Fővárosi Lapok 1876. augusztus (174-199. szám)
1876-08-29 / 197. szám
bér, ebből is 3000 fogadott zsoldos, nem bírta megakadályozni az ellenség háromszorta nagyobb haderejének hazánkba törését. Augusztus 6-dikán a király Tolnáról a nádort előre küldte, hogy a töröknek a Dráván átjövetelét verje vissza. A nemesség megkötötte magát, hogy ő a király nélkül nem megy a harcba. Mire a király elkeseredve szólt: »Látom, hogy mindenki velem takaródzik, hogy tehát senkinek se legyen kifogása, holnap isten nevében megindulok s a ti javatokért életemet is kockáztatni kész vagyok.« Ez előzmények után előre látható volt a mohácsi csata szerencsétlensége. Tudjuk, hogy a király, a főpapság, s a nemesség szine ott hullott el, Zápolyai János, meglehet, nem bánta, s ha tán nem épen fajta múlt is, hogy a királyhoz idejekorán nem csatlakozott, de a veszedelmet a maga javára kívánta felhasználni. Dicsvágya elhitette magával, hogy a magyar nemzet benne második Hunyady Mátyását találja föl, s lett belőle a török szultán vazallja. És Zápolyai János után, másfél századig Magyarország birtoka megoszlott a Habsburg és Ozmán-házi császárok, s e két császárt uraló erdélyi fejedelmek közt. Az augusztus 29 -én történt csata s a vidéknek élelmiszerekért öt napig tartott megrablása után a hetvenezernyi török had szeptember 3-dikán azon az utón jött föl Mohácsról, Tolnán, Földváron keresztül Budára, melyen az előző hóban a magyar király járt volt végzetes útján. Budáról, honnan az özvegy királyné a rémhírre Pozsonyba s vele együtt a polgárok nagy része tova futott, a visszamaradt polgárok küldöttsége a főváros kulcsait Földvárig vitte a diadalmasan fölvonuló Szolimán elé. A szultán szept. 10-dikén, tehát hatnapi gyorsmenetben ért Budára, holott ötnapi tartózkodása s ezalatt hadainak a vidék megrablására széteresztése után, Budát fölégetvén, seregestől Pestre áttakarodott, s Péterváradon és Belgrádon át tért vissza Konstantinápolyba. Föltehetjük, hogy a szultán ez alkalommal Mohács és Buda környékén embert nem raboltatott, de bezzeg kisepré lakosaiból a Duna és Tisza közét! Nem túlzás a hagyomány, hogy a török ekkor kétszázezer magyar rabot hurcolt el magával szolgaságra. Szolimán utóbbi öt hadjáratában s az egyes pasák kicsapongásaiban más kétszázezer, az előző századból több mint háromszázezer rabul elhajtott emberrel fogyasztó a török Magyarország lakosságát. A megriadt nép a nádasokba, rengeteg erdőkbe menekült, de ott, hol sem erdő, sem nádas nem rejti el az embert, mint a tér és alföld legtöbb helyein , a nép teljesen kipusztult. Szerémi György szemtanú beszéli, hogy az anyák ijedtekben magukra hagyták gyermekeiket, kik aztán éhen vesztek el, így pusztuit a szegény magyar. Csoda, hogy újra meg tudott szaporodni. A XVII-dik század végén hazánk déli megyéi úgy le voltak tarolva, mintha a jég vágta volna el. Egésséges államtestben a király testi lelki betegségét, kiskorúságát, vagy mint a két Jagellónál, hanyagságát, a jó kormányrendszer s a főemberek bölcsesége pótolhatja; de ott, hol az ország dolgait intéző főurak közt annyira eláradt az önkény, a magánérdek hajhászata, a közszellem hiánya, mint a mohácsi vész előtt és után nálunk, ott a föloszlás jelei nyilván előállanak, s előáll külről is az alkalom, mely e föloszlást végrehajtja. A török beütés előtt, a hadi költségek födözésére, a templomok kincseit, a pápai követ engedélyével, pénzzé veretés végett egybeszedték; de nagyobb részök az adó- és kincsszedő urak kezén ragadt. Báthori nádor a mohácsi csatából futtában a Pécsről menekülő káptalan tagjaira akadt és ezektől a templom kincseit elszedte. A rész hirére Budán, Pozsonyban a pórnép nekiesett a zsidóknak, s ezeket fosztotta ki. A királyné holmjait Budáról Pozsonyba szállító hajókat az esztergomi várnagy rabolta