Fővárosi Lapok 1877. december (275-297. szám)
1877-12-01 / 275. szám
van, kik egymással a szerelem küzdelmét vívják, és azért, mert nemesen büszke szívük van. Madelaine bárónő, Palmer bankár ifjú szép özvegye, (Helvey Laura) egy németországi kisebb székvárosból Párisba érkezik, hol — mert fiatal, szép és dúsgazdag — rögtön körüldongják, meglepik a párisi kikent parthie-vadászok, épen úgy — mint e vígjáték egyik hasonlata szerint — a cukrot a legyek. Ramsay (Halmi,) a divatos ruhák ez ingyenélő bolondja, Estillac (Szigeti Imre,) ki megunva léha viszonyait, szeretne a milliók közepébe ülni, Frondville (Bercsényi,) ki hazugságok szálaiból szövi a hálót, melyben a gazdag özvegyet kompromittálhassa s aztán nőül vehesse, egyaránt hajrávadászatot tartanak rá. Látja ezt b. Scharpf (Újházi) a magára sokat tartó, bár keveset érő németországi nagykövet s fölteszi magában, megakadályozni a veszedelmet, hogy a sok millió kikerüljön a nagyhercegségből, s hivatja Pradis grófot, az attachét (Nádai,) aki biz eddigi állásában nem sokat tett a hazáért, mert csak lovagolt, vívott, pezsgőzött, szeretkezett, szóval hírhedt bonvivant, de van esze és szíve is, csakhogy nem hordja az ajkán. A nagykövet azt mondja neki: ha eddig nem is tett a honért semmit, most nagy misszió vár rá; arról van szó, hogy e gazdag német özvegyet egy francia se vehesse nőül; járjon tehát a sarkában s akadályozzon meg minden házasságot- Az attaché rááll a »hon javáért,« s azon kezdi, hogy midőn a nagykövet estélyén a ravasz Frondville kihúz egy támlányt, hogy a szép özvegygyel szembe üljön, ő gyorsan oda suhan s maga ül a támlányba. Az özvegy, noha szerencsés, nem boldog. Unja a bókot s azt hiszi, hogy mindenki csak a vagyonáért szereti. Pradis gróf, midőn legelőször találkozott vele, elmondja ezt neki őszintén, elmésen, érdekesen. Az öreg Palmer — úgy mond — okos ember volt; mikor meghalt, beültette szeretett nejét arany palotába s annak őrévé a cerberusnál is biztosabb ijesztőt tett: a gyanút. Ez a gyanú mindig azt susogja az úrnő fülébe, ne higgjen egy férfinak sem, mert azok csak millióira áhítoznak. Az özvegyet, ki szintén eszes, érdekli e beszéd, s kérdi: hogy hát nem szerethetné-e őt valaki önmagáért is ? »Igen, — feleli a gróf, — de ha egy nemes szív valóban fogja szeretni, az nem vallja be azt soha, ép a milliók miatt.« Az özvegy és gróf párbeszéde csupa finom csípősség; de előre látható, hogy végzetek, nagyon is megszeretni egymást. Az özvegynő nyári kastélyában megint ott donognak a legyek a cukor körül. Pradis gróf azonban elég ügyes elhessegetni őket. Kettőre, a léhákra, ráijeszt, a ravasz cselszövőt pedig párbajban egy szúrással távolítja el hosszabb időre. A nő sejti, érzi, hogy e férfi érette vívott, de az nem vallja be. Mind jobban érdeklik egymást. A báróné énekel (s Helvey k. a. igen csinosan énekel,) a gróf zongorán kiséri (s Náday jól játsza a zenekiséretet.) Érdekesen közelednek egymáshoz s az attaché már nem is a misszió, hanem saját szíve érdekében működik, de vallomást tenni büszke e sokmilliójú szép asszonynak, ami persze csak olaj a női szív szerelmére. Sok nemes vonását is veszi észre s belátja, hogy ez a férfi nem az, akinek víg élete miatt kikiáltották. A harmadik felvonásban új baj van. A nagykövet megtudja, hogy házasság van tervben Palmerné és az ifjú Maceray (Benedek Lajos) közt s e házasságot az ő saját fiatal neje (Kocsisovszky Borcsa) tervezi. Elhatározza, hogy e tervet maga robbantja szét, megtudva, titkárától Feigeltől (Vízvári,) hogy Maceray voltakép más asszonyt szeret. Azt azonban még nem tudja, hogy ez a más asszony az ő fiatal szép neje, ki az ifjút, mert veszedelmes lehetne rá nézve, házasság útján akarja