Fővárosi Lapok 1878. augusztus (175-199. szám)

1878-08-01 / 175. szám

padon látni Magyarország múltjának egy-egy drámai képét. A mesevilág, a távoli népek, görög, spanyol, római légkör kerekedtek fölül. Paulay Ede dráma­igazgató, élénken érezve, hogy a nemzeti színháznak mennyire hivatása a nemzet múltját is koronként visz­­szatükrözni, elhatározta, hogy ha már új történeti színműveink nincsenek, fölelevenít a régi jobbakból néhányat, először is a Szigligeti »Mátyás fiá«-t s a Jókai Mór »Dózsa György«-ét, később pedig más darabokat, melyek sikert ígérnek s jól adhatók elő. * A magyar írók segélyegylete alapjára az évek előtt elhunyt Marczibányi Antal ötezer fo­rintot hagyott. A födezet is ki volt rá jelölve, de minthogy a kijelölt érték nem födözte, az alapítvány­hoz nem juthatott az egylet, sőt úgy állt a dolog, hogy alkalmasint pert kell kezdeni. A Marczibányi örökösök egyike, gr. Chorinskyné szül. Niczky Phi- r­o­m é­g a grófnő, a hazai nemes ügyekért buzgó ur­­hölgy, értesülvén ez ügyről, érezte, hogy ily jótékony­célú alapítványnak elvesznie nem csak kár, de egyszersmind a hagyományozó iránti kegyeletlen­­ség volna; ennélfogva készséggel vállalta el e terhet s betábláztatá aradmegyei jószágára. Az egylet e gyarapodása annál örvendetesb, mert az igazgató bi­zottság a kétszázforintos alapítók sorából és most törült ki kilencet, kik részint vagyon hátrahagyása nélkül hunytak el, részint igen szűk körülmények közé jutottak s a kamatot sem bírják évek óta fizetni. * A tropikus égalj esős évszakába képzelhet­tük magunkat tegnap. A szürke, összevont függönyű felhők közül reggel négy óra óta oly tartós, sűrű és hűvös eső zuhogott alá, hogy a rossz lelkiismeretűek szinte elmondhatták volna Pompadour asszonynyal: »Utánunk a vízözön!« Az utcákon valóban egész ára­dat volt. A háztető csatornái csordultig megteltek vizzel, a fölösleg pedig mint erős zuhany szakadt le az esernyők selymére. Az asphalton megállt a viz s a divatos sarkahíja kivágott cipellők közül sok merült el a zavarosban. A mi még nem volna baj, de nagyon sok kárt tett a zápor az immár nagyrészt learatott életben, ahol pedig ép a munka derekán jött az eső, jóformán tönkremehetett az egész termés. * Kossuth Lajostól hosszú levél jelent meg az »Egyetértés« tegnapi számában. A választásokra vonatkozik s többi közt az van benne mondva, hogy ha a nemzet többsége nem kárhoztatással sújtaná, hanem még mégis jutalmazná a Tisza Kálmán által vezényelt pártot ama megbocsáthatatlan bűnért, hogy­­tagjai oly­antúl megszegték ünnepélyes fogadásu­kat, melylyel választóik bizalmát meglopták a múlt választáskor: akkor a nemzetnek, mely ennyire sü­­lyedt, alig lehetne egyebet mondani, mint a­mit Jób­­nak mondtak barátai: »átkozd meg az istent s halj meg!« A levél különben Mezei Ernő széptollú író­hoz intézett válasz, ki a gyomai kerületben a függet­lenpártiak jelöltje. Ott a Zsilinszky Mihály-párt egy kortesdalában ez a két sor fordul elő: »És válasz­­szunk oly követet, A kit Kossuth Lajos szeret.« Kossuth erre levele végén ezt jegyzi meg: »Miként kerül az én igénytelen nevem Békésben a választási népdalba, nem tudom, de ha már ott van, igazat ak­kor fog az a dal mondani, ha így fog hangzani: »Me­zei Ernő oly követ, a­kit Kossuth Lajos szeret.