Fővárosi Lapok 1878. március (50-75. szám)

1878-03-01 / 50. szám

Kolombus Kristóf vagyok, oly nagy az én fölfede­zésem. Bughi: Ha már elragadod előlem a név dicsősé­gét, én hasonló fölfedezéseimmel második Yasko Gama vagyok. Megmutatják egymásnak harctéri zsákmányai­kat. Aztán mindegyik a maga, még a kanapén folyvást lihegő, ziháló extáncosnéjához megy. Bughi: Kinek vesztesége, nálam nyeresége! Ranghiné: (a fejéhez kap) Jesszusom! a chigno­­nom: meglátják a fejem! Bughi előmutatja a kontyleleményt. — Egy másik veszteségét is bátor vagyok nagy­­sádnak termete másik végletéről visszanyujtani: ez, a tánc hevében elrúgott egyik cipősark; ez az Akhilles sarka. — Ezért éreztem én tánc közben, mintha sántí­tanék, — szól Ranghiné. — Se baj! a leányom is kicsit biceg; azér­t tudják, hogy a cipőjének arany sarka van, mert talpa alá tízezer forint van rejtve. Házasulandó ifjaknál, tudjuk, Akhilles-sark a pénz. Kedves öcsémuram, e szivességéért legyen szerencsém holnap egy kis ebédre. Sughi is szól Ranghinénak: »Nagysád, elejtett szemüvegét van szerencsém visszamutatni.« »Ezer köszönet, kedves úr, majd el is felejtem, hogy alig látok.« Aztán a föltett szemüveggel erősen okumlál erre-arra a padlón. »Nagysád, folytatja Sughi, ha nem csalatkozom, elvesztett drágakövét keresi: itt van!« (Átadja neki az elvesztett műfogat.) »Oh, köszönöm, de ne szóljon ám erről senkinek. Legyen szerencsém holnap egy kis ebédre.« Mindebből az a rettentő tanulság: mennyi ve­­szélylyel jár , ha a negyven-ötven év közti s ezentúli mamák és nagynénék magukat hirtelen egy fris polka, még frisebb csárdás viharos forgatagába engedik ra­gadtatni. És ha netán a figyelmeztetés némelyekre nézve e farsang végén immár elkésett, szolgáljon jövőre intő például. És ha netán Sughitól ebéd után bizalmasan megkérdi Tincsi: »Ugyan hogyan írhatott olyasmit én felőlem az újságba ? »Én« ? nagysád! nem én! Bizonyára a szerkesztő maga irta, ki udvarol Tili kisasszonynak.« Sughi feje felől a vészterhes felleg elvonult. Pedig hazudott: ő irta. Mindkét háznál szent jön a béke. A­»Tulipán« következő számában Sughi és Bughi együttes szerkezetéből ez újdonság vala olvasható: » Az x-i táncvigalom pompásan sikerült; mondhatni: a táncvigalmak netovábbja vala. Az asztalteríték (menu) becsületére vált volna, személyenként öt forintért, Bu­dapest első vendéglőjének. A hölgyek százszorszép koszorújában legkellemesebben virágoztak: Ranghi Tincsi és Renghi Tili bájos kisasszonyok.« Fővárosi hírek. * A közeledő hangverseny-saisonra nagyban folynak az előkészületek. A philharmonikusok három hangversenyt szándékoznak rendezni; az elsőn Beethoven »Eroica« sinfoniája mellett három új­donságot fognak bemutatni: Saint-Saëns egy zongora­hangversenyét (Gf moll) zenekar-kísérettel, melyben fővárosunkban először fog nyilvánosan föllépni Liszt­nek egyik tanítványa Rössel, ki ősz óta Budapesten van; továbbá Berlioz »Romeo és Juliá«-jából a má­sodik szakasz első részét (Romeo seul, Tristesse, Con­cert et bal,é s Wagner Rikhárdtól a »Siegfried- Idylle«-t. A második hangversenyre van tervezve Liszt hatalmas »Dante« sinfoniája és más zenei új­donságok. A harmadikon csupán hazai, illetőleg bu­dapesti zeneszerzőktől szándékoznak érdekes újdon­ságokat bemutatni, többi közt Szabó, ez új tehetség »Ahasver«-jének hangversenyre igen alkalmas két számát: a harmadik felvonás hatalmas előjátékát és a kecses ballet-zenét. E műre, melyről lapunk zeneírója közelebb részletesen fog írni, már előre felhívjuk a közönség figyelmét, mert Szabóban oly zeneszerzőre fog ismerni, kit a művészet múzsája hom­lokon csókolt s nagy tehetsége mellett