Fővárosi Lapok, 1874. július (11. évfolyam, 147-173. szám)
1874-07-25 / 168. szám
Ulysses koldus alakjában jelen meg, úgy ő is, mint zenész megy a lakodalomra. A vigadó társaság jól fogadja a zenészt, bort adnak neki, míg viszont ő is azt kéri, hogy egy telt kupával kínálhassa meg a menyaszszonyt. »Idd ki fenékig, — mondá ő, — látni fogsz abban valami jót.« A kupa fenekére arany gyűrűjét veté, melyet azonnal megismer Nastasia, elsikoltja magát, az asztalon keresztül rohan Dobrynához és bocsánatot kér tőle. »Nem csodálom, — mondá rémítő hangon a hős, — hogy egy asszonyt elcsábitanak. Az asszonyoknak hosszú hajuk és rövid eszük van, oda mennek, ahová vezetik őket. Csak az lep meg, hogy a szép nap Wladimir és Apraxia hercegnő kerítőkké váltak, hogy máshoz adják nőül egy élő férfi nejét.« Azután haragja hűtlen fegyvertársa ellen fordul, a földre veri őt és úti botjával úgy elveri, hogy nem tudják, kiabál-e vagy zokog.« A gonosz asszonyokat Marina és a »fehér hattyú« Mária képviselik az orosz hőskölteményekben. Marina, a boszorkánynő Kievben lakik és az anyák borzalma. Például Dobrynát mindig kéri anyja, hogy kerülje az Ignatievka-utcát, hol a varázsos nő lakik, mert az már nyolc fiatal embert pusztított el. De Dobryna nem engedelmeskedik anyjának és némely ének szerint Marina elcsábítja és bölénynyé változtatja, mint a többit, úgyhogy Csak anyja bűvölheti vissza emberi alakba. Más változat szerint: épen ő győzi le Marinát és felszabadítja a többi nyolc fiatal hőst is. Mint Németországban, úgy a szláv népköltészetben is gyakran fordulnak elő fiatal leányok, kik fehér hattyúvá változnak. Ilyen Mária is. Ez is boszorka, mint Marina, sőt hűtlen a férjéhez is. Üldözi a férje, de elcsábítja ezt enyelgésével és ad neki oly italt, melytől sziklává változik. Véletlen csoda által azonban a férj újra visszanyeri emberi alakját; de a nő újra tőrbe ejti és ekkor roszabbul bánik vele, mint Brunehilde bánt Güntherrel a nászéjen, mert a falhoz feszíti négy szög segélyével, és elmegy egy ötödiket keresni, hogy azt szivébe verje, de Mária nővére jő, meglátja a hőst, bámulja annak szépségét, felszabadítja, egy csúnya tatárt tesz helyébe és szobájába viszi, ott aztán kigyógyítja sebeiből hűszereivel, fegyvert ad neki, hogy a bűnös nőt megbüntethesse, és nejévé is lesz. Mária és Marina, a kacér leány és hűtlen nő megtestesülései e költeményekben. Az orosz népkölteményekben nagyon gyakori a nőrablás és a nővel való durva bánás, mi annak teljesen a férfi büntető hatalma alá vetését jelenti. Egyébaránt ez minden kezdetleges társadalomban igy van. Midőn Dunai neje azzal dicsekszik, hogy jobban lő nyíllal, mint férje, ez annyira megharagszik, hogy szivének irányozza nyilát; a nő kéri, hogy bocsásson meg neki és ama lakosokból, melyeket elégtételül ajánl, kitűnik, hogy mennyire alá van rendelve a nő férjének. Ugyanis ezt mondja: »Szabj reám három büntetést. Először is mártsd selyem korbácsodat forró szurokba és verd meg vele meztelen testemet; másodszor: ragadj meg hosszú hajamnál fogva, köss lovadhoz és kergesd azt a pusztában; harmadszor: áss övig a földbe, éheztess, táplálj zabkenyérrel. Hadd legyek három hónapig ebben az állapotban, míg a fiad világra jő.« De másfelől a fiatal nő szerény elzárkózottságban él, és oly szendeséget várnak meg tőle, hogy midőn Zabava egy hős zenésznek, ki tengeri király és a Wladimir látogatására jött, és a ki Zabavát egészen elbájolá, kezét meré ajánlani, ez azt mondja: »Hallgass meg, fiatal hercegnő, te szerelmet keltél bennem magad iránt; de ami nem tetszik nekem benned, ez az, hogy te, fiatal leány létedre, házassági ajánlatot tettél nekem.