Fővárosi Lapok 1877. október (224-249. szám)

1877-10-09 / 230. szám

1105 é­ vesen ép, nagyszerűen díszített romi színházban, látva a félkörben fokozatosan emelkedő ülőhelyeket és fügönynyel el nem zárt márvány színpadot, mely ókori palota elejét ábrázolja és három kapuján át megle­pően csaló utcatávlatokat tüntet fel. Az utósó elő­adás a hatvanas években volt itt, Viktor Emánuel jelenlétében, mintegy harmincezer gyertya világánál. A város maga több látnivalót nem igen nyújt, kivéve még néhány Palladiótól emelt palotát s temp­lomait, mely utóbbiak azonban a többi olasz templom­hoz képest említésre sem igen méltók. Vicenza környéke egyike a legkedvesebbeknek felső Olaszországban. A berliói halmok tövében fek­szik, északról, keletről és nyugotról a Lombardia ker­tének nevezett dús síkság veszi körül szőllő- és olaj­fasoraival s termékeny mezőivel. És még itt is a Palladio dicsőségét hirdeti a »Villa Rotonda Palladiana.« A külváros házai közt és a Bacchiglione folyócska partján vezetett utunk, s félóra múltán hosszas kopogtatásunkra megnyílt a villához tartozó, ma burjánnal és gazzal benőtt kert rácskapuja. Palladio e nyárilakot a Copra grófok számára építé, mint a felirat mondja, azok örök emlékéül. A négyszögletű épület közepét kör alakú kupolával fedett terem foglalja el, melynek frescói és szobrai a romlás nagyon is látható nyomait mutat­ják. A terem arányai a lehető legszebbek. Kívülről mind a négy oldalról lépcsők vezetnek antik templom­homlokzat alakjára készült előcsarnokokhoz. Az egész kedves benyomást tenne ránk, ha nem fájna szívünk, látva, hogy e műremek a pusztulás marta­lékának van oda vetve. Azelőtti tulajdonosai kezé­ből ugyanis Albertini gazdag veronai ügyvéd birtokába került, kinek, mint a villa őre, egy majoros állító, »nincs kedve« hozzá és inkább hagyja tönkre menni. A villa lakhatónak igen, de lakályosnak nem mondható, s ki a helyreállítás költségeit, melyek most már bizony ezrekre mennének föl, viselné, ezt csak a látogató idegenek kedvéért tenné; talán erre nincs kedve Albertini ügyvédnek, Lord Burlington­­nak, ki maga is nagy ismerője az építészetnek és nagy tisztelője Palladionak, annyira megtetszett a Rotonda, hogy chiswicki parkjában ennek mását építteté. Az épület hulló vakolat-darabokkal fedett kü­szöbén kilépve, még egyszer visszatekintettem és siettem fel a Monte Bericora, a Madonna del Monte templomhoz szőllőskertek és nyaralók közt. A pestis megszüntetésére emelt templomban Montagnanak a kar­t díszítő frescóin kívül mi kiváló sincs, de annál szebb a kilátás a templom elől Vicenzára, s a távol­ban kéklő tiroli alpesekre; e háttér a tájképnek a nagyszerű jellegét kölcsönzi. A monte Berico huszon­kilenc év előtt nagy vérengzés színhelye volt; az ola­szok által megszállva tartott halmot az ausztriaiak kiostromolták, ütegeket emelve bombázták a várost és több időre őrséget helyeztek ide. Ez időket a temp­lom háta mögött az elesettek emléke és Olaszország felszabadításának szobra juttatják eszünkbe. A városba kényelmes fedett övezetek alatt ha­ladtam le, még egy látogatást végezni el a »cimi­­terio nuovo«-ban, Palladionak Fabris emlékköve által díszített sírjánál. Fővárosi híre­k. * A képviselőház tegnapi ülésén a Helfy féle ügyet tárgyalták. Az elnöki jelentés úgy terjeszté elő az esetet, hogy ama hordárok, kik Helfyt őrizet alá vették, semmiféle hatóság által erre fölhatalmazva nem voltak, semmi hatósági jegygyel nem bírtak, s Helfy képviselő bátran kiutasíthatta volna őket la­kásáról ; ő azonban ezt nem tette, hanem bort vitetett nekik; személyi szabadságát sem gátolta senki s mentelmi joga átalában nem szenvedett sérelmet. Tisza Kálmán is azt mondá, a mit a házelnök s bizonyítá, hogy ez esetben hatósági beavat­kozás nem történt s végül a­­napirendre térést