Fővárosi Lapok 1876. július (148-173. szám)

1876-07-21 / 165. szám

sok népet megszabadítja. A következő évben Hunyadi a Vaskapunál újabb győzelmet nyer Sekabeddit pasán. Hazai krónikásaink a föntebbi csatákban és ostromokban a török erőt i elnagyítva nyolcvan-, sőt százötvenezerre, a magyarokét ellenben sokkal kevesebbre teszik. Habár krónikásaink tízszerte nagyítják rendesen a török haderejét, mert annyi nép együtt s fegyelemben és élelemmel tartása, ha igaz volna is, nagy föladat lenne, míg másfelől az akkori magyarságnak nem válik dicsőségére, hogy saját hazáját, az állítólag mindig túlnyomó török ellen, aránylag maroknyi fegyveressel bírta védelmezni. Egyébiránt a török krónikások sem állanak hátrább a magyaroknál a számjódítás dolgában. A mohácsi csatában egy török krónikás szerint két keresztyén király kétszázezer embere harcolt a szultán ellen. IV. Eugén római pápa, a mohamedánoknak a keresztyén népek letiprásával mindinkább terjeszkedő hatalmának föltartóztatására, keresztes háborút hirdetett. A keresztet Cezarini Julián bíbornok hirdeté, ki néhány évvel előbb Bessarionnal, a görög császár meghatalmazottjával, a keleti és nyugati egyházakat egyesitő pontokat szerkesztő s ki újabban a cseh kelyheseknek a római egyházzal kiegyeztetésében fáradozott ; de a bibornok alig kétezer, többnyire németet birt összeszerezni a szent háborúra. Magyarországon a kihirdetett zsoldra huszonötezer ember jelentkezett, kiknek száma sok egyéb magyar, rác, oláh önkénytessel közel negyvenezerre szaporodott. A nemességre szorosan véve nem védelmi, hanem külföldi s támadó háborúban nem vett részt. Hunyadi Jánosnak e keresztes hadjáratban a törökön nyert négyszeres diadala, mindenesetre az ő harcias pályájának legmagasztosabb fénypontja. A legyőzött s Ázsiában is elfoglalt szultán Amurát hogyan könyörgött békét Ulászló magyar királytól, hogyan nyert Szegeden tíz évre fegyverszünetet, hogyan lett Ulászló, Cezarini rábeszélésére, esküszegő, s Várna alatt a magyar sereggel együtt hogy veszett el az esküszegő király és eszküszegető bibornok, mindezt tudjuk a szomorúan tanulságos történetből. »A keresztyén s muzulmán becsület és szóhűség mérkőzött ez esetben a világelőtt, — irja Szemere Bertalan, — s a diadal és ennek minden következménye a muzulmánoké len. Mert ne feledjük el, mikép itt a magyar nép nem saját nevében, hanem mint a keresztyénség képviselője s megbízottja szerepelt, a római szentszék adta elébe a szabályt; ő magát csak ehhez alkalmazta.« Hunyadi, a várnai veszteséget megtorlandó, Vlad oláh vajda nyolcezer emberével és négyezernyi keresztes haddal megszaporítva seregét, szövetségesének, az albániai Castriota Györgynek, kit a szultán Croja várában ostromolt, Szerbián keresztül sietett segítségére negyvenezernyi haddal. A szultán félbehagyva az ostromot, Hunyadi elé jön és a keresztyén hadat 1448-ban Rigó mezején, hol 1389-ben I. Amurat az egyesült szerb-bosnyák bolgár hadat törte meg, kétnapi csatában tönkre tette. A hős II. Amurátnak hős fia, II. Mohamed 1453 május 29-kén Konstantinápoly elfoglalásával, az Európában száz, Ázsiában két sőt háromszáz éves hódításokkal folytonosan gyöngített görög császárságnak véget vetett.*) Mondta-e a diadalmas ifjú szultán, avagy csak ráfogják e kevély szókat: »Valamint az égben egy isten van, e földön is egy uralkodónak kell lennie!« E szavak csak az egykori arab vezér Akbah, Marokkó meghódítója szavainak folytatása, ki Afrika elfoglalása után lovával az atlanti tengerbe ugratva fölkiáltott: »Allah! látod, hogy tovább nem mehetek; mert ha mehetnék, az egész világot neved alá hódítanám!