Fővárosi Lapok 1879. június (126-148. szám)

1879-06-01 / 126. szám

ügyet épen ezért nem pártolta. Ezzel csak azt az el­járást viszonozták, melyet gr. Zichy Ferenc az ő pártfogásuk alatt jótékony célokra rendezett hangver­senyeknél szokott gyakorolni. Különben a gazdag magyar főúr és nagykövet a »szegedi« hangverseny jövedelméhez sem járult egy fillérrel sem. Ilyen minta­gazda ő, mint patrónus. A »Tanderer« angol hadi­hajó fedélzetén tör­tént ágyúrobbanás alkalmára Sir Henry Layard an­gol nagykövet aláírást nyitott, melyhez a szultán, a kormánykörök s az itteni közönség leggazdagabbjai is jelentékeny összeggel járultak. Ha a mi nagykövetünk hasonlót cselekedett volna a szegediek érdekében, az eredmény bizonyára nem marad el. De nem csele­kedett s így nem csoda, ha a nagyok példája után in­duló nép körében is nagyon megcsappant a részvét és áldozatkészség. Beszédes Kálmán: Fővárosi hírek. * Piros pünkösd ünnepét kell megénekelnünk: a rózsák és vidám kirándulások ünnepét. Ez idén ugyan, midőn a hosszas hideg időjárás miatt a termé­szet hátra maradt, nem oly »piros« ünnepünk van, mint máskor, mert a rózsabokrok ma még csak bim­bóznak s nem virítanak s a jég balzsamát főleg csak az akácvirágok illata képezi; — de aranyos ünnep­napok ezek, kivált ha a verőfény kedvez — hálaadá­sok napjai a templomban, természetben egyaránt. A keresztyén világ annak emlékét üli, hogy a szentlé­lek lángnyelvek alakjában szállván alá az apostolokra s fölgyujtván szivekben a buzgóság tüzét, ők fölemel­kedtek és szónokolni kezdtek az összegyűlt sokaság­nak s megalapítók az első keresztyén községet. A ter­mészet pedig a bevégzett átalakulást, a megtörtént újjászületést ünnepli. Lényegében mind a kettő ugyan­az. Az üdvözítő bevégezte a megváltás szent fölada­tát, diadalra segíté az eszmét, létrehozva az első ke­resztyén községet, a nagy jövendő biztos zálogául. A tavasz is diadalmasan harcolta meg csatáját a téllel, kitűzve zöld győzelmi zászlaját a bérc fokára s a völgy rejtekébe; ezer virág borít fát és mezőt, ígérve, hogy mennyi gyümölcsöt fog érlelni belőlük a tiszta kék égről lemosolygó verőfény heve. A pünkösd a be­teljesülés ünnepe, mely beváltotta azt, a mit a husvét ígért. S az egyházakból égretörő ájtatos zso­lozsmák s a pázsiton örvendező nép zaja ugyanegy érzelemből fakadnak föl: a hálaadáséból, mely a megkönyebbülés fohászával tekint a kék boltozat felé. Adja isten, hogy az idei pünkösd is mennél több várakozónak legyen a beváltott ígéret ünnepe; átalá­­nos vidámság és örömök két szép napja, jó idő mellett, hogy holnap a hagyományos svábhegyi népünnep, a székesfehérvári kirándulások és barátságos összejöve­telek élvezetét semmi se zavarja meg! * A Weninger Vince temetését a közrészvét impozáns gyászünnepélylyé tette tegnap délután. Már jóval a beszentelésre kitűzött idő, az öt óra előtt rop­pant közönség lepte el a sugárutat, s a lovas és gya­log­ rendőrök sorfala közt egymás után robogtak a kocsik, a fekete-lobogós villa bejárata elé, hozván a gyászoló családot, rokonokat és barátokat; a magyar általános hitelbank hivatalnokait Frank igazgatóval; a pénzarisztokrácia legkiválóbb tagjait, köztük a bécsi báró Wodianer Albertet; a képviselőház küldött­ségét, élén Szlávy elnökkel és Várady alelnök­­kel; a kereskedelmi kamarát és elnökét, báró Kochmeister Frigyest ; a polgármestereket; a városi hatóságok, a pénzügyminisztérium, az akadémia a földhitelintézet, az arad-temesvári vasúttársulat, a Franklin-társulat, a kereskedő ifjak társasága, az öreg katonák sat., küldötteit. Föltűnt, hogy egy mi­niszter sem volt jelen. A villa előtt kék gyászkocsi állott két fehér lóval, egészen elborítva nemzeti színű és fehérszalagos babér- és virágkoszorúkkal, a má­sik hatlovas fekete gyászkocsira s az_ dús aranyozású szürke érckoporsóra