eltávolítani. A nagykövetnek sikerül kitudni, hogy az ifjú és az a más asszony (ki oly nagy szolgálatot tehet most a honért) a szomszédteremben vannak találkozón. Benéz a kulcslyukon s ijedten tántorog vissza, látva, hogy az a más asszony az ő tulajdon kedves felesége. Felháborodik. De már az ő neje ne szolgálja így a hazát! Felnyitja a szobát, melyből azonban az özvegy Palmerné és egy derék ifjú, Lucien (Körösmezey) lépnek ki, mivel a hátulsó kijáraton ők csúsztak be, megmenteni a bárónét. A nagykövet alig hisz szemének, mert hiszen a kulcslyukon nagyon hasonlított a feleségéhez, de nyugalma végre is visszatér, míg a Pradis grófé teljesen elvesz, látva, hallva, hogy az ő titkos ideálja ilyen frigyben van az ő kedves barátjával, Lucien-nel, aki pedig egy fiatal lány jegyese. Később a szép özvegy ki akarja engesztelni a titkolt szerelmében felháborúit grófot, de az neheztelésből és büszkeségből azt mondja, hogy neki csak követségi missziója volt a francia udvarlókat elidegeníteni tőle; ezért tett mindent s azzal távozik. Ez meg a nőt háborítja föl. Tehát nem szerelem volt, hanem játék. Elhatározza magában, hogy egy nemesszivű ismeretlenhez (ha az nőtelen) fog férjhez menni, maga kérve meg annak kezét. S erre (ez egy kis botorság tőle s erőtetett fordulat a szerzőtől) esküt is tesz. A szóban forgó nemesszivű ismeretlen egyszer a bádeni fürdőben életét menté meg névtelenül egy bankhivatalnoknak, ki a rábízott összeget eljátszotta, megküldvén neki az összeget egytárcában. Lucien-nek oka van kutatni ez ismeretlen jótevő kilétét s és most várja a levelet, melyben azt meg fogják nevezni. Az özvegy kéri Lucient, hogy mutassa meg neki is a levelet, mert ő annak az embernek lesz a neje, megesküdött rá. Az ötödik felvonásban bontják föl e levelet. Benne ez a név áll: Feigler, t. i. a nagykövet öreg, igénytelen titkárja. A nő megesküdvén, csüggedten ajánlja neki kezét, annál csüggedtebben, mert azóta meggyőződött a Pradis gróf igaz szerelméről. Feigler megütődik e nem várt és nem is óhajtott szerencsén. »A ki a tárcát a szerencsétlennek elvitte — úgy mond, — az csakugyan ő volt, de a ki küldte, az más volt, csakhogy neki azt nem szabad elárulni.« Kiderül azonban, hogy ez a nemesszivű ismeretlen sem más, mint Pradis gróf — mi sem áll tehát többé tittokban, hogy a milliomos nő és a büszkeszivű attaché egymás keblére borulva, boldogok legyenek. E vígjáték ismét egyike ama finoman szőtt műveknek, minőket csak Párisból kapunk olykor-olykor. Nemcsak dialógjai pezsgők, elmések, rajzai könnyűdek és elevenek, hanem egész története nemes, hatásos. Fejleménye bir költői és etnikai értékkel. Mint támad két szív mélyén a szerelem olyanok közt, kik első találkozásukkor csak a pikantériák röppentyűit eregették egymásra s bonyodalom abból, hogy e két lény érzülete büszke — ez képezi a történet főágát. Sok jól jellemző vonás, sok természetes mozzanat eleveníti a jelenéseket. Néha a diadalog tán hosszabb is, mint kellene, a mellékalakok jellemzése végett, de sehol sem tartalmatlan. Komikai nagyobb alakja csak egy van, a nagykövet, ki magasztos önérzettel bir affelől, hogy Európát ő vezeti pórázon, holott az esze ép olyan kicsi, mint amilyen nagy a hite s midőn föllép, hogy majd ő maga fog aratni egy nagy sikert: fölsül, mert a kergetett idegen nő helyett saját nejét pillantja meg a kulcslyukon át. Aztán hisz a neje átváltozásában is, a mi voltakép nem hat a nézőre roszszul, mert hiszen a neje is jó asszony, ki ép az örvény elől akar kitérni okosan. Átalában haszontalan, vagy rosz ember csak a második felvonásban már végkép eltűnő parthie-vadászok közt van. Nem kis érdem: nemes és jó szívek közt ily érdekes összeütközéseket szőni tudni. Hibát