Fővárosi Lapok 1878. március (50-75. szám)
1878-03-01 / 50. szám
Kolombus Kristóf vagyok, oly nagy az én fölfedezésem. Bughi: Ha már elragadod előlem a név dicsőségét, én hasonló fölfedezéseimmel második Yasko Gama vagyok. Megmutatják egymásnak harctéri zsákmányaikat. Aztán mindegyik a maga, még a kanapén folyvást lihegő, ziháló extáncosnéjához megy. Bughi: Kinek vesztesége, nálam nyeresége! Ranghiné: (a fejéhez kap) Jesszusom! a chignonom: meglátják a fejem! Bughi előmutatja a kontyleleményt. — Egy másik veszteségét is bátor vagyok nagysádnak termete másik végletéről visszanyujtani: ez, a tánc hevében elrúgott egyik cipősark; ez az Akhilles sarka. — Ezért éreztem én tánc közben, mintha sántítanék, — szól Ranghiné. — Se baj! a leányom is kicsit biceg; azért tudják, hogy a cipőjének arany sarka van, mert talpa alá tízezer forint van rejtve. Házasulandó ifjaknál, tudjuk, Akhilles-sark a pénz. Kedves öcsémuram, e szivességéért legyen szerencsém holnap egy kis ebédre. Sughi is szól Ranghinénak: »Nagysád, elejtett szemüvegét van szerencsém visszamutatni.« »Ezer köszönet, kedves úr, majd el is felejtem, hogy alig látok.« Aztán a föltett szemüveggel erősen okumlál erre-arra a padlón. »Nagysád, folytatja Sughi, ha nem csalatkozom, elvesztett drágakövét keresi: itt van!« (Átadja neki az elvesztett műfogat.) »Oh, köszönöm, de ne szóljon ám erről senkinek. Legyen szerencsém holnap egy kis ebédre.« Mindebből az a rettentő tanulság: mennyi veszélylyel jár , ha a negyven-ötven év közti s ezentúli mamák és nagynénék magukat hirtelen egy fris polka, még frisebb csárdás viharos forgatagába engedik ragadtatni. És ha netán a figyelmeztetés némelyekre nézve e farsang végén immár elkésett, szolgáljon jövőre intő például. És ha netán Sughitól ebéd után bizalmasan megkérdi Tincsi: »Ugyan hogyan írhatott olyasmit én felőlem az újságba ? »Én« ? nagysád! nem én! Bizonyára a szerkesztő maga irta, ki udvarol Tili kisasszonynak.« Sughi feje felől a vészterhes felleg elvonult. Pedig hazudott: ő irta. Mindkét háznál szent jön a béke. A»Tulipán« következő számában Sughi és Bughi együttes szerkezetéből ez újdonság vala olvasható: » Az x-i táncvigalom pompásan sikerült; mondhatni: a táncvigalmak netovábbja vala. Az asztalteríték (menu) becsületére vált volna, személyenként öt forintért, Budapest első vendéglőjének. A hölgyek százszorszép koszorújában legkellemesebben virágoztak: Ranghi Tincsi és Renghi Tili bájos kisasszonyok.« Fővárosi hírek. * A közeledő hangverseny-saisonra nagyban folynak az előkészületek. A philharmonikusok három hangversenyt szándékoznak rendezni; az elsőn Beethoven »Eroica« sinfoniája mellett három újdonságot fognak bemutatni: Saint-Saëns egy zongorahangversenyét (Gf moll) zenekar-kísérettel, melyben fővárosunkban először fog nyilvánosan föllépni Lisztnek egyik tanítványa Rössel, ki ősz óta Budapesten van; továbbá Berlioz »Romeo és Juliá«-jából a második szakasz első részét (Romeo seul, Tristesse, Concert et bal,é s Wagner Rikhárdtól a »Siegfried- Idylle«-t. A második hangversenyre van tervezve Liszt hatalmas »Dante« sinfoniája és más zenei újdonságok. A harmadikon csupán hazai, illetőleg budapesti zeneszerzőktől szándékoznak érdekes újdonságokat bemutatni, többi közt Szabó, ez új tehetség »Ahasver«-jének hangversenyre igen alkalmas két számát: a harmadik felvonás hatalmas előjátékát és a kecses ballet-zenét. E műre, melyről lapunk zeneírója közelebb részletesen fog írni, már előre felhívjuk a közönség figyelmét, mert Szabóban oly zeneszerzőre fog ismerni, kit a művészet múzsája homlokon csókolt s nagy tehetsége