Fővárosi Lapok 1876. május (100-124. szám)
1876-05-03 / 101. szám
1507-dik évi országgyűléseken az országtanács újra szerveztetik és benne nyolc főrendű tanácsos mellett az alsó nemesség köréből választott tizenhat ülnök nyer helyet. Az 1505-diki országgyűlés pedig ünnepélyesen kimondja, hogy arra az esetre, ha Ulászló körökös nélkül halna el, a nemzet csak magyart fog királylyá választani. E végzést Werbőczy — 1502. óta országbírói itélőmester — fogalmazta és hirdette ki; kereszülvitelében is övé volt a főérdem. Az alsó nemesség fényesen bizonyította be háláját iránta. Nemzeti jutalmat szavazott meg részére, vagyis minden jobbágytelekre a rendes adón felül két dénárt vetett ki, s az ebből befolyó összeget Werbőczinek ajánlotta fel. Ez ajánlat pénzértéke megközelítette a nyolcezer forintot, akkoriban igen jelentékeny összeg. Egyes ember megjutalmazására országgyűléseink egész történetében csak háromszor szavaztatott meg adó, azt mntettük esetben s utóbb még kétszer Werbőczy számára. Ez időtájt bízatott meg Werbőczi az országban élő jog összegyűjtésével is. Hármas könyvét az 1514-ki országgyűlés, mely a Werbőczi-párt főemberének, Szapolyai Jánosnak befolyása alatt állt, készségesen elfogadta, a király szentesítette is, de kihirdetése elmaradt abból az ürügyből, mivel a szétküldendő példányok leiratása sok időbe kerül. Werbóczi a maga politikai pártállását törvénykönyvében is érvényesítette s hogy a Tripartitum valóságos törvénynyé nem lett, Fraknói az udvari pártnak tulajdonítja, mely kihirdetését megakadályozta. — Werbőczinek több rendbeli követségével is megismertetett bennünket Fraknói, így 1519-ben a török elleni szövetség sürgetésére Velencében volt, hol magyar szónoklatot tartott. Nagy pompával, kitüntetésekkel fogadták és üres szavakkal, bocsátották el. Majd Rómába ment, hol a pápa őt két társával együtt római lovagokká avatta. — Ő járt utóbb Balbi Jeromos, pozsonyi préposttal követképen a wormsi birodalmi gyűlésen is, melyet egészen igénybe vett a Luther által megindított vallási mozgalom. Ez volt ama nevezetes gyűlés, melyre Luther megidéztetett. Mielőtt a birodalmi száműzetés ellene kimondatott, több oldalról történtek kísérletek, őt rábírni, hogy tanait vonja vissza. E kísérletekben a magyar követeknek is nevezetes részük volt. Több, Lutherrel folytatott tudós vitatkozó értekezés meghiúsítván, követeink próbát tettek egy jó ebéd mellett téríteni meg őt. Vendégségre már itthon készülhettek, mert Bakacs érsektől ezüst asztali szereket kértek kölcsön és vittek magokkal. Meglátták tehát Luthert ebédre s a magyar borok kinálgatása közben kezdték a rábeszélést s folytatták a vitát, melyre Werbőczi ama napok polemikus irataiból már előre készült. Jóllehet a többi vendég Luthert a vitában legyőzöttnek tartotta s követeink is úgy szólnak róla, mint »esztelen és tudatlan emberről,« az eisenachi baráttal voltaképen mégsem bírtak, a megindult lavinát föltartóztatni nekik sem sikerült. Itt szakadt félbe az előadás. Nem tudjuk, a papiros fogyott-e, vagy a szabályos idő telt-e el. Óhajtjuk az előbbit és a folytatást. Fővárosi hírek. * A drámabíráló bizottság tegnap két eredeti művet ajánlott, szótöbbséggel, színpadi előadásra. Egyik: »Az ezredes leánya,« dramolet egy felvonásban, Bercsényi Bélától; másik a Karácsonyi-pályázaton is dicséretre méltatott »Iskarioth,a szomorújáték öt felvonásban, Várady Antaltól. * A műtörténelmi kiállítás vasárnap nyílik meg a gr. Károlyi Alajos palotájában, a múzeum mögött. A műtárgyak sokasága miatt teszik oda át a kiállítás színhelyét az akadémia palotájából. A kiállítás iránt nagy az érdekeltség. Barthelmus bécsi építész és díszítő, ki a világtárlat alkalmával kiváló ízlést tanúsított, díj nélkül ajánlkozott a kiállítási helyiség felékesítésére. A Haas Fülöp és