Fővárosi Lapok 1874. június (124-146. szám)
1874-06-11 / 131. szám
szobrok elhelyezésére, s reméljük is, hogy oda a hazai művészet jeleseinek szobrai kerülnek. Az országúti bérháznak szöglet tornya, mely — hasonlóan a színház homlokzatához — oszlopokkal lesz ellátva, magasságra nézve (114 láb) legtöbb tornyunkon is túl fog tenni. Az egész épületen a mostani kevert építési modor lesz észlelhető, de a görög és római styl szerencsésen van egyesítve egymással, míg a méretek viszonyai szerint az olasz renaissance felé hajlik. Legnagyobb előnyére válik az a körülmény, hogy a fűrészkertbe eső része is homlokzatos lesz Ez az oldal eleintén tűzfallal volt tervezve, ami semmi esetre sem nyújtott volna szép látványt, de később megengedték, hogy erre is homlokzattal bírjon. Az egyetemi két pavilion, (melyek még csak ezután épülnek) és a színház között egy kis zárt köz fog majd elvonulni, honnan a színházi épületek hátulja közvetlen világosságot nyerhet. Az építés költségei hatszázezer forintnál többre mennek, mely összeg ily tetemes építkezéseknél nem mondható soknak. A munkát a jövő év novemberére fejezik be. Midőn a színház ily szép külsőt nyer, nem óhajthatjuk eléggé, hogy színpadja is évről-évre virágzóbb művészetet képviseljen. A kilátások erre kedvezők, miután műágak maholnap három színházba oszlanak szét, s erőt, időt és pénzt egy ág mivelésére lehet majd fordítani. Posta Sándor: A mellbetegek fürdője. (Gleichenberg, jan. 8.) Egy pillantás e hegyektől átölelt kis völgyre, hol e világhírre emelkedett fürdő fekszik, azonnal meggyőz arról, hogy ezt a természet is gyógyhelynek szánta. Északról az ezerkilencszáz láb magas Kogelhegy s ezzel összeforrt hegyláncolat, melyen túl a Rába zavaros habjai hömpölyögnek; tovább a Kogelnek délirányban kinyúló ága, a Hermansberg nyújtanak védelmet épen ama szelek ellen, melyek a mellbetegekre nézve legártalmasabbak. És az idylli völgy kezdetén buzognak fel a gyógyforrások, melyekhez évenkint a szenvedők ezerei vándorolnak. A mi kívánnivalót pedig a természet alkotása fenhagyott, azt kipótolta az emberi szorgalom. A kis források csinos oszloptornácából szétter kint a példányszerű szép sétányokon, az árucsarnok, fürdőház és a díszes nyírfaoszlopzatú födött sétaúton , alig hiszi, hogy 1834 előtt sást és kákát nevelt a mocsáros talaj ott, hol most emez épületek állanak s szép platán- és gesztenyefasorok, rózsafák, jázmin bokrok, fuxiák diszlenek. Ez az egész gyógyhely egy nagy angolkert, melyben a fák között szétszórtan eldugdosva állanak a csinos emeletes bérházak, villák, kastélyok. A hegyeket regényes fenyvesek és szilvaerdők borítják ; a völgyben buján tenyésző lombos fák sorai, virágos rétek, árnyas berkek és cserjebokrok nyírott sorfalai tűnnek váltakozva elénk. Gleickenberg égalja nedves lágymeleg. A tavasz egész május derekáig zordon, esős, hideg, de azontúl szeptember utójáig végtelenül kellemes. Néha szép nyári hónapokon, midőn a nap derülten mosolyog le az azúrkék égről, a Kogul mögül egyszerre csak előtűnnek a fekete felhők és mint a gondolat, oly sebesen vonnak sötét kárpitot az ég boltozatára. Az embernek alig marad ideje fedél alá menekülni, a már hulló nagy esőcsöppektől. Mint az égi zenekar dobja, hatalmas dördülés jelzi, hogy »az isteni játék« kezdődik. A sötét felhőket vakító fényű villámszalagok cikázzák át a rettentő ropogással pattognak a mennykövek, miknek zengését háromszorosan viszhangozzák a hegyek oldalai. De úgy negyed, vagy rövid fél óra alatt vége a nagyszerű előadásnak, a záport ömlesztő felhők tovavonulnak s újra verőfényben úsznak a fák megfürösztött üdezöld lombjai. Ekkor ragyog csak Gleichenberg egész pompájában. De tekintsünk be egy pillanatra a fürdői élet folyamába s lássuk, hogy vendégeink hogyan töltik az időt ? Reggel hat órakor megszólal a zene a gyógyforrások mögötti sziklás magaslaton, átharsogja az egész völgyet s vendégek kezdenek seregleni a kút körül, melynek gyógyvizét kiszabott adagokban osztogatják a kút nymphái. Pár lépéssel odább csinos fabódéban egy svájci ember a meleg kecskesavót. A csinos reggeli toilettek előtűnnek s a kinek még ismerőse nem akadt, ezeknek változatos tarkaságában gyönyörködik; az ismerősök pedig csoportosulnak és az adag italok bekeblezése után megkezdik reggeli sétájukat az árnyas sétányokon. Fenn a sziklán szól a zene, alant a fák lombjai közt kis madarak csicseregnek, az ágakon mókusok szökdelnek, az utakon pedig bólaszerű taktusban lépdelnek a patiensek és dagadó kebellel szívják a virágillatos üde levegőt. Negyedórás időközökben visszatérnek a kúthoz, újra isznak, rá ismét sétálnak s ez igy tart nyolc óráig. Ekkor a zene elnémul, kiki siet reggelizni, mert immár az óra »kávét ütött.« És milyen kávé, milyen tej, és milyen kóvaj ez! Aki valaha itt megfordul s emez artikulusokat megizleli, soha sem fogja feledni. Ezalatt a postán érkezett levelek, hírlapok széthordatnak s a »Kurhaus« olvasóterme kezd megnépesedni, hol a széles zöld asztalokon kiterítve negyvennyolc különféle lap kínálkozik, köztük hét magyar. A közönség egy része ide vonul olvasni, némelyek a kávéház teke- és kártyaasztalaihoz sietnek, mások az árnyékos berkekbe vonulnak olvasmányaikkal, vagy a fürdőket és a belélekzési termet keresik fel. Ez utóbbi egy deszkázott falazatú tágas terem a fürdőházban, hol fenyőgalyak illatával szaturált levegőt légzenek. Tizenkét órakor az éttermek udvara élénkül meg. Színre kerülnek a csinosnál csinosabb női toilettek, a házasulni készülő ifjakra nézve valóságos borzadályt keltő gyönyörűségekben. A délutánokat látogatásokra, kirándulásokra fordítják, vagy öt órakor a csinos új színházba mennek, mely a színházigazgató Bertalanfy Károly hazánkfiának, tulajdona, kinek német társulata ad elő naponkint vígjátékokat, bohózatokat. Színház után a zenekar működik és nyújt szórakozást a »Kurhaus« előtti téren. Szombatesténkint táncestélyeket is rendeznek a »Kursalonban,« hol — sajnos, — sokan teszik tönkre kúrájuk jó eredményét. Gleichenberg átalában a köhögés betegek gyógyhelye. Az ideküldött betegek lenagyobb kontingensét Bécs szolgáltatja. Nagy számmal jönnek magyarok is, s közülök sokan szólhatnának a »három a tánc« és »hogy volt hogy« jelszavak üdvtelen voltáról. Junius elsejéig négyszáz vendégünk érkezett, köztük herceg Wingischgrätz három szép eladó leánya Haasbergről, Krajtiából. Hazánkból e napokban várják gróf Forgách Ágost püspököt s esztergomi főispánt, ki már tizenöt év óta jár ide, pedig Opolezer tanár lemondott róla, mikor legelőször ide küldte. Sokan vannak ilyen élő bizonyítványok, kik a gleickenbergi kúra jóhatásáról tanúskodnak s a gyógyhelyet újra meg újra megkeresik. A látogatók száma évenként három-négyszázzal megszaporodik s a múlt évben már meghaladta a háromezerháromszázat. Ennek megfelelőleg újabb és újabb bérházak épülnek; az idén is például hatvan szobával több áll rendelkezésre, mint a múlt évben. Postánk naponkint négyszer jön, kétszer Magyarország, kétszer Grác felöl. Van távirdai hivatal, gyógyszertár és több étkező helyek francia és német konyhákkal. De bármennyire cifrán, díszesen főzzenek is a művész szakácsok, olyan jóízű ételeket még sem tudnak készíteni, mint a mi