Fővárosi Lapok 1877. április (75-98. szám)
1877-04-01 / 75. szám
Melléklet a »Fővárosi Lapok« 75-dik számához. sem tudnak és a nyelvet tisztábban beszélik, mint magok az angolok, mert ők az iskolában tanultak s az angolok közt uralkodó különféle tájkiejtéstől tökéletesen menttek ; de mégis furcsa velők beszélgetni a közönséges angol nyelvhez szokott embernek, mert az ő nyelvük félig-meddig klasszikus és elcifrázzák a kifejezéseket. A gyorsvonat este tíz órakor volt indulandó s én Amerikában megszokott pontossággal ott is voltam, de az indiai összes vasutakon az időt Madras szerint számítják, mely harminckét percet késik a calcuttai időszámításhoz képest. Várnom kellett fél órát s épen mikor már kezdtem türelmetlenkedni, megszólalt a vasúti harang s megint kibékültem a világgal. Itt bezzeg hiányzik az amerikai egyenlőség, hol az elnök épen olyan kocsiban utazik, mint a kanász. Itt négyféle hely van, első, második, intermediate és harmadik hely. Európaiak a harmadik helyen nem utazhatnak, a szegényebb sorsúak az intermediate helyet választják, hol — a társulat dicséretére legyen mondva — rendesen el vannak különítve az indusoktól s a vasúti személyzet kivétel nélkül a legnagyobb udvariassággal viseltetik irántuk s a lehető legnagyobb kényelmet biztosítják. A vonat Allabahadig a Ganges-part közelében halad, de a folyamot még sem láthatni sehol. A vidék nagyon egyhangú. Síkság és síkság. Az állomások mind jelentéktelenek, hol a gyorsvonat csak pár pillanatig áll meg. Ide még csengettyűt venni sem tartották érdemesnek, hanem egyszerűen egy síndarabot felakasztottak egy kötélre s azt a kéttagú indóházi személyzet egyike egy nagy vasdarabbal el kezdi verni, igy adván jelt az indulásra. Ilyen helyen persze kiszállani nem lehet, de a szomjas emberekről a társulat gondoskodik s az utasokat két-három indul készen várja egy-egy rocska fris vizzel, kik a kocsi-ablakokon kinyújtott poharakat a legnagyobb serénységgel töltögetik meg, még pedig a társulat költségén. Az éhes emberekről is atyailag gondoskodnak. Olyan állomásokon, hol restaurantok vannak, rendesen fél óráig pihen a tűzevő vasló. Az utasok ezalatt kényelmesen jóllakhatnak és pedig elég jutányos áron. Első osztályban két-három rupee, másodikban másfél rupee az ebéd. Az italok már borsosabbak. Egy pohár papra morgó nyolc-tizenkét anna (50—75 kr), egy pohár sör vagy bor szintén annyi, de a borok fölmennek egész öt ripeeig. Allabahad egyike a legjelentékenyebb állomásoknak, mert itt találkoznak a calcuttai, delhii és bombayi vonatok. Van is az óriás pályaudvarban lótás-futás és zűrzavar, kivált mikor a vonat, mint a a mienk is, két órát késik, a mi gyakran megesik. Növeli a bonyodalmat az is, hogy a vonatok éjjel érkeznek s az álmukból felvert utasok azt sem tudják: fiúk-e vagy lányok ? Ezért százával szokták itt találni az útitáskákat és esernyőket. Az enyimet is ott találta meg valaki. Allabahadon túl már alig lehet európai embert látni. Onnan Jubbulporeig még India körülbelül az, ami régen volt, a falak házai egészen sárból építvék, még a tető is, és mind meszeletlen. Több helyen láttam a ház ajtaját helyettesítő nagy lyuk előtt parasztokat és asszonyokat a padkán tanyázni, kik valószínűleg politizáltak, mint a magyarok a malom alatt. Közel hozzájuk meztelen gyermekeik hengergőztek a porban, marháik, juhaik és kutyáik pedig falusias egyetértésben hevertek egy óriás fa árnyékában. A férfiak öltözete egy darab fehér pamutszövetből áll, melyet derekuk körül tekervén, valami térdig érő lábravaló-félét csinálnak belőle; a fehér szín persze olyan tiszta, mint amilyen az évenkint egyszer kimosott gyolcsé lehet. A nők is épgy beleburkolóznak egy darab ilyen