« Másfelől a hősök anyja a legnagyobb tiszteletben részesül. Midőn Dink anyja jő a templomból, harminc fiatal leány tartja ölben, feje felett napernyők, lábánál drága szőnyegek vannak. És mind ama női vonás, melyeket e különböző nőalakokban láttunk, egyedül a Wladimir nejében, Apraxiában. A Lithván fejedelem leánya, a hősök elmennek értte és igy írják le szépségét: »Magas növésű, parancsoló alakú, bámulatos arcú. Szép a járása, hangzatos a szava. Fejedelem ! benne oly hitves társad lesz, a kivel te tanácskozhatol és megrövidítheted a nap hosszúságát. Kiew minden hercegének, minden bojárjának és minden hősének lesz, ki előtt meghajoljon.« És csakugyan Apraxia trónon ül Wladimir mellett, részt vesz a tanácskozásokban, elnököl az ünnepélyekben. De atyai (tatár) vérének tisztátlansága hibákban mutatkozik, mert szereti a házasságszerzést, sőt nőtlén Pschurila, a szép hős, Wladimir udvarához kerül, nem tartóztatja vissza magát iránta való érzelmeinek kifejezésében. Az asztalnál elvágja ujját és ezt mondja: »Ne csodálkozzatok, nemes hölgyek, ha megsebesítem kezemet; Pschurila szépségét néztem, szép szőke fürtjeit bámultam és ragyogó szemeim megzavarodtak.« Sőt megkéri férjét, hogy tegye Pschurilát kamarásává. Egyszer meg negyven zarándok megy Jeruzsálembe, főnökül választják Ivanovitsh Tamást azzal a kikötéssel, hogy aki lop vagy erkölcstelenkedik, azt szigorúan büntesse. Eljőnek Apraxiához is koldulni és ez belészeret főnökükbe, szobájába hivatja, szerelmi ajánlatokat tesz neki,de ez visszautasítja, zarándoki fogadását hozván fel mentségül. Hogy megbeszálja magát, Wladiur becses serlegét rejteti el zsákjába és mikor a zarándokok elmennek, visszahivatja őket, és megtalálják, épen a zarándokfőnöknél a serleget. Ekkor társai épen rá alkalmazzák a fogadásban kikötött szigori büntetést, kezét, lábát elvágják, évig a földbe ássák. De csuda történik, midőn több hó múlva visszajörek a zarándokok, épen találják, így fedé föl isten az Apraxia bűnét. Ezekből láthatjuk, hogy mily alakok veszik körül a hősmonda főalakját: Wladimirt; sőt láthatjuk azt is, hogy milyen aak ő maga. »Az orosz nép főhőse, mert Kiev ura, a tatárok legyőzője, nejét hősi rablással szerzi, fényes udvart tart, a lantosokat szereti, hősi játékokat rendez, az orosz népet védelmezi, a földmívest elősegíti. A hősköltemények az ő asztalánál születnek. Ezért van az angol Arthur, a magyar Attila, a német Niebelungen monda-kör mellett az orosznak a Wladimir monda-köre, melyben a nép, természetesen, saját eszményeit fejezi ki, s ezért jellemző és tanulságos az, úgy költészeti, mint történelmi szempontból. Hegedűs Sándor: 73! Fővárosi hírek. * A mintarajztanoda kiállítását megnéztük tegnap délután. Olvasóinknak azonban korántsem ajánljuk ezt: természetesen nem a megnézésre, melyre igen érdemes, fektetve a súly, hanem a »délután«-ra, mely a Rumbach-utca ami házában, hol ez intézet van, csaknem elviselhetlen, és nagy ablakokon úgy árad befelé a júliusi napsugár, hogy még az olajfestéseken is mindenféle »ursineváltozás«-t visz véghez, a nézőnek pedig arca vírejtéke mellett kell keresnie a jövő rajztanárait és — ha jó szerencsére akad, — egy egy művészét. Mert , műtanoda biztos, elérhető célja, (valamint kitűzött főtörekvése is,) az, hogy az országnak mennél több jó rajztanárt képezzen ; ha e mellett művészi erő ismert föl, az külön kedvezménye a sorsnak, a természetnek, mit szívesen fogadnak, de par force nem foghatnak. A tanítványok közt van sok ügyes, reményébresztő képesség, kik közül egyikből-másikból művész is válhatik, de ki tudná ezt biztosan ma még, az iskola első éveiben. Némely növénymag úgy hasonlit egymáshoz s mikor kifejlik, egyikből hatalmas fa lesz, a másikból meg csak konyhanövény, mely nagyon hasznos ugyan, de nem nagy. Egy azonban bizonyos, hogy t. i. e műtanoda jeles igazgatója és tanárai mindenkiben jól fejtik a műértelmet s az okoskodási