Fővárosi Lapok 1879. február (26-49. szám)
1879-02-16 / 39. szám
tudományi Közlöny e havi füzetében folytatása olvasható Hermann Ottó »Az állatélet mint munka« című kitűnő cikksorozatának, továbbá Dapsy László tanártól van benne egy érdekes cikk a különböző búzafajokkal tett termelési kísérletek eredményeiről. Az apróbb közlemények közt érdekes az Asztrahánba kiküldött dr. Rózsahegyi Aladáré a pestisről. * A „ilarmonia-körte szépen sikerült báljáról írja egy tudósító, hogy arról nemcsak azt lehet mondani: »a társalgás főleg magyar volt«, hanem az egész »igazi magyar mulatság« volt, melynek emlékét ép úgy, mint a tavalyiét és harmadéviét megőrzik mindazok, akik részt vettek benne. Részt vettek pedig, (a már tegnap említetteken kívűl) Rothfeld Lujza, Rottmüller Zsófia, Palotai Mariska, Rottman és Koricz kisasszonyok, Rátóti Kálmánná, Laub Ferencné, Halászné, Hevesiné úrhölgyek. * Them Vilmos és Lajos, kik közelebb Bécsben arattak szép sikereket, pénteken este a redoute kis termében hangversenyt adnak. Játszani fogják két zongorán a Liszt »Don Juan« ábrándját újabb átdolgozásban, és Scharwenka Xavér virtuóz új zongorahangversenyét. Közreműködik: Balogh Mária k. a. dalokat énekelve Brahmstól, Schumanntól, sat. * A meghűlés áldozata. A budai tornaegylet jégpályája nem romlott el oly hamar, mint a városligeti. Szombaton és vasárnap még korcsolyáztak rajta. Szombaton künn volt a jégen Buda egyik legrokonszenvesebb fiatal högye is: a 24 éves Brunner Imréné szül. Klemm Jozefa asszony (malom-igazgató neje,) s nagyon áthülhetett, mert, mihelyt hazaért, rosszullétről panaszkodott s csakhamar eszméletlen állapotba esett. Az orvosi segély sem menthette meg életét s hétfőn reggel elhunyt, övéinek mély bánatára. Temetése nagy részvéttel ment végbe. A Klemm-család sírboltjába helyezték örök nyugalommra. Míg ez a gyászhír a Duna egyik partjáról a másikra átröppent, a rövidke út alatt is egy csomó regényes toldalékot szedett föl magára, beszélve a jégpályán egy bécsi hölgy kedvéért rendezett korcsolyaversenyről, melyben nem a bécsi vendég lett az első, hanem ez ifjú budai hölgy, ki midőn célhoz ért, a közönség éljenzése közben felsikoltott, megrogyott és meghalt szívszélhüdésben. Ebből a toldalékból azonban egy szó sem igaz. A tanulság csak az belőle, hogy nem kell ám hinni minden asztraháni hírnek, mert az jóval messzebbről jön. * A Petőfi-társaság ma (vasárnap) i. e. tíz órakor tartja februári felolvasó ülését a mérnök- és építész-egylet termében (régi Lloyd- épület.) Tárgyai: »Az atyaisten ábrázolása Michelangeloig* György Aladártól; »Vágy« költemény Ábrányi Emiltől, s »Róka koma« rajz Margitay Dezsőtől. * Jubileum. Tizedik becsukattatása jubileumát ülte szerdán Schütz Bernát, nyitramegyei születésű harminckét éves héber pincér. Ezt az ünnepet különben nem ülhette volna meg annak rendén, ha az elnök nem figyelmezteti rá, hogy már kilencszer volt büntetve, mert amikor az az iránt való statisztikát kérdezték tőle, azt felelte: »Verzeichen, ich kann nicht genau dienen.« Most azzal vádolták a derék férfiút, hogy Kohn Mór pecséttisztítótól tizenöt téli kabátot lopott el. Schütz (igazi zsivány-ábrázat: lapos homlokkal, sanda szemekkel, hozantos hajjal, bajusszal) azt mondta, hogy a vád tiszta abszurdum, mivel ő nem tizenöt, de két téli kabátot sem tudna elvinni, »rheumatizmusz«-ban és szívdobogásban szenvedvén. A tanuk ellen is volt kifogása. A pesti Southwarck, a Terézváros legsöpredékét idézték be, hogy bizonyítsanak ellene. Ott volt Bondy Cili asszonyság, ki úgy látszik, orgazdasággal és tolvajoknak szállásadásával foglalkozik. Még mindig csinos, élénkszemű asszony. Hozzá vitte, mint egy most is fogvalevő lakatosinas bizonyítja, Schütz a lopott kabátokat, de Bondyné asszonyság »a két látó szeme kifutására« átkozódik, hogy az nem igaz. Rávallott egy firtliforma facér kellner is, ki mint elpityeredve emlité, jelenleg a dologházban működik s egy darabont kíséretében jelent meg a tárgyaláson; az ellen Schütz azt hozta föl, hogy ő rá Bondyné asszonysággal szemben féltékenykedik, hiszen föl is pofozta már ezért egyszer. A törvényszék nem sok hitelt adott a jubiláris tolvajnak s ötesztendei börtönre ítélte. Vácon majd elmélkedhetik a Kohn Mór kabátjairól s mig kiszabadul, remélhetőleg nem fogja bántani a »rhematizmust.