ki. A Pécsről menekülő polgárokat Verbőczi Imre dombóvári hajdúi fosztották ki. A pálos barátok, féltett egyházi kincseiket, 91.000 forint értékben, ideiglenesen mint biztos helyre Homonnán a Drugeth családnál tették le megőrizés végett, de alig kaptak vissza belőle pár ezer forint árat. Ahol a felsőbb és alsóbb körökben ennyire eláradt a gonoszság, ott iszonyú csapásoknak kellett bekövetkeznie, hogy az utódok jobb erkölcsökben növekedjenek föl. S ha visszagondolunk ma, a mohácsi vész évfordulóján, e sötét múltba, nem lep-e meg bennünket aggodalom a jövő miatt ? Napirenden a sikasztás, szökés, váltóhamisítás, öngyilkosság, nemes urak pazarlása, csődje. A légkör most is nyomasztó, s azon kell lennünk, hogy megtisztuljon, mert mindig igaz marad a régi költő szava: »Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs!« Hőke Lajos, szép tehetség: Tóth Ede , a közelben (Várgedén) élt s halt meg a költői lelkű Adorján Boldizsár s neje Lemontin Emilia, sok Shakspeare-mű első magyar fordítója, s fiók (Lőrinc) most is ott lakik. Vonzó város volt ez mindig. Kedvtelve mulatott benne egykor Petőfi, s irt és tervezett benne sok kisebb-nagyobb költeményt, köztük »Salgó«-t és »Szécsi Máriá«-t. Akik akkor környezték a magyar Tyrteust, bizony nem oly játszi kedvű,lobbanó szivű dalos ifjak már őszhajat, deres szakált kaptak, s némelyikből nagyon »csöndes ember« lett; de megmaradt a városban a jó magyar kedély, vig szellem s a vidék most is a régi még: egyre csinosodó város, nyájas völgy, itt-ott várrom, kékes ködben elszórt falucskák, csevegő vizek, kis malmok, az ég derűje s az emberek szívessége. Itt született valószínűleg s itt élte le hosszú életét a »Murányi Vénus« költője, Gyöngyössi is. Nagy becsületben állt ő itten. Átalában mindig volt itt érzék a költészet, a művészetek, de még a nemesi műipar iránt is. Már a 15-dik században, a nemes emberek után, mindig első helyen említik az arany- és ezüstműveseket (auri fabri,) s noha egy lapban nem rég valaki azt állította, hogy a 16. és 17-dik századból alig három magyar ötvös nevét ismerjük az egész országból, én csak egy pár nap alatt tíz ötvös nevét írtam ki a rimaszombati városi levéltár jegyzőkönyveiből. Ama századokban szépen virágozhatott itt az ötvösök műipara. De még az óraművesség akkori művésziebb termékei is szép pártolásnak örvendhettek. A polgármester szobájában van egy díszes asztali óra, mindenféle barok izlésű, dúsan aranyozott facifrázatokkal, a 17-dik század ízlése szerint van rajta figura is: az óra porcellánja fölött két rézajtó nyilik meg minden óraütéskor s egyiken eltűnik, a másikon kitűnik egy-egy katonaalak, mig a facifrázat tetején csibakozó törökül; a porcelánlapra rá van jegyezve: »Widmann Rhein, Erlau.« Legalább száz évvel régibb ennél a városkapitány szobájában álló, masszív rézóra, toronyalakkal, íróasztalra való, porcellán lapján e felirattal: »renovat. 1765.« Török János urnak is van egy régi órája, réz mutatólappal. A két utóbbi alkalmasint besztercebányai mű. Az első és utósó óra játszik is egy pár dalt, s különös, hogy egymáshoz hasonlító török indulót is játszik mind a kettő. Az első óra azt bizonyítja, hogy az órásipar szépen virágozhatott Egerben is s a törökök nagy kedvelői és vevői lehettek a szép óráknak, különben nem volna e régi órán csibakozó török s nem játszanék egyik sem török indulót. De hagyjuk a régi könyveket, iratokat, órákat, ötvösöket, s emlékezzünk vissza pár sorban a mai jó lakosságról, mely oly szívesen fogadta a történelmi társulat tagjait. Egymást érték az ünnepek. Egy nap a történetbúvárok gyűléseztek, másnap a néptanítók, kántorok, mesterek, felekezeti különbség nélkül. Egy este volt műkedvelői előadás is, (»A dicsőség bajjal jár« s »Angolosan«) s a női szerepekben Győri Aranka, Eperjessy