Fővárosi Lapok 1876. november (251-275. szám)
1876-11-21 / 267. szám
dom, de a művésznő másnap igazán ott pompázott a női karzaton ... És mikor aztán Francesconit a terembe vezették, a finom csipkezsebkendőkből hirtelen hány fénykép bújt ki és hány szép száj feledte magát nyitva, hogy a borotvált képű, finom bajszú fiatal ember helyett szőke körszakállas arcot láttak megjelenni, melyet aggá tett a kétségbeesés. Hanem mondhatni, a díszes közönség meg is volt elégedve a törvényszéki sporttal. Összetörtebb, megsemmisültebb gyilkost e falak közt még nem láttak. A nyárfalevél mint rablógyilkos, ez egészen új volt. Torkában nem volt hang, szemében nem volt tekintet. Aki egy embert háromszor gyilkolt meg: golyóval, kötéllel és késsel, az most csak fejével tudott biccenteni és ha suttogott valamit, még az elnök is alig hallotta. Az ilyen nem ember többé; lelkét elveszítette akkor, mikor iszonyú tettét elkövette , azóta pedig elvesztette testét is, melylyel rendelkezni többé képtelen. Mily fölséges alkalom a tanulmányozásra! Mert tán csak nincs okunk abban kételkedni, hogy Knaak úr, a Carl-színház első komikusa igazán csak azért jött ide, hogy művészete érdekében a halálos rettegés jelentkezési módját tanulmányozza. Jövő alkalommal aztán, majd ha megint cigánykereket hány a színpadon, ennek a halál fiának félig öntudatlan mozdulatait mily pompásan fogja fölhasználhatni! Szörnyű tanulmány, — még ha igazán az volna is. In anima vili, pedig emberen esik meg. Olyan, mint mikor eleven állatot boncol az élettan búvára és tudományos hidegséggel szemléli, jegyezgeti, miképen vonaglik az áldozat, ha ezt vagy amazt az idegét nyomja, metszi, égeti. . . Oh, csupa tudományos érdek mind. De aztán mily alapos, lélektanilag indokolt cigánykerekeket látunk is majd a »Szép Helena«-ban vagy »Graziellá«-ban! Az lesz majd csak a magasabb Lecocq! Hevesi Lajos: Fővárosi hirek. * Királyné Ő Felsége nevenapját a szeretet és hódolat ájtatával ülte meg a főváros. A városház tornyán, középületeken, konzulok lakásain zászlók lobogtak. A budavári helyőrségi templomban, holláth József apát misézett, a kormányelnök, a honvédelmi miniszter, a két ház elnökei, a főpolgármester s a hatóság főbbjei, a megyei főispán, az egyetem képviselői, a hadparancsnok és a többi tábornok, a törvényszékek elöljárói, a konzulok is jelen voltak. Istentisztelet után a főváros küldöttsége ment megkérni a kormányelnököt, hogy Budapest üdvkivonatát tolmácsolni szíveskedjék a felséges asszony előtt. A szegények házának lakói s az Erzsébet-árvaház növendékei a terézvárosi templomban jelentek meg ez ünnepi alkalommal. Szóval urak és szegények, hatalmasak és gyámolítottak egyaránt hálát adtak az égnek, hogy oly királynéja van a magyarnak, ki a nemzetnek nemcsak hódolatát, hanem szivének legleghőbb érzelmeit is bírja. A főrendek házában szombaton Schlauch Lőrinc szatmári püspök tolmácsolta ékesszólólag az érzelmeket, többi közt mondván: »a hűség gondolata, a szeretet szava zárt ajtót nem talált és nem találand soha ott, ahol a királyné nemes jóakarata egy nemzet lovagias hódolatával találkozik, és isten áldása előtt készségesen megnyílnak ma a szivek, a midőn egy hatalmas — adja ég, hogy igazolatlan — balsejtelem a királyt és nemzetet még forróbban egymáshoz fűzni indúl, s midőn a múlt századból egy dicsően uralkodó királynő anyai magasztos alakja a királyáért és honáért lelkesedő nemzetnek oly bátorítólag int.