Fővárosi Lapok 1875. január (1-25. szám)

1875-01-13 / 9. szám

fogadták, s lakosztályába vezették. Ezután következett a vendégség, utána a tánc (chorea nuptiale). Következő napon ismét vendégség, színi előadás és bál volt s ez alkalommal annyi tojásétel került az asztalra, hogy ez e miatt »ballo delle frittate« nevet nyert. Ekkor osztották ki az új család rokonsága és szolgaszemélyzete közt is a menyasszony ajándékait. Az ünnepélyek sorozatának záradékát az örömapa által a legközelebbi vasárnapon adni szokott vendégség képezte, melyet »le guazie«-nek neveztek. Minthogy az előkelő családok menyegzőinél a házak rendesen szűkek voltak a nagyszámú vendégek befogadására, azért nyilvános tereket: a Piazza Sant'Eustachio-t, Colonna-t, San Giovannino della Pigna-t alakították dísztermekké, kifeszített vászonfalakkal. Hogy ily alkalmakkor mily fényűzést fejtettek ki, abból is láthatjuk, hogy Olaszország egyes városaiban ez időtájt oly rendeletek voltak érvényben, melyek szerint menyegzők és más családi ünnepélyeken a vendégek számának egyik s másik fél részéről nem volt szabad meghaladni a kétszázat. De a fényűzést korlátozó e rendszabályok soha sem vezethettek kellő eredményre. Ez időben minden oldalról egyre hangosabb panaszok emelkedtek a hozományok rendkívüli nagysága miatt is, s erre látszik célozni a »Divina Commedia« nagy költője is, midőn azt mondja, hogy már leánya születésénél szörnyűködve gondol az apa annak házassága napjára és kiházasítására. Marcantonio Altieri e műve, mely más részeiben megismertet minket kora íróival, tudósaival és művészeivel is, annyival érdekesebb, minthogy valódi szokásaiban tünteti föl előttünk Róma középkori nemességét ; bemutatja azokat a tudósok és írókkal való érintkezésükben; bemutatja a családélet mellett a nyilvános és politikai életet is, megismertet kora nevezetes idegeneivel s egész részletesen beszél el egyes történelmi eseményeket s azokból egy-egy jelenetet, melyek a történészre nézve fontosak, ránk nézve pedig érdekesek és tanulságosak. Méltó tehát, hogy e régi könyv új kiadásáról a magyar közönség ama része is tudomást vegyen, mely kedvét leli a régi jellemző szokások és középkori élet közvetlen rajzaiban. Fővárosi hírek. * Farsang. A gazdasszony-egylet álarcos bálja vasárnap lesz. Nem kétkedünk, hogy minden bálbajáró sietni fog részt venni e mulatságban, hol az egyleti hölgyek mindenkinek emléktárgyakat fognak adni. Kármán Lajosné, gr. Szapáry Gyuláné, P. Szathmáry Károlyné urhölgyek gondoskodnak róla, hogy mennél díszesebb társaság érdekesítse e bált. Jól mulat és jót tesz, aki elmegy. Mert e bál jövedelméből az egyleti árvák számát fogják szaporítani. És most írják a lapok, hogy a vasárnapi jégmulatság óráiban egy ötéves elhagyatott gyermek megfagyott a városligetben. Megdöbbentő eset ez, mely mindenkinek kötelességévé teszi amaz egyletek pártolását, kik az elhagyatott gyermekekről gondoskodnak. — A jogászbál küldöttsége, Fittler Bálint vezetése alatt, hétfőn délelőtt hivta meg a királyt. — A budapesti társaskör e hó 23-dikán jelmezes hölgyestélyt rendez a »Hungáriá«-ban. * Zenészeti hírek. A zeneakadémia megnyitása még máig is kétséges. Attól függ, hogy költségvetését megszavazza-e az országgyűlés. Miután megszavazta már kétszer, következetlenség volna most ellenkezőt tenni, miután pénzügyeinket nem a művelődési célok rovására kellene rendbehozni. Némelyek abban a véleményben vannak, hogy a mai viszonyok közt egyelőre csak a felsőbb osztályokat kellene életbe léptetni. — Mosonyi »Álmos« című operáját tán még e tavaszon színre fogják hozni s miután nyitánya nincs s némely részlete még bevégzetlen, a hiányok pótlására Liszt Ferencet akarják fölkérni. — Mehring Annawürtembergi