oly mélyreható zenei tanulmányokat tett, hogy a legkritikusabb zenész is kénytelen meghajolni előtte. A nemzeti színház zenekarának tagjai valódi ovációkkal fogadják egy­szerű kollegájuk meglepő művét, kit hogy eddig nem ismertünk, az egyedül rendkívüli szerénységé­nek és komoly tanulmányának tulajdonítható. Ré­szünkről nem helyeseljük egészen a philharmonikusok amaz eljárását, hogy egy hangversenyt s hozzá tehet­jük, hogy a harmadikat, csupán hazai zeneszerzők mű­veiből állítanak össze. Érdekes lehet ugyan új embe­reink eme versenye, de nem nyújt elég biztosítékot arra, hogy a redoute tele lesz. Jobb lenne tehát emez újdonságokat fölváltva, a három hangverseny keretébe osztani. A philharmonikusok után a »zenekedvelők egyesületé«-ről kell megemlékeznünk. Az egyesület s ennek élén Káldy Gyula karmester szintén melegen karolta föl Szabó ügyét, s mindjárt legközelebbi első hangversenyén operájának négy számát fogja előadni. Ez a hangverseny március közepén lesz s még más két újdonságot is fog bemutatni: Volkmannak egy nálunk még ismeretlen szerenádját s Massenetnek, a »Le roi de Labore« opera szerzőjének »Scénes pitto­­resques« című suite-jét. Úgy halljuk, hogy ezt a fran­cia operát a nemzeti színházban is elő fogják adni s a zenebarátok örömmel vehetik, hogy addig is halla­nak valamit belőle. * Rock Szilárd, ki minden szép és jó ügynek áldozatkész támogatója, tegnap lapunk szerkesztőjé­nek száz forintot adott át, hogy — úgy­mond — ne hiányozzék a Kisfaludy-Társaság ala­pítói közül sem. Ez összeget sietni fogunk átszolgál­tatni a társaság pénztárába.­­ A képviselőház tegnapi ülésén a Lloyd-szer­­ződés fölött történt a név szerinti szavazás. A kormány javaslata huszonkilenc szótöbbséget nyert. Ezután a fölött vitatkoztak, hogy Várjon György Endre, köze­lebb megválasztott képviselő, a szokott harminc nap letelése előtt bír-e szavazási joggal. Az elnök igenlő indítványa dacára, Tisza Kálmán s többek ellenvetése folytán e kérdést az összeférhetlenségi bizottsághoz utasították. Végül Simonyi Ernő nyújtott be inter­pellációt a keleti ügyek miként állása iránt s külö­nösen arról, hogy az oroszok több magyar és osztrák alattvalót kivégeztek. * Piknik. A lezajlott bálok után következnek a házi mulatságok és »piknik«-ek. Szerdán a »Hun­gária« dísztermében volt egy igen sikerült piknik, melyet néhány fiatal ember rendezett azok közül, kik az idei farsang elite-báljaiban mint ügyes rendezők és jó táncosok egyaránt kitűntek. A társaság váloga­tott, a táncosnők köre igen szép és kedves volt. Egy kiválóbb költő műveinek »válogatott kiadásá«-hoz hasonlított e társaság. Körülbelül százhuszan voltak együtt, köztük: gróf Teleki Sándorné kedves leányá­val, Margittal és unokahuga,Vay Lilla bárókisasszony­­nyal, Blaskovich Istvánné leányaival Gizelával és Jolánnal, Kövér Károlyné és leányai, Daruváry Alajosné és leánya Laura, Motusitzky Mórné szül. Majthényi bárónő és leánya Sarolta; Birly-Ghyczy Anna urhölgy és bájos leánya Anna; Damjanich Já­nosné, Csernovits Roxanne-nal; özv. Draskóczy Lász­­lóné és leánya Lenke; Dobóczky Ignácné és leánya Malvin; Ráth Károlyné és Horváth Irma k. a. (Hor­váth Boldizsár kedves leánya.) J­ankovich Miklósné leányával Katicával és Troll Ilkával; Péchy Ta­­másné és leánya Berta; Lumnitzer Sándorné, Mar­git leányával; Móricz Pálné és leánya Karola, Tre­­fort Anna, Vértessy Irma, Geist Clarisse, Rónay Ágnes, Janka és Jolán, Muzslay Anna, Vizsolyi Anna, Asbóth Klára, Takátsy Janka kisasszonyok sat. A tánc Rácz Pali jó zenéje mellett folyt s a fiatal­ság ép oly hévvel aprózta a csárdásokat, a mily lan­kadni nem tudó tűzzel járta a