is jutott elég. Összesen több volt ötven pompás koszorúnál, köztük legszebbek a család­tagoké, az általános hitelbanké, — mely egymaga hattal tisztelte meg az elhunytat,­­ a bécsi hitel­­intézeté, a képviselőházé, a két báró Wodianeré sat. Öt órakor Klempa, terézvárosi prépost-apát, be­szentelvén a koporsót, a menet elindult. Lovas rend­őrök nyitották meg, két oldalán gyalog rendőrök képeztek mozgó sorfalat, elrekesztve a sokaságot a temetkezési vállalat díszöltözetű szolgái s az öreg katonák által környezett virágkocsitól, a koporsót vivő gyászszekértől, melyet a hitelbank 22 hivatal­noka vett körül fáklyákkal, a küldöttségek, rokonok és barátok nagyszámú, fedetlen fővel haladó, csoport­jától , s végre a menetet berekesztő 53 magán­fogat­tól és bérkocsitól. A menet lassan haladt végig a su­gárúton a Deák­ térig, hol a második beszentelés tör­tént, s innen pedig az ország­, és a kerepesi utón keresztül a temetőbe, a közép­kaputól nem messze kissé balra eső sírig. Az oda vezető fasoron megint fáklyá­­sok állottak két sorban. A sírnál Lováky terézvárosi lelkész mondott imát, s Takács, a hitelbank titkára vett rövid, szívből eredő búcsút, hivataltársai nevében, az általánosan tisztelt és szeretett halottól. Min­denki sietett egy rögöt dobni a koporsóra, azután szétoszlott a közönség, pár kapavágás még s közéle­tünk e nemes alakjának maradványait eltakarta a föld. A gyászünnepély alatt többször megeredt az eső, de csakhamar elállt ismét, a­nélkül hogy megzavar­hatta volna azt. * A Petőfi-szoborbizottság e héten újjáalakító ülést tart, mivel kettőzött tevékenységet kíván kifej­teni, hogy nem sokára fölállíthassa a nagy nemzeti költő ércszobrát a corso alsó végén fekvő ligetben. Ez ülésen a bizottsági tagok számát kiegészítik, pénz­ügyi, műszaki és végrehajtó szakokat alakítanak s végre elnököt választanak, mivel az eddigi elnök (Reményi Ede) állandóan külföldön települt le s a szoborügy kivitelére többé nem folyhat be. A szobor­állításnak többé mi sem áll útjában. A minta kész van s alkalmasint még ez évben öntés alá adható. A szobrász tiszteletdíjának jó nagy része ki van fizetve, a további költségekre pedig mintegy huszonnégyezer forint áll rendelkezésre, melynek fölszaporodásában Lévay Henriké, a bizottság ügybuzgó pénztárnokáé a főérdem. Még a piedesztál költségéből hiányzik pár ezernyi összeg, de ez már újabb gyűjtés nélkül is, pár hangverseny vagy bál rendezése útján is könnyen ösz­­szehozható. * „Dicsőség bajjal jár.“ Érzi ezt most Kvassay Jenő kultúrmérnök is, ki az akadémia éljenei közt nyerte meg »Mezőgazdasági vizműtan«-ával az első hazai takarékpénztár háromezer­ forintos pályadíját. Mily jutalom ez ifjú tudósnak! — mond­hatták itt-ott. Mindjárt elmondjuk, milyen jutalom! A kitűzött pályadíj mellé oda van téve a föltétel: a jutalmat a szerző akkor kapja meg, ha művét kinyo­matva, három példányban benyújtja. A mi viszonyaink közt ezt így kell képzelni: egy békét nyújt az érdem­nek szép jutalmat, a másik pedig szűkmarokkal vissza­veszi annak nagy részét. Kvassay Jenő négy éven át dolgozott e szakművön, mely a bírálók szerint »euró­pai színvonalon áll.« A könyv terjedelme hetven nyomott ív, ábra-melléklete vagy harmadf­élszáz darab. Ennek kinyomatása és metszetése a szerzőnek leg­alább is harmadfélezer forintba kerül. Szóval marad a jutalomból négyévi fáradságért legfölebb ötszáz forint. De hát az eladandó példányok ? Hiszen ha arra számítni lehetne, akkor nem a szerzőnek kellene kinyomatni, hanem akadna rá kiadó is. Német- vagy Franciaországban ennyire kitüntetett akadémiai szak­könyv kiadásáért ostrom alá vennék a szerzőt a vál­lalkozók s a jutalomdíjat megháromszorozva tennék asztalára. Nálunk be kell érni a dicsőséggel, a szer­zett tekintéllyel. Aztán ha a szerző kiadja is könyvét: következik