Fővárosi Lapok 1878. május (100-125. szám)
1878-05-02 / 101. szám
— 494 — a vésznőt kissé elkényeztette a világvárosok tapsa, koszorúja , de az is lehet, hogy a szülőváros iránti tartozás oly modorban volt előtte emlegetve, mely sérthette önérzetét. Már maga a küldöttségi ostrom sem tartozik a művészi élet kellemetességei közé. A dolgot átalában úgy szokták elintézni, hogy a művészeket magánúton kérdik meg: nem volna-e kedve valamely jótékony célra működni, s csak a kapott »igen« után indul a küldöttség nyilvános kérésre, nehogy kopogtatás nélküli belépése úgy tűnjék föl, mint zaklatás, vagy törekvés a tehetség kizsákmányolására, ami — valljuk meg az igazat — mindig sértheti egy kicsit a kiváló tehetségek önérzetét. Példa rá Liszt, ki egész életét a múzsa és jótékonyság közt osztá meg, s mégis az egyleti zaklatásoktól már-már majd megszökött fővárosunktól, mígnem a sajtó szólalt föl, hogy szép erény a jótékonyság, de nem jogosít föl követelésekre s a nagy tehetségeket becsülni és nem zaklatni kell. Végül még azt, hogy ha Kassán azért, mert egy kifáradt művésznőnek nem volt kedve gratis énekelni, tüntetés lett volna, az nem a művésznőt, hanem a várost gyalázta volna meg. Minden nagy művész azt mondta volna rá, milyen szerencse, hogy nem Kassán születtem! * Magyarországot Paksban amolyan »különlegességek« is fogják képviselni, mert hiszen mi — fájdalom! — »érdekes« nemzet vagyunk. A különlegességek alatt értjük a csárdát s a cigánybandát. De, úgy gondolá magában Bogyó Lajos, miután a Kerepesi után megbukott, de nem addig a Magyarországot mutathatják be művészetében, iparában és különlegességeiben — mégsem lesz az tökéletes bemutatás ! Mit ér a csárda, ha csak Lajcsi húzza benne, azután nincs ott, aki sírva vigadjon a muzsikáján , nincs ott a Jókai megénekelte népdalok hőse, a magyar betyár. »Én leszek hát az!«, mondá, és csikós-ruhás, vagy ha úgy tetszik betyár-costume-ot csináltatott magának a szűrszabóval, borjúszájú iget is váltott, bokrétás kalapot nyomott fürlös fejébe, övét is kötött lágyékára, tele is tűzdelte ócska és új pisztolyokkal, bicskát nyomott a csizmája szárába, a kezébe meg »dufla« csövű puskát fogott és úgy állt oda a fotográfus elejébe, pingálja le őt mint »dallos« magyar haramiát, aki egy társaság — talán egy egész banda — élén fog Párisba vonulni az öt világrész nagy sokadalmába, ahová, úgy hirdeti, »szerződtetve« is van. Félő, hogy a Párisban öszesereglendő tömérdek idegen e nyomon csakugyan elhiszi, hogy a magyar nép amolyan fél - nomád, félig útonálló életet folytat. Szapáry gróf, a magyar kiállítási bizottság elnöke, nem végez fölösleges munkát, ha e nyegleségnek valamikép elejét vészi. Különben megérhetjük még azt is, hogy egyszer csak a »vándorjogász« is beállít Lutéciákba és a »magyar nép« mellé oda áll »magyar intelligenciának«. * Gyászlap jelenti Kotter Józsiné szül. Kapronczay Anna asszonynak hétfőn 71 éves korában, rövid szenvedés után történt elhunytak Tegnap temették el a cukor utcai 12. sz. háztól, hol kedves leányával, a nemzeti színház táncművésznője, Rotter Irma kisasszonynyal együtt lakott. Szeretett és szerető anya hunyt el benne. Mint honvédtiszt özvegye, az ötvenes években jött Kassáról fővárosunkba, kis lánykáival, kinek fölneveltetése képezte főgondját. Voltak kik szívesen támogatták, köztük Hollósy Kornélia, az ünnepelt művésznő, s Sárosy Gyula, a költő. A kis lányok a színház tánciskolájába jutottak, hol az egyik primadonnává nőtt fel, a másik pedig (Auguszta) elhagyá a színpadot s Hollósy Mihály temesi birtokoshoz, (Hollósy Kornélia urhölgy fivéréhez) ment nőül. A jó anya azzal a boldog tudattal zárhatta le szemeit, hogy lányait