persze találunk e darabban is: például az özvegy esküje botor tény egy okos asszonytól még felhevülésében is; az pedig, midőn Feiglernek ez eskü következtében felajánlja kezét, magában véve a botorság komikai nemezisét foglalja ugyan magában s igy teljességgel nem esik a logika rovására, de még sem hat jól, mert inkább furcsa, mint természetes. De a vigjáték érdemei sokkal nagyobbak, mint hibái s ama fajhoz tartozik, melynek termékeit nálunk rendesen jól szokták játszani. Helvey Laura k. a. és Náday ismét egy-egy jó szereppel gyarapították játékrendjüket. De az előadás részletezéséről s a vígjáték színi hatásáról holnap több terünk lesz írni. 1316 Vidék. ** Dr. Fleischer Antal kolozsvári egyetemi tanár öngyilkossága szomorú szerencsétlenség. Hagymázas lázban hajtotta végre az öngyilkosságot, egy éles borotvával vágva el torkát. Mások azt mondják: életunt, kedélybeteg volt. Levelet is hagyott hátra, melyben bocsánatot kér, hogy ily megdöbbentő módon vet véget életének, de a vegytani laboratóriumba nem mehetett mérget hozni magának, s azért nyúlt e végső eszközhöz. Este nyolc és kilenc óra közt ölte meg magát. Ápolónőjétől borotvát kért, melylyel — úgymond — lemetszhesse a lábán levő bőrkeményedést. Akkor aztán eltávolította a felügyelőnőt az alatt az ürügy alatt, hogy nyugodni akar s végrehajtotta borzasztó szándékát. Haláltusája közepett fölegyenesedhetett, mert az ágyból a földre zuhanva találták meg odasiető barátai. Dr. Fleischer Antal kitűnő vegytanár volt, szakjában, melynek egész odaadással élt, tudományos tekintély. Vagyoni állása kedvező volt; mint mondják, húsz-harmincezer frtnyi birtoka van s még e mellett tanári állása. Öngyilkossága mély részvétet és megdöbbenést okozott egész Kolozsvárit. Tegnapelőtt délután temették el lakásáról, a gróf Karacsay-féle háztól. ** Vidéki hirek. Besztercebányán Simonyi György, a káptalan kisprépostja, meghalt 91 éves korában; takarékossággal szerzett vagyonát a papnöveldére, alapítványokra és rokonaira hagyta. — Biharmegye tanfelügyelői állomásán Oláh Gyula végleg megerősíttetett. — Ungmegyében, Vaján, Fekésházy Hona kisasszonyt, Fekésházy József földbirtokos kedves leányát, m. hó 21-kén vezette oltárhoz Mauks Árpád, gazdatiszt. *** Bécsi hírek. A bécsi dalszínházban nagy zeneestélyek lesznek, zenekari és más előadásokkal; az elsőben Liszt egyik magyar rhapsódiáját is előadja a zenekar Lichter igazgatása alatt; az énekkar pedig Doppler egy kardalát énekli az utósó gallérián. — Bécsben egy még alig húsz éves hegedű virtuóz ébresztett figyelmet: a pesti származású Naschitz (Nachez) Tivadar, ki Joachim egyik kedvenc tanítványa. — A „Wiener Abendpost“ egy szentpétervári levele azt állítja, hogy muszka körökben nem óhajtják Bulgária elfoglalását, csupán a keresztyének sorsának javítását. Örményországban is csak a batumi kikötőre számítnak, míg a többi része csak addig maradna megszállva, meddig a hadi kárpótlást a porta ki nem fizeti. Külföld. *** A háború. A Balkán táján hull a Györgyrend esője: a cár minden oláh gyalog és lovas századnak s minden ütegnek adott két-két ily rendjelet. Továbbá az oláhok által megszállott nikápolyi és rahovai kerületekben román tábornokok a katonai kormányzók, közelebb pedig román polgári biztosok fogják szervezni a közigazgatást. Plevna ellen csütörtökön megkezdték az átalános lövöldözést. Az »Agence Russe« megcáfolja a hírt, mely szerint Plevna bevétele után béketárgyalásokat kezdenének. Egy angol lap meg azt az éppen nem hiteles perui hírt közli, hogy Ozmán pasa nagy győzelmet aratott volna, elfoglalva három orosz rodoute-ot, néhány ágyút és sok élelmiszert. Szintén angol lapok szerint: Karsz vára árulás által esett volna el; t. i. egy