Fővárosi Lapok, 1874. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-15 / 209. szám
történet folyt le. Alkalom csinálja a tolvajt, így itt is a hivogatólag napfényen tündöklő sószikla sok csempész bitvágyát ébreszté fel. Néha csapatonként támadják meg a hegyet, s a sóőrök fegyvereivel mit sem gondolva, vak elszántsággal rohannak azért az igénytelen házi szerért. A heves küzdelemben aztán nem egy leli halálát, vagy pedig örökösen béna lesz, és mégis évről évre megújul a küzdelem. 1852-ig rendes katonaság tarta fedezet alatt az ittlevő sótelepeket, akkor azonban költségkímélés és célszerűség tekintetéből polgári őrséget hoztak be. Nem is kell ma a falu segélyét igénybe venni; az őrök ritka feláldozással teljesítik sanyarú és roszul díjazott kötelességeiket, holott 1848 előtt Szováta községe is többször volt a katonaság gyámolítására felhiva. A falu népe ezért szükségleteinek megfelelő sójutalékot kap. Hogy pedig az itteni só annál kevésbbé legyen megközelíthető, éles tövisekkel tömnek be minden odavezető utat s a lezuhant sótörmeléket is hozzáférhetetlenül körülfonják, a kifolyó sósvizet elindokítják; de ennyi vigyázat, gondos óvintézkedés dacára, mégis sok sót csempésznek ki. Nem egy áradás a tavakon átvezető patakokat messze földre sóval szaturálja s néha ilyenkor még a Küküllő vizét is hordókkal méregetik. A viz elpárologtatása után szép tiszta só marad hátra, melyet a kősóhoz szokott ember kellemetlen izéről legott megkülönböztethet. És e tömérdek kincs mégis hasznavehetetlenül, sőt az állampénztár tetemes terhelésével pusztul itt, noha a székelyföld sótelepeinek lelkes búvárlója, Houchard József, a természetvizsgálók marosvásárhelyi nagygyűlésének részeseit is kivezeté e helyre, hol szakértő és laikus egyaránt ámulattal telik el. Pedig hol va nagyobb szükség új iparágak teremtésére, mint épen a székelyek közt, kiknek örvendetesen sokasodó számát az őstermelésből kitelő foglalkozás oly kétségbeejtőleg korlátozza, s kiknél az elnemzetlenítő kivándorlás már is félelmes mérveket öltött. Ha Angliában feküdnék Szováta és Parajd, rég világhírű szódagyár állna ott s az őriztetés költségei helyett százezrekkel gazdagulna az ország. Hanem mi drága áron veszszük még az oly iparterményeket is, melyek előállítására a természet kiválólag földünket szemelte ki. íme, mily kimeríthetetlen bőségben vagyunk itt konyhasóval megáldva, a kénsav sem volna ritkaság nálunk s ezzel Leblanc módja szerint nátrium-sulphattá változtathatnék át a sót, minek megtörténte után mész-carbonat és szénkeverékkel bizonyos itt nem részletezhető vegyfolyam után a jegesedett, vagy égetett szóda áll elé. Anglia nincs oly nagy bőségében a termés-konyhasónak, mint hazánk, s mégis négy millió sót használnak a Leblanc módja szerinti szódagyártásra. Mi természetesen nem veszszük figyelembe, hányszor 17 frt (ennyi egy mázsa) szivárog ki tőlünk erre a jelentéktelen terményre, holott egészen megfordítva mi vehetnénk jókora öszszegeket be, ha a gondviselés több vállalkozó szellemmel áldotta volna meg Árpád ivadékait. A székely nemzet anyagi felvirágoztatása érdekében alakult egylet tagjai közt képviselve van a gyakorlati iparág is, minélfogva reménynyel számíthatunk rá, hogy módot fognak találni e megbecsülhetetlen természeti kincsek kiaknázására. Csakhogy az elszegényedés szomorú előjelei itt különös gyorsaságot igényelnének s hoszszadalmas tanakodások helyett a cselekvés terére kellene lépni ott, hol századok óta csak az öntudatos munkás kéz hiányzik. Fővárosi hírek. * Beniczky Ödön, a gödöllői kerület országos képviselője, vasárnap éji egy órakor meghalt, 53 éves korában. Benne egy tetőtül-talpig derék férfi hunyt el, ki a jók javához tartozott. Tisztelte, szerette mindenki, a ki csak ismerte. Mint szilárd jellemű hazafi, mint a közügyek meleg barátja, mint példás férj és családapa, mint ritka jó gazda s mint a társasélet műveit tagja, szóval minden tekintetben kitűnt. A nép annyira szerette és nagyrabecsülé, hogy a gödöllői kerület 1848. óta minden országgyűlésre őt választa meg képviselőjének, legtöbbször egyhangúlag. A balközép szilárd, de mérsékelt szellemű tagjai közé tartozott. Nem kívánt szerepelni, s becsvágya ama nemes kötelességérzetből állt, hogy minden körben híven töltse be a helyet, melyet elfoglalt. Ezért elvesztése érzékeny csapás nemcsak családjára, melynek szeretetett, gondos feje volt, hanem az országgyűlésre, Pest megyére és számos egyletre is. Háza kitünően magyaros és vendégszerető volt mindig. Cinkotán ép úgy, mint Pesten. Tüdőszélhűdés vetett véget nemes életének, mély gyászba borítva szerető, nemes özvegyét: Keglevich Stephánia grófnőt, három fiát, három leányát, széleskörű rokonságát és mindazokat, kik a derék férfiút közelebbről ismerték. Ma d. e. kilenc órakor fogják temetni Cinkotán, az engesztelő miseáldozatokat pedig holnap tartják érette Cinkotán, Micsinyén és Zsámbokon. A megye nevében Dalmady Győző fog búcsúbeszédet tartani a koporsó fölött. : A nemzeti színháznál serényen készülnek az ősz-téli idényre. Az operai személyzet már tanulja Wagner »Itienzi«-jét, hogy november végefelé előadhassa. Aztán Verdi »Aydá«-ját akarják színre hozni, január második felében. Miután azonban »Brankovics« kiállítása sokba, (tizennyolcezer forintba) került, e másik két nagy opera látványosságaihoz külön fedezetre lesz szükség. Új betanulással fölelevenítik közelebb Mozart »Don Juan«-ját is. Hauk Minnie k. a. (kit múlt szombaton »Romeo és Juliá«-ban ismét sokan hallgattak és tapsoltak), október végéig vendégszerepel s a budai várszínházban is fog énekelni. November elsejétől január végéig nem lesz vendég, s Hauk k. a. februárban fogja folytatni föllépéseit. Benza Ida asszony néhány újabb szerepben is bemutatja magát a télen át. A dráma, mely az utosó negyedfél hónapi működésében nyolc új darabot adott elő s négyet elevenített föl, már is több eredeti újdonsággal rendelkezik. Ezek: »Az utósó lengyel nemes« Északi Károlytól, »Kornélia« Toldy Istvántól, »A szerelem iskolája« Rákosi Jenőtől, »Kincskeresők« Kazár Emiltől, »Negyedik Béla« és »A háromszéki leányok« Szigligetitől, s »A véletlen« Varga Jánostól. A népszínműi pályázat termékeiből is színre kerülhet egy pár. Külföldi elfogadott újdonságok: »A képírók« és »Mi a jelszó.« Fordítják Laya Leo »Farkas torká«-t is, a theatre francais darabját. Miután azonban a francia írók folyvást a házasságtörés elcsépelt és kelletlen themáján rágódnak s újabb műveikért sokat is kívánnak, az igazgatóság inkább a régi jókból elevenittet föl néhányat, mint Corneille »Cid«jét, Ponsard »Pénz és becsület«-ét, Seribe »Cárnő«jét és »Selyemárus«-át, Shakspeare »Velencei kalmár«-ját is előadják. Ez a sorozat már maga is több, mint amennyi egy év alatt a legmegfeszítettebb buzgalom mellett is színre hozható. Megemlítjük, hogy az építkezés dacára a színház jövedelme ápriltól augusztus végéig néhány száz forinttal túlhaladta a múlt év jövedelmét ugyanez idő alatt. Ami az építkezést illeti, a bejáratokat kényelmessé fogják tenni s a légvonat jobban el lesz zárva, mint ahogy a régi üvegcsarnok által volt. Uj darabokra nappal a jegyeket az uj csarnokban fogják árulni s a tolongás elkerülésére vas korlátot alkalmaznak. A szellőztetés azonban csak a jövő nyárra lesz valósítható. Az építkezésnek, szerződés szerint, 1875 novemberéig teljesen késznek kell lenni. Akkor már meglesz az emeleti nagy foyer is, melybe Megyeri, Egressy és Szerdahelyi mellszobrait helyezik, s alkalmasint a Szentpéteriét is. * Orlai Petrich Samu »Attila halála« című nagy történelmi festvényét Pór Antal esztergomi plébános vette meg ezerkétszáz forinton. Ugyanő róla megemlíthetjük, hogy akadémiai székét nemsokára Aeneas Sylvius élet- és jellemrajzával fogja elfoglalni. * Gr. Andrássy Manó ellen a »függetlenségi párt« lapja azt a hirt irta, hogy megvett a várkert alatt olcsón két házat s eladta drágán a várkert nagyobbitására. Szóval gschäftelt. Sajátlag e hírben nincs egyéb vád, mint az élelmességé, a mire pedig a sajtó maga is eléggé szokta buzdítani a magyar fajt, hogy ne csak az idegenajkúak gyarapodjanak, gazdagodjanak a mi rovásunkra. Mindamellett Manó gróf vád alá került s maga is szükségesnek találta nyilatkozni. A várkert alatt — úgy mond — 1868-ban, midőn még a várkert nagyobbitásának terve teljességgel nem volt szóban, megvett két telket, negyvenhét ölnyi homlokzattal. Nem üzleti célból vette azonban, hanem mert palotát akart építtetni. Mindig abban a meggyőződésben volt ugyanis, hogy a mágnásoknak nem a Sándor utcában, hanem a budai Dunaparton kellene építtetni palotáikat, hol kereskedelmi forgalom nem igen fog fejlődni s hol a kiépítést a főváros szépítése is követeli. Ugyane szempontból építkeztek gr. Andrássy Károlyné (a nyilatkozó édes anyja, gr. Andrássy Gyula, b. Lipthay Béla, Széchenyi és Zichy grófok. A nyilatkozó maga is építeni akart s már értekezett is egy olasz mesterrel, midőn Szlávy kormányelnök szőnyegre hozta a várkert nagyobbitási tervét. E terv kivitelét a gróf nem kívánta akadályozni, lemondott saját céljáról s a beváltási bizottságra bízta két telke árának meghatárzását. Ez aztán négyszögölét háromszáz forinttal vette meg, negyven-ötven forinttal kevesebbért, mint a többi tulajdonosért. Ez a tényállás. Hogy jól adta el a telkeket, az kétségtelen. Hanem az ily szerencsés adás-vevéssel szemben csak kettő lehetséges : irigyelni, vagy örülni rajta. Részünkről örvendünk rajta. Mert miután van elég pazar úr, kétszeresen szükséges, hogy szerzők is legyenek, természetesen a tisztesség keretén belül. Akármily demokrata jelszavakat hangoztassunk is, egy gazdag magyar főrangúságra szükségünk van, mert ez is egy jelentékeny fölény a határokon benlakó s bennünket nem valami nagyon szerető nemzetiségek fölött, kik nagyon érezhetik egy saját főranguság hiányát, kivált midőn nemzetiségi célokra nyitnak adakozást. A »Magyar Szalon« című havi folyóirat indul meg a jövő hó elején Kókay Lajos fiatal könyvárus kiadásában. Szépirodalmi és ismeretterjesztő tartalma lesz, mind eredeti dolgozatokkal, s humoros tárcával s irodalmi értesítővel. Egy havi füzet öt ívből fog állni s részint a művelt nők, részint az önképzőkörök közlönye kíván lenni. Előfizetési ára egész évre nyolc forint leend. Szerkeszteni Závodszky Károly fogja. * A budai színkörnek szombat este óta ismét vonzó újdonsága van : Strauss »Indigó« című operette-je. E mű tartalmát és zenéjének értékét már akkor ismertettük, midőn Bécsben került színre. Tetszett Budán is s a nagyszámú közönség szívesen nézte s a főbb szereplőket, kivált pedig Káldyné asszonyt és Kápolnait, többször megtapsolta. A kiállítás is csinos . * 1875-re. A naptárak áldása nem csepereg, hanem esőstül szokott hullani. Főcsatornája a Franklintársulat, mely szombaton egyszerre tizenhat darabot ontott ki. Nagyobbára ügyesen összeállított évkönyvek, képekkel. Felekezet, foglalkozás, nem és műveltség szerint mindenki megtalálhatja köztük a magáét, még pedig elég olcsón. Címeik: »Nemzeti nagy képes naptár«, Kaulbach Nérójának címképével, szerkesztő Aldor Imre, ára 50 kr.; »István bácsi naptára«, katholikus szellemben szerkeszté Kőhalmi, 50 kr.; »Magyar nők naptára«, szerkeszté Beniczky Irma, 60 kr.; »Nevessünk«, tréfás tartalommal, 40 kr.; »Lidércnaptár« kevesebb izgalmi cikkel, nint eddig, ára 60 kr.; »Honvéd-naptár«, szerkeszté Aldor Imre, Matejko »Lublini unió«-jának cimképével, 60 kr.;Falusi gazda naptára«, Máday Izidor gondos, tartalmas öszszeállításában, ára 80 kr.; »Borászati naptár«, dr. Nyáry