Fővárosi Lapok 1879. május (100-125. szám)

1879-05-13 / 110. szám

■ Fővárosi hírek. * A képviselőházban tegnap a szegedi tör­­vényjavaslatokat tárgyalták és fogadták el. Az első a kinevezendő királyi biztosról szólt. Az előadó Taray Andor elfogadásra ajánlván e j­avas­latot, Lökő Géza szólalt fel, elismerve, hogy rend­­kívüli viszonyok rendkívüli intézkedéseket igényel­nek s csupán azt ajánlva, hogy a kormány oly férfit ruházzon fel a rendkívüli hatalommal, ki erély, képesség és részrehajlatlanság tekintetében kifogás alá nem eshetik. Tisza Kálmán elmondá az eddig történteket, hogy t. i. közel áll már a viz új beömlésének teljes megakadályozása, mely mun­kát eddig a rossz időjárás nehezité; ha ezzel ké­szen lesznek, a teendők egész tömege áll elő s ezek egyöntetű vezetése és gyors teljesítése igényli a ki­rályi biztos kinevezését, kellő személyzet mellé vagy alája rendelésével. Szeged és környéke javára — mint a kormányelnök jelenté, — eddigelé két millió gyűlt be s ez összegből alig százezer fo­rintot adtak ki előleges segélyre, a többit mind a város helyreállítására fordíthatják. A kormányé lévén a felelősség, bizonyára oly egyént fog kinevezni, ki feladatának teljesen meg tud felelni. Nem mellette, hanem alatta fog állni a tanács, hogy mindenért a királyi biztos lehessen felelős. A kormányelnök beszé­dét helyeselték. Gróf Lónyay Menyhért helyén­való­nak találta, hogy a ház fejezze ki megelégedését a kormány célszerű eljárásáért s meleg köszönetét a világszerte nyilvánult részvétért. A kormányelnök megjegyzé, hogy az adakozások megköszönése már megtörtént s ha ez érzelemnek újra jegyzőkönyvi kifejezés adatnék, hasonló elismerés illetné meg a közös hadsereg és honvédség ama tagjait is, kik a vész idején Szeged lakói iránt nagy érdemeket szereztek. Szlávy József elnök kijelente, hogy a közrészvétért való köszönet már ki volt fejezve, s most az újra helyet fog foglalni a naplóban. A részletes tárgyalás­nál Gullner Gyula azt ajánlá, hogy a biztos alá helyezendő véleményező tanácsba a szegedi közgyűlés öt tagot válaszszon. A kormányelnök elégnek tart hármat. Helffy Ignác sem kívánt ellenzéket csinálni s elfogadta az eredeti szöveget. Csinált azonban Csa­nádi Sándor a mennyiben ő a tanács felét a városi közgyűlés választottjaiból kívánta volna alakítani. A ház azonban változtatás nélkül fogadta el a törvény­­javaslatot. Valamint a Szegeden eszközlendő ki­sa­­játításokról szólót is, egy pontot kivéve, melyet a pénzügyi bizottsághoz utasítottak, mivel Madarász József azt indítványozta, hogy a bélyegmentességet terjeszszék ki a kártalanítási összegekről szóló nyug­­tatványokra is. E pontot ma fogják tárgyalni. Sző­nyegre került aztán a Tisza és mellékfolyói menté­ben alakult vízszabályozó társulatoknak adandó áll­ami előlegek törvényjavaslata. Simonyi Ernő azt indítványozta, hogy míg a szakértők véleményt­­ nem adnak s a szabályozásra egységes terv nem készül el, kölcsön az egyes társaságokkal nem köt­hető s előleg is csak a halaszthatatlan védmunkákra adható. Ma ez ügyben gr. Lónyay Menyhért fog nagy beszédet tartani. * Az egyetem újjáalakításának évfordulati ünnepéhez ezúttal egy külön vonás is járul: Wenzel Gusztáv tanárságának negyven éves jubileuma. E jeles tanárt, ki oly kedélyes ember és oly alapos tu­dós, szereti az ifjúság, mely sokat tanul tőle, s tiszteli a tanári kar is, melynek egyik fődísze. Ő az egyete­men és akadémiában nagy érdemeket szerzett. Pedig születési körülményeinél fogva nem lett volna csoda, ha nem a magyar tudományosság díszévé fejlődik. Alsó-Luzáciában, Lukauban született, hol atyja hu­szár-kapitány volt s fiát a milánói katona-intézetbe adta. De az ifjúnak nem volt kedve a katonáskodásra s középiskoláit Veronában, Salzburgban járta s Veszp­rémben végezte. A jogot Pesten és Bécsben, Jurá­tussá 1834-ben, bölcsészeti tudorrá 1835-ben, jog­tudorrá 1836-ban lett. Ekkor a József nádor máso­dik fia, Sándor főherceg nevelője lett, de ez 13 éves korában elhunyván, Wenzel 1838-ban a pesti egye­temen a történelem helyettes-tanára lett, félév múlva a bécsi Teréziánum magyar magánjogi tanára. 