Fővárosi Lapok 1875. február (26-48. szám)

1875-02-14 / 36. szám

Répásy Hajnalka, Cseresznyés Irma, Sütheő Anna, Schier Ilona, Tarnay Erzsike, Strobl Pepi, Csernyus Albin, Gál Etelka, Szuhányi és Mistéth nővérek és még igen sokan. A táncnak reggeli négy óráig nem volt szünete. A Wasa-ezred jeles zenekara mellé gr. Kegle­­vich Tibor jó cigányzenét hozatott a csárdásokhoz. Az árvák jövedelme e bál hasznából hatszáz forint lett. — Nyéken, (Fejér­ megyében) farsang­ keddjén özv. Vaj­már Katalin urhölgy vendégszerető házába vígan búcsúztak el a víg idénytől. A fővárosból is volt több vendég. A leányok, köztük Vajmár Anna és Lujza, Egerer Rózsa és Wolfsgruber Róza Budapestről, Salamon Margit Székes-Fehévárról, a legvidámabban táncoltak reggeli négyig. A Rákos-Palotán Varga egyetemi tanár villájában színi előadással összekötött piknikkel ülték meg a farsang utósó étetét. Lukácsy Sándor fáradozott leginkább az estély sikere körül. Az előadásban a leányok közül Karner Vilma, Kar­ner Irén, Lukácsy Gizela s Kranicz Hermin k. a. vettek részt. Sikerült próbája volt ez egy később ren­dezendő jótékony előadásnak. Játék után reggelig tartó víg tánc következett. — A marosvásárhelyi »koszorú-estélyek« oly látogatottak voltak, hogy a rendezőség megtoldá egy negyedikkel is, melyből egész diszkál lett. Az »egyszerűség« fölvett jelszavához azonban a hölgyek nagy része hűtelen lett, a luxust előbbre téve a következetességnél. A mulatság igen vidáman folyt ugyanazon kedves hölgyek részvételé­vel, kik már az előbbi estélyeken meg voltak nevezve. — Nagyváradon a »Sas« termében jelmezbált tartot­tak a farsang végén; voltak igen csinos jelmezek: Nedeczky Emma mint virágárus­ lány, Ravazdi Ida mint magyar lány, Gruden Irma, mint középkori ud­varhölgy vadászruhában, Abonyi Ilon mint május, Csapó Kálmánné mint Tündér Ilona, Knapp Ferenc­­né mint rózsabokor, Des Escheroles Kruspér Sán­­dorné úrhölgy pedig mint rózsaszín rococo jelentek meg; a férfiak közt is sok érdekes jelmezt lehetett látni, (többnyire színpadi alakok után­) a néző­kö­zönség is igen díszes volt, de valami nagy kedélyesség nem igen fejlett ki. — Zay-Ugrócon, gr. Zay Albert kastélyában, múlt hétfőn élvezetes táncvigalmat tar­tottak a tűzoltó egylet javára. — Nagy-Károlyban a szatmármegyei ifjúság igen díszes bált adott a me­gyében építendő árvaház javára. Galgóczy István, Ko­vács Jenő, Jékey Zsigmond, Szabó Pál, Kölcsey Sán­dor és Zanathy Mihály rendezték. A szomszéd me­gyék is szépen voltak képviselve. Feltűntek: Vásár­helyi Aranka Debrecenből, Csanády Luiz, Péchy Bertha Szabolcsból, Domahidy Hedvig, Zanathy Emma és Luiz, Ternyey Bertha, Serly Móric Ilona, Galgóczy Etelka, Horthy Vilmosné Ugocsából, Ver­zál­ Paula Közép-Szolnokból. A mulatság különös jó­kedv mellett folyt le, melyben főleg a bál házi asszo­nya, Domahidy Ferencné urhölgynek volt nagy ér­deme. — Székesfehérvárit a tűzoltók múlt keddi táncvigalma oly fényesen sikerült, hogy négyszáz­ért lett a tiszta jövedelem. A nők közül tudósítónk Tar­csa Eliz, Végh, Roszkop, Fischl, Balvin kisasszonyo­kat említi. — A pécsi kaszinó­bál sikerére sokat tett az, hogy az ügyvédi kamara megalakítása idejére esett. Tolnából és Baranyából sok ügyvéd gyűlt össze csa­ládostól. A terem szépen volt díszítve és világítva. A hölgyek: Madarász Ilka, Förster Etti, Kiss Dóra, Miltényi Berta, Csigaházy Etelka, Nagy Nelli, Náray Matild, Egerszegi Ilka, Bors Sarolta, Bors B., Thaly Lujza, Neumann nővérek, Sinay Hermin, Weszely k. a. Karbauer Lujza, Kramplin Sarolta, Ramaszet­­ter nővérek, Gelich Emma, s a férjes nők közül Lit­­keyné, b. Wimmerspergné, Molnárné Förster Lenke, Rátky ezredes neje, Radnich Jánosné és a többiek, oly szép társaságot képeztek, hogy öröm volt köztük lenni. A szünóra utáni csárdást majd két óráig tán­colták s egész viradtig folyt a mulatság. Jelen volt Perczel Miklós főispán is. ** Hymen­ Gyuláról írják, hogy Terényi Bertha kisasszonyt, néhai Terényi Lajos képviselő és alispán leányát e napokban jegyezte el Stojánovits Gyula csorvási birtokos. — Besztercebányán pedig Scherff Ferenc főgymnáziumi tanár Martino­vics Irén urhölgygyel tartá közelebb kézfogóját. — Márkus Sándor­­nagyatádi tanító e napokban tartá esküvőjét Körmendy Jimma kisasszonynyal. — Hirschler Lipót alsó-domborúi lakos jegyet váltott Königsberger Hermin kisasszonynyal. ** Felhívás. »A székesfehérvári színházi vá­lasztmány által meghatalmazott intendatura fel­szólítja azokat a magánénekeseket, énekesnőket, színészeket, színésznőket, betanult kardalnokokat és kardalnoknőket, kik biztos fizetésre hajlandók, folyó évi október elsejétől (esetleg nyáron át is) a székes­­fehérvári színházhoz szerződni, hogy feltételeiket, hozzá csatolva betanult szerepeik jegyzékét, az első m. színházi ügynökség által, az intendaturának folyó évi március elsejéig beküldeni szíveskedjenek. Az in­tendatura.­ ** Egy család keresztelkedése. Temesvárott nem­rég egy fiatal hivatalnok szobát bérelt egy izrae­lita családtól. Az új lakónak csakhamar megtetszett a család egyik 19 éves nő tagja, egy szép leány­a vi­szont a leánynak az ifjú ember. Viszonyuk elé azon­ban a különböző hit nagy akadályt gördített; a leány izraelita, az ifjú katholikus volt. A szülők nem akar­ták a fiatal­embert hite megváltoztatására kénysze­ríteni, de lányuknak sem engedték meg, hogy hitét változtassa. Egy szép napon azonban a szép leány egyszerre eltűnt, levelet hagyva hátra, melyben azt irta szüleinek, hogy szerelmi bú miatt megöli magát. Szerencsére még jókor nyomába jöttek és szándéka kivitelétől visszatartották. Ezután családi tanácsot tartottak s a család elhatározta, hogy lányuk boldog­ságáért együttesen áttérnek a katholikus vallásra. ** Vidéki hírek. Miskolcról írják, hogy ott e napokban Helvey Laura vendégszerepeit, a »Szeren­cse gyermeke« címszerepében mutatván be magát, tetszésben részesült, sok tapsot kapott s a közönség átalában igen kitüntette. — Atzél Péter aradvárosi főispán, beiktatása alkalmával, ötszáz forintot adott a polgári jótékony egylet menházának céljaira. — Arad polgármestere, Vörös Pál lemondott ez állásáról családi és egésségi okok miatt. — Lapunknak már szerdai számában említve volt egy győri ügyvéd be­­fogatása váltóhamisítások miatt, nevét azonban óva­tosságból elhallgattuk; de miután a hír valóságáról újabb közlések is érkeztek s a befogott ügyvéd neve a törvényszéki tárgyalás szőnyegére kerül, nincs többé ok rá titkolni, hogy neve: Matkovics Miklós. — A miskolci „Pest“ fogadóban csütörtökön egy Nagy- Kállóból odaérkezett pénztári tisztviselő, Ferenczy Gyula agyonlőtte magát, rongált anyagi viszonyok miatt. — A biharmegyei Sámsonban, hol a jó dinnye terem, a választó­polgárok száma 63-ról 127-re em­el­­kedett. 157 Bécsi h­írek. *** A bécsi lapok is főleg a magyar pártválság­gal foglalkoznak. Némelyik nagy hangon ír oly híre­ket, melyeknek valószínűleg semmi alapja. A »Tag­blatt« szerint: gr. Festetich György lenne az új kor­mányelnök. Az új »Presse« azt tudja, hogy sem Ghyczy, sem Bittó nem vállalnak tárcát, a »Sennyey- Tisza-Lónyay triász«-ról sincs szó, szerinte: »e há­rom ellentétes név összeállítása immoralitással ha­táros politikai frivolitás.