Fővárosi Lapok 1876. április (75-99. szám)

1876-04-02 / 76. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 76-dik számához t­ ekintetben a versaillesi képviselőház teljesen hasonló­­ miénkhez. Csakhogy Versaillesban nagyobbak az irányok. A szőnyeg piros és zöld, a­mi nagyon rikí­­óvá teszi a házat. A világítás felülről árad s igen kedvező, de az akusztika itt sem a legjobb. Karzat két sor van. Alól a galériák, melyek ki­rúgnak a faltól, felül pedig a tribuneök, melyek az oszlopok közt feküsznek, mint nálunk az Akadémia nagy termének karzatai, tehát nemcsak feljebb, de tá­volabb is az elnökségtől. Az elnök feje fölött nincs karzat. A falak és oszlopok márványa testszínü. Azn­­ában az egész terem nagyon szép, csakhogy túlságo­­san tarka. A karzatokon alul van a köztársasági el­­nökség, a diplomácia, a senatorok s a régi képviselők helye; a tribuneön felül a közönségé. Alul mindenütt véres bársony-ülések. Egy ismerősöm szerint: az alsó karzat az ülés unalmas voltának tükre, a felső pedig az érdekesség hőmérője szokott lenni. Mind a felső tribuneök, mind az alsó galériák nagy része nőkkel van tele. Ezek is »nők az alkotmányban« — Saulok­­ próféták közt. Hát a hirlapírók ? Azoknak itt szomorú dolguk van. Egy ketrecbe dugták őket, a­hol hallanak, de a­honnan őket nem hallják, hol látnak, de őket nem lát­ják. A folyosóról balra nyílik a végzetes terem: »Messieurs les journalistes«. Érdekes ketrec az, mint a Noé bárkája. A legdühösebb germán és a legdühö­­seb francia, a legszenvedélyesebb olasz és a leghidegebb vérű angol együtt. Különben úgy hiszem, hogy a hírlapíró urak nem sokáig fognak e babyloni fogság­ban kínlódni. Nekik nem elég látni és hallani, ők sze­retik, ha látják és hallják is őket. S mivel a nem tu­dom hányadik »nagyhatalom« emberei, könnyű lesz maguknak jobb helyet vívni ki. Egy párisi bizottság már intézett is egy kérvényt Grévy elnökhöz, hogy vessen véget ez állapotnak, mert a sajtó, a nagyha­talom, nem tűrheti e megalázó helyzetet. Különben ők,­­ hogy a babyloni hasonlat zengzetes nyelvén fejezzük ki még egyszer magunkat, a »hegedűiket akasztják fűzfára.« A­mi bizony nagy baj volna, mert a politikusok szeretik, ha minél többet írnak róluk a journalista urak. Szegény öreg Grévy! jobb sorsra méltó derék aggastyán, mily üdvtelen pillanat volt az, midőn a fura kopasz bérceit oda hagytad a politikai szélcsap tündéréért. De hát ilyen a régi szerelem: nem rozs­dásodik meg. Ott könnyű tűrni az orkánt, mely túl­­bömböli a Rhone zúgását, de ki bírjon itt a lármás bonapartistákkal, a lármás jobb oldallal, a még lár­­másabb baloldallal és a leglármásabb szélső ballal!.. Könnyű ott beszélni télvíz idején a lavinával, de itt, mikor megindul a szenvedélyek tombolása, mikor a józan ész belevész a zúgó habokba, akkor bizony az öreg Grévy csengetyűje sem a Neptun hatalmas szi­gonya. A kondor-bajuszú Paul Cassegnac belekiált a köztársasági dikcióba, a hang terjed balfelé és mire Brissonhoz ér, olyan óriási zajjá válik, a­miről csak annak lehet lehet fogalma, a­ki valaha látott együtt gyülésezni félezernél több franciát. Ilyenkor az öreg Grévy is hiába beszél, mert megitt a Petőfi »A hely­ség kalapácsá«-ban , »valamint a puskagolyó is, két­­annyira nem hat, mint a mennyire hat, azonképen az emberi hang is.« Ily állapotban az emberi szó a csönge­­tyű szóhoz fölebbez. Különben Grévynek van más praktikus módja is: kopogtat egy pálcával, s e jelre a ház minden részén kiáltanak a szolgák: »Silence, messieurs, faut pas causer.