anyagot. A rendszer az , hogy a növendékek semmit sem másolnak papírról-papírra szolgailag, hanem rajzolnak, festenek természet, szobrok után, vagy legalább is más arányokban, mint a minőkkel az előttük álló mintakép bir. Néha kis fényképről kell nagyobb rajzot készítniök. Szóval kénytelenek okoskodni s nemcsak kézzel, hanem észszel is dolgozni. Négy terem van tele rakva tárgyakkal. Kettőben épitési, építészeti, műipari rajzok tömege, Schulek és Rauscher tanárok tanítványaitól; két nagyobban mindenféle rajzok és fesvények (többnyire arcképek, fametszvények, mintázatok. Ezeket Székely Bertalan, Greguss János, Morelli (fametsző) és Izsó tanítványai állíták ki. Ha helyes szempontból nézzük e tárgyakat, vagyis mint egy rövid tanfolyam tanítványainak munkáit, el kell ismernünk, hogy ez a műintézet máris kitűnőleg megfelel feladatának. Némely tanítvány fokozatos haladása több mű által igen szembetünőleg van bemutatva. Az ifjak közül Gyárfás Jenőtűl sikerült arcképeket s egy életképi ügyes kompoziciót is látunk s ez a tehetséges székely ifjú okvetlenül megérdemlő azt a jutalmat, melyben részesült. Megérdemlik különben a többiek is, főleg ha buzdításukra fog szolgálni. A lányok közül Tomasek Emma k. a. (Budáról) tűnik ki egy pár arcképével. Kivált egy fiatal lányt oláh ruhában könnyűden és ízléssel rajzolt. Látszik, hogy a képesség szorgalommal párosul nála. Láttunk csinos fametszéseket is s örvendünk, hogy e szükséges s a szemléleti oktatás terén annyira hasznosítható műágnak ez intézetben szintén jeles tanára és ügyes tanítványai vannak. Mintázat nincs sok, s úgy látszik, hogy ez nem igen erős oldala az intézetnek, ami pedig elég kár. A főteremben Eötvös mellszobra áll oszlopon, babérkoszorúval körülfonva. A kegyelet és hála jele ez ama nemes államférfi iránt, ki ez intézetnek szellemi alapitója volt. A mai közoktatási miniszter is hasonló vagy még nagyobb érdemet fog szerezni, ha — a mint tervezi —e ma oly részul elhelyezett intézet számára, a »műcsarnok« mellett, a sugárúton, két év alatt saját célszerű épületet emeltet, mégpedig az állam minden különösebb megterheltetése nélkül,mennyiben a törlesztésre csak pár ezerrel kell majd többet kiadni, mint amennyit most évi házbérben fizetnek. Aki most megnézi e kiállítást, (föltéve, hogy délután megy, mint mi) izzadva győződik meg arról, hogy e termeknek nagyon rosz világításuk van s benne órákat dolgozni oly keserves lehet, mely e műbuzgalmat nem valami nagyon emelheti. Az intézet, mely hivatva van az országot jó rajztárokkal látni el s mely e mellett a koronkint bizonyára fölmerülő művészeti képességeknek is megadja az első helyes oktatást , nagyon megérdemli, hogy célszerű és állandó elhelyezéséről gondoskodjanak. Örvendünk, hogy a tanodai kiállításnak elég nézője van, mert ez meggyőző jele az iránta méltán fölébredt érdekeltségnek Kevés intézet is van nálunk, melyet nagyobb buzgalommal és szeretettel vezetnének, mint ezt, s az ilyen vezetésnek nem maradhat el a maga jó eredménye. * A képviselőház tegnapi ülésén még mindig a választási törvényjavaslat tizenkettedik szakaszát tárgyalták; ezúttal igen előkelő képviselők léptek a sorompóba: Tisza Kálmán, Simonyi Ernő és Kerkapoly; ezeken kívül Teleszky István, Prileszky, stbszóltak. Remélik, hogy ma meglesz a szavazás a tizenkettedik szakasz fölött s aztán a többi gyorsabban fog folyni. * A műcsarnok (művészház) sorsjátékára, mint halljuk, Munkácsy Mihály is ajánlott föl már Párisból egy festményt, melynek értékét tízezer frankra teszik. Jellemkép s ha jól értesültünk, egy erdőben eltévedt leányt ábrázol. * Konstantin nagyherceg neje, Alexandra Josefovna nagyhercegnő csütörtökön este fél nyolckor a »Fiume« nevű bécsi gőzössel Pestre érkezett s a »Hungáriá«-ba szállt. Megérkezése