Fővárosi Lapok 1878. augusztus (175-199. szám)
1878-08-01 / 175. szám
padon látni Magyarország múltjának egy-egy drámai képét. A mesevilág, a távoli népek, görög, spanyol, római légkör kerekedtek fölül. Paulay Ede drámaigazgató, élénken érezve, hogy a nemzeti színháznak mennyire hivatása a nemzet múltját is koronként viszszatükrözni, elhatározta, hogy ha már új történeti színműveink nincsenek, fölelevenít a régi jobbakból néhányat, először is a Szigligeti »Mátyás fiá«-t s a Jókai Mór »Dózsa György«-ét, később pedig más darabokat, melyek sikert ígérnek s jól adhatók elő. * A magyar írók segélyegylete alapjára az évek előtt elhunyt Marczibányi Antal ötezer forintot hagyott. A födezet is ki volt rá jelölve, de minthogy a kijelölt érték nem födözte, az alapítványhoz nem juthatott az egylet, sőt úgy állt a dolog, hogy alkalmasint pert kell kezdeni. A Marczibányi örökösök egyike, gr. Chorinskyné szül. Niczky Phi- rom ég a grófnő, a hazai nemes ügyekért buzgó urhölgy, értesülvén ez ügyről, érezte, hogy ily jótékonycélú alapítványnak elvesznie nem csak kár, de egyszersmind a hagyományozó iránti kegyeletlenség volna; ennélfogva készséggel vállalta el e terhet s betábláztatá aradmegyei jószágára. Az egylet e gyarapodása annál örvendetesb, mert az igazgató bizottság a kétszázforintos alapítók sorából és most törült ki kilencet, kik részint vagyon hátrahagyása nélkül hunytak el, részint igen szűk körülmények közé jutottak s a kamatot sem bírják évek óta fizetni. * A tropikus égalj esős évszakába képzelhettük magunkat tegnap. A szürke, összevont függönyű felhők közül reggel négy óra óta oly tartós, sűrű és hűvös eső zuhogott alá, hogy a rossz lelkiismeretűek szinte elmondhatták volna Pompadour asszonynyal: »Utánunk a vízözön!« Az utcákon valóban egész áradat volt. A háztető csatornái csordultig megteltek vizzel, a fölösleg pedig mint erős zuhany szakadt le az esernyők selymére. Az asphalton megállt a viz s a divatos sarkahíja kivágott cipellők közül sok merült el a zavarosban. A mi még nem volna baj, de nagyon sok kárt tett a zápor az immár nagyrészt learatott életben, ahol pedig ép a munka derekán jött az eső, jóformán tönkremehetett az egész termés. * Kossuth Lajostól hosszú levél jelent meg az »Egyetértés« tegnapi számában. A választásokra vonatkozik s többi közt az van benne mondva, hogy ha a nemzet többsége nem kárhoztatással sújtaná, hanem még mégis jutalmazná a Tisza Kálmán által vezényelt pártot ama megbocsáthatatlan bűnért, hogytagjai olyantúl megszegték ünnepélyes fogadásukat, melylyel választóik bizalmát meglopták a múlt választáskor: akkor a nemzetnek, mely ennyire sülyedt, alig lehetne egyebet mondani, mint amit Jóbnak mondtak barátai: »átkozd meg az istent s halj meg!« A levél különben Mezei Ernő széptollú íróhoz intézett válasz, ki a gyomai kerületben a függetlenpártiak jelöltje. Ott a Zsilinszky Mihály-párt egy kortesdalában ez a két sor fordul elő: »És válaszszunk oly követet, A kit Kossuth Lajos szeret.« Kossuth erre levele végén ezt jegyzi meg: »Miként kerül az én igénytelen nevem Békésben a választási népdalba, nem tudom, de ha már ott van, igazat akkor fog az a dal mondani, ha így fog hangzani: »Mezei Ernő oly követ, akit Kossuth Lajos szeret.