Fővárosi Lapok 1878. november (252-276. szám)

1878-11-01 / 252. szám

Péntek, 1878. november 1. 252. szám Tizenötödik évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, Lipót­ utca 43. sz. földszint. Előfizetési dij: Félévre..............................8 frt. Negyedévre.........................é­s Megjelen­ése az ünnep utáni napokat kivéve minde­n n­a­p. FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Hirdetések szintúgy mint előfizetések (Budapest, barátok­ tere, Athenaeum-épület) a kiadóhivatalba küldendők. A halál. Félreismert szék­em, Áldása a létnek ! Oh mért fátyolozod Oly sűrűn él­képed ? Nem láthatjuk arcod Szelíd, szép vonásit; Azért képzel szörnyű Rémnek egyik-másik. Szürke fátyol-mezed Gomolygó ködében: Lebegsz nesztelenül A fénytelen éjben; S hogyha váratlanul Reggel érkezel meg: Rejtekeznek tőled, Nem ismernek, félnek! Nem látják ruhádnak Fátyol-redőjében Azt a fényes kelyhet, Melyet hoztál épen; Melyben a felejtés Gyógy balzsamát rejted S már a síró ajkhoz, S a szívhez emelted. Óh, békés jó szellem! Néma, hideg, csöndes, Rejtett fátyolszárnyad Mily nesztelen röpdes! Csak az látja fényed, Ki balzsamod itta, Vagy mezed szegélyét Bátran megfoghatta. Mért rejted jóságod A rejtély ködébe ? Hadd deritné lelkünk’ Jövőnk fényes képe; Ne vágynánk ez éltet, E nagy semmiséget, Várnánk megnyugodva Minden percben téged. Hasztalan beszélek, Óh, a te jóságod : Végzetes titokban Áldja e világot; Szenvedés, hivalgás E lét fájó képe, A te jelszavad meg . Titokzatos béke. Majthényi Flóra. ------------- A gyűrű. (Történelmi és régészeti csevegés.) Írta Deák Farkas. (Folytatás.) Hazai történetünkben is fordulnak elő gyűrűs mondák, például Zsigmond király gyűrűjéről Heltai krónikásunk igyir: »Mikor Zsigmond király havasal­földi háborúban járt, Erdélyben Hunyadvármegyében Morzsinai Erzsébet nevű szép leánynyal ismerkedik meg, ki tőle teherbe esvén, a király ujjáról lehúzván egy gyűrűt, a leánynak adta jelűt és emlékűt, — időjártával a leánynak fia születvén, bátyja Morzsi­nai Gáspárral Budára készült s alá ment a viz mellé mosni, a kis fiúval együtt; a kis fiú sirdogálván, anyja a király gyűrűjét adta oda játszani, mit egy holló meglátván, a gyermektől elkapta a fényes ékszert; a gyermek újra sírni kezdvén, az anyja rémülten pil­­lantá meg a szomszéd fán a szájában gyűrűt tartó hollót, azonnal bátya után siet, ki jókor érkezvén, a hollót lenyilazza. Nemsokára aztán Budára mentek, hol Zsigmond nagy szeretettel fogadta a kis János­kát, s mindennap maga elibe viteté, — aztán Hunyad várával és vidékével megajándékozá, a hollót pedig, kinek egy aranygyűrű volna orrába, címerül adá Já­noskának és a Morzsinai nemzetnek.« .) A tizenötödik században átalában véve nagy­fejű gyűrűket viseltek s ilyen volt a Hunyadi László gyűrűje, — természetesen a balkézen, — melylyel Cil­­ley csapását felfogta volt Nándorfejérvártt, s mely gyűrűt most a gyulafehérvári Batthianeumban muto­gatnak, hatalmas gyűrű, s benne jókora darab amet­hyst kő s azon egy erős vágás nyoma. Nagy gyűrűket viselhettek őseink a mohácsi csata idejében is, mert midőn némelyek a csata elhalasztása mellett szóltak, mások közbe kiálták: »Gyűrűink fejével is agyon verjük a törököt! »A legnagyobb magyar gyűrű emlé­két azonban Károlyi Péter hagyatékának 1554-ben kelt leltára hagyta fenn, hol egyik tétel igy szól: »Egy ezüst gyűrű nyolc-latos.