Fővárosi Lapok, 1874. július (11. évfolyam, 147-173. szám)

1874-07-25 / 168. szám

Ulysses koldus alakjában jelen meg, úgy ő is, mint zenész megy a lakodalomra. A vigadó társaság jól fogadja a zenészt, bort adnak neki, míg viszont ő is azt kéri, hogy egy telt kupával kínálhassa meg a menyaszszonyt. »Idd ki fenékig, — mondá ő, — lát­ni fogsz abban valami jót.« A kupa fenekére arany gyűrűjét veté, melyet azonnal megismer Nastasia, elsikoltja magát, az asztalon keresztül rohan Dobry­­nához és bocsánatot kér tőle. »Nem csodálom, — mondá rémítő hangon a hős, — hogy egy asszonyt el­­csábitanak. Az asszonyoknak hosszú hajuk és rövid eszük van, oda mennek, ahová vezetik őket. Csak az lep meg, hogy a szép nap Wladimir és Apraxia hercegnő kerítőkké váltak, hogy máshoz adják nőül egy élő férfi nejét.« Azután haragja hűtlen fegyver­társa ellen fordul, a földre veri őt és úti botjával úgy elveri, hogy nem tudják, kiabál-e vagy zokog.« A gonosz asszonyokat Marina és a »fehér hat­­­tyú« Mária képviselik az orosz hőskölteményekben. Marina, a boszorkánynő Kievben lakik és az anyák borzalma. Például Dobrynát mindig kéri anyja, hogy kerülje az Ignatievka-utcát, hol a varázsos nő lakik, mert az már nyolc fiatal embert pusztított el. De Dobryna nem engedelmeskedik anyjának és némely ének szerint Marina elcsábítja és bölénynyé változ­tatja, mint a többit, úgyhogy Csak anyja bűvölheti vissza emberi alakba. Más változat szerint: épen ő győzi le Marinát és felszabadítja a többi nyolc fiatal hőst is. Mint Németországban, úgy a szláv népkölté­szetben is gyakran fordulnak elő fiatal leányok, kik fehér hattyúvá változnak. Ilyen Mária is. Ez is bo­szorka, mint Marina, sőt hűtlen a férjéhez is. Üldözi a férje, de elcsábítja ezt enyelgésével és ad neki oly italt, melytől sziklává változik. Véletlen csoda által azonban a férj újra visszanyeri emberi alakját; de a nő újra tőrbe ejti és ekkor roszabbul bánik vele, mint Brunehilde bánt Güntherrel a nász­éjen, mert a falhoz feszíti négy szög segélyével, és elmegy egy ötödiket keresni, hogy azt szivébe verje, de Mária nővére jő, meglátja a hőst, bámulja annak szépségét, felszabadítja, egy csúnya tatárt tesz helyébe és szobá­jába viszi, ott aztán kigyógyítja sebeiből hű­szerei­­vel, fegyvert ad neki, hogy a bűnös nőt megbüntet­hesse, és nejévé is lesz. Mária és Marina, a kacér leány és hűtlen nő megtestesülései e költeményekben. Az orosz népkölteményekben nagyon gyakori a nő­rablás és a nővel való durva bánás, mi annak teljesen a férfi büntető hatalma alá vetését jelenti. Egyé­baránt ez minden kezdetleges társadalomban igy van. Midőn Dunai neje azzal dicsekszik, hogy jobban lő nyíllal, mint férje, ez annyira megharag­szik, hogy szivének irányozza nyilát; a nő kéri, hogy bocsásson meg neki és ama lakosokból, melyeket elégtételül ajánl, kitűnik, hogy mennyire alá van rendelve a nő férjének. Ugyanis ezt mondja: »Szabj reám három büntetést. Először is mártsd selyem kor­bácsodat forró szurokba és verd meg vele meztelen testemet; másodszor: ragadj meg hosszú hajamnál fogva, köss lovadhoz és kergesd azt a pusztában; harmadszor: áss övig a földbe, éheztess, táplálj zab­kenyérrel. Hadd legyek három hónapig ebben az állapotban, míg a fiad világra jő.« De másfelől a fiatal nő szerény elzárkózottságban él, és oly szendeséget várnak meg tőle, hogy midőn Zabava egy hős zenésznek, ki tengeri király és a Wladimir látogatására jött, és a ki Zabavát egészen elbájolá, kezét meré ajánlani, ez azt mondja: »Hallgass meg, fiatal hercegnő, te szerelmet keltél bennem magad iránt; de a­mi nem tetszik nekem benned, ez az, hogy te, fiatal leány létedre, házassági ajánlatot tettél nekem.