« E dal­változtatásért emlékeztünk meg a politikai levél­ről, mert tudtunkkal Kossuthnak ez az egyetlen kí­sérlete van a versírás terén. * A mi hivatalos lapunk tegnapi száma is közli, hogy királynénk ezer forintot adott a szolgálat­tételre behívott tartalékosok családjainak segélyezé­sére. Tehát a felséges asszony egyformán (ezer-ezer forinttal) gyámolítja a Lajtán innen és túli rész ma­gára maradt családjait. Kövessék e nemes példát a gazdagok, jómódúak s mindazok, a­kiknek valami fölöslege van. * Mehemed Ali pasa tegnapelőtt este utazott el Ituscsuk felé Konstantinápolyba. Egy helyi német lap munkatársa a marsall az osztrák államvasút in­­dóházában, közvetlen elindulása előtt megintervie­­válta. Szívesen fogadta a tudósítót s finom kis kezei­vel erősen megszorította kezét. Fekete ruhát, fehér mellényt, a fején fezt viselt. Alacsony termetű, sovány alak, deresedni kezdő nyírott körszakállal. Igen fáradtnak látszott, mint mondá hat hét óta alig három-négy órát aludt naponkint. Dicsérte a fővárost, melyet tizenhat év előtt látott. Azért utazott Ruscsuk felé, mert legalább pillanatra látni akarja a mostani bulgár állapotokat. Azt is említé, hogy alaptalan az a hir, mely szerint közte és Karatheodori pasa közt nézet-összeütközés volt volna s ő azért utazott el Bécsből váratlanul. * Gyászrovat. Az »Athenaeum« részvénytár­sulat derék ügyvezetőjét, Benedek Sándort, családi szomorúság érte. Neje, Buschmann Klára asszony tegnap reggel hosszas szenvedés után mellbasban el­­húnyt, élete harmincegyedik évében. Temetése ma délután hat órakor lesz a kalap utcai 5. számú házból. * Baleset: Csáky Vidor gróf tegnapelőtt este a városligetben kocsizva, az aréna-úton lovai meg­bokrosodtak s kénytelen volt a kocsiról leugrani. Eközben­ bal bokaízületét úgy megsértette, hogy a közel dr. Batizfalvy-féle intézetbe kellett szállítani s legalább is pár hétig fekvő beteg lesz. A gróf ép az este akart esküvőjére menni Valpóra. * A párisi magyar csárda nagy dicsőség szín­helye folyton. A »messieurs Bohémiens« aratják benne erősen a babért s a franciák elragadtatott bókjait. Mert a párisi enthuziaszták folyton dicsérik szemtől-szembe a derék cigányfiúkat, kiket ők egy-egy nagy művésznek tartanak. Kevélylyé tette ez a ban­dát nagyon. A múltkor a hazafias viszontlátás örö­mével robban be a csárdába egy fehérmegyei jókedvű jogászgyerek, s mint itthon szokta, rákurjant a prí­másra honi nyelvén: »Csak csinnyád Lyajcsi!« A bizalmas »per tu«, a harsány kurjanat azonban immár sértik a »Lyajcsi«-ék fülét s derogált nekik húzni eme duhajkodó parancsra. »Mi mostan már csak »messzie ártiszt« vagyunk,« mondta aztán a brácsás nagy fensőséggel a jogászgyereknek. »Ha nóta tet­szik, tessen úgy onszágolni.« * Hymen. Blaskovics István, a királyi ítélőtábla jeles képzettségű fiatal bírája, e napokban tartotta kézfogóját Nagy Kornélia ki­sas­­­­szonynyal, Nagy Ferenc országgyűlési volt­ kép­viselő és földbirtokos leányával. Esküvőjük az ősz elején lesz. * Az egyházi zeneegylet Budán holnap (aug. 2.) d. e. tíz órakor a kapucinusok templomában, Hum­mel B-dur miséjét adja elő Szautner Zsigmond zene­­igazgató vezetése alatt. Betétek lesznek: Zach »Deus meus«-a s Derlik »Deus salutis meae«-je, amazt énekli Jény József, emezt Knabl Adél asszony, Csu­­tor Sándor hegedűkisérete mellett. * Gróf Szapáry Gyula, a magyar műkiállítási bizottság elnöke, ismét Párisban időz s a jury érte­kezleteiben buzgón képviseli iparunk érdekeit. A ju­talmak kiosztása alkalmasint szeptember 10 dikén lesz Párisban. A jövő hó közepén nagy lókiállítás is lesz, melyben hazánk jelentékeny részt vesz. A beje­lentett magyarországi ötven lovat, hír szerint, a fran­cia államok ajándékozzák, hogy a katonai kincstár megismerje a magyar ló kitűnő tulajdonságait s jövőre tőlünk vegyen lovakat. * Nyári táncvigalmak. A császárfürdő udva­rán jövő szerdán (aug. 7-én) lesz az a jótékony­célú vigalom, melynek fele­ jövedelmét a moz­gósítás miatt segélyt igénylő családok, másik felét pedig a vízivárosi gyermekkert javára adják. A bál fél kilenckor kezdődik s a gyógyudvart Zipernovszky mérnök villanyos fénynyel fogja világítani. Jegyek a meghívó előmutatására a bizottsági tagoknál s az említett gyermekkert választmányi tagjainál kapha­tók : család­jegy három semélyre két forintért, sze­mélyjegy egy forintért.