keringőket, mazurká­­kat és galoppokat. A táncok koronáját azonban a kotillon képezte, mely négy óra után kezdődött s me­lyet az egyik Blaskovich kisasszonynyal Kovách Zol­tán táncolt elől és rendezett sok ügyességet, számos uj figurával. Jelvény, virág, olyan bőven volt, a­mi­lyen bőven még a »nagy« bálokban sem szokott lenni. Táncrendet a hölgyek igen csinosat kaptak: kis könyv­alakút, elefánt­csontból, monogrammal s a bál napjá­nak feliratával. Tánc közben folyvást hűsítőket hord­tak körül, szünóra alatt pedig a vendégeket a részvé­nyes urak kitűnő vacsorával vendégelték meg, fűsze­rezve lévén ez a Rácz Pali szebbnél szebb nótáival, élénk csevegéssel és­­ halk felköszöntésekkel. A mulatság egész reggeli hét óráig tartott s a kedvére mulató társaság még ekkor is alig tudta elhagyni e szép mulatság színhelyét. A rendezésben Kovách Zol­tán és Bezerédj Viktornak van legtöbb érdeme. * A budai izraelita nőegyletnek, melynek élén Beer Johanna elnök igen tevékenyen működik, sikerült, látogatott, díszes bálja volt a »Pácán« ter­mében. Vagy száz pár táncolta a négyest, jó kedv ural­kodott és az egylet jótékony céljára szép összeg gyűl­hetett össze. * A Kisfaludy-Társaság azzal, hogy havi ülé­seit ezentúl az akadémia heti üléstermében fogja tar­tani, nem mondott le a Kisfaludy-teremről, a­hol emlékképei, ereklyéi és könyvtára vannak. A zárt ta­nácskozásokat, értekezleteket, tagválasztó gyűlést sat., ezentúl is ott fogja tartani. * Egy derék hölgyet, Lechner Sarolta kis­asszonyt temették tegnap a Rákoson, Kőbánya mel­lett, a soktagú család mély bánata mellett. A Lechner­­féle téglagyár tulajdonosának, Lechner János kedves lánya volt, a legjobb gyermek, a legszeretőbb testvér és r­okon, ki csak 29 évet élt s agylábnak esett áldo­­zatul. * Szigligeti Ede özvegyétől a következő sorok jelentek meg: »A nemzeti színház igazgatósága, drá­mai és operai személyzete, a magyar tudományos aka­démia, az írók és művészek társasága, a Kisfaludy­­társaság, Petőfi-társaság, a népszínház választmányi igazgatósága és személyzete, az angol kisasszonyok zárdája, a sajtó, a vidéki színtársulatok, olvasó­körök, iskolák, műkedvelői társaságok s mind amaz intéze­tek, társulatok és egyletek, továbbá a személyes bará­tok, pályatársak s mind ama magánosok úgy a fővá­rosban, mint a vidéken, kik boldogult férjem, néhai Szigligeti Ede gyászos elhunyta alkalmából, részint a végtisztességtételen megjelenésükkel, részint más úton megható jelét adák a megboldogult iránti kegyeletüknek s az őt gyászoló özvegy és család fáj­dalmában való résztvétüknek: fogadják kegyesen a magam és családom részéről legbensőbben átérzett hálánk és köszönetünk kifejezését. Özv. Szigligeti E­d­én­é.« * Az „orvosi kör“ e hét elején tartó évi köz­gyűlését, a tagok élénk részvétele mellett. E kör év­ről évre gyarapodik s nagy benne az egyetértés, a­mit az is mutat, hogy elnöknek dr. Kovács Józsefet, alel­­nöknek dr. Poór Imrét egyhangúlag választák meg újra. Gyűlés után a tagok vig áldomást ültek az »Arany sas«-nál. * A „szegény Bécs“ — írja a »Per Lloyd« — hozzánk jön koldulni. Számos irgalmas nővér jött onnan le hozzánk, házról-házra kéregetvén az ő kolos­torok javára. »Mintha nálunk — jegyzi meg az emlí­tett lap — nem volna elég szegény, a kin segítni s elég köny, melyet letörölni kell. A rendőrségnek az ily engedélyadások alkalmával meg kellene fontolni, hogy Budapesten vagy negyven jótékony egylet léte­zik s minden fillér, melyet idegen kéregetők visznek el, a helybeli szegényektől vonatik el.