« Másfelől a hősök anyja a legnagyobb tiszteletben részesül. Midőn Dink anyja jő a templomból, harminc fiatal leány tartja ölben, feje felett napernyők, lábánál drága sző­nyegek vannak. És mind ama női vonás, melyeket e különböző nőalakokban láttunk, egyedül a Wladi­mir nejében, Apraxiában. A Lithván fejedelem leá­nya, a hősök elmennek értte és igy írják le szépsé­gét: »Magas növésű, parancsoló alakú, bámulatos arcú. Szép a járása, hangzatos a szava. Fejedelem ! benne oly hitves­ társad lesz, a kivel te tanácskozha­­tol és megrövidítheted a nap hosszúságát. Kiew min­den hercegének, minden bojárjának és minden hősé­nek lesz, ki előtt meghajoljon.« És csakugyan Apra­xia trónon ül Wladimir mellett, részt vesz a tanács­kozásokban, elnököl az ünnepélyekben. De atyai (tatár) vérének tisztátlansága hibákban mutatkozik, mert szereti a házasságszerzést, sőt nőtlén Pschurila, a szép hős, Wladimir udvarához kerül, nem tartóz­tatja vissza magát iránta való érzelmeinek kifejezé­sében. Az asztalnál elvágja ujját és ezt mondja: »Ne csodálkozzatok, nemes hölgyek, ha megsebesítem kezemet; Pschurila szépségét néztem, szép szőke fürtjeit bámultam és ragyogó szemeim megzavarod­tak.« Sőt megkéri férjét, hogy tegye Pschurilát ka­marásává. Egyszer meg negyven zarándok megy Jeruzsálembe, főnökül választják Ivanovitsh Tamást azzal a kikötéssel, hogy a­ki lop vagy erkölcstelen­­kedik, azt szigorúan büntesse. Eljőnek Apraxiához is koldulni és ez belészeret főnökükbe, szobájába hi­vatja, szerelmi ajánlatokat tesz neki,de ez visszauta­sítja, zarándoki fogadását ho­zván fel mentségül. Hogy megbeszálja magát, Wladiu­­r becses serlegét rejteti el zsákjába és mikor a zarándokok elmennek, vissza­hivatja őket, és megtalálják, épen a zarándokfőnök­nél a serleget. Ekkor társai épen rá alkalmazzák a fogadásban kikötött szigori büntetést, kezét, lábát elvágják, évig a földbe ássák. De csuda történik, mi­dőn több hó múlva visszajör­ek a zarándokok, épen találják, így fedé föl isten a­z Apraxia bűnét. Ezekből láthatjuk, ho­gy mily alakok veszik körül a hősmonda főalakj­át: Wladimirt; sőt lát­hatjuk azt is, hogy milyen a­ak ő maga. »Az orosz nép főhőse, mert Kiev ura, a tatárok legyőzője, ne­jét hősi rablással szerzi, fény­es udvart tart, a lanto­sokat szereti, hősi játékokat rendez, az orosz népet védelmezi, a földmívest előse­gíti. A hősköltemények az ő asztalánál születnek. Ez­ért van az angol Arthur, a magyar Attila, a német Niebelungen monda-kör mellett az orosznak a Wladimir monda-köre, mely­ben a nép, természetesen, saj­át eszményeit fejezi ki, s ezért jellemző és tanulságos az, úgy költészeti, mint történelmi szempontból. Hegedűs Sándor: 73! Fővárosi hírek. * A mintarajztanoda k­iállítását megnéztük teg­nap délután. Olvasóinknak a­zonban korántsem ajánl­juk ezt: természetesen nem­­ a megnézésre, melyre igen érdemes, fektetve a súly­, hanem a »délután«-ra, mely a Rumbach-utca ami házában, hol ez intézet van, csaknem elviselhetlen, és nagy ablakokon úgy árad befelé a júliusi napsugár, hogy még az olajfes­téseken is mindenféle »urs­­ineváltozás«-t visz vég­hez, a nézőnek pedig arca v­írejtéke mellett kell ke­resnie a jövő rajztanárait és — ha jó szerencsére akad, — egy egy művészét. Mert , műtanoda biztos, elér­hető célja, (valamint kitűzött f­őtörekvése is,) az, hogy az országnak mennél több jó rajztanárt képezzen ; ha e mellett művészi erő is­mert­­ föl, az külön kedvez­ménye a sorsnak, a termész­etnek, mit szívesen fo­gadnak, de par force nem fog­­hatnak. A tanítványok közt van sok ügyes, remény­­­ébresztő képesség, kik közül egyikből-másikból művész is válhatik, de ki tudná ezt biztosan ma még, az iskola első éveiben. Né­mely növénymag úgy hason­­lit egymáshoz s mikor kifejlik, egyikből hatalmas fa lesz, a másikból meg csak konyhanövény, mely n­agyon hasznos ugyan, de nem nagy. Egy azonba­n bizonyos, hogy t. i. e műtanoda jeles igazgatója és tanárai mindenkiben jól fejtik a műértelmet s az