Fővárosi Lapok 1876. április (75-99. szám)
1876-04-02 / 76. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 76-dik számához t ekintetben a versaillesi képviselőház teljesen hasonló miénkhez. Csakhogy Versaillesban nagyobbak az irányok. A szőnyeg piros és zöld, ami nagyon rikíóvá teszi a házat. A világítás felülről árad s igen kedvező, de az akusztika itt sem a legjobb. Karzat két sor van. Alól a galériák, melyek kirúgnak a faltól, felül pedig a tribuneök, melyek az oszlopok közt feküsznek, mint nálunk az Akadémia nagy termének karzatai, tehát nemcsak feljebb, de távolabb is az elnökségtől. Az elnök feje fölött nincs karzat. A falak és oszlopok márványa testszínü. Aznában az egész terem nagyon szép, csakhogy túlságosan tarka. A karzatokon alul van a köztársasági elnökség, a diplomácia, a senatorok s a régi képviselők helye; a tribuneön felül a közönségé. Alul mindenütt véres bársony-ülések. Egy ismerősöm szerint: az alsó karzat az ülés unalmas voltának tükre, a felső pedig az érdekesség hőmérője szokott lenni. Mind a felső tribuneök, mind az alsó galériák nagy része nőkkel van tele. Ezek is »nők az alkotmányban« — Saulok próféták közt. Hát a hirlapírók ? Azoknak itt szomorú dolguk van. Egy ketrecbe dugták őket, ahol hallanak, de ahonnan őket nem hallják, hol látnak, de őket nem látják. A folyosóról balra nyílik a végzetes terem: »Messieurs les journalistes«. Érdekes ketrec az, mint a Noé bárkája. A legdühösebb germán és a legdühöseb francia, a legszenvedélyesebb olasz és a leghidegebb vérű angol együtt. Különben úgy hiszem, hogy a hírlapíró urak nem sokáig fognak e babyloni fogságban kínlódni. Nekik nem elég látni és hallani, ők szeretik, ha látják és hallják is őket. S mivel a nem tudom hányadik »nagyhatalom« emberei, könnyű lesz maguknak jobb helyet vívni ki. Egy párisi bizottság már intézett is egy kérvényt Grévy elnökhöz, hogy vessen véget ez állapotnak, mert a sajtó, a nagyhatalom, nem tűrheti e megalázó helyzetet. Különben ők, hogy a babyloni hasonlat zengzetes nyelvén fejezzük ki még egyszer magunkat, a »hegedűiket akasztják fűzfára.« Ami bizony nagy baj volna, mert a politikusok szeretik, ha minél többet írnak róluk a journalista urak. Szegény öreg Grévy! jobb sorsra méltó derék aggastyán, mily üdvtelen pillanat volt az, midőn a fura kopasz bérceit oda hagytad a politikai szélcsap tündéréért. De hát ilyen a régi szerelem: nem rozsdásodik meg. Ott könnyű tűrni az orkánt, mely túlbömböli a Rhone zúgását, de ki bírjon itt a lármás bonapartistákkal, a lármás jobb oldallal, a még lármásabb baloldallal és a leglármásabb szélső ballal!.. Könnyű ott beszélni télvíz idején a lavinával, de itt, mikor megindul a szenvedélyek tombolása, mikor a józan ész belevész a zúgó habokba, akkor bizony az öreg Grévy csengetyűje sem a Neptun hatalmas szigonya. A kondor-bajuszú Paul Cassegnac belekiált a köztársasági dikcióba, a hang terjed balfelé és mire Brissonhoz ér, olyan óriási zajjá válik, amiről csak annak lehet lehet fogalma, aki valaha látott együtt gyülésezni félezernél több franciát. Ilyenkor az öreg Grévy is hiába beszél, mert megitt a Petőfi »A helység kalapácsá«-ban , »valamint a puskagolyó is, kétannyira nem hat, mint a mennyire hat, azonképen az emberi hang is.« Ily állapotban az emberi szó a csöngetyű szóhoz fölebbez. Különben Grévynek van más praktikus módja is: kopogtat egy pálcával, s e jelre a ház minden részén kiáltanak a szolgák: »Silence, messieurs, faut pas causer.