1847- ben a bécsi egyetemhez neveztetett ki, 1850-ben pe­dig a pesti egyetemhez küldték le a német birodalom és német jog történetét tanítani. Azóta folyvást itt működik s volt rector, dékán, az akadémiának rendes tagja, számos kül- és belföldi tudományos intézet tagja, s királyi tanácsos lett. A jogtörténeti iskola híve. Megírta a »Magyar magánjog rendszeré«-t, »Magyarország jogtörténetét«, a »Magyar bányajog rendszeré «-t, kiadta az »Árpádkori okmánytár «-t az Anjoukori diplomáciai okmányokat, Szerémi György nagybecsű emlékiratait, Verancsics munkáiból öt kötetet, sőt, jelenleg a magyar királyok tartózkodási helyeinek monográfiáját, a bányászat történetét s hazánk történetét az Anjouk alatt írja, tanulmá­nyozva a szláv történelmi forrásokat is. Szóval a jog és történelem nagy mezején ép oly bokros érdemei vannak, mint a tanszéken. Ez érdemek elismerését szép ünnepély által fejezte ki tegnap délben egyete­münk jog- és államtudományi kara. Az ülésterem falát Wenzel babérral koszorúzott arcképe diszíté, a­­ dékán előtt négy virágbokréta állt s a vendégek közt voltak: Haynald érsek, a ki Wenzellel együtt negyven­­ év előtt kezdte meg működését a Terézianumban, mint segédgyóntató,­ Pauler miniszter, Tóth Lőrinc, Kraknói Vilmos, Stoczek József, sat. Dr. Sághy Gyula jogtani dékán adta elő ez ülés célját s dr. Vécsey Tamás olvasta a kar jegyzőkönyvét, melyben a Wenzel tanári érdemeinek kegyeletes elismerése van melegen kifejezve. A díszes bőrkötésű jegy­zőkönyvet a tanárok aláírván, a küldöttség által hív­ták meg dr. Wenzelt, a­ belépőt éljenzéssel, felállva fogadták s a dékán urileg beszéd kíséretében nyúj­totta át neki az okmányt, virágbokrétát és babérko­szorút. Az ünnepelt meghatva mondott köszönetét s egyszersmind számot adott tanári működéséről, jelle­mezve ama négy egyetemi tanár (Nyitray Gábor, Kelemen Imre, Bognár és Frank Ignác) működését, kik előtte a magyar magánjogot taníták egyetemünkön. Mindenki sietett a kitűnő tanárral kezet szorítani, kinek tiszteletére a kar tegnap este az »Angol ki­rálynő «-ben díszlakomát is rendezett, lelkes felkö­szöntésekkel. Az ifjúság pedig ma fogja kifejezni tiszteletét, kilenckor nagy fáklyás zenét adva a sze­retett tanárnak. Az egyetemi térről indulnak laká­sára, a Hunyadi­ utcára. * Rogeard nyilvános előadására — fájdalom! — igen rossz idő járt. Vasárnap, a három »fagyos szent« (Pongrác, Szervác és Bonifác) előnapján hideg eső szakadt s rút szél fútt s az akadémiai körbe menni áldozattal járt. Nem is voltak sokan, pedig e szellemes előadás tömeges részvétet érdemelt volna. A lángeszű Staelnéről beszélt, ki már tizenkét éves lány korában, apja (Necker) szalonjában bölcsészekkel, írókkal vitá­zott s később századunk szellemi mozgalmának egyik úttörője lett. Nem szép, mert férfias vonású nő sala, turbánt hordott, a szalonok Erzsébeté akart lenni, de szeméből lángész ragyogott, beszéde ékesszóló, tár­salgása bámulatba ejtő. Hatalom volt a szalonban és irodalomban. Az irodalomban a szerencsétlenek vi­gasztalását, a politikában az igazságot kereste. Ro­­geard sok érdekeset mondott el életéből, jellemzőt műveiről, főleg a »Corinne« és »Delphine« című regényekről, melyek fő női alakjaiban önmagát raj­zolta. Az egész előadás, melyben a III Napoleon gyűlölője dicsbeszédet tarta az I Napoleon ellenségé­ről, nem a tárgyias ítélet, hanem a subjectiv sánezés által vált érdekessé, mint Rogeard-nál mindig, midőn politikai irányokról és azok képviselőiről beszél. * A nemzetközi irodalmi társulat, melynek