megvesztegetett pasa orosz kézbe adta azt az erődöt, mely a többi felett uralkodik; ez a pasa, mint hírlik, előtte való este kétszáz cserkeszszel átment az oroszokhoz, kiket aztán az erőd ellen vezettek. — Szulejmán pasa, ki eddig épen nem várta be a vezérségéhez kötött nagy reményeket, azt jelenti, hogy a trszteniki és mecskai ütközetben az oroszok húztak rövidet, veszteségük kétezer lévén, míg a törökökből 216 ember, köztük nyolc tiszt esett el s 649 ember, köztük 43 tiszt, sebesült meg. — Két török vértes hajó Antivari elé érkezve, azonnal ágyúzni kezdte a montenegróiak által megszállt Vodivica-erődöt. *** Külföldi hírek. Az edinburgi hercegnő (a cár leánya) Szentpétervártt kézműipari iskolát alapított száz gyermek számára, kinek atyjai a csatatéren estek el. — Az „Augsburger Alig. Ztg.“ rokonszenvesen ismerteti természettudományi mozgalmainkat, Hunfalvy Pál »Liter. Berichte«-jének egyik cikke nyomán. — A berlini udvar két nászünnepe alkalmára a császár Mozart »Titus«-át jelölte ki színházi díszelőadásul. — Rómából egy tegnap reggeli sürgöny a pápa haldoklását hirdeté. — Midhat pasa, hir szerint, angol barátai kérésére Olaszországból Angliába utazik, kérni a királynőt, hogy mentse meg Törökországot. — Mentanában, a Róma elfoglalásáért harcolt s elesett garibaldisták tiszteletére emlékkövet lepleztek le, nagy néptömeg jelenlétében. Trieszt nevében is tett rá valaki gyászfátyolos koszorút. — Párisban az a hir, hogy Dupanloup bibornoki kalapot nyer. Felelős szerkesztő : Vadnai Károly. Megjelent a »KIS LAFA XIII. köt. 22. száma következő tartalommal: A rablójáték. Elbeszélés. Folyt. — Pozsony és Gödöllő. (Két képpel.) — Betűrejtvények. — Déli álom. (Vers, képpel.) — A szürke csacsika tévedése. Mese. — Cigány-históriák. (Vers, három képpel.) — Vándor komédiások. (Képpel.) — Megfejtések és megfejtők. Megjelenik hetenkint egyszer. Előfizetési dij : negyedévre 1 frt 40 kr, félévre 2 frt 80. Nemzeti színház. Ma, december 1-jén : Riegl Anna k. a. és Hajós Zsigmond mint vendégek. RIGOLETto. Opera 4 felvonásban. I. Piave F. M. Zenéjét szerző Verdi. Mantua hercege . Hajós Zs. Rigoletto, bohóca . Láng. Gilda......................Riégi A. Sparafucile . . . Kőszeghi. Magdaléna . . . Saxlehner Giovanna . . Szerencsés I. Monterone gróf . Tallián. Marullo, lovag . . Ney. Borsa Matteo . . Szalai. Az opera után : Peregrina. Eszményi ballet 1 felvonásban. Budai várszinház. Ma, december 1-jén: A legújabb botrány. Színmű 3 felv. Barriére után fordította Feleki J. Blancay, hercegnő Paulayné. Blancay, herceg . Halmi. Tresnoy, gróf . . Náday. Lipari, marquis . Bercsényi. Marquisné, neje . Prielle K. Luiza .... Lendvainé. Letellier Julia . Helvey L. Villedieu Maxime Benedek L. Báró Strade . . Kőrösmezei. Népszínház. Ma, december 1-jén: Soldosné Luiza assz. mint vendég. Nanon korcsmárosné. Vig operette 3 felv. Francia szöveg után irta Zell F. Ford. Rákosi Jenő. Zenéjét szerzette Genée Rikhárd XIV. Lajos . . . Együd Menthon asszony . Lukácsyné Márki Dobinyé . . Kápolnai Ninon......................Sziklai E. Frontenakné . . Bisontai Ulier grófné. . . Nikó Lina Márki Marszilyák . Solymosi Hektor .... Bakonyi Folberné asszony . Serlegi. Bombardini . . . Tihanyi Nanon......................Soldosoé. Kezdete 7 órakor. A legjobb és legolcsóbb szórakozást a közelgő hosszú téli estékre Frankl I., előbb Lampel Kolbert g. kölcsönkönyvtára Budapesten, Harmincad utca, nyújtja. SW* Legolcsóbb társas előfizetés. 516 Fogorvos és szájsebész. IDI- RESZÖVY- J. Orvos- és sebész-tudor, fogászmester. 429 (Londonban képzett fogtömő.) 3V* Műfogak angol mód szerint.VK9 Lakása: Budapest, Ferenciek Bazárjában. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat.