Fővárosi Lapok 1878. október (225-251. szám)
1878-10-01 / 225. szám
napunk csak egy oly kicsiny csillagocskának látszik, minőket mink ezrével látunk egünk boltozatán. S eme tájakon a hőmérsék roppant alacsony, egy oda hozott hőmérő bizonynyal lejebb szállana a 100 fokon 0° alatt. E hőmérsék mellett minden élet elenyész, minden csira képtelenné válik az élet folytatásához. S ha ezt a hideget kiállaná is, ki nem fogná állani azt a hőt, melybe azután kerül. Mondottuk előbb, hogy a föld közelébe jött égi vándor a súrlódás következtében izzásba megy át, s a nagy hő folytán darabokká sziporkázik szét, csak a nagyobb testek belsejének maradván meg a lehetőség, hogy megolvasztatlan állapotban földre jussanak. Az élet magvai azonban csak a felületen maradhatnak életképes állapotban; a belsőből, hová a meleg el nem hat, ha egyáltalában oda kerülhetnének is, előkelniök nem lenne lehetséges. A világok sorsát intéző szerepekről le kell tehát a hulló csillagok nevében mondanunk, azokon felül is megmarad nekik a magok szerény hatásköre. Aztán ha szerepüket nem is tekintve, sajátságos törvényeikben jelentkező puszta tünemények gyanánt nézzük is őket, melyek nem keveset adnak és eleink szépségéhez, akkor is megvan a magok érdekessége. Hoitsy Pál: Fővárosi hírek. * József főherceg a szombattól tegnapig lefolyt három napot kedves Margit-szigetén töltötte. Mind a három nap künn ebédelt az alsó vendéglőben. Vasárnap, midőn az őszi verőfény nagy közönséget gyűjte a szigetre, hallgatta a katonai zenekar kitűnő játékát. Ma elutazott Alcsuthra. * A nemzeti színház vasárnapi jótékony előadása: „A vén bakkancsos és fia a huszár« kétségkívül tetemes összeget jövedelmezett a harctérre hívott hazafiak szegény családjai számára. A nézőtér rég volt ennyire tömve, nem maradt üresen egy hely sem s a pénztár fekete tábláit, melyek jelentik a jegyek elkeltét, már korán ki kellett tenni. S amily szép az anyagi eredmény, és oly kitűnően mulatott a közönség ; volt taps, kihívás annyi, mint már igen régen. Az est hőse Vízvári, kiértéit jókedve és humora valódi quintesszenciájával játszotta; minden mozdulata, szava a legnagyobb derültséget keltette, a páratlan »cepperli«-t és valcert pedig viharosan ismételtették: kétszer-háromszor kellett fölhúzni a függönyt. S ami a legdicséretesebb a művész e bordarengető alakításában, még a túlzásban sem túloz. Újházi a vén bakkancsos szerepében szintén kitüntetés tárgya volt; Rithy óta senki sem játszotta oly jelesül az öreg Sugár Mihályt. Vizváriné asszony fürge, szeretetreméltó Lidi volt, Márkus Emilia k. a szép Rózsi, Hetényi délceg huszár, Komáromy és Sánta sokkal járultak az est sikeréhez. A tánckar tüzes csárdását nagyban megujráztatták. Ez est is bizonyítéka annak, hogy a nemzeti színházban mily szívesen látott vendégek lesznek a vasárnap estéket fölelevenítendő daltalan népszínművek. * A tolmács. Mikor még törökvilág járt Magyarországon, dr. Erődy Béla tanár tanfolyamot nyitott a török nyelvet megtanulni kívánó lelkes ifjúság számára. Persze jelentkeztek tömérdeken, az első órákon zsúfolva volt a hallgatóterem, két hét múlva pedig (ez is természetes) alig néhány szorgalmas tanulni kívánó ifjú hallgatta a tanárt. A többiné kilobbant a szalmaláng, megelégelték a dicsőséget A derék tanár a hallgató sereg utósó mohikánjaivá szép eredményt ért el. Mind megtanulták (többé kevésbbé folyékonyan) a török társalgási nyelvet; legjobban kitűnt köztük Tankó József műegyetemi polgár, ki már háromhavi tanulás után annyira vitte hogy a Budapesten járt törk küldöttséget többször üdvözölte török nyelven. Fordultak az idők, a török magyar barátság szép álmából Bosnia okkupációja lett. Csapatostól vitték le a magyar fiúkat, köztül Tankó Józsefet is, kiről ő néhány sor szól. Egyszeri vadászönkénytes volt s már elkészült rá, micsodi viszontagságokat kell kiállnia, mikor Bródban maga elé hivatja őt Philippovics báró. (A magyar fiú az hitte, no most főbelövik.) A táborszernagy keményei a szeme közé nézett: »Tud ott törökül?