« (Csöndesség, urak, nem kell fecsegni.) S valahogyan csak helyre áll a csend, vagy ha nem áll, legalább meg van kimérve az elnök torka és a ház csengetyűje. Nem tudom, nincs-e megszabva, hogy mekkora hangképességgel kell bírnia a szolgáknak, mint ahogy Angliában törvény intézkedik arról, mennyi súlya legyen a rendőrnek. Most veszem észre, hogy még a szereplők hiányoznak a képből. Egyik ülésben szomszédom egy diplomatanő volt, ki vázlatokat rajzolt. Sorba lerajzolta az őszfejű Raspail-tól a manchettei Dufaure kormányelnökig a szónokokat. Elég érdekes rajzok voltak. Hanem hát betűkben nem volnának ma még oly érdekesek. Várnunk kell, míg valami nagyobb előadás nem köszönt be. Majd akkor rajzolunk tán a keretbe képeket is. György Endre: Fővárosi hírek. * Vámbéry Ármin, a majna frankfurti statisztikai és földrajzi társulat meghívása következtében, szerdán este Frankfurtban nagy közönség előtt szabad előadást tartott »Kokándról.« Hallgatói közt magyarok is voltak, mert a tapsok közt néhány »éljen« is hallatszott. * Az akadémiában holnap összes ülés lesz, melyen Arany László tesz jelentést a Karácsonyi-féle pályázatról. Ezt követi a harmadik osztály ülése e tárgyakkal: Jendrassik Jenőtől »Jelentés az egyetemi élettani intézet berendezéséről« , Krenner Józseftől »a Pimván fölött,« Szecskay Istvántól »Kristálytani tanulmányok a betléri Wolnynon.« * Színházi játékrend. Holnap, 3-án, »Milton« Jókaitól, először, 4 -én »Ayda« Nagyné Benza Ida asszonynyal és Perottival, 5-én »Makrancos hölgy,« 6-án »Figaro lakodalma,« 7-én »Milton,« 8-án »Sába királynője,« 9-én »Nők az alkotmányban,« 10-én »Milton.« —A budai várszínházban, 4-én »A szerelem harca,« 6-án »Jakab urfi,« 8-kán »Pénz és becsület, 9-dikén a »Troubadour« Perottival. * „Milton“ főpróbája tegnap volt a nemzeti színpadon. Jól elkészültek rá s ha csak valami véletlen akadály nem jő közbe, holnap fényes és zajos színházi estére számíthatunk. A részletek, melyeket a költő e műből a Kisfaludy-Társaság ülésén és a józsefvárosi szabadelvű körben felolvasott, nagy tetszéssel találkoztak. Ez utóbbi helyen a felolvasást kedélyes közvacsora követte, melyen Jókaitaki családjával együtt jelen volt — a szeretet kitüntetéseivel halmozták el. * Patti Adél, meglehet, harmadik előadást is fog tartani a népszínházban. Miután a jegyek, a drága árak és szűk idők dacára oly gyorsan elkeltek, hogy sokan nem is kaphattak belőle, a híres művésznő impresarió-ja azt tanácsolta, hogy hálás vállalkozás volna a két előadást megtoldani még egygyel. Ha ezt a »diva« elfogadja, akkor alkalmasint a »Traviatá«-t, egyik legkitűnőbb szerepét fogja énekelni. A három előadás pénzoldala pedig vagy harmincezer forintnyi kivitelt képezne. Sarcnak nem mondhatjuk ezt, mert fizetésére senki sincs kényszerítve. Sőt ellenkezőleg oly önkénytes adó, melyet a műszeretet, ízlés és kíváncsiság raknak a világ legjobb és legbájosabb énekesnőjének lábaihoz. * Beniczkyné Bajza Lenke úrhölgy, ki több évi távollét után most tért vissza hazánkba, jelenleg egy társadalmi regény írásával foglalkozik. Körülbelül három évet töltött — családostól — távol, a téli idényt Monte-Carloban (Nizza mellett,) a nyárit Grácban. Ezentúl zsámbéki jószágukon fognak ismét lakni. * Adakozás. Özv. Mészáros Dánielné és Bay Mészáros Erzsébet urhölgyek Szakolyból tiz forintot küldtek szerkesztőségünkhöz a vizkárosultak javára. Kiss Károlyné urhölgy pedig Mányról két forintot. * A „Szinlapok,“ melynek mutatványszámát gróf Vay Sarolta néhány nap előtt küldte szét, nem fog megindulni. A grófnő belátva, hogy a mai viszonyok új irodalmi vállalatoknak nem kedveznek, jobb időkre halasztotta a tervezett napilap kiadását, nehogy — mint hozzánk küldött levelében írja — kockára tegyen egy elvet, melynek foganatosítása a mostaninál szerencsésebb időktől várható. Vidéki előfizetőknek tehát postán küldi vissza az előfizetési pénzt, a helybeliek pedig bármely délelőtt átvehetik nála