Fővárosi Lapok 1876. november (251-275. szám)

1876-11-14 / 261. szám

tat. Csak a tüntetők számára nézve történt nagyítás, mert nem ötszázan, hanem csak hatvanan vettek részt benne. Wagner építész, kinek telkén fekszik a mecset, kertésze által meg is nyittatá az épületet, melynek falába szöget vertek s arra tűzték föl a nemzeti és török szinű szalagokkal ékített koszorút. Ott van az most is, tanúbizonyságnál, hogy a »rózsák atyjá«-nak hamvai fölött csakugyan volt ezúttal ke­gyeleti és rokonszenvi tüntetés. * A cib­era-körben szombaton kedélyes estély volt, mely különféle élvezetet nyújtott élénksége által. A gondosan összeállított programm a következő rész­leteket tartalmazta: »Változatok,« Umlauttól, előad­ták : Gilovszky Katalin kisasszony, gr. Keglevich Ödön és Kittel Frigyes; Schubert egy dala, és Zimai »Nem tudom én« magyar dala, énekelte Szabó Lajos; »Potpourri« előadta Lengyel Amália kisasszony; »Eltűnt boldogság« és a »Magány« dalok Sturmtól, előadta maga a szerző ; »Humorisztikus felolvasás,« Éder Gyulától. Az előadott darabok tetszettek. A hangverseny után reggelig tartó tánc volt. * Rövid hírek. A török sebesültek javára Vass Imre szolgabirói segéd Csernekről két forintot küldött szerkesztőségünkhöz. — A mintarajztanoda ünnepélyes megnyitása holnap lesz a sugáruton. — Grünwald Béla zólyomi alispán királyi tanácsosi címet kapott, kiváló érdemeinek elismeréséül. — Ráth György kir. táblai tanácselnök megbízást ka­pott az új polgári perrendtartás elkészítésére.­­ A múzeum régiségtára vagy egy hóra el lesz zárva, mivel Klösz fényképész annak becses­ tárgyait (elő­ször az ékszertárban) a saját költségén le fogja fény­képezni, hogy így a múzeumunk ritkaságainak isme­rete képek útján is terjedjen; a zárvatartás idején a képtár lesz látható a régiségtár napjain. — Októ­berben 15.969 személy látogatta a muzeum gyűjte­ményeit. — A történelmi társulat dec. 7-kén tartja elnökválasztó közgyűlését s ugyanakkor választmányi ülés is lesz Wertheimer Ede kolozsvári magántanár értekezésével »a velencei levéltárakról.« — A Frank­­lin-társulatnál csinos kis adoma-kötet került ki a sajtó alól: »Menyecskék könyve,« összeszedte s ügye­sen megírta egy »Rokkant huszár,« ki a »Nemzeti Hirlap« tárcájába elmés adomákat irogat; a kötet ára egy forint. — Az erdősori szegények háza bokréta­ünnepét a szombat­ esti szélvészes időben tartották meg s a zivatar dacára nemcsak zászlók, szalagok lobogtak a fölépült falakon, hanem még tűzi­játék is volt, a sok hangos áldomás mellett. — A fővárosnak háromszázezer forintja volt betéve a bukott pesti népbankba s a ferenc- és józsefvárosi takarékpénz­tárba; a népbanktól nem kaphatott még vissza sem­mit, de a takarékpénztártól már visszafizettek hatvan száztelit, a többi pedig a »Két oroszlán« házon van biztosítva. — Azt a Burlini Miklós nevű, trieszti származású »Skating-Rink«-vállalkozót, ki főváro­sunkban vagy ezer forintig csalt meg többeket s az­tán megszökött, elfogták Velencében , hol anyjánál Mestek név alatt tartózkodott; kiadatása végett lépé­seket tesznek. — A buda-kanizsai vonalon a szom­bat­ éji hófúvások forgalmi zavarokat idéztek elő, úgy hogy szombaton se Uj-Szőnyre, se Fehérvárra nem mentek vonatok, de vasárnapra már elháriták mind az akadályokat. — A felső kopartról szombaton dél­után egy feketeköpenyes, szürkeruhás, középkorú asszony ölte magát a Dunába; nevét nem tudni. — A herminatori színházban szombaton a Deák-szo­bor javára lesz előadás: Buchbinder »Water Deák« című 4 felvonásos színműve. — Girókuti Ferenc nyolcéves egyetlen fia meghalt. — Tsernajeff sere­géből egy francia százados, (egykor kommunista,) időz most Budapesten, sok roszat mond a muszka tisztekről, kik folyvást civakodtak a szerbekkel; a százados v­égkép ott hagyta Szerbiát. — A szabad­elvű párt abban állapodott meg, hogy a törvényes ka­matláb nyolc­száztól­ legyen.