« * A Margitsziget igazgatósága a nyárra Rácz János rimaszombati zenekarát szerződtette. Tizenöt tagból áll s több felső megyében van igen jó hire. * 92 forint. A »Bolond Istók« nem igen kímélte élceivel Deutsch Bernátot, mióta új nemes lett, »hatvani« előnévvel. Ennek az lett a következése, hogy valaki által száz forinttal fizetett elő ez élclapra, ama megjegyzéssel, hogy a szerkesztő ezentúl több tekintettel lesz iránta, mint eddig. Az meg is ígérte, hogy még több tekintettel lesz, de mivel a magyar journalistika ily nagy percentre nem dolgozik, az előfizetés évi díját, nyolc forintot lefogva a százasból, a többi kilencvenkettőt elküldte Tisza Kálmánhoz a »létesítendő önálló magyar bank alapjára,« ha pedig a kormányelnök ez idő szerint még nem találná opportunus-nak az önálló magyar bank felállítását, megkérte ő excellenciáját, hogy juttassa ez összeget a magyar írók segélyegylete javára, így jut az egylet most 92 forinthoz. * Az óbudai régiségek közt a vízvezeték harminchárom oszlopából már kettőt teljesen szétromboltak s a harmadikat is nagyon megrongálták. A kormány most intézkedett, hogy a tulajdonosok legyenek kötelesek fentartani a régiségeket addig is, mig az egész telket hatóságilag kisajátítják. A város járjon el ez ügyben, nehogy úgy járjon, mint egyszer az Erdélyben tatár betörök ellen jó későn kiküldött biztos, a miről a mellette levő Cserey Mihály uram ő kegyelme igy emlékezik meg emlékiratában: »és becsuktuk vala az istálókat, minekutána a lovakat elvitték belőle.« * Az ujoncozás most foly. Pénteken kezdték az üllői kaszárnyában s a Budának kellett előljárnia. E kerületre harminchat főnyi jutalék s hat tartaléékos esett. Kitelt könnyen s még a honvédség is kapott hat óbudai legényt. Holnap a második kerületből soroznak. * Rövid hírek. Dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter Bécsbe utazott, részt venni az ő felsége elnöklete alatt ma tartandó közös miniszteri értekezletben, melyen a delegációk elé nyújtandó előterjesztéseket állapítják meg. — Dr. Keszler Ferenc szatmári kanonok az »erdy« cimz. apátság adományozásában részesült. — Dr. Bérczel Henrik fővárosi ügyvéd eljegyezte Kestenbaum Ilka kisasszonyt Kisújszállásról. — Zsedényi Ede folyvást súlyos beteg, valamint Gorove István is. — A budai körben tegnap műkedvelők a »Nyelvtan« című vígjátékot játszották magyarul. — Solymosy Bálint képviselő anyagi okok miatt lemondván mandátumáról, Hajdu- Böszörményben helyette dr. Bódogh Albert borsodi főorvost lépteti föl a közjogi ellenzék. Munkácsy „Milton“-ját e napokban Liszt Ferenc is megnézte. A székely művelődési egylet választmánya a Franklin-társulatnál adja ki az ezer forinttal jutalmazott pályaművet, mely 30—35 nyomtatott ív lesz s a tagok mégis megkaphatják egy forintért. — Az országos statisztikai hivatal elhatározta Magyarország társulati s egyleti statisztikájának elkészítését. — Az újpesti Széchenyi-teremben rendezett bál és tombola 220 frtot jövedelmezett tisztán a Frőbelegylet javára. — A közúti vaspálya városligeti állomásfőnöke , Roth megtébolyult s eltűnt; de megtalálták Vecsésen s a Rókus-kórházba szállíták. — A magyar-afrikai társulatnak eddigelé kilenc alapító tagja van. — Kassainé Jászay Mari asszony, ha a játékrend megengedi, közelebb párszor a győri színpadon fog föllépni. — Patikárus