szövetbe, csakhogy ők sötét színeket használnak. Decemberben és januárban az éjek hűvösek lévén, ilyenkor egy hosszabb darab szövetbe tetőtől térdig úgy bebújnak, hogy az egész emberből a fél szeménél és lábszárainál egyéb nem látható. Itt utazván, eszembe jutott, hogy Ádám apánk valahol e tájon lakhatott, mert az egész völgy oly áldott, viruló paradicsomi nyugalomban és megelégedésben tűnik elő, hogy az első pár aligha találhatott volna ennél jobb helyet; de ha az a megtiltott almafa is olyan gyümölcsöt termett, mint amilyet én itt próbáltam enni, akkor legkevésbbé sem csodálkozom, hogy a torzsája az öreg torkán akadt, mert a bizony olyan taplós, hogy ember legyen, aki le bírja nyelni. A völgy két oldalán középmagasságú hegyek nyúlnak végig, melyeknek csúcsai olyanok, mint valami vízpart; mindenik ugyanazon magasságban vízmosottnak látszik. Mintha valami összeköttetésben állottak volna a bibliai özönvízzel! Jubbulporenál ismét kocsit váltottunk. Itt már a vidék változik, hegyek, erdőség, gyérebb szántóföld, vadon és nagyobb hőség, a lapályos helyeken a vasút mellé kétfelől kaktuszok vannak ültetve, melyekből kevés idő alatt oly hatalmas eleven sövény képződik, melyen áthatolni még a tigriseknek sincs sok kedvük. Bezzeg itt nem szükség oly gondosan ápolni a kaktuszt, mint nálunk. Az itt úton-útfélen úgy terem, mint otthon a tövisbokor. Egy falu mellett elhaladván, cifra karavánt láttam. Négy elefánt fel volt öltöztetve tarka szőnyegekbe; a legnagyobbnak hátán volt egy vörös karos szék, mellettük valami száz egyén heverészett sátorok alatt, s az elefántok lábainál a fűben, mint értesültem, egy féligmeddig független indus törzs királynője volt kíséretével, ki az új év napján Delhiben tartott nagy ünnepélyre utazott, eddig elefánton, innen odáig pedig vasúton, természetesen az angolok költségén, mivel őneki magának aligha volt tizenkét annája. Ilyenféle királyi ingyenélők sokan voltak akkor Delhiben, hűségüket az ott akkor ünnepélyesen kikiáltott India császárnője (Viktória angol királynő) iránt bebizonyítandók. Ezt a falut elhagyva, vonatunk négy és fél óra hosszáig futott szakadatlanul, kopár, hegyes vidéken, hol az erdőség is apró görbe gályákból s bokrokból állott, úgy mondják, hogy ezen a vidéken számtalan ragadozó állat tanyázik. Bombayból az oroszlán vadászok ide járnak ki mulatozni. Én is lestem, vártam, ha egy tigrist vagy oroszlánt szülőföldjén tökéletes szabadságában megpillanthatnék, de nekem az ilyesmihez nincs szerencsém. Jártam emberevő vademberek, krokodilusok, buffálók, oroszlánok, tigrisek és elefántok közelében, de vad szabadságában sem egyik fajból sem a másikból sohasem láthattam egyetlenegyet sem. Harmadik nap szép magas hegyek közt közelgettünk Bombay felé. Kalian állomást elérve, útközben szerzett ama jó barátaink, kik Madras felé mentek, itt kocsit váltva, tőlünk búcsút vettek, többnyire örökre. Ez az állomás, mint már az előbbiek is, zsúfolásig tele volt rizses zsákokkal megrakott kocsikkal, melyeket a legnagyobb erőfeszítés dacára sem bírtak elég gyorsan szállítani a »Madras presidency« éhséggel küzdő lakosai számára. India is ama szerencsétlen országok közé tartozik, melyekben a természet legpazarabb áldásai dacára, ha egyszer a nagy szárazság miatt termés nem volt, a lakosok azonnal kénytelenek éhhalállal küzdeni. Ezt is az ipar és kereskedelem kicsinysége okozza. Délután két órakor, háromórai késedelemmel, megérkeztünk Bombayba, az ezernégyszázötven mértföldnyi utat hatvannégy óra alatt tevén meg. Az indiai vasutakon van ugyan kényelem, habár nem is olyan, mint Amerikában, de az utak nem lévén elég jó karban tartva, oly iszonyú a döcögés, ,hogy háromnapi út az embert