— Az írói és művészi kör ma este kilenckor lakomát ad Liszt Ferenc tiszte­­letetére kétforintos terítékkel. Vidék. ** Zemplénből Írják, hogy gr. Andrássy Károlyné szül. Szapáry Etelka grófnő te­metését mára tették át, mivel legidősb fia, a külügy­miniszter halaszthatatlan közügyek miatt csak teg­nap utazhatott Terebesre. Valóban mély részvétet ébreszthet mindnyájunkban a gondolat, hogy a poli­tika legterhesebb gondjai és akkor nyomják külügy­miniszterünket, midőn szerető fiúi szívét a legmélyebb csapás érte. Felső-Magyarországon, hol az elhunyt grófnőt sokan ismerték személyesen, a legőszintébb gyászt érezik e haláleset miatt, mert e kitűnő hölgy valódi példány:asszony volt szív és értelem tekinteté­ben egyaránt. Ő a hazának nevelte fiait s maga nevelte, mert korán özvegyen maradt. A szabadságharcban legkisebb fiát is, Aladárt, odaadta katonának; ez Bem tábornok segédtisztje lett; ugyanakkor Man gróf főispáni tisztséget viselt; Gyula gr­óf pedig hon­védezredesi ranggal a török udvarnál szolgálta ügyün­ket, hogy mily sikerrel, megmutatta később menekült­jeink testvéri fogadtatása. A grófnő, már akkor is Tulajdonos: Tóth Kálmán. 1228 koros hölgy, de egyszersmind példányképe a déli ma­gyar matrónáknak, környezetében buzdított, adako­zott, lelkesített a szabadságügy érdekében. E sorok írója emlékezik egy megható jelenetre, mely akkori­ban a sátoralja­ujhelyi országúton történt. A gácsor­­szági határszélen katonai csapatokat vontak össze, hogy ezek a zempléni, beregi és mármarosi szoroso­kon törjenek be. Ezek ellenére néhány újonnan ala­kított zászlóaljat küldtek gyorsan, de elég rosz fegy­verekkel. A­mint a kemény tél elején egy csapat az országúton haladt, úri hintóval találkozott. A hintó megállt s a grófnő szállt ki belőle. Nem tartott pat­­hetikus beszédet, hanem annyit mondott csak kényes szemmel a fiatal újoncoknak: »Fiaim, az isten áldja meg fegyvereiteket!« S egy pár ré­­stul öltözött újoncnak pénzt adott át, hogy a városban vegyenek maguknak meleg ruhadarabot a katonakö­peny alá. Aztán hosszasan nézte az elvonuló csapatot, mely lelkesen éljenezte a kitűnő magyar úrnőt. ** Vidéki hírek. Kolozsvárit néhai gr. Mikó Imre emlékére a kolozsvári ev. ref. egyházmegye va­sárnap a bel-farkas utcai templomban gyászünnepélyt rendezett; énekelték Erkel Ferenctől a »hymnuszt«-t, imát mondott Szász Domokos lelkész s emlékbeszédet Szász Gerő egyházmegyei esperes. — Odry Lehel »Piros Panna« népszínművét vasárnap adták elő Ko­lozsvárit. — Bodó György tordai törvényszéki jegyző Bodó Ilka kisasszonyt jegyezte el; Govrik Ákos dancsházi birtokos Marosi Eliz kisasszonynyal váltott jegyet; dr. Berger Gyula esztergomi fiatal ügyvéd ma tartja esküvőjét Wallfisch Ilka kisasszonynyal. — Medvey Etelka kisasszony elhunyt Esztergomban, 16 éves korában. — Nyerges-Újfaluban, mint írják, egy hatlábú malac jött a világra, nem kacsa ? — Veszprémben egy negyedik osztályú ifjú, Hollósy De­zső közelebb agyonlőtte magát; atyjához írt levelében igy szól: »Éltem, szenvedtem, meguntam az életet, mert hiába vártam gyönyöreit. Elhagytam a földi csalódások délibábjait. Isten veletek! szerettem, imád­tam!«; korai csalódás és szomorú életuntság. — Gróf Esterházy Pál a télre Nizzába utazott, csalá­dostól. — Fehértemplomba haza tért Micsin gaz­dag fogadós fia, ki előbb osztrák hadnagy volt s aztán szerb szolgálatba lépett; e miatt most letartóztatták. *** Bécsi hírek. Az udvar nem mehet már az idén Kladrubba a beállt kemény tél miatt s Thurn-Taxis főlovászmester utazott oda, hogy az udvartartáshoz tartozókat Gödöllőre szállítsa.­­ Bécsben szombaton éjjel olyan havas zivatar volt, mely még a forgalomban is tetemes zavarokat oko­zott. — Brünnből írják, hogy pénteken a morva­­neustadti postakocsiról húszezer forintos pénztáskát (köztük hatezer forintnyi adót) loptak el ismeretlen tettesek. — A bécsi esküdtszék bírósága a prágai »Politik« szerkesztőjét, Srl Adolfot négyhavi bör­tönre s száz forint pénzbírságra ítélte, mivel a lap egy cikkében egy kereskedelemügyi tanácsos is (név nélkül) vádolva volt, hogy a vállalkozóktól nagy pénzt fogadott el, de a szerkesztő nem tudta megnevezni, hogy ki az a tanácsos s átalában kiderült, hogy alap­talan, könnyelmű vád volt az egész.­­ Az osztrák belügyminiszter felkérte a magyar kormányt, hogy a vándor cigányok átkelését az osztrák határokon gátoltassa meg. Külföld. *** A keleti háború már megindult Anglia és Oroszország közt, egyelőre hivatalos toasztok és be­szédek vontcsövű ágyújából. Kezdte, tudvalevőleg, Disraeli angol kormányelnök, ki a lord-mayor lakomá­ján fenyegetőleg jelenté ki, hogy ha kell, Anglia job­ban el van készülve nagy háborúra, mint bármely más hatalom, segélyforrásai kiapadhatatlanok s ha hadjáratba kell szállnia, nem végzi el azt előbb, mig az igazságnak meg nem adatik a magáé. Ez az igaz­ság : a szerződések tiszteletben tartása s a török biro­dalom területi épsége. E fenyegető beszédre a béke­szerető cár egymásután két löveget sütött el. Moszk­vában a rendi képviselők s aztán a nemesség és városi képviselet fogadásánál azt mondá, hogy igyekszik fentartani a békét s kímélni az orosz vért; de ha nem lesz biztosítva a keleti keresztyének helyzetének lénye­ges javítása, akkor önállóan fog működni (értsd: hadat üzen,) s reméli, hogy egész Oroszország követni fogja szózatát. E beszédben a cár igen megvetőleg nyilat­kozott Szerbiáról. »A montenegróiak — úgy­mond — ez egyenetlen harcban is igazi hősöknek mutatták magukat, a­mit, fájdalom !, nem mondhatni a szerbek­ről, habár soraikban annyi orosz önkénytes onta vé­rét a szláv ügyért.« Átalában Oroszországban kese­rűen beszélnek a szerbek gyávaságáról, kik nemcsak hogy cserbe hagyták az orosz önkényteseket, de sőt le is lőttek több muszka tisztet, (Djunisnál százhúszat,) csak hogy annál szabadabban futhassanak. Szent­pétervárit nem­rég még az a mendemonda is szár­nyalt, hogy Nikolics hadügyér leszúrta volna Tser­­najeffet. A taskendi győző azonban a belgrádi konok­­ban ünnepelteti meg magát, ígérve, hogy majd kiesz­­közli ő a nagy orosz segélyt. A beligrádi szép napoknak vége. Ott tele volt a zseb aranynyal, a pince francia és magyar borral s folyt a dőzsölés, míg Abdul-Kerim vé­get nem vetett neki. Most Tsernajeff a cári engedély­t várja, hogy Oroszországba utazhassák. Otthon azonban azt kívánja a közvélemény, hogy menjen haza mielőbb valamennyi muszka tiszt. Haragszanak Szerbiára, hogy nem bírt a törökkel oly könnyedén elbánni, a­mint hitték. Oroszország nagyban csalódott a török sereg erejében, s most e csalódásért haragszik a szerbekre, mert neki kell hozzá látni a dologhoz, vagy megfu­­vatni a kudarc hátrálóját. Az orosz sereg mozgósítási rendelete, hír szerint, e hó 18-dikán adatik ki, a déli sereg vezényletét Miklós nagyherceg veszi át; pénzzel a déli nagybirtokosság, több város s a szibériai nagy­­kereskedők szolgálnak. A béke arany hídját bajosan fogják föl­építhetni a nagykövetek, kik e hó 25-én látnak az előértekezletekhez Konstantinápolyban. Most már élelemszállitás végett a kleki kikötőt is megnyitják. —­A semlegességi vonalak megállapítását alkalma­sint Zajcsárnál kezdik, minthogy a bizottság Yiddin­­ben van. — Nikitának, hir szerint, hajlandó a porta egy kis területrészt engedni át s csak az a kérdés , hogy a fejdelem nem remél-e többet nyerhetni euró­pai háború esetében. —A porta kérdést intézett Gö­rögország hadi készülődése miatt; egyébiránt