« (Csöndesség, urak, nem kell fecsegni.) S valahogyan csak helyre áll a csend, vagy ha nem áll, legalább meg van kimérve az elnök torka és a ház csengetyűje. Nem tudom, nincs-e meg­­szabva, hogy mekkora hangképességgel kell bírnia a szolgáknak, mint ahogy Angliában törvény intézke­dik arról, mennyi súlya legyen a rendőrnek. Most veszem észre, hogy még a szereplők hiá­nyoznak a képből. Egyik ülésben szomszédom egy diplomatanő volt, ki vázlatokat rajzolt. Sorba leraj­zolta az őszfejű Raspail-tól a manchettei Dufaure kormányelnökig a szónokokat. Elég érdekes rajzok voltak. Hanem hát betűkben nem volnának ma még oly érdekesek. Várnunk kell, míg valami nagyobb előadás nem köszönt be. Majd akkor rajzolunk tán a keretbe képeket is. György Endre: Fővárosi hírek. * Vámbéry Ármin, a majna frankfurti statisz­tikai és földrajzi társulat meghívása következtében, szerdán este Frankfurtban nagy közönség előtt sza­bad előadást tartott »Kokándról.« Hallgatói közt magyarok is voltak, mert a tapsok közt néhány »éljen« is hallatszott. * Az akadémiában holnap összes ülés lesz, me­lyen Arany László tesz jelentést a Karácsonyi-féle pályázatról. Ezt követi a harmadik osztály ülése e tárgyakkal: Jendrassik Jenőtől »Jelentés az egye­temi élettani intézet berendezéséről« , Krenner József­től »a Pimv­án fölött,« Szecskay Istvántól »Kristály­tani tanulmányok a betléri Wolnynon.« * Színházi játékrend. Holnap, 3-án, »Mil­ton« Jókaitól, először, 4 -én »Ayda« Nagyné Benza Ida asszonynyal és Perottival, 5-én »Makran­cos hölgy,« 6-án »Figaro lakodalma,« 7-én »Milton,« 8-án »Sába királynője,« 9-én »Nők az alkotmány­ban,« 10-én »Milton.« —A budai várszínház­ban, 4-én »A szerelem harca,« 6-án »Jakab urfi,« 8-kán »Pénz és becsület, 9-dikén a »Troubadour« Perottival. * „Milton“ főpróbája tegnap volt a nemzeti színpadon. Jól elkészültek rá s ha csak valami vélet­len akadály nem jő közbe, holnap fényes és zajos színházi estére számíthatunk. A részletek, melyeket a költő e műből a Kisfaludy-Társaság ülésén és a jó­zsefvárosi szabadelvű körben felolvasott, nagy tet­széssel találkoztak. Ez utóbbi helyen a felolvasást kedélyes közvacsora követte, melyen Jókait­a­ki csa­ládjával együtt jelen volt — a szeretet kitüntetéseivel halmozták el.­­ * Patti Adél, meglehet, harmadik előadást is fog tartani a népszínházban. Miután a jegyek, a drága árak és szűk idők dacára oly gyorsan elkeltek, hogy sokan nem is kaphattak belőle, a híres művésznő im­­presarió-ja azt tanácsolta, hogy hálás vállalkozás volna a két előadást megtoldani még egygyel. Ha ezt a »diva« elfogadja, akkor alkalmasint a »Tra­­viatá«-t, egyik legkitűnőbb szerepét fogja énekelni. A három előadás pénzoldala pedig vagy harmincezer forintnyi kivitelt képezne. Sarcnak nem mondhatjuk ezt, mert fizetésére senki sincs kényszerítve. Sőt ellen­kezőleg oly önkénytes adó, melyet a műszeretet, ízlés és kíváncsiság raknak a világ legjobb és legbájosabb énekesnőjének lábaihoz. * Beniczkyné Bajza Lenke úrhölgy, ki több évi távollét után most tért vissza hazánkba, jelenleg egy társadalmi regény írásával foglalkozik. Körülbe­lül három évet töltött — családostól — távol, a téli idényt Monte-Carloban (Nizza mellett,) a nyárit Grác­­ban. Ezentúl zsámbéki jószágukon fognak ismét lakni. * Adakozás. Özv. Mészáros Dánielné és Bay Mészáros Erzsébet urhölgyek Szakolyból tiz forintot küldtek szerkesztőségünkhöz a vizkárosultak javára. Kiss Károlyné urhölgy pedig Mányról két forintot. * A „Szinlapok,“ melynek mutatványszámát gróf Vay Sarolta néhány nap előtt küldte szét, nem fog megindulni. A grófnő belátva, hogy a mai viszo­nyok új irodalmi vállalatoknak nem kedveznek, jobb időkre halasztotta a tervezett napilap kiadását, ne­hogy — mint hozzánk küldött levelében írja — koc­kára tegyen egy elvet, melynek foganatosítása a mos­taninál szerencsésebb időktől várható. Vidéki előfize­tőknek tehát postán küldi vissza az előfizetési pénzt, a helybeliek pedig bármely délelőtt átvehetik nála azt, az