mellett oly mélyreható zenei tanulmányokat tett, hogy a legkritikusabb zenész is kénytelen meghajolni előtte. A nemzeti színház zenekarának tagjai valódi ovációkkal fogadják egyszerű kollegájuk meglepő művét, kit hogy eddig nem ismertünk, az egyedül rendkívüli szerénységének és komoly tanulmányának tulajdonítható. Részünkről nem helyeseljük egészen a philharmonikusok amaz eljárását, hogy egy hangversenyt s hozzá tehetjük, hogy a harmadikat, csupán hazai zeneszerzők műveiből állítanak össze. Érdekes lehet ugyan új embereink eme versenye, de nem nyújt elég biztosítékot arra, hogy a redoute tele lesz. Jobb lenne tehát emez újdonságokat fölváltva, a három hangverseny keretébe osztani. A philharmonikusok után a »zenekedvelők egyesületé«-ről kell megemlékeznünk. Az egyesület s ennek élén Káldy Gyula karmester szintén melegen karolta föl Szabó ügyét, s mindjárt legközelebbi első hangversenyén operájának négy számát fogja előadni. Ez a hangverseny március közepén lesz s még más két újdonságot is fog bemutatni: Volkmannak egy nálunk még ismeretlen szerenádját s Massenetnek, a »Le roi de Labore« opera szerzőjének »Scénes pittoresques« című suite-jét. Úgy halljuk, hogy ezt a francia operát a nemzeti színházban is elő fogják adni s a zenebarátok örömmel vehetik, hogy addig is hallanak valamit belőle. * Rock Szilárd, ki minden szép és jó ügynek áldozatkész támogatója, tegnap lapunk szerkesztőjének száz forintot adott át, hogy — úgymond — ne hiányozzék a Kisfaludy-Társaság alapítói közül sem. Ez összeget sietni fogunk átszolgáltatni a társaság pénztárába. A képviselőház tegnapi ülésén a Lloyd-szerződés fölött történt a név szerinti szavazás. A kormány javaslata huszonkilenc szótöbbséget nyert. Ezután a fölött vitatkoztak, hogy Várjon György Endre, közelebb megválasztott képviselő, a szokott harminc nap letelése előtt bír-e szavazási joggal. Az elnök igenlő indítványa dacára, Tisza Kálmán s többek ellenvetése folytán e kérdést az összeférhetlenségi bizottsághoz utasították. Végül Simonyi Ernő nyújtott be interpellációt a keleti ügyek miként állása iránt s különösen arról, hogy az oroszok több magyar és osztrák alattvalót kivégeztek. * Piknik. A lezajlott bálok után következnek a házi mulatságok és »piknik«-ek. Szerdán a »Hungária« dísztermében volt egy igen sikerült piknik, melyet néhány fiatal ember rendezett azok közül, kik az idei farsang elite-báljaiban mint ügyes rendezők és jó táncosok egyaránt kitűntek. A társaság válogatott, a táncosnők köre igen szép és kedves volt. Egy kiválóbb költő műveinek »válogatott kiadásá«-hoz hasonlított e társaság. Körülbelül százhuszan voltak együtt, köztük: gróf Teleki Sándorné kedves leányával, Margittal és unokahuga,Vay Lilla bárókisasszonynyal, Blaskovich Istvánné leányaival Gizelával és Jolánnal, Kövér Károlyné és leányai, Daruváry Alajosné és leánya Laura, Motusitzky Mórné szül. Majthényi bárónő és leánya Sarolta; Birly-Ghyczy Anna urhölgy és bájos leánya Anna; Damjanich Jánosné, Csernovits Roxanne-nal; özv. Draskóczy Lászlóné és leánya Lenke; Dobóczky Ignácné és leánya Malvin; Ráth Károlyné és Horváth Irma k. a. (Horváth Boldizsár kedves leánya.) Jankovich Miklósné leányával Katicával és Troll Ilkával; Péchy Tamásné és leánya Berta; Lumnitzer Sándorné, Margit leányával; Móricz Pálné és leánya Karola, Trefort Anna, Vértessy Irma, Geist Clarisse, Rónay Ágnes, Janka és Jolán, Muzslay Anna, Vizsolyi Anna, Asbóth Klára, Takátsy Janka kisasszonyok sat. A tánc Rácz Pali jó zenéje mellett folyt s a fiatalság ép oly hévvel aprózta a csárdásokat, a mily lankadni nem tudó tűzzel