csaknem tönkreteszi. Én is, keservesen elfáradva s az izzasztó hőség és fálasztó por közreműködése következtében betapasztott arccal léptem Bombay földjére, hol abban a pillanatban leghőbb óhajtásom volt az álom, melyben elfeledjük ez ügyes-bajos, gondteljes életet. Czirják Károly: Fővárosi hírek. * Boldog ünnepeket! A mai szép napon esetleges találkozása van a vallás áhítatának és a népszokás pajzánságának. Hangzik az ünnepi halleluja a Megváltó dicsőítésére, a ki feltámadt, s egyszersmind a vig kacagás az emberek kinevetésére, kikkel a hagyományos tréfa »első április«-t járat. Mert összeesett a kettő: a piros tojások ünnepe s a »bolonddátétel« furfangos napja. És összeesett — szintén naptári ritkaságképen — mind a Krisztus, mind a Mózes híveinek húsvéti ünnepe is. Hozzájárul az is, hogy rendesen húsvétkor van nálunk a tavaszelő megnyitási ünnepe. Ma is, ha az idő kedvez, válogathatunk a kirándulásokban. Indul az első vasúti kocsi a zugligetbe s az első gőzhajó a Margit-szigetre. Virágokat árulnak mindenfelé az utcákon s piros tojásokat a cukrászboltokban. Holnap az öntözködés napja, mely a fővárosban ma már csak a kis fiúk szokása; a nagyok holnap délután a régi népünnepet tartják, melyet pár éve még »gellérthegyi«-nek neveztünk, mert ezen a napon századok óta mindig a vén Gellérthegy kopasz oldala és teteje virítottak ki az emberek sokaságától és jókedvétől, mígnem a haladó civilizáció (vagyis a vén hegy beültetése) a mulató népet száműzte onnan, le az aljba, a tabáni piacra, ahol aztán e régi népszokás is egészen ellapult s közönséges alkalmi vásárrá lett. De a hagyomány fentartja ott is, s ha jó az idő, sokan csoportosulnak a sátrak köré. Kívánjuk, hogy a templomok látogatásának, a pirostojás ünnepének, a kirándulásoknak és népmulatságnak aranyos verőfény kedvezzen s az idő ne éreztesse, hogy husvét napja ez idén a legszeszélyesebb hírben álló hónap — április elsejére esett! * A föltámadás ünnepe tegnap délután tavaszias verőfény, de hüvös időjárás mellett ment végbe, a lakosság nagy részvételével. A körmenet egyházi lobogókkal, nagy zenével, mindenütt igen népes volt, legnépesebb (szokás szerint) a plébániatemplomnál, a városháztéren. * A budavári helyőrségi templomban holnap délelőtt — az istentisztelet alatt — könyöradományokat fognak gyűjteni a Mária Erzsébet-egylet tagjai, házi szegényeik számára. * A Kisfaludy-Társaság felhívása, a meginduló könyvkiadásra, lapunk mai számához van mellékelve. A felhívás maga szól magáért s bizonyára részvéttel fogadják lapunk olvasói is, mint kik a szépirodalom nemesi termékeiben örömüket találják. * A nemzeti színház igazgatósága a tavaszi idényt a színházlátogató közönség számára minél érdekesebbé óhajtván tenni, több művésznővel és művészszel kötött vendégszereplési szerződést. Trebelli Zélia asszonynyal,a legkitűnőbb alt-énekesnővel Alboni óta, ki ápril 5-én a »Szevillai borbélyában 7-dikén pedig a »Troubadour«-ban fog fellépni, esetleg még a »Prófétá«-ban is, mint Fides. Gerster Etelka k. a., jeles lyrai énekesnő, ápril 14-től kezdve hatszor fog énekelni és pedig a »Lucia,« »Alvajáró,« »Hamlet,« »Tévedt nő« és »Faust« operákban. Masini, a Verdi tenoristája, kinek számára irta ő az »Ayda« és a »Requiem« tenorszerepeit s kit a párisiak méltán Mariohoz hasonlítanak, ápril 26 dikán »Aydá«-ban 28-dikán »Tévedt nő«-ben s esetleg még »Faust«-ban fog vendégszerepelni. Lucca Paulina asszonya május első felében »Aydá«-t, a »Hugenották«-ban Valentinét s az »Afrikai nő«-ben Lelikát énekli. — Donádi a Biankák, a., közönségünk kedvence, május 15-től kezdve tizenkétszer fog föllépni; vele kerül színre először Massé »Pál és Virginia« című, Párisban roppant hatást