« * Király Ő Felsége szombat este utazott el ■Gödöllőről Bécsbe. B. Wenckheim Béla miniszter az este érkezett ide Körös-Ladányból, hogy hivatása szerint az uralkodó személye mellett legyen. Karját még felkötve hordja. Gróf Andrássy Gyuláné, leányával és egyik fiával, Zemplénből jött meg s az »Európá«-ba szállt, hogy férjével együtt ma reggel Bécsbe utazzék. * A képviselőház tegnapi ülésén folytatták az országos költségvetés tárgyalását. Első szónok Bausznern Guido volt, ki ismeretes szász szellemében beszélt, de távolról sem oly gorombán, mint egy év előtt. Utána Máriássy Sándor, egy csinos fiatal alak, tartotta szűzbeszédét; jó előadása, csengő hangja van s mint fiatal emberhez illik, mindent rózsaszínben lát, szerinte a költségvetésben oly irányzat mutatkozik, mely után a financiális egyensúly helyreállítása nemsokára bizton várható, a kormány egyenként váltja be programmigéreteit, sőt még azt is fölemlítő, hogy a kormány az adóképesség emelésére is sokat tett s a hitelviszonyokon javított. — Irányi Dániel ezúttal heves beszédet tartott, kormányt és rendszert megtámadott ; a kiadásokat is erősen birálta s élesen rótta meg a többi közt azt, hogy mi diplomáciai költségekre négy milliónál többet adunk ki, a mi nem is lehet máskép, mikor a külpolitikával nem is biró német fejedelmeknél is követségeket tartunk ; végül a bank és vámügyben nyilatkozott, élesen bírálta a kormány eljárását emez ügyben s kapcsolatban megjegyzé, hogy a mai kormány tagjai csak születésükre nézve magyarok, de politikájukra nézve nem. — Szólották még Bujánovits és Mocsáry Lajos; az utóbbi határozatot nyújtott be az iránt, hogy a ház a kormánynak bizalmatlanságot szavazzon. * Saissy Amadé francia tanár első előadásán (vasárnap fél tizenkettőkor az akadémiai körben) nem nagyszámú, de igen válogatott közönség jelent meg. E derék aesthetikus kitűnő, hévteljes előadó. Kevésbbé eredeti, mint Rogeard, de tárgyiasabb. Bevezetésül a 17-dik század nagy irodalmát megelőző s előkészítő kort jellemezte: Racine, Corneille, Moliere és Boileau elődeit. Cáfolta a német ítészeket, kik felületesség hírébe hozták a franciákat, kiknek pedig oly alapos és mélyszellemű íróik vannak, mint Bossuet, Feneron, Montesquieu, Buffon, Diderot, sat. Saissy előadása, melyben van ékesszólás és hév, átalános tetszéssel találkozott. Jövőre Corneille-ről és főbb műveiről fog értekezni. * A török sebesültek javára hangverseny és tánc lesz dec. 16 dikán a »Hungária« dísztermében. Rendezi az egyetemi dalegyesület. Háziasszonynak Sárkány Józsefné úrhölgyet nyerték meg, ki újabban a dalegyesület alapító tagjai közé lépett. * Az országos kisdedóvó egyesület közgyűlése vasárnap volt Tisza Kálmánná szül. Degenfeld grófnő elnöklete alatt, kit ismét egyhangúlag választottak meg. Alelnöknőknek gr. Degenfeld Lajosné és Várady Gáborné urhölgyeket választák meg. Kiegészítők a választmányt is ügybuzgó tagokkal. Az egylet épületének elkészültéről jelentést tévén, a közgyűlés köszönetét nyilvánított Pucher József építésznek, ki négyezer forintot ajándékozott az egyesület javára; valamint mindazoknak, kik az építkezést elősegítették s a fölszerelés körül fáradoztak. Az ünnepélyes megnyitás programmját a választmány állapítja meg. A közgyűlés a jelenévi számadást helybehagyta s a jövő évi költségvetést megállapítá. * A magyar nőkhöz a budapesti egyetemi ifjúság bizottsága a következő felhívást intézte: »Mélyen tisztelt honleányok! A testvér török nemzet véres tusát vív Lengyelország gyilkosa, szabadságharcunk elnyomója, a moszkvai zsarnokság ellen. A Balkán temetői napról napra népesebbekké válnak, napról napra ritkulnak a hősök sorai, de többen lesznek az özvegyek és árvák. Boldogok azok, kik nyugalmukat a sír nyugalmával megválthatták, de százszor szerencsétlenebbek, kiket a deszpotizmus bérelt fegyvere örökre koldusokká s nyomorékokká tett, s kiknek bekötözetlen tátongó sebeik előtt pirulni kell az európai humanizmusnak, mert a sebek beszélni tudnak, mely elhallatszik az isten elé, hogy vádolja a világot ama bűnéért, miszerint elfelejtette, elhagyta