Fővárosi Lapok 1878. április (77-99. szám)
1878-04-03 / 77. szám
Majd ebéd közben bebizonyítom neked, hogy nézeteid helytelenek. A cabriolet a Rivoli utca vendéglőjének ajtaja előtt állt meg. A két fiatal ember belépett az étkezőterembe. Mig egy pincér a terítéket rendezte s fölnyittatá az osztrigákat, Germagny igy szólt barátjához: — íme az egész történet pár szóba foglalva. Ez a nábob — ahogy az angolok mondják — ép oly vén, mint Mathuzsálem, de csaknem oly gazdag mint Salamon; százezer tallér nászajándékot ad nejének s özvegységre jutása esetében tiezer livre évi járulékot. Ha e nőcske jól érti a dolgát, egy jó végrendelet még a többi vagyont is biztosíthatja számára egy fél év leforgása alatt, anélkül hogy ez által az első szerelem joga az elévülés veszélyének lenne kitéve. A keze a vén férjet, szíve a fiatal imádót illeti. És ez tökéletesen igazságos és helyes így. Ha én miniszter volnék, oly törvényjavaslatot terjesztenék elő, mely valamennyi szép leányt arra kötelezne, hogy agg férjhez menjen nőül. Ez oly törvényhozás lenne, mely a társaséletnek sok bájt kölcsönözne s azt lényegesen emelné. — Te kifeledted a számításból azt, a mit a menyasszony apja kapott. Athenais méltatlanul vásárra vitt áldozat. Hasonló az Abrahám áldozatához! Germagny gúnyosan kacagott föl. — Kedves De Préle, mai napság nem engedjük többé magunkat a vásárra hurcolni, hanem saját magunk adjuk el magunkat s ha csakugyan hozunk áldozatot, az bizonynyal az arany borjúnak hozott áldozat. De Préle húsz éves volt, barátja pedig harminc. E két időszám közé egész erkölcsi század ékeli be magát, egy tapasztalatokban gyarapodott korszak. De Préle az angyalt kereste, megengedhető rajongás valamennyi először szerető szívnek. Midőn ő a boulevardon sétált: valamennyi szép hölgyet, a kivel csak tt. ábrándjainak a tengerébe merített, csak ■fi r-’^ánok ugorhassék a vizbe: ő úgy ment a ti v ^aba, nem tud'r v ie m mi i műfonatban, kristály-medaillonban viselhetett; arcá- J nak finom, pelyhedző szakára sejteté, hogy még mindig hajlandósággal bir lovagias áldozatokra, könnyenhivőségét még mindig ki lehet aknázni s a legmulékonyabb szerelmet örömmel megvásárolná a legnagyobb szenvedések árán is. Germagny ellenben Paris melegházaiban nőve fel, csak mosolygott barátján, mint ahogy szokott egy-egy szónoklattanuló növendék az elemi iskolába járó gyerekek abroncs- és búgócsigajátéka fölött. Ő nála már az érzelgő kedélyt a tapasztalás tompította, az ész pedig föléje kerekedett a szívnek; szóval ő ellentéte volt De Prélenek úgy erkölcsi, mint fizikai tekintetben : haja kevesebb, de szakára több volt. De Préle szerint Monnicher ur olyan Jephtaféle apa volt; a vő pedig ama vén, durva pasák fajához tartozott, kiket poétáink oly papucsnyaló tigriseknek jellemeznek, a kik pénzen vásárolják nejeiket s a legkisebb gyanúra zsákba varrva vizbe dobják. Villars és Athenais megtestesült példányképei voltak ama boldogtalan szerelmeseknek, akik fölött valamennyi század érzékeny lelkei keseregtek: Pyramosz és Thisbe, Romeo és Julia, Conrad és Medora, mindenkor egymáshoz hasonló párt képeztek a kerek világ fönállása óta s egész az Ítélet napjáig újra meg újra jelenkeznek, míg az embernek ifjú kora, ábrándjai majd keservei lesznek. Amint De Préle a normandi csigákat élvezte, még folyvást mormogott az újkori erkölcsök silánysága miatt, melyek nem a legkellemesebben érinthetik egy férjnek a fülét és melyeket nem szegeznek föl határozat alakjában a Mária mennybe meneteléről nevezett egyház ajtajára, a hajdani szerelmesek szokása szerint. Germagny ellenben amaz egybekelést egyszerűen kereskedelmi szerződésnek tekintette, melynek szintúgy megvan a rendes árfolyama, mint a börzeieknek. Nagyon jól tudta ő azt, talán saját tapasztalásából, hogy egy párisi fiatal hölgy, bármily önzetlennek látszik is, biztos tudomással bír a fi!"’ mily vastag aranyozást igényel egy rg.i ! ' .fii v,.t v Ifi megrozsdásodott korona, hány igényt szépsége, mennyi kasmír illeti meg a rakorának rózsabokrétája, s Athenais, ki hatvanezer livre évi járadékot kapott ama kincsért, mely húszéves ifjúságában rejlett, inkább ügyes alkusz színében tűnt föl Germagny