keltett dalműve, s így nemzeti színházunk e dalmű előadatásával a szárazföld többi színházát meg fogja előzni; ugyancsak Donadio kisasszony egy másik új szerepében, a »Varázsfuvola« »Éj királynőjé«-ben is be fogja mutatni magát. Ernst Henrikkel, a berlini operaház tenoristájával is megköttetett az egyezség, azonban berlini kötelezettsége miatt vendégszereplésének idejét még nem lehetett meghatározni ; csak abban történt megállapodás, hogy Lohengrint, Rasult (»Hugenották«) és Faustot fogja énekelni. Gerster E. k. a. és Ernst H., e két kiváló magyar művészi erő vendégszereplésének különös érdeket kölcsönöz ama körülmény, hogy szerződtetési célból történik. * Királyasszonyunk gödöllői időzését egy bécsi lap Ignatieff egy udvariatlanságával kapcsolja össze. Azt beszéli, hogy a muszka tábornok egy ízben bátorságot vett volna magának többek előtt hangsúlyozva emlegetni királynénk gyakori tartózkodását Gödöllőn, a magyarok közt. Mikor aztán Ignatieff úr megint Bécs felé jött, a királyasszonynak kedve támadt Gödöllőre utazni. Lehet, hogy az egész csak költemény, de Ignatiefftől kitelhetik efféle effronterre. Mondják, hogy otthon nincsenek is megelégedve azzal a viselettel, melyet körútja közben itt-ott, tanúsított. Fecsegett sokat, s tán nem is alaptalan a hír, hogy Gerzsakoff azért sürgönyözte haza Berlinből, nehogy ott is valami ügyetlenséget kövessen el. * A Margit-szigetre mától fogva rendesen fognak járni a gőzösök. A fürdőket azonban csak e hó 15-dikén adják át a közönség használatára, a vendéglőkben pedig május elsején kezdődik az idény. A sziget igazgatósága a lakások és fürdők árát jelentékenyen leszállíta. * Somáromy Mari k. a. jelenleg fővárosunkban időz, hogy a nemzeti színpadon ismét bemutathassa tehetségét egy pár drámai szerepben. — Kolozsvárit átalában sajnálják eltávozását, s ha a művezetés nem kínálta meg új szerződéssel, az bizonyára nem a drámai ügy érdekében történt. Egy urhölgy névtelenül írt szép levelében finommivű broche-ot küldött neki elismerése jeléül. A fiatal színésznő esküvője Hetényi Bélával a jövő hóban lesz fővárosunkban. * Kitüntetés. Nagycsütörtökön múlt negyven éve, hogy Tarone Ferdinánd, a mértékhitelesítő hivatal igazgatója, a főváros szolgálatában állt. A mint bevégző joghallgatói tanulmányát, mindjárt hivatalnok lett, 1848-től 1851-ig belvárosi alkapitány, később vásárbiró, huszonhárom év óta pedig a mértékhitelesítő hivatal főnöke. Jogigénye volna már teljes nyugdíjra, de mivel egésséges, nem kíván pihenni. Érdemei elismeréséül és emlékül a vele szolgáló hivatalnokok ezüst serleget nyújtottak át neki nagycsütörtökön. * Szalon. A gróf Andrássy Manóné névnapi estélyéről röviden már tettünk említést. Most részleteket is közölhetünk róla. A terem egyik fele rögtönzött színpaddá volt átalakítva, melynek díszítése, valamint a mutatványok s az azokkal járó dekorációk Lehmann ügyességére vallottak Először »élő virágokat« mutattak be kedvesnél kedvesebb gyermekek pompásan díszített kertben. A gr. Károlyi Viktorné leányai közül egyik a nefelejtset, másik a barackvirágot harmadik a tövist képviselte. Ez utóbbi mellett állt a házi úr kisfia igazi szamárjelmezben, fején olyan ábrázat, minővel egykor az ármányos Puck díszítette fel Zubolyt. A kis tövisvirág azonban nem volt, olyan kegyes, mint Puck s tövisével ugyancsak megszurkálta a kis szomszéd maszkját, mintegy interpretálva azt az angol közmondást, hogy szamárnak lenni bűn. A három virágot bokrétává egészítették ki gr. Teleki Sándorné két kis leánya, egyik mint primula, másik mint hóvirág. A második tablan egy csoport marguerittet mutatott. A királynő benne gróf Pálffy Anna volt, (gr. Pálffy Pálné leánya,) s körül 365