« E dalváltoztatásért emlékeztünk meg a politikai levélről, mert tudtunkkal Kossuthnak ez az egyetlen kísérlete van a versírás terén. * A mi hivatalos lapunk tegnapi száma is közli, hogy királynénk ezer forintot adott a szolgálattételre behívott tartalékosok családjainak segélyezésére. Tehát a felséges asszony egyformán (ezer-ezer forinttal) gyámolítja a Lajtán innen és túli rész magára maradt családjait. Kövessék e nemes példát a gazdagok, jómódúak s mindazok, akiknek valami fölöslege van. * Mehemed Ali pasa tegnapelőtt este utazott el Ituscsuk felé Konstantinápolyba. Egy helyi német lap munkatársa a marsall az osztrák államvasút indóházában, közvetlen elindulása előtt megintervieválta. Szívesen fogadta a tudósítót s finom kis kezeivel erősen megszorította kezét. Fekete ruhát, fehér mellényt, a fején fezt viselt. Alacsony termetű, sovány alak, deresedni kezdő nyírott körszakállal. Igen fáradtnak látszott, mint mondá hat hét óta alig három-négy órát aludt naponkint. Dicsérte a fővárost, melyet tizenhat év előtt látott. Azért utazott Ruscsuk felé, mert legalább pillanatra látni akarja a mostani bulgár állapotokat. Azt is említé, hogy alaptalan az a hir, mely szerint közte és Karatheodori pasa közt nézet-összeütközés volt volna s ő azért utazott el Bécsből váratlanul. * Gyászrovat. Az »Athenaeum« részvénytársulat derék ügyvezetőjét, Benedek Sándort, családi szomorúság érte. Neje, Buschmann Klára asszony tegnap reggel hosszas szenvedés után mellbasban elhúnyt, élete harmincegyedik évében. Temetése ma délután hat órakor lesz a kalap utcai 5. számú házból. * Baleset: Csáky Vidor gróf tegnapelőtt este a városligetben kocsizva, az aréna-úton lovai megbokrosodtak s kénytelen volt a kocsiról leugrani. Eközben bal bokaízületét úgy megsértette, hogy a közel dr. Batizfalvy-féle intézetbe kellett szállítani s legalább is pár hétig fekvő beteg lesz. A gróf ép az este akart esküvőjére menni Valpóra. * A párisi magyar csárda nagy dicsőség színhelye folyton. A »messieurs Bohémiens« aratják benne erősen a babért s a franciák elragadtatott bókjait. Mert a párisi enthuziaszták folyton dicsérik szemtől-szembe a derék cigányfiúkat, kiket ők egy-egy nagy művésznek tartanak. Kevélylyé tette ez a bandát nagyon. A múltkor a hazafias viszontlátás örömével robban be a csárdába egy fehérmegyei jókedvű jogászgyerek, s mint itthon szokta, rákurjant a prímásra honi nyelvén: »Csak csinnyád Lyajcsi!« A bizalmas »per tu«, a harsány kurjanat azonban immár sértik a »Lyajcsi«-ék fülét s derogált nekik húzni eme duhajkodó parancsra. »Mi mostan már csak »messzie ártiszt« vagyunk,« mondta aztán a brácsás nagy fensőséggel a jogászgyereknek. »Ha nóta tetszik, tessen úgy onszágolni.« * Hymen. Blaskovics István, a királyi ítélőtábla jeles képzettségű fiatal bírája, e napokban tartotta kézfogóját Nagy Kornélia kisasszonynyal, Nagy Ferenc országgyűlési volt képviselő és földbirtokos leányával. Esküvőjük az ősz elején lesz. * Az egyházi zeneegylet Budán holnap (aug. 2.) d. e. tíz órakor a kapucinusok templomában, Hummel B-dur miséjét adja elő Szautner Zsigmond zeneigazgató vezetése alatt. Betétek lesznek: Zach »Deus meus«-a s Derlik »Deus salutis meae«-je, amazt énekli Jény József, emezt Knabl Adél asszony, Csutor Sándor hegedűkisérete mellett. * Gróf Szapáry Gyula, a magyar műkiállítási bizottság elnöke, ismét Párisban időz s a jury értekezleteiben buzgón képviseli iparunk érdekeit. A jutalmak kiosztása alkalmasint szeptember 10 dikén lesz Párisban. A jövő hó közepén nagy lókiállítás is lesz, melyben hazánk jelentékeny részt vesz. A bejelentett magyarországi ötven lovat, hír szerint, a francia államok ajándékozzák, hogy a katonai kincstár megismerje a magyar ló kitűnő tulajdonságait s jövőre tőlünk vegyen lovakat. * Nyári táncvigalmak. A császárfürdő udvarán jövő szerdán (aug. 7-én) lesz az a jótékonycélú vigalom, melynek fele jövedelmét a mozgósítás miatt segélyt igénylő családok, másik felét pedig a vízivárosi gyermekkert javára adják. A bál fél kilenckor kezdődik s a gyógyudvart Zipernovszky mérnök villanyos fénynyel fogja világítani. Jegyek a meghívó előmutatására a bizottsági tagoknál s az említett gyermekkert választmányi tagjainál kaphatók : családjegy