« — »Tudok excellenciás uram.« — »No akkor itt marad állandóan a vezérkarban, mint tolmács; fogja vallatni a török foglyokat.« — S Tankó (káplárrá léptetve elő,) valóban nem tesz egyebet, mint a foglyokat kérdezgeti Philippovics báró úgy vigyáztat rá, mint a hímes tojásra, mert baj volna, ha a tolmács elveszne. Érdekes hogy a törökök folyton csábítják a magyar ifjút pártoljon át hozzájuk. Szerajevó volt kormányzója Hafiz pasa ezt mondta neki: »Légy török, testvér Adunk neked olyan feleségeket, a milyen hurik hetedik égben sem termenek a tudafa árnyában adunk hozzá annyi aranyat, hogy bearanyozható* vele még a feleségeid minden hajszálát is.« — A tolmács persze igy válaszolt: »Helytelenül beszélj, emberséges pasa. Csapjatok ti át mihozzánk mindnyájan s kész a béke, barátság, mert mi jó szándékká jöttünk ebbe az országba.« — »Hordja el az ebbis az ilyen jó szándékot,« — morogta bozontos szakáléba a pasa s nem faggatta többet a magyar ifjút. * Királyné ő felsége, a budai katonakórház meglátogatása alkalmával, kétszáz forintot adott át, s hogy abból a sebesült és beteg katonák számára s szivart, dohányt, kávét sat., vegyenek. — A királyné testvére, Lajos bajor herceg és neje, elutaztak Gödöllőről s Rutkán és Troppaun át Bajorországba térnek vissza. 1 * Földváry Mihály alispán ügyében tegnap 1 előtt ítélt a kiküldött választmány. A megyei tagok (Balogh Imre és Gullner Gyula) tényálladék hiányá- ban fölmentetését indítványozták, a két állami hivattalnok: Fluck Gusztáv, Mihalovics Antal és az el-nöklő főispán, gr. Szapáry István pedig megdorgáltatásra szavaztak, ítéleterőre ez utóbbi emelkedett. Aznap volt épen az alispán nevenapja s a megyei tisztikar, Ukey Sándor főjegyző vezetése alatt, szerencsét kívánt neki, kérve, hogy maradjon meg állásában, még ha a fegyelmi bizottság helyteleníteni fogja is az előfogatok ügyében való eljárását. * A népgyűlés vasárnap ment véghez a lövöldében. Az a nagy, dudvás tér, mely a lövőépülettől az egykori céltábla-árokig terjed, csaknem egészen megtelt közönséggel. Sok ezer ember gyűlt össze. Nyájas, verőfényes őszi délután volt, szélcsöndes idő s az erős hangú szónokok szavából a hullámtalan levegőben nem sok veszett el. Balra az akácfák alatt állt a bizottság emelvénye, legelői a szószékkel, melyről ugyancsak pattogott a sok beszéd a kormány és Andrássy gróf ellen. Volt éljenzés, taps, zúgás, »abeúg Andrássy!«, »abeúg Tisza!« kiáltások. A gyűlés kezdetén Eötvös Károly elnökül Helfy Ignácot, jegyzőül dr. Hoitsy Pált ajánlotta, egyhangúlag elfogadták. Erre Helfy Ignác hosszabb beszéddel megnyitá a gyűlést, erős szavakban róva meg a kormány eljárását s a népgyülést csöndre, nyugalomra kérve. Külső szónok Eötvös Károly volt. Született népszónok, erős, csengő hanggal; a határozati javaslat ama részét terjesztette elő, melyben a népgyűlés rosszulását fejezi ki az okkupáció fölött s követeli, hogy seregeinket a portával kötendő egyezség alapján hívják vissza. Beszédét sokat tapsolták, éljenezték. Utána Simonyi Ernő szólt nagyon hosszasan, vajmi csekély távolságra hallatszó hangon; ő ajánlotta a kormány vád alá helyezését. Utósának dr. Csillag Zsigmond, a helybeli szociáldemokraták egyik embere, szólt, erős mondásokkal teljes beszédében a javaslat utosó részét, (hogy a határozatokat a miniszterelnökhöz küldöttség vigye meg) ajánlgatta hosszasan. A