Erzsiké, Birstinger Hermin k. a. kedvesen tűntek föl. Volt a szép városkertben víg estély is s táncoltak, hol a szabadban, hol a fürdő termében, mígnem az esti tízórai vihar szét nem űzte a mulató társaságot. A történelmi gyűlés tagjai mindig örömmel fognak gondolni Rimaszombatra és Gömör megye többi pontjára, ahol csak megfordultak, s nemcsak okmányok zsákmányaival, hanem a vendégszeretet kedves emlékeivel is térnek haza. Fővárosi hírek. * A statisztikai kongresszusra vagy kétszáz külföldi vendéget várhatunk (132 már szombatig bejelentő érkeztét, s kétszáz lesz a belföldi tag is. A legtöbb külföldi a ma esti bécsi hajóval érkezik meg s a főpolgármester, polgármester, Keleti Károly bizottsági elnök és több tag Vácig mennek eléjök. A megnyitó ülés pénteken d. e. tiz órakor lesz az akadémia dísztermében s József főherceg nyitja meg, kinek szavaira egy külföldi tag válaszol. Aztán a főherceg távozik s Trefort miniszter veszi át az állandó elnöklést. Az elhunyt kiváló statisztikusok bejelentéseinél Keleti Károly Fényes Elek fölött, Kőrösy József pedig Horn Ede fölött mondanak rövid emlékbeszédet. Egy hétig tart a gyűlés a szakosztályok (elmélet és népesség, igazságszolgáltatás, közegésségtan, föld- és erdőművelés ) az ipar, kereskedés közlekedés- és pénzügy-osztályok tanácskozásaival, aztán következnek (7-dikén) a kirándulások (csak kétszáz személyijei) Mezőhegyes, Arad, Boksán, vasúti gyártelepek, Baziás, Orsova, Mehádiára s Temesvárról vissza. A szegedi kiállítás megnézése elmarad. A tárgyűlés Budapesten lesz. A fővárosi ünnepélyek sora ez : csütörtökön fényes estély buffet-vel a redouteban, később banket, búcsúestély. József főhercegnél már holnap mutatják be a vendégeket. A belföldi tagok is adnak lakomát a külföldiek tiszteletére. A főváros kiválóbb intézeteit, a dunai és sugárúti építkezéseket, Margit-szigetet, budai hegyeket megmutatják a vendégeknek. A színházakban díszelőadások tartatnak ; könyvtárak, kaszinók, klubok nyitva lesznek a vendégek előtt. Az akadémia palotájába graphikai kiállítást is rendeznek, melyet a közönség szintén megnézhet szombattól kezdve. A fővárosi bizottság is megállapíta már a vendéglátás sorrendjét, kiszemelte a férfiakat, kik a külföldieket vezetni fogják a tanodákba, tornacsarnokba, vegy- és élettani intézetekbe, múzeumba, vágóhídra, vámpalotába, műmalomba, Lloydterembe, új városházára, árvaházakba, a lipótmezei tébolydába, az Esterházy-képtárba sat. A vendégeket a bel- és lipótvárosi fogadókba szállásolják, de ahol a vendégek maguk fizetik a lakdíjat, a csütörtöki estélyen Rácz Pali fog muzsikálni; szombaton d. u. kirándulás lesz a kőbányai sertéshizlaló és Dreher-sörgyár megnézésére, este pedig a nemzeti színház díszelőadása, a »Hunyadi László,« s a tagok számára az erkélyt, tiz páholyt s elől egy zártszéksort tartanak fen ; vasárnap a Medgyaszay igazgató által dij nélkűl felajánlott gőzösön a szabályzási munkát s az óbudai hajógyárat nézik meg s este a népszínházban lesz előadás: a »Csikós,« 4-dikén d. u. öt órakor a »Hungáriá«-ban négyszáz terítékű ebéd (egy teríték hét forintba kerül a városnak, mely ebédre József főherceget s Trefort minisztert küldöttséggel hívják meg, hivatalos toaszt csak négy lesz; 6-án a közúti és hegyi pályán kirándulás a svábhegyre, aláírási búcsúlakoma (egy teríték hat forint) az Eötvös-villában s ez alkalommal szolgálják föl a 450 palacknyi »kongressz-bort,« melyet e célra a gazdasági egyesület gyűjtött hazánk legjobb boraiból. * Kitüntetés: A pannonhalmi templom restaurálja : Storno Ferenc soproni fesztész a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta meg, a hazai templomi festészet körül szerzett érdemeinek elismeréséül. * Lubbock és Pulszky. Az őstörténelmi kongresszus küszöbén épen jókor jelent meg a