« Persze a dolgot nem az új »Presse« szavazata dönti el. — Bittó kormány­elnök pénteken reggel érkezett Bécsbe s a királyi fogadta­tás előtt csak b. Wenckheimmal és b. Orczy Bélával beszélt, kik a magyar kancellária épületében laknak. A király egy óra felé fogadta őt, s midőn belépett, kezet nyújtott neki. Mondják, Bittó budgetvitai be­széde is annyira tetszett a királynak, hogy táviratilag fejezte ki azzal való megelégedését. A kormányelnök részletes jelentést tett s benyújtá a kormány lemon­dását, ama kérelemmel, hogy ő maga semmi új kom­binációba ne vétessék föl, miután a lemondó kormány pénzügyi programmjához ragaszkodik. Egyszersmind kérte a királyt, hogy a megoldás gyorsítása végett kegyeskedjék Budapestre utazni. Tegnap reggel még nem lehetett tudni, hogy a király jön e le, vagy pedig Bécsbe hivatja magához azokat, kikkel tanácskozni kíván. Pénteken este Bittó több óráig értekezett gr. Andrássyval és b. Wenckheimmal. Tegnap esti sür­göny szerint: Ő Felsége Ghyczy Kálmán pénzügymi­nisztert magához hivatta. Több parlamenti kitűnősé­get is magához hivat. *** Költészet és próza. A múlt évben még köl­teményeket irt s most húsételeket készít. Ez a világ folyása s a »hamuból« phönixként kerül ki a tápláló szerek fabrikája. Ada Christen nevét a hivatalos kereskedői lajstrom következőleg hirdeti Bécsben: Christiane Bredden, más néven Adda, egy hús- és főzelék­gyár tulajdonosa a Miller-utca 23 száma alatt. Mily száraz­­ mily hivatalos szagú jelentés! Ki jönne arra a gondolatra, hogy e gyár falai közt egy »elveszett« nő lakik, kinek dalait mohón kapkodják még mostan is, s ki verses füzeteiben kétségkívül a legérdekesebb költői jellemek egyike. De a végzet utai kikutathatlanok s a szivek talányait egészen so­hasem lehet megoldani. *** Ofenheim fenyítő vasúti pere. A bécsi »Presse«-nek egy keleti levelezője azt írja, hogy az Ofenheim-pör még a hidegvérű keleti hírlapok figyel­mét is magára vonta. Az »El Dschuva'ib« (Újdonsá­gok) című Konstantinápolyban megjelenő arab újság közelebb a pernek teljes lefordítása iránt tett lépése­ket s annak közlését már meg is kezdte. Egy másik arab hírlap, a Beyruthban megjelenő »El Dscheine« (Kert) Bécsben keleti levelezőt tart, ki közvetlen tu­dósításokkal látja el a lapot. Ez utóbbi lap az Amnim­­port is egész terjedelmében közli, mely a mekkai és medinai közönségnek jelenleg kedvenc olvasmányát képezi. *** »Mért és hogyan szeretnek?« címmel egy kötet novella jelent meg Bécsben Marschall Julián­tól. A kötet épen nem felel meg címének s a­ki azzal a szándékkal forgatja végig, hogy megtanulja belőle a szerelem »mért«-jét és »mikint«-jét, az nagyot csalódik. A kötet tartalma különben megállja a sa­rat. Novellái távol maradnak a szerelmi történetek pikáns felületességétől, kitűnően itt részleteket mutat­­­­nak fel s gondolatokra nyújtanak alkalmat az olva­sóknak. Legsikerültebb novella e kötetben az »Egy halhatatlan lélek« című, legjelentéktelenebb a Haydn életéből merített beszély és leghihetetlenebb egy auto­mat történet, mely már vadnak is beillik. A novellá­kat szabadság- és hazaszeretet lengi át: oly előny, mely egyéb jó tulajdonokat is számítva hozzá, min­dig becsületére válik az írónak. Bécsi hírek. Alsó-Ausztria egésségügyi tanácsa elhatárzá, megengedni a holttest égetését fa­cultative. — Triesztben az ottani püspök, Legat el­hunyt. — Metternich hercegné Párisba megy, lánya látogatására, kit a „szent sziv«-ről nevezett zárdában nevelnek; bonapartista családok tüntetőleg készülnek fogadni a hercegnét. — Bécsi lapok és zágrábi ult­rák ugyancsak szidják gr. Zichy József minisztert, a miért a vasutaknál a magyar nyelvet meghonositni törekszik; annál jobban dicsérhetjük mi érette. — Ofenheim perében valószínűleg kedden mondják ki az ítéletet. Külföld. *** Bál a párisi új dalszínházban. Az új dal­színházban a párisi szegények javára múlt hétfőn tartották az első álarcos bált. A férfiak belépti díjal húsz, a nők tíz frankot fizettek. A bál fényesen sike­rült. A debardeurök, gavrochok s a fogadott