népgyűléshez több vidéki városból üdvözlő sürgönyök érkeztek. A meetinget végignézte Kairoff asszony is, a »Golos« levelezője, ki aznap délelőtt Tisza Kálmánt is meglátogatta. Öt órakor véget ért az utósó szónoklat is s a közönség kezdett tódulni ki a szabadba. Kimenetkor isten csodája, hogy nem történt emberhalál. Az óriási tömeg, mint zuhogó árvíz a zsilip felé, tolált a szűk ajtónak. Volt ruhák szakadása, napernyők törése, siránkozás, örökre eltűnt kalapok, tönkre silányult cilinderek, megropogtatott bordák. Egy hölgyet háttal kifelé sodort az ár s a szegény nő hanyatt esett ki a magas küszöbön. Ha néhány ur hirtelen botokkal, s esernyővégekkel föl nem tartja a kiözönlőket, okvetetlenül összegázolják. A zsebmetszők természetesen kitűnő eredménynyel halásztak e zavarosban. * „Magyar dalalbum“ fog megjelenni közelebb a külföld számára. A hires Littolf Henrik adja ki Braunschweigban és New Yorkban s a »Collection Littolf« 992-dik kötetét fogja képezni. Ara 1ft 20 kr lesz. Kétszáz kedvelt magyar népdal lesz benne, melyet Littoff felhívására Bolla Gábor zenész a télen gyűjtött össze és alkalmazott zongorára. Az album pár hét múlva már megjelenik. Remélhetőleg, legszebb népdalaink vannak benne összegyűjtve s valószínű, hogy világszerte ép úgy elterjednek, mint a Littolf »Collection« francia, német, angol és orosz dalalbumai. A kiadó igen szépeknek találta dalainkat, méltóknak arra, hogy az egész világ megismerje azo-ikát. Az album árát oly csekélyre szabta, hogy egy dalra alig esik félkrajcár, holott a rendes kiadásokban 10—15 ki szokott esni. E szerint tömeges kiadásra számít a kiadó. * A nemzeti kaszinó választmánya ismét tanúbizonyságát adta a hazai művészet iránt való érdekeltségének. Újra ezer forintot szavazott meg magyar képírók által készítendő művekre. Gróf Károlyi Gyula pedig felajánlotta a kaszinó számára elhunyt atyja, gr. Károlyi György arcképét. * A tisztviselők egyletének választmányi ülésén szóba jött, hogy a harctérre vitt tagok, kik most nem teljesíthetik kötelezettségeiket, tovább is tagoknak tekintendők-e? Erre az elnöklő miniszter azt az örvendetes nyilatkozatot tette, hogy ez ügyben nem kell határozatot hozni, mert a mozgósított tagok egy része úgy is nemsokára hazatér. A választmány a katonacsaládok számára ezúttal száz forintot szavazott meg. Egy nő postamester folyamodott, hogy vegyék föl a tagok közé s fölvették s Ő az egylet első nőtagja. Az egylet nem költözik a ferenciek bazárjába, hanem 1 tágabb helyiséget keres. * A sebesültekért. Tizennégy úrnő: Bartal Antalné, Bászel Aurélné, Bunczmann Károlyné, Czobel Lajosné, Kelen Józsefné, Malmosi Károlyné, Nádler Nándorné, Nagy Árpádné, Pillér Ferencné, Schreiner Jakabné, Szász Zsigmondné, Szentes Imréné, Tihanyi Béláné és Vinkle Nándorné, lépéskészítő társaságot képeztek s Novelly Antalné úrnőnél dolgoztak. Minden elmaradásért tiz krajcár büntetést kellett fizetni a sebesültek számára. Munkásságuk szép eredményét szerkesztőségünkhöz küldték be: négy kilogramm szép tépés, ötven Esmarchféle kendő s harminc darab pólya. Büntetéspénzekből két frt gyűlt egybe s ezt is szerkesztőségünk által juttatták rendeltetése helyére. * Rossz nyelvek nagyon is mélyre usztaták a nyugalomba lépett Bója Gergely tanfelügyelőt. Azt híresztelék róla, hogy hetven-nyolcvanezer forint adóssága van, s számos tanférfit megkárosított. A hír egy nullával túlzott. Az adósság hét-nyolcezer s még akkorból ered, midőn a szabadságharc után, (mialatt Baja országos képviselő volt), vagyonát lefoglalták, később pedig egy vidéki tanügyi lap alapításával veszteséget szenvedt. Zalai és fővárosi tanfelügyelői évdíjából (1800 ft), családos ember lévén, nagyon kevéssé