Fővárosi Lapok 1878. február (27-49. szám)
1878-02-01 / 27. szám
gold« dalművével, a »Nibelung gyűrűjének« előszó iv.'s mely így a fél óráig tart. A feremeniegyárak, melyek Bécsben talán a bayreuthi elsülte zenekarért akartak volna kárpótolni, csak gfizették az első este, (egy zártszék 12 frt, előjegyzési díjjal együtt, mely nélkül persze épen nem volt kapható, de másodszor már a ház szó szerint csakúgy kongott az ürességtől. Két-három sor szék úgy állt egymás hátán üresen, mintha kozák járt volna arrafelé, aztán csak nibelung járt ám. Pedig hat és hét óra közt a város legkülönfélébb köreiben számos család egyszerre nagy meglepetésben részesült; akinek t. i. az operánál ismerőse volt, annak kimélet nélkül nyakára küldték a megmaradt méregdrága jegyeket . . . ingyen, hogy legalább a külszín meg legyen mentve némileg. A wagneristák a »Rajna aranyának« külső sikerével igen meg vannak elégedve. Hogy tudnak azok tapsolni! A régi mythologia centimanus (százkezű) óriásait a modern bálványtanban, melynek Jupiterje: Wagner, ők képviselik. Egy jelenvolt statisztikus a karzaton kiszámította, hogy ahány csattanást a tapsolók azon estén át elkövettek, annyival — egy ábrázatra egy csattanást számítva — a belváros, Wieden és Mariahilf összes lakosságát föl lehetett volna pofozni. Szerencse, hogy a taps nem tömeges arcul-, hanem »markul«-csapásból áll. A kritika, igaz, hogy »Rheingold«-dal kevésbbé bánt csinyján, mint tavaly a »Walkür«-rel. Egy nagy Wagner-gyűlölő, ki félelmetes kritikus, egyenesen azzal fenyegetőzött, hogy ő egyszerű kritika helyett ezúttal komoly párhuzamot fog hozni Wagner »Rheingold«-ja és Offenbach »Rheinnixen« című operája között. Szörnyű gondolat, melynél fölségsértőbbet az ádáz gyűlölet nem is költhetett volna ki. Mily lealázása az összehasonlíthatatlannak! A páratlannak !! Az egyetlennek!!! Várták is erősen az ígért cikket, de az nem jelent meg. A Wagner-üldözők azt mondják, hogy a szóvivőjök nem akarta ilyen nagyon megsérteni Offenbachot. Tény különben, hogy ámbár a rendezőség a »Rheingold« előadásában csodákat mívelt, némely részlete mégsem sikerült eléggé. A három víz alatt úszkáló hableány például, bármennyire iparkodik, holmi rongyos cigányhaltól sokat tanulhatna még. Az úszógépek roszul voltak elrejtve és a vizek alatt kézzelfoghatólag kilátszottak, mert a Rajna vizének legalsó rétegét igen világosan hagyták. *) Pedig szegény szirének mily émelygések közt tudták megszokni az egész fölvonáson át tartó körbenforgást. »Sohsem tudtam,« sohastá egyszer Krausz kisasszony (Woglinde), egy bizonyos medence fölé hajolva, »hogy az édesvizű Rajnának ilyen keserű a vize.« Tengeri baj kerülgette szegényt. Az opera híres baritonja, Beck, még nagyobb veszélyeknek van kitéve. Ő a törpe Alberichot énekli, szintén viz alatt, még pedig kopoltyú nélkül, s e mellett folyvást föl és alá kell mászkálnia a sziklákon, sőt egy párszor jó magasról le kell ugornia. A kitűnő művész azonban igen félti magát és csak nehezen lehetett rávenni e tornászaira. Jauner igazgató maga tett meg előtte minden ugrást, hogy bizalmat gerjeszszen benne. És csakugyan, Beck ugrik, — de minő elővigyázat mellett. A sziklák ki vannak számára tömve lószőrrel, alant pedig angol rugókkal fölszerelt matrac várja; cipőiben ruganyos talpakat visel, lábikrái és térdei szoros gummielasztikum-harisnyával vannak megerősítve. A matrac mellett három munkás áll s a leugró törpét puha báránybőr-keztyűkkel fogja föl. Meglehet, hogy egy pár angol rugót le is nyel, a rekeszizom megerősítése végett, mely ugráskor megszokott rándulni. Legkevésbbé az utósó jelenet nagy szivárványa