majd keserű harca a bizományos könyv­árusokkal, kikkel nálunk oly bajos számolni nemcsak egyes szerzőknek, hanem még tekintélyes irodalmi egyleteknek is, a­miről egy pár szép példát nemsokára magunk is el fogunk mondani tapasztalás után, ter­mészeti­ festésben. * Színházi játékrend. A nemzeti szín­ház­ban: holnap, jun. 3-án, a »Csók« és a »Munkások,« 3-án »Hamlet« opera, 4-én »Delila« Szombathelyi Béla fölléptetl, 5-én »Piccolino« első két felvonása Fektér Ferenccel : »Coppelia, 6-án »A hálátlan kor« Pailleron színműve először, 7-én a »Hugenották« Gassi Ferenccel, (kezdete hétkor,) 8-án és 9-én »A há­látlan kor.« — A népszínházban: Soldosné asz­­szony holnap (pünkösd-hétfőn)vesz búcsút a »Cornevilli harangok«-ban s aztán aug. 16-dikáig pihenni fog ; addig Serpolette szerepét Gerőffyné asszony veszi át, ki e héten már énekelni is fogja. Strauss »Szembe­­kötősdi« operette­ je e hó 10-dikére van kitűzve. Er­­dősi Eugenia k. a. (az új nyeremény) 14-dikén mu­tatja be magát a »Camargo« címszerepéban. Csep­­reghy Ferenc új népszínműve: »Az élhetetlenek,« szin­tén e hó közepén kerül színre. * „Ayda“ tegnapi előadását a földszinten elég szépszámú közönség nézte és hallgatta, de a páho­lyokban annál kevesebben voltak. A főszerepet Gassi énekelte férfias erőteljjel, érzéssel, hévvel. Örvendünk, hogy e jó magyar énekes egész a hó vé­géig fog vendégszerepelni s örülni fogunk, ha színhá­zunknak szerződött tagja lesz. Benne a férfiasság bensőséggel és ízléssel párosul, a­mi rendesen nem szokott együtt lenni a mi énekeseinknél. A címszere­pet ezúttal Bognárné Balázs Vilma asszony énekelte, s buzgalmára mutat, hogy betanulta e szerepet, mely sok helyen mély hangokat s a drámai kifejezés teljét igényelvén, tulajdonkép nem az ő szakmakörébe tar­tozik, ki inkább a magas hangokkal és inkább lyrai jellegű mozzanatokkal szokott hatni. * Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter követ­kező részvét-sürgönyt küldő Weninger özvegyének: »Mély fájdalommal értesülök a súlyos veszteségről, mely a közügyeket az ön derék férjének elhunyta által érte. Fogadja legőszintébb részvétem kifejezé­sét.« Széll Kálmán is küldött részvétiratot, továbbá Bécsből a Rotschild-ház, Berlinből Hasemann, Bleich­­rőder és b. Erlanger Viktor bankárok. A temetésre Bécsből több pénzügyi tekintély jött le, köztük báró Rotschild és b. Wodianer Móric. * Endrödi Sándor fiatal költőnket kitüntetés érte a kolozsvári egyetemen, melynek ő egy év óta 614 legbuzgóbb hallgatója. Az irodalmi kérdésre kitűzött pályázaton az ő »D­ug­onics«-ról irt tanulmányát oly értékesnek, az összes források felhasználásával irt dolgozatnak találták, hogy e siker következtében a pályadíjat megkétszerezték. Endrődi pedig e pálya­díjat az »egyetemi kör«-nek ajándékozta. E hó közepe felé teszi ő le a tanári vizsgálatot s aztán kedves otthonába, B.­Füredre utazik. Hogy az utolsó időben az ő költeményével olvasóink nem találkoztak oly sűrűn, mint más években, oka az, hogy majd minden idejét a tanári pálya tanulmányaira és a »Dugonics« élet- és jellemrajzának írására fordította. Jövőre azonban bizonyára ismét egyik legbuzgóbb dolgozó­társa lesz a »Fővárosi Lapok«-nak. * Frankenburg Adolf jubilált irótársunk, mint sajnálattal halljuk, e napokban betegen feküdt. Láza volt, de már jobban van s közelebb Bécsbe megy, hogy a szeme táján kapott kis sérülést egy jeles orvos­nak bemutassa. E bajok sem gátolták, hogy mint buzgó elnök, közre ne működjék a soproni irodalmi és művészeti kör múlt csütörtökön tartott előadásán, a­midőn is Szigetin Sándor egy szatírát olvasott fel tőle .Plutokráciai tanulmányok« címen. Ezt és egy »Ter­mészetrajzi tanulmányok« című humoros művét la­punk tárcája fogja rövid időn közleni. *Hi­men fáklyája nem igen érzi a sokat emle­getett »rossz idők« zivatarát. Vígan