« Konstantinápoly s az egész Balkán félsziget meghódítása után II. Mohamed Nándorfehérvárra, Magyarország úgynézett kulcsára vetette szemét. Évkönyveink bőven beszélnek Nándorfehérvárnak 1456 nyár elején történt ostromáról, a török nagyszerű előkészületeiről, a Kapisztrán János ferenci barát gyújtó szavai által Cseh- s Németországban, főleg a magyar Duna és Tisza mellékén s Szerbiában gyűjtött ötvenezernyi keresztes hadainak, s Hunyadi János és társai tizenötezer fő népbandárjainak hőstetteiről, a Dugovics Titusz önfeláldozásáról, az ostrom visszavezetéséről s a keresztyénségnek a mohamedánokon nyert teljes diadaláról. E harc nem csupán a fanatizált keresztyén népszövetségnek a nem kevésbbé fanatizált mohamedánok elleni harca volt, hanem egyszersmind védharca a hajnalodó keresztyén műveltségnek, az ellene támadt, ezt mást irányba vetni törekvő izlami ellen, melyen tehát a pápa, mint a keresztyénség feje, és a keresztyén népek egyaránt örvendhettek. A török dervisek, mikint három évvel azelőtt Konstantinápoly ostrománál, az elesendő mozlemnek a túlvilági paradicsomban örök ifjúságot s mindenféle gyönyöröket ígértek; a ferenci barátok viszont a kereszteseket képzelhetlen mennyei boldog *) Az oroszok s átalában a keleti hitűek közt el van terjedve a jós hagyomány, hogy a törökök nem tovább mint négyszáz évig fogják bírni Konstantinápolyt. De Miklós cár 1853-ban hiú kísérletet tett: a beteg embertől Konstantinápolytg elfoglalni. E kísérletet, tudjuk, Európa hatalmasságai erélyesen vissszautasították. Konstantinápoly bevételének napja 423 évfordulója volt közelebb a hitvány kényur Abdul Aziz szultán trón-s majd életvesztésének. H. L. 775 saggal, elsőben is azzal kecsegtették, hogy estére a Krisztussal fognak vacsorálni, míg az élők mind a két részről a legyőzöttektől nyerendő martalékot remélhették. A döntő csata július 21-kén történt. Kapisztrán, a nap egyik hőse, fölemelt kereszttel kezében lelkesité, tüzelé híveit s a nyert diadalról azonnal értesítő a pápát, ki a vett értesülés napját, augusztus 6 k át, mint egyszersmind az Úr színe változása emléknapját, a keresztyénség örömünnepévé rendelte. A kapisztrán ferenciek ugyanezen a napon ülik mindig meg a Nándorfehérvár védelmében elesett hatvan társuk emlékezetét. A diadal napját Hunyadi János csak egy hóval élte túl, augusztus 20-kán már meghalt. A kelet harcai közepett, e nevezetes évfordulati napon, hazai történetünk s vele a hős Hunyady János dicső emlékét fölújitani, kegyeletes alkalomnak véltük. Höke Lajos: Fővárosi hírek. * Székács József, irodalmunk s a protestáns egyházi szónoklat köztiszteletben álló kitűnősége, egy idő óta betegen fekszik. De mint örömmel hallottuk, állapotában most már jelentékeny javulás van. * A „Századok“ hetedik füzete megjelent. Folytatása van benne Fraknói Vilmos »Werbőczy«-ről írt érdekes dolgozatának; Thaly Kálmán ismerteti a Szinnyei József új művét, Acsády Ignác az Arnethét Mária Terézia uralkodásáról, Nagy Iván egy Tökölyről szóló magyar emlékiratot s Nyárádvölgyi egy 17-dik századbeli ötvös-szerződést. * A harctéri tudósítónak, kivált a törököknél, erős sora van. A »Per Lloyd« és új »Presse« tudósítói (egyik százados, a másik volt kapitány) közelebb Widdinből Sophiába mentek lóháton, revolverekkel, dragománt, lóőrző embert és csendőrt fogadva maguknak. A sürgönyt és levelet csak úgy küldhetik, hogy vagy egyikök, vagy lovas emberük Konstantinápolyba megy, s ott teszik föl a követségi postán. Az oda való utazás pedig Nistől Tatár-Bazardsikig harmadfél napig tart lóháton s onnan Konstantinápolyig másfél napig vasúton. Mennyi idő és fáradság egy-egy fontos sürgöny vagy levél postára-tételéért, de máskint nem megy. Az első szállítmányt csak aug. 3-kán tehetik a konstantinápolyi postára. Ez aztán az irodalmi munkálkodás — akadályokkal. A krimi háborúban a magyar sajtó legelső harctéri tudósítója, a boldogult Urházy György (a »Pesti Napló«-tól) küzdött valaha ily akadályokkal. A seregekhez is alig juthatott s nagy fáradozásának leglényegesebb eredménye végre is érdekes néprajzi kötet lett: a »Keleti Képek.