tiszteleti elnöke Hugo Viktor, a jövő hóban London­ban tartandó üléseire meghívta az akadémiát s a többi magyar irodalmi társaságot is. Ezenkívül számos hazai írót, köztük a »Főv. Lapok« szerkesztőjét is. * Mihalovics Ödön »Signe« című dalművéről azt írta, hogy a nemzeti színháznál nem talált párto­­­lásra. A legilletékesebb forrásból írhatjuk, hogy szín­­­­házunknak nem is volt alkalma ez opera iránt akár pártolást, akár mellőzést tanúsítani. Ott t. i. színét se látták. Egyszer — mint tudjuk — az intendáns föl­hívta a szerzőt, hogy adja be dalművét bírálatra, s azt a feleletet kapta, hogy »Signe« külföldi színház­nak van szánva, honnan — siker esetében — körutat tehet a világon. Az igazság tehát az, hogy szerzőnek volt »kicsiny Macedonia,« vagyis a mi színházunk. * A Lessing „Náthánft-jának szombati előadá­sával e nagyhirű munka megjelenésének százados év­fordulóját ünnepelte a Laube-társulat: 1779 május 12-dikén kapta kezéhez Lessing művének első kinyo­matott példányait. »Náthán« a színpadi hatás szem­pontjából nem felel meg a követelményeknek, mert a színpadra drámai cselekvény és szenvedélyek kellenek, nem bölcselkedés. De azért a »Náthán« hatalmas eszméi, gondolat­gazdagsága, nagyszerű élet-és vi­lágnézetei, valamint a mesterileg vázolt alakok és megható jelenetek sohasem tévesztik el hatásukat a művelt nézőre. Hogy nálunk is vannak elegen, kik érdeme szerint méltányolják,látszott szombaton, midőn a nézőtér egészen megtelt s a közönség sokszor tap­solt. Az előadás átalában szépen sikerült. Loke min­den túlzás és a kenetteljes jámborság affektálása nélkül ábrázolta Náthánt; művésziek voltak: első jelenete a fiatal templomos lovaggal s a híres három gyűrű meséjének elmondását megelőző magánbeszéde. Magával a mesével aesthetikailag nagyobb hatást ér­hetett volna el, ha nem törekszik annyira hat­ni vele. Grévenek (Al-Hafi, a szenvedélyes, világgyűlölő der­vis) és Heinrichnak, (a jámbor együgyű szerzetes) csak szerepeik voltak kisebbek a Lobéénál, de nem érde­mük azok kifogástalan ábrázolásában. Bassermann jól fogta fel és adta vissza a fiatal templomos dacos, férfias jellemét. A többi szereplőt alig lehet egy sor­ban említeni e négy derék színészszel. * Látnivalók. A Makart-féle díszmeneti cartonok ki vannak állítva az akadémiai palota képtári helyiségében, a szegediek javára. Behozatalu­kat gr. Zichy Nándorné eszközölte ki a »vörös kereszt« egylet részére. Naponkint ötven krajcár, vasárnap és csütörtökön harminc krajcár belépti díj mellett látha­tók. — A redoute-teremben is van mától fogva nézni­­, való :a dr. Klug óriás nagyítója, melyen át a­­ növény- és rovarélet s a cukor és só jegecképződésének titkaiba pillanthatunk.­­ * Gróf Zichy Ferenc nagykövet pénteken fővá­rosunkba érkezett, hogy itt maradjon vasárnap estig. De szombaton táviratot kapott, mely szerint: menye, Odescalchi hercegnő, (gr. Zichy József volt­ miniszter neje,) holt gyermeket szült, s ennélfogva a gróf sietve visszautazott Vedrődre, fiával, gr. Zichy Ágosttal. * Herceg Coburg Fülöpné szombat­ este a nemzeti színház vendége volt, hol Linda Berta k. a. táncolt a »Coppéliá«-ban, igen sok kellemmel és bravourral, de az önmozgony táncában a gépiesség komikuma nélkül. Az orchestre-ből ezúttal is meg­tisztelték egy nagy virágbokrétával. Kedvéért ezúttal a Delibes szellemgazdag zenéjére is vetettek egy fol­tot : az első felvonásban a művésznő a Strauss-féle pizzicato-polkát táncolta epizódképen. Nézője és tapsa sok volt. A népszínház pedig ez este tömve volt szorongásig: az intézet alapja javára adták elő a »Sárga csikó«-t, Csorba­csei szerepében Tamásival. Soldosné asszonynak majd minden dalát ismételtették. * A tiszavidéki árvízkárosultak javára, Pest­megye községeiből, a Földváry Mihály alispán által nyomtatásban szétküldött kimutatás szerint, ápril