gróf, — meg tudnák-e becsülni, hogy mennyit érhet az, a mit láttak?« Egy pillanatra elhallgattak, mig a második pillanatban egy tisztes gazda igy felelt : »Bajos dolog, méltóságos uram !, de azt hiszem, megérhet annyit, mint nálunk egy tavaszi országos eső.« * Egy „amerikai“ lányka kért húsvét vasárnapján reggel bebocsáttatást Patti Adelinához. A művésznő elfogadta. A tizenhároméves lányka elmondá, hogy ő Utassy nyelvmester leánya, Amerikában született, s szeretne most a művésznő előtt énekelni. Ez meghallgatta szivesen s hangja és modora annyira megtetszett neki, hogy másnapra meghívta magához reggelire. A lányka oly titokban tartá e látogatást, hogy szülei is akkor értesültek felőle, midőn a művésznő már visszautazott Bécsbe. * Breitner Lodoviconak a Patti-koncertek és hulló eső dacára is nagy közönsége volt. A zenekedvelők terme egészen megtelt s a fiatal zongoraművész (ki trieszti születésű olasz), nagy technikával és szép kifejezéssel játszó Chopin B-moll szonátáját, Bach praeludiumát s fugáját, Raff egy szuite-jét s jellemzőleg Schumann zenekép-füzérét. Sok tapsban és elismerésben részesült. Közben a Schumann-féle »Spanyol daljáték« legkedvesebb dallamait Nádayné asszony, Bacsó k. a., Pauly és Kőszeghy éneklék, mint nemzeti színházi tagokhoz illik, német szöveggel. Breitner, mint mondják, egy darabig Pesten marad, Liszt közelében s aztán Párisba megy. * Budapest huszonegy templomában urhölgyek 2498 frt 68 krt, 12 aranyat, három darab tizfrankost, két tallért, tiz régi húszast, egy régi tízest s egy negyedforintost gyűjtöttek a Krisztinavárosban állítandó óvoda s az ott fenálló árvaház javára. Az eredmény igen kielégítő. Legtöbb gyűlt be (480 frt, hat arany s három tízfrankos) a pesti ferencieknél, legkevesebb (9 frt, egy arany) a várbeli őrségi templomban. * A budapesti Frőbel-nőegyletnél két gyermekkertésznői állomás áll üresen. A király utcaival ötszáz forint évi fizetés s a beiratási dij fele jár, a százházival pedig 400 frt, a beiratási dij fele és szabad lakás. Folyamodni e hó 20-káig lehet értték, s a kérvények és képességi bizonyítványok Kralovánszky Istvánné elnökhöz (váci utca, 19. sz. a.) nyújtandók be. * A rendőrség erős rendszabályt fog kiadni ama könnyelműek ellen, kik az utcákon égő gyufát és szivarvégeket eldobnak. A Széchenyi-sétány mellett kedden is meggyuladt egy nő ruhája ily égő viaszgyufától, de szerencsére hamar elolták. A József téren történt szerencsétlenségre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy az égési sebeket kapott fiatal leány neve nem Kriszon Stenka, mint a lapoknak hibásan jelenték, hanem Groszinger Zdenka, egy nem rég elhúnyt nyugalmazott százados leánya, ki nyolcvan éves nénjénél Kehrerné asszonynál lakik. Hátán, kezén és lábán erős sebei vannak, de melle és arca egészen épen maradt. * Rövid hirek. Liszt az idén nem megy Weimarba, hanem a tavaszon Rómában fog egy ideig időzni. — Széchenyi halálának évfordulati napja (ápril 8-dika) ezúttal a nélkül múlt el, hogy a nagy magyar emléke hálás emlegetés tárgya lett volna. — Fábry Lajos nyug. honvéd-alezredes ezredesi címet nyert. — A „Téli rege“ első előadását mához egy hétre halaszták. — A főrendiház első ülése e hó 15-én d. e. 11 órakor lesz. — A vegytani intézetben ma este hat órakor természettudományi estély lesz, s dr. Klug Nándor értekezik a »színérzésről,« mutatványokkal. — Pollák Adolf negykereskedő özvegye, Pollák Regina asszony az itteni izraelita fiárvaház javára tízezer forintot adott. — A főváros közgyűlése a Frank-féle könyvtárra nézve azt határza, hogy nem ajándékozza az egyetemi könyvtárnak, mint a tanács és bizottság ajánlák, hanem ott leendő