Esterházy­ utca 14. sz. házában. * A budai vízmű a főváros főtervei közé tarto­zik. Kivitelére akadtak is ajánlkozók: Klein és Fra­ser londoni mérnökök. Ők e milliókba kerülő vízveze­­tést három év alatt létrehoznák (a telep elhelyezésére az ó­budai nagy szigetet szemelve ki,­ ha a várostól ötven évre kizárólagos engedélyt nyernének, s ha min­den lakos kötelezve volna bizonyos mennyiségű vizet venni naponkint a megszabott áron. Csak az a baj, hogy ez árak magasra vannak szabva. A­mennyi vízért a pestiek másfél forintot fizetnek, Budán az említett , mérnökök négy forintot kívánnak. Valószínű tehát, hogy a hatóság nem fogadja el ez ötvenévi szabada­lommal járó tervet, hanem oly alapon törekszik létre­hozni azt, hogy a budai vízmű is hatósági kezelés alatt álljon, a lakosság pedig mennél olcsóbban kap­hassa a vizet, mely legelső szükségei közé tartozik. * A mintaraj­ztanoda egy tehetséges növendéke hunyt el megint: a húsz éves L­e 1 11 E d­e, kiből igen jó képk­ó lehetett volna, ha a sors kedvez életének. Hivatva volt a festészetre s minden alaposabb előké­szület nélkül, csupán egy kis iskolai rajztudomány­­nyal festette első téli tájképét. Később Szé­kely Bertalan, megismerve tehetségét, kieszközölte föl­vételét a rajztanodába. Két év alatt aztán háromszor nyert pályadijat s újabban négyszáz forint művészi ösztöndíjban részesült. Legutóbb Munkácsy Mihály hívta meg magához Párisba, hogy egy ott megnyi­tandó festészeti intézet első magyar növendéke legyen. Nyáron akart oda utazni, de a betegség megtörte ere­jét s kioltotta fiatal életét. A tanárok, Keleti Gusz­táv igazgatóval, s pályatársai nagy részvéttel jelentek meg temetésén. Ez utóbbiak koszorút is tettek kopor­sójára, e fölirattal: »Pályatársai kegyelet jeléül Leitl Edének.« Nehány nap alatt ez a második ifjú, kit a mintarajztanoda elveszített. Az első, Linde János, ma­ga oltotta ki erőszakosan fiatal életét. * Millió szem néz most hazánkból Bécsbe. Mit csinálnak a miniszterek ? Hogy végzik a bank- és vámügyet ? A kérdés azonban csak napok múlva nyer feleletet, mert a miniszterek elhatározták, hogy a­míg eredmény nem lesz, titokban tartanak mindent. A mi minisztereink kíséretében ott vannak: Tarkovics, Merfort, Salmen, Köffinger min. tanácsosok, Matle­­kovich osztálytanácsos és Kupecz fogalmazó. Ez utób­bira azt mondja az éle: »Mégis csak tudja a mi kor­mányunk, kivel van dolga Bécsben, mert vitt magával egy­­ kupecet is.« * A császárfürdő igazgató-bérlője, Hirsch­­ler Móric a hazai gyógyvizek ügyében elismerésre­­méltó buzgóságot fejt ki. Jórészben neki lehet kö­szönni, hogy a budai keserű vizek Németország piacain az utósó években jelentékenyen háttérbe szo­rították a cseh gyógyvizeket. Közelebb ő közzé is tette némely nézetét a magyar fürdők emelése s a hazai vizek külkereskedésbe jutása ügyében. Ez utób­bira nézve, úgy­mond, ki kellene küszöbölni a hami­sított vizek üzletét, javítani a töltés és kiállítás pri­mitív helyzetén s az egésségügyi hatóság felügye­lete alá fogni azt is, hogy csak oly vizek juthassanak kereskedésbe, melyek vegyileg elemezvék s melyeknek forrásait kellőleg be fogják s tisztán tartják. Bizony egy kis buzgó törekvéssel sok pénzt kaphatnánk a külföldtől ezerféle gyógyvizeinkért. * A székely művelődési és közgazdasági egylet központi választmánya Budapesten megkezdte műkö­dését s felhívást intézett mindazokhoz, kik részt akar­nak venni az üdvös munkában, mely a székelység szellemi és anyagi előhaladásának fejlesztését tűzte ki célul. A­ki alapító tag akar lenni, száz forintot fizet, a­ki részvényes tag, évenkint ötöt. Az ügyre vonatkozó minden levelezések Hajós János elnökhöz vagy Buzogány Áron titkárhoz (Budavár, bécsi kapu­utca 149 sz.) küldendők, a tagdíjak pedig Nagy