sikerült, melyen az ó-germán istenségek Walhall mennyei várába sétálnak föl. A hétszínű híd, mely láttanilag is egészen el van hibázva, mert nem is a háttérben látszó Walhallhoz, hanem a színfalak mögé vezet, igen magas, keskeny és meredek. Nem csoda, hogy az isteni uraságok nem igen szeretnek »haza« menni. Itt is az igazgatónak kellett legelőször fölmenni, s minthogy ő nem esett le, lassan kint utána merészkedett a többi is. Legtöbb baj Fricka (nem Fricska!) istennővel volt, kit Kupfer-Berger asszony, egy igen szép, kerektagú menyecske ábrázol. Ő gazdag asszony, férjének nagy jószága és kőszénbányái vannak Sziléziában, és — ámbár a gázsit meg nem veti — de mégis úgyszólván a dicsőségért énekel. Nem csoda, hogy a szerető férj nem akart beleegyezni felesége mennybemenetelébe. »Te a kamntner strasséban lakói«, úgymond, »nem Walhallban, a szivárványon tehát semmi dolgod.« Az igazgatónak pedig azt mondta, hogy neje opera, de nem lovarda tagja és csak földszint óhajt működni, annál is inkább, minthogy állapota satájznőnél, kinél ez a szó csank esztendőbén előfordul. »Állapot« és szivárvány, igaz, hogy nehezen összeegyeztethető fogalmak. Az igazgatóság nagyon vakarta a füle tövét, de utójára is bele kellett harapnia a savanyú állapotba és megkérdezte Ehnn asszonyt, hogy mit szól ő a szivárványhoz ? Ennek a légtünettani kérdésnek egésségügyi hatása igen nagy volt; az »állapot« egyszerre eltűnt, mint a szivárvány, a szivárvány pedig állapottá szilárdult. A sziléziai kőszénbányák birtokosnője megtanult szivárványon járni és napsugarakba fogózkodni, Ehnn asszony pedig elment vendégszerepelni Moszkvába, a pamubelizmus hazájába, hol énekesnőkre még hópehely is csak ezüst hull s kályhájukat szénnel fűtik ugyan, de jegecült szénenynyel, melynek neve gyémánt. Hevesi Lajos. *•) A hableányok eddigi krinolin-alakú úszógépei helyett ma csakugyan mást próbálnak már. A színészek nem járnak többé elavult abroncsos szoknyában, hanem a kis Úszó-matracok, melyeken hasalva úszó tempóikat gyakorolják, egyszerű vasrudak hegyén lebegnek. E vasrudak, fájdalom, a Rajna aranyának fölpirkadó fényében szintén fényleni kezdenek, úgyhogy szegény szirének igen hasonlítanak a tűre szúrt bogarakhoz. Hogy ez a krinolinnál szebb-e, a közönség ítéletére vár még. H. L. A bölcsődeegylet bálja. (Szerdán.) (r.) Ki olvasta Andersentől »a virágok báljá«-t? A bölcsődeegylet táncvigalma eszébe juttatható mindazoknak, akik olvasták, mert a merre néztünk, mindenütt virágarcok lengtek, mosolyogtak. Más szóval: a főváros színe java ott sürgött-forgott ezúttal a redoute parkettén. A háziasszony Blaskovich Miklósné urhölgy volt, ki fehér hímzetű bordeaux-bordárrel és fehérvirággal díszített s elől brüsszeli tüll betétű fehér atlasz ruhában, fején gyémánt diadémmel jelent meg, s mint mindig, most is mindenkit lekötötett finom, szeretetreméltó modorával. Körében láttuk báró Vécsey Józsefnét, báró Fehérváry Gézánét, báró Kemény Kálmánnét, báró Edelsheimnét, gróf Andrássy Aladárnét, Blaskovich Istvánnét, Ráth Károlynét, báró Vetseránét, Adler Antalnét s báró Atzél Bélánét. A férfikörben is sok előkelő vagy ismertebb egyén volt látható, köztük gróf Szapáry Gyula, Antal és István, báró Edelsheim, gróf Apponyi Albert, gróf Gyürky, Wahrmann Mór és még számos képviselő, író, sat. A művészvilágból egyedül Bulyovszky Lilla úrhölgy jelent meg, ki egyike a bálok legbuzgóbb látogatóinak, sőt fáradhatatlan táncosnőinek is. Ha e nagy és díszes társaságon, a táncosnők szép körén, végig tekintettünk a nagy bálok évek előtti virágzó korszakát láttuk megújulni, a rendezőségekre nézve ama boldog időket, midőn a