« 2) Az angol történeti gyűrűk közt igen érdekes a Stuart Mária skót királyné gyűrűje a britt­ múzeum­­ban. Sir Henri Ellis véleménye, hogy ez a királyné mennyegzős gyűrűje, mikor Darnleyvel egybekelt, mert csak ekkor használhatta csupán a skót királyi címert, kitörölvén Franciaország jelvényeit. A gyű­rűben M. A. betű van metszve, melyet Ellis Máriá­tól Erzsébethez intézett egy levél pecsétén is látott, mely levél e házasságát megelőzött napon kelt. E pe­csét női dévajsággal volt kiszámítva, hogy Anglia királynéját és főtanácsosát Burleight boszantsa. A rejtvény azonban, hogy az A betű nem Angliát jelenti, hamar meg volt fejtve; pár nap múlva ugyanis meg­tudták, hogy férjét Darnleyt Albany herceggé ne­vezte ki. Mondják, hogy Erzsébet, királyné is gróf Essexnek egy gyűrűt adott volna, mely többé hozzá vissza nem került. E gyűrű Thymne János püspök ur birtokában van, ki Devereux Fanny grófnőtől, gróf Essex leányától származik. Aubrey beszéli, hogy Erzsébet angol királyné­nak egy pár gyűrűje volt, melynek gyémántjai, ha egymás mellé tették, egy szivet ábrázoltak. Egyiket megtartva, a másikat elküldte Stuart Máriának, ez azonban — teszi hozzá a nevezett író, — nem aka­dályozta meg, hogy Máriának fejét vétesse, pedig szegény Mária, midőn rászánta magát, hogy Angliába meneküljön, e gyűrűt Beatoun által elküldötte volt Erzsébetnek. Említsük fel még a szűz királynéról, hogy halála előtt nem sokkal a királyi gyűrűt lere­szelték ujjáról, mert az ujj kövérsége miatt többé le­húzni nem lehetett s éles fájdalmat okozott. / m # Érdekes királyi gyűrű' - ismertet gróf And­rássy Manó, melyek II.Lajos királyéi voltak. Egyi­ket a Mohácsnál elveszett király ujjáról húzták le a megtalálók. Mária királyné mlatovithi Horvát Már­tont küldötte el, ki visszaszerezvén az illetőktől, pécsi kanonok Miklós pecsétje alatt Pozsonyba vitte és ott Báthori István az ország nádora előtt a királyné­nak átadta, a királyné pedig tanácsosai előtt átvágatta (discincti fecit) t. 1. szokásban volt elhalt királyok, főurak és nemesek pecsétgyűrűjét, halálok után azon­nal egy nagy keresztvágással használhatatlanná tenni. A másik gyűrű, mely a gróf birtokában van, szintén Lajos királyé volt. »A gyűrű egészen arany, hátsó részén és oldalán, és belső oldalán kék zománc­cal s abban arany csillagokkal, — két fő tartja a belső lapot, melybe Magyarország koronázott cimere van vésve, »S. Regis Ludovici,« körirattal. Szintén a gróf tulajdona egy a székesfehérvári ásatások alkal­mával talált kis, de igen szép liliommal ékített gyűrű, melyről azt tartják, hogy Róbert Károly leányáé lett volna. Átalában véve gróf Andrássy Manónak fe­lette érdekes gyűrű-gyűjteménye van, melyeknek nagy részét az 1876-dik évi műtörténelmi kiállításon részét láthattuk is. Ezek közt igen érdekes a Lodo­­mér esztergomi érsek, — Sándor váradi püspök gyű­rűje, továbbá Jánosnak Chele fiának, — gróf For­gács Péternek, gróf Apponyi Lajosnak gyűrűpecsétei sat.­­) Nemkülönben érdekes Majláth Béla gyűrű­­gyűjteménye is, mely a műtörténettani kiállításon szintén látható volt. Áll kilencvenöt gyűrűből, har­mincöt réz (köztük tizennégy darab cimeres gyűrű­­pecsét) s hatvan darab arany- és ezüst gyűrűből. Ezek közt egy igen szép görög gyűrű, hat-nyolc római, egy szép vándorláskori, egy románkori, mint­egy húsz darab régi magyar s a többi vegyes. Van talizmán gyűrű csüngő lakattal és kulcscsal, egy pár macskaszemes babonás gyűrű, s egy pár szép olasz munka. Három pecsétgyűrű s ezek közt egyik a Szentiványi családé sat. 1764-ben Angolországban lerombolták a North- Gate-Hans nevű fogházat a Bedford-hidnál s a romok­közt egy munkás egy szép aranygyűrűt talált. E bör­tönben volt bezárva Bunyan János 2) jeles angol iró s minden arra mutat, hogy a gyűrű az övé volt, a J. B. betűk is bizonyítják, melyek mellett egy halálfő van metszve s alája írva: memento móri. E gyűrűt Bedford herceg