három semélyre két forintért, személyjegy egy forintért. A margitszigeti fürdővendégek szombati báljára a rendezők ismét kérik a hölgyeket, hogy egyszerű ruhákban jelenjenek meg; a bált rossz idő esetében is megtartják; nyolckor kezdődik s az utósó hajó éjfélkor indul; jegyek a nemzeti szálloda földszintjén, az ügyvédjelöltek helyiségében kaphatók este hat és hét óra közt. * A választási mozgalom nem igen vet nagy hullámokat a fővárosban. Legélénkebb még a külső Terézvárosban, hol tegnap estére Ignác-napi ünnepély is volt kitűzve (Helfy Ignác és neje részvételével) a nagymező-utcai kerti helyiségbe, bár ez a mostani erős, hűs időjárás irigyen ellene esküdt mindenféle kerti mulatságnak. A külső Terézváros negyedik jelöltje, Bobula János építész vissszalépett, ajánlva hogy a nézeteikhez legközelebb álló párthoz csatlakozzanak. A báró Podmaniczky Frigyeséhez csatlakoztak. * A belügyminiszter köriratot bocsátott ki a hatóságokhoz a végett, hogy a választások napján katonai segítséget csak ott kell kérni, ahol arra, a rend fentartása végett, okvetlenül szükség van. Mert a katonai erő igénybevétele jelentékeny költségekkel jár. Úgy hiszszük, nem is valami sok helyen kell most katonaság, mert a pártdühnek kevés nyoma. * Kállay Béni neve folyvást benne van a boszniai krédóban. Megint írják, hogy ő lesz az egyik polgári kormányzó Boszniában, a másik meg Rotky üdv. tanácsos. Egyszer már Kállayra nézve megcáfoltak hasonló hírt, de most az újra fölmerült. * A „tábornoki alhang,“ úgy látszik csak áprilisi tréfa. Megnéztük a Ságh József »Magyar Zenészeti Lexicon«-ának 2-dik füzetét s ott a »Generalbass« így van értelmezve: »Összhangzat vagy zeneszerzéstan, igazabban a számjelzett bassus jelentőségének és használhatóságának a tana.« Azt, hogy a tábornoki alhang« a könyvben előfordul, egy írótársunktól kaptuk, akit most e végett megkérdezve, tőle azt a feleletet kaptuk, hogy ő a »Pester Lloyd« keddreggeli számának irodalmi rovatában olvasta, hogy a Lexicon«-ban a »Generalbass«-t ily furcsán magyaríták. * A „szép tábornok.“ így hívták báró Philipovicsot, a bosnyák hadparancsnokot, ki valóban ma is szép ember, noha már túl van a hatvanon. Katonai dolgokban nagyon szigorú, a szalonban szeretetreméltó modorú ember. Az »Egyetértés« azt írja róla, hogy mint ezredest a mouri csatában elfogta a Perczel Mór serege, Roth tábornokkal együtt s az egész szabadságharc alatt a mi foglyunk volt. Az tény, hogy egy Philipovicsot elfogtak, Roth tábornokkal együtt de a helynévben tévedés van, mert elfogatásuk Ozoránál történt. Moór szomorú helynév a szabadságharc történetében. Ott honvédek estek foglyul, köztük Székely József írótársunk, a szétvert Zrinyi-zászlóalj akkori tisztje, s ott vágták összevissza a sok közt Tisza Lászlót is. * Meglepetés. A budai országúton lakó Körber István házi szolga és neje tízévi házas életének teljes boldogságából nem hiányzott más, mint egy gyermek, ami legfőbb óhajukat is képezte. Minthogy elég jó anyagi körülmények közt élnek, elhatároztak örökbe fogadni egy gyermeket. Mielőtt azonban e szándékuk kivitelére lépést tettek volna, oly meglepetésben részesültek, mely szándékukat szükségtelenné tette. Tegnapelőtt reggel (Körbernek ép születésnapján) midőn az asszony felébredt, az éjjelre nyitva maradt ablakban a virágcserepek között egy gondosan bepólyázott kisgyermeket pillantott meg, ki csöndesen aludt. A gyermek mellett egy kőre csavart papirszelet volt, melyre ez volt írva: »Szegény gyermekemet, melynek Róza a neve, nem bírom eltartani, s minthogy önök, mint hallom, gyermeket óhajtanak felfogadni, az enyimet önöknek ajándékozom.