azt a népet, mely a barbarizmus ellenében önkénytelenül is Európa civilizációját védelmezte. Az a közöny, melylyel Európa népei a szerencsétlen török sebesültek iránt viseltetnek, több mint bűn, több mint szentségtörés. Az utókor átkozni fogja a világot eme romlottságáért, mely a lelketlenség jellegét süti a jelenre. De ha átkozhatja is egész Európát, nem lehet, nem szabad vádolnia Magyarországot. Nekünk meg kell tennünk s meg is teszszük azt, mit kötelességünk parancsol. Nem engedjük meg, hogy testvéreink jajkiáltásai átok alakjában érjenek isten elé, s sietni fogunk, hogy a sebesültek kínjait enyhíthessük. Evégből pénz és lépésbeli gyűjtéseket rendezünk a török sebesültek javára. Mélyen tisztelt honleányok ! Meg fogtok bocsátani, ha e gyűjtések végett hozzátok fordulunk; tudjuk azt, hogy e kalmártorban épen a női szív tisztasága az, mely megsúgja, mit kell tennünk; tudjuk azt, hogy Rozgonyi Cecíliák, Zrínyi Ilonák s Perényinék utódai, ha kell, meg tudnak küzdeni a lehetetlennel is; ezer példánk van, hogy a humanizmus érdekében annyit tettetek, amennyit aranykorban is csak magyar nő tehet. És az Antigonék új hazájában ti hozzátok kell legnagyobb bizalommal fordulnunk. A magyar nő hivatásánál fogva is többet szokott tenni, mint amennyit remélnünk lehet. Engedjétek hinnünk, hogy ez alkalommal is igy leend, s a török sebesültek segélyezésére küldendő adományokhoz ti is jelentékenyen hozzá fogtok járulni. Ti eszközölhetitek ki legkönnyebben, hogy a kisdedóvodák lépéskészítéssel járuljanak a magasztos eszme sikerre juttatásához. A gyűjtéseket kérjük a »gyűjtő irodába« (zöldfa-utca 30. sz.) küldeni, s mi azokat hirlapilag nyugtázva, eljuttatjuk rendeltetése helyére. Mélyen tisztelt honleányok! Bocsássátok meg, hogy ennyi bizalommal fordultunk hozzátok, de a magyar nőknek oly fényes múltja, melyhez hasonlót a világtörténet fel nem mutathat,eljogosított erre; s végül engedjétek remélnünk, hogy bennünket megértve, magyar nőkhöz méltó buzgalommal iparkodtok bebizonyítani, hogy: Magyar nőnek születni, szép és nagy gondolat!« * A nemzeti színház vagyonáról a belügyminiszter részletes jelentést adott be a képviselőháznak. Adatai szerint: a nagy bérház kevesebbe került a 681,087 ftra tervezett költségnél, de az ötvenezer ftra számított évi jövedelmet sem hozza be. Elsőévi bérjövedelme 33,811 ft 67 ftra ment. A bérházat színházi alapítványokból és háromszázezer forint kölcsönből építették. Az elmúlt színházi évben a nemzeti színház kiadása 524,515 ftra volt számítva, bevétele pedig 496,400-ra; de a bérlet harmincezer fttal lett kevesebb (bizonyára a rész idők és egy új színház keletkezése következtében,) s régibb adósságokat is kellvén törleszteni, a szeptemberben végződött színházi év végén 114,719 ft 96 kr lett a deficit, nem számítva ehhez a napi bevételeknél mutatkozott hiányt. A szükséglet fedezésére az operaház építési alapjából 140,000 ft kölcsönt vettek föl tehát, hogy azt tizenhárom év alatt tizenötezer forintjával törleszszék. Van egy 23,624 ftnyi adósság is 1854-ből. E bajok következtében a király elhatározta, hogy az eddigi fejdelmi segélyen kívül három éven át még hatvanhatezer forint segélyt ad, vagyis az eddigi 144,000 ft helyett 210,000-et. A most folyó színházi évre a kiadás 498,396 ftra, a bevétel 500,800-ra vám számítva, melyből a bérletre csak 62,800 ftot, a napi bevételre pedig 170,000-et vettek föl. A személyzet fizetése 356,000 ft, s ez az, amit egy ilyen kis nézőtérű színház nem bírhat el, még oly nagy segélyezés mellett sem, minőben a nemzeti színház részesül. Az egyensúly csak e nagy összeg redukálása s a napi bevételek emelése által állítható helyre. Azokat a nagy fizetéseket, melyeket boldogabb időkben állapítottak meg, ma már nem győzi a