jó sorsban hagyja. * A történelmi társulat ma (csütörtökön) d. u. 5 órakor a Kisfaludy-teremben választmányi ülést tart, melynek tárgyai: »A pragmatica sanctio Erdélyben,« írta Jakab Elek és, folyó ügyek. * A Szent-István-nap átalános megünneplését kívánó kormányrendelet ellen lapunkhoz is érkezett két tiltakozás. Protestáns munkatársak írták, kifejezve reményüket, hogy a »Főv. Lapok« szerkesztője, a ki szintén Kálvin híve,) helyet ad felszólalásuknak. Eőérvük az, hogy protestáns templomokban nem lehet megünnepelni e napot, mert egy protestáns zsinat sem vette föl azt az ünnepek sorába. S ez teljesen igaz. De ültek már protestáns templomokban nem egyszer oly nemzeti emlék- és gyászünnepeket, melyekről szintén nem rendelkezett, amint hogy nem is rendelkezhetett egy zsinat sem. Voltak gyászszónoklatok alkalmilag Széchenyi és Deák Ferenc halálakor több helyen, mert e férfiakban nem a kath. férfiakat, hanem a nagy magyarokat ünnepeltük felekezeti különbség nélkül. Sőt még a Kazinczy emlékezetének országos ünneplése is behatolt egyik-másik protestáns templomba, hol a nemzeti érzületet vallási ájtat útján is kívánták erősíteni. Lehet, hogy az új kormányrendelet szövegezéséhez kifogás, sőt tiltakozás fér, mert rendel ott is, ahol legfölebb kívánnivalója lehetne; de — a kérdés lényegét tekintve — mi azt hiszszük, hogy Szent István király emlékezetének megünneplésében létezik oly momentum is, mely nem felekezeti, hanem átalános nemzeti érdekű. A protestánsok nem ünnepelhetik mint szentet, de áldást mondhatnak szintén rá, mint honszervező első keresztyén királyunk emlékezetére. * Egy testvérgyűlölet, oka. Báró Lo Presti Lajos halálakor említés tárgya lett, hogy a két fivér közt középkori gyűlölet uralkodott. Most egy velük ismerős úrtól e gyűlölet okáról a következő értesítést kaptuk: nem a szív valamely sötét szenvedélye, hanem egy oldalról a büszkeség, másfelől a különcség szülte e gyűlöletet. Az ötvenes évek elején megjelent ősiségi pátens elrendelte, hogy akinek valamely ősi örökséghez jogigénye van, indítsa meg a port a másik év april utósó napjáig, különben végkép elveszti jogát. Ezt a föltételt előbb megtudta Lo Presti Lajos báró, mint fivére Árpád, ki amannak majorátusi jószágaihoz igényt formált. Az idősb báró ekkor azt mondta öcscsének: menjünk utazni délre! Az öcs ment. Sokáig tartott ez utazás s kiterjedt Afrikára is. Ép e világrész egy sivatag pontján voltak, midőn a pátensben kitűzött véghatárnap, ápril 30-dika elmúlt. Az este Lajos báró nevetve mondá öcscsének: »Most már akár haza mehetünk, nem indíthatsz ellenem pert.« E napon kezdődött a testvérek viszálya. Egyik félnél sem pénzkapzsiság volt az indító ok, mert hiszen mind a ketten bőven költék gazdagságukat , hanem egyik fél föltette magában, hogy minden áron győztes marad, a másik pedig mélyen sértve érezhette magát, mint akit kijátszottak. * A népszínházban tegnap két félújdonság került színre: a »Szenes legény, szenes leány« és »Egy nő ki az ablakon kiugrik.« Az elsőben Szigligetiné asszony tett kisérletet, mint párisi carboniére, mely szerepet hónapok előtt Soldosné asszony oly szeretetreméltóan játszott. A fiatal énekesnő e kísérlete kevésbbé sikerült, mint többi föllépte. Ismét túlzásokba esett s az igaz naivság hangja helyett többnyire mesterkélten beszélt. Abból a gyér (bár gondosan megerősített) tapsból, mely a függöny legördülte után hallatszott, Solymosinak is jutott, ki jó kedvvel játszotta a kormos, majd tisztára mosakodott szénárus fiút. Az »Egy nő, ki az ablakon kiugrik« régi vígjátékban egy pár végignézett unalmas jelenet árán szívesen hallgatta a közönség a Soldosné asszony és Tamási gyönyörű