« * Két dalos könyv jelent meg a Kókay Lajos könyvkereskedésében. Mindkettőt öt énektanár: Gáll J., Bellovics I., Vajdafy B., Halász Gy. és Erney J. irta. Az egyik a »Polyhymnia« énekgyűjtemény negye­dik kiadása; az egybekötött négy első füzet ára egy ft. A másik: »Énektan,« iskolai használatra. Szintén négy füzet s ára egy ft. Az előbbi mű Békey Imre városi tanácsnoknak, az utóbbi Csengery Antalnak van ajánlva. * Rövid hírek. Mária Valéria főhercegnő tegnapelőtt reggel Rónay Jácint püspök kíséretében Bécsbe utazott. — Özv. Eördögh Károlyné szüle­tett Endrődy Ilona asszony vasárnap Budán elhúnyt; mély részvéttel temették el a vízivárosi sírkertbe. — A nemzeti színházban a kitűzött »Piccolino« helyett tegnap, Zajonghi rekedtsége miatt, »Don Parquale« és »Peregrina« kerültek színre. — A tanügyi tárcánál a harmadik ügyosztály (egyetemi, műegyetemi, reáltano­dai ügyek) vezetését Szász Károly min. tanácsos vette át. — A honvédségnél Radvánszky Andor lovas főhad­nagy s gr. Bánffy Béla hadnagy önkényt lemondtak rangjukról. — Sám­i Lajos sírjánál, künn a temető­ben, Könyves Tóth Kálmán lacházai ref. lelkész, az elhunytnak egyik benső barátja, mondott búcsúbeszé­det.— „A Ludovica-akadémia közlönye“ februári füzetébe Kápolnai P. István honvéd-őrnagy, Fori­­nyák Gyula honvéd-ezredes, Terstyánsky Ágost nyug.­tábornok és Pacor ezredes Írtak jeles cikkeket; kivált a legutóbbi műve: »A védtörvény revíziója« jelentő­ségteljes. — A főváros tegnapi és tegnapelőtti köz­gyűlésének főtárgya: a köztárházak ügye volt, mely­nek létesítése életbevágó kérdés; gabnakereskedésünk nagyot fog lendülni, mihelyt a köztárházak fölépül­­nek.­­ A főkapitányság felszólító a ronda komfor­­tabelek és társaskocsik tulajdonosait, hogy e hó köze­péig hozzák rendbe járműveiket, különben a közleke­déstől el fognak tiltatni. — Az újpesti rablógyilkos­ság egyik főbűnösét, Kellner Ignácot, mint katonát, Komáromba viszik s a hadbíróság ott lát fölötte törvényt. — A pesti hóhér, Kozarek Ferenc, teg­napelőtt két legényével, egy porkoláb kíséretében, Jászberénybe utazott, a Tóth Ferenc kivégzésére. * „Szalon“ című tegnapi hírünkben, az »álar­cos gyermek-estély« leírásában, pár sor kimaradt, melyben egy kedves lányka, Vigyázó Józsa festői normandi jelmeze volt megemlítve. - 145 - Vidék. ** Vidéki farsang. Pakson a tűzoltó-egylet bálját nem egyhamar fogják elfeledni, olyan vig, jó mulatság volt. Kovács Jánosné úrnő teljesítő a háziasszonyi tisztet. Már az első négyest harminckét pár táncolta, kiegészítve még egy hetedik figurával, melyet ismételten megúj­ráztak. A névsor: (tudósítónk gondos betűrendbe szedte.) Ambrózy nővérek, Bán Klementin, Bene Istvánné, Dőry Stephanie, Daróczy Tamásné, Daróczy nővérek (Szent-Ivánról), Forintos Mariska, Flórián Istvánné, Frankl Vilma, Gebhardt Imréné, báró Horváth Jo­hanna, Késmárky Ivánné, Malatinszky Mici, Mala­­tinszky György, báró Jeszenszky Kálmánná, Mala­tinszky Sándorné, Német Jánosné, báró Rudnyánszky Ivánné, Szeniczey Cecilia, Vigyázó Rezsőné, Vigyázó Ignácné s azok, kiknek nevét nem lehetett kibetűzni tudósítónk leveléből. A mulatság reggelig tartott. Szent-Endrén, Joannovics Hona úrhölgy ne­velőintézetében 23-án kedélyes táncvigalom volt, melyre nemcsak a város előkelő polgárai, hanem a fővárosból és a vidékről is sokan jelentek meg. A fesztelen kedélyesség és magyar szívesség jellemezte az egész mulatságot. A francia négyeseket hatvan pár táncolta és a csárdásokat reggelig járták jó cigány­zene mellett. A bálban részt vettek: Dumcsa Jenő polgármester, nejével, Kocsi Horváth Elekné, leánya Amáliá­val, Ignyatovics Jánosné, Theodorovics Ist­ván, nejével, Perkics Györgyné, Malátyné, Löffler Lujza, Kollarovics Irén és Zsófia, Joannovics Zsófia. *

Next