magyar gazdasszonyaink. Dr. Závori S. 575 Fővárosi hírek. * A nemzeti muzeum képtára a múlt hóban két festvénynyel gyarapodott. Egyik : ausztriai Mária, a Mohácsnál elesett király özvegyének arcképe ismeretlen művésztől; másik a Gaál György íróé, melyet Waldmüller G. Ferdinánd festett Mind a kettőt Bubics Zsigmond apát ajándékozta. A szobortár Petőfi mellszobrával gyarapodott, melyet Izsó Miklós készített a kormány megrendelésére. A múzeumot a múlt hóban 18,279 ember látogatta meg. * Nyári Pál sírjáról a pestmegyei árvaszék gondoskodott, mivelhogy ez az ügy csakugyan árvaügy. Nem törődtek fentartásával. Miután nyári Pál hagyatékából — az örökösök végkielégítése után — a megyei pénztárban 44 fr 76 kr maradt, mint letéti pénzt ezt az árvaszél elküldő Tassy Kálmán szolgabirónak, hogy a nyáregyházai sirt jókarba helyezze s fentartásáról is gondoskodjék. * A gazdasszonyok választmányának közelebbi ülésén egy árva lányt (Krángel Jankát) a lugosi nőegylet ajánlatára az ingyenes növendékek sorába vették föl. Új alapítónak bejelenték Kurz Antalné száz forinttal, Walanszky Jánosné pedig kétszáz forintra emelt százforintos alapítványát. A margitszigeti majális 882 írt 86 kr jövedelmezett tisztán. Belülfizetők is voltak, köztük Klotild főhercegnő 25, Türr Ibnok 6, Neuwelt Babet 5 írttal, sat. A választmány a főhercegi család részvétéért, a fölülfizetésekért s a rendezés élén állt Kármán Lajosné és P. Szathmáry Károlyné úrhölgyeknek sikerteljes buzgalmakért köszönetet nyilvánít. * Hank Minnie k. a. »Hamlet«-ben ismét sok taps mellett énekelt. A nagy hőséghez képest sokan hallgatták. A balladát gyönyörűen énekelte, adig a címszerepben szintén kitűnő volt. Kocsis Irma k. a. és Kőszeghy szintén elismerésre méltóan működtek. A tó festett vize, melybe Ophelia hal, ezúttal a nagy hőségben nem keltett annyi illúziót, mint amennyi fürdési vágyat. A személyzet maga is alig várja már a szünidőt. A drámai tagok egy része Miskolcra, más része Szegedre és Kecskemétre megy játszani. Némelyek a városligeti színkörben terveznek előadásokat. * Személyi hírek. Deák Ferenc a városligeti Schwarcz-villában jelentékenyen jobban érzi magát. Kissé megsoványodott, de arcszíne jó. Sétákat nem tesz, hanem künn szokott ülni az emeletes villa terraszán, honnan gyönyörű a kilátás a csömöri hegyek felé. — Gr. Zichy József miniszter Bécsbe utazott egy hires fülorvos tanácsát kikérni, miután közelebbi csúzos haja után aggasztóan nehéz hallása lett.— Bittó István kormányelnök Dr Ghyczy Kálmán pénzügyér kedden délután a kölcsön ügyében Bécsbe mentek, ahová Weninger Vince is viszszaérkezett Londonból, a Rotschild-csoport több főemberével. Tegnap temették el Grünn János városi képviselőt s házbirtokost mély részvéttel. Hétfőn hunyt el, 63 éves korában, tüdőszélhüdésben. Tevékeny, derék férfiú s tiszteletreméltó családapa volt. Özvegye és két lánya maradt, egyik Vásárhelyi Béla, másik a Faschó Moys Sándor osztálytanácsos neje. * A sugárúton közelebb több telket adott el az építő társaság. Többi közt Deutsch Sámuel az építendő (de ki tudja, mikor építendő?) operaházzal szemben vett kedvező feltételek mellett egy telket, melyre a jövő tavaszszal díszépületet fog emeltetni. * Nagy zaj és néptódulat volt tegnap reggel a molnár utcai Groszinger féle ház előtt. E házban lakott Polczer Alajos városi hivatalnok özvegye, ki férjének egy év előtt történt halála óta, igen szigorú viszonyok közt egy szobában és konyhában csekély nyugdíjából éldegélt. Polczerné a múlt hó elején többször mondá a szomszéd lakóknak, miszerint el fog utazni, azért semmi gyanút nem