deficit »ritka volt mint a fehér holló,« ellenben, gyakori az az eset, hogy egyik-másik bál három-négyezer forintot juttatott a kitűzött jó célra. Hogy e bálból milyen összeg jut a bölcsődének, még most nem tudjuk, hanem kétségkívül a jövedelem szép lesz, mert a nagy terem tele volt a szorongásig. Ezért a keringőzési kedv eleintén nem is vehetett a fiatalság óhajának megfelelő szabad röptöt; mikor azonban a nem táncosok egy része belefáradt a látnivalók nézésébe s a buffetbe vagy cukrászatba vonult, akkor jóval szabadabban lehetett mozogni. Az első négyest három hosszú collone-ban száznegyvennyolc pár táncolta. Szép látvány volt, melyet mi arra használtunk fel, hogy a táncosnők köréből összeállítsuk a következő névjegyzéket: Balassa Irma és Gizela, Birly Anna, Podhorszky Gizela, Perger Stephanie, Rapp Irma, Degré Erzsike és Katica, Stein Jenni, Magyar Ilka, Vértessy Irma, Staffenberger Vilma, Kende Claudine, Muzslay Anna, Kövér Jolán és Emilia, Blaskovich Jolán és Gizela (a háziasszony kedves húgai,) Orosz Ilona, Vizsolyi Irma, Trefort Anna, Farkas Irén és Gizela, Biró Nelli, Márkus Irma, Török Ilonka, tornaalji Schossberger Jenni, Dőry Andorné szül. Tömöry, Irma és Tömöry Gizela, Pscherer, Gyulányi nővérek Füzesséry Ilona,Magyari Anna, Tisza Roffról, Szmrecsányi Anna, Szentiványi Janka, Jekelfalussy Kornélia, Dedinszky Kálmánna, Szemere Gizela, Lukáts Béláné, Horváth Irma, Jármay Gyuláné, Takátsy Janka, Reiter Angyalka, okányi Schwartz Jenni, Nendvich Gizela, Strobenz Anna, Gáli Betti, Stráda k. a. Svertnik báró-kisasszony, Komarnitzky Zsigmondné, Fischl nővérek, Nicki Jozefa, Riedl Mariska, Háder Sarolta, Burger és Fülep nővérek, Ott Károlyné, Flesch k. a. Bécsből, Krausz Lajosné, Krausz Róza, Móricz Lina, Rupp Imréné, Weninger Irma, Dókus Ernőné, Földváry Emilia, Heinrich Kálmánná Ordódy Gabriela (Komárom megyéből,) Schönberger k. a., Bakonyi Sarolta, Henszler Helén, Simay Augusta, Reizig Irén, Vajkay Kornélia, sat. Vegyünk e bájos hölgyekhez még egyszer annyi kedves táncosnőt s akkor senki sem fogja túlzásnak találni, hogy eszünkbe jutott az Andersen »virágok bálja.« A táncosokat s különösen az éjjfélutáni első csárdást végére mehetlen kedvvel járták s a kotillon ügyes rendezés, sok szép jelvény kiosztása s valóságos virágözön mellett folyt le. Szóval: az egész báli és mint egy kedves álom telt el, csakhogy (ugye hölgyeim és uraim?) nagyon is hamar eltelt. Hja a kedves, a boldog éráknak igen gyors szárnyuk van. * A -----érdekességet Tisza Kálmán miniszterem kölcsönözte; kimondá, hogy ő a közös vámterv.. csak addig kívánja, mig az áldozatok, melyek velejárnak, súlyosak nem lesznek; valamennyi előtte szólott ellenzéki képviselőt megcáfolni igyekezett s kivált Simonyi Lajos bárónak törekedett kimutatni, hogy tegnapelőtti beszéde tele volt ellenmondásokkal. Beszéde vége felé érinté kormányzása nehézségeit, az ellenzéki támadásokat sat., s nem ellágyulással ugyan, de némi fájdalommal említé, hogy a kötelességérzetnek nagy foka kívántatik ahhoz, hogy állásán maradjon s hogy a zűrzavar, mely be fog állani, ha a javaslatok elvettetnek, teljesen igazolni fogja őt. Tisza beszédének véghatása alatt a kormánypárt nagyon fölmelegedett s roppant éljenzés és tapsvihar támadt, úgyhogy ennek kitombolására az elnök öt percnyi szünetet rendelt. Az ülés végén Ürményi Miksa fontos interpellációt nyújtott be: vannak-e a kormánynak hivatalos értesülései a békefeltételekről, a fegyverszünet megkötéséről, az orosz csapatok mozdulatairól Gallipoli, vagy Konstantinápoly felé s az angol had megjelenéséről a Dardanellákban ? — Madarász József felszólalt, hogy