Ferenc szerkesztésében, 80 kr.; »Községi jegyzők naptára és évkönyve«, szerkesztő szakemberek közreműködésével dr. Dárday Sándor, ára együrt; »A magyar nép naptára«, Paprika Jancsi szerkesztésében, ára csak 25 kr.; »Népzászlója naptára«, Aldor szerkesztésében, 40 kr.; »Kis nemzeti naptár«, Tatár Péter összeállításában, 20 kr.; Honfi Tihamér »Kossuth naptára«, 40 kr.; »Egyetemi hallgatók naptára«, Leitner Ferenc szerkesztésében, kötve egy frt. »Neuer illustrirter Volkskalender« 50 kr. E naptárak — a kiállításhoz, tartalomhoz és képek számához képest jutányosak. Az ismeretek terjesztésére majd mindenikben kellő gond van fordítva. Átalában gondosabban szerkesztvék, mint Heckenaszt idejében. * A toszkánai nagyhercegnő pénteken kirándult a svábhegyre. A fogaskerekű pályát használta, mely minden fenakadás nélkül röpite fel a magas vendéget, kinek a pálya nagyon tetszett, a hegyről való pompás kilátás pedig egészen elragadta. Az igazgatóság ez alkalommal elhatárza, hogy jövőre egy díszkocsit csináltat, ily magas vendégek szállítására. * A hercegnéről, aki mosásból él, újabban azt írják a lapok, hogy az öregasszony csak újabb időkben állítja magát a kivégzett Woroniecky lengyel herceg özvegyének. De az tény, hogy sírját 1849 óta folyvást ő ápolta kegyelettel s a kivégzettnek egy kis arcképét, hajfürtjét és néhány ruhadarabját is őrzi féltékenyen. Volt idő, midőn ez ereklyék mutogatásáért segélyben is részesült sokaktól. Mint mondá : jó családból származott, egykor színésznő volt Budán s mint ilyen ismerkedett meg a herceggel. A Woronieckysíremlék bizottságának tagjai jól ismerik, mert e nő az, ki nem akará engedni a herceg hanvainak máshová helyezését, sem a síremlék felállítását, csak ama föltétel mellett, hogy egykor őt is oda fogják temetni. Hűsége és ragaszkodása a herceg sírja és emléke iránt mindenesetre megindító. * Budai idyll. A múlt hét végén reggel a tizenhárom éves Pongrácz Mária bárónő a budai kapitánysághoz futott azzal a jelentéssel, hogy őt egy tisztességesen öltözött, körülbelől negyven éves ember a gymnázium lépcsőjénél késsel támadta meg s jó darabig kergette. Előtte való nap — mint mondá — ugyanott az ő 16 éves fivérét is megtámadta két csavargó, este nyolc órakor. * Rövid hírek. Báró Orczy Elek, az ázsiai tigrisvadászok egyike, vasárnap este Budapestre haza érkezett; gr. Batthyány Elemér még Oroszországban tesz utazást Tsetvertinsky herceggel. — A királyné elfogadta Tallmár József gödöllői lakos e hó 10-én született ikreinek keresztanyaságát, s helyettesítésével gr. Almássynét bízta meg. — Mommsen, a híres történettudós, ismét hazánkban tanulmányozza a római régiségeket, pénteken és szombaton Pozsonyban volt, onnan Esztergomba ment, hogy aztán fővárosunkba jöjjön. — Reményi Ede, ki nem rég Ischlben köztetszés mellett hangversenyzett s b. Sina estélyén az udvar jelenlétében játszott, a téli idényre Berlinbe és Szentpétervárra megy, honnan a philharmóniai társulatoktól kapott meghívást. — B. Jósika Miklós »A szegedi boszorkányok« című regényét a Franklin társulat új és olcsó kiadásban adta ki; a három kötet ára másfél forint. — Szana Tamás szerkesztőtársunk, mint ismerőseinek örömmel jelenthetjük, szerencsésen túlesett a hagymáz válságán s felgyógyulása már most pár hét alatt remélhető. — Seyfried József ügyvéd s budai törvényszéki jegyző eljegyezte Andaházi Mari kisasszonyt Závadkáról, Gömörmegyéből. — Bauhans osztrák kereskedelmi miniszter a nélkül tért vissza Bécsbe, hogy a magyar kormányt a gabnavám megszüntetésére bírhatta volna. — Incze György fővárosi főmérnök szabadságidőt kapva Erdélybe utazott. — Dr. Halász Géza részt fog venni a német orvosok és természetvizsgálók idei gyűlésében Boroszlóban, s ez alkalommal Németország több nagyobb városának gyógyintézeteit is meglátogatja. — A Margit-sziget vendéglőjébe * 913