fiai híres cég a díszítéshez szükséges kelmét adják. Gr. Zichy Edmund ezer forintot érő pompás szekrényeket engedett át, melyek a kiállítás után a múzeum birtokába jutnak. Klassohn vésnök a bizottság pecsétjét fele áron készítette el. A műtárgyak folyvást nagy számmal érkeznek. Herceg Esterházy Miklós következő becses régiségeket engedett át: Esterházy nádor és neje több szép ruháját, ugyan a nádor egy ezüst asztalát és két székét, Korvin Mátyás mentéjét, Leopold császár koronázási mentéjét, régi magyar címereket, pajzsokat türkizzel kirakott buzogányokat, török hadi zászlókat és lófarkakat, zománcos és drágaköves órát s három nagy elefántcsont serleget. Ipolyi és Császka püspökök is becses régiségek egész tárházát, s szebbnél szebb régi egyházi készleteket állítanak ki. A Rákóczi és Apaffy-féle történelmi emlékekből szintén nagy gyűjteményt fogunk látni. Ott lesz a jászok ereklyéje, a híres »Lehel kürtje« is. És mindezek a tárgyak impozantan fogják hirdetni Magyarország küzdelmes múltját, melyben volt sok szenvedés, de volt dicsőség is elég. A kiállítást nagy érdekeltséggel várhatja mindenki. * Az akadémián is gyászlobogó jelenti gr. Teleki Domokos elhunytat, ki a tudós társaságnak 1855. óta igazgató tanácsosa, 1861. óta pedig tiszteleti tagja volt. Mint halljuk, később Szilágyi Sándor fog fölötte akadémiai emlékbeszédet tartani. A kitűnő férfi, kit ma temetnek el Kolozsvártt, 1810-ben Marosvásárhelytt született s így 66 évet élt. Már húsz éves korában »távol levő követ« volt, később Pestmegye tiszteletbeli jegyzője, majd több ízben Küsküllő követe erdélyi országgyűléseken s képviselője a 48-diki parlamentben. Mindig a szabadelvű párthoz tartozott. Nagy érdemeket szerzett az ötvenes években az alkotmány védésében az irodalom és egyesületi élet terén. Az irodalmat mindig szerette. Már igen fiatal korában jelentek tőle meg költemények Helmeczy » Társalkodó «-jában; később politikai s közgazdászati cikkeket irt, még később történelmi dolgozatokat a Horn-világról, Ferenc császár erdélyi útjáról, Erdély múlt századbeli hires államférfiairól, az 1817-diki tűzvészről, sat. Kéziratban is több dolgozata maradt, melyek közt az erdélyi határőrvidékről irt művet az irói segélyegyletnek hagyta. 1860-ban két emlékbeszédet tartott: Kemény Józsefről az akadémiában s Széchenyi fölött a kolozsvári kaszinóban. Az alkotmány helyreállítása után mint marosszéki képviselő mindig a Deák-párt buzgó tagja volt, mígnem négy év előtt (hallását elvesztve) a parlamenti élettől visszavonult. Pártolta a tudományokat, szerette az írókat, (Gyulai Pál 1848-tól 1852-ig titkár volt mellette,) pályadijakat többször tűzött ki, a ref. egyház buzgó hive és támasza, kitűnő családfő és jeles gazda volt. Gondja kiterjedt mindenre. Még nehéz betegsége alatt is gondoskodott arról, hogy alapítványait a Kisfaludy-Társaságnál, irói egyletnél kifizesse. Halála sok tekintetben nagy veszteség. A kiesen fekvő gernyeszegi szép kastélyra, a hol lakott, szomorún gondol most mindenki, ha csak egyszer is élvezte ott a nemes gróf vendégszeretetét. * A Bécsből érkező hírek mindinkább biztosabbnak tüntetik fel a kiegyezést, mely már legközelebb várható. A napilapok tegnapi táviratai szerint e napra közös értekezlet volt kitűzve. A magyar kormány elerte a fogyasztási adók ügyét, az osztrák miniszterelnök pedig elfogadta a banktervnek a magyar kormány által való módosítását. A miniszterek hihetőleg ma vagy holnap térnek vissza Bécsből. * A Margit-híd megnyitási ünnepén méltán feltűnt, hogy a miniszter egy szóval sem mondott elismerést a jelen volt francia mérnököknek és építőknek, holott a híd szépsége a francia tehetségnek és ízlésnek köszönhető. Ő excellenciája a régi felfogáshoz képest azt gondolhatta: a munka ki van fizetve s a tehetség nem jön