lobog és nem alszik ki. Ez év első négy havában Budapesten 878 esküvő volt; tavaly ugyanez időszakban 7­69, míg 1877-ben csak 727. Tehát évről-évre nő a házaso­dási kedv. A holnapi ünnepibe is számos esküvő van kitűzve, köztük a dr. Molnár Viktor ügyvédé­s zemp­léni földbirtokosé Móricz Karola kisasszonynyal, Móricz Pál képviselő kedves leányával; ez az egye­temi templomban d. u. négy órakor lesz. * Magyar hírlapírók köszönő iratot küldenek a párisi »Figaro« szerkesztőségének, mely a szegediek javára és most buzgólkodik a nagyoperai ünnepély rendezésében. Az irat szövegét K. Kaas Ivor fogal­mazza, a kiállítás díszes lesz s Pázmándy Dénes kép­viselő néhány nap múlva személyesen viszi el Párisba. * A második orsz. iparos-gyűlés tegnap dél­előtt nyílt meg a redoute nagytermében. A nagy bá­lok és hangversenyek fényes helyiségének sajátszerű, de érdekes képe volt. Vagy kilencszázan gyűltek össze benne, nagyobbára vidéki ipartársulatok kül­döttei, egésséges, jó magyar alakok, kiknek külseje és beszéde egyaránt tanúskodik arról, hogy ez az ér­demes osztály nálunk is lényegesen emelkedik, műve­lődik. A küldöttek közt nem csupán iparosok voltak, hanem más osztálybeliek is, mint Göndöcs Benedek apát, gr. Zichy Jenő (a székesfehérvári kiállítás kép­viselője.) gr. Apponyi Albert, gr. Károlyi Pista, báró Simonyi Lajos s több képviselő. Ráth­ Károly nyitá meg a gyűlést, örömmel és büszkeséggel üdvözölve ezt, melyen fontos kérdések megállapítására oly imponáló számban jelentek meg. Visszatekintett aztán beszédében az első iparos gyűlésre, az azóta történt eseményekre, a bajokra, melyek iparunk fejlődését akadályozzák s a beszéd végén közhelyeslés közt hang­súlyozta, hogy az iparosok nem államsegélyt kér­nek, hanem jogos támogatást; meg akarják — úgy­mond — értetni a nemzettel, hogy fel fog virágozni a magyar ipar, mihelyt Magyarország­ban találja meg az őt meg­illető piacot. A meg­nyitás és élénk éljenzés után, Göndöcs apát korelnök­lete alatt, elnöknek Ráth Károlyt, alelnököknek Ba­­kay Nándort és Streitmann Józsefet választék meg. Aztán Mudrony Soma indokoló beszéddel terjeszti elő az ipartörvény módosításáról és iparszervezetről szóló bizottsági javaslatot, mely a fennálló ipartörvény gyökeres módosítását, kötelező ipartársulatok szer­vezését, iparkamarák és központi ipartanács felállítá­sát, a tanoncok és segédmunkások szakmabeli képzé­sét sat., kívánja. Streitmann József (Gyöngyösről) nyújt­ be javaslatot, mely szerint önálló iparos csak az lehet, ki választott iparát tanulta, 22-diki életko­rát elérte, az ipariskolát sikerrel végezte sót. Sokan szóltak e tárgyban, többen szép előadó tehetség­gel, szabatos kifejezésekben. Szandics Sándor tanár (Újvidékről) németül beszélt, a­miért eleintén hangzott is egy-egy »eláll,« de erősebb volt a »halljuk!« Érde­mes is volt meghallgatni beszédét, melyben szerb ipartársulatok nevében elfogadta a bizottsági javas­latot, de egyszersmind óhajta, hogy a törvényhozás védelemben részesítse a kisipart a nagyiparral szem­ben és hogy a jeles­ iparosok is élvezhessék az egy­éves önkénytesség kedvezményét. A vitát befejezve, egyhangúlag elfogadták az ipartörvény módosításáról szóló javaslatot, Streitmann ama módosításával, hogy minden önálló iparos tartozzék elméleti és gyakorlati képzettségét igazolni. Délután három órakor foly­tatták a tárgyalást. Örvendetes látni ama moz­galmat , mely újabban a magyar iparvilágban nyilvánul. Az egykor botorul lenézett »mester­emberek «-ben mindinkább ébred a polgári munka öntudatossága. S ez az, a­mire szükség van, mert ipari fejlődésünk egyik fő akadálya és az volt, hogy a kézműves maga is lenézte foglalkozását s ha egy kis tőkére tett szert, nem műhelyébe fekteté, hanem vett rajta szőllőt, földet s inkább kívánt hét­ szilvafás ur

Next