káplánja Abbot ur vette meg és ha­lálos ágyán Bower urnak ajándékozta, ki Elstom­ban, Bunyan születéshelyén, lelkész volt. A Landesborough-féle gyűjteményben egy gyűrű van, melyet az orani herceg (később III. Vil­mos) adott volt Mari hercegnének. Aranyból készült, gyémántokkal kirakva, feketén zománcozva és külső részén e mondat áll: »Honny soit qui mai y pense,« s belől ez: I’ll win and year if I can. (Meg akarom nyerni s el is viszem halebet). Nem lehet tudni házas­ság előtt vagy után adta-e nejének, mert ha házasság után, akkor ez utóbbi mondat egyenes célzás lenne Vilmos szándékára, ki felesége atyjától az angol ko­ronát disputálta el. Néhány év előtt a britt régészeti társulat egyik gyűlésén Hartshorne úr a Borgia Caesar pecsétgyű­rűjét mutatta be. Tömör arany könnyedén zomán­cozva s a pecsét békéjén e mondat áll: »Fays ce que doys, avien que pourra,« (régies francia nyelv s annyit jelent: Tedd a mit tenned kell, s jöjjön a minek jőni kell) és az 1503 évszám, külsején pedig a Borgia név s e mondat: »Cor unum, una via.« A gyűrű fejében egy kis üveg volt alkalmazva s mondják, hogy ebben tartotta a hires Borgia-mérget, a melyet aggálytalan vendégei poharába szokott tölteni. 3) (Folyt. köv.) 1) Megjegyzendő azonban, hogy a holló, mint címer­tani alak, mindig az aranygyűrűvel ábrázoltatik, mint például a szíue mindig patkóval a szájában. A gyűrű azonban előfordul a lipoci Keczer család címerében is, hol fekete sas tartja szájában. 2) Báró Radvánszky Béla említett műve II. kötet 12. lap. x) Lásd az Archeológiai közlemények II. kötetét 60 . és következő lapjain. Pest 1861. Tulipán herceg. (Hollandi beszély.) irta­­. Ten Brink János. (Folytatás.) A munka órához hasonlít. Rendesen magától jár; de vannak napok, melyeken nem akar helyéből mozdulni és ezt most Van Geldern is tapasztalta. A dühöngést, mely klinai múzeumában olyan szomorú rendetlenséget okozott, kelletlen bágyadtság váltotta fel, melyet a hatalmas Van Geldern nem tudott le­győzni. Hiába vitte őt gyönyörű hintára a csillogó virágágyaktól irodájába, hiába ment az irodából a gyárba, a gyárból a fehérítő helyekre; úgy tetszett neki, hogy a hófehér vászon fehérségével boszantja és a kopogó motollák csúfolják. Még az ebéd is, mely máskor Van Geldern életében fénypontot képezett, hidegen hagyta; nem ízlett neki. Egyedül és elha­gyatva ült asztalánál; az inasok alázatosan, némán, szolgálták; nélkülözte Doris szende mosolyát és ked­ves tekintete nem üdvözölte őt. Délután papagályait tanította meg, a keletindiai szőnyegek rajzait tanul­mányozta, estefelé pedig Palembaugot hivatta, hogy szokásos szemfényvesztéseivel mulattassa. Azt a fele­letet kapta, hogy Palembaug elfutott. . . hová ? nem tudták. Van Geldern hát sajátkezűleg gyújtott pipára és egy zenélő szekrényt indított meg, mi kedvenc mu­latsága volt. A zenélő szekrény eljátszott néhány darabot, ahogy az ilyen nyomorúságos hangszer szokta, azután egyet nyekkent és Van Geldern hiába fáradozott újabb megindításán. Van Geldern ketté törte pipáját, a cserepeket a zöld papagály fejéhez vágta és meg­parancsolta, hogy fogjanak be. 2) Bunyan János Elstom­ban 1628. szül.­és­z Lon­donban 1688-ban. Atyja üstfoltozó volt s maga is e mes­terséget folytatta , azután szerzetes s később szabad pré­dikátor lett, — de befogták és 12 évig volt elzárva, mert meg nem engedett uj vallást akart alapítani. Fogságában irta, »Vándor utjai« cimü hires munkáját, mely a keresz­tyén élet allegóriája sat. 3) Hannibálról is feljegyezte a történelem, hogy gyűrűje fejében hordozta a mérget, melylyel életét kioltotta. Lásd »Cornelius Nepos« művét Hanibal, XII. Cap.

Next