« * Házasság. Dr. Muraközy Dezső, a füzér-radványi uradalom orvosa holnap délután négy órakor tartja esküvőjét Szimliszt Ilona kisasszonynyal. Az esküvő a szénatéri református egyházban lesz. * Tűz. Szerdán este fél tíz órakor tűz támadt a külső kerepesi úti városi omnibusz-épületben. E tágas helyen több remise van, melyek részint a toloncok számára vannak fordítva, részint istálóknak beosztva. A tűz jobb oldalt, az iroda melletti részen ütött ki a padláson s az ott levő különféle anyagokban bő tápot nyervén, rohamosan terjedt tovább. Mig a tűzoltók megérkeztek, már három remise lángban állt s csakhamar tovább is harapózott a tűz. Féltizenkét óráig öt remise porig égett. A tűzoltók buzgóságának köszönhető, hogy a legszorosabb összefüggésben levő remisek mind le nem égtek. A leégett remisek közül négyben kétszáz ló volt elhelyezve (Deutsch és Brachfelde) az ötödikben volt Vornehm vendéglős lakása és vendéglője. A lovakat szerencsésen kimentették az istálókból s másfelé helyezték el. Ez alkalommal azonban nyolc ló megugrott és ezeket a kerepesi utón fogták el. A leégett remisek mindenike négy öl széles és tizenöt öl hosszú volt. A tűzoltóknak roppant fáradságukba került az oltás, mert a vízcsöveket a Kerepesi úti vámháztól az omnibusz-épületig kellett nyújtani, mi körülbelül négyszáz ölnyire van. A tűz színhelyén rendőrség s később egy csapat katonaság is megjelent. Tizenkettő utánig tartott a tűz. * Az idő bomlik, július derekán áprilisi ingatag időjárás s változékony szeleburdiság köszöntött be. Kedden délben még afrikai hőségről panaszkodott a főváros, este hűvössé vált az idő, kedden visszafanyalodtunk az őszi kabáthoz, tegnap olyan hűs szél fújt, mint tavasz kezdetén s lehet, hogy mire e sorok megjelennek, megint éget az aszfalt s izzad a világ. * Egy agg pár. Az öreg Lemmlein ismerős alak volt Pesten: a városnak félszázad óta buzgó rendbiztosa, valóságos hatalom az élelmi piacokon, parádés rendező az egyházi körmeneteknél, buzgó szolgája a városnak, ki még a múlt héten is (76 éve dacára) buzgón, lelkiismeretesen méregette a váciutca bolternyőit, ha megütik-e a szabályszerű magasságot. Az öreget kedden csapás érte: régi élete párja, ki 74 esztendejéből ötvennél többet áldozott a szenvedő emberiségnek, s mint a város szülésznője a Rókus-kórházban annyi ezer meg ezer újszülött gyermeket tartott a keresztvízre, meghalt. Ötvenegy évet éltek együtt s az öreg biztost igen lesujtá a haláleset. Midőn nejét kiteríték, az öreg búsan feküdt le s azon az éjen ő is meghalt. Amint együtt éltek, úgy együtt is költöztek el. S egy sírba temették őket tegnap. Az utca népe pedig elkezdte magát rémíteni, hogy kolerában haltak meg, s a helyettes kerületi orvosnak , Deutsch M.-nak kellett nyilatkozni, hogy kolerának nyoma sem volt az öregeknél, hanem veselobban s heves bélhurutban húnytak el. * Kormányunk a keleti pestis ügyében intézkedéseket tett, nehogy a háború révén hozzánk kerüljön. Gróf Zichy Ferenc konstantinápolyi nagykövetünk utasítást kapott, hogy az óvintézkedések megtételére hasson a portánál, mely ugyan most nem valami nyájas szemmel néz rá a kleki kikötő elzárása miatt, mindamellett a nagyvezír megígérte, hogy a járványos helyekről (Bagdad tájáról) való csapatszállításoknál igen óvatosak lesznek, sat. * Nyomor. A hetedik kerületben, az erdősoron, dohány utcában, kerepesi utón, szövetség-utcában, több padlás- és pincelakást találtak, hol egy-egy helyiségben hatvan, százhúsz, százötven »hónapos ágy« is van beszorítva, s mindeniknek van gazdája. Az illendőségre és közegességre mily hatása van ily tömeges együtt