egy képviselőházi bizottságot, valami kényelmi szempontból a »Hungariá«-ba hívtak össze; ezt Ghiczy elnök is helyteleníté s kijelenté, hogy ez többé nem fog történni, utasítani fogja az illető bizottságokat, hogy üléseiket mindig a parlament épületében tartsák. * A „vörös félhold“ felhívása következtében, a konstantinápolyi ínségesek és sebesültek számára, legújabban a következők küldtek be hozzánk adományokat: Luka Irma Luka-Nényéről öt forintot, Klein Lujza ugyanonnan egy forintot, N. N., Fialka-Beretky Emilia Beretkéről, Algyőről ketten s Máday Izidorné szül. Nagy Linda urhölgy (Budapestről) ötöt forintot, továbbá özvegy Bánhidy Józsefné Szegedről öt, »egy előfizetőnő« öt, Horthy Gyuláné úrhölgy Tisza-Szalkáról öt s gyermeket szintén öt forintot. Lépést a sebesültek számára Szirtey György orvos Zelizről küldött egy kilo- és negyven dekagramnyit. * Az egyetemen dr. Beöthy Zsolt magántanár tegnap délután öt órakor tartotta első előadását a magyar regény történetéről. Az új egyetemi épület hatodik tantermének padsorai egészen megteltek dr. Beöthy Zsolt tanítványaival, tisztelőivel, kik nagy érdekkel hallgatták a szép, vonzó előadást. Az óra a magyar regény történetének átalános áttekintésével telt el, a tizenhatodik századbeli »Panciámus históriájá«-tól egész a Jósika Miklós »Abafi«-jáig. A hallgatóság zajosan megéljenezte dr. Beöthy Zsoltot kitűnő előadásáért. * Az opera köréből. A nemzeti színház igazgatósága Nádayné asszonynyal tegnapelőtt kötötte meg a szerződést öt évre. — Gounod a jövő hóban alkalmasint első fővárosunkba, »Cinq-Mars« című operájának próbáit vezetni. — »Bánk bán« holnapi előadásán Melinda szerepét Nagyné Benza Ida asszony fogja énekelni, (föltéve, hogy akadály nem jő közbe.) e szerepre régen készül. * Farsang. A zenekedvelők egylete ma tartja táncestélyét, bálványutcai saját helyiségében. Holnap (szombaton) a redoute-ban álarcos bál lesz, az óbudai »K o r o n a« vendéglő termében az ottani torna-egylet táncestélye, a »budai kör« helyiségében jelmezes bohóc-estély, a pesti lövöldében pedig a budapesti tantestület hatodik kerületi körének tombolával és társas vacsorával összekötött táncmulatsága. — Holnapután (vasárnap) a gazdasszony-egylet nagy álarcos-bálja a redoute termeiben, melyek ez alkalommal bizonyára egészen megtelnek. — A budai protestáns elemi iskola javára e hó 16-án a budai »Fácán« teremben zártkörű táncvigalmat rendeznek, melyen a házi asszony tisztét Szmik Lajosné urhölgy volt szives elvállalni; a meghívókat már szétküldték s a belépti jegyek két írtjával dr. Rónay Károly ügyvéd urnak, mint a rendező bizottság elnökének irodájában (viziváros főutca, kereskedelmi iparbank épület első emelet) válthatók; mint tavaly, úgy ez idén is, Rácz Pál zenekara fog játszani. A központi Frőbel-nőegylet e hó 24-én a »Hungária« dísztermében gyermekünnepélyt rendez, melynek folytatása hangverseny és táncvigalom lesz. * A földtani társaság közgyűlése szerdán volt az akadémia kistermében. Az elnök (Raitz Frigyes bányatanácsos) megnyitó beszédében fölemlíti, hogy a kereskedelmi miniszter a társaságot kérte föl a párisi közkiállításra szánt geológiai, bányászati és kohó-cikkek rendezésére. E célra bizottságot alakítottak. A társaság a múlt évben nyolc szakülést tartott, huszonnyolc értekezéssel. A társaságnak mindössze 356 tagja Iván s ezek közül 38 a selmeci fiókegyesülethez tartozik. A vagyoni állás 4465 frt. Zsigmondy Vilmos indítványozta, hogy a társaság tudományos küldetésekre az alaptőkéből bizonyos összeget szavazzon meg. De ezt az indítványt dr. Szabó József felszólalására mellőzték. Az akadémia van hivatva ily