azt, az Esterházy utca 14. sz. házában. * A budai vízmű a főváros főtervei közé tartozik. Kivitelére akadtak is ajánlkozók: Klein és Fraser londoni mérnökök. Ők e milliókba kerülő vízvezetést három év alatt létrehoznák (a telep elhelyezésére az óbudai nagy szigetet szemelve ki, ha a várostól ötven évre kizárólagos engedélyt nyernének, s ha minden lakos kötelezve volna bizonyos mennyiségű vizet venni naponkint a megszabott áron. Csak az a baj, hogy ez árak magasra vannak szabva. Amennyi vízért a pestiek másfél forintot fizetnek, Budán az említett , mérnökök négy forintot kívánnak. Valószínű tehát, hogy a hatóság nem fogadja el ez ötvenévi szabadalommal járó tervet, hanem oly alapon törekszik létrehozni azt, hogy a budai vízmű is hatósági kezelés alatt álljon, a lakosság pedig mennél olcsóbban kaphassa a vizet, mely legelső szükségei közé tartozik. * A mintarajztanoda egy tehetséges növendéke hunyt el megint: a húsz éves Le 1 11 E de, kiből igen jó képkó lehetett volna, ha a sors kedvez életének. Hivatva volt a festészetre s minden alaposabb előkészület nélkül, csupán egy kis iskolai rajztudománynyal festette első téli tájképét. Később Székely Bertalan, megismerve tehetségét, kieszközölte fölvételét a rajztanodába. Két év alatt aztán háromszor nyert pályadijat s újabban négyszáz forint művészi ösztöndíjban részesült. Legutóbb Munkácsy Mihály hívta meg magához Párisba, hogy egy ott megnyitandó festészeti intézet első magyar növendéke legyen. Nyáron akart oda utazni, de a betegség megtörte erejét s kioltotta fiatal életét. A tanárok, Keleti Gusztáv igazgatóval, s pályatársai nagy részvéttel jelentek meg temetésén. Ez utóbbiak koszorút is tettek koporsójára, e fölirattal: »Pályatársai kegyelet jeléül Leitl Edének.« Nehány nap alatt ez a második ifjú, kit a mintarajztanoda elveszített. Az első, Linde János, maga oltotta ki erőszakosan fiatal életét. * Millió szem néz most hazánkból Bécsbe. Mit csinálnak a miniszterek ? Hogy végzik a bank- és vámügyet ? A kérdés azonban csak napok múlva nyer feleletet, mert a miniszterek elhatározták, hogy amíg eredmény nem lesz, titokban tartanak mindent. A mi minisztereink kíséretében ott vannak: Tarkovics, Merfort, Salmen, Köffinger min. tanácsosok, Matlekovich osztálytanácsos és Kupecz fogalmazó. Ez utóbbira azt mondja az éle: »Mégis csak tudja a mi kormányunk, kivel van dolga Bécsben, mert vitt magával egy kupecet is.« * A császárfürdő igazgató-bérlője, Hirschler Móric a hazai gyógyvizek ügyében elismerésreméltó buzgóságot fejt ki. Jórészben neki lehet köszönni, hogy a budai keserű vizek Németország piacain az utósó években jelentékenyen háttérbe szorították a cseh gyógyvizeket. Közelebb ő közzé is tette némely nézetét a magyar fürdők emelése s a hazai vizek külkereskedésbe jutása ügyében. Ez utóbbira nézve, úgymond, ki kellene küszöbölni a hamisított vizek üzletét, javítani a töltés és kiállítás primitív helyzetén s az egésségügyi hatóság felügyelete alá fogni azt is, hogy csak oly vizek juthassanak kereskedésbe, melyek vegyileg elemezvék s melyeknek forrásait kellőleg be fogják s tisztán tartják. Bizony egy kis buzgó törekvéssel sok pénzt kaphatnánk a külföldtől ezerféle gyógyvizeinkért. * A székely művelődési és közgazdasági egylet központi választmánya Budapesten megkezdte működését s felhívást intézett mindazokhoz, kik részt akarnak venni az üdvös munkában, mely a székelység szellemi és anyagi előhaladásának fejlesztését tűzte ki célul. Aki alapító tag akar lenni, száz forintot fizet, aki részvényes tag, évenkint ötöt. Az ügyre vonatkozó minden levelezések Hajós János elnökhöz vagy Buzogány Áron titkárhoz (Budavár, bécsi kapuutca 149 sz.) küldendők, a tagdíjak pedig Nagy Sándor pénztárnokhoz (Pest, zöldfa utca, 18 sz.) Ha az egylet, melynek tiszteleti elnökei gr. Andrássy Gyula, gr. Mikó Imre és Haynald érsek, csak a cél egyikét, a székely kivándorlás megakadályozását, képes lesz elérni, már ezzel az összes magyarság háláját fogja megérdemelni. De hogy célt érhessen, arra a vagyonosabb emberek támogatása szükséges. Ezért a felhívásnak a legjobb sikert kívánjuk. * A tavaszi kirándulások ma már megkezdődnek. A budai lóvonatú társaság is ma nyitja meg közlekedését a zugligetbe s ezentúl egy ideig naponkint hat vonat fog járni, reggeli hét órától esti nyolcig. Ez a vonal különben a társaságra igen hálátlan s elemészti azt is, mit az óbudai hálás vonal szerez, amin közgyűlési határozatnál fogva segitni akarnak. A társaság múlt üzletére némi veszteséggel járt. Bevétel volt 133,275 ft 25 kr, a kiadás pedig 133,665 ft 66 kr. * Az étlap új vívmánya. A lóhús árulását nálunk is átalanosítani akarná némely vállalkozó. A tanács felhívására dr. Patrubány tiszti főorvos azt a véleményt adta, hogy a lóhús egésséges táplálék s árulása megengedhető, de csak ama feltétekkel, hogy csupán egésséges lovat szabad levágni, e célra a folyamodóknak külön vágóhidat kell építeni, a húst folyvást állatorvosi vizsgálat alá kell fogni s az áruhelyre külön feliratot kell kitűzni. Továbbá marhahússal vegyesen árulni ne legyen szabad. A vendéglők étlapján pedig a lóhús külön rovatban jegyzendő fel. * Az ebadóban változtatást akarnak tenni. Jelenleg a luxuskutyáért évenkint öt forintot, a házi kutyáért egy forintot kell fizetni. E kétféle osztályozás nehézségekbe ütközik s igy az a terv merült föl, hogy a kutyák adóegyenlősége hozassék be, így ha két forint volna ez adó, kétannyit, ha pedig három, akkor háromannyit remélnek bevehetni mint most, még ha a szegények, kik kénytelenek házőrző ebet tartani, adómentesek lennének is. * Jó házasok. Prager Adolf málhahordó és neje folytonos háborúban (»hét éves«-ben) élvén, törvényesen elváltak egymástól. Hat gyermekük volt s azon megosztoztak egyenlő arányban. E napokban az elvált férj haza megy s ajtaja előtt látja a feleségére jutott három gyermeket is. A visszaajándékozás azonban öröm helyett haragot ébresztett benne. Futott a feleségéhez, kit ép az utcán talált s a publikum szeme láttára elverte. Prager ellen most fenyitőszéki vizsgálat lesz. Ilyes hírek olvasásában a mi olvasó közönségünk aligha találja örömét. Mért jegyezzük hát föl ? Mert kiáltó adat a »szeretetház« szüksége mellett. Ha az apát bezárják, az anyának pedig nem kellenek a gyermekek, hová lesz ez a hat gyermek szeretetház nélkül? * „Egésségügyi népszerű olvasmányok“ cím alatt közhasznú füzeteket indít meg a »Közegésségi Lapok« szerkesztősége. Célja: e vállalattal a közegésség ügyét előmozdító helyes eszméket terjeszteni. Az első kötetet a »Vasárnapi munkaszünet« című munka fogja képezni, melyet dr. Niemeyer Pál nyomán Barth László fővárosi jegyző készített, hazai viszonyainkhoz alkalmazva. E népszerű egésségügyi munkában le van írva mind ama káros tényező, melyek a szobában és gyárban dolgozó emberek testi és lelki állapotára kihatnak; egyszersmind e könyv tájékozást nyújt az emberi testszervezet alkotó részei és viszonyai felől. Szóval átalános hasznú munka, mert életünk javítását célozza. Előfizetési ára csak 60 kzs májusban már megjelenik. Az összegek és megrendelések a »Közegességi Lapok« szerkesztőségéhez (vasutca 15. sz.) küldendők e hó végéig. * Utcai zaj. Nem igen van főváros, hol a rendőrség kevesebbet törődnék felebarátainak éjeli nyugodalmával, mint a mi kedves Budapestünkön. Korlátlan itt a szabadság még az utcai ujjongás, dorbézoló rikoltozás tekintetében is. Ha megesik, hogy itt* 355