­­ A margitszigeti fürdővendégek szombati báljára a rendezők is­mét kérik a hölgyeket, hogy egyszerű ruhákban jelen­jenek meg; a bált rossz idő esetében is megtartják; nyolckor kezdődik s az utósó hajó éjfélkor indul; je­gyek a nemzeti szálloda földszintjén, az ügyvédjelöl­tek helyiségében kaphatók este hat és hét óra közt. * A választási mozgalom nem igen vet nagy hullámokat a fővárosban. Legélénkebb még a külső Terézvárosban, hol tegnap estére Ignác-napi ünne­pély is volt kitűzve (Helfy Ignác és neje részvételé­vel) a nagymező-utcai kerti helyiségbe, bár ez a mostani erős, hűs időjárás irigyen ellene esküdt min­denféle kerti mulatságnak. A külső Terézváros negye­dik jelöltje, Bobula János építész vissszalépett, ajánlva hogy a nézeteikhez legközelebb álló párthoz csatlakozzanak. A báró Podmaniczky Frigyeséhez csatlakoztak. * A belügyminiszter köriratot bocsátott ki a hatóságokhoz a végett, hogy a választások napján katonai segítséget csak ott kell kérni, a­hol arra, a rend fentartása végett, okvetlenül szükség van. Mert a katonai erő igénybevétele jelentékeny költségek­kel jár. Úgy hiszszük, nem is valami sok helyen kell most katonaság, mert a pártdühnek kevés nyoma. * Kállay Béni neve folyvást benne van a bosz­niai krédóban. Megint írják, hogy ő lesz az egyik polgári kormányzó Boszniában, a másik meg Rotky üdv. tanácsos. Egyszer már Kállayra nézve megcá­foltak hasonló hírt, de most az újra fölmerült. * A „tábornoki alhang,“ úgy látszik csak áprilisi tréfa. Megnéztük a Ságh József »Magyar Zenészeti Lexicon«-ának 2-dik füzetét s ott a »Gene­ralbass« így van értelmezve: »Összhangzat vagy ze­neszerzéstan, igazabban a számjelzett bassus jelentő­ségének és használhatóságának a tana.« Azt, hogy a tábornoki alhang« a könyvben előfordul, egy írótár­­sunktól kaptuk, a­kit most e végett megkérdezve, tőle azt a feleletet kaptuk, hogy ő a »Pester Lloyd« kedd­­reggeli számának irodalmi rovatában olvasta, hogy a Lexicon«-ban a »Generalbass«-t ily furcsán ma­­gyaríták. * A „szép tábornok.“ így hívták báró Phili­­povicsot, a bosnyák hadparancsnokot, ki valóban ma is szép ember, noha már túl van a hatvanon. Katonai dol­gokban nagyon szigorú, a szalonban szeretetreméltó modorú ember. Az »Egyetértés« azt írja róla, hogy mint ezredest a mouri csatában elfogta a Per­­czel Mór serege, Roth tábornokkal együtt s az egész szabadságharc alatt a mi foglyunk volt. Az tény, hogy egy Philipovicsot elfogtak, Roth tábornokkal együtt de a helynévben tévedés van, mert elfogatásuk O­z­o­­r­á­n­ál történt. Moór szomorú helynév a szabadság­­harc történetében. Ott honvédek estek foglyul, köz­tük Székely József írótársunk, a szétvert Zrinyi-zász­­lóalj akkori tisztje, s ott vágták összevissza a sok közt Tisza Lászlót is. * Meglepetés. A budai országúton lakó Kör­­ber István házi szolga és neje tízévi házas életének teljes boldogságából nem hiányzott más, mint egy gyermek, a­mi legfőbb óhajukat is képezte. Minthogy elég jó anyagi körülmények közt élnek, elhatároztak örökbe fogadni egy gyermeket. Mielőtt azonban e szándékuk kivitelére lépést tettek volna, oly meglepe­tésben részesültek, mely szándékukat szükségtelenné tette. Tegnapelőtt reggel (Körbernek ép születésnap­ján) midőn az asszony felébredt, az éjjelre nyitva ma­radt ablakban a virágcserepek között egy gondosan bepólyázott kis­gyermeket pillantott meg, ki csönde­sen aludt. A gyermek mellett egy kőre csavart pa­­pirszelet volt, melyre ez volt írva: »Szegény gyerme­kemet, melynek Róza a neve, nem bírom eltartani, s minthogy önök, mint hallom, gyermeket óhajtanak felfogadni, az enyimet önöknek ajándékozom.