Fővárosi Lapok 1875. március (49-72. szám)
1875-03-31 / 72. szám
nék, láttam hogy ama másodosztályú coupéban, (sem a másod-, sem az első osztályban szabály szerint, rövidebb utakra legalább, nincs kar- és fejtámla, csak egyszerű párnás pad és háttámla) tizenhatan voltunk, férfiak, nők, a szomszéd coupéban pedig huszonketten ! Pedig az angol coupék sokkal kisebbek, mint a magyar-osztrák vasutak vonatain. És ez a tömeg mind mosolygott, enyelgett, nevetett, csevegett. Soha ilyen zenebonát! Nézni a kétségbeesett futkosó helykeresőket : »Hé, uram! Ide jöjjön! Itt a hely! Heigh ho, Sir! Come in! Jump in!« — kiáltják onnan, hol huszonketten voltak egy asztal nagyságú helyen. Ha aztán a hívott nem vette tréfára a dolgot , befért , jól járt és a benvoltak nevetve örültek neki. Persze itt nem kell fel-, csak egyszerűen előre lépni a perronzala vagonba. Nem egy gépész veregette meg ma elégedetten okos gőzmozdonyát, hogy oly jól szolgált! Mily rövid pár másodperc alatt tud megállni a legiszonyúbb gyorsaságból, mily tömött, hoszszú vonalakat húz, mily zajtalanul teszi mindezt, és mily jól néz ki, hogy illik szép világos színű testére az Oxford vagy Cambridge jelvénye! Valóban, a mozdonyt úgy kell ismerni és szeretni, mint a lovat, s tapasztalt komoly angol gépvezérek mondják, hogy a mozdony érti és ismeri is régi szerető gondozóját. Meg van ez írva is a világ legelső mérnöki szaklapjában ! He nézzük a mai nap tarkaságát. Jellemzők a széles út több helyen, a házak tetői közt felakasztott óriás selyemlepedők, melyek nagybetűkkel hirdetik a verseny leírását tartalmazó egyik lapot. A hammersmithi állomástól nem messze, a hídhoz vezető úton van egy ház, melynek padlásáról ma vagy négy óra hosszan tartó zápor hullott mind a regattát ábrázoló kék képecskékkel. Eme fellegnek volt több fiókja is a hídig s tán az egész után. Abból a felhőből én is kaptam néhány csöppet: apró képecskéket a nagy buzgalommal hajtott csónakokkal. A lánchídon átmenni nem kisérlettük meg. Tele volt még keskeny láncainak teteje is néző sokasággal. A cinből készült, sötétkék szalagú matrózkalapalakú melltűt ékszereim közé számítom. A jó öreg, aki árulja, maga találta föl és készítette. Valóságos tömegben csak rövid ideig voltam, mikor is lelkemet a mindenható kegyelmébe ajánlva, szememet egy erkélyen lévő gyöngyalakon pihentettem , így meghalni nem fájdalom, ha már meg kell halni. A nagy tömegekben csak egy szurtos alakot láttam : kerülte is mindenki, a mennyire lehetett! A háztetőkről a beszélő és éneklő virágokkal tömötten díszített erkélyekről, s több efféléről a külön reporterek eleget beszélhettek azóta! A két egyetem tanulói közt ismétlődő vízi versenyek komoly jelentőségét nem akarom feszegetni. Legyen elég megemlítenem ama százezreket, melyek ilyenkor a fogadások által jönnek forgalomba. S valódi nemzeti ünnep ez, mert az egész angol nép szíve a versenyzőkkel dobban egyet, amiből következik aztán, hogy sokan annyit küzdenek s annyi testi erőt és leleményességet fejtenek ki, hogy idejében jó helyre jussanak, mint maguk az ünnepeltek. Polygon. Fővárosi hírek. * Az év első negyede a mai nappal ér véget. Ezzel természetesen nem újdonságot kívánunk mondani, hanem azért mint emlékeztető nem fölösleges azok számára, kik előfizetéseiket az ünnepnapok örömei közt az utosó órákra hagyták. Holnap az új évnegyedet sikerült szépirodalmi munkákkal lesz alkalmunk megnyitni. Ilyenek: »A távol,« költemény Lévai Józseftől, »A Tyuki prókátor kliensei,« eredeti elbeszélés Abonyi Lajostól, »A kitüntetett,« francia beszély Henri Bocage-tól s a tárcában »A Manin-szobor« ismertetése Prém Józseftől. * A húsvét örömeinek nem nagyon kedvezett az idő. Első nap ugyan enyhe idő volt, felhők által mérsékelt napfénynyel, de másodnap reggeltől estéig esett. A nép azonban délelőtt így is nagy tömegekben ment a templomokba, s a katholikusok egyházaiban az egyleti úrhölgyek jó eredménynyel kéregettek az árvák és szegények számára. Délután három órakor a »tavaszelői« lóverseny volt, de kevés érdekű és néptelen mulatság volt. Sportsmen-ek is kevesen gyűltek össze, hölgyet pedig csak ötöt-hatot (köztük gróf Lónyay Menyhértnét, gr. Zichy Pálnét leányaival, gr. Lónyay Bélánét, Harkányinét stb.) lehetett látni. Négy futtatás volt. Az első akadályversenyben (200 frt) gróf Esterházy Miklós »Erná«-ja győzött a gr. Szapáry Iván »Rover«-ja ellenében, a gátversenyben (500 ft) négy ló közül a gr. Sztáray János »Rubicon«-ja lett a győztes, melylyel csaknem egyszerre érkezett be a gr. Esterházy »Spitzeder«-je; a második akadályverseny díját (200 ft) a gr. Esterházy M. »Goldstar«-je könnyen nyerte el, megint a gr. Szapáry I. egyik lova ellen; az akadályversenyben (500 ft) pedig Fáy Béla »Dani« nevű kitűnő paripája győzött olcsón, miután ellenfele (a gr. Sztáray »Álmos«-a) sehogysem akarta az akadályokat átugrani. Néhány kocsi aztán visszarobogott a városba, s ezzel vége volt az érdektelen sportünnepnek. A budai népünnepet pedig elmosta az eső. Hajdan ezt a Gellért oldalán tartották meg víg zajjal, de mióta ott ültetvények vannak, leszorult a város egy pár utcájába. Most pedig ott sem igen üthetett zajt. Az ünnep két estéjén a nemzeti színház tele volt »A falu roszsza« és »A betyár kendője« előadásán. A német színházban pedig Sonnenthal fejezte be vendégszereplését nagy közönség előtt. A bécsi kéjvonat az ünnepekre csak 157 vendéget hozott fővárosunkba. * Liszt Ferenc holnap este utazik el. Előbb Bécsbe s onnan pár nap múlva Münchenbe megy, hová meghívást kapott »Krisztus« oratóriumának előadására. Őszszel azonban mindenesetre visszatér, mivel a zeneakadémiát akkor már (amint kívánatos is,) meg fogják nyitni. Trefort miniszter, mint halljuk, tegnap délután személyesen vitte át Lisztnek az okmányt, mely az ő zeneakadémiai elnöki kineveztetéséről szól. * A Patti Adelina húsvét-vasárnapi hangversenye a redout-termekbe gyűjté a főváros színe-javát. Tömve volt a nagy és kis terem, a zenekari emelvény, valamennyi páholy és fönn a karzat is. Tízezer forintnál több volt a bevétel. A közönség, mely tavaly (szintén húsvét első napján) hallotta énekelni először e csodálatos hanganyaggal, páratlan énekbravourral és rendkívül női bájjal megáldott művésznőt, a legnagyobb érdekeltséggel várta megjelenését. A hangverseny megkezdése után isazonban várnia kellett még egy darabig. A signora maga előtt bocsátotta az emelvényre a baritonistát, bassbuffot, a hegedűjátszó kisleányt és a tenoristát, kikkel most fővárosunkba jött hangversenyezni. Három számot kellett végig hallgatnunk s csak azután jött ő. S még meg sem jelent, csak az ajtót tárták föl előtte s már fölzajdult a taps vihara. Arditi, a »Csók«-keringő nyájas, telt arcú szerzője, aki zongorán kisérni szokta,) jött elől, utána a »diva,« kit férje, De Caux marquis, (a boldog, az irigyelt,) vezette az emelvény széléig, onnan visszavonulva. A szép fiatal nő édesdeden mosolyogva lépett ki, előre érezve a gyönyört, hogy e nagy közönséget el fogja ragadni. Róla el lehet mondani, amit egy szellemes főpapunk mondott Lisztről, hogy a »teremtés kedvence.« Finom szép növésével, fekete dús hajával, ragyogó szemével, játszi kifejezésű nemes arcával és kellemes mozgásával a szem gyönyörét képezi ő, mielőtt ajka énekre csendülne. Gyönyörű piros selyem ruhában jelent meg, hajában nagy gyémántos lepkével és piros rózsával, nyakán fekete bársony szalagon függő brilliantos kereszttel. Az ízlés és gazdagság sugárzott toilette-jében, minden túlzás és keresettség nélkül. A »Traviata« első felvonásbeli nagy magándallamát énekelte, melybe a tenorista (Capoul) szinfali éneke a nagy üvegajtó mögül vegyült. Csodálatos az a csengés s az ének ama természetes könnyűsége és bája, mely az ő hangját és előadását valóságos varázshatalommal ruházza föl. A sima ének tartalmas bensőségét és a hangfutamok legművészibb ragyogását kapjuk tőle. Szívünkbe cseng minden hangja s nemcsak bámulatot, de szeretetet is kelt iránta. A közönség addig tapsolt, míg a dallam utósó részét nem ismétlő. Második számja: »Lindá«-ból egy elcsépelt kettős volt Capoullal. De bármit énekel ő, az szép és költői. A sípládák és a fali órák elcsépelt áriáit is úgy megaranyozza a hang szépségével s a kifejezés költészetével, hogy úgy tetszik, mintha e dallamot most hallottuk volna csak először igazán. Nem csoda, hogy e kettős végső részét is ismételnie kellett. Gounod ,Romeo és Juliá«-jának nagy keringőjét szintén bámulatos bravourral adta elő s utána oly zajos lett a taps s oly gyakori a kihívás, hogy nem egy, hanem két francia dalt is kellett még énekelnie ráadásul. Egyik a b. Rotschildné ismeretes dala (Si vous n’ avez rien) volt, melyet a legegyszerűbb bensőséggel adott elő. A másik dal az Arditi szerzeménye. Utósó száma s egyszersmind a hangverseny záradéka Donizetti »Bájital«-ából egy könnyű kettős volt az öreg Zuchinivel, aki még igen kedélyes buffo. Valódi lelkesedés ma is volt az, melyet Patti Adelina ezúttal is előidézett. S hová fokozódnék ez, ha művészetének másik erős oldalát , a játékot is élvezhetné ez a közönség egy-egy operában. Maga az egész hangverseny különben igazi olasz »tutti frutti« volt. A három énekes, kiket hallottunk, derék művészek, kiknek van iskolájuk és előadásuk, de kevés a hangjuk, ízlés és könnyűdség jellemzi azonban mindegyiket. Rota (kellemes baritonhanggal) és Zuchini, ki a zongora mellett Irakban is játszik, főleg arcával, Cimarosa »Il matrimonio segreto«-jából egy eleven és dallamos kettőst énekeltek. Haft Berta, tizennégy éves kis szőke lány, hegedűn ügyesen játszta Raff cavatináját, Razzini »Ronde des latins«-jét, s a Brahms-féle magyar dalokkal is kedveskedett, elég tapsot kapva. Capoul (tenor) meleg kifejezéssel adta elő Gounod »Faust«-jából a nagy szerelmi áriát. Rota (bariton) »Dinorah«-ból egy dallamot s Gordigianitól egy románcot ( santissime vergine) énekelt művészi csínnal. Zucchini főleg Fioravanti »Femmine, feminine« siró és zsörtölődő »aria buffa«-jában mutatta be originális komikai erét. S együtt a három férfi Rossini »Olasz nő Algirban« című dalművéből adott elő egy hármast, fölkeltve a gondolatot, hogy mennyivel élvezetes volna őket jelmezekben látni s operában hallani, így hangversenyben e töredékek csak igen hézagos hatásúak. A Patti Adelina ezüst hangja, ragyogó éneke és bájos lénye azonban kibékíthetné a hallgatót a régi olasz operatöredékek még sokkal kopottabb quodlibetjével is. * Richter János ápril hetedikén fog még adni egy zenekari hangversenyt, s abban többi közt Liszt »Faust« symphoniáját s Wagner »Nibelung-gyűrű«jének egyik hatásos részletét is bemutatni szándékozik. Michalovich Ödönről pedig azt olvassuk, hogy »Hagbarth és Signe« című dalművét befejezte. * Soldos Imre, egykor heves megyei szolgabiró, az 1865-diki országgyűlésen pedig orsz. képviselő, meghalt fővárosunkban, tüdőlokban, ötnapi betegség után. Holttestét Tenkre (Hevesbe) szálliták s tegnap délután temették el. * Egyesülés történt a közjogi ellenzék hírlapjai közt is. Az »Egyetértés« és »Magyar Újság« ugyanis összeolvadtak s most e kettős cim alatt megnagyobbított alakban folytatják pályájukat. Wodianer F. nyomdász kiadásában. Az egygyé vált lap három szerkesztőt kapott: Csávolszkyt, Oláh Károlyt és Szederkényit. * Valaki a »Reform«-ban megbotránykozott azon, hogy lapunkban »zöldcsütörtök« volt említve, »nagycsütörtök« helyett, s azt mondja, hogy ez a »Gründonnerstag« magyartalan fordítása. Csalódik a tisztelt ur. Azon az ünnepen a szentséget zöld levelekkel, ágakkal szokták feldíszíteni egy mellékoltáron, s innen kapta a kath. népnél (németnél, magyarnál egyaránt) a »zöldcsütörtök« nevet, mely név olvasható a kath. naptárakban is, továbbá nem egy régi magyar kántorénekben. Csak a protestánsok nem használják e nevet, de a kath. nép ajkáról az ország igen sok részében folyvást hallható. * Az athletikai klub tagjai, kik esténkint már buzgón gyakorolják magukat a nemzeti lovardában, egyenruhát is fognak viselni. Ez már elkészült. Uralkodó színei a kék és sárga. A jelvény is ily színű szalagokból van csokorrá alakítva, közepén M. A. K. (magyar athletikai klub) betűkkel. * Rövid hírek. A pesti Izraelita hitközség közgyűlése, a közös iskolákban előadandó vallástanítási költségekre fölvett ötezer forintot oly kikötéssel szavazta meg, hogy a hittanítás kizárólag magyar nyelven történjék. — Bulyovszky Lilla asszonyt vendégszereplésre szólitotta föl a nemzeti színház igazgatósága. — Elek Gusztáv honvéd-százados cs. kir. kamarássá lett. — Az orsz. gazdasági egyesület évi közgyűlése ma d. e. tizenegy órakor lesz a »Köztelken.« — Petrovich László fővárosi ügyvéd husvét vasárnapján váltott jegyet Jungh Vilma kisasszonynyal. — Az »Erzsébet« sós fürdőben Bukaresztből és Hannoverából is több hölgy rendelt lakást. — A sugárúton kettős vágányú lóvonatú vasút lesz, melynek építését már májusban megkezdik. — Roder Adolf főelemi tanítótól megjelent a német nyelv levélszerinti oktatásából a harmadik levél füzete. — A Sándor-utca belső kijáratával szemben fekvő Spilka-féle kis házat, mivel csakugyan roskatagnak találták, le fogják bontatni. — A múzeumi könyvtár könyvtárnokának a Széchenyi-család, mint halljuk, Fraknói Vilmost jelölte ki. — Brüll Ignác nagykereskedő, a hollandi konzul atyja meghalt 72 éves korában. — A nemzeti színháznak ezentúl egy főrendezője lesz, olyan, aki nem színész. 319 Vidék. ** Kriza János, az elhunyt unitárius püspök, csak néhány napig volt beteg. Mikor nagypénteken reggel hét órakor történt halálának híre szétfutott Kolozsvárit, alig akarták elhinni, mert annyira átalános tárgya volt a tiszteletnek és szeretetnek, hogy elvesztésének gondolatában csak nehezen tudtak megnyugodni. Őt 1839-ban választák meg kolozsvári pappá s magyar irodalmi tanárrá s azóta mindig ott élt, szerény és munkás csendben. Nagy-Ajtán, hol atyja is unitárius lelkész volt, született 1814-ben. Első költészeti művei a kolozsvári tanuló ifjúság »Remény« című almanachjában jelentek meg, figyelmet keltve. A »Vadrózsák«-ra már 1843-ban hirdetett előfizetést, de siker nélkül. Nem is sejti a közönség, hogy a székely népköltészet mily kincse van abban. E nevezetes gyűjtemény csak 1862-ben jelenhetett meg gr. Mikó Imre költségén. A második kötet kiadását az akadémia határozta el. Püspökké Krizát az unitáriusok tordai zsinata 1861-ben választa meg; a magyar akadémia pedig már 1841. szept. 3-dikán emelte tagjainak sorába. ** Hymen. Lugoson Litsek Béla ügyvéd e napokban jegyezte el Makay Mariska kisaszszonyt,a lugosi törvényszék elnökének bájos leányát; Bagosy Gyula törvényszéki irodai tiszt pedig Huszárek Irma kisasszonyt. — Nagyváradon Alsleben Adolf szöllősi birtokos közelebb Kőrösy Janka kisasszonynyal váltott jegyet; Esztergomban pedig Schönbeck Imre kereskedő Szilva