indítványozta. Helly keserű szavakkal érinté szemé­lyes szabadságának megtámadását . Simonyi Lajos báró nagy megvetéssel beszélt a budapesti főka­pitányról, a­ki sokkal alárendeltebb személy, hogy­­sem a ház elé tartoznék, de az egyszerű napi­rendet még sem javasló; gróf Apponyi pedig azt indítványozta, hogy miután az ügy egész Európában nagy szenzációt okozott, utasítsák azt a mentelmi bi­zottsághoz. Sok szónok beszélt ezután: b. Kaas Ivor, Paczolay, Szilágyi Dezső, Pulszky, Mocsáry Lajos, stb., a­míg végre elfogadták a miniszterelnök indít­ványát s az egész ügy fölött napi­rendre tértek. * Báró Radvánszky Béla, a történelmi társulat egyik legbuzgóbb munkás tagja, közelebb fejezett be egy nagyérdekű gyűjteményes munkát, melyről bizo­nyára a magyar mivelődéstörténet minden barátja örömmel vesz hírt. A nagy munka, mely a magyar családéletnek annyira elhanyagolt történetéhez szol­gáltat gazdag adatokat, tizenötévi fáradhatatlan gyűjtő munka gyümölcse. Összesen 60 évre s két kötetre fog terjedni; címe lesz: »Magyar családélet a 15-ik és 16-ik században.« Tárgyait, a kiváló készültséggel irt bevezetésen kivűl, képezni fogják: leltárak, kiházasi­­tási jegyzékek, lakodalmak, keresztelők, étkezés és főzés, (a hires 16-dik századbeli magyar szakácskönyv,) orvoslás és ráolvasás, végrendeletek és temetkezések. A gyűjteményt már csak sajtó alá rendezi szerzője, a tudós fiatal főur, ki ifjúsága erejét oly munkára szen­telte, melylyel bizonyára kivívja tudós világunk elis­merését és köszönetét. * A lóversenyek első napjának vasárnap ked­vezett az idő. Homályos, hűvös, de száraz őszi nap volt s a ló­verseny­­ért nagy közönség övezte körűl. Az ud­vari páholyban megjelent a királyasszony, Wallersee bárónővel, a szép menyasszonynyal s ennek boldog vőlegényével, Larisch gróffal. Jelen voltak még­­a királyné angol vendégei: Mr. Grosvenor és neje, kiknek Whigt szigetén fekvő kastélyában lakott egy nyáron a királyné. A futtatások érdekesek voltak. A kétévesek versenyén (tíz közül,) báró Majthényi Izidor Violanteja lett az első , a Henckel gróf Phoebeje, melyben annyira bíz­tak, csak második. A királyné ez érdekes versenyt az erdő alól nézte, hová a gr. Szapáry Antal fogatán kocsizott. A St. Leger-díjat természetesen a Kincsem nyerte el. A fogadásbankárok nem is fogadtak el tételt rá, s a játék csak a Prince Giles s a Lőrinc közt folyt. Blaskovich Ernőt, a Kincsem diadalmas birtokosát, a királyné páholyába hivatta s szerencsét kívánt neki. Giles a Kincsem után második, Lőrinc harmadik volt. A mezei gazdák versenyén tizenhárman futtattak s a nyertesek Sáska Sándor, Herédy István és Biró Lajos lettek. A Ritter-dij 265 aranyáért csak a báró Bethman Pfeil-ja s az Almásy Kálmán Boo­­merangja versenyeztek. A Pfeil »pompás iramban« elsőnek ért be. A nagy handicap győztese, »felette érdekes futam után,« Bethman báró Rococoja lett; második a gróf Henckel Hugó Bassweltje volt. — A mai verseny programmja is igen érdekes. A kétezer frtos kladrubi díjjal kezdődik, délután harmadfél órakor, s a hírneves Kincsem is fut értte. Versenyez a kancadíj ötszáz aranyáért is, s a vetélytársak közt van a gróf Henckel Konotoppája. Harmadik futam lesz az import-díj (kétezer frt.) negyedik az ezer frt díjú akadály- s utósó a négyszáz-frtos eladóverseny. * Hymen: Than Irma k a.