számba. Ekkor a derék franciák jó hírt vihetnek hozzá arról, hogy nálunk még hivatalos alkalommal is szépen meg szoktak feledkezni az ünnepélyesen felavatott műalkotások előállítóiról. Csoda lesz-e aztán, ha megint hallani fogjuk a párisi lapokban, hogy egy kicsit még mindig »ázsiai nép« vagyunk. * Két nap látszott az égen vasárnap estefelé. A nagy égitestet két szivárvány környezte, melynek jobb és baloldalán egy-egy melléknap tűnt föl, de az egyik csak igen bágyadtan. A látási csalódás e ritka égi játéka fél öttől fél hétig különböző változatokon ment át. A kertgazdák és szőlőmivesek azonnal azt mondták rá: eső lesz. És ez az eső be is köszöntött tegnapra viradó éjjel a gazdák örömére s a hurcolkodók bajára. Rég volt egy-egy évnegyed, melynek elején annyian költözködtek volna, mint most. Kivált a külvárosok némely utcájában egész kis népvándorlás látható pár nap óta. Ostrom alatt álltak a zálogház és takarékpénztárak is. Oda azok tettek be holmit, kik csak így tudták fedezni a lakbér kiadását, a takarékpénztárból pedig azok vették ki pénzüket, kik előre gondoskodtak a fizetőnapról, május elsejéről, melyet a költözködési gondok jóformán kivetkőztetnek régi vidámságából. Hétfőn csak az első hazai takarékpénztárból 850.000 ftot vettek ki a lakbérfizetők. De majd beteszik e napokban megint a házi urak. * Szomorú, néptelen május elsejéről beszélt egy pár újdondász. Jele, hogy nem voltak künn a városligetben, mely kora reggeltől tíz óráig bizony elég népes és vidám volt. A lóvonatú kocsik már éjfél után három órakor megkezdték a közlekedést s volt kocsi, mely ez alkalommal negyvenöt forintot vett be. S miután ötvennél több kocsi szállita ki a közönséget, a lóvonatú társaság rózsásabb színben látta e napot, mint hamar panaszkodó lapjaink. * A nemzeti színházban tegnapelőtt a »Csók« vígjáték Carlo szerepében Benedek Lajos, a színház egyik legfiatalabb tagja tett kísérletet. Tehetséges ifjú, de természetesen csak most van forrásban s az iskola szabályai még nagyon nyűgözik igyekezetét és képességeit. Több sikerüti mozzanata volt; a kedvesével durcáskodó, féltékenykedő paraszt fiút jól ábrázolta, de az érzelmesebb helyeken érzelgőssé vált, a »Szükség és alkalom«-ról szóló részt mesterkélten szavalta. Az ok nélkül használt nagy pathosz mellőzésével kerekebb alakká vált volna ábrázolása, melyből egyébiránt a kedélyesség nem hiányzott. Csak dicsérnünk lehet az igazgatóságot, hogy a fiatalabb tagoknak is ad egy-egy önálló szerepet, hogy haladásukat bemutathassák. A többiek a régiek voltak. A közönség sokat tapsolt. * Székely Imrénél vasárnap volt az utósó matiné. A tanítványok, köztük Nagy Jolán és Székely Irén k. a., szép előadást tanúsítottak. Csorba Alexandrina k. a. Székely Imre »Délibábjával, Ehrlich Karolina k. a. pedig Jael »Normájá«-val nyertek köztetszést. De legtöbb meglepetést okozott a zenemester legújabb tanítványának, Komáromynak (Husztról) máris hibátlan s kifejezéssel bíró játéka Beethoven C-moll szonátájában. Ezúttal a Liszt-egylet több tagja is emelte a matiné érdekességét, Engesszer Katalin aszszony vezetése alatt: Berger, Ecker és Herein kisaszszonyok hármasokat adtak elő Cherubinitól és Engeszszertől, Bogisich Mihály pedig magándalokat. * A budai teremtés utcában dr. Schwarczer a múlt évi május elsején menhelyet állított kedély- és idegbetegek számára. Oly betegek ezek, kik még nem tébolyodottak, de már közel állnak e nagy bajhoz. Az intézetben, mely egy családias berendezésű nyaraló 22 szobával, az első tizenegy hó alatt 14 férfi- és 2 nőbeteg volt. Ezek közül felgyógyult hat férfi és mind a két nő. Három férfit gyógyulatlan vagy javulva helyeztek át máshová. Gyógykezelés alatt maradt öt. Az intézetnek Laufenauer Károlyban igen derék segédorvosa van. * Névtelen levelek. E gyalázatos