Fővárosi Lapok 1879. június (126-148. szám)
1879-06-01 / 126. szám
ügyet épen ezért nem pártolta. Ezzel csak azt az eljárást viszonozták, melyet gr. Zichy Ferenc az ő pártfogásuk alatt jótékony célokra rendezett hangversenyeknél szokott gyakorolni. Különben a gazdag magyar főúr és nagykövet a »szegedi« hangverseny jövedelméhez sem járult egy fillérrel sem. Ilyen mintagazda ő, mint patrónus. A »Tanderer« angol hadihajó fedélzetén történt ágyúrobbanás alkalmára Sir Henry Layard angol nagykövet aláírást nyitott, melyhez a szultán, a kormánykörök s az itteni közönség leggazdagabbjai is jelentékeny összeggel járultak. Ha a mi nagykövetünk hasonlót cselekedett volna a szegediek érdekében, az eredmény bizonyára nem marad el. De nem cselekedett s így nem csoda, ha a nagyok példája után induló nép körében is nagyon megcsappant a részvét és áldozatkészség. Beszédes Kálmán: Fővárosi hírek. * Piros pünkösd ünnepét kell megénekelnünk: a rózsák és vidám kirándulások ünnepét. Ez idén ugyan, midőn a hosszas hideg időjárás miatt a természet hátra maradt, nem oly »piros« ünnepünk van, mint máskor, mert a rózsabokrok ma még csak bimbóznak s nem virítanak s a jég balzsamát főleg csak az akácvirágok illata képezi; — de aranyos ünnepnapok ezek, kivált ha a verőfény kedvez — hálaadások napjai a templomban, természetben egyaránt. A keresztyén világ annak emlékét üli, hogy a szentlélek lángnyelvek alakjában szállván alá az apostolokra s fölgyujtván szivekben a buzgóság tüzét, ők fölemelkedtek és szónokolni kezdtek az összegyűlt sokaságnak s megalapítók az első keresztyén községet. A természet pedig a bevégzett átalakulást, a megtörtént újjászületést ünnepli. Lényegében mind a kettő ugyanaz. Az üdvözítő bevégezte a megváltás szent föladatát, diadalra segíté az eszmét, létrehozva az első keresztyén községet, a nagy jövendő biztos zálogául. A tavasz is diadalmasan harcolta meg csatáját a téllel, kitűzve zöld győzelmi zászlaját a bérc fokára s a völgy rejtekébe; ezer virág borít fát és mezőt, ígérve, hogy mennyi gyümölcsöt fog érlelni belőlük a tiszta kék égről lemosolygó verőfény heve. A pünkösd a beteljesülés ünnepe, mely beváltotta azt, a mit a husvét ígért. S az egyházakból égretörő ájtatos zsolozsmák s a pázsiton örvendező nép zaja ugyanegy érzelemből fakadnak föl: a hálaadáséból, mely a megkönyebbülés fohászával tekint a kék boltozat felé. Adja isten, hogy az idei pünkösd is mennél több várakozónak legyen a beváltott ígéret ünnepe; átalános vidámság és örömök két szép napja, jó idő mellett, hogy holnap a hagyományos svábhegyi népünnep, a székesfehérvári kirándulások és barátságos összejövetelek élvezetét semmi se zavarja meg! * A Weninger Vince temetését a közrészvét impozáns gyászünnepélylyé tette tegnap délután. Már jóval a beszentelésre kitűzött idő, az öt óra előtt roppant közönség lepte el a sugárutat, s a lovas és gyalog rendőrök sorfala közt egymás után robogtak a kocsik, a fekete-lobogós villa bejárata elé, hozván a gyászoló családot, rokonokat és barátokat; a magyar általános hitelbank hivatalnokait Frank igazgatóval; a pénzarisztokrácia legkiválóbb tagjait, köztük a bécsi báró Wodianer Albertet; a képviselőház küldöttségét, élén Szlávy elnökkel és Várady alelnökkel; a kereskedelmi kamarát és elnökét, báró Kochmeister Frigyest ; a polgármestereket; a városi hatóságok, a pénzügyminisztérium, az akadémia a földhitelintézet, az arad-temesvári vasúttársulat, a Franklin-társulat, a kereskedő ifjak társasága, az öreg katonák sat., küldötteit. Föltűnt, hogy egy miniszter sem volt jelen. A villa előtt kék gyászkocsi állott két fehér lóval, egészen elborítva nemzeti színű és fehérszalagos babér- és virágkoszorúkkal, a másik hatlovas fekete gyászkocsira s az_ dús aranyozású szürke érckoporsóra