végéig 15,673 forint s négy darab arany folyt be. Utóbbi felebaráti adományok: a kalocsai jóté­kony nőegylettől 400 ft, a váci műkedve­lőktől 118 ft 60 kt, a kalocsai ipar­társulat­tól 40 ft. A váci adományt az alispán, a Monoron elhelyezett huszonegy s­z­e­g­e­d­i fiú és hat leányka felruházására fordította. * Hymen. Az izraeliták dohány­ utcai imaházá­ban vasárnap három esküvő is volt: a budai Goldber­ger Sámuelé Schweiger Tercsi kisasszonynyal; a dr. Róth fővárosi ügyvédé Reinitz kisasszonynyal; s a Schwartz László békés­csabai lakosé Spitzer Elvira kisasszonynyal, Spitzer Benő bajai köztiszteletű pol­gár kedves leányával; ez utóbbin jelen voltak Irányi Dániel és Chorin Ferenc képviselők is. Tóth Kál­mán sat. * A tisztviselők országos egyletének évi köz­gyűlése vasárnap délután volt. Dr. Pauler Tivadar elnök örömmel jelenté ez egylet szellemi és anyagi gyarapodását (jelenleg 1221 tagja van,) jó célokra tett adakozásait, a tartott felolvasásokat, a könyvtár gazdagodását s a Thonet-udvarban nagyobb helyiség bérlését. Az évi előterjesztés szerint: tavaly a bevétel 11,653 ft 17 kr volt, a kiadás pedig 10,943 ft 9 kr. A gyűlés, hivatalnokok özvegyei és árvái javára há­romszáz forint segélyt szavazott meg. Aztán a válasz­tás folyt. Dr. Pauler lemondását nem fogadták el s újra egyhangúlag választák meg. Alelnökök lettek: Lintner Imre vasúti főellenőr és Szász Károly mint tanácsos. * Az izraeliták süketnéma intézetében vasár­nap volt az évi vizsgálat Ráth főpolgármester s Békey tanfelügyelő jelenlétében. Vigasztaló volt látni, hal­lani, hogy a harmincöt növendék nagyobb része, mily örvendetes előhaladást tett írásban, számvetésben, a nagyobbak a beszédben is. Nem egy köztük egészen vissza lesz adva nevelés által a társadalom szolgála­tára. Grünberger igazgató és a tanárok e szép sikerért valóban igen méltók a nyilvános elismerésre. * Egy fiatal­ember szombaton a Voggenhu­­ber féle temetkezési egyletnél »szép temetés«-t ren­delt meg a Kisfaludy­ utca 56 sz. házából Kiss István számára. Midőn a temetésrendező oda ment, derült ki, hogy azt magának rendelé meg, mert ép akkor akarta pisztolylyal kivégezni magát. A rendező lár­mát ütött, megakadályozta az öngyilkosságot s aztán a fiatal­embert felügyelet alá helyezték. * Beküldött könyvek: »Rauschgold«, Szigligeti Ede »Fenn az ernyő nincsen kas« című vigjátéka német köntösben. Az ügyes, szabatos fordí­tást és átdolgozást (német személyeket szerepeltetve) Schnitzer J. végezte, ugyanaz, ki Szigligeti egy tragé­diáját: »A trónkereső«-t is lefordította a bécsi udvari színház számára. Az előszó röviden, de alaposan is­­merteti Szigligeti drámaírói működését. A kötet kiállítása igen díszes. — »Törökországi élmé­nyeim«, írta dr. Spitzer Henrik, nagyváradi orvos és volt török császári főorvos. A megjelent első kötet­ben a törökök viseletét, erkölcsi életmódját, a monte­negrói guerilla- és az orosz török háborút ismerteti a szerző, személyes tapasztalatok nyomán, eleven tollal, megemlékezve a törökök földművelési, vallási, társa­dalmi és tudományos viszonyairól. Az egész munka két kötetből fog állani; ára hárona forint. — »Rajzok és elbeszélések« Iványi Ödöntől. Öt beszély van e kis kötetben, melyeket különféle nevek (elbeszélés, novella, rajz) alá rejt a szerző. Tárgyuk jobbára elég érdekes, de bajuk az, hogy az előadás modorán na­gyon is meglátszik a Jókai hatása, az alakok pedig sab­lonok, teljes díjával az egyénítésnek; a könyv ára egy forint. — »Nyelvtudományi közlemények« szerkeszti Budenz József, a tizenötödik kötet első füzetei két értekezéssel: a turkománok nyelvéről Vám­­béry Ármintól; az Érdy-kódex némely hangtani saját­ságairól Szigethy Istvántól és orosz-lapp nyelvmutat­ványokkal dr. Genetz Arvidtól. — »Magyar statisztikai évkönyv« a statistikai hivatal — 537 -

Next