előtt, semmint áldozat képében. Azt tartotta ő, hogyha a szerződött felek valamelyikének joga volt ama hitre, hogy a vásárban kissé rövidséget szenvedett, az bizonynyal az agg férj volt, és ő egész készséggel hajlott ennek a pártjához, mint Racine a szegény Holopherneséhez. A harmincéves férfi keserű tapasztalásában valóban több igazság rejlett, mint a bohó fiatal szerelmesnek érzelgő rajongásában. Monnicher úr egyszerűen amaz apák közé tartozott, a minőket gyakran láthatni. Kissé mogorva, nagyon is számító s határtalanul önző volt, azonkívül ravasz, mint egy vén prókátor valamely szerződés fogalmazásánál, esküvési szertartásnál pedig, az ünnepély tisztességére, könyeket is hullatgatott. Monnicher ur, ki belügyminiszteri irodai aligazgató volt s a mellett hatezer livre évi jövedelmet biztosító középszerű birtokkal rendelkezett, ugyanegy időben lett apává és özvegy emberré. Egy leányka ily esetben a legnagyobb mérvben zavarba ejtő ajándék, amelylyel az ég egy férjnek a fájdalmát enyhítheti. Egy ideig Monnicher úgy volt azzal, mint Grandgousier: nem tudta váljon gyermeke születése miatt sírjon-e, avagy nejének halála fölött nevessen. Első fölindulása csilapodván, a negyvenéves férfi önzése kerekedett benne felül. Gyászfátyola egészen ifjúvá látszott őt varázsolni s a szabadság iránt való érzéke nem kis mértékben förmedt ellene ama kötelező gondnak, melyet leányának a neveltetése igényelt. Athenais a dajka gondozása alól a gouvernante keze alá, majd a nevelőintézetbe került, anélkül hogy atyja törődött volna vele egyébként, mint hogy a neveltetési költséget fedezte, s így csaknem idegenek voltak ők egymással szemben. Mikor a leányka tizennyolcadik évét betöltötte, végre visszatért a szülői házba; de megérkezése inkább ’ ’’ tlenséget, semmint örömet, mert hát megzavarta atyja fesztelen, ledér életmódjában, mely a.-. agglegerek és özvegy emberek boldogságát képezi. (Folyt. köv.) A zongora Beregsiaszy Világi*:*"*ási zongorái. Kétséget nem szenvez^ ü* t & zongora., m közvetítő hangszer, mai nap a jegjelentékekszel)b tért foglaljak el a zenevilágban. Kezdetleges s még tökékörül, az ö f -------------melyet nem nélkülözhetnek a legnagyobb szabású zeneköltők sem ; nem az énekesek, nem a zenészek, a karmesterek s nem semmiféle osztálya a zenekedvelő és művelő nagyközönségnek, mely — tanulmányi vagy szórakozási célból — a zenét élvezni akarja vagy a zeneköltészet remekműveivel megismerkedni kíván. Innen van, hogy a más hangszerek irodalma távolról sem oly gazdag és becses, mint a zongoráé, mely egymaga több remekművet képvisel, mint a többi hangszer együttvéve. Händel, Bach Sebestyén, Haydn, Mozart, Weber, Beethoven, Schubert, Liszt, Chopin, Mendelssohn, Schumann, mind e hangszerben öszpontosíták lángelméjük elévülhetlen remekeit. Minden hangszer zongtertelmével rendelkezik ez s — kivéve azok eltérő hangszinezetét — mindnyájuk dallamfüzését s harmóniai, poliphoniai kombinációit egyenkint és együttesen képes megérzékíteni. Az egész zeneművészeti világ és működés hűt photográfiája. Ami a kő- és rézmetszet a festészet szobrászat és építészet remekeire, a zongora és az a zeneművészet mindennemű termékére nézve. Egy egész zenekar önmagában. Élvezhetjük és zenészeti képzeletünk elé állíthatjuk általa a még nem hallott operákat, symphoniákat, oratóriumokat, kamarai négyeseket, szóval mindazt, amire a többi hangszer egyenként nem képes. Semmi sem természetesebb, mint hogy ily átalános s mondhatni nélkülözhetlen világtulajdonai mellett, kezdettől vagyis első »Clavichord« alakjától fogva, úgy mechanikai, mint hangtökélyi tekintetben a legnagyobb figyelemre lett méltatva a hangszerkészítők által s alig van világszükségleti iparcikk, mely egy század lefolyása alatt a kifejlődés bámulatosabb tökélyfokait mutathatná fel, mint a zongora, mely ez idő szerint roppant forgalmi tőkét is képvisel a kereskedelmi világban. Magában mintegy háromszáz zongoragyártó cég öörülbelől harmincezer zongorát állít ki; úgy hozzászámítjuk a francia, német, olasz, orosz, osztrák , a Lobbi európai és amerikai gyárak évenkinti témákéit: bízvást felvehetjük, hogy évenkint az egyik. világon fél millió zongora