zongoraművésznő böjtre halasztotta tervezett pesti hangversenyét. * Az iparosok körében vasárnap vidám és népes estély volt, Novelly Antal által sikerülten rendezett műkedvelői előadással. A »Kukkprédikációk«ban Makay Mari, Böhm Vilma, Grebner Sarolta, Kullmann Lajos, Mayer Boldizsár, Füredi Ferenc, Bergh Ferenc és Dulcz Antal igen ügyesen játszottak. Volt német előadás is: »III. Buch I. Capitel,« de ennek részletei már kevésbbé tartoznak lapunk magyar olvasó közönségére. A tánc aztán vígan folyt körülbelül három óra hosszáig. Télen át minden vasárnap akarnak ily társasestélyt rendezni, miután a részvét igen élénk. Örvendünk rajta, miután a polgári osztály izmosodását nagyon előmozdítja, ha a művészet és társasélet kellemei iránt egyre fogékonyabbá lesz. * Az akadémia hétfői ülésében Krenner József két oly ásványt ismertetett, minőt eddig hazánkban nem igen találtak. Egyik a wolframit. Ezt ő Felső-Bányán két év előtt trachyt kőzet közt lelte. Átlátszóság nélküli, sötétkék ásvány, melynek gyakorlati haszna is van, mert nem lévén gyúlékony, a vele impregnált ruha nem ég meg. Az angol királyi család ruháinál szokták is ezt használni. A cseh-szász érchegység ónrétegei közt, az Uralban és Franciaországban gyakran találják. Fölfedezése nálunk azért is fontos, mert reményt ad, hogy ónréteg is fordul elő mellette, mely ásvány pedig hazánk földjében eddigelé teljesen hiányzik. A másik új ásvány: a wolfram-savas mészélecs, melyet fölfedezője, Scheele után scheelitnek neveznek. Hatszor nehezebb, mint a viz s szintén ónércek közelében jelentkezik. Ez után dr. Szabó József olvasta föl Bernát József értekezését a budai keserű forrásokról. Ezek közül 28 már vegyelemezve van. Vizük nagy kelendőségnek örvend már külföldön is, s még nagyobbnak örvendhetne, ha az üvegek — a gyógyhatás előnyére — mindig egyenlő tömöttségű vizet tartalmaznának. Az értekezés igen érdekesen ismerteté a lágymányosi, őrmezei és dobogói, három csoportra oszló forrásokat. Első köztük az »Ilona,« második a »Hunyadi,« harmadik az »Erzsébet«-forrás, a Deák Ferenc nevéről nevezett pedig a tizedik. A birtokosok közérdeke az, hogy a víz tömöttségét puhatolják ki, mert ennek változásával változik a gyógyhatás is, s ha ez gyöngül, akkor az orvosok külföldi keserű vizekhez fordulnak. * Ujházy Ede, ki hosszas betegségéből már teljesen felüdült, tegnapelőtt lépett föl először a nemzeti színházban. »A miniszterelnök előszobájában,« mint Knabe Jeremiás, mely neki határozottan leghatásosabb szerepe. A közönség a művészt megjelenésekor szűnni nem akaró tapsokkal fogadta s egy díszes koszorú is hullott lábaihoz, melyet az »írói és művészi kör« készíttetett ez alkalomra. Ujházy az öreg Knabet, ki negyven éven át rakosgatja félre csekély jövedelméből az úti költséget, melylyel aztán felutazik a miniszterhez, hogy azirnoki állomást elnyerhesse, ezúttal is kitűnően, mély érzéssel ábrázolta. A közönség a kis darab végén is zajosan tapsolt s több ízben kihívta Újházit. Murger »Nyolcadik pont« című kis vigjátéka ezúttal Prielle Kornélia betegsége miatt elmaradt s helyette a »Nyelvtant« adták elő. Varga János »Véletlen«-e képezte az est harmadik darabját s Náday és Helvey Laura k. a. hatással játszottak benne. * A képviselőháziban régi szokás, hogy az elnöki terem számára minden új elnök festeti elődjének arcképét, így Ghyczy Kálmán lefesteté a Pázmándy Dénesét, Szentiványi Károly a Ghyczyét, Bittó István a Szentiványiét, legközelebb pedig Perczel Béla a Bittóét. Midőn e képet e napokban Zsedényi Ede, a gazdálkodás e buzgó harcosa, megpillantó, felszólalt: »Tiltakozom, hogy ilyesmire fogyaszszák az ország pénzét.