is jutott elég. Összesen több volt ötven pompás koszorúnál, köztük legszebbek a családtagoké, az általános hitelbanké, — mely egymaga hattal tisztelte meg az elhunytat, a bécsi hitelintézeté, a képviselőházé, a két báró Wodianeré sat. Öt órakor Klempa, terézvárosi prépost-apát, beszentelvén a koporsót, a menet elindult. Lovas rendőrök nyitották meg, két oldalán gyalog rendőrök képeztek mozgó sorfalat, elrekesztve a sokaságot a temetkezési vállalat díszöltözetű szolgái s az öreg katonák által környezett virágkocsitól, a koporsót vivő gyászszekértől, melyet a hitelbank 22 hivatalnoka vett körül fáklyákkal, a küldöttségek, rokonok és barátok nagyszámú, fedetlen fővel haladó, csoportjától , s végre a menetet berekesztő 53 magánfogattól és bérkocsitól. A menet lassan haladt végig a sugárúton a Deák térig, hol a második beszentelés történt, s innen pedig az ország, és a kerepesi utón keresztül a temetőbe, a középkaputól nem messze kissé balra eső sírig. Az oda vezető fasoron megint fáklyások állottak két sorban. A sírnál Lováky terézvárosi lelkész mondott imát, s Takács, a hitelbank titkára vett rövid, szívből eredő búcsút, hivataltársai nevében, az általánosan tisztelt és szeretett halottól. Mindenki sietett egy rögöt dobni a koporsóra, azután szétoszlott a közönség, pár kapavágás még s közéletünk e nemes alakjának maradványait eltakarta a föld. A gyászünnepély alatt többször megeredt az eső, de csakhamar elállt ismét, anélkül hogy megzavarhatta volna azt. * A Petőfi-szoborbizottság e héten újjáalakító ülést tart, mivel kettőzött tevékenységet kíván kifejteni, hogy nem sokára fölállíthassa a nagy nemzeti költő ércszobrát a corso alsó végén fekvő ligetben. Ez ülésen a bizottsági tagok számát kiegészítik, pénzügyi, műszaki és végrehajtó szakokat alakítanak s végre elnököt választanak, mivel az eddigi elnök (Reményi Ede) állandóan külföldön települt le s a szoborügy kivitelére többé nem folyhat be. A szoborállításnak többé mi sem áll útjában. A minta kész van s alkalmasint még ez évben öntés alá adható. A szobrász tiszteletdíjának jó nagy része ki van fizetve, a további költségekre pedig mintegy huszonnégyezer forint áll rendelkezésre, melynek fölszaporodásában Lévay Henriké, a bizottság ügybuzgó pénztárnokáé a főérdem. Még a piedesztál költségéből hiányzik pár ezernyi összeg, de ez már újabb gyűjtés nélkül is, pár hangverseny vagy bál rendezése útján is könnyen öszszehozható. * „Dicsőség bajjal jár.“ Érzi ezt most Kvassay Jenő kultúrmérnök is, ki az akadémia éljenei közt nyerte meg »Mezőgazdasági vizműtan«-ával az első hazai takarékpénztár háromezer forintos pályadíját. Mily jutalom ez ifjú tudósnak! — mondhatták itt-ott. Mindjárt elmondjuk, milyen jutalom! A kitűzött pályadíj mellé oda van téve a föltétel: a jutalmat a szerző akkor kapja meg, ha művét kinyomatva, három példányban benyújtja. A mi viszonyaink közt ezt így kell képzelni: egy békét nyújt az érdemnek szép jutalmat, a másik pedig szűkmarokkal visszaveszi annak nagy részét. Kvassay Jenő négy éven át dolgozott e szakművön, mely a bírálók szerint »európai színvonalon áll.« A könyv terjedelme hetven nyomott ív, ábra-melléklete vagy harmadfélszáz darab. Ennek kinyomatása és metszetése a szerzőnek legalább is harmadfélezer forintba kerül. Szóval marad a jutalomból négyévi fáradságért legfölebb ötszáz forint. De hát az eladandó példányok ? Hiszen ha arra számítni lehetne, akkor nem a szerzőnek kellene kinyomatni, hanem akadna rá kiadó is. Német- vagy Franciaországban ennyire kitüntetett akadémiai szakkönyv kiadásáért ostrom alá vennék a szerzőt a vállalkozók s a jutalomdíjat megháromszorozva tennék asztalára. Nálunk be kell érni a dicsőséggel, a szerzett tekintéllyel. Aztán ha a szerző kiadja is könyvét: következik majd keserű harca a bizományos könyvárusokkal, kikkel nálunk oly bajos számolni nemcsak egyes szerzőknek, hanem még tekintélyes irodalmi egyleteknek is, amiről egy pár szép példát nemsokára magunk is el fogunk mondani tapasztalás után, természeti festésben. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban: holnap, jun. 3-án, a »Csók« és a »Munkások,« 3-án »Hamlet« opera, 4-én »Delila« Szombathelyi Béla fölléptetl, 5-én »Piccolino« első két felvonása Fektér Ferenccel : »Coppelia, 6-án »A hálátlan kor« Pailleron színműve először, 7-én a »Hugenották« Gassi Ferenccel, (kezdete hétkor,) 8-án és 9-én »A hálátlan kor.« — A népszínházban: Soldosné aszszony holnap (pünkösd-hétfőn)vesz búcsút a »Cornevilli harangok«-ban s aztán aug. 16-dikáig pihenni fog ; addig Serpolette szerepét Gerőffyné asszony veszi át, ki e héten már énekelni is fogja. Strauss »Szembekötősdi« operette je e hó 10-dikére van kitűzve. Erdősi Eugenia k. a. (az új nyeremény) 14-dikén mutatja be magát a »Camargo« címszerepéban. Csepreghy Ferenc új népszínműve: »Az élhetetlenek,« szintén e hó közepén kerül színre. * „Ayda“ tegnapi előadását a földszinten elég szépszámú közönség nézte és hallgatta, de a páholyokban annál kevesebben voltak. A főszerepet Gassi énekelte férfias erőteljjel, érzéssel, hévvel. Örvendünk, hogy e jó magyar énekes egész a hó végéig fog vendégszerepelni s örülni fogunk, ha színházunknak szerződött tagja lesz. Benne a férfiasság bensőséggel és ízléssel párosul, ami rendesen nem szokott együtt lenni a mi énekeseinknél. A címszerepet ezúttal Bognárné Balázs Vilma asszony énekelte, s buzgalmára mutat, hogy betanulta e szerepet, mely sok helyen mély hangokat s a drámai kifejezés teljét igényelvén, tulajdonkép nem az ő szakmakörébe tartozik, ki inkább a magas hangokkal és inkább lyrai jellegű mozzanatokkal szokott hatni. * Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter következő részvét-sürgönyt küldő Weninger özvegyének: »Mély fájdalommal értesülök a súlyos veszteségről, mely a közügyeket az ön derék férjének elhunyta által érte. Fogadja legőszintébb részvétem kifejezését.« Széll Kálmán is küldött részvétiratot, továbbá Bécsből a Rotschild-ház, Berlinből Hasemann, Bleichrőder és b. Erlanger Viktor bankárok. A temetésre Bécsből több pénzügyi tekintély jött le, köztük báró Rotschild és b. Wodianer Móric. * Endrödi Sándor fiatal költőnket kitüntetés érte a kolozsvári egyetemen, melynek ő egy év óta 614 legbuzgóbb hallgatója. Az irodalmi kérdésre kitűzött pályázaton az ő »Dugonics«-ról irt tanulmányát oly értékesnek, az összes források felhasználásával irt dolgozatnak találták, hogy e siker következtében a pályadíjat megkétszerezték. Endrődi pedig e pályadíjat az »egyetemi kör«-nek ajándékozta. E hó közepe felé teszi ő le a tanári vizsgálatot s aztán kedves otthonába, B.Füredre utazik. Hogy az utolsó időben az ő költeményével olvasóink nem találkoztak oly sűrűn, mint más években, oka az, hogy majd minden idejét a tanári pálya tanulmányaira és a »Dugonics« élet- és jellemrajzának írására fordította. Jövőre azonban bizonyára ismét egyik legbuzgóbb dolgozótársa lesz a »Fővárosi Lapok«-nak. * Frankenburg Adolf jubilált irótársunk, mint sajnálattal halljuk, e napokban betegen feküdt. Láza volt, de már jobban van s közelebb Bécsbe megy, hogy a szeme táján kapott kis sérülést egy jeles orvosnak bemutassa. E bajok sem gátolták, hogy mint buzgó elnök, közre ne működjék a soproni irodalmi és művészeti kör múlt csütörtökön tartott előadásán, amidőn is Szigetin Sándor egy szatírát olvasott fel tőle .Plutokráciai tanulmányok« címen. Ezt és egy »Természetrajzi tanulmányok« című humoros művét lapunk tárcája fogja rövid időn közleni. *Himen fáklyája nem igen érzi a sokat emlegetett »rossz