okoskodási anyagot. A rendszer az , hogy a növendékek semmit sem másol­nak papírról-papírra szolgailag, hanem rajzolnak, fes­tenek természet, szobrok után, vagy legalább is más arányokban, mint a minőkkel az előttük álló minta­kép bir. Néha kis fényképről kell nagyobb rajzot ké­­szítniök. Szóval kénytelenek okoskodni s nemcsak kézzel, hanem észszel is dolgozni. Négy terem van tele rakva tárgyakkal. Kettőben épitési, építészeti, műipari rajzok tömege, Schulek és Rauscher tanárok tanítványaitól; két nagyobban mindenféle rajzok és fesvények (többnyire arcképek,­ fametszvények, min­tázatok. Ezeket Székely Bertalan, Greguss János, Morelli (fametsző) és Izsó tanítványai állíták ki. Ha helyes szempontból nézzük e tárgyakat, vagyis mint egy rövid tanfolyam tanítványainak munkáit, el kell ismernünk, hogy ez a műintézet már­is kitűnőleg megfelel feladatának. Némely tanítvány fokozatos haladása több mű által igen szembetünőleg van be­mutatva. Az ifjak közül Gyárfás Jenőtűl sikerült arc­képeket s egy életképi ügyes kompoziciót is látunk s ez a tehetséges székely ifjú okvetlenül megérdemlő azt a jutalmat, melyben részesült. Megérdemlik kü­lönben a többiek is, főleg ha buzdításukra fog szol­gálni. A lányok közül Tomasek Emma k. a. (Budá­ról) tűnik ki egy pár arcképével. Kivált egy fiatal lányt oláh ruhában könnyűden és ízléssel rajzolt. Látszik, hogy a képesség szorgalommal párosul nála. Láttunk csinos fametszéseket is s örvendünk, hogy e szükséges s a szemléleti oktatás terén annyira haszno­­­­sítható műágnak ez intézetben szintén jeles tanára és ügyes tanítványai vannak. Mintázat nincs sok, s úgy látszik, hogy ez nem igen erős oldala az intézetnek,­­ a­mi pedig elég kár. A főteremben Eötvös mellszob­ra áll oszlopon, babérkoszorúval körülfonva. A ke­gyelet és hála jele ez ama nemes államférfi iránt, ki ez intézetnek szellemi alapitója volt. A mai közokta­tási miniszter is hasonló vagy még nagyobb érdemet fog szerezni, ha — a mint tervezi —­e ma oly részul elhelyezett intézet számára, a »műcsarnok« mellett, a sugárúton, két év alatt saját célszerű épületet emeltet, még­pedig az állam minden különösebb megterheltetése nélkül,mennyiben a törlesztésre csak pár ezerrel kell majd többet kiadni, mint amennyit most évi házbérben fizetnek. A­ki most megnézi e kiállítást, (föltéve, hogy délután megy, mint mi) izzadva győződik meg arról, hogy e termeknek nagyon rosz világításuk van s ben­ne órákat dolgozni oly keserves lehet, mely e műbuz­galmat nem valami nagyon emelheti. Az intézet, mely hivatva van az országot jó rajztárokkal látni el s mely e mellett a koronkint bizonyára fölmerülő mű­vészeti képességeknek is megadja az első helyes ok­tatást , nagyon megérdemli, hogy célszerű és állandó elhelyezéséről gondoskodjanak. Örvendünk, hogy a tanodai kiállításnak elég nézője van, mert ez meg­győző jele az iránta méltán fölébredt érdekeltségnek Kevés intézet is van nálunk, melyet nagyobb buzga­lommal és szeretettel vezetnének, mint ezt, s az ilyen vezetésnek nem maradhat el a maga jó eredménye. * A képviselőház tegnapi ülésén még mindig a választási törvényjavaslat tizenkettedik szakaszát tárgyalták; ezúttal igen előkelő képviselők léptek a sorompóba: Tisza Kálmán, Simonyi Ernő és Kerka­­poly; ezeken kívül Teleszky István, Prileszky, stb­­szóltak. Remélik, hogy ma meglesz a szavazás a ti­zenkettedik szakasz fölött s aztán a többi gyorsabban fog folyni. * A műcsarnok (művészház) sorsjátékára, mint halljuk, Munkácsy Mihály is ajánlott föl már Párisból egy fe­st­ményt, melynek értékét tízezer frankra teszik. Jellemkép s ha jól értesültünk, egy erdőben eltévedt leányt ábrázol. * Konstantin nagyherceg neje, Alexandra Jo­­sefovna nagyhercegnő csütörtökön este fél nyolckor a »Fiume« nevű bécsi gőzössel Pestre érkezett s a »Hungáriá«-ba szállt. Megérkezése