egy angol flotta untig elég az athéni királyság megköté­sére. — Muktár és Mustai pasák 10-dikén tíz zászló­aljjal tértek vissza Zaslapból, hol csak egy zászlóalj maradt, Trebinyébe. — Bulgáriából újra terjesztenek egy rémhírt: négy török Tatár-Bazardzsiknál elra­bolt egy keresztyén nőt, kit másnap halva találtak meg; gyilkos­ait befogták. — A szerb skupstina de­cember elején ül össze, dönteni a békeföltételek ügyé­ben. — A cár beszédét berlini és bécsi lapok a háború előrevetett árnyának tekintik. — A porta. hir sze­rint utasítá londoni követét, Musurus pasát, hogy az értekezleti terv elejtésére s békeföltételek előterjesz­tésére hasson ; a porta attól tart, hogy az értekezlet aláásná tekintélyét saját népe előtt is. — Serajevoba és Mostarba parancs érkezett, hogy minden nélkülöz­hető csapatot Konstantinápolyba küldjenek. — A szerb kormány haza eresztő a drinai sereget s a fő­hadiszállást Prajevácból áttette Sabátzba. Külföldi hirek. Livádiában az orosz trónörökös oroszúl szólítá meg Slaniceanu román hadügyért s midőn ez megjegyzé, hogy nem érti e nyelvet, a nagyherceg csodálkozva mondá: »Hogyan?, szláv eredetű román létére nem tudni oroszúl!« — Olaszországban is egész Rómáig egyszerre fagypont alá esett a lég hőmérséke; Konstantinápolyban pedig újra havazott, a­mi ott november elején elég nagy ritkaság. Trebinyéből pláne azt írják, hogy éjjel 37 katona és húsz ló megfagyott volna.­­ A „Figaro“ »Un divertissement folié« cím alatt részletet közöl Jókai »Szegény gazdagok« regényéből,­­a betyárok­kal teli csárda rajzát, sőt,­ nehány adattal a regény­íróról, kit a fordító szerint: »magyar Dumas«-nak hívnak honfi­társai. — Az egyptomi pénzügyminisz­tert , Sadyk pasát, hir szerint, elbocsátották a szol­gálatból, mivel az állami értékügyek ellenére mű­ködött; kairói sürgöny szerint: a minisztert Dongu­­lába száműzték, de útközben meghalt. — Pápai államtitkárnak, Antonelli helyére, Simeoni bibornok, a madridi pronuntius neveztetett ki. — Károly fej­e­delem vasárnap Bukarestből Krajovába utazott. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. (Beküldetett.) A budai keserűvizek előtt­­ szép jövő nyílt azáltal, hogy az európai hírnevű Mat­toni Henrik kereskedőház tulajdonába ment át mind az öt forrás, s az azokat összekötő vaspálya. Mattoni Henrik, ki húsz év óta a karlsbadi ásványvíz szál­lítási üzletnek bérlője, továbbá az európai hírnévre emelkedett gieszhübel-puchsteini és bécsi ásványvíz - kereskedés és ezek számos fióküzleteinek tulajdo­nosa, amaz átalánosan elismert érdemet tulajdonít­hatja magáénak, hogy ő az ásványvíz-kivitel csekély­jelentőségű üzletét egész iparággá emelte, s így a budai források kitűnőségére igen élénk világot vet az, hogy ezeket e sokat tapasztalt s a gyógyvízpia­­cot teljesen ismerő férfiú vette meg. Érdekesnek ta­láljuk különben megemlíteni, hogy boldogult Eötvö­sünk, ki Karlsbadnak sok éven át állandó vendége volt, már évek előtt ajánlotta Mattoninak, hogy mű­ködését Budára is terjeszsze ki. 404 Nemzeti szinház. Ma, november 14-én: MÁRTHA, vagy: a richmondi vásár. Víg opera 4 felv. Irta Fridrich, fordította Szerdahelyi. Zenéjét szerzette Flotow. Harriet Durham . Benza I. Nancy, meghittje Saxlehner Tristan Mikrefort Kőszeghy. Lyonéi .... Bogyó A. Plumkett . . . Odry L.­­ Richmondi biró . Nev. I Tanácsirnok . . Perron. Kezdete 7 órakor. Népszínház. Ma, november 14-én : Az új peleskeiek. Nagy népies bohózat énekek­kel és tánccal 5 felv. Hámos Barnabás, peleskei birtokos . Tihanyi. Aranka, leánya . Danez N. Izabella .... Klárné Ragadós György . Tamási Zoltán, fia . . Sziklai E. Légyvesztő . . Solymosi Zajtai Béla . . Eőri Rózsahegyi . . Zádor Halmai .... Együd Mayer .... Horváth. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat.

Next