alvásnak, képzelhető. Az elöljáróság el is rendelte, hogy e helyeket egy hét alatt ki kell üríteni. Ez helyes, de hát hová mennek majd aludni e szegény munkások. Nagy szükség volna olcsó munkáslakók építésére. Nagyobb, mint a sugárúti szép palotákra, melyekben oly kevés a lakó. * Rövid hírek. Tisza Kálmán kormányelnök tegnapelőtt Gesztre utazott, de hétfőn már viszszatér. Péchy miniszter aznap ment némely vasút megtekintésére, de távolléte csak két napig tart. Szász Gyula fiatal szobrász József nádorról mellszobrot készített, egy főszöntvénye tíz forint lesz, fehér márványból pedig hatszáz forintért faragja ki. — Klapkáról azt írja egy bécsi lap, hogy Konstantinápolyban mint katonai tanácsadó fog működni, az »Egyetértés« szerint pedig csak hat hetet töltene ottan. — A szegedi kiállításra a vaspályák és a gőzhajótársulat igazgatóságai kéjutazásokat fognak rendezni mindenfelől. — Tóth Kálmán Balaton- Füreden »Az irigyek« című vígjátékot ir. — Bujanovics Sándor képviselő s Somogyi jogtanácsos a földhitel-részvénytársulat tisztikarából kiléptek. — A kassai püspöki székre Rimely Károly apát kinevveztetését emlegetik, ki a trónörökös magyar nyelvoktatója volt. — Bulyovszky Lilla asszony, bevégezve itthoni vendégszerepléseit, a nyár hátralevő részét gmundeni szép nyaralójában fogja tölteni. — A magyar kormány megvett hárommillióért 13.500 darab tiszai vasúti részvényt, biztosítva befolyását e társaságnál. — A múzeum látogatói panaszkodnak: néha a termekben oly szélt üt a ventilláció, hogy meg sem lehet maradni tőle. — A »Lloyd“ azt tanácsolja a hazai gazdaközönségnek, hogy termését igyekezzék mielőbb eladni s ne tartsa drágán, mert a nyakán veszhet, minthogy a nagy verseny miatt háttérbe szorulhat a magyar búza kivitele. — Az izraelita első betegsegélyző egylet jelenlegi vagyona 11,547 frt. — Az Apáthy István tanár elnöklete alatt nem rég alakult »tűzvéd-biztositó szövetkezet« feloszlott. — Megloptak egy rendőrbiztost, Nagy Pétert, ki lemondva a szolgálatról, kedden haza akart utazni s bőröndjét átadta egy ismeretlen embernek, a ki a vasút felé vett utjuk közben elillant vele. — A honvédegylet köszönetet nyilvánít a légszesz-társulatnak, a Haggenmacher-gőzmalom és lánchid-igazgatóságoknak régi honvédek szolgálatba vételéért; a lánchidnál tizenegy van alkalmazva s nincs ellenök panasz. — Rupp Imre tanácsnok Koryticára ment, nejével együtt. — A vágóhídon próbát tettek a »vágómaszk« (homloktövis) alkalmazásával, mely nem oly kínos élésmód, mint a bárd által történő, kivált ha gyakorlatába belejönnek. A kir. postaigazgatóság figyelmezteti a közönséget, hogy a vasúti menetrendben június elején történt változás következtében, a Bécs, Pragerhof s Kassa felé szállítandó kocsipostai küldemények feladási zárideje este hat órára tétetett. — Ifj. Huber Károlynak Papp Gyula, a volt »Független Polgár« munkatársa ellen (ál-hymen-hír közlése miatt) támasztott perében tegnap volt az esküdtszéki tárgyalás; vádlottat hét szóval öt ellen fölmentették. Vidék. ** Balatonfüredi élet. Pár hét előtt még minden vendég desperált, aki szórakozni jött. B.-Füredre. Az idő szeszélyesen viselte magát. Ború, verőfény, eső, szélvihar, rekkenő hőség oly sebes egymásutánban váltakoztak, mely a legangyalibb türelmet s a legangolosabb phlegmát is próbára tette. A múlt hét vége felé azonban állhatatosabb lett az ég s az éggel együtt a fürdői közönség kedve is derülni kezdett. Mindig nagyobb számmal tünedeztek fel a láthatáron az úgynevezett »egésséges vendégek,« akik kór helyett életet szoktak hozni Füredre s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy »kicsiny nekünk ez a ház, kirúgjuk az oldalát!« JobbaháziDőry Lajos, tolnamegyei földbirtokos, ki minden évben gazdag áldozatokat hoz a fürdőközönség mulattató.”