« Persze maga is mosolygott, midőn felvilágositák. * Az »Otthon« januári füzete szebb alakban s több tartalommal jelent meg, mint az eddigiek. Tartalmát képezik: »Legújabb költőink és a közönség« Szana Tamástól; »A királyok ellen« Petőfi Sándor forradalmi költeménye, melynek közlését nem lehet helyeselni, miután nem az igazi költészet, hanem a politikai lázállapot termékes lenyomatása nincs idején most, midőn a korona tekintélye kapocsosá lett a széthúzó nemzetiségi viszonyok közt; »Megvan-e a csizma, János?,« elbeszélés Abonyi Lajostól; »Ajtóssi Antal és családja,« művészettörténeti adalék Zsilinszky Mihálytól; »A múlt« költemény Endrődi Sándortól; Égből a földre«, beszély P. Szathmáry Károlytól; nemzeti színházi szemle »Kornéliá«-ról és a »Kincskei m esők«-ról; »A nők szépészeti képzése« Károly Gy. Hugótól; tárca Tankrédtől s képkiállítási szemle. Van a füzetben két csinos külföldi metszet is, (olyanok, minek a berlini »Salon »és egyik »Szélmalom a holdvilágon,« másik »Vihar az erdőben,« de ezek semmi kapcsolatban nem állnak a füzet valamely közlésével. * »A vérről.« Említettük már tegnap, hogy a természettudományi társulat közelebbi estélyén Thanhoffer Lajos mutatványokkal egybekapcsolt érdekes előadását (a vérről) igen sokan hallgatták, hölgyek is nagy számmal. Bizonyára mindenkit az a tudat vezetett a vegytani intézetbe, hogy — az előadóval szólván — az életet csak az érdemli meg, aki magát megismerni tanulja; megismerni pedig úgy, hogy ez ne csak a szellemi, de egyszersmind a phizikai életre is kiterjedjen. Hiszen hányan vannak, akik — bár érzik vérük pezsgését s szivük lüktetését — nem igen tudnák megmondani, mi az, ami bennük pezseg; mi az, a mi szívükben lüktet. Az emberi test eme lényeges alkatrészének, a vérnek ismeretére az élettan útjain juthatunk. Mindnyájan tudjuk azt, hogy a vér — kibocsátva a testből — megalszik, de hogy az élő testben mi akadályozza e megalvást, arra még nem tudunk határozott választ adni. Igyekeztek ugyan ezt többen kimagyarázni, csakhogy a kutatások máig sem vezettek megbízható eredményre. A vér igen sokféle vegyületből áll. Legnagyobb mennyiségben van benne a víz, továbbá a rostonya, fehérnye, sók, kálium, nátrium, és sok vas. Az alsóbbrendű állatok vérében van ezenkívül kevés réz is, például a kerti csigáéban. Ami a vér mennyiségét illeti, az — Welker szerint — az emberi test súlyának egy tizenharmad részét teszi; más állatoknál azonban ez a viszony megváltozik. A vér színe a test különböző helyén különböző. Az üreres vér pirosabb, mint a visszeres vér. Górcsövi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a vér nem egészen piros, hanem vannak benne részek, melyek festéket is tartalmaznak. A piros vérsejtek az élet vivői, melyek számát Welker köb milliméterenkint öt millióra teszi. Ez áll a férfiak vérsejtjére, míg a nőké ötszázezerrel kevesebb. Eme piros vérsejtek nagyon különböző alakúak. Az embereké olyanforma, mint a piskóta; ehhez hasonló különben a többi emlős állaté is, kivéve a lámát és tevét, melyeknek vérsejtjei hosszúkásak és gömbölydedek. Megemlítendőnek tartjuk még a vér spektrumát, amely különösen orvos-rendőri szempontból nagy fontosságú ; minthogy ezzel bármily kis foltról egész biztossággal megtudható, vájjon egy elcsöppent vér okozta-e azt, vagy nem. Az előadó közbe-közbe érdekes mutatványokkal magyarázta különben is vonzó előadását. * »Vázlatok« címmel egy tizenkét évre terjedő, csinos kiállítású kötet jelent meg Szana Tamástól. E kötet széptani és irodalmi történeti kisebb műveket tartalmaz, tizenhat cikket, melyek már régebben, szétszórva megjelentek ugyan a lapokban, de összegyűjtésük is jó gondolat volt szerzőiül. Széptani és kritikai irodalmunk sokkal szegényebb, hogysem ne örvendenénk minden e téren történő mozgalomnak, úgy egyesek