dalait. Soldosné asszony széles jókedvében volt s mint Törő Bálintné egyik legbájosabb, legsikerültebb alakítását mutatta be. Minden dalát lelkesülten ismételtette a nagyszámú közönség. A többi szereplő: Rákosy Szidi és Pártényiné asszonyok, Eőry és Horváth kielégítően működtek közre, csak a két gróf jelenhetett volna meg kevésbbé szomorúságos öltözetben. * Hymen. A ferencvárosi templomban ma reggel lesz Debreczy Imre távirótiszt esküvője Ábrahám Ida kiasszonynyal. * A hivatalos lapból. Király ő felsége a tiszaladányi ref. templom fölépítésére kétszáz forint segélyt adott magánpénztárából. — A császárné és királyné gr. Wimpffenné szül. Lynar Margit grófnőt s gr. Pallavicininé szül. Széchenyi Irma grófnőt kinevezte palotahölgyeinek. — Greger Miksa londoni nagykereskedő, a magyar borkivitel emelése körül szerzett érdemeiért, maga és utódai részére magyar nemességet nyert. — Wiszkidenszki Gyula fővárosi lakos engedélyt nyert, hogy családnevét »Vizvári«-ra változtassa; s ime most tudja meg először a világ, hogy a nemzeti színház kedvelt komikusának tulajdonkép mi volt a családneve. * Chiomi Emilia k. a., a londoni »Her Majestys Opera« első énekesnője, négyszer lép föl a nemzeti színházban: szombaton a »Faust«-ban, 7-én »Luciá«-ban, 9-én »Mignon«-ban s 11-dikén a »Tévedt nő«-ben. E négy estélyre az igazgatóság bérletet nyitott ez árakkal: elsőrendű páholy 40 frt, másodrendű 32 frt, támlás vagy erkélyszék 12 frt, elsőrendű zártszék 10 frt, másodrendű 8 frt. Más helyekre bérelni nem lehet. * A „Kolumbus“ főpróbája ma este lesz a népszínházban. Fél évig folyvást dolgoztak ez új látványosság kiállításán, hogy meglepőleg hozhassák színre holnap este. Közre fognak benne működni: Együd, Tihanyi, Solymosi, Horváth Vince és Jány Gyula, a nők közül Lukácsiné s a Rákosi nővérek. Jegyek az első előadásra ma (csütörtökön) délelőtt tíz órától egyig válthatók. * A Szigligeti-síremlék javára rendezett nemzeti színházi előadás rendező bizottságától e sorokat kaptuk. A pénztári kimutatás szerint a húsvét első ünnepén rendezett előadás bruttó bevétele 1180 forint 10 krajcár. A kiadás, beleszámítva az 53 forint 92 krajcár napi költséget, Erkel Ferenc 39 forint 33 krajcárnyi, Szigligeti özvegyének a »Perényi« után járó 131 frt 12 krajcárnyi írói tiszteletdíját s a nemzeti színházi szabályrendelet egyik pontjában megnevezett jótékony célokra levont 500 forintot, úgy a nyugdíjintézetre levont két száztelit s a nyugtabélyeg-kiadást — összesen 735 frt 99 kr. Ezt levonva a bevételből, marad 444 frt 11 krajcár. Ehhez a következő ajándékok járultak: a nemzeti szinház igazgatósága 121 frt 87 kr, Szigligeti Edéné 129 frt 17 kr, Erkel Ferenc 381 forint 71 kr, Csiky Gergely 25 frt, Vadnai Károly 4 frt, Tóth Kálmán 2 frt, báró Podmaniczky F 10 frt, dr. Várady Béla 10 frt, Paulay Ede Ráth Károly főpolgármester 10 frt, Toldy Zsi frt, Nagy Imre 10 frt, összesen 367 frt 85 kr. síremlék és szobor javára tiszta eredmény 811 krajcár marad. A rendező bizottság az ajándé ezennel hirlapilag nyugtázza s köszönetet fejez szives adakozóknak.« * A budai tornaegyesület közgyűlésén nöklő Kerntler Gusztávot választák meg újra neki Fiuk Ádámot alelnöknek. Jelenték, hog tiszteleti, 52 alapító, 76 működő és 106 pártos van. Az összes létszám 234, ami a tavalyi lét mai összevetve 125 főnyi csökkenést jelez. Az é vétel 8147 ft 30 kr, a kiadás 5220 ft 98 kr vo sorsjáték 15,238 ft 46 krt jövedelmezett tisztás egyleti vagyon most 23902 ft 52 kr. Az egy Horváth-kertben ingyen kapván telket, a törni nokot fel fogják építeni s a közgyűlés felhatali a választmányt, hogy tízezer ftig terjedő kör köthessen. * „Omenii. E cim alatt a »Bolond Isti találó gúnyverset közli: »Kolosszus vagy, o ! s meg nem dönt, saját neved csupán: Elgázol egy oroszlán s bent egy orosz leány!