járta a keringőket, mazurkákat és galoppokat. A táncok koronáját azonban a kotillon képezte, mely négy óra után kezdődött s melyet az egyik Blaskovich kisasszonynyal Kovách Zoltán táncolt elől és rendezett sok ügyességet, számos uj figurával. Jelvény, virág, olyan bőven volt, amilyen bőven még a »nagy« bálokban sem szokott lenni. Táncrendet a hölgyek igen csinosat kaptak: kis könyvalakút, elefántcsontból, monogrammal s a bál napjának feliratával. Tánc közben folyvást hűsítőket hordtak körül, szünóra alatt pedig a vendégeket a részvényes urak kitűnő vacsorával vendégelték meg, fűszerezve lévén ez a Rácz Pali szebbnél szebb nótáival, élénk csevegéssel és halk felköszöntésekkel. A mulatság egész reggeli hét óráig tartott s a kedvére mulató társaság még ekkor is alig tudta elhagyni e szép mulatság színhelyét. A rendezésben Kovách Zoltán és Bezerédj Viktornak van legtöbb érdeme. * A budai izraelita nőegyletnek, melynek élén Beer Johanna elnök igen tevékenyen működik, sikerült, látogatott, díszes bálja volt a »Pácán« termében. Vagy száz pár táncolta a négyest, jó kedv uralkodott és az egylet jótékony céljára szép összeg gyűlhetett össze. * A Kisfaludy-Társaság azzal, hogy havi üléseit ezentúl az akadémia heti üléstermében fogja tartani, nem mondott le a Kisfaludy-teremről, ahol emlékképei, ereklyéi és könyvtára vannak. A zárt tanácskozásokat, értekezleteket, tagválasztó gyűlést sat., ezentúl is ott fogja tartani. * Egy derék hölgyet, Lechner Sarolta kisasszonyt temették tegnap a Rákoson, Kőbánya mellett, a soktagú család mély bánata mellett. A Lechnerféle téglagyár tulajdonosának, Lechner János kedves lánya volt, a legjobb gyermek, a legszeretőbb testvér és rokon, ki csak 29 évet élt s agylábnak esett áldozatul. * Szigligeti Ede özvegyétől a következő sorok jelentek meg: »A nemzeti színház igazgatósága, drámai és operai személyzete, a magyar tudományos akadémia, az írók és művészek társasága, a Kisfaludytársaság, Petőfi-társaság, a népszínház választmányi igazgatósága és személyzete, az angol kisasszonyok zárdája, a sajtó, a vidéki színtársulatok, olvasókörök, iskolák, műkedvelői társaságok s mind amaz intézetek, társulatok és egyletek, továbbá a személyes barátok, pályatársak s mind ama magánosok úgy a fővárosban, mint a vidéken, kik boldogult férjem, néhai Szigligeti Ede gyászos elhunyta alkalmából, részint a végtisztességtételen megjelenésükkel, részint más úton megható jelét adák a megboldogult iránti kegyeletüknek s az őt gyászoló özvegy és család fájdalmában való résztvétüknek: fogadják kegyesen a magam és családom részéről legbensőbben átérzett hálánk és köszönetünk kifejezését. Özv. Szigligeti Edéné.« * Az „orvosi kör“ e hét elején tartó évi közgyűlését, a tagok élénk részvétele mellett. E kör évről évre gyarapodik s nagy benne az egyetértés, amit az is mutat, hogy elnöknek dr. Kovács Józsefet, alelnöknek dr. Poór Imrét egyhangúlag választák meg újra. Gyűlés után a tagok vig áldomást ültek az »Arany sas«-nál. * A „szegény Bécs“ — írja a »Per Lloyd« — hozzánk jön koldulni. Számos irgalmas nővér jött onnan le hozzánk, házról-házra kéregetvén az ő kolostorok javára. »Mintha nálunk — jegyzi meg az említett lap — nem volna elég szegény, a kin segítni s elég köny, melyet letörölni kell. A rendőrségnek az ily engedélyadások alkalmával meg kellene fontolni, hogy Budapesten vagy negyven jótékony egylet létezik s minden fillér, melyet idegen kéregetők visznek el, a helybeli szegényektől vonatik el.