jó törekvéseinek. A tizenhat vázlat, mely e könyv tartalmát képezi, a hazai és külföldi irodalomból meríti tárgyait s könnyed, folyékony előadásával, pontosan kidolgozott részleteivel, világos ítéletével a mulatva tanító olvasmányok közé tartozik s különösen a nőknek ajánlható. Cikkei közül megemlítjük a következőket : A művészetek és a korszellem, Legújabb költőink és a közönség, A dalról, Heine és a német romantikusok, Csokonai és Palóci Horvát Ádám, Kazinczy Ferenc jellemrajzához, Jókainé mint lady Macbeth, Tragédiáink és a történetírással. A kötet Zilahy Sámuel kiadásában jelent meg s kiállítása becsületére válik a »Hunyadi Mátyás«-ról nevezett nyomdának. Ára fűzve 1 frt, diszkötésben lert 60 kr. * Hasznavehetlen örökség. Egy szegény ember, ki nehezen élte világát, néhány nap előtt és aznap jutott váratlanul szép örökséghez, midőn szélhűdésben megbénult. A magyar példaszó jut eszünkbe: »olyannak ad az isten néha sarkantyús csizmát, a ki össze sem tudja ütni a bokáját.« * Rövid hírek. A király tegnap reggel csekély kísérettel Gödöllőre rándult. — Auersperg herceg, azt oszt. miniszterelnök, továbbá az oszt. honvédelmi miniszter Harsts Artus, udvari tanácsos, a tegnap esti gyorsvonaton Bécsből fővárosunkba érkeztek. — Gr. Szapáry Ferenc, a pestmegyei főispán atyja tegnapelőtt hunyt el II. Abonyban hetvenegy éves korában. — Than Mór a király arcképét festi, még pedig egyenesen Ő Felsége megbizásából. — B. Podmaniczky Frigyes, mint írják, semmi esetre sem fogadja el az intendánsi állást; nem csodáljuk, mert az intendánsi s igazgatói székre alaposan jegyzi meg egy laptársunk, hogy »ez odiózus állásról egy-két év alatt az elégedetlen vagy érdekeikben és hiúságukban sértett iró és művész urak leüldöznek mindenkit.« — Dóczy Lajos külügyi osztálytanácsos s jeles fiatal iró komoly toroklásban megbetegedett. — Kovács Zs. pécsi püspök hétfőn tette le titkos tanácsosi esküjét. — Azt a hirt, hogy Deák Ferenc nyolc szobában lakik s jövőre egész emeletet akarna kibérleni, megcáfolják; anyagi viszonyai nem engednék meg neki ily nagy lakás tartását; az egyetem téri Wenckheim-házban egy nappali, egy hálószobája, meg ápolónője számára egy kis szobája van s ezeket Széll Kálmán lakásából bérli. — A terézvárosiak közül számosan Brüll Miksát kezdik emlegetni képviselőjelöltül. — A budapesti kertészeti társulat vasárnap tartott gyűlésében (a Köztelken) egy árva magyar szó sem volt hallható. — Koch József, a déli vaspályatársulat mozdonyvezetője, ez állásban tett dicséretes szolgálataiért, ezüst érdemkeresztet kapott. — Szoboda német színigazgató szeretné kibérleni a budai nyári színkört, mely azonban a nemzeti színház hatáskörébe tartozik s igy aligha kaphatja meg. — Az első magyar színházi ügynökség a Wilbrandt »Képirók«-jára vonatkozólag kijelenti, hogy ő a forditó Petrovics Lajostól kapta a darabot bizományba s szavatossággal egyedül az tartozik a szerző és a jogot nyert fordító irányában. 39 Vidék. ** Vidéki karnevál. Az egri farsangot vigan nyitá meg a jogászbál, melynek nem volt ugyan oly nagy közönsége, mint jobb években, de azért kedélyesebb mulatság alig képzelhető. A háziasszony Sturmann Györgyné úrhölgy, két fiatal lányával (Hermin és Margit kisasszonyokkal) jelent meg; sok kedves hölgy volt együtt. Graefl Sarolta, Schier Ilonka, Tarnay Erzsi, Juhász Irén, K. Fidler Eleonóra, Brezovay Klárika, Blay Ilona, Kudlovich Ilka, Mészáros és Szuhányi nővérek, Kudlovics Ilona, Babics Anna, Balczó Etelka, Ury Józsefné, Braun Károlyné, sat. A bizottság, melynek élén Nánásy Ernő állt, igen jól rendezte a mulatságot, mely két zenekar mellett reggeli hat óráig tartott. — A marosvásárhelyi ref. főtanoda ifjúsága febr. 6-án táncvigalmat tart az ol.