után udvarhöl­gyeivel kikocsizott a városligetbe. Egyik lap szerint: tegnap már elutazni készült, mások szerint pedig­ három napot időz fővárosunkban s hétfőn megy el gyorshajón Livádia felé. Kísérete 45 személyből áll. * A pápa nuntius megnézte az akadémia-pa­lotát is, melyet Greguss Ágost mutogatott meg neki, aztán a királyi palotát. A prímással kocsizott át a boulevárdokon, a városerdőbe. A budai prímási pa­lotában volt szállva, hol meglátogatták a kormányel­nök, belügyér, Majláth György és többen. Csütörtö­kön az egyetem hittani kara tisztelgett neki, s az­nap délután a prímással együtt utazott el. * Ünnepély indítványa került ismét szőnyegre. Szabó Kálmán pestmegyei lakos ugyanis az ország­gyűléshez pár nap előtt Földváry Mihály képviselő által egy kérvényt nyujtatott be, melyben III. Béla király és neje (antiochiai Ágnes) hamvainak ünnepé­lyes eltemettetését sürgeti. E hamvakat, királyi ék­szerekkel, jogarral, koronával a székesfehérvári régi templom ásatásainál találták meg oly időben, mely kegyeletes eltemetésükre nem volt kedvező. A mú­zeumba tették tehát, honnan 1863-ban gr. Pálffy Mór kormányzó a budavári templom sírboltjába viteté és ott befalaztatá. A történelem iránti kegyelet nyilvá­­nul e kérvényben s ez mindenesetre tiszteletreméltó. De eszünkbe jut, hogy az ily ünnepélyeknek nálunk ritkán marad lényeges hatásuk. Hogyan ünnepeltük egykor országszerte Kazinczy Ferenc emlékezetét s várjon lett-e az az eredménye, hogy aztán bírjuk is e nevezetes író összes munkáinak kiadását ? Ha a­ki ez ünnepeken szónokolt és toasztozott, csak egy-egy példányra fizetett volna elő, akkor ma irodalmunk­nak nem volna meg e hiánya. Sőt Széchenyi összes munkáinak kiadása sem követte a nagy magyarért tartott lelkes gyászünnepeket. Ott szép az ünnep, hol azt maradandó hatást követi. A Petrarca-ünnep most is ez író műveinek két kiadását szülte. Várjon nálunk a III. Béla ünnepélyes eltemetése szülné-e csak azt is, hogy a Szalay és Horváth történeti munkáinak bővebb keretet szerezne, megtudandó belőlük min­denki : hogyan uralkodott tehát a késő utódok által megünnepelt király? És bizony a Petőfi iránti lelke­sedésnek is minden szónoklatnál és phrázisnál örven­­detesb bizonysága lenne az, ha összes költeményei­nek, melyek eltűnte után ép egy századnegyeddel jelennek meg, nagy kelete lenne. * A zöldszemü szörny háborgatta Szabó Eleo­nóra asszonyt, egy kőbányai kovács nejét, ki szom­szédjától, a nála hat évvel ifjabb Schuller Róza fiatal özvegytől féltette férjét. Május végén rá is tört két kovács-legénynyel, kiabálta, hogy adja vissza férjét s mikor az özvegynő megjelent az ajtóban, ő meg­fogta, földhöz csapta és kitépte a haját. E pert teg­napelőtt tárgyalták a járásbiróság előtt. A vádlott állíta, hogy oka volt a féltékenységre, az özvegy asszony pedig tagadta, hogy oka lett volna rá. A já­­rásbiró, tekintetbe véve az asszonyi szenvedély lázát, csak egynapi fogságra és öt forintra ítélte el vádlott nőt, mi ellen a fiatal özvegy fölebbezett. Hisz ha azt az öt forintot neki adnák is, kitépett haja helyett még csak egy darab tisztességes chignoyt sem ve­hetne rajta. * Gabonaárszabási pótlék a magyar-németal­földi forgalomra nézve. Az 1873. dec. 1-vel érvénybe lépett gabonaárszabáshoz a magyar németalföldi for­galomra nézve f. évi augusztus 1-től életbelépendő pót­lék jelent meg,mely a cs. kir. szab. osztrák vaspályatár­saság délkeleti vonalának állomásai és a rajnai vas­pálya Nymwegen állomása közt a közvetlen forga­lomra nézve díjtételeket,­­ továbbá Surány, Udvard, Kürth, Lőrinc és Beregszó állomások és a németalföldi vaspályának a nevezett főárszabásban felsorolt állo­másai közt, közvetlen díjtételeket tartalmaz. Ez ár­szabás a cs. kir. szab. osztrák államvaspályatársaság összes állomásain, valamint a szállítási irodákban

Next