idők« zivatarát. Vígan lobog és nem alszik ki. Ez év első négy havában Budapesten 878 esküvő volt; tavaly ugyanez időszakban 769, míg 1877-ben csak 727. Tehát évről-évre nő a házasodási kedv. A holnapi ünnepibe is számos esküvő van kitűzve, köztük a dr. Molnár Viktor ügyvédés zempléni földbirtokosé Móricz Karola kisasszonynyal, Móricz Pál képviselő kedves leányával; ez az egyetemi templomban d. u. négy órakor lesz. * Magyar hírlapírók köszönő iratot küldenek a párisi »Figaro« szerkesztőségének, mely a szegediek javára és most buzgólkodik a nagyoperai ünnepély rendezésében. Az irat szövegét K. Kaas Ivor fogalmazza, a kiállítás díszes lesz s Pázmándy Dénes képviselő néhány nap múlva személyesen viszi el Párisba. * A második orsz. iparos-gyűlés tegnap délelőtt nyílt meg a redoute nagytermében. A nagy bálok és hangversenyek fényes helyiségének sajátszerű, de érdekes képe volt. Vagy kilencszázan gyűltek össze benne, nagyobbára vidéki ipartársulatok küldöttei, egésséges, jó magyar alakok, kiknek külseje és beszéde egyaránt tanúskodik arról, hogy ez az érdemes osztály nálunk is lényegesen emelkedik, művelődik. A küldöttek közt nem csupán iparosok voltak, hanem más osztálybeliek is, mint Göndöcs Benedek apát, gr. Zichy Jenő (a székesfehérvári kiállítás képviselője.) gr. Apponyi Albert, gr. Károlyi Pista, báró Simonyi Lajos s több képviselő. Ráth Károly nyitá meg a gyűlést, örömmel és büszkeséggel üdvözölve ezt, melyen fontos kérdések megállapítására oly imponáló számban jelentek meg. Visszatekintett aztán beszédében az első iparos gyűlésre, az azóta történt eseményekre, a bajokra, melyek iparunk fejlődését akadályozzák s a beszéd végén közhelyeslés közt hangsúlyozta, hogy az iparosok nem államsegélyt kérnek, hanem jogos támogatást; meg akarják — úgymond — értetni a nemzettel, hogy fel fog virágozni a magyar ipar, mihelyt Magyarországban találja meg az őt megillető piacot. A megnyitás és élénk éljenzés után, Göndöcs apát korelnöklete alatt, elnöknek Ráth Károlyt, alelnököknek Bakay Nándort és Streitmann Józsefet választék meg. Aztán Mudrony Soma indokoló beszéddel terjeszti elő az ipartörvény módosításáról és iparszervezetről szóló bizottsági javaslatot, mely a fennálló ipartörvény gyökeres módosítását, kötelező ipartársulatok szervezését, iparkamarák és központi ipartanács felállítását, a tanoncok és segédmunkások szakmabeli képzését sat., kívánja. Streitmann József (Gyöngyösről) nyújt be javaslatot, mely szerint önálló iparos csak az lehet, ki választott iparát tanulta, 22-diki életkorát elérte, az ipariskolát sikerrel végezte sót. Sokan szóltak e tárgyban, többen szép előadó tehetséggel, szabatos kifejezésekben. Szandics Sándor tanár (Újvidékről) németül beszélt, amiért eleintén hangzott is egy-egy »eláll,« de erősebb volt a »halljuk!« Érdemes is volt meghallgatni beszédét, melyben szerb ipartársulatok nevében elfogadta a bizottsági javaslatot, de egyszersmind óhajta, hogy a törvényhozás védelemben részesítse a kisipart a nagyiparral szemben és hogy a jeles iparosok is élvezhessék az egyéves önkénytesség kedvezményét. A vitát befejezve, egyhangúlag elfogadták az ipartörvény módosításáról szóló javaslatot, Streitmann ama módosításával, hogy minden önálló iparos tartozzék elméleti és gyakorlati képzettségét igazolni. Délután három órakor folytatták a tárgyalást. Örvendetes látni ama mozgalmat , mely újabban a magyar iparvilágban nyilvánul. Az egykor botorul lenézett »mesteremberek «-ben mindinkább ébred a polgári munka öntudatossága. S ez az, amire szükség van, mert ipari fejlődésünk egyik fő akadálya és az volt, hogy a kézműves maga is lenézte foglalkozását s ha egy kis tőkére tett szert, nem műhelyébe fekteté, hanem vett rajta szőllőt, földet s inkább kívánt hét szilvafás ur