-t, kitűnő festőmű­vészünk : Than Mór bájos leányát eljegyezte Stein­­acker Arthur, az elhunyt jeles műfordító, Stein­­acker Gusztáv, buttelstedti evang. lelkész fia, Stein­­acker Ödön, országgyűlési képviselő fivére. — Sár­­közy Zsigmond, bud .pesti kir. törvényszéki jegyző, e napokban tartotta kézfogóját Orosz Ilona kis­asszonynyal, Orosz Mihály országgyűlési képviselő kedves leányával. Az esküvő jövő januárban lesz. * Klapka táborim­­ levelet intézett a »Pesti Napló« szerkesztőségéhez, erélyes hangon utasítva vissza némely magyar lap ama merészségét, hogy ké­telkedik amaz állításában, mely szerint az erdélyi ribillióban nem vett részt. »Bár az ilyesmire csak egy válaszom lehet, — írja a tábornok, — legmélyebb megvetésem kifejezése, nem fojthatom el magamban az a feletti fájdalmat, hogy az ilyfajta gyanúsítás épen honfitársaim részéről él. Törökország iránti rokon­­szenvemet mindenki ismeri, e rokonszenv továbbra is sértetlen, de az sohasem fog oly cselekedetekre csábí­tani, melyek hazám érdekét károsíthatnák. A jövendő el fogja dönteni, vájjon én jártam-e az igaz után, ki összes erőmet oly célnak szenteltem, mely hazám jólé­tével s politikai missziójával oly szorosan egybeforrott, vagy azok, kik a szemtelen eszközöktől sem riadnak vissza, hogy reputációmnak ártsanak s működésemet akadályozzák.« Így ir a tábornok, méltán lázadva föl azok ellen, kik az ő, egy katona és lovagias ember, szavában kétkedni mertek. A fővárosi lengyel testvér­­segélyző egyesület is nyilatkozott, hogy nincs beleke­­verve az erdélyi ügybe. Mert most mindenkire gyanak­szanak. A »Nép zászlója« szerint, e hó másodikán negyven számfölötti rendőrt fogadtak föl s nemcsak Helfyt s az »Egyetértés« szerkesztőségét őrizték tar­­goncás­ drabantok, de pribékek ólálkodtak a török konzul, Kaas Ivor báró, Simonyi Ernő, Herman Ottó lakása s a Függetlenségi kör­ helyisége előtt is. Csik­­megyében lépten-nyomon érik egymást az elfogatások s a föld népe házaiba katonák vannak beszállásolva. Tegnapelőtt a kászonyi erdőben harminc láda fegyvert fedöztek föl s bevitték Csíkszeredára. * Thiersné asszony ama részvétnyilatkozatra, melyet hozzá a magyar képviselők intéztek, megha­­tottan válaszolt. Levelét Zsedényi Edéhez, mint a ház szünetelése alatt együtt volt bizottságok elnöké­hez intézte, s kéri, hogy fejezze ki a parlament tag­jainak benső háláját azért a részvétért, mély tisztele­tért és bánatért, melyet Thiers iránt (a kit oly találóan neveztek nagy embernek s hazája jótevőjének,) tanú­sítottak. * Erkel Ferenc, mint az »Ellenőr« hallja, folyton s egész lelkesedéssel dolgozik uj dalművén, a »Névtelen hősök«-ön. A szöveg Tóth Ede hátraha­gyott munkája s a szabadságharc történetéből van merítve. A nagyérdemű, ősz zeneköltő már februárra annyira befejezi művét, hogy a nemzeti színháznál ekkor már előkészületeket tehetnek az előadásra s a szerepeket kiosztják. A sugárúti operaház megnyitá­sára készülő »Szent István« című nagy operán szin­tén folyton dolgozik a kitűnő zeneszerző. * Az angol club e hó 20-án, szombaton este nyolcadfél órakor, a Hungária nagyvendéglő díszter­mében fölolvasó estélyt rendez, a török sebesültek ja­vára, melyen Vámbéry Ármin »a török nemzet mű­velődési képességéről« előadást fog tartani. E fölolva­sás kivételkép magyar lesz, hogy a cél érdekében, mentől nagyobb közönség látogathassa. A belépti jegyek máris kaphatók egy forintjával a Calderoni és társa váci utcai boltjában s a Kunz és Messmer ki­­gyótéri kereskedésében. * A „budai kör“ szombaton tarto­tz idényben első estélyét, mely igen jól sikerült. Hazucha Lajos igazgató megnyitó- s üdvözlő­ beszéde után Egery Etelka kisasszony és Novák Lajos Weber K. M. »Öröm-nyitány«-át játszották zongorán négy kézre. Wein Margit k. a. Abt F.