Márton, 17 éves fiatal népzenész, a Balázs Kálmán társulatának tagja, meghalt hagymázban. — Budapesten február 2-dikától 8-dikáig született 274 gyermek s huszonegygyel kevesebb, vagyis 253 személy halt meg. — Konódyné szül. Kunitzer Jozefina asszony elhúnyt 68 éves korában s ma délután temetik el a nádor-utcai 6. sz. háztól. — Táborszky és Parschnál megjelent: »Fleurs d’Oranges« keringő Fahrbachtól, ára 80 kr. — A törvényszék tizenkét évi börtönre ítélte Zmatek János 20 éves péklegényt, ki dec. 13-án gazdáját Vimmer Sándor pékmestert, (a mert őt szidta és felpofozta,) baltával orozva agyonverte, bűn, finom gúny a szavak élezésében, kápráztató édelgés a siker céljaira — szóval oly gazdag színezés, mely életet, lelket, igazságot önt a játékba: ebben áll a Prielle Kornélia asszony gyönyörködtető művészete, midőn egy-egy szalonszerepét oly teljes kedvvel mutatja be, mint pénteken este. A legdistingváltabb ízlés légkörét idézte a színpadra, melyen Nádai (a megtérített gróf) s Molnárné asszony (az elhanyagolt jó asszonyka) öszhangzatos triót képeztek vele. Fölösleges tán említenünk, hogy a hatás, melyet a művésznő ez este is előidézett, általános volt, s ezt a hatást nem a gyakori taps és kihívás fejezte ki legjobban, hanem a folytonos gyönyörködés, az arcok és szemek derűs mosolya. E két finomság közé tapintatosság volt a »Ne fogadj fel soha semmit« című nagyobb vígjátékot helyezni, mely a Musset költészetének nem olyan igaz gyöngye ugyan, mint amazok, hanem izmosabb komikum és több külső történet lévén benne, az est változatosságára nagyban hatott s mosolyok helyett gyakori nevetésre fakasztott. Vízvári eredeti humorral, de egyszersmind kellő diskrécióval (bizonyság rá a mámorjelenet) ábrázolta a keményszavú, de lágyszívű nagybácsit, Halmi pedig igazi szeretetreméltósággal a könnyelmű öcst, kit egy fiatal lányka ártatlan őszintesége tesz igazi emberré, a szív emberévé. E fiatal lány ábrázolásában Márkus Emilia k. a. sok kedvességet tanúsított, csak a szándékosság: nagyon is játszani a természetest, csorbítá olykor előadása közvetlenségét. Itt-ott nagyon is gyorsan beszélt s mivel prestissimót használt, ahol a presto is elég lett volna, némely szó értelmével adós maradt. Paulayné asszony (báróné,) Újházi (abbé) s Benedek József (táncmester) érdekessé tették a vígjáték többi alakját. Örömest irtunk ez estéről, melynek oly szép sikere és nagy közönsége volt. - ' t \ - * Musset-est. A nemzeti színház drámai igazgatósága nagyszámú közönségnek nyújtott igazi élvezetet az által, hogy pénteken Musset Alfréd három vígjátékát adatta elő. Aki gyönyörködik a szellem finomságaiban, az e gyöngéd és nemeskedélyű költő apróságait mindig kedvtelve nézheti. De valami egyébben is találhattunk örömet, abban t. i., hogy színházunk vígjátéki személyzete teljes ízléssel és díszszel tudja bemutatni a »theatre francais« híres proverbe-jeit, melyekben a szív- és kedélyélet hullámzásai oly érdekesen pótolják a külső események tarkaságait. Hogy az est hősnője Prielle Kornélia asszony volt, azt mondanunk sem kell. Az »Ajtó zárva vagy zárva legyen« című proverbe-ben ő játsza a marquisnőt, ki szellemes ötleteivel és csábos szeretetreméltóságával a szív önkénytelen, meleg vallomásaira bírja a mindig csak a szalon zsöllyéje és küszöbe közt lebegő grófot. A női ész és báj egész hódító hatalmát tudja művésznőnk kifejteni e kis dialóg képben, leírva a mozgás és társalgás ama teljes kellemét, mely ép oly szabatos, mint tartalmas. Az egyszerű természetesség varázsa, mely alól soha sem kandikál ki a betanultság, a szándékosság, adja meg játékának azt a szépséget, hogy nemcsak a grófot hódítja meg, hanem minden nézőjét. Elismeréssel kell szólanunk Bercsényiről is, ki az utóbbi évek alatt jelentékeny haladást tett a szaloni mozgás simaságában és a