törleszthető adósságait a fővárosban, de most elvonulva, nyugdíjából néhány év alatt kifizetni reméli mind, hogy senki se károsodjék. * Rövid hírek: Tisza Kálmán kormányelnök és K. Wenckheim Béla vasárnap este Bécsbe utaztak, oly fontos ügyben, melynek eldőltét beavatott körök feszülten várják. — Király ő felsége csak az országgyűlés megnyitására jön fővárosunkba s innen Gödöllőre megy az udvari nagy vadászatokra. — Ráth Károly főpolgármester a világtárlatról haza érkezvén, azonnal átvette hivatala vezetését. — Tisza Kálmán kormányelnök szépen rendezett kagylógyüjteményt hozott Ostende-ből s azt, hir szerint, a sepsiszentgyörgyi iskolának adta. — Paczona István a magláji huszárok századosa arcképét közli a »Vasárnapi újság« ; a százados a negyvenfelé járó, szép férfi, bátor katona, nyájas ember; Rác-Almáson,hol atyja birtokos volt, született, s a bécsújhelyi hadi iskolában tanult. — A Valero-kaszárnyát katonai kórháznak rendezték be. — Háromszáz hegyi ló érkezett szombaton Budapestre, hogy innen a harctérre szállítsák. — A Somogyi Ede »Magyar Lexicon«-ából a 2. k. 2. füzete megjelent »a magyar királyok pecsétjei melléklésével ; a füzet első szava: »Asuncion,« az utósó pedig »Atlanti óceán.« — Kassainó asszony e hót-dik felében vendégszerepelni fog Kolozsvártt. — Az aradi vértanúk szobormintáinak kiállítását vasárnap 617 vendég nézte meg s kisebb fölülfizetések is történtek. — Szigligeti József színész, (az elhunyt drámai iró fia,) a budai kórházból a napokban rukkol be ezredéhez. 1093 Vidék. ** Egerből írják: a múlt pénteki árvíz öt lábbal volt kisebb, mint az augusztus 31-diki, de nagyobb rémülést okozott. Két nap folyvást esvén a zápor, a a belvárosi kereskedők némelyike hozzá kezdett a boltok kiürítéséhez. Délután négy óra felé Miskolcról sürgöny érkezett: »Egriek, vigyázzatok!« Fél ötkor már a viz folyt a káptalan-utcán, a piacon majd minden kereskedésbe befolyt a viz s a pincék megteltek. Egy negyed hétkor érte el tetőfokát a víz s csak aztán fél óra múlva kezdett apadni. A víztömeg sokkal több volt, mint augusztus végén, csakhogy most nem állván útjában gát és torlasz, nem is gyűlhetett oly romboló mennyiséggé. A Szarvaskőre vezető út, Pyrker érsek nagy költségen építtetett műve, annyira oda van, hogy ki tudja, mikor állíthatják helyre. Nincs most rá pénze se a megyének, se egyes vállalkozónak, de még a papságnak sem, mely szintén sok oldalról van igénybe véve. Eger szomorú állapotban van. A védfal, melynek költsége harmincötezer forint, legfölebb egy év alatt épülhet újra föl, s addig ha a vízpusztítás így rá jár a városra, oda lehet sok ház és ember. Most sok szegény ember, ki az első szerencsétlenség után valahogy csak kitatarozta házát, nem akar az új rombolás után munkához fogni, mert a ki tudja, nem jön-e harmadszor is a vizár?« — Miskolcról két levelet is kaptunk. A pénteki árvíz, — írják az egyikben — páni riadalt idézett elő. Délben a Pece, két órával később a Szinva öntött ki. A szerencse az, hogy nem egyszerre csinálták a zenebonát. Az ár minden nagyobb veszély nélkül lefutott, mert az előbbi megcsinálta az útját. Ki este hat felé az alsó piacon és Nagy-Hunyad utcán még folyt a víz, elzárva minden közlekedést. Szerencse, hogy nappal történt, mert egy emberélet nem esett áldozatul. A felhőszakadás most is az Erenyő és Jakóvölgyben volt. A város most azon van, hogy a Pece és Szinva szabályoztassék s sokan a város területéről minden malmot el akarnak törülni. Nem csoda, hogy Miskolcon átalános a víziszony, mikor még a szőllőhegyeken is vizet fognak szűrni, a sok esőtől úgy elrohadt a szőllő. ** Sopronból Írják: »Irodalmi és művészeti körünk kéthavi szünetelése után csütörtö