« A minden ortográfia nélkül irt levélben, mely női kézre mutat, aláirás nincs. A házaspár a gyermeket örökbe fogadta. * Rövid hírek. B. Nyáry Albert történetbúvárt a hír mint függetlenpárti jelöltet léptette föl az ócsai kerületben; a báró tehát nyilatkozott, hogy esze ágában sincs valahol föllépni. — Szigligetiné asszony, szeptember végéig marad a népszínház tagja s a »Niniche« című új operette-ben is szerepelni fog. — A Müller-testvérek budapesti cég tintája és pecsétviasza a világtárlaton elismerésben részesülnek, mint teljesen versenyképes s máris kivitelben részesülő iparcikkek. — A mi Rákóczi-indulónk annyira tetszik az angol trónörökösnek, hogy nem győzi eleget hallgatni, s azt mondta róla: »C’est terrifiant et magique« (rettentő és bűvös.) — A tanítógyűlésre a paedagógiai társulat négyéves füzetet ad ki eddigi munkálataiból s dr. Kiss Áron fogja szerkeszteni; a gyűlés napi értesítője a Lakits Vendel »Népnevelők Lapjá«-nak különkiadása lesz; kalauzkönyvet pedig dr. Ballagi Aladár szerkeszt. — A zálogházban napok óta sokan raknak be holmit, a mai költözködési nap miatt. — Frankl Móric, az ötödféléves számvető virtuóz, tegnap a redoute éttermében produkálta fejszámoló tehetségét. 854 -1 A bevonulás Boszniába. Hétfőn reggel hat órakor lépett az ebói osztrák katona bosnyák földre. Brassner huszárkapitány volt s utána mérnökkari katonák és vadászok szálltak partra. A Száva túlsó partján álló csapatok hadi- és éljenkiáltásokkal fogadták a látványt. A török határőrök kolasszisa fölriadt hajnali álmából a hangokra, hirtelen gála-uniformisba vágta magát, a kajmakán kiséretében piros töröklobogós csónakra ült s az osztrák partra eveztetett. A kis csónak ép ott vágta orrát a part fövenyébe, ahol Philippovics táborszernagy állt fényes törzskarával. A kolasszi (alernagy) grandezzával szállt partra, a főparancsnok elé lépett s melléhez, ajkához, homlokához érintve kezét, egy nagy, hétpecsétű levelet adott át Philippovics bárónak. Mikor kérdezték, hogy mi az a levél, azt felelte, hogy az a magas porta tiltakozása, melyet ezennel ünnepélyesen átad. A táborszernagy határozottan vonakodott átvenni a levelet, mire a kolasszi letette a földre s mély meghajlás után visszatért csónakján csarnokjába ide érve, megparancsolta katonáinak, hogy az árbocra húzzák föl a török zászlót. Osztrák tisztek követelték a lobogó levételét s mikor a törökök nem engedelmeskedtek, egy osztrák törzstiszt átvágta a zászlózsineget, mire a lobogó lesiklott az árbocról. Ezután a vadászcsapatok elözönlötték a tért. Török- Bród kisvárost rögtön elfoglalták. A kétezernyi lakosság halálos félelmek közt menekült, asszonyok, gyermekek víttak s mindenki a derventi út felé vonult. A zsidók elbújtak. Egy zsidó az által vélte megvédeni házát, hogy feketesárga színekkel dekorálta. Az osztrák tisztek váltig integettek, beszéltek a menekülteknek, míg végre szépen visszaszállingóztak labóikba. Tizenegy órakor az egész előhadat képező dandár bosnyák földön volt. Az osztrák lobogót a »Gott erhalte« hangjai közt húzták föl az árbocra. A 7. gyalogosztály a Gradiskáról kelt át s megszállta Berbirt. Itt a kajmakán kijelenté, hogy neki nincs utasítása, de nem áll ellent. A török helyőrség erre kivonult, s a császári zászlót kitűzték Salvator herceg jelenlétében. Kedden már az egész megszálló sereg bosnyák földön volt. A török katonaság mindenütt nyugodtan távozott. Hiszik, hogy e hó tizenötödikéig elfoglalják Szerajevót is. A király születésnapját Bosnia fővárosában ünnepélyesen akarják megülni. Vidék. ** Nagyváradon Felekiné asszony nagy kitüntetések mellett fejezte be vendégszereplését. Jutalomjátéka: »Howard Katalin« alkalmával múlt szombaton a szorongásig megtelt nézőtér közönsége lelkes tapssal, éljenzéssel, virágok szórásával üdvözlé. A színpadról szép szalagon babérkoszorút eresztettek