« * Két dalos könyv jelent meg a Kókay Lajos könyvkereskedésében. Mindkettőt öt énektanár: Gáll J., Bellovics I., Vajdafy B., Halász Gy. és Erney J. irta. Az egyik a »Polyhymnia« énekgyűjtemény negyedik kiadása; az egybekötött négy első füzet ára egy ft. A másik: »Énektan,« iskolai használatra. Szintén négy füzet s ára egy ft. Az előbbi mű Békey Imre városi tanácsnoknak, az utóbbi Csengery Antalnak van ajánlva. * Rövid hírek. Mária Valéria főhercegnő tegnapelőtt reggel Rónay Jácint püspök kíséretében Bécsbe utazott. — Özv. Eördögh Károlyné született Endrődy Ilona asszony vasárnap Budán elhúnyt; mély részvéttel temették el a vízivárosi sírkertbe. — A nemzeti színházban a kitűzött »Piccolino« helyett tegnap, Zajonghi rekedtsége miatt, »Don Parquale« és »Peregrina« kerültek színre. — A tanügyi tárcánál a harmadik ügyosztály (egyetemi, műegyetemi, reáltanodai ügyek) vezetését Szász Károly min. tanácsos vette át. — A honvédségnél Radvánszky Andor lovas főhadnagy s gr. Bánffy Béla hadnagy önkényt lemondtak rangjukról. — Sámi Lajos sírjánál, künn a temetőben, Könyves Tóth Kálmán lacházai ref. lelkész, az elhunytnak egyik benső barátja, mondott búcsúbeszédet.— „A Ludovica-akadémia közlönye“ februári füzetébe Kápolnai P. István honvéd-őrnagy, Forinyák Gyula honvéd-ezredes, Terstyánsky Ágost nyug.tábornok és Pacor ezredes Írtak jeles cikkeket; kivált a legutóbbi műve: »A védtörvény revíziója« jelentőségteljes. — A főváros tegnapi és tegnapelőtti közgyűlésének főtárgya: a köztárházak ügye volt, melynek létesítése életbevágó kérdés; gabnakereskedésünk nagyot fog lendülni, mihelyt a köztárházak fölépülnek. A főkapitányság felszólító a ronda komfortabelek és társaskocsik tulajdonosait, hogy e hó közepéig hozzák rendbe járműveiket, különben a közlekedéstől el fognak tiltatni. — Az újpesti rablógyilkosság egyik főbűnösét, Kellner Ignácot, mint katonát, Komáromba viszik s a hadbíróság ott lát fölötte törvényt. — A pesti hóhér, Kozarek Ferenc, tegnapelőtt két legényével, egy porkoláb kíséretében, Jászberénybe utazott, a Tóth Ferenc kivégzésére. * „Szalon“ című tegnapi hírünkben, az »álarcos gyermek-estély« leírásában, pár sor kimaradt, melyben egy kedves lányka, Vigyázó Józsa festői normandi jelmeze volt megemlítve. - 145 - Vidék. ** Vidéki farsang. Pakson a tűzoltó-egylet bálját nem egyhamar fogják elfeledni, olyan vig, jó mulatság volt. Kovács Jánosné úrnő teljesítő a háziasszonyi tisztet. Már az első négyest harminckét pár táncolta, kiegészítve még egy hetedik figurával, melyet ismételten megújráztak. A névsor: (tudósítónk gondos betűrendbe szedte.) Ambrózy nővérek, Bán Klementin, Bene Istvánné, Dőry Stephanie, Daróczy Tamásné, Daróczy nővérek (Szent-Ivánról), Forintos Mariska, Flórián Istvánné, Frankl Vilma, Gebhardt Imréné, báró Horváth Johanna, Késmárky Ivánné, Malatinszky Mici, Malatinszky György, báró Jeszenszky Kálmánná, Malatinszky Sándorné, Német Jánosné, báró Rudnyánszky Ivánné, Szeniczey Cecilia, Vigyázó Rezsőné, Vigyázó Ignácné s azok, kiknek nevét nem lehetett kibetűzni tudósítónk leveléből. A mulatság reggelig tartott. Szent-Endrén, Joannovics Hona úrhölgy nevelőintézetében 23-án kedélyes táncvigalom volt, melyre nemcsak a város előkelő polgárai, hanem a fővárosból és a vidékről is sokan jelentek meg. A fesztelen kedélyesség és magyar szívesség jellemezte az egész mulatságot. A francia négyeseket hatvan pár táncolta és a csárdásokat reggelig járták jó cigányzene mellett. A bálban részt vettek: Dumcsa Jenő polgármester, nejével, Kocsi Horváth Elekné, leánya Amáliával, Ignyatovics Jánosné, Theodorovics István, nejével, Perkics Györgyné, Malátyné, Löffler Lujza, Kollarovics Irén és Zsófia, Joannovics Zsófia. *