eszköz, mely annyi bajt csinál a világon, tönkre tett egy szegény fiatal lányt is. Egy fiatal kereskedővel volt kitűzve esküvője, de a fiatal kereskedő annyi rágalmazó levelet kapott a leánytól, hogy végre is elég gyönge volt visszalépni. A csinos leány úgy szívére vette jegyese szemrehányásait, hogy ideglázba esett s téboly jelei mutatkoznak rajta. * A Keglevich-féle sorsjáték idei főnyereménye (tízezer forint) a 32,099-dik számú sorsjegyre esett, az ezerötszáz forintos pedig a 44,375-dikre. Megemlítjük ezúttal, hogy a tíz év előtti húzás főnyereménye (tízezer forint) máig is a pénztárban hever, mivel gazdája nem jelentkezett. Valószínű, hogy e sorsjegy tulajdonosa néhai Rottenbiller Lipót főpolgármester volt, ki sokszor panaszkodott amiatt, hogy milyen baleset történt egy Keglevich-féle sorsjegyével s épen azzal, melyre, mint mondá, alkalmasint főnyeremény esett. E sorsjegyet ő rendesen magánál hordta s egyszer egy mosásba adott nyári kabátjában felejtette. Ebben aztán úgy szétmosták, hogy egy betű sem maradt meg belőle. Ilyen balesetek fordulnak elő néha a szerencsében. Az azonban tiszta szerencse, hogy ez a »pech« olyan családot ért, mely a veszteséget nem nagyon érezte meg. * Az iparosok körében vasárnap volt a jelen idény utósó előtti estélye, s egyszersmind az utósó műkedvelői előadás, szép sikerrel. »A tiszaháti libácská«-ban Makay Mariska k. a., mint főszereplő, kiváló elismerést érdemel. A többi szereplővel (Grebner Sarolta, Péterfy Frigyes, Wenger József, Kállay Jákó) együtt zajos tapsokban is részesült. »Az első szerelem« című vígjátékban Nikászy Karolin tűnt ki ügyes játétékával. A többi szereplő: Dück Berta, Jenny Anna, Wenger József, Molen Lajos és Dück Frigyes voltak. Előadás után a nagyszámú közönség zajosan hívta Novelly Antalt, a kör fáradhatlan buzgalmú tisztviselőjét, ki valóban elismerésre méltó kitartással buzgólkodik a kör érdekében, a műkedvelői előadások és hangversenyek rendezéseiben. Átalában a kör örvendetesen haladó magyarítása is legnagyobb részben az ő tapintatos működésének köszönhető. A budai társaskörben is érdekes estély volt vasárnap a tabáni vízkárosultak javára, szépszámú közönség jelenlétében. Kajdácsy Matild k. a. és Schmiedt Ferenc szépen énekeltek, Csutor Sándor egy hegedűkoncertet játszott, az »Apró félreértések« előadásában Vass A. Hulényi és Straadt urak jól mulattaták a közönséget, Benza Anna asszony pedig a »Nem akar meghalni« német színpadi tréfában egész színésznői képességet tanúsított. * Rövid hírek: Szász Károly, Szilágyi Sándor és Gyulai Pál felhívást adtak ki a kolozsvári tűzkárosultak segélyzésére, az aláírást mindhárman tíz-tíz forinttal nyitva meg. — Zichy Mihály e napokban haza érkezik s a mig itt időz, egy nagyobb művet is el akar készíteni. — Markovics Iván országgyűlési gyorsirodai revizor esküvője Gallinovszky Emma kisasszonynyal múlt csütörtökön volt a Hermina-kápolnában. — Lenhossék Józsefet, a »Koponyaisme« íróját, külföldi levelező tagnak választotta meg a párisi antropológiai társulat. — Az ügyvédkamarában az elhúnyt Ghyczy Gyula elnöki székét Funták Sándor helyettes elnök foglalta el, ezét pedig Horváth Károly. — A budai dalárdáról az a szomorú hir kering, hogy részvétlenség miatt közel áll a feloszláshoz. — A pesti lövésztársaság nem tarthatta meg vasárnapi közgyűlését, mert csak kevés tag jelent meg; elhalasztotta tehát május 14-dikére. — Hanzély Ferenc hosszas szenvedés után elhunyt 46 éves korában. — Kocsi Sándor könyvnyomdász felkéri az ivtartókat, kik Szabó Endre költeményeire előfizetőket gyűjtöttek, hogy az előfizetéseket e hó 15-kéig hozzá (országut 39. sz. a.) beküldjék. — Az ügyvédjelöltek vasárnap d. u. 3 órakor az ügyvédi kamara helyiségében, a rendezendő »patvarista-majális« rendezése érdekében gyűlést tartanak. * 473