természettudományi társulat egy kiadása, a könyvkiadói vállalat aláírói számára. Ez Sir John Lubbock »A történelem előtti idők, megvilágítva a régi maradványok s az újabbkori vadnépek életmódja és szokásai által« című világhírű könyvének második kötete 324 lapon, egy műlappal s 58 fametszetű ábrával. Forditá Öreg János tanár. E kötetből a »folyamátgörgette kavicstelepekről,« az angol és franciaországi ama nagy fölfedezésekről, melyek az ember legrégibb nyomait nem keleten, hanem a Szajna és Themse sat., mentében lelték meg, az ember régiségéről, az újkori vadnépekről sat. szerzünk alapos ismeretet, az előadás világossága, az észrevételek mélysége, a tárgyak érdekessége által pedig valódi élvezetet. Öröm elgondolni, hogy ma már nálunk is ily könyvek jelennek meg s terjednek el egyszerre széles körben. Nagyban emelte e kiadás értékét Pulszky Ferenc, ki nemcsak a fordítást vizsgálta át,hanem ahhoz egy 58 lapra terjedő, 26 ábrával illusztrált bevezetést is írt, ismertetve érdekes előadásban a hazánkbeli nevezetes őstörténelmi leleteket, s kimutatva, hogy a talált csontvázak bizonyítása szerint létezett Magyarországban is barlangi ember, valamint létezett a bronzkort megelőző rézkor is, mely utóbbinak kimutatásával egy egész régészeti iskola amaz állítása van megingatva, hogy a kőkorszakra mindjárt a bronzkorszak következett. E jeles tanulmány lényege bizonyára élénk eszmecserét fog szülni az őstörténelmi s antropológiai kongresszuson is. A propos könyv ez most különösen s minden időre nagybecsű munka átalában. * Gyászlapot kaptunk, melyben Hevesmegye köztiszteletben álló főispánja: Beöthy Lajos, maga és gyermekei (Etelka és Béla) nevében felejthetlen kedves nejének, Szajoli Fejér Máriának végelgyöngülésben történt elhunytét jelenti. A kitűnő magyar úri hölgy múlt kedden este, 65 éves korában hunyt el s pénteken temették el a törteli sírkertben. Béke hamvaira. * Hymen. Az egyesült fővárosi takarékpénztár titkára, dr. Zsoldos Károly eljegyezte Kröckel Henriette kisasszonyt. Lukács József, a zólyomi vasúti olvasókör alelnöke ma egy hete jegyet váltott Dalmay- Magyar Karolina úrhölgygyel a fővárosban. * Orosz tisztek tömegesen utaztak át közelebb hazánkon. Vasárnap is érkezett tizennégy férfi s egy asszony, ezeket azonban belügyéri rendeletre letartóztatták. Polgári ruhájuk van, de alatta katonakabát. A városházára vitték őket s nagy néptömeg csődült össze nézésekre. Tegnap is érkezett harminc orosz s a gőzössel akartak Belgrádba utazni, de ezeket is egyelőre itt fogták. Egy szentpétervári pánszláv egylet küldi őket a szerbek segélyére. Tegnap reggel az »István főherceg «-től öt orosz tiszt (köztük egy Sologub nevű) utazott innen hajón el. Ezekre, úgy látszik, nem terjedt ki a rendőrségi szigor. Mondják, hogy az utosó héten, kétszáz orosz tiszt utazott volna így át fővárosunkon. Különben azt mondják, hogy tegnap este már a letartóztatottak is elutazhattak, mert Jekelfalussy Lajos rendőrfőnök rendelet adott szabadon bocsátásukra. * Balázsíró asszony Leonórájáról (a »Troubadour«-ban) ezt írja a »P. Lloyd« zenetudósitója, (egy jeles zenetanár) »keresztültörte a jégövet, mely sajátlagi vérmérsékletét eddigelé nem igen engedte érvényre jutni; ma már kifejezésképesebbnek érzi magát s ezért jelentékenyebben is hat; tegnap is (szombaton) nagy és élénk tetszésre ragadta a közönséget, bebizonyítva, hogy operánk kiválóbb erői közé tartozik.« * Rima-Szombatról. (A »történelmi« vándorgyűlés alkalmából.) (D.) Derék város ez a Rimaszombat. Innen került ki s itt halt meg az első magyar szobrász, Ferenczy István; ide való volt az öreg Szentpétery is, a Benvenuto Cellini ércművészetének utósó mivelője; ide járt évek során át be hamvai lakhelyéről Tompa Mihály; nem messze innen született a korán kiégett — 127 —