« A min­den ortográfia nélkül irt levélben, mely női kézre mutat, aláirás nincs. A házaspár a gyermeket örökbe fogadta. * Rövid hírek. B. Nyáry Albert történet­­búvárt a hír mint függetlenpárti jelöltet léptette föl az ócsai kerületben; a báró tehát nyilatkozott, hogy esze ágában sincs valahol föllépni. — Szigligetiné asszony, szeptember végéig marad a népszínház tagja s a »Niniche« című új operette-ben is szerepelni fog. — A Müller-testvérek budapesti cég tintája és pe­csétviasza a világtárlaton elismerésben részesülnek, mint teljesen versenyképes s már­is kivitelben része­sülő iparcikkek. — A mi Rákóczi-indulónk annyira tetszik az angol trónörökösnek, hogy nem győzi ele­get hallgatni, s azt mondta róla: »C’est terrifiant et magique­« (rettentő és bűvös.) — A tanító­gyűlésre a paedagógiai társulat négyéves füzetet ad ki eddigi munkálataiból s dr. Kiss Áron fogja szerkeszteni; a gyűlés napi értesítője a Lakits Vendel »Népnevelők Lapjá«-nak kü­lön­kiadása lesz; kalauzkönyvet pedig dr. Ballagi Aladár szerkeszt. — A zálogházban na­pok óta sokan raknak be holmit, a mai költözködési nap miatt. — Frankl Móric, az ötödféléves számvető virtuóz, tegnap a redoute éttermében produkálta fej­számoló tehetségét. 854 -1­ A bevonulás Boszniába. Hétfőn reggel hat órakor lépett az ebói osztrák katona bosnyák földre. Brassner huszárkapitány volt s utána mérnökkari katonák és vadászok szálltak partra. A Száva túlsó partján álló csapatok hadi- és éljenkiáltá­­sokkal fogadták a látványt. A török határőrök kolasszisa fölriadt hajnali álmából a hangokra, hirtelen gála-unifor­misba vágta magát, a kajmakán kiséretében piros török­­lobogós csónakra ült s az osztrák partra eveztetett. A kis csónak ép ott vágta orrát a part fövenyébe, ahol Philippo­­vics táborszernagy állt fényes törzskarával. A kolasszi (alernagy) grandezzával szállt partra, a főparancsnok elé lépett s melléhez, ajkához, homlokához érintve kezét, egy nagy, hétpecsétű levelet adott át Philippovics bárónak. Mikor kérdezték, hogy mi az a levél, azt felelte, hogy az a magas porta tiltakozása, melyet ezennel ünnepélyesen átad. A táborszernagy határozottan vonakodott átvenni a levelet, mire a kolasszi letette a földre s mély meghajlás után visszatért csónakján csarnokjába ide érve, megparancsolta katonáinak, hogy az árbocra húzzák föl a török zászlót. Osztrák tisztek követelték a lobogó levételét s mikor a törökök nem engedelmeskedtek, egy osztrák törzstiszt átvágta a zászlózsineget, mire a lobogó lesiklott az árboc­ról. Ezután a vadászcsapatok elözönlötték a tért. Török- Bród kisvárost rögtön elfoglalták. A kétezernyi lakosság halálos félelmek közt menekült, asszonyok, gyermekek víttak s mindenki a derventi út felé vonult. A zsidók elbúj­tak. Egy zsidó az által vélte megvédeni házát, hogy fekete­sárga színekkel dekorálta. Az osztrák tisztek váltig integet­tek, beszéltek a menekülteknek, míg végre szépen vissza­szállingóztak labóikba. Tizenegy órakor az egész előhadat képező dandár bosnyák földön volt. Az osztrák lobogót a »Gott erhalte« hangjai közt húzták föl az árbocra. A 7. gyalogosztály a Gradiskáról kelt­ át s megszállta Berbirt. Itt a kajmakán kijelenté, hogy neki nincs utasítása, de nem áll ellent. A török helyőrség erre kivonult,­ s a császári zászlót kitűzték Salvator herceg jelenlétében. Kedden már az egész megszálló sereg bosnyák földön volt. A török katonaság mindenütt nyugodtan távozott. Hiszik, hogy e hó tizenötödikéig elfoglalják Szerajevót is. A király szü­letésnapját Bosnia fővárosában ünnepélyesen akarják megülni. Vidék. ** Nagyváradon Felekiné asszony nagy kitüntetések mellett fejezte be vendégszereplését. Ju­­talomjátéka: »Howard Katalin« alkalmával múlt szombaton a szorongásig megtelt nézőtér közönsége lelkes tapssal, éljenzéssel, virágok szórásával üdvözlé. A színpadról szép szalagon babérkoszorút eresztettek

Next