Sán­dor pénztárnokhoz (Pest, zöldfa­ utca, 18 sz.) Ha az egylet, melynek tiszteleti elnökei gr. Andrássy Gyula, gr. Mikó Imre és Haynald érsek, csak a cél egyikét, a székely kivándorlás megakadályozását, képes lesz elérni, már ezzel az összes magyarság háláját fogja megérdemelni. De hogy célt érhessen, arra a vagyo­nosabb emberek támogatása szükséges. Ezért a fel­hívásnak a legjobb sikert kívánjuk. * A tavaszi kirándulások ma már megkezdőd­nek. A budai lóvonatú társaság is ma nyitja meg közlekedését a zugligetbe s ezentúl egy ideig napon­kint hat vonat fog járni, reggeli hét órától esti nyol­cig. Ez a vonal különben a társaságra igen hálátlan s elemészti azt is, mit az ó­budai hálás vonal szerez, a­min közgyűlési határozatnál fogva segitni akarnak. A társaság múlt üzletére némi veszteséggel járt. Bevétel volt 133,275 ft 25 kr, a kiadás pedig 133,665 ft 66 kr. * Az étlap új vívmánya. A lóhús árulását nálunk is átalanosítani akarná némely vállalkozó. A tanács felhívására dr. Patrubány tiszti főorvos azt a véleményt adta, hogy a lóhús egésséges táplálék s árulása megengedhető, de csak ama feltétekkel, hogy csupán egésséges lovat szabad levágni, e célra a fo­lyamodóknak külön vágóhidat kell építeni, a húst folyvást állatorvosi vizsgálat alá kell fogni s az áru­helyre külön feliratot kell kitűzni. Továbbá marha­hússal vegyesen árulni ne legyen szabad. A vendéglők étlapján pedig a lóhús külön rovatban jegyzendő fel. * Az ebadóban változtatást akarnak tenni. Jelenleg a luxuskutyáért évenkint öt forintot, a házi kutyáért egy forintot kell fizetni. E kétféle osz­tályozás nehézségekbe ütközik s igy az a terv me­rült föl, hogy a kutyák adó­egyenlősége hozassék be, így ha két forint volna ez adó, kétannyit, ha pedig három, akkor háromannyit remélnek bevehetni mint most, még ha a szegények, kik kénytelenek házőrző ebet tartani, adómentesek lennének is. * Jó házasok. Prager Adolf málhahordó és neje folytonos háborúban (»hét éves«-ben) élvén, tör­vényesen elváltak egymástól. Hat gyermekük volt s azon megosztoztak egyenlő arányban. E napokban az elvált férj haza megy s ajtaja előtt látja a feleségére jutott három gyermeket is. A visszaajándékozás azon­ban öröm helyett haragot ébresztett benne. Futott a feleségéhez, kit ép az utcán talált s a publikum szeme láttára elverte. Prager ellen most fenyitőszéki vizs­gálat lesz. Ilyes hírek olvasásában a mi olvasó kö­zönségünk aligha találja örömét. Mért jegyezzük hát föl ? Mert kiáltó adat a »szeretetház« szüksége mellett. Ha az apát bezárják, az anyának pedig nem kellenek a gyermekek, hová lesz ez a hat gyermek sze­retetház nélkül? * „Egésségügyi népszerű olvasmányok“ cím alatt közhasznú füzeteket indít meg a »Közegésségi Lapok« szerkesztősége. Célja: e vállalattal a köz­­egésség ügyét előmozdító helyes eszméket terjeszteni. Az első kötetet a »Vasárnapi munkaszünet« című munka fogja képezni, melyet dr. Niemeyer Pál nyo­mán Barth László fővárosi jegyző készített, hazai vi­szonyainkhoz alkalmazva. E népszerű egésségügyi munkában le van írva mind ama káros tényező, me­lyek a szobában és gyárban dolgozó emberek testi és lelki állapotára kihatnak; egyszersmind e könyv tájé­kozást nyújt az emberi testszervezet alkotó részei és viszonyai felől. Szóval átalános hasznú munka, mert életünk javítását célozza. Előfizetési ára csak 60 kz­s májusban már megjelenik. Az összegek és megrende­lések a »Közegességi Lapok« szerkesztőségéhez (vas­utca 15. sz.) küldendők e hó végéig. * Utcai zaj. Nem igen van főváros, hol a rend­őrség kevesebbet törődnék felebarátainak éjeli nyu­godalmával, mint a mi kedves Budapestünkön. Kor­látlan itt a szabadság még az utcai ujjongás, dorbé­­zoló rikoltozás tekintetében is. Ha megesik, hogy itt­* 355

Next