elhelyeztetését kéri addig is, mig különös polgári könyvtárat alapíthatna a város. — Kerkápoly és Tisza Lajos volt miniszterek Olaszországból Franciaországba is el fognak menni. — Diescher Ferenc a Rókus-kórháznak és Josephinum-árvaháznak öt-ötszáz forintot adott. — A Miklósy-szinházat hiába vette meg Rannich úr, előadásokat nem tarthat benne s a hatóság, hir szerint, ez épületet le fogja romboltatni, miután a közlekedést gátolja. (Hát a most ugyanott épülő cirkus nem gátolja?) — Az újpesti embertelen gyermekgyilkos Merda József lengyel származású ember, tőle megugrott fiatal neje, Faith Mária pedig Kerepesről való. — Az első magyar biztosítótársulat igazgatósága a választmányhoz azzal a javaslattal fog járulni, hogy Staller Ferenc hátrahagyott kiskorú fiának Lászlónak, ki most 19 éves, 24 éves koráig a társulat évenkénti hatszáz forintot szavazzon meg. Groisz Gusztáv miniszteri tanácsos holttestét tegnap d. u. 2 órakor szállították Kolozsvárra. Budán a holttest beszentelésénél számos részvevő közt Szlávy József, továbbá gr. Szapáry és dr. Paulerminiszterek, Zeyk és Tanárky államtitkárok s Ráth Károly főpolgármester is jelen voltak. A nemzeti színházban tegnap »Don Juan« helyett a »A bűvös vadász«-t adták elő, mivel Benza Ida asszony megbetegült. Vidék. ** A székely nemzet történelmét Szabó Károly jeles tudósunk fogja megírni. Legalább a gr. Mikó Imrénél Kolozsvárit tartott értekezlet tagjai egyhangúlag őt határzák el fölkérni, mint ki legtöbbet foglalkozott a székelyek történelmével. A pályadíj, melynek összeszerzésében Jakab Eleké a nagy érdem, jelenleg 7145 forint. ** Baján, lapunk tulajdonosát, Tóth Kálmánt, ki a húsvéti ünnepekre lerándult választói közé, majdnem szerencsétlenség érte. Kedden reggel ugyanis Dregán urnái, kinek szép fegyvergyűjteménye van, egy revolvert vett kezébe s a csövet, forgóját nézve, szeme felé tartotta. A fegyver, melyet töltetlennek hitt, egyszerre nagy durranással elsült s a golyó a plafondba fúródott. Tóth Kálmánnak a gyutacs lángjától csak homlokán maradtak szemernyi perzsenések s ugyanattól szemei nehány órára erős gyuladást szenvedtek. Most azonban már — szerencsére — semmi baja nincs. ** KöröS-Ladányban húsvét-hétfőn műkedvelői előadás volt a helybeli kath. és reform, lányiskolák javára, több mint száz forint tiszta jövedelemmel, ami szép részvétet jelent. Előadták az »Angolosan«-t és »Légyott«-ot, s az elsőben Zambelly Rezsőné, Zambelly R., Szilágyi József tűntek ki, továbbá Peschl Alajosné urhölgy, Majorffy Mari k. a., báró Wenckheim J., Herkélyi, Török Mihály és Peschl Alajos is tetszésben részesültek. Előadás után tánc és sorsjáték volt. Jelen voltak többi közt gr. Lamberg Fülöpné, Kiss Vilma k. a. Szeghalomról, Kovács Lilla k. a. Aradról, sat. — Vácon is volt húsvéthétfőn a színház javára műkedvelői előadás, a »Már alszik.« »Miért nem házasodik a sógor« —és a »Politikus csizmadia« című színművekkel. — Közreműködtek : Fixek Antonia, Lósy Beatrix, Pintér Juliska, Rácz Mari és Temnesz Ágnes kisasszonyok, továbbá Czeke Győző, Fedor Imre, Gurányi István, Kaminszky Mór, Kovács Ferenc, Spissák Gyula, Tragor Károly és Ulrich Géza urak. Az előadás, mint rendesen, meglepően sikerült és kiválóan Fixek Antonia és Lósy Beatrix kisasszonyok, Czeke Győző, Fedor Imre és Spissák Gyula urak nyerték meg a köztetszést. A közönség szorongásig megtörte a színházat. Aszódon pedig ugyanez este jótékonycélú táncestély és tombola volt, mely az izraelita sírkert körülfalazására négyszáz forintnál többet jövedelmezett, ami főleg Bernáth Henriette, Brünauer Paula, Gyürk Etelka, Stern Irma, Eisler Fanny, Deutsch Irma sat. kisasszonyoknak köszön.