társalgás könnyebb hangjában, noha elég kemény anyagot kellett önmagában e célra alkalmassá tennie. Az »Egy szeszély«-ben Prielle Kornélia asszony még nagyobb művészetet fejtett ki a szubtilis árnyalásokban. E szerepben a kacérság játékával térít eszére s térít vissza elhanyagolt ifjú nejéhez egy könnyelmű grófot, a legtanulságosabb leckét adva neki, mert önmagával nevetteti ki udvarlói nevét. Leleményes apró vonások, valódi miniatűrfestés hangokkal, ingerlő elegancia a magatartás** Vidéki farsang. Békés-Csabán szerdán este, egy a kaszinó egylet által rendezett és kitűnően sikerült táncvigalommal nyitották meg a közbirtokosság által emelt »Vigadó« dísztermét. A színházat, melyet szinte e célszerűen és csinosan tervezett és díszített épület foglal magába, tavaszszal ünnepélyesen fogják megnyitni. Dicséretére válik e »Vigadó« nemcsak az áldozatkész csabai közbirtokosságnak, hanem különösen Halmay jeles műépítésznek is. A kitünően sikerült bálon, melyet most benne tartottak s melynek háziasszonya Beliczey Istvánná úrhölgy volt, a város, megye és környék éremje vett részt, sőt ez alkalomból a fővárosból is sokan lerándultak. Fesztelen jó kedv uralkodott, Purcsi Jancsi jeles zenéje mellett, mely híres a széles alföldön, tűzzel járták a rezgést és kopogóst. A négyeseket 60 pár táncolta. Sok szép lányka és menyecske vett részt a vígan folyt táncban, többi közt: Reök Ilonka (Budapestről), Jancsovics Jenny (Gyuláról), Wagner nővérek (Kígyósról), Bohus Jusztin (T.Füredről), Kertay nővérek, Bossányi Ilonka (Megyésről), Kovács és Wielandt nővérek (Békésről), Lachnit Róza (Kis Jenőből), Küzdényi Zolna (Szeghalomról), Fehér Mari (Fásról), Zeller Betti (Gerláról), Szemián Gizela, Fenesz Juliska, Kubek Mari, Launer Ida, Takács Ida, Rácz nővérek, Gally Gizela, Bajcsy Mariska, Bartóky Lászlóné, Vidovszkyné, Battaszékyné, természetesen mindanynyian született csárdástáncosnők. A változatos figurákkal ügyesen rendezett cotillon három órát vett igénybe s az utolsó csárdás igazán viradtig tartott. Marosvásárhelytt a nőegylet és székely árvaház által rendezett közvacsora és táncestély sikere felülmúlta a várakozást. A »Transilvania« mind a két nagy terme szorongásig megtelt. A táncteremben százhúsz pár táncolt este kilenc órától reggeli ötig. Az étteremben, hol ötven bájos hölgy pincérnősködött, (tartózkodva minden zsarolástól) alig lehetett helyet kapni. Az önkénytes meghódolást azonban szívesen fogadták. Az egész bevétel 1027 ft 52 kr, amiből nyolcszáz forint tiszta haszon jut a jótékony célra. A fényes mulatság rendezésének érdemében Zarándi Knöpfler Vilmosné, Fülep Albertné, Ugrón Gáborné, Görög Józsefné, Ilyés Károlyné, Pálffy Dénesné s több úrhölgy osztoznak. Nagy-Kőrösön a fővárosban tartózkodó ifjúság egy része díszes bált rendezett, mely oly jól sikerült, hogy nemcsak eleget tett a mindenfelől hozzá kötött szép reményeknek, de azt még túl is szárnyalta. Rég volt ily csinos bál Kőrösön. Sikerének nagy része a szíves és figyelmes háziasszony, Mészáros Zsigmondné Halász Constance úrnő érdeme, ki mindvégig kitartó buzgósággal teljesítette tisztét. A bálon szépen volt képviselve mind Nagy-Kőrös úri világa, mind a környék. Részt vettek a táncban: Benkő Ilona Tisza- Várkonyból, a Faragó nővérek, Fitos Margit, Gaál Mariska, Jalsoviczky Hana (ki ez alkalommal volt először nyilvános bálban) Krasznay Aranka helyből, Kovásznai Kovách Lotti, Magyar Ilka Budapestről, Platthy nővérek T.-Várkonyból , Sárközy Erzsike Tápió-Szeléről, Szentpétery Júlia, Szente nővérek, Szipe Fanny és Vajda Ilona, Vladár Mari k. a. helyből, a fiatal asszonyok közül: Beretvás Péterné és Jánosné, Halász Zsigáné, Kiss Flóra (Dabasról), Komposth Alfonzné, Póka Kálmánné, Trümmer Antalné úrhölgyek. A fővárosban készült táncrendesi Vidék. ." • . ■■ . ... •. ■ ’ 188 —