-től »Ein schöner Traum« és Zimaytól népdalokat énekelt. Sextett »Luciá«-ból, énekelték: Stegmann Hermin k. a., Benza Gyuláné urhölgy, Weiser, Türner, Reitz és Jahl urak. A mű­sort Moser »Kuldi-prédikációk« című egyfelvonásos vígjátéka fejezte be. A szereplők: Shvoy Kálmánná és Hazucha Lajosné urhölgy, Kaubek Irma k. a., Hazucha Lajos, Shvoy Kálmán, Blum Béla, Rosen­­bach Ferenc és Pejakovich Lázár összevágóan, kedv­vel játszottak. A műsor befejeztével a fiatalság táncra kelt s tartott a vigasság egész éjfélutánig. * Színházak: Rosetti Mária, ismert külföldi énekesnő, ki Londonban sok sikert aratott, a fővá­rosba érkezett, s mint híre van, kétszer föl fog lépni a nemzeti színpadon, »Faust«-ban Ta Margaretha s »Rigoletto«-ban a Gilda szerepében. E fiatal énekesnőt a legjobb hír előzi meg; az olasz lapok különös elismeréssel nyilatkoznak művészetéről , így a milánói »Gazzetta musicale« szerint: »Ang­lia e kedves szőke leánya valódi tökélylyel ala­kítja Gilda szerepét; tiszta és hajlékony hangja igaz és hatásos akcióval párosul;« a florenci »Cosmorama« pedig Margarétájáról azt jegyzi meg, hogy »ritka szép alakítás.« — Vidmár Erzsi k. a. tegnap búcsúzott el a népszínháztól. »A kis menyecské«-t énekelte, azt a szerepet, melyben először tűnt föl s kedvelte meg a közönség, mely most bizonyosan sajnálni fogja. Tá­vozása mindenesetre veszteség a népszínházra, hol nagyon elkel egy ily szép, képzett hangú, tehetséges fiatal énekesnő. A kiasszony egyelőre nem szerződött sehová, hanem tanúi tovább. A közönség szívesen látná viszont, gyarapodva az ének művészetében és játékban. — A népszínházban nagy zajt, derültséget, tapsot okoztak tegnapelőtt az Együd couplet-i,a Helly­­ügy s a targoncás policia felől. * A Zichy Mihály képét: »A királyasszony Deák Ferenc ravatalánál«,a bécsi műegyesület tárla­tában is kiállítják. Maga Ágost, szász-coburg-gothai herceg, az egyesület elnöke kért Trefort minisztertől erre engedélyt. A képet december végén viszik Bécsbe. Zichy Mihály e nagy műve mellett több kisebb fest­ményét is kiállítja, mintegy bemutatva művészi tevé­kenységét Bécs közönségének, mely tudja, hogy mes­tere a bécsi Waldmüller volt. * Az akadémia könyvkiadó vállalata, igen be­cses könyveket fog adni előfizetőinek, nevezetesen Arany János prózai műveit, Gyulai Pál összegyűj­­tendő, nagyérdekű egyetemi előadásait Petőfi Sándor­ról, Pauler Tivadar összegyűjtött jogirodalom-törté­neti cikkeit, továbbá Nisard irodalomtörténetét, Szász Károly fordításában, végül Macaulayból, Curtiusból és Carlyleből a befejező köteteket. * Cigány temetés volt pénteken délután. Egy fiatal tizennyolc éves cigányleányt kísértek sírba, s a közönség a különös menetet, a­mint átvonult az or­szág- s a kerepesi után, sokat nézte. Legelőt lépdelt az öreg bőgős, bús képpel, egy ezüstös kék zászlót hordozva; utána párosával négy icipici ötesztendős leányka, fehér ruhában, kondor fekete fürteiken ko­szorúval s a kezükben virág. Majd jöttek, nagy cso­portban, a kék­ mennyezetű halottas szekér előtt a férfiak, vagy ötvenen, a koporsót pedig követték a sötétarcú, nagyszemű cigányasszonyok, kiknek ruhá­jába ríva kapaszkodott a sok toprongyos rajkó. A halottas menetben voltak mindössze vagy százötvenen ; csupa cigány, egy fehérarcú sem. A temetésnek, úgy látszik, nem volt egyházi jellege. * Rövid hírek. A toscanai nagyherceg va­sárnap reggel Gödöllőre utazott. — A török sebe­sültek számára Gajzágó Irma urhölgy, Nagy-Abony­­ból, egy kilo-, negyven dekagramm, Jancsó Mária k. a., Szilágy-Somlyóról nyolcvan dekagramm, Balogh Erzsike k. a. gigántról negyven dekagramm lépést küldtek szerkesztőségünkhöz. — A Kisfaludy-tár­­saság könyvkiadó bizottsága szerdán délután négy órakor ülést tart a társaság termében. — A Petőfi­­társaság tegnapelőtt egyhangúlag elhatározta, hogy megváltoztatja alapszabályait. —­ Dr. Erődi Béla tö­rök társalgókör alakításán igyekszik; a kör kizárna minden politikát s olyan szervezetű lenne, mint az angol club. — „Az aradi család“ október hatodiki emlékünnepélyén az elnök, Barabás Béla joghallgató tartott beszédet, megemlékezve a tizenhárom vér­tanúról. — A Siglféle gyár fölhúzó gépén szomba­ton egy Málik József nevű asztalos akarta magát fölvenni az ötödik emeletre, közel a kiszállóhoz azon­

Next