keltett, hogy egy idő óta senki nem látta s lakása folyvást zárva volt. Tegnap reggel azonban a zárt ajtókon keresztül oly nagy hullahűz tört elő, hogy a lakók rendőrség által nyittaták föl Polczerné lakását. A konyha belőlrül el volt reteszelve, úgyhogy az illető rendőrnek az ablakon keresztül kellett bemásznia. Polizernét a konyhában, ágyban fekve és egészen állig betakarózva halva találták; mellette galambjai voltak, melyek éhen haltak meg. Miután a test a rothadás nagyon elhaladt stádiumában volt, a szomszédok véleménye szerint a halál május elsején következhetett be. Hogy méreg okozta-e, a boncolás fogja kideríteni A hollttestet a Rókus-kórházba szállították. * Pest megye tegnapelőtti közgyűlésén jelenték, hogy a gazdasági állapotok a megye területén lehangolók Az őszi vetés középszerű, a tavaszi valamivel jobb, széna nem sok lesz, szöllők és gyümölcsök tetemes fagykárt szenvedtek. Nő is a megye adóhátraléka, az elmúlt évnegyedben kétszázezer forinttal szaporodott, s most 1,355,155 frtra megy. A megyei népesség három hó alatt 167 lélekkel gyarapodott, miután 4670 halálozási esettel szemben 4837 születési eset áll. * A Margitsziget rózsái sem nyílnak tövisek nélkül. Aki most e pompás helyen szívja a levegőt, de levegővel egyszersmind ellenséget is kap: szúnyogot. A sziget e régi őslakossága a múlt években kiveszni látszott, sőt az idén sem mutatkozott, egész a legközelebbi napokig. E hét elején azonban egész oszlopsorokban támadt föl s régi birodalmának visszahódításáért megkezdte és folytatja kellemetlen harcát az emberek ellen, különös passzióval a hölgyeket véve ostromállapotba. Szerencsére, múló ellenség, a tegnap esti vihar elfúhatta, a zápor pedig (melyet már pár nap óta szomjaztunk,) elmoshatta. * Naiv kérdés. Lapunk hirdetései közt volt nemrég egy, mely magyar költőknek még elő nem adott , német darabokat titoktartás mellett ajánl. Valószínűleg ez a hirdetés csípősség akart lenni némely oly hódításokra, melyek külföldi darabokból kerültek egy-egy eredetibe. Mivel azonban a szerkesztőségnél nem igen számíthatott nyájas fogadásra, kopogtatott a kiadóhivatalnál s napvilágra került a rendes hirdetésdij mellett. A »Magyar Polgár« újdondásza pedig komolyan elhitte, hogy valaki csakugyan rendelkezik még elő nem adott színdarabok egész raktárával, melyből plágiumok egész raja keletkezhet. Ebbéli ijedelmében interpellálja is lapunk szerkesztőjét, hogy programmunkban van-e propagandát csinálni a plagizálásnak ? Miután a hirdetés rovatát — köztudomásúlag — nem a szerkesztőség, hanem a kiadóhivatal kezeli, melynek különösebb feltüntetése végett a felelős szerkesztő neve mindig is a hirdetések előtt áll, a »Magyar Polgár« újdondásra igen tájékozatlanul intézte hozzánk kérdését. Nekünk például nem jut eszünkbe a »Magyar Polgár«-tól azt kérdeni, hogy programmjában van-e a publikum leszedésének eszközlése, midőn hirdetései közt egy bécsi gyáros másfélforintos zománcos órákat kínál. Tudjuk ugyanis, hogy a hirdetés tere szabad piac, hol a taksa mellett mindenki kirakhatja áruit, s nálunk e térről csupán az illemet és közszemérmet sértő hirdetések vannak kizárva. De különben is biztosíthatjuk az irodalom érdekében minden alaposabb ok nélkül megriadt ujdondász-társunkat, hogy az a satyrikus hirdetés semmiféle összeesküvést nem forralt a hazai irodalom eredetisége ellen, sőt valószínű, hogy plágium elleni pikantéria kívánt lenni . Közvetlen áruközlekedés Észak-Németországgal. Kérdezősködések folytán tiselettel értesíttetik a t. c. közösség, hogy a Hamburg (Köln-mindeni pálya) Harburg, Bréma, Bremerhafen és Gees*