« * A philologiai társulat május 8-dikán, öt órakor, a Kisfaludy-teremben ülést tart. gyai ezek: »a drezdai múzeum szobrairól« P. Trenk Árpádtól, »a megnevező és magyarázó mondatalkotása« dr. Babics Kálmántól s »a B.zalmosi-féle latin olvasókönyv bírálata« Pecz mostól. * A népoktatási kör vasárnap tartó mármadik évi közgyűlését a régi városház tanácsteren. Türr István elnökölt s megnyitó szavaiban írté, hogy ha a tetemesebb részvét lehetővé is még többet lehetne a parlag talajból a művel aranyat termő földjévé változtatni. De Gyulay Béla titkár jelentéséből kitűnt, a népetási kör tevékenysége így is nagymérvű és nagyosságú. Az utóbbi két év alatt tíz és tizennégy folyamon 727 nő és 1233 férfi nyert oktatást, ti hatévestől negyven évesig. A körnek jelenleg tagja van, bizony elég kevés. A bevétel: 6620 , kiadás 5266 frt, a készlet jelenleg 1354 frt. Tűrbornok évenkint ezer írttal szokta szaporítani a vételeket. Újra őt választották meg elnökké, nőkké: Irányi Dánielt, titkárrá: Gyulay Bélát. * Beküldetett: Gray Vilmos kecskeméti stazású párisi vendéglős szállóháza érdemes a vi tárlatra menő magyarok figyelmére:»Hotel de l’Ur 139. Rue St. Honorée«. A város központján fék s jutányos árakon kaphatni benne: kényelmesí tást, tiszta, csinos szobákat és ízletes magyar - francia modorú étkezést. A kik nála kívánnak vezni ellátást a világkiállítás ideje alatt, sziveske nek e végett levél útján rendelkezni vele. * Egy előfizető Marosvásárhelyről lapunkban meginterpellálta Lukács Gyula urat, hogy »Ígerész életemből« című munkáját mikor küldik meg, az ígért határidő rég lejárván. Lukács Gyur most felvilágosításs levelet külde hozzánk, miben azt írja, hogy kiadandó munkája már be volt fezve, midőn a verbokai visszavonulás alkalmával bőröndöt, melyben kéziratai voltak, elvesztő s újra kell összeállítnia a munkát, melyet ősz előtt fejezhet be. Előfizetői nagyobbára ismerősei és barátaiból állván, ezeket magánúton értesítő asedelem okáról. Végül a levélben kijelenti, ha »szerény nézete szerint ily nyílt inzultáchoz mindenkinek joga lehetett, de a marosvásáryieknek soha.« Szerkesztőségünk nem tudja: Ikács Gyula úr mivel kötelezhette le a marosváshelyieket annyira, hogy azok elvesztették jogul nyíltan figyelmeztetni őt egy nyíltan (mert nyomásban) adott ígéret megtartására, de azt tudjuk, de minden egyes előfizetőnek joga van arra az időre várni a könyvet, amelyre ígérve volt. E kötelese teljesítése képezi az előfizetési hitel alapját, meg különben is a pontatlanságok már csaknem teljes tönkre tettek. A felszólalások tehát minden ilyesben egészen jogosak, akár Marosvásárhelyről, ők máshonnan jöjjenek, s mi nekünk irodalmi köteleségünk nem tagadni meg a tért semmi oly felszólalás elől, melyre ok és jog van. Ha Lukács Gyula a kéziratot nem viszi a verbokai táborba, hanem ■ amint kellett volna — sajtó alá adja, akkor kikéri a kellemetlenséget, melyet most »inzultáció«-nak nvez. A marosvásárhelyi előfizető pedig felvilágosít; nélkül csakugyan nem tudhatja, hogy a török csatát szerencsétlenségei közt neki is volt egy közvetlen vészesége: a »Tengerész-életemből« címmel ígért műnk egy példánya. Most már tudja, hogy várhat még őszig. Lukács Gyula úr pedig meggazdagodott a tapasztalással, hogy az előfizetésre hirdetett kéziratot hoz másoknak is lévén már joga, nem kell azt tábor bőröndökben kockáztatni. * „Dürer Albert“ családi nevéről s családjának származási helyéről« címmel Haan Lajo érdemes tudósítónktól érdekes füzet jelent meg, mel örvendetes jelenség lesz a »Dürer irodalomban. Ada