kerül kereskedelmi sor-Valamint a tudomány terei: a műszerek és" az síi iiifi; tk.'kéle'f Síi*' olla fokozatosan emeli és fejleszti az exater tudományok határát: úgy van ez a művészet s főleg a zene terén is, hol a hangszerek tökéletes szerkezete nemcsak az előadó művészet, hanem maga a zeneköltészet hatásait is szélesbíti, új irányba tereli az eszmék, a képzelődés világát s a dynamikus hatások felhasználásával mind nagyobb hódításokat, reformokat idéz elő. Legfeltűnőbb bizonysága ennek a zongora-építészet tökéletes brit stadiuma s ama nagy különbség, mely a régibb zongoravirtuózitást és zongorairodalmat a maitól elválasztja. A kettőnek egymásra való kölcsönös viszhatása és befolyása ép oly félreismerhetlen, mint a fejlődő nyelvé és irodalomé az eszmékkel, a költői formákkal és az aesthetikai ízléssel szemközt. A világtárlatok, melyek a mai gőz- és villanykorszakban, úgyszólván, rohamosan követik egymást, mindenkor hű képét nyújtják ama tökélyfokozatoknak, melyeket az ipar, tudomány és művészet termékei időnkint elfoglalnak a szellem világában. Ily alkalmakkor a zeneművészet is ki szokta terjeszteni iparüzleti szárnyait és sejtetni engedi azt a magasságot, melyre azok segítségével fölemelkedni képes. A küszöbön levő párisi világkiállítás sem fog e részben hátrább maradni korábbi társaitól s dacára annak, hogy a művelt nagy Németország politikai tekintetből, több más állam pedig kedvezőtlen viszonyoknál fogva abban nem vehet részt, mégis bizonyára oly bámulatos képét fogja mutatni a szellemi s igy a művészeti fejlődésnek is, mely az emberben lakozó isteni szikra tökéletes dűlési hatalmáról fog újabban is meggyőzni mindenkit. A világtárlatok egyik legérdekesebb s a nagy közönségre nézve egyik legvonzóbb osztályát rendesen a zongorák s egyéb zeneszerek s a zenéhez tarta - fiamBrisaMBsiEHAr' • mama* 'mmmmmmMBmmMaaamm'ittuvm.'imBmmm tozó eszközök Ifját része szokta képezni. El lehet.ik rá készül francia, angol és az amerikai cím"finiségben ismét bámulatos termé-E három állam zongoragyártási.naip"! .ven is oly magaslaton áll a kiállítási finomság s ízlés, szerkezeti szolidság, mechanikai t fiú jelintetében, hogy egy állam sem fog velők vetifikai betűt. De van egy pont, mely nem annyira a mechanikai tökély és a gépek működési magaslatától, .ifi- „ inkább a szellemi észlelődés és a hangszépség felé vonzódó finomabb érzék amaz öntudatos működésétől függ, mely minden gondolkodó s mélyebben megfigyelő művész előtt nyitva áll s mely nem szokott gyári kiváltság lenni. A közelmúlt napok alatt alkalma volt a fővárosi zenevilágnak tüzetesebb megfigyelés és elemzés alá venni ama két zongorát, melyet Beregszászy Lajos fog kiküldeni a párisi világtárlatra, s melyek ha egyszerű, szerény külalakjukkal nem is fogják elsősorban a látogatók figyelmét lebilincselni, de annál inkább hivatva lesznek fölkelteni a szakértők s főleg a finomabb szépészeti érzékkel biró zenészek és zongorázók érdekeltségét ama ritka, meglepően szép és poetikus hangjuknál fogva, mely belőlük szétárad. E zongorák feltűnő hangszépségét Beregszászy Lajos egy újabb, gyakorlati becscsel bíró találmánya idézi elő, melyre, hogy mindeddig még nem jöttek rá a zongorakészítők, csak azt bizonyítja, hogy többnyire csak (ha mindjárt mintaszerűen is) gépiesen dolgoznak s nagyon keveset foglalkoznak szakmájuk szellemi oldalának megfigyelésével. Ha látni fogják az uj magyar találmányt, valószínűleg a Columbus tojására fognak gondolni. Mi, magyarok, csak örvendhetünk rajta hogy a hazai műipar egyik érdemes, kiváló képviselője lesz az, aki a külföld figyelmét e részben ismét magára vonja. »A zongorasúrozatának új rendszere.« így nevezi Beregszászy e legújabb reformtalálmányát, mely eszméje gyakorlati alkalmazásának teljesen meg is felel, s melynek lényegét röviden elmondjuk. Köztudomású, hogy az eddigi zongoraépítészeti rendszer szerint, a zongora billentyűinek háromszoros húrjai akként vonulnak keresztül a finomszerkezetű s rendesen jól kiszárasztott, fehér lágyfából vízszintesen alkotott hangfenéken, hogy a húrok a hangoló szögektől kezdve az összekötő végpontokig nem egyenes, hanem fölfelé hajló convex vonalt képeznek s így