álar­cosok csapatjai ezúttal elmaradtak. A gyönyörű épü­let aranytól s minden kigondolható színtől csillogó termel, az óriási lépcsőzettel, a karzatokkal, páho­lyokkal, tükrökkel és szökőkutakkal, a pazar világí­tással, virágdiszitésekkel s a körülbelül hat-nyolc­ezerre menő álarcossal valóban tündéri látványt nyújtottak. Mindenki azért jött, hogy lásson vagy lát­tassa magát s Strauss karnagy órákig mindhiába ját­szatott zenekarával táncdarabokat; senki sem akart táncolni. A közönség nagyon választékos volt s nem követelt többet, mint egy álarcosbáli sétát. A nők aránylag kis számmal jelentek meg, a­mit a szigorú »cenzurá«-nak kell tulajdonítani. A férfi notabilitások közül ott voltak: az orleansi herceg, Orloff herceg az orosz követ, az előkelő klubok tagjai stb. A bál legszebb része azonban a tiszta jövedelem, mely 152.000 frankra rúg. *** Az edinburghi színház égéséről a követke­ző részleteket olvassuk: a tűz hétfőn délután ütött ki s mielőtt a színház megmentésére csak gondolhattak volna is, már porrá égett. Délután két órakor, épen midőn a színháznál dolgozó munkások heti napszámát fizették, egyszerre nagy csattanás hangzott, utána lángok lobogtak fel, melyek pár perc múlva az egész épületet elborították. Néhány asszony, kik az öltöz­­dében foglalatoskodtak, csak nagy ügygyel-bajjal tu­dott menekülni. A város minden fecskendője megér­kezett az égés színhelyére, de mentésről szó sem le­hetett. Fél óra alatt lángban állt az egész tetőzet s az épület belseje pár pillanat alatt tönkre ment. A szomszédos házak nagy veszélyben forogtak s néhány tüzet is fogott, de eloltották. Az edinburghi színház most már harmadszor ég le, először 1853-ban, aztán 1865-ben midőn hat ember élete is áldozatul esett. A most leégett épület belső berendezését tizenhatezer font sterlingre becsülik. A színház személyzete a hi­vatalnokokat s munkásokat is ideszámítva ötszáz­ra ment. *** Sonzogno gyilkosa. A római »Capitale« szerkesztőjének gyilkosa még mindig tagadja tettét s a legnevetségesebb ürügyeket hordja fel, melyek őt a gyilkosság alkalmával a szerkesztőségben tartották. Pedig a haldokló Sonzognonak még volt annyi ereje, hogy rámutathatott gyilkosára. Azt hiszik, hogy a a gyilkost nyolcnapi bebörtönözése után majd vallo­másra bírják s megtudják azt is tőle, ki bérelte fel. Zsebében nem volt egyéb, mint egy ötfrankos pénz­darab és egy választói plakát széttépett darabjai. *** Egy jeles tájképfestő, Zimmermann Ágos­ton Richard húnyt el közelebb Münchenben. Ő 1820-ban született Zittauban (Szászországban) s legifjabb volt fivérei közt, kiket szintén jeles tájfes­tőknek ismer a művészvilág. A legidősebb s ezúttal a legtehetségesebb fivér, Albert 1809-ben született s jelenleg Bécsben él; a második, Ágoston Miksa, 1811-ben született és Münchenben működik; a har­madik Ágoston Róbert 1818-ban született s 1864-ben halt meg. A most elköltözött először is a szász kirá­lyi műakadémia növendéke volt, Richter Lajos tanít­ványa, később pedig legidősebb fivére, Albert veze­tése mellett folytatta tanulmányait ugyanott. Műkö­dését a táj­festészeten kezdt­e, de csakhamar átpártolt a genre-festéshez. Műveit mindig tiszta és nyugalmas hangulatok termékei s tehetsége sokoldalúságáról tanúskodnak. Aratási és mezei jelenetek, pihenő, vagy dolgozó munkásokkal, parti képek tengerészek­kel, falusi részletek, melyek különösen sikerültek neki s koronkint Berghem Miklós hangulataira emlékez­tetnek: ezek képezik világát. Művei számosak és népszerűek. A legismertebbek egyike a »Burgonya­szüret« a királyi képtárban foglal helyet. Jobb ké­pei közül felemlítjük: a »Rosenheimi részlet«-et, a »holdas éj«-et, az »Északi tenger partja, halászok­kal«, »Téli alkony«, »Tehenek és juhok sziklák kö­

Next