után udvarhölgyeivel kikocsizott a városligetbe. Egyik lap szerint: tegnap már elutazni készült, mások szerint pedig három napot időz fővárosunkban s hétfőn megy el gyorshajón Livádia felé. Kísérete 45 személyből áll. * A pápa nuntius megnézte az akadémia-palotát is, melyet Greguss Ágost mutogatott meg neki, aztán a királyi palotát. A prímással kocsizott át a boulevárdokon, a városerdőbe. A budai prímási palotában volt szállva, hol meglátogatták a kormányelnök, belügyér, Majláth György és többen. Csütörtökön az egyetem hittani kara tisztelgett neki, s aznap délután a prímással együtt utazott el. * Ünnepély indítványa került ismét szőnyegre. Szabó Kálmán pestmegyei lakos ugyanis az országgyűléshez pár nap előtt Földváry Mihály képviselő által egy kérvényt nyujtatott be, melyben III. Béla király és neje (antiochiai Ágnes) hamvainak ünnepélyes eltemettetését sürgeti. E hamvakat, királyi ékszerekkel, jogarral, koronával a székesfehérvári régi templom ásatásainál találták meg oly időben, mely kegyeletes eltemetésükre nem volt kedvező. A múzeumba tették tehát, honnan 1863-ban gr. Pálffy Mór kormányzó a budavári templom sírboltjába viteté és ott befalaztatá. A történelem iránti kegyelet nyilvánul e kérvényben s ez mindenesetre tiszteletreméltó. De eszünkbe jut, hogy az ily ünnepélyeknek nálunk ritkán marad lényeges hatásuk. Hogyan ünnepeltük egykor országszerte Kazinczy Ferenc emlékezetét s várjon lett-e az az eredménye, hogy aztán bírjuk is e nevezetes író összes munkáinak kiadását ? Ha aki ez ünnepeken szónokolt és toasztozott, csak egy-egy példányra fizetett volna elő, akkor ma irodalmunknak nem volna meg e hiánya. Sőt Széchenyi összes munkáinak kiadása sem követte a nagy magyarért tartott lelkes gyászünnepeket. Ott szép az ünnep, hol azt maradandó hatást követi. A Petrarca-ünnep most is ez író műveinek két kiadását szülte. Várjon nálunk a III. Béla ünnepélyes eltemetése szülné-e csak azt is, hogy a Szalay és Horváth történeti munkáinak bővebb keretet szerezne, megtudandó belőlük mindenki : hogyan uralkodott tehát a késő utódok által megünnepelt király? És bizony a Petőfi iránti lelkesedésnek is minden szónoklatnál és phrázisnál örvendetesb bizonysága lenne az, ha összes költeményeinek, melyek eltűnte után ép egy századnegyeddel jelennek meg, nagy kelete lenne. * A zöldszemü szörny háborgatta Szabó Eleonóra asszonyt, egy kőbányai kovács nejét, ki szomszédjától, a nála hat évvel ifjabb Schuller Róza fiatal özvegytől féltette férjét. Május végén rá is tört két kovács-legénynyel, kiabálta, hogy adja vissza férjét s mikor az özvegynő megjelent az ajtóban, ő megfogta, földhöz csapta és kitépte a haját. E pert tegnapelőtt tárgyalták a járásbiróság előtt. A vádlott állíta, hogy oka volt a féltékenységre, az özvegy asszony pedig tagadta, hogy oka lett volna rá. A járásbiró, tekintetbe véve az asszonyi szenvedély lázát, csak egynapi fogságra és öt forintra ítélte el vádlott nőt, mi ellen a fiatal özvegy fölebbezett. Hisz ha azt az öt forintot neki adnák is, kitépett haja helyett még csak egy darab tisztességes chignoyt sem vehetne rajta. * Gabonaárszabási pótlék a magyar-németalföldi forgalomra nézve. Az 1873. dec. 1-vel érvénybe lépett gabonaárszabáshoz a magyar németalföldi forgalomra nézve f. évi augusztus 1-től életbelépendő pótlék jelent meg,mely a cs. kir. szab. osztrák vaspályatársaság délkeleti vonalának állomásai és a rajnai vaspálya Nymwegen állomása közt a közvetlen forgalomra nézve díjtételeket, továbbá Surány, Udvard, Kürth, Lőrinc és Beregszó állomások és a németalföldi vaspályának a nevezett főárszabásban felsorolt állomásai közt, közvetlen díjtételeket tartalmaz. Ez árszabás a cs. kir. szab. osztrák államvaspályatársaság összes állomásain, valamint a szállítási irodákban