színház, nem győzi annál kevésbbé, mert azóta keletkezett közelében egy új magyar színház, mely a közönséget megosztja. Az előterjesztés számait igaztalanság a művezetés ellen fordítani, mert a létező baj nem művészeti, hanem egyenesen pénzügyi okokból ered. * A hivatalnok-egylet szombati estélye élvezetes hangversenyből és kedélyes táncból állt. Szász Károly kitűnő részletet: »Belgrád ostromá«-t olvasta föl »Salamon« című nagy hőskölteményéből; Pozsgay Lujza k. a. szavalt, Góth Máriána k. a. énekelt, Nikolics és Szenkerti hegedűn, Maják pedig citerán játszottak. Az estélyben sok kedves hölgy vett részt, köztük Turóczy Adolfné, Bartschné, Mihók Sándorné, Withen Kornélné, Turóczy Lenke, Matusz Irma, Perlaki nővérek, Burián Mariska, Szűcs Emilia, Szigeti Klotild, Ruttkai nővérek, Hangi Paulina, Lanthauer Katalin, Martini nővérek sat. Dec. 2-kán megint lesz ily hangversenynyel összekötött táncestély. * Sport. Király Ő Felsége részt vett a pénteki róka- és szombati szarvas-vadászaton. Amazt a Paskál-malomnál, ezt a cinkotai »Nagy iicénél« kezdték. Mind a két ízben erős nyargalás volt. Első nap a rókát már csaknem elfogták a fóti park közelében, midőn nyulak ugráltak föl, megzavarva a kópékat, miközben a zaklatott róka elillant. Másnap a szarvast hosszú kergetés után a gyulai mezőkön fogták el. Báró Edelsheim-Gyulainé, Hohenlohe Róza hercegné és I. Vecseráné is részt vettek mind a két nap. Tegnap rókára vadásztak a lóverseny térnél, ma szarvast hajszolnak. * Színi előadások. A nemzeti színházban vasárnap a »Szentivánéji álmot« adták nagyszámú közönség előtt, mely sűrű tapsokkal tüntette ki különösen Szigeti Józsefet, Vizvárit, Helvey Laura kisaszszonyt és Molnárné asszonyt. Új szereplő csak egy volt: Sántháné asszony, ki Oberont ábrázolta. A Mendelssohn zenéjét maga Erkel Sándor (a műigazgató) vezényelte a zenekarban. A népszínházban az este a »Kis doktor «-t ismételték, s a nézőtér ismét egészen megtelt. A közönség még nagyobb tetszéssel fogadta a darabot, mint először. Vidmár Erzsi kisasszonynak (Fioretta) a farsangi dalt ismételnie kellett. Daray Karolin k. a., Kápolnai, Solymosi, Együd is ügyesen énekeltek és játszottak. * Az iparosok körében vasárnap hangverseny volt. Molnári Ella k. a. kezdte és fejezte be a műsort, elől magyar népdalokat, végül a »Hugenották«-ból áriát énekelve. Freuda Károly két énekszámot adott elő: »Az én dalom«-at Gumberttől s »Lindá«-ból egy áriát. Ifj. Huber Károly a Gounod »Meditation«ját és Schubert »Capriccio«-ját gordonkázta. Péterffy Frigyes a »Visszaemlékezés« című költeményt szavalta Jókaitól. Dr. Károlyi Gyula a Liszt »Tannhäuser« átiratát játszotta zongorán. A közönség élvezettel hallgatta ez előadásokat s érdemük szerint tüntette ki a közreműködőket. * A „budai társaskör“ szombaton tartó második női estélyét, melyet Shvoy Kálmánná urhölgy rendezett a legjobb sikerrel. Az estély Weber »Euryanthe« nyitányával kezdődött; két zongorán nyolc kézre előadták Stojanovics, Ruda, Greifeneg és Hazucha urak; Csutor Pál népdalokat énekelt Paul Kálmán úr zongorakísérete mellett; Farkas Antal a Heine »Meta asszony« című balladáját szavalta; ifj. Herczegh Sándor pedig a Chopin »As-dur balladáját zongorázta. Az estély fénypontját a »Házi kereszt« című egyfelvonásos vígjáték képezte, melyben Slvoy Kálmánné úrhölgy, Heinrich Erzsike k. a., Greifeneg Aladár és Hazucha Lajos urak játszottak, jól betanulva szerepeiket és zajos tapsokban, kihívásokban részesülve. A műsor befejeztével jókedvű tánc következett, mely éjféli egy óra után ért véget. * Kari ezredes a múlt hét végén kirándulást akart tenni, de a magyar vasút indóházában, midőn leesett keztyűjét fel akarta emelni, hirtelen összerohgyott. Szélhűdés érte. B. Mendel, a király főhadser 1255